Eszti:
Szeptember van. A nyáron elmentünk egy hétre a Balatonhoz,
és a mamáknál is voltuk.
Minden reggel, bárhol voltunk elmentem futni. Egyre jobban
bírtam, és úgy éreztem, hogy sokat erősödtem. Simán lefutottam a kilométereket,
még csak nem is lihegtem utána.
Néha Panni is elmozdult a könyvei mellől. Újabban teljesen
az olvasmányai rabja lett.
Amíg én a Balatonban szórakoztam apuval, és úsztunk, meg
fröcsköltük egymást, labdáztunk, addig a testvérem a parton olvasott. Amikor
elmentünk kirándulni ő otthon maradt, és olvasott. Kissé antiszociális lett,
még velünk is alig beszélt. Ms Anna óráira sem készült, semmit sem tanult. Nem
akarom magam fényezni, hogy bezzeg én mindent megcsináltam, és mindenben benne
voltam. Zavart nagyon is, hogy ő nem volt ott velünk. Olyan volt, mintha egy
részem hiányozna.
Mikor próbáltam vele beszélgetni, vagy rávenni, hogy jöjjön
velem valahová pár szó után otthagyott, és elment olvasni.
Amúgy a nyár folyamán az egyik balatonparti reggeli futásom
során találkoztam egy rendes fiúval. Utána pár napig minden reggel együtt
futottunk. Nagyon aranyos volt. Talán vele próbáltam betömni a két barátom
elvesztése és a nővérem miatt keletkezett űrt a lelkemben. Számot cseréltünk,
és különböző közösségi oldalakon beszélgettünk. Megbízhatónak tűnt. És
valóságos volt, egy hús-vér ember. Nem egy rémálom, vagy egy olyan ember, akit
egy gép képzeltetett el velem. Nem hiszem, hogy ennyi idő után beleszerettem
volna, de amikor anyával róla beszélgettünk anya csak vigyorgott. Bár az igaz,
hogy, ahogy anya hívja: a Balatoni Fiú, valóságosabb volt, mint a titokzatos
zaklatóm, H_H. Még mindig ne tudom ki ő, pedig már elég sok idő eltelt. A
leveleiből pedig nem derül ki, hogy ki lehet, és bárhogy próbáltam a képei
alapján rájönni, hogy ki ő nem sikerült. Soha nem írok neki vissza, de ő csak
írogat. Talán majd egyszer rájövök, hogy ki ő.
Ideges voltam, mikor otthonról elindultunk a suliba. Persze
az új suliban is egy osztályba kerültünk a nővéremmel, de akkorra már annyira
különböztünk egymástól a szokásaink miatt, hogy akárki ha tölt velünk egy
percet meg tud minket különböztetni. Meg hát én azért egy kissé le is barnultam
a nyár alatt, Panni meg sápadt fehér volt.
Nehéz újrakezdeni, de úgy éreztem nekem sikerült. Szeretném
ha Panninak is sikerülne. Ha végre kimászna a könyveiből, amik miatt majdnem
lekéstük a buszt.
Beérve az iskolába megkerestük a titkárságot, ahol már
jártunk a beiratkozás során. Kaptunk egy órarendet, ami alapján eljutottunk
abba a terembe, persze csak hosszas keresgélés után, amiben az első óránk
kezdődött.
Leültünk a leghátsó padba, egymás mellé. Panni azonnal a
könyveibe temetkezett, én meg írtam anyának, hogy minden oké, aztán a beérkező
diákokat néztem.
Sok idegen arc volt, összeszokott társaságok. Kicsit rosszul
éreztem magam, mert itt nem voltak barátaim, és féltem, hogy nagy veszekedések
lesznek az osztálytársak között, ha bárkihez közeledni próbálok. Így csak ültem
ott a padban, és firkáltam a noteszembe. Egy arcot rajzoltam, ami minden
álmomban megtalál.
Az osztályfőnök bemutatott minket első órában az osztálynak,
majd elmondta a fontos dolgokat, a házirendet, meg az érettségivel,
szalagavatóval, és a ballagással kapcsolatos dolgokat, aztán kicsengettek.
Pár diák odajött hozzánk, és bemutatkoztak. Egy kicsit
meséltek az osztályról, és a balhéikról, amikre az igazgató nem, de ők nagyon
büszkék. Bár akikkel találkoztam annyira nem tűntek rossznak, mint ahogy
állították magukról. Első látásra szimpatikusak voltak.
