Pati:
-Ezt mégis hogy tehetted?
-Mit? Mondom, hogy véletlen volt!
-Titi, nem...
-Pati, értsd meg, hogy VÉLETLEN VOLT!
-Nem érdekel!!-Lecsaptam a mobilt. Miért nem érti meg, hogy ezzel tönkretett egy meglepetést? Valaki kopogott.
-Mi van?-Szóltam ki bosszús hangon.
-Én vagyok cicám, bejöhetek?
-Gyere.-dőltem hátra a párnáimra.
-Valami baj van?
-Titi kiidegelt.
-Miért? Mi történt?
-Elkiabálta Ren nevét, miközben Esztivel beszéltek telefonon.
-aha. És?
-Eszti képes kinyomozni! Ez meg teljesen elrontja a meglepit.-Baek Ho megsimogatta a fejem, és egy puszit nyomott a homlokomra. Meleg ölelésébe zárt, és lehunytam a szemem.
Eszti:
Kipakoltam Hannit az ölemből, és lementem az udvarra. Dorka, mint mindig, szélsebesen rohant oda hozzám, de amikor látta, hogy nem fogok vele játszani leheveredett a puha fűbe. Én elballagtam a kedvenc barackfámhoz. Felettem bódító illatot ontottak a virágok, és ezernyi apró méh zümmögött ide-oda. Gondolataim tengere lehúzott, és én hagytam, hogy az emlékek áramlata magával vigyen. Arra eszméltem fel, hogy Hanni jön ki hozzám, és a nevemet kiabálja.
-Itt vagyok!
-Végje. Azt hittem elmentél.
-Csüccs le ide!-Mikor leült volna mellém Dorka ráugrott, és mindketten elestek. Hanni nevetve tápászkodott fel, és eldobta neki a labdát. Egészen sötétedésig labdáztunk. közben hazaértek anyuék, és Panni is befutott.
-Azt hittem hulla fáradt leszel.
-Budapest az én világom.-Nevetett.
-Nagyon fel vagy dobva, azt látom.-Az órára pillantottam.-Nemsokára mennünk kell.
-Hová?
-Titi nem hívott?-Kicsit elgondolkodott, majd megrázta a fejét.-akkor neked igazi meglepi lesz.-Kuncogtam. Panni csinált egy szemforgatást, és felrángatott az emeletre.
-Mi van?
-Vegyünk fel ugyan olyan cuccot.-Vigyorgott. Ebből az lett, hogy egyforma nadrágot, cipőt, és pulcsit vettünk fel. A hajunkat kiengedtük. Panni elégedetten nézett végig rajtam, aztán magán.
-Most már mehetünk. A pulcsit meg majd felhúzzuk.-Mutatott a saját sárga, és az én piros-fekete mintás pólómra. Út közben Panni elmesélte a mai napját, és én is elregéltem neki, pár dolgot kihagyva. A fehér kavicsos úton ballagtunk, de még a megbeszélt helyen nem volt senki. felültem a pad támlájára, Panni-jókislány módjára az ülőkére ült. nemsokára feltűntek Titiék az úton. Már messziről integettek. Puszi-puszi, és leültek ők is dumálni.
-Miért kellett ilyenkor idejönnünk?-Érdeklődött Panni. Ekkor valaki befogta a szemem. Mikor elengedett megfordultam. 5 ifjú állt mögöttünk hatalmas vigyorral a fejükön.
-Szerintem ezért.-Mutattam a fiúkra. Panni is hátranézett, és majdnem leesett a padról a meglepetéstől. Titi megfogta a csuklóm.
-Sorakozó! Egy, kettő!-vezényelt.
-Mi ez? Katonaság?-Kérdeztem olyan ártatlanul, ahogy csak tudtam. ezen mindenki nevetni kezdett. Pati odalépett mögém, és kaptam egy taslit.
-Húzd ki magad katona!-Szólt rám, és továbbment a fiúk felé, akik röhögve lesték minden mozdulatát. Baek Hot is arcon csapta, aztán megállt előttünk, és vigyorogva elkezdte mondókáját.
-Közlegények, és...
-Én nem hagyom, hogy besorozzanak!-szólalt meg elkeseredett hangon Min Hyun. Pati őt is arcon csapta.
-Szóval. Szeretném bemutatni harcostársainkat, és a közlegényeket egymásnak.-Niki, és Titi kirángattak minket a sorból, és Pati mellé állítottak.-Panni, Eszti...
-Fordítva.-Szólt közbe Panni.
-Tökmindegy. Szóval hogy boldog legyél, Eszti és Panni, ők itt Ren, Aron, Baek Ho, JR, és Min Hyun.-A srácok egyenként meghajoltak.
