116. Könyvmoly

Eszti:

Szeptember van. A nyáron elmentünk egy hétre a Balatonhoz, és a mamáknál is voltuk.

Minden reggel, bárhol voltunk elmentem futni. Egyre jobban bírtam, és úgy éreztem, hogy sokat erősödtem. Simán lefutottam a kilométereket, még csak nem is lihegtem utána.

Néha Panni is elmozdult a könyvei mellől. Újabban teljesen az olvasmányai rabja lett.

Amíg én a Balatonban szórakoztam apuval, és úsztunk, meg fröcsköltük egymást, labdáztunk, addig a testvérem a parton olvasott. Amikor elmentünk kirándulni ő otthon maradt, és olvasott. Kissé antiszociális lett, még velünk is alig beszélt. Ms Anna óráira sem készült, semmit sem tanult. Nem akarom magam fényezni, hogy bezzeg én mindent megcsináltam, és mindenben benne voltam. Zavart nagyon is, hogy ő nem volt ott velünk. Olyan volt, mintha egy részem hiányozna.

Mikor próbáltam vele beszélgetni, vagy rávenni, hogy jöjjön velem valahová pár szó után otthagyott, és elment olvasni.

Amúgy a nyár folyamán az egyik balatonparti reggeli futásom során találkoztam egy rendes fiúval. Utána pár napig minden reggel együtt futottunk. Nagyon aranyos volt. Talán vele próbáltam betömni a két barátom elvesztése és a nővérem miatt keletkezett űrt a lelkemben. Számot cseréltünk, és különböző közösségi oldalakon beszélgettünk. Megbízhatónak tűnt. És valóságos volt, egy hús-vér ember. Nem egy rémálom, vagy egy olyan ember, akit egy gép képzeltetett el velem. Nem hiszem, hogy ennyi idő után beleszerettem volna, de amikor anyával róla beszélgettünk anya csak vigyorgott. Bár az igaz, hogy, ahogy anya hívja: a Balatoni Fiú, valóságosabb volt, mint a titokzatos zaklatóm, H_H. Még mindig ne tudom ki ő, pedig már elég sok idő eltelt. A leveleiből pedig nem derül ki, hogy ki lehet, és bárhogy próbáltam a képei alapján rájönni, hogy ki ő nem sikerült. Soha nem írok neki vissza, de ő csak írogat. Talán majd egyszer rájövök, hogy ki ő.

Ideges voltam, mikor otthonról elindultunk a suliba. Persze az új suliban is egy osztályba kerültünk a nővéremmel, de akkorra már annyira különböztünk egymástól a szokásaink miatt, hogy akárki ha tölt velünk egy percet meg tud minket különböztetni. Meg hát én azért egy kissé le is barnultam a nyár alatt, Panni meg sápadt fehér volt.

Nehéz újrakezdeni, de úgy éreztem nekem sikerült. Szeretném ha Panninak is sikerülne. Ha végre kimászna a könyveiből, amik miatt majdnem lekéstük a buszt.

Beérve az iskolába megkerestük a titkárságot, ahol már jártunk a beiratkozás során. Kaptunk egy órarendet, ami alapján eljutottunk abba a terembe, persze csak hosszas keresgélés után, amiben az első óránk kezdődött.

Leültünk a leghátsó padba, egymás mellé. Panni azonnal a könyveibe temetkezett, én meg írtam anyának, hogy minden oké, aztán a beérkező diákokat néztem.

Sok idegen arc volt, összeszokott társaságok. Kicsit rosszul éreztem magam, mert itt nem voltak barátaim, és féltem, hogy nagy veszekedések lesznek az osztálytársak között, ha bárkihez közeledni próbálok. Így csak ültem ott a padban, és firkáltam a noteszembe. Egy arcot rajzoltam, ami minden álmomban megtalál.

Az osztályfőnök bemutatott minket első órában az osztálynak, majd elmondta a fontos dolgokat, a házirendet, meg az érettségivel, szalagavatóval, és a ballagással kapcsolatos dolgokat, aztán kicsengettek.

Pár diák odajött hozzánk, és bemutatkoztak. Egy kicsit meséltek az osztályról, és a balhéikról, amikre az igazgató nem, de ők nagyon büszkék. Bár akikkel találkoztam annyira nem tűntek rossznak, mint ahogy állították magukról. Első látásra szimpatikusak voltak.