Panni beburkolózott a könyveibe, és addig nem nézett fel,
míg a tanárnő be nem ért a következő órára. Miután neki is bemutatkoztunk a nő
csak nekünk elmondta, hogy mit követel, mik az elvárásai, és hogy milyen
rendszer van nála.
Igazából egész nap bemutatkoztunk, és kioktatásokat
hallgattunk.
De jó volt emberek között lenni. Elég sokan voltunk az
osztályban, majdnem negyven volt az osztálylétszám. A legtöbben aranyosak
voltak, de mivel egy összeszokott társaság volt nem éreztem magam odaillőnek.
Egy antiszociális könyvmoly, és egy strébernek mondható, az életét újrakezdeni
próbáló leányzó. Nem igazán illettünk a balhésok társaságába.
Én jókedvűen mentem haza, Panni meg olyan volt, mint mindig.
Nem tudom mióta nem láttam mosolyogni, és nem hallottam nevetni. Pedig azelőtt
biztos nem ilyen volt.
Anya boldog volt, mikor elmeséltem neki, hogy akik odajöttek
hozzám beszélgetni, azok aranyosak voltak. Bár nem igazán tetszett neki, hogy
egy balhés osztályba raktak minket, de állítása szerint talán megkomolyodtak
már. Hát, remélem nem lesz nagy balhé a tanévben.
Késői ebéd után felmentem a szobába. Panni éppen nem ott
olvasott, így egyedül voltam. A telefonom jelezte, hogy a titokzatos H_H írt,
de ahogy a kezembe vettem észrevettem, hogy egy csomó másik üzenet is érkezett.
Az új osztálytársaink legtöbbje ismerősnek jelölt, és beraktak a osztályuk
facebook csoportjába is. Az egyik fiú pedig külön írt nekem.
szia! Dani vagyok. üdv az osztályunkban. a tesódnak is,
bár ő kissé fura. nem akarlak
megbántani, de antiszociálisnak tűnik. de nem zavar senkit, mert van
elég fura alak az osztályban, nem fog kitűnni.
Vagy háromszor olvastam el. Nem igazán értettem mit akar.
Végül visszaírtam neki, hogy Panni mostanában fura, és örülök neki, hogy írt
nekem.
Elolvastam amit a titokzatos H_H írt. Megint, mint mindig,
naplószerűen leírta az egész napját. Már kezdtem megszokni, hogy minden este az
ő sorait olvasom.
Átöltöztem, és elmentem a parkba futni.
Utána otthon még tettem a dolgom, meg segítettem anyának.
Végül a nővéremmel egy szobában próbáltam aludni, és bár könyörögnöm kellett
neki, hogy tegye már le a könyvet, és kapcsolja le a lámpát, valahogy sikerült
elaludnom.
Reggel kipattantak a szemeim az ébresztőre, gyorsan
felvettem a futós cuccom, és futottam egy órát a parkban aztán hazamentem.
Igaz, hogy korábban kellett kelnem, de nem bántam, mert jól
esett, és hiányozna a futás, ha nem mennék. Otthon lezuhanyoztam, felöltöztem,
fogat mostam, és kirángattam Pannit az ágyból.
Ott pattogtam az ajtóban, táskával a vállamon, hogy el
fogunk késni, mire a drága testvérem vállat vont, és kijelentette, hogy annyira
nem kellene izgulni a hülye suli miatt. Nagyon sietnünk kellett a buszhoz, de
éppen sikerült felugranunk rá, így nem késtünk el.
Még pont a tanár előtt be tudtunk surranni a terembe.
Leültünk, és én azonnal elővettem a füzetem, míg Panni a
könyvét vette elő. Nem tudom mi a célja, de kezdem úgy érezni, hogy A-tól Z-ig
ki akarja olvasni a könyvtárat.
Szünetben odajöttek hozzánk, de főleg hozzám az új
osztálytársaink. Köztük Dani is. Főleg arról kérdeztek, hogy utolsó évben miért
váltottunk sulit. Ugye az igazat nem mondhattam el, mert nem akartuk hogy ránk
szálljon bárki is. Ezért leleveleztük Woo Du Jae-vel hogy sehol ne jelenjen meg
a nevünk, és ne legyenek fotók rólunk sem. Az emberek előítéletesek, és ha újra
akarunk kezdeni, akkor a múltra semmi szükség.