-Srácok, Eszti és Panni, vagy fordítva. De most komolyan melyikőtök melyik?
-Eszti vagyok, és ő Panni.
-Én vagyok Eszti, és ő Panni.-Mutogattunk egymásra.
-Ez nem volt meggyőző.-Jöttek elénk a fiúk is.
-Eszti? Te rájöttél, hogy miért kellett idejönnötök? Tudtad, hogy mi leszünk a meglepik?-Fordult felénk Baek Ho.
-Ez nem kérdés.
-Tudtad, és nem mondtad el?!-Fordult felém felháborodva Panni.
-Na, már meg is van. Eszti-Mutatott rám-és Panni.-nézett rá Min Hyun.
-Otthon számolunk hugi!
-Menjünk valamerre, mert egész nap ültem.-Kezdett nyafogni JR. A társaság elindult. Én is mentem volna velük, de egy kar visszahúzott. Min Hyun karja.
-Hát te voltál reggel is? Hívhatlak Yuliának?
-Nem. Eszti vagyok, és kész. És te vagy a híres Rómeó, mi?
-Én lennék.-Tárta szét karjait.
-Szerintem menjünk a többiek után.-Bólintott, és elindultunk. A kis kavicsok ropogtak a lábunk alatt, és csendben ballagtunk egymás mellett. A nyomasztó hangtalanságot Min Hyun törte meg.
-Miért húztatok fel ugyan olyan ruhát?
-Panni ötlete volt. Én csak áldozat vagyok.
-Sokszor kevernek össze titeket?
-A suliban szinte mindig. Bár voltak olyan helyzetek is amikor örültem, hogy van egy ikertesóm.
-Ezt hogy érted?
-Én soha nem tudtam volna minden nap 5-re lefelelni kémiából, de általában engem szólított a tanár.
-A kis... Ti helyet cseréltetek? Ez nem igazságos!
-Hogy boldog lehess matekból mindig én feleltem Panni helyett.
-Én is akarok egy ikertesót.-Kezdett el nyavajogni.
-Én egy fiútesót akartam mindig. Lehetőleg bátyust.
-Miért mondtad, hogy Yulia vagy?
-Hirtelen ez jutott eszembe. Rómeó?...-Utolértük a társaságot. Panniék lemaradtak mellénk.
-Hol jártál?
-Őt kérdezd!-Mutattam Min Hyunra, aki JRrel tárgyalt.
-Aron kérdezte, hogy nem lenne-e kedvünk náluk aludni. JR is hívott, de nem akartam a belelegyezésed nélkül helyetted is válaszolni.
-Pedig igazán eljátszhattad volna a szereped.-Nevettem.
-Na?-Jöttek vissza a fiúk.
-Mit?
-Eljöttök hozzánk?
-Felőlem.-Vontam meg a vállam. Panni hirtelen JR nyakába ugrott. Min Hyun csak nagy szemekkel nézett.-Panni, Panni. Már mindent értek.-Néztem rá, és JRre.
-Fogd be!-Nyelvelt vissza drága tesókám.
-Jól van na. Mehetünk? a többiek már otthon vannak.-Szólt Min Hyun. Panni elengedte JRt, és elindultak előttünk.
-Panni sokszor olyan kényes tud lenni.
-JR máris elrabolta a királykisasszonyt. Nem sok gondod lesz vele.
-Várd ki a végét.-Sóhajtottam. Kiértünk a parkból. A szél kezdett felerősödni, és hátul befújt a pulcsim alá. Beleborzongtam, ahogy a hideg végigmegy a hátamon. Min Hyun megérintette a csuklóm, hogy figyelmeztessen a piros lámpára-mivel én hülye kiléptem volna az úttestre.
-Nagyon hideg a kezed. Nem fázol?
-Egy kicsit.
-Akkor nem bánod ha...-Karjait átfűzte a vállaim körül. Jólesett a meleg ölelése. A lámpa zöldre váltott, és elengedett. A házukig rengeteg hülye kérdéssel ostromolt. Hogy boldog legyen válaszoltam mindegyikre. Mikor beléptem volna a kapun két hatalmas kutya ugrott a nyakamba, és majdnem hanyattestem.
-Jól vagy?-Kérdezte Min Hyun miután beparancsolta a kutyákat.
-Igen, köszi.-Másztam ki az öléből.-Dorka is mindig ezt csinálja, csak ez most váratlanul ért.-Kinyitotta az ajtót, és utat mutatott. Csináltam egy pukedlit, és a vezetésével-mintha egyedül nem találtam volna el a legelső dologig amit megláttam-leültünk a többiek mellé a kanapéra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése