Hát, hoztam az utolsó részt, remélem tetszeni fog (és sajnálom a nagy kihagyást)
Véleményeiteket pedig mindig szívesen fogadom :)
Panni:
Hajnalok hajnalán keltett fel Pati, hogy ideje készülődnöm.
BaekHot (szegényt) kipaterolták a saját házából, így a tegnapi lánybúcsút, és az esküvőre való előkészületeket itt tehetjük meg Patiéknál. A menyasszonyi ruhám mintha egy meséből lett volna elcsórva, igaz ami igaz, Pati és Jin rengeteget dolgozott rajta. Felül narancssárga kristályok díszítik, a szoknyarész pedig fehér, és tüll anyagból van. Eszti szervezett megint mindent (vagyis én is sokat segítettem de az oroszlán része rá hárult), bár ő nem bánta, hogy egy kicsit kikapcsolhatja a nyelveket, és a Teen Top-ot is otthagyhatja pár napra.
Egy élet volt, amíg elkészültek velem a lányok. Ott volt velem Eni, JuJu, Pati, Jin, a kis Hanni (a csini ruhácskájában, amit Jin tervezett neki) és dél felé Eszti is befutott, aztán kidőlt a kanapén, miközben Eni a hajamat csinálta. Aztán persze mindenki segített mindenkinek, Eszti bealudt, de úgy két óra múlva őt is felkeltettük készülődni.
*
A szertartás pont a naplementében zajlik majd (vagyis így terveztük). Ugyan azon a kis szigeten, ahol Patiék is esküdtek, csak kissé átvariálva...
*
A lagzin a leghangosabb csapatok a Teen Top és a BAP voltak, kaptunk tőlük egy mini koncertet, ahol engem is megtáncoltattak, Ricky lassúzott velem egyet a Rocking alatt, DaeHyun meg rávett egy Kán-kánra, amin mindenkivel nagyon nevettünk. Aztán elfogyasztottuk a vacsorát a népes társasággal. Láttam anyát, ahogy próbál beszélgetni angolul JR szüleivel, ami elég vicces volt, mert kézzel-lábbal magyaráztak egymásnak, aztán a NU'EST tagokat, ahogy a régi osztálytársainkkal, és ősidők óta barátainkkal beszélgetnek, néha valaki papír után kutatott, hogy aláfirkantson egy rajongónak, aztán elkezdődött a tánc, ami hajnalokig tartott. Letáncoltam a lábam, és ahogy láttam mások is... A párok úgy 3 körül kezdtek nagyon kialakulni, azután én is már csak JRrel táncoltam, BaekHo Patival, Jin Rennel, JuJu Aronnal, MiMi JongUppal, és a többi szerelmespár is együtt táncikált. Nagy meglepetésemre mintha Esztit és MinHyunt láttam volna együtt táncolni, de amikor következőnek odanéztem már nem voltak ott.
-Mit nézel annyira? - Suttogta JR a fülembe.
-Eltűntek.
-Kik? - Fordult hátra.
-A dinka húgom meg az exe!
-Én már úgy éjfél óta nem láttam őket. Rickyt nézd, Hannival lassúzik! - Nevetett fel, aztán megpuszilta az arcom. - Ha elfáradtál leülhetünk.
-Áh, még bírom.
-Rendben. - Nagyon figyeltem a férjecském válla felett nézelődtem, de nem találtam meg őket, eltűntek. De remélem kibékülnek....
*
Eszti:
Éjfél körül már leszakadt a lábam, így hazafelé akartam indulni. A párocskától nem tudtam elbúcsúzni, mert annyira egymásba voltak feledkezve, hogy ki sem láttak a rózsaszín felhőből, így inkább csak leléptem. A szigetről már átjutottam a másik partra, és a kikötőből elindultam a hotel felé, ahol megszálltunk erre a pár napra. A hangulatos kis utcákon volt ugyan világítás, de elég gyér fény volt a nagy fák alatt, ahol a járda vezetett. A legutóbbi eset óta mindig van nálam paprikaspray, de még így is egy kicsit féltem. Meg persze fáztam is, annak ellenére hogy már tavasz van, abban a narancssárga ruhában, amit Patiék terveztek... kész csoda hogy oda nem fagytam.
Már csak 10 perc, és ott vagyok... Győzködtem magam, amikor már dideregni kezdtem. Ennek a tetejébe, még az eső is szemerkélni kezdett. Remélem nagyon nem áznak el Panniék. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem vettem észre, ahogy valaki mögém ér, csak akkor, amikor megragadta a könyököm. A táskám felé nyúltam, hogy kivegyem a paprikasprayt, amikor az illető megszólalt.
