100. II. Évad

Húsz év telt el. Mindenki éli boldogan az életét. Ugyan a NU’EST kissé kiöregedett az idolkodásból, de még mindig nagyon sokan szeretik őket. Még mindig járnak koncertekre, fellépőként, és hallgatóként is. Albumokkal is ritkán, úgy nagyjából kétévente jelentkeznek. Egyébként Aronnak műsora van minden reggel egy rádióban. Nagyon szeret ott dolgozni, és tényleg felkapott az a műsor, amit csinál. Mi is azt hallgatjuk reggelenként.

BaekHo harcművész lett, és most edzőként dolgozik. A kis tanítványai nagyon tehetségesek, már versenyeket is megnyertek, aminek mind nagyon örülünk.

JR egy jótékony szolgálatnál dolgozik, hasonló szervezetnél, mint otthon a Vörös kereszt. Nehéz sorsú gyerkőcökön segítenek, meg a családjaiknak.

Ren, Jin, JuJu és Pati összehoztak egy divattervező céget, a Freurora & Hermina eddigi három üzletében dolgoznak, és a saját tervezésű ruháikat adják el. Mellesleg nagyon jól néznek ki a szerelések, amiket terveznek, és nagy keresetük van, nem csak Szöulban.

MinHyun énektanárként tevékenykedik egy közeli Iskolában. Az ő diákjai közül is sokan vittek haza első helyezetteket, nemzetközi versenyekről is.

Hanni, aki közben felnőtt, most huszonnyolc éves, Sydneyben lakik, és orvosi egyetemet végez. Azt tervezi, hogy hazamegy anyáékhoz Magyarországra, és ott fog dolgozni valamelyik kórházban. Nagyon drukkolunk neki, hogy sikerüljön valóra váltani az álmát.

Panni és én… Tolmácsként dolgozunk a Pledisnél, bár, én jobban szeretek dekoratőrként tevékenykedni, néha, ha nagyon sokat kell fordítani, besegítek a testvéremnek, amúgy meg lakberendezőként, vagy dekoratőrként tevékenykedek. Sokszor nagyon híres (kiöregedett) idoloknál, színészeknél.

És akkor ott van a „második generáció”, ahogy a NU’EST tagjai emlegetik a fiainkat, lányainkat. Köztük legidősebb az idén tizenkilenc éves, ifjabb Kang Dog Ho, BaekHoék legidősebb fia, és a legfiatalabb a maga tizenöt évével Aronék fia, ifjabb Aron Kwak. Igen, a névválasztás elég könnyű volt, ugyanis minden elsőszülött fiú az apja nevét örökölte.

 Mindegyik „második generációs” még iskolába jár, mellette pedig egy csomó külön órára, például, rajz, önvédelem, karate, zene meg egyebek. Ifjabb DogHo takewondo versenyekre jár, és apja büszkesége, mert szinte sohasem jön haza úgy, hogy nincs bent az első ötben. A fiatalabb fiú, Dog Min szintén jó taekwondos, de ő jobban szereti a technikát, és repülőgépész akar lenni. Neki is nagyon szurkolunk. Patiék legkisebb gyermeke, Dog Hae. A cuki csajszi 15 éves, és nagyon jó ritmus érzéke van. Ő a családban a zenész az apja mellett. Ő is nyert már meg versenyeket, a kedvenc hangszerével, a hegedűvel.

Min Jin, Renék egyetlene rajzversenyeken nagyon eredményes, és bár csak másodikos a gimnáziumban, de már nagyon érdeklődik a divat iránt, és néha besegít a Freuroránál a tervezésben. És tényleg van tehetsége hozzá.

Aron lánya, Ann Kwak szintén orvosnak készül. Valahogy nagyon összebarátkoztak Hannival, és Ann arra az egyetemre akar majd menni, ahol Hanni is tanul. Aronék fia, a kicsi Aron nagyon jó matekból. Még nem tudja mi akar lenni, de akár mérnök is lehetne belőle.

