93. Az élet csajos oldala

Pati:

Ez a nyár nagyon gyorsan eltelt. BaekHoval voltunk ugyan nyaralni, de nem túl sokáig, mert koncertek-interjúk-új album miatt rengeteg időt töltöttek a kiadóban. Én meg leginkább Jinnel voltam. Jártuk Szöult, rajzolgattuk  a ruhákat, a terveket, aztán varrogattunk, utána pedig Panni, mint fotós, + az éppen aktuális modellek következtek. A karrierünk egyenletesen halad felfelé, ami jó hír. JiMin (stylest) megengedte, hogy a fiúk ruhájánál is besegítsünk.

Most pedig szeptember van. Általában otthon dolgozok, a speciel erre kialakított szobában (ezer köszönet Esztinek!), de már kezd kicsinek bizonyulni. Jin pedig még otthon lakik a szüleinél, ezért ott sem lehet nagyon semmit csinálni. BaekHo lakásában pedig jelenleg nagy a felfordulás, mert Panni átköltözik egy másik lakásba, amit nem rég vettek meg JRrel. Meg amúgy is az is nagyon pici egy hely. JuJu jelenleg a fiúkkal lakik a dormban, és elfoglalta BaekHo szobáját. Eszti pedig állandóan dolgozik, vagy segít Hanninak a tanulásban, és neki is nagyon pici lakása van.

Augusztus végén a belvárosban sétálgattunk Jinnel (kell az ihlet), és láttunk egy eladó egész méretes helyiséget. Körübellül tornaterem méretű. Mostanában annak a tulajával próbálom felvenni a kapcsolatot. A munkánk jelenleg ugyan csak abból áll, hogy én tervezek egy képzeletet is felülmúló darabot, Jin pedig csinál belőle egy olyat, amit az utcára is fel lehet venni, ezeket Panni lefotózza a modelleken, és általában rendelésre csinálunk még ezeken kívül bármit is. Most abban gondolkodunk, hogy nyitunk egy üzletet. Szóval ehhez  az a tornaterem méret talán jó lenne. Ahhoz mondjuk kellenek valakik, akik még rajtunk kívül sokszorosítják a ruhákat, de egyenlőre megvagyunk ezzel mi is.

Beléptem a házba. A szokásos csend fogadott. Ledobtam a táskáim, és bekopogtam BaekHo dolgozószobájának ajtaján, aztán benyitottam. Éppen valamelyik táncot gyakorolta, az egyik tükrös falnál, fejhallgatóval a fején. Ugyan hangszigetelt a szoba mégis inkább ezt a megoldást szereti. Amikor felemelte a fejét észrevett a tükörben, aztán egy 180 fokos fordulattal előttem termett. Lecsúsztatta a fejhallgatót a nyakára, aztán magához ölelt.

-Szia! Hogy ment?-Érdeklődött.

-Az ingatlanos azt mondta, hogy elintéz mindent.-Vontam meg a vállam.

-Akkor a következő hónapban már nem itthon fogsz dolgozni.

-Körübellül.-Elővette a kis kütyüjét, amiről a zene megy, és kikapcsolta, aztán a telezsúfolt íróasztalra dobta a fejhallgatóval együtt.-Hogy megy a tánc?

-Hát, még nem teljesen. Rengetegszer elrontom. A tánctanár már kezd kiakadni. Bár a többiek is bénáznak.-Vigyorgott.

-Milyen nap van ma?

-Péntek, 12-edike. Második péntek a hónapban.

-Ma estére terveztél valamit?-Sunyin elmosolyodott, utána csak megvonta a vállát. Aztán eszébe jutott valami, és motyogott valami szitkozódást.

-SeYong elhívott magukhoz egy amolyan szórakozós estére.

-Akkor nem bánod, ha idecsődítem a lányokat?

-Mi?

-Második péntek. Este 6-ra jönnek.

-Erről tudnom kellett volna?

-Augusztusban is volt.-Felvonta szemöldökét, aztán elröhögte magát.

-Ja, amikor kipateroltál itthonról. Kik jönnek?

-Jin, JuJu, Panni, JiMin, Tifany, SoHee, Hyong, AhRin, Eni, és talán Eszti is ideér. Ha sikerül lepasszoplnia, akkor Hannit sem hozza.

-Lepasszolnia? JRnek?

-Ja, nem. Talán a TEEN TOPos fiúknak. Nem tudom. Ő mondta.

-Még van egy órám eltűnni itthonról.-Nézett az órára.

-Nem kell sietned.

-Nem akarok útban lenni kiscicám.

-De mindenképpen enned kell valamit.

-Az csak természetes.-Mosolygott.-Mit eszünk?

-Ma nem főztem.

-A tegnapi is teljesen megfelel nekem.-Bár igazából bármit megeszik, amit főzök. Miután ettünk egy-egy tányér tésztát, és segített mosogatni, ahogy ő mondta "kitettem a szűrét". Utána nemsokára megérkezett Jin és Panni. Valahogy éreztem, hogy ők ketten együtt jönnek. Eni, AhRin és SoHee is együtt jött. Tifany és Hyong csak később futottak be, ahogy JuJu és JiMin is.

-Én szülőit tartottam.-Mentegetőzött Hyong.

-Forgatás volt, és nem tudtam időben szabadulni.-Magyarázta Tifany.

-A lényeg, hogy ideértetek. Kértek inni?

-Van kávé? Mindjárt elalszom.-Érdeklődött Panni.

Leültünk a nappaliba beszélgetni. Ez amolyan csajos estének ér be nálam. mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja, kivel mi történt, ha tanács kell, meg hasonlók. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat, és pletyizzünk.

-Hyong? Kezd te!

-Oké. Szóval szülőit tartottam, és az egyik anyuka ki volt akadva, hogy a gyerkőcök bántják a kislányát. Ami amúgy nem igaz, vagyis csak részben. MiRa csúfolta a ..hogy is mondjam...család-problémás kisfiút, aki egy idő után begurult, és megütötte. Után leültünk és megbeszéltük az egészet. Aztán jött az anyuka, és MiRa azonnal rohant hozzá elmesélni a dolgokat, ő meg jött nekem. És ez volt a szülői előtt. Aztán amikor elkezdődött ez a szülői kb elmondtam 6 mondatot, ami az egész osztályra vonatkozik, utána mindenki azt kérdezgette, hogy az ő kislánya-fia hogy tanul, milyenek az eredményei, hogy viselkedik, meg egyebek. Úgyhogy most szét megy a fejem.

-Néha rosszabbak a szülők, mint a gyerekek. A gyereknek megmagyarázhatod, hogy mi miért van úgy, de a felnőtt már azt gondolja, hogy ő tudja jobban, vagy csak nem hagyja hogy bármit bemagyarázz neki, amit ő nem akar.-Bólogatott Panni.

-A tanítói státusz rossz oldala.-Fűzte hozzá Tifany.-De legalább érdekes munkád van, ami változatos is.

-Ez mondjuk igaz. De mi  a fenét csináljak ilyenkor?

-Mondd meg a szülőnek, hogy a gyerekkel már elrendezted.-Vonta meg a vállát Panni.

-Hát, megpróbálhatom. Köszi. Továbbadom.

-SoHee? Mi történt veletek? Hallottam nagyon érdekes dolgokat.-Húzta fel a szemöldökét Jin.

-Miket hallottál te rólam?

-Pilla, idézem: "InSoo bejelentette, hogy nemsokára megnősül. A barátnője egyenlőre még nem publikus, de a hónapban mindenképp bemutatja a médiában. Amikor megkérdezték ki az illető konkrét nevet nem mondott, csak annyit, hogy "A világon a legcsodálatosabb lány, akivel valaha találkoztam". Az esküvő előreláthatólag zárt körű lesz. Amikor megkérdezték, mi az amit a feleségétől elvár, csak annyit mondott: "Úgy-és annyira szeressen, ahogy én őt. Ja, és persze támogasson, és legyen mellettem." Hm?

-Ezt honnan szedted?-Kerekedett el SoHee szeme.

-Nem tudom. Valamelyik újságból.-Vigyorgott Jin.-Ren állandóan hoz nekem ilyen napilapokat, meg mindenféle újságot. Az egyik ilyenben volt benne. Elméletileg 1 hete adták ki.

-Ez komoly?-Esett le AhRin álla. SoHee csak félve biccentett.

-És mi miért nem tudtunk róla? Azt hittem még ott tartotok, hogy InSoo el akar jegyezni. Nekem legalábbis utoljára ezt mondtad.

-Az eljegyzés már megtörtént.

-MIIII???-Mindenki egyszerre akart kérdezni, de SoHee felemelte a kezét.

-Elmondhatom? Szóval múlt héten kaptam tőle ezt a gyűrűt, az eljegyzésre. Azt tudom, hogy nagy tervei vannak a jövőnkre nézve, de az nekem is új, hogy be akar mutatni a nagyközönségnek. Persze beszéltünk már róla, de azt hittem még várhat.

-Hát, akkor sok sikert nektek.-Ölelte meg a mellette ülő Panni.

-Tényleg veled, és JRrel mi van? Megkapta már az engedélyt?

-Nem.-Rázta meg a fejét Panni.-Még rimánkodik, de mindig azt mondják neki, hogy maximum tavasszal. Remélem rólunk most nem írnak az újságok.-Sandított Jinre.

-Ööö...Nem emlékszem, hogy olvastam volna bármit is. Azt tudom, hogy mostanában MinHyun a téma.-Esztire pillantottam, de semmi reakciót nem mutatott.

-Akkor jó.-Könnyebbült meg Panni.-JiMin?

-Én csak gratulálni szeretnék a legújabb kollekciótokhoz lányok. Remek lett.

-A magazin nagyon fogy, és jönnek a megrendelések.

-Ha bármi kell segítek.

-Köszi.

-Jin?

-Olvastál valami olyat az újságokban, ami rátok vonatkozik?

-Nem. Pár interjúban elmondott dolgokat ami teljesen rám vonatkozik, de nem konkrét dolog.

-Semmi eljegyzés, vagy esküvő bejelentése?-Húzta fel a szemöldökét AhRin.

-Hagyjatok már!

-Ez azt jelenti, hogy én jövök?-Kérdezte Eni.

-Ja.-Biccentett Jin.

-Bekerültem!

-MI???

-Felvettek a fiúk mellé, mint fodrász!-Miután megtapsoltuk jól kikérdeztük a dolgokról, aztán jött AhRin.

-Még mielőtt bárki megkérdezné, igen, jelenleg újságíró vagyok, és nem, nem én írtam a fiúkról.

-Pedig már kezdtem reménykedni, hogy letolhatlak.-Húzta el a száját Jin.

-Ne reménykedj. Igazából csak a véleményetekre vagyok kíváncsi.

-Miről van szó?

-Kaptam egy állásajánlatot.

-Milyen téren?

-Rádiós műsorvezető.

-Az király!-Tapsikolt Tifany.

-És? Elfogadod?-Érdeklődött JuJu.

-Csak jobb, mit egész nap a gép előtt ülni, és olvasni a sajtóhíreket.

-Annál tuti.-Mosolyogtam.-Majd hallgatlak. Mikor kezdesz?

-Még tudatnom kell velük, hogy elfogadom az állást. Aztán majd szólok. Menjünk tovább.

-Oké. Ma volt a forgatás.-Kezdett bele Tifany.-Előtte még próbáltunk egyet.

-És, milyenek voltak a fiúk?

-Biztosíthatlak Hyong, hogy senki nem hibázott.

-JunQ tegnap egész délután a táncokat gyakorolta. De akkor minden jól ment.-Nyugodott meg.

-És a végén az a ruha lett, amit ti terveztetek! Én annyira örültem neki!-Lelkendezett Tifany, miközben körbemutatta a telóján a képeket.

-Még mindig nem értem, hogyan tudsz tűsarkúban táncolni.-Ingatta a fejét Eszti. Akkor tűnt fel, hogy eddig szinte meg sem szólalt.-Nekem még a járás benne is nehezen megy.

-Gyakorolni kell. Ja, és egy mérettel nagyobbat kell venni, hogy ne szedje szét a lábad. JuJu? Veled mizus mostanában?

-Úgy nagyjából semmi. Max az az érdekes, hogy jövőhéten jönnek Aron tesói. Koncerthónapot akarnak tartani, és engem is visznek magukkal.

-Az jó, hogy így bevágódtál náluk.-Bólogatott Eni.

-Majd találkozhatnánk valamikor velük. Pati, mit gondolsz?-Kérdezősködött Panni.

-Szegény drágámat nem akarom kipaterolni a házból.-Tártam szét a kezem.-Egyébként is mindig azt mondja, hogy elrontotok.

-Én ugyan nem!-Ellenkezett AhRin.

-De majd összebeszélünk még. Hátha.-Zártam le a témát.

-Egyébként te jössz.-Tudatta velem JuJu.

-Ja... Mostanában nagyon nem történik semmi. Sikerült egyezkednem a lehendő üzletünk jelenlegi tulajával. Kb ennyi. Eszti?

-Mit szeretnétek hallani?-Húzta fel a lábát a fotelban.

-Ó, én, én had! Pilla... "TEEN TOP interjú, szeptember 10. ChunJi azt nyilatkozta, amikor a lányokról kérdezték, hogy van egy rajongójuk, aki nagyon szeret, bár a lánynak még nem merte bevallani. Amikor a leányzó nevéről, vagy személyiségéről kérdeztük azt válaszolta, hogy sok nyelven beszél, nem koreai származású, és nagyon kedves, jól főz, és nagyon sokat találkoznak a munkájukból adódóan. Utána Rckyt is megkérdezték, mit gondol a lányokról, vagy ismeri-e azt a személyt, akit ChunJi említett. Az énekes megvonta a vállát, aztán a barátjára nézett, és elnevette magát. ~Igen, ismerem. Szerintem is nagyon kedves, bár bevallom, nem csak ChunJi kedveli.~ És az érzelmeit elmondta már neki?~Nem, még nem. De ha így folytatjuk a rivalizálást ChunJi hyunggal szerintem egyikünk sem fogja bevallani neki.~" Mit gondolsz erről?-Érdeklődött Jin.

-Attól tartok ez rólam szól.

-Mit gondolsz arról, hogy az a két idióta összeveszik rajtad?-Érdeklődött SoHee.

-Nem sokat. Jelenleg szingli vagyok.-Vonta meg a vállát.-Egy összetört szívű szingli. Bár ezt ők is nagyon jól tudják.

-Még mindig nem sikerült túllépned rajta?-Kérdezte Panni.

-Igazából, lehet hogy sokszor úgy tűnik... Oh, ez már ciki. Nem akarok erről beszélni!

-Csak fejezd be a mondatot!-Könyörgött JuJu.

-...úgy tűnik, hogy már elfelejtettem, és teljesen jól vagyok, de egy 3 éves kapcsolatot nem lehet csak úgy elfelejteni.

-Szóval még mindig szereted?

-Most miért csináljátok ezt?-Várakozón néztünk rá, így megadta magát.-Igen. Még mindig szeretem. És mindig is szeretni fogom. Csak ő van olyan hülye, és játszik velem.-Tárta szét a kezét.-Van olyan érzés, hogy egyszerre utálok, és szeretek valakit?-Erre a kérdésre senki nem tudott válaszolni. Hosszú csend következett. Eszti fájdalmas arccal ült a fotelben, a többiek pedig maguk elé meredtek.

-Talán...-Kezdte JiMin.-Ha elmondanád neki mit érzel, akkor jobb lenne.

-Nem hiszem. Vagy bunkózna, vagy elküldene a francba. Meg nem érdemli meg. Ott van a barátnője, akivel éli az életet. Én már nem kellek oda.

-Úgy értem neked lenne jobb... Legalább tisztáztad előtte, hogy visszavárod.

-Én...Én nem. Azt akarom, hogy boldog legyen, akármennyire is utálatos volt velem. Ha neki másra van ehhez szüksége, akkor legyen vele boldog.

-Komplikált ez a dolog.-Sóhajtott JuJu.

-Ha bármiben tudunk segíteni csak szólj! Valamelyikünk biztos meg tudja oldani, hogy lelkizzünk.-Ajánlotta fel Tifany.

-Köszi.-Biccentett. Újabb csend következett. Aztán belehasított egy szólókoncert.

-Te jó ég!-Kapott a szívéhez Hyong, miközben Tifany felvette a telefonját.

-Szia! ....... Nem, még itt vagyunk Patiéknál. .................. Meg a...! Oké, indulunk haza. .......... Micsoda? ............ Ja, átadom. ............ Neki is. Szevasz!

-Ez azt jelenti, hogy menjünk haza?-Kérdezte Eni.

-Konkrétan "Hol a fenében vagytok már?".-Dobta be a táskájába a telefont Tifany.-AhRin, GunWoo üzeni, hogy "Hol a kaja, asszony?", Eninek pedig Chaejin üzeni, hogy tönkrement a haja. InSoo elvileg röhögőgörcsöt kapott, JunQ pedig a kiscicámat gyömöszöli be az egyik szekrénybe.

-Mennyit ittak ezek?-Állt fel Hyong, és felvette a pulcsiját. Tifany, Eni, SoHee, és AhRin is szedelőzködni kezdett.

-Remélem nem szedik szét a házat, amíg hazaérünk.-Kikísértem a lányokat, elköszöntünk egymástól, aztán gyorsan elhajtottak. Jin, Panni és JiMin is szedelőzködni kezdett. JuJu is nemsokára elment. Már majdnem éjfél volt.

-Menni kéne.-Állt fel Eszti.-Hanni már tuti elaludt, ha békén hagyták.

-Maradhatsz még, ha akarsz. Amíg BaekHo hazaér...

-Nem akarok útban lenni. Meg holnap is be kell mennem dolgozni.-Dörgölte meg az arcát.

-Nem úgy volt, hogy szombat-vasárnap szünet?

-De. Viszont ez most különleges eset. Tárgyalás lesz. Valami franciákkal. Elhalaszthatatlanul fontos.-Vonta meg a vállát.-Csak nem akarok most visszamenni a TOPdilisekhez.

-Maradhatsz még. Lelkizni, ha akarsz.-Ültem le mellé, a másik fotelba.

-Köszi.

-Kérdezhetek?

-Ha akarsz.-Döntötte hátra a fejét.

-Kit kedvelsz jobban, ChunJit vagy Rickyt? Érzelmileg.

-Én barátaimnak tekintem őket, ugyan úgy, ahogy a többi TOPdilist, és a BAP-t is. Ha erre gondolsz egy szinten vannak.

-Ha bevallanák, hogy szeretnek, melyiket választanád?

-Valószínűleg egyiket sem.

-Miért?

-Először is senkit nem akarok megbántani, a másik ok, pedig hogy még nem állok készen egy másik kapcsolatra. Ez annyira gáz!

-Nem, nem.

-De igen. Volt egy nagyon hosszú, és mély kapcsolatom valakivel, és valamit elbaltáztam, így már nem kellek neki, de képtelen vagyok kiszeretni belőle.

-Eszti, sokan vannak, akik rajonganak érted. Valmelyik nap voltam bent a TOP-nál, mert téged kerestelek, tudod, amikor nem tudtalak elérni telefonon.

-Aha.

-Bárkit megkérdeztem, még a legzöldfülűbb gyakornok is tudta ki vagy, milyen ruhában voltál mondjuk hétfő reggel, hol az irodád, hány nyelven beszélsz, és hogy van egy klónod, mármint Panni, és egy kishúgod. Tudják, hogy nagyon jóban vagy a TEEN TOPal. Találkoztam ChangJoval is, akit vagy percenként megállítottak a folyosón, hogy rólad kérdezzenek. Mindenki tudja, hogy szingli vagy, és megpróbálnak rád hajtani.

-Ha az lenne, hogy BaekHo megcsal egy másik lánnyal, te mit lépnél? Ki tudnál belőle szeretni, hoyg létrehozhass egy másik kapcsolatot?

-Először valószínűleg felpofoznám, amíg el nem mondja mi történt pontosan. Utána megkeresném a lányt, és lekiabálnám a  fejét. Bár nem hinném, hogy BaekHo megcsalna bárkivel is. Elvégre elvett feleségül.

-Jó, ez más tészta, mint az enyém. Ti már egymáshoz tartoztok. De én...-A tenyerébe temette az arcát. Látszott rajta, hogy legbelül őrlődik.-Néha arra gondolok, hogy jobb lett volna, ha a TOPdilisek nem járnak arra, és én meghalok. Bár Panninak nem akarok rosszat, vagy fájdalmat okozni bárkinek, akit szeretek. Csak Panni és Hanni tartja bennem a lelket. De főleg inkább Hanni.-Túrt bele a hajába.-Valahogy mindig meg tud vigasztalni ha éppen érzelmi kitörésem van. Próbálok erősnek mutatkozni, de nem sokáig bírom már.

-Hidd el, jó lesz a vége.-Simogattam meg a haját.-Csak tartsd magad még egy darabig, és próbáld meg elfelejteni MinHyunt.

-Hónapok óta ezen vagyok.-Suttogta.

-Na gyere ide!-Álltam fel, és őt is felhúztam a fotelből.-Próbáld ki a nagybetűs ÉLETET élni, amiben nincs helye MinHyunnak, csak Hanninak, a barátaidnak, a családodnak.

-Rendben.

-És ha valamelyik TEEN TOPos szerelmet vall, akkor ne utasítsd vissza.-Fogtam meg a vállát.-Adj nekik egy esélyt, hátha túl tudsz lépni ezen az egészen. És ha már itt tartunk szerintem Rickyt válaszd.

-De...

-Csak éld az életed, okozz örömet másoknak, dobd a sarokba az önsajnálatot, bulizz ezerrel, és a legfőbb, hogy legyél optimista, amilyen mindig is voltál.

-Megpróbálom.-Magamhoz öleltem az elcsigázott barátnőmet. Hallottam, hogy valaki kinyitja a bejárati ajtót.

-HÉ! Nem ölelgetheti senki az engedélyem nélkül Patimat!-Szólalt meg mellettünk BaekHo.-Azonnal engedd el!-Parancsolt rá Esztire. Kuncogva elengedtük egymást.

-Örülök, hogy sikerült beléd lelket öntenem.-Suttogtam, mire Eszti elnevette magát.

-Köszönöm, hogy maradhattam, de most már tényleg megyek.-Vette fel a blézerét, és a dög nehéznek tűnő táskáját.

-Mit van abban a táskában?-Húzta fel a szemöldökét BaekHo.

-Inkább mi nincs. És elárulom, kiselefánt, és kékbálna.

-Neked is ilyened van?-Sandított Patira.

-Á, női táska.-Hallottunk az ajtó felől egy másik hangot.

-MinHyun meg mit keres itt?-Suttogtam BaekHo felé.

-Ő hozott haza.-Vonta meg a vállát.

-De... Most öntöttem ebbe a lányba életkedvet!

-Azt hittem már hazament mindenki! Honnan tudjam hogy ti még itt pletykáltok?

-Szerintem én megyek.-Állt meg mellettünk Eszti. Engem újra megölelt, BekHoval pedig úriasan kezet fogott.

-Üdvözlöm a CAPékat, meg a BAPseket.

-Átadom nekik.

-És ne hagyd, hogy megegyen az árnyékszörny.

-Nagyon humoros vagy.

-Most miért, nem?-Nézett rám, mire én csak a szememet forgattam, aztán Eszti után mentem az ajtóhoz. MinHyun az előkertben telefonált, de nemsokára letette, és a ház felé indult. Újra megöleltem Esztit, aztán kilépett az udvarra. MinHyun felkapta a fejét, és csak bámult a lány után. Eszti egy laza sziával elrendezte a dolgot, a fiú meg motyogott valamit.

-A manegger üzeni, hogy holnap próba.-Szólt oda még BaekHonak, aki közben hátulról átölelt, és Eszti után szaladt. Valószínűleg nem érte utol, mert Eszti fehér kocsija pár másodpercen belül ment el az utcán.

-Hát, ez van.-Motyogta a drágám, aztán behúzott, és becsukta az ajtót.-Pontosan miről is maradtam le?

-Csajok összeesküvése ellenetek.-Feleltem, és mentem a konyhába kaját melegíteni neki. Miközben evett elmosogattam, utána pedig mentünk aludni.

-Szegény Eszti.

-Ja.

-Ilyenkor véleményt szokás mondani. Mégis mi történt MinHyunnal?

-JR kikérdezte, de neki is csak annyit mondott hogy csak egy rövid félrelépés volt a szőke csaj, mert a gyerek teljesen maga alatt volt. Valami gyerekkori barátja lehetett, akivel még debütálás előtt jártak. Aztán persze vége is lett, amikor kiadtuk a FACE-t.

-Akkor miért nem magyarázza el Esztinek is a történetet?

-Mert hülye.-Morogta.-Hagyd már őket a fenébe!-Suttogta, miközben az arcomat csókolgatta.

-Holnap próba.

-Nem baj.

-Nem fogsz tudni felkelni.

-Ajjj, mindig elrontod a hangulatomat.-A sötétben felé fordultam, és megsimogattam a fejét.

-Jó éjt drágám.-Fészkeltem el magam az ölelésében.

-Jó éjt kiscicám.-Húzott még közelebb magához, és az állát a fejem búbjára helyezte.


Valószínűleg idén ez az utolsó bejegyzés... 
Köszönöm, hogy olvastok/olvastatok idén is, a véleményeket, a nézettségeket....
 Mindenkinek Boldog Karácsonyt, és K-POPpal teli Új Évet kívánok!
by.: ByulWoo

92. Aron 23. szülinapja

Aron:

Végre nem kell korán kelni...Végre kialudhatom magam... Végre szombat van... Attól függetlenül, hogy tegnap, vagyis ma hajnalban értünk haza egy Busani koncertről, és még minden tagomban érzem a fáradtságot, az agyam már regenerálódott, vagyis tisztán tudok gondolkodni. Halk puffanást hallottam, mire kinyitottam egy résre a szemem. A szobában már rég világos van. Hirtelen azt hittem, hogy JuJu burogat valamit, de aztán rájöttem, hogy Ren macskája ugrott le az ablakpárkányról. Hogy én hogy utálom azt a dögöt... Senkit nem akarok megbántani, aki szereti az efajta állatfajokat, de nagyon idegesítő tud lenni. Oda megy ahová akar, ha valami baja van nekiáll nyáverogni, és mindig láb alatt van. Általában reggelenkét háromszor átesek rajta, mire odébbrakja a felséges fenekét. Ren meg nem engedi, hogy kihajítsam. Ja, és a legrosszabb, hogy ijeszteget. Szürke, mit egy árnyék, aztán amikor megmozdul majd' szívbajt kapok. JR is mondta már, hogy látta, ahogy előlép az árnyékból... Mondjuk ez a tulajdonsága akkor a legijesztőbb, amikor horrort nézünk előtte. És szokott olyan is lenni, hogy vörösen csillog a szeme. Na, akkor tényleg félek tőle.

Már félálomban voltam, amikor nekiállt nyávogni. A fejemre húztam a takarót, de az a dög csak ült az ajtó előtt, és vernyákolt. Nagy nehezen feltápászkodtam, megfogtam a macskát, és szó szerint kihajítottam a folyosóra. Hallottam, ahogy nyekken egyet, aztán becsuktam az ajtót, és visszabújtam a takaró alá. Aztán elaludtam.

Mozog az ágy. Aztán valami kemény csapódott a mellkasomnak, és nehéz, mire levegőért kapkodva ültem fel.

-Mi a....?

-BOLDOG ARON-NAPOT!!!!-Üvöltötték egyszerre, és tovább ugráltak az ágyamon. Még BaekHo is ott volt. Hatalmas vigyorral ugráltak az ágyamon, aztán BaekHo elkiabálta magát, hogy "kicsi a rakás", és rám ugrott. BaekHo hátára Ren dőlt ki, aztán MinHyun és végül JR.

-Hülyék! Nem kapok levegőt!-Nyögtem, mire egy bocsit motyogva leszálltak rólam, aztán kimentek a szobából. Ren még be is csukta maga után az ajtót. Az órára néztem. Fél 4. És nem, nem reggel. Rendesen átaludtam ezt a napot. Még szundikáltam vagy egy 2 órát, aztán (mikor már korgott a gyomrom) felhúztam valami rendes ruhát (lányok is vannak itt, és volt már több eléggé kínos eset, úgyhogy ezt muszály), és lementem az ebédlőbe. Ren mosogatott a konyhában, JR valahol az udvaron volt, és a kutyákkal játszott, MinHyun valószínűleg bezárkózott a szobájába, BaekHot nem láttam.

-A lányok hol vannak?-Kérdeztem Rent, miközben a hűtőben turkáltam.

-Nem tom'. Jin azt mondta, hogy Patival és a stylesttel kell megbeszélnie nagyon fontos dolgokat, Panni és JuJu meg elment valahová még mielőtt felébredtünk volna.

-És BaekHo?-Vettem elő egy kést.

-Hazament a nejéhez.-Igen, a nejéhez. Kb 2 hónapja hívjuk Patit 'Asszonynak', vagy 'A nejének'. De mindig csak a háta mögött, persze amikor egyikük sem hallja. Nem akarunk kikapni miatta. Megettem a szedvicsem, és ittam egy nagy pohár tejet (csupa erő, csupa izom, reggel, este tejet iszom-tudjátok), aztán bedobtam a mosogatóba Rennek a koszos kést, és poharat.

-Kössz.-Morgott.-Már majdnem végeztem.

-Szívesen.-Mentem ki a nappaliba. Felbattyogtam a szobámba, hogy egy kis rendet varázsoljak, mert hajalban nem volt már kedvem mindent az élére hajtogatva bepakolni a szekrényembe. Egyébként ne nézzetek Rennek, nem vagyok rendmániás. Hm.. Egyébként lehet, hogy Ren neve a RENd szóból származik... Majd egyszer rákérdezek.

Pakolgattam a cuccaim, amikor rezegni kezdett a mobilom. Letettem a nagy halom papírt, ami éppen a kezemben volt, és a telómért nyúltam. Egy olvasatlan üzenet:

"8-ra gyere a belvárosi Ki-Chilihez, és öltözz fel csinin  JJ"

He? A következő másodpercben jött még egy üzenet, amiben elküldte a címet. 8-ig még van kemény 45 percem. Öltözzek fel csinin? Mondjuk én is mindig ezt írom JuJunak, ha valahova el akarom vinni. Kerestem egy elfogadható inget (piros-kék kockás), fekete farmert. A hajammal többet szórakoztam, mint a ruhámmal-cipővel-meg a nyakkendővel. És ne nézzetek hülyének. Igenis fontos az, hogy hogy néz ki a hajam!

8 előtt 20 perccel indultam útnak. Persze az összes lámpa akkor lesz piros, amikor sietek. Így a találkáról 10 percet késtem. Egy pincér jött elém, aztán felkalauzolt a második emeletre, és megmondta hogy a sarokba kell mennem. JuJu egy magazint olvasott, amikor odaértem hozzá.

-Szia!-Nézett fel, aztán összecsukta az újságot. Lehuppantam mellé, és egy csókkal köszöntem neki.

-Téged is a sarokba küldtek?-Kérdeztem, mire elmosolyodott. A nyakamhoz nyúlt, és levette a nyakkendőmet.

-Erre nem lesz szükség.-Mondta.

-Azért szenvedtem annyit a megkötésével, hogy most levedd rólam?-Méltatlankodtam, mire kinevetett.-És mi van azzal, hogy öltözzek csinin? Így még Ren macskája is szebb nálam!

-Azért ne értékeld magad egy macska szintjére!-Nevetett fel valaki mögöttem. gyorsan megfordultam, és megláttam a nővéremet, ahogy rám mosolyog. Mellette a húgomat, anyukámat, és apukámat. Megráztam a fejem, hogy nem csak képzelődök-e, aztán JuJura néztem. Csillogó szemekkel nézett rám, és arcáról mindent le tudtam olvasni. Ezt az egészet ő hozta össze, és tényleg elhívta ide a családomat! Felpattantam a helyemről, és megöleltem először anyát, apát, Annie-t (a húgomat) és Bianca-t (a nővéremet). Aztán JuJut is, és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.

-Üljünk le!-Invitált JuJu, mire a családommal együtt letelepedtünk az asztal köré. A pincér hozott egy tortát, amin (megszámoltam!) 23 gyertya égett. Miután elfújtam egy nagy képernyős tévé bekapcsolódott, aztán képek, és videó részletek kezdtek váltakozni. Elindult a Face, én meg majdnem felugrottam táncolni (reflex), de Annie (miután kiröhögött) visszahúzott. Volt egy csomó kis kori képem, egy csomó kirándulós fotó, aztán amikor gyakornokként átjöttem Koreába, a debütálás, a srácok... Aztán a JuJuval közös fotóink. Amikor a körübellül 30 perces videó véget ért meghatottan néztem végig a társaságon. Anya szemében felfedeztem egy könnycseppet, Annie pedig a vállamra hajtotta a fejét.

-Köszönöm.-Suttogtam, aztán amikor apa a kezembe nyomta a kést elkezdtem felvágni a tortát.

-Annyi minden mesélni valónk van!-Ujjongott Annie, amikor megkapta a szeletet.-De előbb te mesélj!

-Hogy vagy mostanában?-Kérdezősködött Bianca.

-Élek, amint látod.-Vigyorogtam, mire Bianka egy barackot nyomott a fejem tetejére.-Hé! Egy csomót dolgoztam a hajamon!-Simítgattam vissza a tincseket a helyére.

-Így jártál.-Nyújtotta ki a nyelvét. Attól függetlenül, hogy 25 éves már, még mindig játsza a 10 évest, ha találkozunk.

-Hogy bírod ezt az állandó felhajtást? Van időd rendesen aludni? Eszel te rendesen?-Aggodalmaskodott anya.

-Ajj, anya!-Torkolta le Annie.-JuJu minden kérdésedre válaszolt már! Ne piszkáld Aront! Szülinapja van!-Tárta szét a kezét komoly arccal, én pedig a barátnőmre néztem.

-Titkos információkat nem adtam ki rólad!-Mentegetőzött nevetve.

-Egyébként, amióta BaekHo elköltözött, és a lányok főznek mindig van elég kajánk.-Vontam meg a vállam.

-Miért költözött el?-Kérdezte értetlenül Bianca.

-Megnősült. Nem is tudtad?-Nézett értetlenül rá Annie.

-Nem! Mikor?-Elcseverésztünk egy darabig a Mázlistáról és a Nejéről, aztán szóba került az Amerikai turné.

-Ugye majd bejöttök hozzánk is? Szívesen látunk benneteket! Már úgy is olyan régen jártál otthon.-Mosolygott apu.-És a tagokat is hozhatod.

-Majd meglátjuk.-Néztem JuJura.

-És még nem is találkoztál Daviddal.-Bólogatott Annie.-Biancának muszáj bemutatnia neked a pasiját.

-Na de Annie!-Háborodott fel Bianca.

-Az A David, akivel én is találkoztam, vagy...

-Nem, nem az!-Rázta a fejét a húgom.-2 éve vannak együtt, és dúl a nagy LOVE köztük...

-Milyen jó, hogy az én pasim.-Sóhajtott Bianca, mire JuJu nevetésben tört ki.

-És vele mi a helyzet?-Kérdeztem Biancától, Annie felé biccentve.

-Á..-Vigyorodott el gonoszan.-Van egy 22 éves pasija...

-Barátom.

-Tökmindegy. Akivel minden héten találkozgat. A munkahelyükön ismerkedtek össze, úgy hogy John leöntötte kávéval.

-Júúúj!-Nevettünk fel JuJuval, aztán a villámló tekintetű Anniera néztünk.

-Gyerekek!-szólalt meg apu.-Viselkedjetek!

-Ezt körübellül 7 éves koromban hallottam utoljára.-Vihogott Bianca.

Igazi kis családi estet tartottunk. Mindenki ott volt, aki nekem a legfontosabbak közé tartozik. JuJu, anya, apa, Bianca, és Annie. Hajnali 3-kor jött a pincér, hogy szeretnének zárni. Elvitte az üres tányérokat, és poharakat, aztán feltápászkodtunk és kimentünk az étteremből. A kivilágított utcákon sétálgattunk. A két tesóm letámadta JuJut. Előttünk mentek, néha vihogva, néha ámuldozva, néha pedig könnyes szemmel. Anya és apa rendesen kikérdezett. Nem is tudom mikor beszéltem velük utoljára ilyen sokat.

Valahogy kijutottunk a hidakhoz, és ott valahogy kicserélődtek az emberek körülöttem. Anya és apa JuJuval beszélgetett, Annie és Bianca pedig velem. Mindenféle hülyeséget kérdeztek, aztán néha rátértek JuJura is. Mindketten K-POP rajongók (nem csak miattam), és meg kellett ígérnem, hogy elviszem hozzájuk a SHINee-t, a VIXX-et, az INFINITE-t, és hasonlók. Észre sem vettem, hogy megálltunk, csak amikor nekimentem JuJunak, és majdnem feldöntöttem, ezért gyorsan átöleltem. Egy szolid puszit nyomott az arcomra, aztán kibontakozott az ölelésből.

-Hát, azt hiszem kisfiam, megjöttünk.-Sóhalytotta apa. Felnéztem a hotelre, és egy picit elszomorodtam.

-Holnap vissza kell mennetek, igaz?-Anya bólintott, aztán megölelt. Két puszit nyomott az arcom két felére, aztán átadott a szomorkodó Annienak.

-Kár hogy csak ilyen keveset maradhatunk.-Suttogta, aztán a könnyeit törölgetve bújt hozzám.

-Én jövök!-Méltatlankodott Binaca, aztán miután Annie elengedett megölelt.-Legyél jó kisfiú Aronka!

-Nem vagyok Aronka!-Húztam el a szám.

-Nekem az vagy.-Vigyorgott, és egy barackot nyomott a fejemre. Apa is megölelt, aztán megfogta mindkét vállam, és mélyen a szemembe nézett.

-Jó viselkedjél ám! Ne halljak rád panaszt! Ha megbántod ezt a kislányt azt nagyon megbánod! Világos?-Intett a fejével JuJu felé, mire komolyan bólintottam.

-Nem fogsz csalódni bennem apa.-Miután JuJut is megölelték, és a tesóimnak megadta az elérhetőségeit ők bementek a hotelba, mi pedig hazafelé vettük az irányt. Az étterem, ahol a kocsimat hagytam nem is volt olyan messze, mint gondoltam. JuJu hazafele elárulta, hogy a tesóim nagyon szimpatikusak neki, és a szüleim is.

-Azt a videót... Te csináltad?

-Igen. Igazából ez egy közös ajándék, mert anyukád és apukád válogatta össze a képeket, a tesóid a zenét vágták össze, én meg megcsináltam videónak. A srácok meg a kaját és a szállodát fizették. És BaekHo választotta a tortádat.-Nevetett fel az utolsó mondaton.

-Ki lesz akadva, hogy nem maradt belőle. Igaz?

-Á, tuti.

-Majd az asszonnyal csináltat magának.-Vontam meg a vállam. Leparkoltam a ház előtt, aztán csendben beosontunk a házba. Már felértünk a szobámhoz, amikor az ajtóban átestem egy szőrös gombócon.

-Hogy a fene...-Suttogtam, aztán felkapcsoltam a lámpát. A macska ijedten rohant ki a folyosóra.-A fene essen beléd!-Csuktam be az ajtót.-Mindig az út közepén kell lenned! Büdös dög!-Morogtam.-Most egy hétig mosogathatok! JR tuti meghallotta.-Fintorogtam. JuJu levette a kabátját, aztán felkapcsolta az éjjeli lámpát. Elment mellettem, amíg a kabátommal szórakoztam lekapcsolta a nagy villanyt. Miután sikeresen felakasztottam a kabátot odamentem JuJu mögé, és átöleltem.

-Köszönöm.-Suttogtam, és egy puszit nyomtam a nyakára.-Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna. Hogyan tudtad ezt az egészet magadban tartani? Talán ez a legelképesztőbb dolog...

-Ilyenkor olyan izé vagy!-Megfordult, aztán a mellkasomra fektette a fejét.

-Nem érdemeltem volna meg.-Suttogtam, miközben a haját simogattam.

-Dehogynem!

-Rengeteget dolgoztál rajta....

-Nekem csak az számít, hogy boldog vagy.-Nézett fel rám.Megsimogattam az arcát, és egy puszit nyomtam a szájára. A végén egy hatalmas smárolás lett belőle, aztán egymást ölelve aludtunk el.

91. Tesók, hidak, szerelmek

Panni:

Amikor felébredtem a lakás már üres volt. JR valószínűleg elment, Hannit pedig egy héttel ezelőtt elvittük Budapestre, hogy a magyar suliban kaphasson bizonyítványt.

Egy cetlit találtam a hűtőn, a következő felirattal:

Délután jövök, addig sajna próba

JuJuval van találkozód 1-kor. Ne felejtsd el!

JR

Ja, télleg JuJu! Most akarja megvenni Aronnak a szülinapi ajándékát... Elmosolyodtam magamban. JR olyan cuki, amikor ilyen kis üzeneteket hagy. A JuJuval megbeszélt időpontig még van 3 órám. Mivel Pati elköltözött most egyedül (vagyis általában JRrel) lakok itt, ebben a lakásban. És egyedül is takarítok, ami persze...kissé húzós. Vagyis nekem. Nem vagyok valami rendmániás, ahogy JR sem az. Szóval elkezdtem összepakolni, egy kicsit takarítani. Mikor elérkezett az idő készülődni kezdtem, aztán (telefon, pénz, táska, kulcs) kiléptem az ajtón, és bezártam. JuJuval egy téren találkoztunk, ahonnan egy nagy áruházba mentünk.

-Mire gondoltál ilyen szülinapi ajándék gyanánt?-Kérdeztem, amikor egy mozgólépcsőn mentünk fel.

-Nem tudom.

-Spongebob?-Kérdeztem, mire kitört belőle a nevetés.

-Nem is tudom. Nem rossz ötlet, de már minden méretben-verzióban-sőt színben is van neki a Szentélyben.

-Aha.Vagyis a lakásában.

-Ja, de a Szentély egyszerűbb.-Mosolyodott el.

-Értem. Akkor?

-Mostanában olyan lehangolt szegény.-Mondja, és egy kicsit elkomorodik.-Nem tudom miért. Szerintem hiányzik neki a családja. Próbálja nem kimutatni, de én látom rajta.

-Mi lenne, ha a szülinapjára elhívnánk ide a családját?

-Nem tudom. Felvetem még a többieknek is. Bár ez jó ötlet.-Csettintett.-De nem akarok nagy puccos bulit, meg hasonlók. Azt szerném ha ez olyan családi dolog lenne.

-Szerintem ha meghívjátok a családját elmentek egy étterembe, aminek tudod olyan jó hangulata van, és csak beszélgettek, mint egy nagy család...-Magyaráztam.-Az nem lenne túl puccos, sem annyira alap. Nem hiszem, hogy volt ilyen szülinapja amióta debütáltak.

-Igazad lehet.

-És valami olyan ajándékot csinálhatnál neki, ami nem tömeggyártmány, hanem valami nagyon különleges, egyedi...

-Hm... Szerinted van neki hawaii fűszoknyás, virágfüzéres spongebobja?-Állt meg az egyik kirakat előtt, aztán mindketten elnevettük magunkat. Továbbmentünk egy ékszerész kirakata előtt. Igazából nem érdekelt a sok csillogó kacat, így nem álltunk meg. A kisállat kereskedésben megcsodáltunk pár cuki nyuszit, és hörcsögöt, aztán mentünk tovább. JuJu hirtelen megtorpant az egyik kirakat előtt, aztán elgondolkodva nézett a filmesboltra.

-Megjött az ötlet?-Kérdeztem, mire elmosolyodott.

-Azt hiszem.-Nézett a CDkre, és DVDkre.-Azt tudom, hogy fotózásban a toppon vagy, de a videó összevágással hogy állsz?

-Abból is vizsgáztam. Miért?-Kérdeztem, mire elvigyorodott, aztán megölelt.-Csak egy rövid tanfolyamra lenne szükségem. Megvan a tökéletes 23. születésnapi ajándék.

-Jól van. Rendben. Mikor akarsz kezdeni?-Kérdeztem.

-Ma ráérsz?-Nézett rám.

-Amíg JR haza nem ér persze.

-Utána milyen elfoglaltságod van?-Vigyorodott el. Valószínűleg elővette a kissé perverz énjét.

-Ki kell válogatni a legjobb képeket, amik majd bekerülnek az újságba. JR pedig segít.

-Aaaaaaaha.-Nyújtotta el.-Meg el is hiszem!?

-Hé! Lehet hogy Aron olyan, de JR nem olyan.Világos?-Ütögettem meg a vállát a nevető barátnőmnek.-Hogy lehetsz ilyen? Nem fogok segíteni, ha sértegetsz!

-Téged jól lehet szívatni.-Nevet ki.