-Eszti, csak én vagyok. - Engedte el a kezem. - Miért jöttél el a lagziból?
-Miért foglalkozol velem? - Indultam el újra. - Neked ott van YoungAh. Nem is láttam a lagzin... -Fordultam vissza felé ártatlan arcot vágva. - Biztos nem tudott eljönni.
-Már a nyaralás után nem láttam. - Nézett mélyen a szemembe. - Nem is akartam. Nekem valaki más kell...
-Sok sikert a behálózásához. A cuki pofiddal tuti sikerülni fog. - Indultam el újra.
-Hogy..? Eszti, én... - Hallottam, ahogy utánam iramodik, mert már jócskán lehagytam. Megragadta a csuklómat, és maga felé fordított. - Miért csinálod ezt? Boldog vagy, hogy felhozakodsz életem legnagyobb hibájával?
-Inkább libájával. Az nem hiba volt. YoungAh... elviselhetetlen, remélem tudod. Úgy beszélt a fiúkról mint a kutyákról.
-Könyörgök hagyd abba! Én sajnálom... - Az állam felé nyúlt, hogy felemelje a fejem.
-Eressz el! - Löktem el magamtól. - Nem vagyok boldog, de azon vagyok, hogy az legyek! Nem tudom minek jöttél utánam, de rohadtul elegem van belőled, és nagyon szépen megkérlek, hogy hagyj békén! - Néztem az arcára, aztán sarkon fordultam és elsiettem. Az utca végéig sem értem, amikor megragadta a derekam és magához rántott.
-Befejeznéd? - Próbáltam ellökni magamtól. Már nagyon elegem volt belőle. Új életet akartam kezdeni nélküle... Holott tudtam, éreztem, hogy még mindig szeretem, de utálom ha játszanak velem, és nem akarok még egyszer bárkinek is a játékszere lenni...
-Ha hagyod hogy elmondjam amit akarok. - Suttogta mély, fájdalmas hangon.
-Nem érdekelsz! - Vágtam a képébe, és azon voltam, hogy kiszabadítsam magam, de még erősebben magához húzott, így levegőt is alig kaptam.
-Még mindig gyenge vagy. - Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Feltörtek bennem az emlékek, és igen. Akkor mondta azt, hogy gyenge vagyok, mielőtt először megcsókolt, és bevallotta hogy szeret.
-Hagyj békén. - Kértem elcsukló hangon. Elegem volt már mindenből, le akartam venni a tűsarkút, és a pizsamámban bedőlni az ágyikómba, és kialudni magam. De nem. Itt álltunk az esőben, és kinyomja belőlem a szuszt.
-Nem kellett volna bedőlnöm YoungAhnak... Leitatott, aztán meg... minden megtörtént.Nem akartalak elveszíteni, de már nem tudtam semmit tenni...
-Mért nekem magyarázod? Azt mondtad valaki más kell. Akkor ne velem szórakozzál! A lelkiismereted meg nem érdekel!
-Igen, nekem nem az a ribanc kell. Hanem...Hanem te. - Éreztem, ahogy a könnyeim folyni kezdenek az arcomon. Aztán azt éreztem, ahogy MinHyun ajkai az enyémekre tapadnak. Hosszú, szenvedélyes csók volt, amit nem bírtam nem viszonozni.
-Annyira...Annyira utállak! - Nyögtem, mikor a vállába temettem az arcom. Lassan a hátamat simogatta, aztán az arcomra cseppentek meleg könnycseppjei.
-Megértelek. Rondán viselkedtem... - Csuklott el a hangja.
-Tudod mennyit sírtam miattad?
-El sem merem képzelni... - Egy darabig hallgattunk, nekem folytak a könnyeim. A sminkemnek már úgy is mindegy volt, az eső miatt már így is szétfolyt. Éppen azon gondolkodtam, hogy JuJu mit fog szólni hozzá, amikor MinHyun megszólalt. - De megbocsátasz?
-Milyen hülye kérdés ez? - Emeltem fel a fejem.
-Szemét voltam, és megérdemlem hogy utálj, de...
-Nem tudom, hogy valaha valaki érzett-e már olyat, mint én... Hogy egyszerre utállak, és szeretlek...
-Oh, ez...
-Csak ne mondj semmit! - Simítottam végig az arcán.
-Nem tudom hogy valaha ki tudlak-e engesztelni a hülyeségem miatt.
-Ha soha többé nem hagysz el mindent megbeszéltünk. - Suttogtam, mire elmosolyodott, és hevesen megcsókolt.
-Ígérem. - Ölelt át, ott az utcán, az esőben... És éreztem hogy a soha többé tényleg soha többé-t jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése