13. Hurrá, utazunk!

Niki:
-Szia Aron! Mi olyan fontos, hogy hajnalok hajnalán hívsz?
-Még aludtál? Bocsi.
-Már mindegy. Mi van?
-Vége a nyaralásunknak, és haza kell mennünk. Ha van kedved eljöhetsz velünk. Max 1 hónap, mivel szeptemberben kezdődik a suli...
-Ez most komoly?
-Igen az. Szeretném, ha eljönnél velem Szöulba.
-És anyuék? Szerinted elengednek?
-Majd beszélek velük. Titit, és Patit már elengedték, az ikrekkel meg még nem beszéltünk.
-Kőszegen vannak a nyagyijuknál. De holnap jönnek haza.
-Köszi. Már Min Hyun és JR is mondta.
-Akkor megbeszéled anyuékkal? Amúgy miért gondolod, hogy ha te kéred elengednek?
-Bízd csak rám. Akkor van kedved nálunk nyaralni?
-Hülyének nézek én ki? Még szép, hogy igen. Mikor indulunk?
-Azért ne siessünk ennyire! Majd felhívlak, ha elkértelek otthonról, szia!
-szia!-Az izgalomtól a szívem a torkomban dobogott. Koreába, Aronnal? Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténik velem. Hanyatt dobtam magam az ágyon, és betárcsáztam Titit.
-Szia Niki, mizu?
-Komolyan megyünk Koreába?
-Nem is tudtad?
-Most mondta el Aron.
-Akkor ezért vagy fent már. Nekem már tegnap mondta Ren. De még most is alig dolgoztam fel. Remélem nem fogok elájulni a szöuli reptéren.
-Akkor nem csak én izgulok. Az ikrek ugye holnap jönnek?
-Aha. tudtommal. Van kedved leruccani a parkba? Hívom patit is.
-Aron még úgyis győzködni fogja az őseimet egy darabig, úgyhogy megyek.
-Akkor 20 perc múlva! Szia!-Őrült tempóban öltöztem, fogat mostam, megcsináltam a hajam, és rohantam a parkba. Titi Pati már a padnál vártak.
-Mi tartott ennyi ideig?
-Pedig siettem.
-Soha nem értél még oda sehová 5 perccel előbb. Mi van veled?
-Ne ijesztgess, mert nagy bajod lesz.
-Baek Ho mondta, hogy nemsokára ők is ideérnek. Van egy kis mesélni valóm...
-Mi történt Pati?
-Tegnap reggel  Baek Ho...
-Mesélj csak!
-Egy levelet kaptam tőle, aztán este találkoztunk itt, és elvitt csónakázni, aztán...-az egyik fa mögül pisszegést hallottunk. Pati abbahagyta a mesélést, és odament a fához.
-Srácok, szerintem lebuktunk.-Jött elő Aron. Baek Ho elkapta Patit, és egy nagy puszit nyomott az arcára.-Pedig végighallgattam volna.
-Nagyon kíváncsi vagy Aron.-Álltam meg mellette. Kaptam egy nagy ölelést.-Sikerült meggyőznöd az őseimet?
-Nehezen, de igen, sikerült.
-Köszönöm!-Ugrottam a nyakába, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
-Akkor már csak az ikrek maradtak. És 2 nap múlva hajnalban.
-Valakinek van kérdése? A részleteket meg majd Szöulban megtudjátok.-Kis csoportokban elindultunk. Mindenki nagyon izgatott volt, különösen én, de ez nem is csoda. egy sztárral mehetek Szöulba!
...
Azt a hosszú hossssszú 2 napot alig lehetett kibírni. Már az első nap összepakoltam a cuccaimat, aztán másnap amit kifelejtettem, és harmadnap a maradékot. :) Közben az is kiderült, hogy teljes létszámmal megyünk, mert az ikrek is beleegyeztek. Már hajnalban felkeltem, vagyis inkább  nem tudtam aludni. Egy teljes órán keresztül a megfelelő ruhát kerestem, aztán a hajammal bajlódtam, végül a cipőt kerestem. talán most még Pati is leelőzött volna, pedig az már nagy szó lenne. Még mindig csak fél 2 van. Mit fogok csinálni 3-ig?  Átnéztem a csomagjaim hátha itthon maradt valami. És még vagy 6x végigrohantam a lakásban. Anyuék még dolgoznak, szóval nem zavartam senkit, csak talán a macskát. Ő meg nem érdekelt. mikor meguntam a rohangálást ledőltem az ágyamra. Ma teljesül az egyik álom. Remélem türtőztetni tudom majd magam és nem kezdek el sikítozni a reptéren... Elkezdett zizegni a telefonom. bejövő hívás:Aron.
-Szia! felkeltél már?-Most hazudjak neki?
-mondjuk inkább úgy, hogy nem tudtam aludni.
-Akkor már összepakoltál ugye? 5 perc múlva ott vagyok érted.
-Okés! Szia!

-Puszi!-Lerohantam-újult energiámmal- a konyhába ittam egy nagy pohár narancslét, aztán fogat mostam, és már készen is álltam. Ekkor egy fekete autó állt be a kocsibejáróra. Rohantam le az emeletről, és Aron nyakába ugrottam.
-Tele vagy energiával.
-Csodálkozol?
-Annyira nem. Merre vannak a csomagjaid?-Bepakolta a csomagtartóba a 2 jól teletömött táskámat, és elindultunk a reptérre. útközben felhívtam anyut, hogy most indultam, és majd üzenek, ha odaértünk. Utána csendben mentünk. A eső kicsit csöpörögni kezdett, és a szélvédőn összemosódott a lámpák fénye.
-Ez a rohadt eső is mindig akkor esik amikor a reptérre igyekszünk.-Morgott Aron.
-Csak elbúcsúzik tőletek a város. 
-Minek szépíteni? Esik, és kész.
-Más szemmel kell nézned a világot. Például tegnap majd' megfőttünk, és jólesik az a lehűlés.
-Ez a te véleményed.-Látszott rajta, hogy nem szeretné folytatni, úgyhogy inkább befogtam. A reptéren már mindenki ott volt. Átmentünk az ellenörző állomáson, és felszálltunk a NU'EST magángépére. Egy fiatalos nő, és egy alacsony emberke fogadott minket.
-Lányok, ő itt Seo Ji Min, a stylestunk.
-Sziasztok! Hívjatok csak Minnek.
-Az úr pedig  a maneggerünk, Woo Du Jae.
-Örvendek.
-Ők pedig Pati, Niki, Titi... és az ikrek.-Mind meghajoltunk.
-És titeket hogy hívjunk?-Nézett Min a mellettem álló ikerpárra.
-Én Panni vagyok, ő Eszti.
-Milyen szerencse, hogy különböző felső van rajtatok. Így talán meg tudunk különböztetni benneteket.-Nevetett. Leültünk a helyünkre, és a gép felszállt. Min hátrahívott minket, a manegger meg a fiúkkal beszélt.
-A fiúk sokat meséltek rólatok. Baek Ho mondta, hogy Pati imádja a divatot.
-Ez igaz. Jól mondta. Én is divattervező szeretnék lenni.
-Ezt is mondta. Ha van kedved majd segíthetsz nekem a fiúk ruhájában.
-Tényleg? Köszönöm!-Pati megölelte Mint, aztán minket kérdezgetett. Mit szeretünk, kedvenc szín, fazon...Sokat nevettünk, aztán visszaengedett a fiúkhoz.
-Mi tartott eddig?
-Beszélgettünk. Tudod hogy van ez a lányokkal. Be sem áll a szánk.-leültem mellé, és a vállára hajtottam a fejem. Ő megsimogatott, és a felkelő nap fényében elaludtam. 
...
Arra ébredtem, hogy Aron a hajamat simogatja. Megtöröltem a szemem.
-Te aztán nem aludtál valami sokat az éjjel.
-Nem minden nap mehetek Szöulba.-Az út nem is volt olyan hosszú. Végignéztünk egy filmet, olvasgattam, aludtunk, megint végignéztünk egy filmet, és aludtunk.
-Tisztelt utasaink, kérem kapcsolják be öveiket, mert nemsokára leszállunk.-Mikor kint álltunk Szöul repterén azt hittem elájulok. A távolban már látszottak a toronyházak, és a hegyek. Aron leültetett egy padra, mivel alig tudtam megállni a lábamon. Pati és Niki is megilletődve ültek le mellénk. 
-Na, milyen volt az út?
-Borzalmas. Ren, tudod hogy tériszonyom van.-Nyafogott Titi.-JR? Min Hyun, Aron, Eszti és Panni hová lettek?
-Itt vagyunk! Hoztunk nektek is inni.-Leöntöttük az üccsit, és kimentünk a nagy városba.
-Mit csinálunk először?
-Nézzünk körül!
-Menjünk fel a Szöul Tower-hez!-pattant fel Min Hyun.
-Okés, de először a cuccokat beadjuk a hotelbe.
...

A kirándulás nagyon kimerítő volt, de a látvány, amit a torony nyújtott felülmúlt mindent.
A tetejéről egész Szöult be lehetett látni. Mát most beleszerettem a városba. 
-Na? Tetszik?
-Jó ötlet volt feljönni ide. Kár, hogy Titi és Ren lent maradt.
-Á, szerintem drága barátnőnk kidobná a taccsot.
-Milyen kedves tőled ez Panni.
-Ugye?
-Szakadjatok el a látványtól, lemegyünk.
-Miért Baek Ho? Alig 10 perce jöttünk fel.
-Mert kezdek éhes lenni. Keressünk egy kajáldát!
-Ja, persze. A hasad.-Lemásztunk a lifttel, és Baek Ho kedvéért beültünk az ottani kávézóba. Utána visszamentünk a városba. Mivel kezdett sötétedni megcéloztuk a hotelt. Mint kiderült Aronnal leszek egy szobába. Bár nem is bánom. Amint beértünk a szobába Aron bevágta magát a fürdőbe. Én leültem az ágy szélére.
-Felhívtad már anyudat?-Jött elő.-Megígértem nekik hogy szólsz, ha ideértünk. Rajtam fogják leverni, ha elfelejtetted.-Ült le mellém.
-Hoppá!-Elővettem a mobilom, és hívtam anyut. Miután megnyugtattam, hogy minden rendben ledőltünk. 
-El sem hiszem hogy itt vagyunk.
-Ezt hogy érted?
-Tudod,-Fordultam felé-nem gondoltam volna hogy valaha eljutok ide, Szöulba.
-Akkor most már gondolhatod.-Rám terítette a takarót, aztán magához húzott, és elaludtunk.

12. A nagy Ő

Pati: 
Teltek múltak a napok, mint a mesékben, csak nálunk talán kicsit gyorsabban. A nyár mindig hamar elmegy. A sulinapok meg a lehető leglassabban vánszorognak, és mintha soha nem akarnának véget érni. A szüneteknek meg mindig túlságosan hamar van vége. A srácokkal minden nap találkoztunk, vagy valamilyen módon beszéltünk velük. A bizonyítványra csak egy kis "stréber" megjegyzést kaptam. De hát ez van. Ma reggel egy fehér borítékot találtam az ajtó előtt. Egy nagy PATI felirat volt rajta. Ez állt benne:

Drága Királykisasszonyom!

"Ha nem vagy mellettem sötétek a napok, meghallom a hangod, boldog vagyok. Ha nem látlak, mindig rád gondolok. Félek nincs-e semmi bajod. Furcsa érzés kerít hatalmába mikor a szemedbe nézek. Mosolyod mindig felvidít bármi rossz történt velem. Csak most eszméltem rá, hogy te vagy a nagy Ő. Szeretném, ha mindig mellettem lennél, hangod megnyugtatna, mosolyod felvidítana. Cserébe én megvédenélek mindentől, bármivel szemben állnék csak érted."
Ui.:Kérlek gyere a parkba este 9-re!

Ez nagyon kedves, és aranyos, és, és CSODÁLATOS! Soha nem kaptam még ennél szebb levelet. Szinte megmagyarázhatatlan ez az érzés... Ó, drága Baek Ho... amikor mellettem vagy megáll az idő. Egy igazi kincsnek érezlek... Szivecske, szivecske, szivecske, szivecske. Na jó, elég az álmodozásból! Vár a mosogatás!

A mosogatás végeredménye: majdnem eltörtem 2 tányért, és egy poharat, és egész végig az a levél lebegett előttem. Nem is csoda. Most tuti hogy hatalmas szivecske a szemem, és a fejem körül is rohamtempóban forognak. Meglepő?

...

A délutánom azzal töltöttem, hogy kerestem a megfelelő összeállítást. Piros vagy kék? Kivágott vagy félvállas? Hogy álljon a hajam? Szoknya vagy nadrág? a legvégén egy kék félvállas felső, és egy fekete csőgatya mellett döntöttem. Már csak a cipő kell... Magas, vagy balerina? Milyen színű? Na jó, azért ennyire nem szoktam problémázni, csak a divat, és a cipők... Legyen a balerina. Azzal nem töröm ki a bokám az első kőben. Kiengedtem a hajam, és már mehetünk is.

...

A parkban senki nem volt a megszokott helyen. Üres a pad. Az órára néztem, mivel képes vagyok bármikor, bárhonnan elkésni. De nem. Még van 2 perc, 45 másodpercem a megbeszélt időpontig. Hú, mégsem késtem el. Ilyen se sokszor van. Addig még sétálok egy kicsit. Baek Ho megszokta, hogy az utolsó pillanatban érek ide. Szóval menjünk! Bementem a kis szigetre a pavilonhoz. Milyen jó, hogy a balerina mellett döntöttem. :) A hold megvilágította a vizet, a vörös rózsákat, és a fehér rácsot. Ez nagyon szép. Soha nem gondoltam, hogy ilyenkor a legszebb. Elgondolkodva bámultam ki a vízre. 

-Valami baj van?-Megfordultam. Baek Ho állt mögöttem, és aggódva nézett rám.

-Miért lenne bajom?

-Csak elfelejtettem szólni, hogy ide gyere. Most mentelek el megkeresni. De most már itt vagyunk.

-Szép levelet írtál. Egy vers akart lenni?

-Énekes vagyok, nem költő. 

-Jó, mit számít az. Csak majdnem összetörtem pár edényt, mert izé...

-Elbambultál, valamin gondolkodtál, álmodoztál valamiről? Több most nem jut eszembe.

-Inkább valakiről álmodoztam. Remélem csuklottál.

-Gyere, szeretnék valamit mutatni...-Finoman megfogta a csuklóm, és húzott maga után a vízhez, ahol egy csónak pihent. Besegített, aztán kezébe vette az evezőt. Elmentünk a pavilon előtt, és egy fűzfa ágai között, aztán a tündérrózsák mellett, be a víz közepébe. Ott Baek Ho beemelte az evezőket, aztán rám nézett.

-Tudod már egy ideje el akartam mondani, hogy...-Megfogta a kezem, és a szemembe nézett. Nagyot nyelt, és folytatta.-Tudod nehéz ezt így bevallani, de...-Arcára tettem a kezem.

-Nem kell magyarázkodni.-Megfogta a tarkómat, és közelebb húzott magához. Lehunytam a szemem, és ajkaink összeértek. Baek Ho kicsit eltávolodott.

-Szeretlek cicám... És tudod...-Ujjaimat ajkára tettem.

-Most ne. Inkább...-Újra összenyomta ajkainkat. A végén az ölében kötöttem ki. A hajamat simogatta, és az arcomat puszilgatta. A zsebemben megszólalt a telefon. Csak anyu képes a legszebb pillanatokat is elrontani.-Nekem haza kell mennem. Nemsokára hazaérnek anyuék, és nem szeretik ha nem vagyok otthon éjszaka.-Suttogtam.

-Nem maradhatsz még?

-Sajnálom. Holnap ugye eljössz?

-Ígérem cicám. Majd felhívlak hogy mikor érsz rá.-Kievezett a partra. A szárazon még utoljára a nyakába ugrottam. Szorosan öleltük egymást.

-És még valami. Kérlek hunyd be a szemed...-Engedelmesen becsuktam, és éreztem ahogy  közelebb lép, aztán félrefésüli a hajam.-Most kinyithatod.-Egy kis tükröt tartott elém.

 -Ez nagyon szép, köszönöm!-Megint egy nagy ölelés. A templom harangja megszólalt.-Bocsi, nagyon sajnálom, de mennem kell!

-Vigyázz magadra! -Intett utánam. Még a hídról láttam, ahogy a pavilonnak támaszkodva utánam néz, aztán a fák eltakarták. Siettem, ahogy tudtam. Nekem kell előbb hazaérnem! Jaj! Gyorsan kinyitottam a kaput, aztán kulcsra zártam, miután bent voltam gyorsan lehúztam a redőnyöket, bezártam az ajtót, és felrohantam a szobámba. Hallottam, ahogy az autó megáll a ház előtt. Ledobtam a cipőm, és beugrottam az ágyba. A nyakamig felhúztam a takarót. Kulcszörgés, ajtócsapódás, léptek koppanása a lépcsőn. Hallottam, ahogy nyílik az ajtóm. Lehunytam a szemem.

-Már alszik.-Még pár szót váltottak, aztán becsukták ajtót, és lementek. Mikor lekapcsolták kint a lámpát kimásztam a takaró alól. Ez meleg volt. Gyorsan átöltöztem, és visszabújtam az ágyamba, de aludni nem tudtam. Baek Ho járt a fejemben, és az az arc. Az a kicsit bánatos arca amit a hídról láttam. Remélem nem bántottam meg nagyon!

11. Felelsz vagy mersz? part 3 - Plüsscsata

Niki:
Reggel Aron mellkasán ébredtem. Tegnap este még jódarabig beszélgettünk, talán azért vagyok még mindig kiütve. Ezen a kanapén meg sehol egy normális párna-ahová tehettem volna a fejem. Gondolom ezért használtam Aront kispárnának. Néztem egy darabig, ahogy alszik. Olyan aranyos! Mint egy... Na jó, talán nem hasonlít egy kisbabára. Kicsit nagy lenne hozzá. És tuti nem ízlene neki a babatáp. Hogy bírtam én azt megenni?! Olyan íze van, mintha szárított almapürét összekevernénk liszttel-szerintem. A kispárnám pilláit nyitogatta.
-Jó reggelt!
-Neked is! Hogy aludtál?
-Kényelmes vagy, azt meg kell hagyni.
-Köszi. Baek Ho nem jelentkezett?
-Nem. Miért?
-Megbeszéltük, hogy lefényképezzük JRt és Pannit. Azt mondta majd szól, ha mehetünk.
-A kis... Remélem nem rakjátok fel sehová. Eszti kinyírná JRt, ha valami olyan lesz rajta.
-Nyugi! Csak JRt, és Pannit szivatjuk majd vele. Semmi különös.
-Remélem. Ahogy Esztit ismerem bevágná a nem szólok hozzád durcit is. Az a legrosszabb.
-De mondom, hogy nem mutatjuk meg neki.-Valaki kopogott. Baek Ho dugta be a fejét az ajtón, és mellette megjelent egyálmos Pati.
-Most gyertek!
-Szép jóreggelt neked is!
-Ms. Boszorkány is jön?
-Vizet kérsz?
-Csendesen!-Intett Baek Ho. Halkan átlépdeltünk a szembe szobához. Baek Ho, amilyen halkan csak tudta kinyitotta az ajtót. Aron majdnem röhögőgörcsöt kapott a látványtól. Pati engem is betuszkolt. Panni lovagja mellkasához simult, JR meg átölelte a vállánál. Szerintem aranyosak így együtt. Aron lefényképezte őket, aztán súgott valamit Baek Honak. Ő elrohant, és mindenféle plüssökkel jött vissza Ren, és Titi társaságában. Mindegyiknél volt legalább 10 plüss. Lepakolták az alvókra, aztán hoztak valahonnan egy hatalmas macit is, azt meg mögéjük rakták. Olyan volt a kép, mintha plüsstengerbe lebegnének. Aron megint fényképezett. Panni felemelte az egyik kezét. A srácok megijedtek, és gyorsan elsöpörtünk onnan. A legtávolabbi szobába mentünk, és ott megnéztük a képeket.
Panni:
Mikor kinyitottam a szemem egy nagy zöld valami volt előttem. Sikítva löktem hátra a fejem, és jól összefejeltünk JRrel. Szegényre a frászt hoztam. Mikor felültem egy rakás plüst láttam magunk körül. Az a zöld valami meg egy sárkány hasa volt.
-Ezek hogy kerülnek ide?
-Aron! Én kinyírom ezt a gyereket! Először csak együtt kell aludnunk aztán...
-Aztán mi?
-Van egy tippem, hogy lefényképeztek minket, utána a hülyeség kedvéért ránkszórták az összes játékot.-Dühöngött, miközben lerázta a takaróról a játékokat.
Niki:
Egy sikítást hallottunk JR szobája felől. Aron és Baek Ho vigyora egyre magasabbra kúszott.
-Felébredtek. Most jön majd a legjobb. Mikor bemegyünk a szobába mindenki megfog amennyi plüst csak tud.
-Min Hyun kimarad?
-Szólsz neki?
-Miért én?
-Mert csak. Neked jutott eszedbe.-Ren feltápászkodott, és megpróbált minél halkabban átmenni Min Hyun szobájába. Kis idő múlva visszatértek.
-Miért sikítozott Panni?
-Csak markolj fel minél több plüst!
-Aron, ez mire jó?
-Csend!-Aron ment előre, és benézett a kulcslyukon. Aztán halkan kinyitotta az ajtót.
-Mindenki mindenki ellen!-Üvöltötte Baek Ho, és minket is beráncigáltak a csatába. Össze-vissza repkedtek a szerencsétlen állatkák a szobában. Titit egy zebra találta fejen, engem meg két manó, aztán egy maci. Mindenki jól belemelegedve hajigálta az állatokat a másikra. Végül az egész szobát ellepték a szanaszét szórt plüssök. Mi ott ültünk a közepén, és nevettünk. Még Panni, és JR is.
-Na látod, erre nem számítottam.
-Ez jó kör volt. Visszavágó?-Tápászkodott fel Aron.
-Jaj, Aron...-Eljátszottam, hogy összeesek, de Aron elkapott.
-Jól vagy?-Válasz helyett egy sárkányt dobtam a nyakába.
-Nekem elég volt.-Nevettem.
-Milyen gyorsan meggyógyultál.
-Srácok, ezt még mielőtt Eszti idejön el kéne pakolni!
-ms. Boszorkány, alázatos szolgái vagyunk!-Térdelt le Aron előtte.
-Hehe! Akkor takarítsd ki a konyhát, a szobákat, és rakj egyedül rendet itt. Mi addig elmegyünk a bálba.
-Mi vagyok én, Hamupipőke?
-HamuAronka, az cukibb!
-Milyen kedves vagy Niki!-Húzott egy gúnyos mosolyt az arcára, és hozzámvágott egy manót.
-Menjetek, majd összepakunk.-Sóhajtott Aron. Baek Ho elindult kifelé, de JR visszahúzta.
-Nem úgy van az! A két drága ittmarad pakolni!
-De JR...!
-Gondolom nem csak Aron hozta ide ezeket.-Sóhalytva kezdte fölszedni a játékokat. JR elégedetten figyelte őket, aztán utánunk jött. Kimentünk-miután mindenki felöltözött, reggelizett-az udvarra játszani a kutyákhoz. Frizbiztünk velük már egy ideje, mikor kijött a két pakolóművész.
-Egy porszem sem maradt.
-HamuAronka jól teljesített!-Nevetett Pati.
-Nem vagyok HamuAronka.
-Én meg ms. Boszorkány. Megegyezünk abban, hogy nem hívjuk így egymást?
-Okés. Itt vannak a tanúk.-Ekkor Panninak megszólalt a telefonja.
-Eszti.-Nyelt egy nagyot, aztán fölvette. Mindannyian körégyűltünk, és hallgattuk.
-Szia Eszti!
-Neked is! Baj van?
-Fel kell mennem Budapestre, mert leveszik a kötést a kezemről.
-Aha.
-Hanniért eljöttök, vagy átvigyem?
-Áthozod? Szerintem itt jól elszórakoznánk.
-Rendben. A többiről meg majd kifaggatlak! 15 percen belül ottleszünk.-Letette.
-Ez nem igazság! Hol van JR?
-Itt vagyok!
-De miért nem kérdezett rá?
-Meg akarod mutatni neki a képeket?
-MIT?!
-Semmit!-Panni csípőretett kezekkel, JR meg összefont karokkal állt Aron előtt.
-Tényleg semmi nem volt... Na jó!-Előkaparta a telefonját. Panni komoly arckifejezéssel nézte a képernyőt. Valamit nyomkodott rajta, aztán visszaadta Aronnak.
-Kitörölted?! Mennyit szenvedtünk ezért!-A két kutya-akik eddig Min Hyun lábánál ültek-felpattant, és a kapu felé rohantak. Majdnem feldöntöttek minket. Eszti állt a kapuban Hannival és Dorkával. Ezért rohant a két kutya! Hanni Panni nyakába ugrott, Dorka meg ismerkedett a lehendő játszótársaival. Eszti elindult.
-Máris mész?
-Apu felvisz. 5 perc múlva otthon lesz.-Min Hyun bólintott, aztán becsukta a kaput. Mi összefont karokkal álltuk el az útját.
-Most meg mi van?
-Nagy kár, hogy tegnap haza kellett mennie. Sőt, még ma sem maradhat. Szomorú. Talán a kishercegünk...
-Fogd be Aron!-Vetett rá egy gonosz pillantást.
-Mikor játszunk?-Hallottuk a türelmetlen kislány hangját.
-Ha abbahagyták.
-Rossz kisfiúk vagytok! Csúnya dolog veszekedni!-Tette csípőre kis kezecskéit. Mindenkinek nevethetnéke támadt, a két fiú kezetfogott, és hátramentünk a kutyákhoz játszani. Hanni egy kis tündér, ha jó kedvet kell varázsolni. Tőle mindig felvidulunk.

10. Felelsz vagy mersz part 2 - Az én lovagom

Panni:
Vacsora után Eszti elhívta az asztaltól JRt. Eltűntek az emeleten. Mikor utánuk mentem hallottam, ahogy beszéltek.
-Eszti, nem lesz semmi baja.
-Ajánlom is! Külömben a legborzasztóbb halált halod, amit el tudsz képzelni.
-Álljunk csak meg! Egy ártatlan kislánynak nézel ki. Mi vagy te? Báránybőrbe bújt ördög?
-Haha. Az leszek, ha nem vigyázol.
-Értettem kapitány!-Esztinek megszólalt a jól ismert Face-avagy a telefonja.
-Bocs, ezt fel kell vennem. Addig kerítsd elő Pannit!-Hallottam JR lépteit, aztán szembefordult velem.
-Hát, nem kellett messzire mennem. Eszti, itt van!
-Pilla!
-Valami baj van?-Próbáltam adni az értetlent.
-Csak a drága nővéred...
-Hugom.
-Tökmindegy, na szóval Eszti kioktatott.-Gondolhattam volna, hogy ez lesz. Eszti túlságosan aggódik.-Kicsit pszihopata. Sokszor előfordul vele?
-Á, ne aggódj, nem fertőző. Ha én még nem kaptam el, senki nem fogja.
-Itt meg mi folyik? Mi fertőző?
-Semmi...
-Anyunak be kell mennie Budapestre-éjnek idején-és Hanni egyedül lesz otthon.
-Aha. És?
-Megkért, hogy valamelyikünk menjen haza hozzá. És az én leszek.
-Kihagyod a bulit?
-Ugyan, szerintem elég volt ez mára. Szerintem Aronnak is.
-Akkor mész?
-Anya tíz percen belül indul. Azt kérte, hogy max még fél óráig legyen csak egyedül. Szólok a többieknek.-Lement a nappaliba, ahol a srácok még mindig ettek, és dumáltak. JR rámnézett, aztán elindult.
-Most hová mész?
-Gondolom meg akarod nézni a szobámat. Kicsit kupi van, de talán nem akkora...-Mikor beléptünk azt hittem elájulok. Nem a "kicsit kupi van miatt". Á, szerintem egy fiúszobához képest egész rend van. EGY HÍRESSÉG SAJÁT MAGA MUTOGATJA A SZOBÁJÁT! Ez nem semmi. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen is lesz az életemben. Jó, bevallom nem nagy szám, ha azt nem nézzük, hogy ki ő. A fal citromsárga, hatalmas ablakok, amik a kertre néznek, hosszú függöny, kihúzható kanapé-ágy, éjjeli szekrény kis lámpával, egy íróasztal tele könyvekkel, és végül egy szék telepakolva ruhákkal.
-Szerintem nem is annyira kupis.
-Talán annyira nem. A ruháimat kellett volna elraknom.
-Azok nálam sincsenek mindig a helyén. De általában Eszti elrakja őket. A drága rendmániás.
-Ja, persze. A drága aggódó ikertesó.
-Várjunk csak... Miben fogok én aludni? Minden cuccom otthon maradt.
-Megkérhetnéd Esztit, hogy hozza el!
-Ez nem is rossz ötlet.-Lementünk a nappaliba.
-Na, megjött a gerlicepár!
-Aron!
-Eszti merre van?
-Itt vagyok!-Már cipőben álltak Min Hyunnal az ajtónál.-Baj van?
-El tudjátok valahogy hozni a cuccaimat?
-Én úgyis jövök vissza. Ha Eszti összepakolja elhozhatom.
-Okés. A pizsomám a...
-Mindent tudom hol van. A cuccaid általában általam kerülnek a helyükre. A naplód kell?
-Ja. Meg a szokásos. Nagyon köszi!-Ugrottam a nyakába. Ő egy "Vigyázz ám magadra!" intést súgott a fülembe, aztán elmentek.
-Min Hyunnak most nem lesz valami remek kedve. Esztikét hívja a kötelesség.
-Aron! Kérsz hideg vizet a nyakadba?
-Már kettő ms. Boszorkány van? Én így meg fogok halni! Niki védj meg!-Ugrott Nikoletta mögé, mikor elindultam felé. Csak egy kis taslit kapott Patitól, de nagyobbat érdemelt volna-szerintem. És még tőlem sem kapott semmit a felelsz vagy merszért. Majd megkérdezem JRt-ha eszembe jut. :) Mindenki elszállingózott a szobájába. JR leültetett az ágyára.
-Mikorra ér Min Hyun vissza?
-Gőzöm sincs. Nálatok még nem jártunk. Kívül vagy belül szoktál aludni?
-Általában a falnak támaszkodok.
-Akkor tied a belül. Előre bocs, Min Hyun szerint sokat mocorgok.
-Én meg Eszti szerint hangosan szuszogok. De csak kell aludni valahogy.-JR kinyitotta az erkélyajtót, hogy jöjjön be levegő. Aztán eltűnt a fürdőben. Én kimentem az erkélyre, mert kicsit melegem volt. Talán az érzelmek fűtöttek? Nem, ez azért kicsit...
-Kip-kop, bejöhetek?
-Panni, itt a postásbácsi!-Hallottam JR lépteit magam mögött.-Valami baj van?-vette elő a lágy, aggódó hangját.
-Nem semmi.
-Nem muszály ám ittaludnod. Majd valahogy megmagyarázzuk Aronnak. Ha nem akarod, nem kötelező. ez csak egy játék volt.
-Nem akarom feladni. Maradok, csak egy kicsit máshol jártam...
-JR, én megyek, jó? Itt vannak a cuccok.
-Köszi! És jó éjt!
-Nektek is!-Ajtócsukódás, és ketten maradtunk.
-Bármikor haza tudlak vinni ha nem jó itt.
-JR, tudom, hogy számíthatok rád, csak...
-Csak mi?
-Ez olyan mint egy álom.
-Ha?
-Tudod soha nem gondoltam volna, hogy itt Magyarországon találkozok veletek, aztán azt is alig tudtam felfogni, hogy elhívtatok ide... Ijesztő véletlenek. Aztán ez a játék, és most itt alszok..
-Inkább hagyjuk. Mehetsz fürdeni, ha te akarsz előbb menni.
-Köszi.-Bementem a cuccaimért, és lefoglaltam a fürdőt. Hamar lezuhanyoztam, fogatmostam. És visszaballagtam a szobába. JR váltott. Leültem az ágy szélére, és elővettem a naplót. Le kell írnom. Talán holnap ha felébredek rájövök, hogy ezt csak álmodtam. Talán... JR odaült mellém, és valamennyit elolvasott, mire ráeszméltem, hogy mellettem ül. Próbáltam eltakarni, de levette ujjaimat a papírról, és továbbolvasta.
-JR, ez az én naplóm!
-Szépen írsz.
-Ez magándolog. Nem neked írtam.-Mikor felnéztem rá, mintha hatalmas kiskutyaszemeket láttam volna. Már majdnem átadtam neki a naplót, hogy olvassa, csak hagyjon békén a szemeivel, mikor megszólalt a mobilja. Kicsit fellélegeztem, és gyorsan megírtam a maradékot. Mire visszajött már a táskám alján lapult, én meg a takaró alatt kucorogtam. Látszott az arcán, hogy szívesen végigolvasta volna mindet, de most szerencsém volt a telefon. Elfeküdt mellettem, és lekapcsolta a lámpát. Kis csönd következett.
-Mióta írsz naplót?-Kérdezte suttogva.
-Úgy 8 éves korom óta. Majdnem minden nap írtam bele, de Japánban sokszor hullának éreztem magam este, és aznap általában kimaradt a napló.
-És miért raktál szivecskét a nevem mellé?
-Mert úgy jobban tetszik.-hallottam, ahogy egyet ásít, aztán elfészkelte magát.
-Jó éjt!
-Neked is!-Felhúztam a nyakamig a takarót, és lehunytam a szemem.
-Nem bánod ha... Megszoktam, hogy valamit átölelek, és... izé...
-Rendben, csak maradj csöndben!-Éreztem ahogy a bőrömet végigsimítja, és kicsit közelebb húzott magához. Átkarolt a vállamnál, és a fejemet a mellkasához nyomta. Nem is tudom mit kellene ilyenkor mondanom. Még csak egy napja ismerjük igazán egymást, és ha ahhoz nézzük, ez kicsit sok. Viszont jó volt a meleg ölelése, és hallani, ahogy a szíve dobog. Esztinek meg majd nem mondom el, és nem lesz kiakadva ránk. JRre sem lehet semmi panasza. Végül is megkérdezte. Hirtelen Aron jutott eszembe. Nem az, hogy Niki hogy öntötte nyakon vízzel, és utána hogy könyörgött Patinak. Talán mégsem kell hadat üzennem neki? Esetleg meg kéne köszönnöm? Majd holnap eldöntöm.

09. Felelsz vagy mersz?

Panni:
A lányok elkezdtek kérdezgetni Japánról, a suliról-mintha már nem mondtuk volna el nekik. A suli után jöttek a "fiús" kérdések. Utána a "hol jártatok még", és a "milyen volt ott-véleményt kérek!"-re kellett válaszolgatnunk. Aron láthatóan elunta magát.
-Játszunk valamit kint?
-Mi vagy te, óvodás?
-Igen min Hyun, ha így jobban tetszik! Na?
-Ilyen sötétben nem jó senkit belelökni a medencébe.-Nyafogott Ren.-Úgy meg semmi értelme.
-És ha idebent Felelsz vagy merszeznénk?
-Milyen jó, hogy erről minket is megkérdeztek.
-Lányok, csönd!
-Felőlem okés.
-Jó, akkor ezt játszuk. Mindenki benne van.
-És erről mi döntöttünk, önszántunkból, igaz Baek Ho?
-Persze. Van kérdés?-A lányokkal összenéztünk, és felraktuk a kezünket-mint a suliban.-Szóval nincs. Akkor játszunk!
-Min Hyun, te vagy a legközelebb a konyhához...
-Jó, hozok egy üveget.-Állt fel, és kiballagott. Aztán a másik szobából kiabált be.-Pálinkás, vagy vizes legyen?
-Viszkis!
-Olyan nincs.
-És baracklikőrös? Az nagyon finom.-Kiabált neki Eszti. Min Hyun-érdekes módon-egy vizesüveggel jött vissza.
-Ki volt ez az alkoholista?
-Én. Miért? Szerintem tök finom a baracklikőr.
-Szülinapodra olyat kapsz.
-elpostázod Tokióba?
-Játszhatnánk végre?
-Hagyd őket Aron! Min Hyun így udvarol...
-JR drágaságom! Befogtad?
-Ki pörget?-Próbáltam javítani a helyzeten.
-A legöregebb.-Aron pörgetett-végre-, és Patira mutatott a kupak.
-Merek, mielőtt megkérdeznéd.
-Mi is, mi is....Baek Honak egy szájra puszi.
-azt hittem keményebb lesz...
-Együtt is akartok aludni? Megoldhatjuk!
-nem, nem, nem!!! Még csak az kéne.-Pati fülig pirosan hajolt Baek Ho-Mint már kiderült álomlovagja-szájához, és gyors puszit nyomott rá. Aztán gyorsan a helyére ült, és pörgetett.
-Niki.
-Ha?
-Mi van? Elvesztél Aron szemében?
-Na de Pati!
-Felesz vagy mersz,
-Merek.
-Hozz egy üveg jéghideg vizet.
-Minek?
-Hozod végre?-Pati Aronra egy gonosz pillantást vetett. Látszott ahogy kezdi kirázni a hideg. Niki visszatért az üveg vízzel.
-Hozd ide!-Pati megnézte elég hideg-e.
-Okés. Most öndsd vele nyakon Aront.
-MI?
-Az alany nem ellenkezhet!-Niki nagy levegőt vett, és csukott szemmel Aronra burította a jéghideg vizet. Aron felordított. Ettől mindenki a földön fetrengett a röhögéstől.
-Átöltözhetek, ms. Boszorkány?
-Nem.
-Milyen kedves.-Niki pörgetett. Ren.
-Öm... Merek.
-Ez nem volt valami meggyőző. vallj szerelmet mondjuk... Min Hyunnak!
-nem tetszik ez a játék.
-Nekem nagyon.-Vigyorgott Niki. Ren odaballagott Min Hyunhoz, féltérdre ereszkedett, és megfogta a kezét.
-Drága, egyetlen Min Hyun. Már régóta nyomja valami a szívemet, csak eddig nem mertem bevallani neked... Szeretlek! És nem akarlak feleségül venni, mert ez egy hülye feladat, de szeretlek, mert ezt kell mondanom.
-Jaj, de romantikus...-Rebegtette Eszti a szempilláit, mintha épp Hannit játszaná. megint elfogta a társaságot a röhögőgörcs, és Ren visszaült a helyére.
-Min Hyun.
-He? Nem megyek hozzád feleségül, ne is álmodj róla!
-Fúj! Mersz vagy mersz?
-Merek.
-Ööö... Csinálj hülyét magadból...?
-Ez aztán frappáns ötlet Ren!
-Szerintem eredetileg az. Nagyobb hülyét úgysem lehetne belőle csinálni.
-Én is szeretlek Eszti. Ren mi a másik lehetőség?
-Arcra puszi...Ki is ül melletted?
-Eszti vagyok. Következőnek a homlokomra írom jó?
-Akkor Esztinek.-Min Hyun egy gyors puszit nyomott Eszti homlokára, aztán pörgetett.
-JR.
-Itt vagyok, és remekül érzem magam... Legalább is eddig. Ja, merek.
-Gonosz legyek, vagy ne legyek gonosz?
-Ms. Boszorkánynál már nem lehetsz gonoszabb.
-mivel jó haverok vagyunk nem leszek gonosz. csak Pannit kell az öledbe venned.-Ez remek. Bemásztam JR ölébe, ő meg átkarolt. Ez mondjuk jól esik, de nem a többiek előtt. Tudom, most belül őrjöngnöm kéne, de ha valami közelebbi reakciót mutatok JR iránt Pati azonnal nekem fog esni a kérdéseivel. Szóval marad a kis álmodozó pofa.
-Aron.
-Tessék? Ja az. Merek. csak ne a hideg vizet lééééééééééégysziiiiii!
-Leszek az együttérző jóbarátod. menj, és öltözz át.
-Köszi, köszi, köszi!!-aron felrohant az emeletre. Mi csak vártunk, és vártunk.
-Szerintem még egy óra, és ittlesz.
-Ti nem vagytok éhesek?
-Még nem is vacsiztunk. Milyen Pizzát kértek?-Mindenki a másikra nézett, végül Titi megoldotta a helyzetet egy "mindegy"-el. Baek Ho elment telefonálni. Mikor Aron is visszajött újra ment tovább a játék.
-JR.
-Merek.
-ma éjjel együtt alszol Pannival.
-Hogy MI!!!???
-Az alany nem beszél.-JR rám nézett, aztán aronra, megint rám.
-Jó, legyen.-Ekkor csöngettek és meghozták a pizzát.  Míg ettünk végig EZ járt a fejemben. Ma este JR mellett alszok... Nem lesz semmi baj. Nyugi, semmi baj... Nem tetszik ez a játék! Nagyon nem. És mi lesz ha... Nem. az tuti nem. Képtelen vagyok megnyugodni. Le kéne lépni. Nem az sem jó. Akkor azt hinnék félek a feladattót. Ki fogom bírni. Aron, ezért még megfizetsz!