Így bekamuztam a jól ismert szöveget: nagyon rossz suli
volt, a tanárok tojtak a tanításra, pofára osztályoztak, csak írogattak
mindenféle jegyeket a naplóba. Nem emlékeztem a régi sulinkra, hogy mi volt a
gépes álom előtt, de reméltem, hogy amikor anya ezt mondta, hogy felkészítsen
minket a bemutatkozásra, akkor csak kitalálta.
A nap végére Dani odaköltözött mellénk, a leghátsó padba.
Sokat beszélgettünk a szünetekben. Ő is aranyos volt, bár a Balatoni Fiúhoz
képest persze más volt. Utolsó óra előtt kijelentette, hogy a nővérem nagyon
csinos, és hogy egy ilyen lány nem lehet antiszociális. Óra alatt eldöntötte,
hogy olyan lesz mint egy szuperhős, és megváltoztatja a világot, vagyis
legalább a nővéremet.
-Ha sikerül, én nagyon boldog leszek. - Suttogtam neki az
utolsó óra végén.
-Akkor már csak azért is megéri. - Vigyorgott, aztán rohant
a vonatához.
Kihúztam Pannit a padból, és mentünk a villamoshoz, amiről
aztán átszálltunk a buszunkra.
Otthon Panni evés után kiment az udvarra olvasni, én meg
megtanultam azt, amit Ms Anna feladott, aztán írogattam Danival, és elolvastam
H_H aznapi életjelentését.
Este elalvás előtt a Balatoni Fiú, akit amúgy Kevinnek
hívnak, kérdezte, hogy mi van velem. Megírtam neki az új sulit, hogy egész jól
érzem magam, meg írtam neki Dani tervéről. Mire ő kijelentette, hogy ez a Dani
csak annyiban szimpatikus neki, hogy Pannit akarja megváltani.
Én: én is örülök neki. de amúgy is jóban kell lennem
valakivel az osztályból. nem kerülhetek el mindenkit, nem lehetek antiszoc. és
Dani aranyos fiú.
Kevin: akkor is csak addig oké a csávó, amíg Pannit hozza
ki a könyvekből.
Én: most miért?
Kevin: megtaláltam az ismerőseid között. teneked tényleg
szimpatikus?
Én: mit látsz benne, hogy ennyire ellene vagy?
Kevin: ha miatta nem írsz nekem besértődök.
Én: akkor majd én is megsértődök ha egy siófoki csaj
miatt nem írsz. Dani meg aranyos, szóval hagyd békén.
Kevin: kicseszettül felmegyek hozzád Pestre ha bármit
csinál veled, és elintézem.
Én: köszi, hogy ennyire meg akarsz védeni, de tudok
magamra vigyázni.
Kevin: írj, ha bármi van vele. megyek futni Rozival.
Én: most vettél magadnak egy kutyát, vagy csak a szomszédtól
kérted kölcsön?
Kevin: Rozi a barátnőm.
Én: majd el is hiszem. menjél, futtass kutyát!
Kevin: nehéz téged átverni.
Én: bírd ki.
-Esztikém, jóéjt! - Nézett be a nyitott ajtón apa.
-Nektek is. - Mentem oda hozzá, és megöleltem. Kevin épp
visszaírt, így a mobilom csipogott.
-Te lány, kivel tervezed a randit? - Nézett rám az apám
szigorúan.
-Csak a Balatoni Fiúval beszélgetek.
-Tudod hogy nem engedlek el Siófokra hét közben. -
Vigyorodott el apa.
-Nem tervezek semmit, és ha akar valamit majd ő jön ide. -
Mutattam a padlón egy pontra. - Én biztos nem utazok el hozzá.
-Ne maradj fent sokáig. - Borzolta össze a hajam, és elment.
Visszaültem az ágyra, és kezembe vettem a mobilt.
Kevin: csak a szomszéd kutyájára vigyázunk.
Én: akkor fuss egyet a kutyával, én meg megyek aludni.
Kevin: mér alszol ilyen korán? nem tök 8, hogy mikor
fekszel le?
Én: nem tök 8, hanem 10 óra van. és jó éjt.
Kevin: ez a végszó? mindegy, aludj jól!
Letettem az éjjeliszekrényre a telefonom, és lekapcsoltam a
kislámpát.
Bámultam egy ideig a sötét plafont azon gondolkodva, hogy
Panni vajon tényleg meg tud-e változni, aztán azon imádkozva, hogy hagyjanak a
rémálmok elaludtam.