-Oké Unni!-Indulok el sértődött képet vágva visszafelé. Hallottam, ahogy abbahagyja a nevetést, aztán utánam siet.

-Abbahagytam.-Mosolyodik el. Hazafelé megtárgyaljuk a többieket (Rent és Jint, hogy milyen cukik együtt, és a "mázlistát"/ahogy a fiúk hívni szokták BaekHot/ meg a feleségét).

-Esztivel mi van?

-Semmi különös. Tegnap New Yorkból jelentkezett. A látszat szerint jól megvan. Nem szokta kimutatni a szenvedéseit, de valahogy nem olyan mint régen.

-Persze, hogy nem olyan. Elvégre 3 éve jártak.

-Nehezen teszi majd túl magát rajta.

-MinHyun?-Elfordítottam a fejem.-Ezek szerint még mindig haragszol rá?-Nem válaszoltam. A csapaton belül teljesen publikus dolog, és mindenki tudja, hogy leordítottam a fejét mikor megtudtam, hogy mit művelt. Azóta többször összevesztünk. Még JR is bepöccent egy kissé a legjobb haverjára. Egyszer hallottam, ahogy erősen magyaráznak egymásnak valamit. Hallottam a saját nevem, és Esztiét is.

-Hagyjuk ezt a témát.-Felszálltunk egy buszra, ami elvisz hozzánk.-Amikor felmentünk a lakásba bekapcsoltam a gépem, és megmutattam JuJunak az alapdolgokat. Mire végeztünk is vele 5 óra lett. JR negyed 6-kor érkezett meg. JuJu addigra már indulni készült. Köszöntek egymásnak, aztán JR be, JuJu ki.

Leültem a barátom mellé a kanapéra. Adtam neki egy puszit, mire fáradtan viszonozta.

-Milyen volt a próba?

-Csak a szokásos.-Morogta.

-Megint felhúzott?

-Á, most nem ő. Hazafelé letámadott egy csapat őrült rajongó.-Lehunyta a szemét, és hátradöntötte a fejét.-Kerek 1 óráig fenntartottak, azért jöttem ilyen későn. Meg persze dugó volt.-Szöul nem éppen a zökkenőmentes közlekedéséről híres... Csináltam neki egy forró teát, aztán visszaültem mellé.-Érzem, hogy hat a tea. Már nem vagyok annyira berekedve.-Mosolyodott el, aztán letette a bögrét a kis asztalkára.-És neked milyen napod volt?

-JuJuval sétálgattunk, beszélgettünk

-Hallottam, hogy nem akar nagy durranást.

-Igen, azt nekem is mondta. De valószínűleg jutott valamire, mert nagyon érdeklődni kezdett a filmvágás után.

-És jótól kérdezett.-Mormogta, miközben a hajamat simogatta.-A legjobbtól.-Suttogta.

-Már a tiéd vagyok, nem kell udvarolnod.-Mosolyodtam el, mire kuncogni kezdett.-Mi olyan vicces?-Néztem rá a szemem sarkából.

-Hogy mindig ezt mondod. Azt hittem szereted.-Komorodott el.

-Persze, hogy szeretem.-Simogattam meg az arcát. Lehajolt, aztán hosszú csókot váltottunk. Utána felültem, ő pedig az ölembe hajtotta a fejét. Simogattam a haját, miközben beszélgettünk. Mindenféle téma előjött. Aztán rátértünk valahogy a koncertekre.

-Úgy tűnik szeptember környékén megyünk turnézni. Valami nagyszabású Európa dolog lesz. Még nem lehet tudni pontosan.

-Az klassz.-Mosolyogtam.

-Az már annyira nem, hogy megint rengeteget kell majd dolgoznunk. És alig leszek itthon.-Suttogta.

-Nem is itt laksz.-Feleltem nevetve. Kinyitotta egy picit a szemét, aztán visszacsukta.

-Nekem ott van az otthonom ahol te velem vagy. Bárhol is legyünk nekem te vagy a legfontosabb.-Meghatottan néztem az arcát, ahogy elalszik. Tovább simogattam a haját. Úgy fél órát tudott pihenni, amikor is megszólalt a telefonja. Morogva kinyitotta a szemét, aztán felült, és felvette.

-Halló? Kim Jong Hyun.

-..........................

-Jó estét!

-.................................................................................................

.....................................................................................................

.................................................................................................

-Köszönöm. És köszönöm hogy szólt.

-.....................................................................................................

..........................................................................................................

.............................................................................................................

............................................................................................................

.............................................................................

-Igen, megjegyeztem. Szóljak esetleg a többieknek, vagy már tudják?

-.....................

-Rendben. Köszönöm. Viszhall!

-.........................................-Nagyot sóhajtva letette a mobilt, aztán visszafeküdt az ölembe. Megdörzsölte a szemeit, és beletúrt a hajába.

-Tudtad, hogy a többiek szerint mi vagyunk az "HIPERISZTIKUS I LOVE YOU" páros?-Kérdezte végül.-Pati és BaekHo a "SZUPER" pár, Ren és Jin a "CUKI"-kategóriába tartoznak, Aron és JuJu pedig a "TÚL JÓL MEGVANNAK EGYÜTT" csoportba.

-És ez most hogy jön ide?-Kérdeztem.

-Nem tudom. Csak eszembe jutott.-Mormolta.

-Nem vagy éhes?-Kérdeztem, mire elmosolyodott, és kinyitotta a szemét.-Akkor inkább mit kérsz?

-Mi van?

-Ma nem főztem, de a tegnapi tésztából van még valamennyi.-Felült, aztán a teája után nyúlt. Felálltam, és kimentem a konyhába. Megmelegítettem a tésztát (igen, közben megtanultam főzni, így nem kell félteni a konyhát tőlem). JR élvezettel falta fel az egész hatalmas tányérnyit. Miután segített elmosogatni visszamentünk a nappaliba. Kihozta a notebookom, és az ölébe fektette.

-Nem muszáj ám segítened. Ha fáradt vagy nyugodtan pihenj.-Ültem le mellé.

-De én szeretnék neked segíteni.-Vágott kisfiús arcot.-Tudom hogy ez fontos neked.

-Biztos nem vagy...?-Belém fojtotta a kérdés többi részét egy hosszú csókkal.

-Engedd, hogy segítsek, ha tudok.-Kérte, miután elváltunk egymástól. Adtam neki egy puszit, aztán elkezdtük kiválogatni a képeket. JR inkább velem volt elfoglalva, nem nagyon nézett a monitorra. Az arcomat és a nyakamat puszilgatta, vagy a hajamat piszkálta. Több száz képet csináltam az utolsó fotózáskor, és legalább a fele nem lett jó. Vagy a fények, vagy valami elcsúszott, vagy a modellel volt valami baj. Mire sikerült a kb 600 képből kiválasztani az 50 legjobbat, aztán elküldenem Patinak már majdnem fél 8 volt. JR közben elaludt az ölemben, de amikor kikapcsoltam a gépet kinyitotta a szemét.

-Nem megyünk el valamerre sétálni?-Kérdezte, aztán felült.

-Nemsokára besötétedik.

-Csak a Hanhoz...-Billentette oldalra a fejét.-Olyan régen jártunk arra...

-Jó, menjünk.-Hagytam rá. Felállt, aztán egy puszit nyomott az arcomra, és elment átöltözni. Amikor visszajött egy fekete kapucnis pulcsi, és farmer volt rajta. Én is felvettem egy pulcsit, elvégre tavasz van, aztán felhúztuk a cipőnket, és már mentünk is. JR mg visszaszaladt valamiért, aztán 10 perc múlva a telefonját lóbálva jelent meg a ház előtt. Kézen fogva sétáltunk a parton. JR felvette a kapucniját, és sálat is tekert a nyakára, hogy ne nagyon lehessen felismerni. Kezdem megszokni ezt a nagy felhajtást körülöttük. Bár sokszor elég idegtépő tud lenni.

-Hanni melyik suliba fog menni?-Kérdezte, mikor megunta a hallgatást.

-Még nem tudom pontosan. Nagyon szeret tornázni, de a nyelvet még nem beszéli tökéletesen.

-Van innen nem messze egy artista-tornyász-balett szakos általános-és szakközépiskola.

-Honnan tudod?

-Múltkor nézegettem itt a közelben iskolákat.

-És? Hasznos volt?

-Hát, találtam ezt a sulit, akkor egy angol-magániskolát, egy csomó sima általános iskolát, akkor általános-és gimnázium iskolákat... De az amit mondtam az tetszik.

-Attól félek, hogy nem fog tudni beilleszkedni az osztályába. Meg a tananyagot sem fogja érteni.

-Hanni aranyos kislány. Szerintem a beilleszkedés simán fog neki menni. A tanulásban pedig mi is tudunk neki segíteni. Én mondjuk attól félek egy picit, hogy eltéved, vagy rossz társaságba keveredik. Elvégre nemsokára kamaszodik.

-Nálunk a kamaszkor nem volt vészes.-Legyintettem.-Én rengeteget fotóztam, Eszti pedig akkor tanult meg egy csomó nyelvet. Anyáéknak nem kellett velünk küzdeniük, sem a nagynénénknek.

-21 évesen már egy gyereket fogunk nevelni. Furcsa lesz, az biztos.-Nevetett fel hitetlenül.

-Hát igen-Túrtam bele a hajamba.-De majd Eszti is fog segíteni. Hárman csak elbírunk vele.

-Nálad fog lakni?-Kérdezte, mire elgondolkodtam.

-Hát, a dormban szerintem nem jutna neki hely. Meg sosem vagytok otthon. Patiéknál... ha abba a suliba íratjuk, akkor messze lenne. Eszti azt mondta, hogy a nyáron akar venni valahol itt a belvárosban egy lakást. Szerintem az jó lenne neki.

-De ha a húgod elmegy egy bandával a világ túlfelére...

-Akkor jön hozzánk.-Úgy 10 percig egyikünk sem szólalt meg. Felmentünk az egyik hídra. Hallottam, ahogy JR kifújja a levegőt, ahogy akkor szokta amikor kicsit ideges.-Valami baj van?

-Amikor ma hazaértem...Nem azért voltam ideges, amit mondtam.-Kissé meghökkentem, de továbbra is mellette mentem tovább.-Csak...Még mindig nem tudom mit szólnál ahhoz, ha elmondanám mi történt.

-MinHyun benne van?-Kérdeztem, mire határozottan megrázta a fejét.

-Nem. Nem róla és Esztiről van szó. Hanem... rólunk.

-Tényleg?-Néztem fel rá.

-Igazából...-Sóhajtott, aztán kinyögte.-Engedélyt akarok kérni az igazgatótól, hogy megházasodjak.

-Mi?-Kerekedett el a szemem.

-Ettől féltem.-Motyogta, aztán megállt velem szemben, és megfogta mindkét kezem.

-Erről miért nem szóltál?

-Én...Nem tudtam mit fogsz szólni hozzá, és féltem, hogy... hogy, te nem akarod.-Hajtotta le a fejét.

-Csak... hirtelen ért.-Motyogtam.-De... Ajj, én, én nem tudom mit mondjak.-Lehajolt hozzám, és egy hosszú csókot váltottunk.-Egyébként miért kell az igazgatótól engedélyt kérned?

-Benne van a szerződésünkben.-Vonta meg a vállát.

-És mit mondott?

-Teljesen kiborult. Megkérdeztem BaekHot neki hogy sikerült engedélyt szereznie. Azt mondta, hogy fél évig könyörgött, mire a végén megkapta.

-Uh...

-Az igazgató azt mondta, hogy az még oké, hogy a csapatból egy ember megházasodott, de kettő már kész katasztrófa lenne. Teljesen odalenne az üzlet. Azt mondta, hogy még átgondolja. Mikor hazaértem felhívott hogy 1 évet még várnom kell. Utána egy Amerika-turné tájékoztatói estéjét mondta el. De az nem érdekes.-Elhallgatott, aztán a szemembe nézett.-1 év nagyon hosszú idő. Képtelen leszek addig kibírni. Attól félek...-Szorította meg a kezem.-Hogy elveszítelek. Hogy a mi kapcsolatunk is zátonyra fut... Nem bírnék nélküled élni.

-JR...-Suttogtam. Letörölte az arcomról a kósza könnycseppeket, aztán egy hosszú csókot adott.-Én sohasem foglak elhagyni.

-Én sem. Soha.-Aztán valami átvillant az arcán, és elnevette magát.-Eszti ki is nyírna, ha miattam sírni látna téged.

-Ez rám is igaz MinHyunnal kapcsolatban. Csak abban bízok, hogy újra egymásra találnak.-Elkomorodtam, észre sem vettem a kisfiús csillogást a szemében.

-Hagyd a fenébe őket!-Suttogta, aztán letörölte a maradék könnycseppeket az arcomról, és menetirányba állított.-Most pedig hazamegyünk, mert elfáradtam, és mert...csak. Na, menjünk!-Hazafelé elterelte a gondolataimat a tesómról és a hülye exéről. Mindenféle hülyeséget mesélt a gyerekkoráról, meg a sulijairól. Észre sem vettem milyen gyorsan hazaértünk. Láthatóan JR tényleg elfáradt, és mondta, hogy holnap reggel is korán kell mennie, és későn fog hazaérni.

-Sajnálom.-Hajtotta le a fejét. Felnéztem rá, aztán lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit a homlokára. Szorosan magához ölelt, aztán felkapott az ölébe.-De te bármikor bejöhetsz.  A próbák között kapunk 5 percet szünetre. Tudod hol van a termünk, szóval várni foglak.-Mosolyodott el. Bevitt a szobába, aztán lefektetett az ágyra. eldőlt mellettem, és a hajammal kezdett el babrálni.

-GunWoo azt mondta, hogy jobb lenne ha levágatnám a hajam, akkor meg tudnának különböztetni Esztitől.

-Le ne merd vágatni, mert...mert akkor...-Az oldalamhoz nyúlt, aztán elkezdett csikizni. nem tudom hogy lehet nevetve sikítani, de nekem sikerült. JR inkább abbahagyta a "kínzásomat", és a feje alá húzta a párnáját. Kikapcsoltam a karkötőit, aztán az éjjeli szekrényre tettem. Motyogott valamit félálomban, aztán láttam ahogy kisimul az arca, és elalszik. Ráterítettem egy takarót, aztán kiosontam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, aztán felvettem a pizsamám. Főztem egy kanna teát, aztán visszaindultam a szobába. Közben bementem a nappaliba a telefonomért... és a kis asztalkán megláttam egy rózsacsokrot. Fogalmam sincs mikor rakta oda, de elfelejtette vázába rakni szegényeket. Gyorsan beállítottam egy rózsaszín karcsú üvegvázába a fehér és rózsaszín cirmos virágokat, aztán bezártam az ajtót, lekapcsoltam a lámpákat, és elhelyezkedtem JR mellett. Óvatosan egy puszit nyomtam az arcára, és suttogtam egy köszönömöt, aztán lehunytam a szemem. Félálomban éreztem, ahogy magához ölel, és egy pici puszit nyom a homlokomra, és azt mormolja hogy "Jó éjt", aztán elaludtam.