13. Hurrá, utazunk!

Niki:
-Szia Aron! Mi olyan fontos, hogy hajnalok hajnalán hívsz?
-Még aludtál? Bocsi.
-Már mindegy. Mi van?
-Vége a nyaralásunknak, és haza kell mennünk. Ha van kedved eljöhetsz velünk. Max 1 hónap, mivel szeptemberben kezdődik a suli...
-Ez most komoly?
-Igen az. Szeretném, ha eljönnél velem Szöulba.
-És anyuék? Szerinted elengednek?
-Majd beszélek velük. Titit, és Patit már elengedték, az ikrekkel meg még nem beszéltünk.
-Kőszegen vannak a nyagyijuknál. De holnap jönnek haza.
-Köszi. Már Min Hyun és JR is mondta.
-Akkor megbeszéled anyuékkal? Amúgy miért gondolod, hogy ha te kéred elengednek?
-Bízd csak rám. Akkor van kedved nálunk nyaralni?
-Hülyének nézek én ki? Még szép, hogy igen. Mikor indulunk?
-Azért ne siessünk ennyire! Majd felhívlak, ha elkértelek otthonról, szia!
-szia!-Az izgalomtól a szívem a torkomban dobogott. Koreába, Aronnal? Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténik velem. Hanyatt dobtam magam az ágyon, és betárcsáztam Titit.
-Szia Niki, mizu?
-Komolyan megyünk Koreába?
-Nem is tudtad?
-Most mondta el Aron.
-Akkor ezért vagy fent már. Nekem már tegnap mondta Ren. De még most is alig dolgoztam fel. Remélem nem fogok elájulni a szöuli reptéren.
-Akkor nem csak én izgulok. Az ikrek ugye holnap jönnek?
-Aha. tudtommal. Van kedved leruccani a parkba? Hívom patit is.
-Aron még úgyis győzködni fogja az őseimet egy darabig, úgyhogy megyek.
-Akkor 20 perc múlva! Szia!-Őrült tempóban öltöztem, fogat mostam, megcsináltam a hajam, és rohantam a parkba. Titi Pati már a padnál vártak.
-Mi tartott ennyi ideig?
-Pedig siettem.
-Soha nem értél még oda sehová 5 perccel előbb. Mi van veled?
-Ne ijesztgess, mert nagy bajod lesz.
-Baek Ho mondta, hogy nemsokára ők is ideérnek. Van egy kis mesélni valóm...
-Mi történt Pati?
-Tegnap reggel  Baek Ho...
-Mesélj csak!
-Egy levelet kaptam tőle, aztán este találkoztunk itt, és elvitt csónakázni, aztán...-az egyik fa mögül pisszegést hallottunk. Pati abbahagyta a mesélést, és odament a fához.
-Srácok, szerintem lebuktunk.-Jött elő Aron. Baek Ho elkapta Patit, és egy nagy puszit nyomott az arcára.-Pedig végighallgattam volna.
-Nagyon kíváncsi vagy Aron.-Álltam meg mellette. Kaptam egy nagy ölelést.-Sikerült meggyőznöd az őseimet?
-Nehezen, de igen, sikerült.
-Köszönöm!-Ugrottam a nyakába, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
-Akkor már csak az ikrek maradtak. És 2 nap múlva hajnalban.
-Valakinek van kérdése? A részleteket meg majd Szöulban megtudjátok.-Kis csoportokban elindultunk. Mindenki nagyon izgatott volt, különösen én, de ez nem is csoda. egy sztárral mehetek Szöulba!
...
Azt a hosszú hossssszú 2 napot alig lehetett kibírni. Már az első nap összepakoltam a cuccaimat, aztán másnap amit kifelejtettem, és harmadnap a maradékot. :) Közben az is kiderült, hogy teljes létszámmal megyünk, mert az ikrek is beleegyeztek. Már hajnalban felkeltem, vagyis inkább  nem tudtam aludni. Egy teljes órán keresztül a megfelelő ruhát kerestem, aztán a hajammal bajlódtam, végül a cipőt kerestem. talán most még Pati is leelőzött volna, pedig az már nagy szó lenne. Még mindig csak fél 2 van. Mit fogok csinálni 3-ig?  Átnéztem a csomagjaim hátha itthon maradt valami. És még vagy 6x végigrohantam a lakásban. Anyuék még dolgoznak, szóval nem zavartam senkit, csak talán a macskát. Ő meg nem érdekelt. mikor meguntam a rohangálást ledőltem az ágyamra. Ma teljesül az egyik álom. Remélem türtőztetni tudom majd magam és nem kezdek el sikítozni a reptéren... Elkezdett zizegni a telefonom. bejövő hívás:Aron.
-Szia! felkeltél már?-Most hazudjak neki?
-mondjuk inkább úgy, hogy nem tudtam aludni.
-Akkor már összepakoltál ugye? 5 perc múlva ott vagyok érted.
-Okés! Szia!

-Puszi!-Lerohantam-újult energiámmal- a konyhába ittam egy nagy pohár narancslét, aztán fogat mostam, és már készen is álltam. Ekkor egy fekete autó állt be a kocsibejáróra. Rohantam le az emeletről, és Aron nyakába ugrottam.
-Tele vagy energiával.
-Csodálkozol?
-Annyira nem. Merre vannak a csomagjaid?-Bepakolta a csomagtartóba a 2 jól teletömött táskámat, és elindultunk a reptérre. útközben felhívtam anyut, hogy most indultam, és majd üzenek, ha odaértünk. Utána csendben mentünk. A eső kicsit csöpörögni kezdett, és a szélvédőn összemosódott a lámpák fénye.
-Ez a rohadt eső is mindig akkor esik amikor a reptérre igyekszünk.-Morgott Aron.
-Csak elbúcsúzik tőletek a város. 
-Minek szépíteni? Esik, és kész.
-Más szemmel kell nézned a világot. Például tegnap majd' megfőttünk, és jólesik az a lehűlés.
-Ez a te véleményed.-Látszott rajta, hogy nem szeretné folytatni, úgyhogy inkább befogtam. A reptéren már mindenki ott volt. Átmentünk az ellenörző állomáson, és felszálltunk a NU'EST magángépére. Egy fiatalos nő, és egy alacsony emberke fogadott minket.
-Lányok, ő itt Seo Ji Min, a stylestunk.
-Sziasztok! Hívjatok csak Minnek.
-Az úr pedig  a maneggerünk, Woo Du Jae.
-Örvendek.
-Ők pedig Pati, Niki, Titi... és az ikrek.-Mind meghajoltunk.
-És titeket hogy hívjunk?-Nézett Min a mellettem álló ikerpárra.
-Én Panni vagyok, ő Eszti.
-Milyen szerencse, hogy különböző felső van rajtatok. Így talán meg tudunk különböztetni benneteket.-Nevetett. Leültünk a helyünkre, és a gép felszállt. Min hátrahívott minket, a manegger meg a fiúkkal beszélt.
-A fiúk sokat meséltek rólatok. Baek Ho mondta, hogy Pati imádja a divatot.
-Ez igaz. Jól mondta. Én is divattervező szeretnék lenni.
-Ezt is mondta. Ha van kedved majd segíthetsz nekem a fiúk ruhájában.
-Tényleg? Köszönöm!-Pati megölelte Mint, aztán minket kérdezgetett. Mit szeretünk, kedvenc szín, fazon...Sokat nevettünk, aztán visszaengedett a fiúkhoz.
-Mi tartott eddig?
-Beszélgettünk. Tudod hogy van ez a lányokkal. Be sem áll a szánk.-leültem mellé, és a vállára hajtottam a fejem. Ő megsimogatott, és a felkelő nap fényében elaludtam. 
...
Arra ébredtem, hogy Aron a hajamat simogatja. Megtöröltem a szemem.
-Te aztán nem aludtál valami sokat az éjjel.
-Nem minden nap mehetek Szöulba.-Az út nem is volt olyan hosszú. Végignéztünk egy filmet, olvasgattam, aludtunk, megint végignéztünk egy filmet, és aludtunk.
-Tisztelt utasaink, kérem kapcsolják be öveiket, mert nemsokára leszállunk.-Mikor kint álltunk Szöul repterén azt hittem elájulok. A távolban már látszottak a toronyházak, és a hegyek. Aron leültetett egy padra, mivel alig tudtam megállni a lábamon. Pati és Niki is megilletődve ültek le mellénk. 
-Na, milyen volt az út?
-Borzalmas. Ren, tudod hogy tériszonyom van.-Nyafogott Titi.-JR? Min Hyun, Aron, Eszti és Panni hová lettek?
-Itt vagyunk! Hoztunk nektek is inni.-Leöntöttük az üccsit, és kimentünk a nagy városba.
-Mit csinálunk először?
-Nézzünk körül!
-Menjünk fel a Szöul Tower-hez!-pattant fel Min Hyun.
-Okés, de először a cuccokat beadjuk a hotelbe.
...

A kirándulás nagyon kimerítő volt, de a látvány, amit a torony nyújtott felülmúlt mindent.
A tetejéről egész Szöult be lehetett látni. Mát most beleszerettem a városba. 
-Na? Tetszik?
-Jó ötlet volt feljönni ide. Kár, hogy Titi és Ren lent maradt.
-Á, szerintem drága barátnőnk kidobná a taccsot.
-Milyen kedves tőled ez Panni.
-Ugye?
-Szakadjatok el a látványtól, lemegyünk.
-Miért Baek Ho? Alig 10 perce jöttünk fel.
-Mert kezdek éhes lenni. Keressünk egy kajáldát!
-Ja, persze. A hasad.-Lemásztunk a lifttel, és Baek Ho kedvéért beültünk az ottani kávézóba. Utána visszamentünk a városba. Mivel kezdett sötétedni megcéloztuk a hotelt. Mint kiderült Aronnal leszek egy szobába. Bár nem is bánom. Amint beértünk a szobába Aron bevágta magát a fürdőbe. Én leültem az ágy szélére.
-Felhívtad már anyudat?-Jött elő.-Megígértem nekik hogy szólsz, ha ideértünk. Rajtam fogják leverni, ha elfelejtetted.-Ült le mellém.
-Hoppá!-Elővettem a mobilom, és hívtam anyut. Miután megnyugtattam, hogy minden rendben ledőltünk. 
-El sem hiszem hogy itt vagyunk.
-Ezt hogy érted?
-Tudod,-Fordultam felé-nem gondoltam volna hogy valaha eljutok ide, Szöulba.
-Akkor most már gondolhatod.-Rám terítette a takarót, aztán magához húzott, és elaludtunk.