A tesómék fia, Joung Hyun nagyon kocka, imádja a számítógépes játékokat, és az a terve, hogy ilyeneket fog programozni. Össze is rakott már egyet, ami hat szintes, és nem túl nehéz, de tényleg jól megcsinálta, és nagyon büszkék vagyunk rá. Panniék kislánya, Anna, nagyon jó nyelvérzékkel rendelkezik, és szokott segíteni az anyukájának a fordításokban. Koreai, magyar, angol, japán nyelvek mellett tud még franciául, és oroszul is.

És végül a mi gyerekeink. Min Hyun és Min Young, a Nagy Család második ikerpárja. Tizenhét évesek, és nagyon jó zeneérzékük van. Kicsi Min Hyun zongorán, szaxofonon és gitáron játszik, Min Young dobol, harmonikázik, és szereti a zenét kutyulni, vagy ahogy ő nevezi, DJ-Min-eskedni. Gimnáziumba járnak, és a zenével akarnak foglalkozni.

Mindannyian Szöulban lakunk, a külvárosi részben. Nem pont szomszédságban, de fogjuk rá, hogy egy kupacban. Mindegyikünknek van egy szép háza, valamekkora udvara, virágos kertje, néhány fája, meg… Jól néznek ki az udvarok, az a lényeg.

Dorka, a cuki dalmatánk (talán még emlékeztek rá) szegény elpusztult. Nagyon megöregedett, és egyik délután… Megsirattuk, eltemettük a kert egyik sarkában. A gyerekek ültettek a sírjára virágokat, és egy pici fát. A kis japán cseresznyefa azóta megnőtt, és szép rózsaszín virágai vannak minden tavasszal. Dorka után nem vettünk másik kutyát, így mostanában csak a szomszéd macskája szokott átjönni hozzánk, és ha csak egyedül vagyok otthon, akkor ő az egyetlen lény körülöttem.

Sokat megyünk kirándulni, vagy a NU’ESTtel külföldre, Magyarországra anyuékhoz. Mivel minden kontinensen (kivéve az Antarktiszt) vannak rokonaink, így nagyon sok helyre eljutunk. Például Egyiptomban (ami Afrikában van-aki esetleg nem tudná) él JuJu nagynénje, aki egyszer elvitt minket a piramisokhoz. Jártunk már Brazíliában, néztünk ott focimeccset, abban a nagy stadionban. Nem hangsúlyozom ki, de én bealudtam, amíg a többiek szurkoltak. A foci még mindig nem az én világom… Aztán voltunk Kínában, Thaiföldön, Skóciában, Finnországban (a gyerekek csalódottságára egy Mikulást sem láttunk…), Törökországban, Amerikában, Angliában, Ausztráliában. Sokszor átmentünk Japánba, vagy csak ki a Csendes-óceán partjára. Igazából nagyon sok helyre eljutottunk, aminek nagyon örülök. Néha anyáék is el tudtak jönni, vagy valamelyik másik nagymamák és nagypapák, esetleg testvérek.

Minden szülinapkor, amikor Szöulban vagyunk, tartunk egy „Nagy Családi Összeröffenést” valamelyikünknél. Ilyenkor eszünk, iszunk, beszélgetünk, fura játékokat játszunk, és megbeszéljük az élet nagy dolgait.

Mivel a gyerekeinkre, kiskorukban éppen azok vigyáztak, akik ráértek a „Nagy Családból”, így együtt nőttek fel. Mindannyiunkat nagyon szeretnek, úgy viselkednek egymással, mintha testvérek lennének, és persze mi is nagyon szeretjük az összes kis rosszaságot. Jó, bevallom, a fiaim magasabbak mint én (ami nem nehéz), és már kacsingatnak a csajokra, de akkor is, felnőtt korukban is az én picikéim lesznek.

Szóval igen. Azt hiszem ennyi dióhéjban az, ami fontos.