Panni beburkolózott a könyveibe, és addig nem nézett fel, míg a tanárnő be nem ért a következő órára. Miután neki is bemutatkoztunk a nő csak nekünk elmondta, hogy mit követel, mik az elvárásai, és hogy milyen rendszer van nála.

Igazából egész nap bemutatkoztunk, és kioktatásokat hallgattunk.

De jó volt emberek között lenni. Elég sokan voltunk az osztályban, majdnem negyven volt az osztálylétszám. A legtöbben aranyosak voltak, de mivel egy összeszokott társaság volt nem éreztem magam odaillőnek. Egy antiszociális könyvmoly, és egy strébernek mondható, az életét újrakezdeni próbáló leányzó. Nem igazán illettünk a balhésok társaságába.

Én jókedvűen mentem haza, Panni meg olyan volt, mint mindig. Nem tudom mióta nem láttam mosolyogni, és nem hallottam nevetni. Pedig azelőtt biztos nem ilyen volt.

Anya boldog volt, mikor elmeséltem neki, hogy akik odajöttek hozzám beszélgetni, azok aranyosak voltak. Bár nem igazán tetszett neki, hogy egy balhés osztályba raktak minket, de állítása szerint talán megkomolyodtak már. Hát, remélem nem lesz nagy balhé a tanévben.

Késői ebéd után felmentem a szobába. Panni éppen nem ott olvasott, így egyedül voltam. A telefonom jelezte, hogy a titokzatos H_H írt, de ahogy a kezembe vettem észrevettem, hogy egy csomó másik üzenet is érkezett. Az új osztálytársaink legtöbbje ismerősnek jelölt, és beraktak a osztályuk facebook csoportjába is. Az egyik fiú pedig külön írt nekem.

szia! Dani vagyok. üdv az osztályunkban. a tesódnak is, bár ő kissé fura. nem akarlak  megbántani, de antiszociálisnak tűnik. de nem zavar senkit, mert van elég fura alak az osztályban, nem fog kitűnni.

Vagy háromszor olvastam el. Nem igazán értettem mit akar. Végül visszaírtam neki, hogy Panni mostanában fura, és örülök neki, hogy írt nekem.

Elolvastam amit a titokzatos H_H írt. Megint, mint mindig, naplószerűen leírta az egész napját. Már kezdtem megszokni, hogy minden este az ő sorait olvasom.

Átöltöztem, és elmentem a parkba futni.

Utána otthon még tettem a dolgom, meg segítettem anyának. Végül a nővéremmel egy szobában próbáltam aludni, és bár könyörögnöm kellett neki, hogy tegye már le a könyvet, és kapcsolja le a lámpát, valahogy sikerült elaludnom.

Reggel kipattantak a szemeim az ébresztőre, gyorsan felvettem a futós cuccom, és futottam egy órát a parkban aztán hazamentem.

Igaz, hogy korábban kellett kelnem, de nem bántam, mert jól esett, és hiányozna a futás, ha nem mennék. Otthon lezuhanyoztam, felöltöztem, fogat mostam, és kirángattam Pannit az ágyból.

Ott pattogtam az ajtóban, táskával a vállamon, hogy el fogunk késni, mire a drága testvérem vállat vont, és kijelentette, hogy annyira nem kellene izgulni a hülye suli miatt. Nagyon sietnünk kellett a buszhoz, de éppen sikerült felugranunk rá, így nem késtünk el.

Még pont a tanár előtt be tudtunk surranni a terembe.

Leültünk, és én azonnal elővettem a füzetem, míg Panni a könyvét vette elő. Nem tudom mi a célja, de kezdem úgy érezni, hogy A-tól Z-ig ki akarja olvasni a könyvtárat.

Szünetben odajöttek hozzánk, de főleg hozzám az új osztálytársaink. Köztük Dani is. Főleg arról kérdeztek, hogy utolsó évben miért váltottunk sulit. Ugye az igazat nem mondhattam el, mert nem akartuk hogy ránk szálljon bárki is. Ezért leleveleztük Woo Du Jae-vel hogy sehol ne jelenjen meg a nevünk, és ne legyenek fotók rólunk sem. Az emberek előítéletesek, és ha újra akarunk kezdeni, akkor a múltra semmi szükség.

Így bekamuztam a jól ismert szöveget: nagyon rossz suli volt, a tanárok tojtak a tanításra, pofára osztályoztak, csak írogattak mindenféle jegyeket a naplóba. Nem emlékeztem a régi sulinkra, hogy mi volt a gépes álom előtt, de reméltem, hogy amikor anya ezt mondta, hogy felkészítsen minket a bemutatkozásra, akkor csak kitalálta.

A nap végére Dani odaköltözött mellénk, a leghátsó padba. Sokat beszélgettünk a szünetekben. Ő is aranyos volt, bár a Balatoni Fiúhoz képest persze más volt. Utolsó óra előtt kijelentette, hogy a nővérem nagyon csinos, és hogy egy ilyen lány nem lehet antiszociális. Óra alatt eldöntötte, hogy olyan lesz mint egy szuperhős, és megváltoztatja a világot, vagyis legalább a nővéremet.

-Ha sikerül, én nagyon boldog leszek. - Suttogtam neki az utolsó óra végén.

-Akkor már csak azért is megéri. - Vigyorgott, aztán rohant a vonatához.

Kihúztam Pannit a padból, és mentünk a villamoshoz, amiről aztán átszálltunk a buszunkra.

Otthon Panni evés után kiment az udvarra olvasni, én meg megtanultam azt, amit Ms Anna feladott, aztán írogattam Danival, és elolvastam H_H aznapi életjelentését.

Este elalvás előtt a Balatoni Fiú, akit amúgy Kevinnek hívnak, kérdezte, hogy mi van velem. Megírtam neki az új sulit, hogy egész jól érzem magam, meg írtam neki Dani tervéről. Mire ő kijelentette, hogy ez a Dani csak annyiban szimpatikus neki, hogy Pannit akarja megváltani.

Én: én is örülök neki. de amúgy is jóban kell lennem valakivel az osztályból. nem kerülhetek el mindenkit, nem lehetek antiszoc. és Dani aranyos fiú.

Kevin: akkor is csak addig oké a csávó, amíg Pannit hozza ki a könyvekből.

Én: most miért?

Kevin: megtaláltam az ismerőseid között. teneked tényleg szimpatikus?

Én: mit látsz benne, hogy ennyire ellene vagy?

Kevin: ha miatta nem írsz nekem besértődök.

Én: akkor majd én is megsértődök ha egy siófoki csaj miatt nem írsz. Dani meg aranyos, szóval hagyd békén.

Kevin: kicseszettül felmegyek hozzád Pestre ha bármit csinál veled, és elintézem.

Én: köszi, hogy ennyire meg akarsz védeni, de tudok magamra vigyázni.

Kevin: írj, ha bármi van vele. megyek futni Rozival.

Én: most vettél magadnak egy kutyát, vagy csak a szomszédtól kérted kölcsön?

Kevin: Rozi a barátnőm.

Én: majd el is hiszem. menjél, futtass kutyát!

Kevin: nehéz téged átverni.

Én: bírd ki.

-Esztikém, jóéjt! - Nézett be a nyitott ajtón apa.

-Nektek is. - Mentem oda hozzá, és megöleltem. Kevin épp visszaírt, így a mobilom csipogott.

-Te lány, kivel tervezed a randit? - Nézett rám az apám szigorúan.

-Csak a Balatoni Fiúval beszélgetek.

-Tudod hogy nem engedlek el Siófokra hét közben. - Vigyorodott el apa.

-Nem tervezek semmit, és ha akar valamit majd ő jön ide. - Mutattam a padlón egy pontra. - Én biztos nem utazok el hozzá.

-Ne maradj fent sokáig. - Borzolta össze a hajam, és elment. Visszaültem az ágyra, és kezembe vettem a mobilt.

Kevin: csak a szomszéd kutyájára vigyázunk.

Én: akkor fuss egyet a kutyával, én meg megyek aludni.

Kevin: mér alszol ilyen korán? nem tök 8, hogy mikor fekszel le?

Én: nem tök 8, hanem 10 óra van. és jó éjt.

Kevin: ez a végszó? mindegy, aludj jól!

Letettem az éjjeliszekrényre a telefonom, és lekapcsoltam a kislámpát.

Bámultam egy ideig a sötét plafont azon gondolkodva, hogy Panni vajon tényleg meg tud-e változni, aztán azon imádkozva, hogy hagyjanak a rémálmok elaludtam.