91. Tesók, hidak, szerelmek

Panni:

Amikor felébredtem a lakás már üres volt. JR valószínűleg elment, Hannit pedig egy héttel ezelőtt elvittük Budapestre, hogy a magyar suliban kaphasson bizonyítványt.

Egy cetlit találtam a hűtőn, a következő felirattal:

Délután jövök, addig sajna próba

JuJuval van találkozód 1-kor. Ne felejtsd el!

JR

Ja, télleg JuJu! Most akarja megvenni Aronnak a szülinapi ajándékát... Elmosolyodtam magamban. JR olyan cuki, amikor ilyen kis üzeneteket hagy. A JuJuval megbeszélt időpontig még van 3 órám. Mivel Pati elköltözött most egyedül (vagyis általában JRrel) lakok itt, ebben a lakásban. És egyedül is takarítok, ami persze...kissé húzós. Vagyis nekem. Nem vagyok valami rendmániás, ahogy JR sem az. Szóval elkezdtem összepakolni, egy kicsit takarítani. Mikor elérkezett az idő készülődni kezdtem, aztán (telefon, pénz, táska, kulcs) kiléptem az ajtón, és bezártam. JuJuval egy téren találkoztunk, ahonnan egy nagy áruházba mentünk.

-Mire gondoltál ilyen szülinapi ajándék gyanánt?-Kérdeztem, amikor egy mozgólépcsőn mentünk fel.

-Nem tudom.

-Spongebob?-Kérdeztem, mire kitört belőle a nevetés.

-Nem is tudom. Nem rossz ötlet, de már minden méretben-verzióban-sőt színben is van neki a Szentélyben.

-Aha.Vagyis a lakásában.

-Ja, de a Szentély egyszerűbb.-Mosolyodott el.

-Értem. Akkor?

-Mostanában olyan lehangolt szegény.-Mondja, és egy kicsit elkomorodik.-Nem tudom miért. Szerintem hiányzik neki a családja. Próbálja nem kimutatni, de én látom rajta.

-Mi lenne, ha a szülinapjára elhívnánk ide a családját?

-Nem tudom. Felvetem még a többieknek is. Bár ez jó ötlet.-Csettintett.-De nem akarok nagy puccos bulit, meg hasonlók. Azt szerném ha ez olyan családi dolog lenne.

-Szerintem ha meghívjátok a családját elmentek egy étterembe, aminek tudod olyan jó hangulata van, és csak beszélgettek, mint egy nagy család...-Magyaráztam.-Az nem lenne túl puccos, sem annyira alap. Nem hiszem, hogy volt ilyen szülinapja amióta debütáltak.

-Igazad lehet.

-És valami olyan ajándékot csinálhatnál neki, ami nem tömeggyártmány, hanem valami nagyon különleges, egyedi...

-Hm... Szerinted van neki hawaii fűszoknyás, virágfüzéres spongebobja?-Állt meg az egyik kirakat előtt, aztán mindketten elnevettük magunkat. Továbbmentünk egy ékszerész kirakata előtt. Igazából nem érdekelt a sok csillogó kacat, így nem álltunk meg. A kisállat kereskedésben megcsodáltunk pár cuki nyuszit, és hörcsögöt, aztán mentünk tovább. JuJu hirtelen megtorpant az egyik kirakat előtt, aztán elgondolkodva nézett a filmesboltra.

-Megjött az ötlet?-Kérdeztem, mire elmosolyodott.

-Azt hiszem.-Nézett a CDkre, és DVDkre.-Azt tudom, hogy fotózásban a toppon vagy, de a videó összevágással hogy állsz?

-Abból is vizsgáztam. Miért?-Kérdeztem, mire elvigyorodott, aztán megölelt.-Csak egy rövid tanfolyamra lenne szükségem. Megvan a tökéletes 23. születésnapi ajándék.

-Jól van. Rendben. Mikor akarsz kezdeni?-Kérdeztem.

-Ma ráérsz?-Nézett rám.

-Amíg JR haza nem ér persze.

-Utána milyen elfoglaltságod van?-Vigyorodott el. Valószínűleg elővette a kissé perverz énjét.

-Ki kell válogatni a legjobb képeket, amik majd bekerülnek az újságba. JR pedig segít.

-Aaaaaaaha.-Nyújtotta el.-Meg el is hiszem!?

-Hé! Lehet hogy Aron olyan, de JR nem olyan.Világos?-Ütögettem meg a vállát a nevető barátnőmnek.-Hogy lehetsz ilyen? Nem fogok segíteni, ha sértegetsz!

-Téged jól lehet szívatni.-Nevet ki.

-Oké Unni!-Indulok el sértődött képet vágva visszafelé. Hallottam, ahogy abbahagyja a nevetést, aztán utánam siet.

-Abbahagytam.-Mosolyodik el. Hazafelé megtárgyaljuk a többieket (Rent és Jint, hogy milyen cukik együtt, és a "mázlistát"/ahogy a fiúk hívni szokták BaekHot/ meg a feleségét).

-Esztivel mi van?

-Semmi különös. Tegnap New Yorkból jelentkezett. A látszat szerint jól megvan. Nem szokta kimutatni a szenvedéseit, de valahogy nem olyan mint régen.

-Persze, hogy nem olyan. Elvégre 3 éve jártak.

-Nehezen teszi majd túl magát rajta.

-MinHyun?-Elfordítottam a fejem.-Ezek szerint még mindig haragszol rá?-Nem válaszoltam. A csapaton belül teljesen publikus dolog, és mindenki tudja, hogy leordítottam a fejét mikor megtudtam, hogy mit művelt. Azóta többször összevesztünk. Még JR is bepöccent egy kissé a legjobb haverjára. Egyszer hallottam, ahogy erősen magyaráznak egymásnak valamit. Hallottam a saját nevem, és Esztiét is.

-Hagyjuk ezt a témát.-Felszálltunk egy buszra, ami elvisz hozzánk.-Amikor felmentünk a lakásba bekapcsoltam a gépem, és megmutattam JuJunak az alapdolgokat. Mire végeztünk is vele 5 óra lett. JR negyed 6-kor érkezett meg. JuJu addigra már indulni készült. Köszöntek egymásnak, aztán JR be, JuJu ki.

Leültem a barátom mellé a kanapéra. Adtam neki egy puszit, mire fáradtan viszonozta.

-Milyen volt a próba?

-Csak a szokásos.-Morogta.

-Megint felhúzott?

-Á, most nem ő. Hazafelé letámadott egy csapat őrült rajongó.-Lehunyta a szemét, és hátradöntötte a fejét.-Kerek 1 óráig fenntartottak, azért jöttem ilyen későn. Meg persze dugó volt.-Szöul nem éppen a zökkenőmentes közlekedéséről híres... Csináltam neki egy forró teát, aztán visszaültem mellé.-Érzem, hogy hat a tea. Már nem vagyok annyira berekedve.-Mosolyodott el, aztán letette a bögrét a kis asztalkára.-És neked milyen napod volt?

-JuJuval sétálgattunk, beszélgettünk

-Hallottam, hogy nem akar nagy durranást.

-Igen, azt nekem is mondta. De valószínűleg jutott valamire, mert nagyon érdeklődni kezdett a filmvágás után.

-És jótól kérdezett.-Mormogta, miközben a hajamat simogatta.-A legjobbtól.-Suttogta.

-Már a tiéd vagyok, nem kell udvarolnod.-Mosolyodtam el, mire kuncogni kezdett.-Mi olyan vicces?-Néztem rá a szemem sarkából.

-Hogy mindig ezt mondod. Azt hittem szereted.-Komorodott el.

-Persze, hogy szeretem.-Simogattam meg az arcát. Lehajolt, aztán hosszú csókot váltottunk. Utána felültem, ő pedig az ölembe hajtotta a fejét. Simogattam a haját, miközben beszélgettünk. Mindenféle téma előjött. Aztán rátértünk valahogy a koncertekre.

-Úgy tűnik szeptember környékén megyünk turnézni. Valami nagyszabású Európa dolog lesz. Még nem lehet tudni pontosan.

-Az klassz.-Mosolyogtam.

-Az már annyira nem, hogy megint rengeteget kell majd dolgoznunk. És alig leszek itthon.-Suttogta.

-Nem is itt laksz.-Feleltem nevetve. Kinyitotta egy picit a szemét, aztán visszacsukta.

-Nekem ott van az otthonom ahol te velem vagy. Bárhol is legyünk nekem te vagy a legfontosabb.-Meghatottan néztem az arcát, ahogy elalszik. Tovább simogattam a haját. Úgy fél órát tudott pihenni, amikor is megszólalt a telefonja. Morogva kinyitotta a szemét, aztán felült, és felvette.

-Halló? Kim Jong Hyun.

-..........................

-Jó estét!

-.................................................................................................

.....................................................................................................

.................................................................................................

-Köszönöm. És köszönöm hogy szólt.

-.....................................................................................................

..........................................................................................................

.............................................................................................................

............................................................................................................

.............................................................................

-Igen, megjegyeztem. Szóljak esetleg a többieknek, vagy már tudják?

-.....................

-Rendben. Köszönöm. Viszhall!

-.........................................-Nagyot sóhajtva letette a mobilt, aztán visszafeküdt az ölembe. Megdörzsölte a szemeit, és beletúrt a hajába.

-Tudtad, hogy a többiek szerint mi vagyunk az "HIPERISZTIKUS I LOVE YOU" páros?-Kérdezte végül.-Pati és BaekHo a "SZUPER" pár, Ren és Jin a "CUKI"-kategóriába tartoznak, Aron és JuJu pedig a "TÚL JÓL MEGVANNAK EGYÜTT" csoportba.

-És ez most hogy jön ide?-Kérdeztem.

-Nem tudom. Csak eszembe jutott.-Mormolta.

-Nem vagy éhes?-Kérdeztem, mire elmosolyodott, és kinyitotta a szemét.-Akkor inkább mit kérsz?

-Mi van?

-Ma nem főztem, de a tegnapi tésztából van még valamennyi.-Felült, aztán a teája után nyúlt. Felálltam, és kimentem a konyhába. Megmelegítettem a tésztát (igen, közben megtanultam főzni, így nem kell félteni a konyhát tőlem). JR élvezettel falta fel az egész hatalmas tányérnyit. Miután segített elmosogatni visszamentünk a nappaliba. Kihozta a notebookom, és az ölébe fektette.

-Nem muszáj ám segítened. Ha fáradt vagy nyugodtan pihenj.-Ültem le mellé.

-De én szeretnék neked segíteni.-Vágott kisfiús arcot.-Tudom hogy ez fontos neked.

-Biztos nem vagy...?-Belém fojtotta a kérdés többi részét egy hosszú csókkal.

-Engedd, hogy segítsek, ha tudok.-Kérte, miután elváltunk egymástól. Adtam neki egy puszit, aztán elkezdtük kiválogatni a képeket. JR inkább velem volt elfoglalva, nem nagyon nézett a monitorra. Az arcomat és a nyakamat puszilgatta, vagy a hajamat piszkálta. Több száz képet csináltam az utolsó fotózáskor, és legalább a fele nem lett jó. Vagy a fények, vagy valami elcsúszott, vagy a modellel volt valami baj. Mire sikerült a kb 600 képből kiválasztani az 50 legjobbat, aztán elküldenem Patinak már majdnem fél 8 volt. JR közben elaludt az ölemben, de amikor kikapcsoltam a gépet kinyitotta a szemét.

-Nem megyünk el valamerre sétálni?-Kérdezte, aztán felült.

-Nemsokára besötétedik.

-Csak a Hanhoz...-Billentette oldalra a fejét.-Olyan régen jártunk arra...

-Jó, menjünk.-Hagytam rá. Felállt, aztán egy puszit nyomott az arcomra, és elment átöltözni. Amikor visszajött egy fekete kapucnis pulcsi, és farmer volt rajta. Én is felvettem egy pulcsit, elvégre tavasz van, aztán felhúztuk a cipőnket, és már mentünk is. JR mg visszaszaladt valamiért, aztán 10 perc múlva a telefonját lóbálva jelent meg a ház előtt. Kézen fogva sétáltunk a parton. JR felvette a kapucniját, és sálat is tekert a nyakára, hogy ne nagyon lehessen felismerni. Kezdem megszokni ezt a nagy felhajtást körülöttük. Bár sokszor elég idegtépő tud lenni.

-Hanni melyik suliba fog menni?-Kérdezte, mikor megunta a hallgatást.

-Még nem tudom pontosan. Nagyon szeret tornázni, de a nyelvet még nem beszéli tökéletesen.

-Van innen nem messze egy artista-tornyász-balett szakos általános-és szakközépiskola.

-Honnan tudod?

-Múltkor nézegettem itt a közelben iskolákat.

-És? Hasznos volt?

-Hát, találtam ezt a sulit, akkor egy angol-magániskolát, egy csomó sima általános iskolát, akkor általános-és gimnázium iskolákat... De az amit mondtam az tetszik.

-Attól félek, hogy nem fog tudni beilleszkedni az osztályába. Meg a tananyagot sem fogja érteni.

-Hanni aranyos kislány. Szerintem a beilleszkedés simán fog neki menni. A tanulásban pedig mi is tudunk neki segíteni. Én mondjuk attól félek egy picit, hogy eltéved, vagy rossz társaságba keveredik. Elvégre nemsokára kamaszodik.

-Nálunk a kamaszkor nem volt vészes.-Legyintettem.-Én rengeteget fotóztam, Eszti pedig akkor tanult meg egy csomó nyelvet. Anyáéknak nem kellett velünk küzdeniük, sem a nagynénénknek.

-21 évesen már egy gyereket fogunk nevelni. Furcsa lesz, az biztos.-Nevetett fel hitetlenül.

-Hát igen-Túrtam bele a hajamba.-De majd Eszti is fog segíteni. Hárman csak elbírunk vele.

-Nálad fog lakni?-Kérdezte, mire elgondolkodtam.

-Hát, a dormban szerintem nem jutna neki hely. Meg sosem vagytok otthon. Patiéknál... ha abba a suliba íratjuk, akkor messze lenne. Eszti azt mondta, hogy a nyáron akar venni valahol itt a belvárosban egy lakást. Szerintem az jó lenne neki.

-De ha a húgod elmegy egy bandával a világ túlfelére...

-Akkor jön hozzánk.-Úgy 10 percig egyikünk sem szólalt meg. Felmentünk az egyik hídra. Hallottam, ahogy JR kifújja a levegőt, ahogy akkor szokta amikor kicsit ideges.-Valami baj van?

-Amikor ma hazaértem...Nem azért voltam ideges, amit mondtam.-Kissé meghökkentem, de továbbra is mellette mentem tovább.-Csak...Még mindig nem tudom mit szólnál ahhoz, ha elmondanám mi történt.

-MinHyun benne van?-Kérdeztem, mire határozottan megrázta a fejét.

-Nem. Nem róla és Esztiről van szó. Hanem... rólunk.

-Tényleg?-Néztem fel rá.

-Igazából...-Sóhajtott, aztán kinyögte.-Engedélyt akarok kérni az igazgatótól, hogy megházasodjak.

-Mi?-Kerekedett el a szemem.

-Ettől féltem.-Motyogta, aztán megállt velem szemben, és megfogta mindkét kezem.

-Erről miért nem szóltál?

-Én...Nem tudtam mit fogsz szólni hozzá, és féltem, hogy... hogy, te nem akarod.-Hajtotta le a fejét.

-Csak... hirtelen ért.-Motyogtam.-De... Ajj, én, én nem tudom mit mondjak.-Lehajolt hozzám, és egy hosszú csókot váltottunk.-Egyébként miért kell az igazgatótól engedélyt kérned?

-Benne van a szerződésünkben.-Vonta meg a vállát.

-És mit mondott?

-Teljesen kiborult. Megkérdeztem BaekHot neki hogy sikerült engedélyt szereznie. Azt mondta, hogy fél évig könyörgött, mire a végén megkapta.

-Uh...

-Az igazgató azt mondta, hogy az még oké, hogy a csapatból egy ember megházasodott, de kettő már kész katasztrófa lenne. Teljesen odalenne az üzlet. Azt mondta, hogy még átgondolja. Mikor hazaértem felhívott hogy 1 évet még várnom kell. Utána egy Amerika-turné tájékoztatói estéjét mondta el. De az nem érdekes.-Elhallgatott, aztán a szemembe nézett.-1 év nagyon hosszú idő. Képtelen leszek addig kibírni. Attól félek...-Szorította meg a kezem.-Hogy elveszítelek. Hogy a mi kapcsolatunk is zátonyra fut... Nem bírnék nélküled élni.

-JR...-Suttogtam. Letörölte az arcomról a kósza könnycseppeket, aztán egy hosszú csókot adott.-Én sohasem foglak elhagyni.

-Én sem. Soha.-Aztán valami átvillant az arcán, és elnevette magát.-Eszti ki is nyírna, ha miattam sírni látna téged.

-Ez rám is igaz MinHyunnal kapcsolatban. Csak abban bízok, hogy újra egymásra találnak.-Elkomorodtam, észre sem vettem a kisfiús csillogást a szemében.

-Hagyd a fenébe őket!-Suttogta, aztán letörölte a maradék könnycseppeket az arcomról, és menetirányba állított.-Most pedig hazamegyünk, mert elfáradtam, és mert...csak. Na, menjünk!-Hazafelé elterelte a gondolataimat a tesómról és a hülye exéről. Mindenféle hülyeséget mesélt a gyerekkoráról, meg a sulijairól. Észre sem vettem milyen gyorsan hazaértünk. Láthatóan JR tényleg elfáradt, és mondta, hogy holnap reggel is korán kell mennie, és későn fog hazaérni.

-Sajnálom.-Hajtotta le a fejét. Felnéztem rá, aztán lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit a homlokára. Szorosan magához ölelt, aztán felkapott az ölébe.-De te bármikor bejöhetsz.  A próbák között kapunk 5 percet szünetre. Tudod hol van a termünk, szóval várni foglak.-Mosolyodott el. Bevitt a szobába, aztán lefektetett az ágyra. eldőlt mellettem, és a hajammal kezdett el babrálni.

-GunWoo azt mondta, hogy jobb lenne ha levágatnám a hajam, akkor meg tudnának különböztetni Esztitől.

-Le ne merd vágatni, mert...mert akkor...-Az oldalamhoz nyúlt, aztán elkezdett csikizni. nem tudom hogy lehet nevetve sikítani, de nekem sikerült. JR inkább abbahagyta a "kínzásomat", és a feje alá húzta a párnáját. Kikapcsoltam a karkötőit, aztán az éjjeli szekrényre tettem. Motyogott valamit félálomban, aztán láttam ahogy kisimul az arca, és elalszik. Ráterítettem egy takarót, aztán kiosontam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, aztán felvettem a pizsamám. Főztem egy kanna teát, aztán visszaindultam a szobába. Közben bementem a nappaliba a telefonomért... és a kis asztalkán megláttam egy rózsacsokrot. Fogalmam sincs mikor rakta oda, de elfelejtette vázába rakni szegényeket. Gyorsan beállítottam egy rózsaszín karcsú üvegvázába a fehér és rózsaszín cirmos virágokat, aztán bezártam az ajtót, lekapcsoltam a lámpákat, és elhelyezkedtem JR mellett. Óvatosan egy puszit nyomtam az arcára, és suttogtam egy köszönömöt, aztán lehunytam a szemem. Félálomban éreztem, ahogy magához ölel, és egy pici puszit nyom a homlokomra, és azt mormolja hogy "Jó éjt", aztán elaludtam.