Teltek múltak a napok, mint a mesékben, csak nálunk talán kicsit gyorsabban. A nyár mindig hamar elmegy. A sulinapok meg a lehető leglassabban vánszorognak, és mintha soha nem akarnának véget érni. A szüneteknek meg mindig túlságosan hamar van vége. A srácokkal minden nap találkoztunk, vagy valamilyen módon beszéltünk velük. A bizonyítványra csak egy kis "stréber" megjegyzést kaptam. De hát ez van. Ma reggel egy fehér borítékot találtam az ajtó előtt. Egy nagy PATI felirat volt rajta. Ez állt benne:
Drága Királykisasszonyom!
"Ha nem vagy mellettem sötétek a napok, meghallom a hangod, boldog vagyok. Ha nem látlak, mindig rád gondolok. Félek nincs-e semmi bajod. Furcsa érzés kerít hatalmába mikor a szemedbe nézek. Mosolyod mindig felvidít bármi rossz történt velem. Csak most eszméltem rá, hogy te vagy a nagy Ő. Szeretném, ha mindig mellettem lennél, hangod megnyugtatna, mosolyod felvidítana. Cserébe én megvédenélek mindentől, bármivel szemben állnék csak érted."
Ui.:Kérlek gyere a parkba este 9-re!
Ez nagyon kedves, és aranyos, és, és CSODÁLATOS! Soha nem kaptam még ennél szebb levelet. Szinte megmagyarázhatatlan ez az érzés... Ó, drága Baek Ho... amikor mellettem vagy megáll az idő. Egy igazi kincsnek érezlek... Szivecske, szivecske, szivecske, szivecske. Na jó, elég az álmodozásból! Vár a mosogatás!
A
mosogatás végeredménye: majdnem eltörtem 2 tányért, és egy poharat, és
egész végig az a levél lebegett előttem. Nem is csoda. Most tuti hogy
hatalmas szivecske a szemem, és a fejem körül is rohamtempóban forognak.
Meglepő?
...
A
délutánom azzal töltöttem, hogy kerestem a megfelelő összeállítást.
Piros vagy kék? Kivágott vagy félvállas? Hogy álljon a hajam? Szoknya
vagy nadrág? a legvégén egy kék félvállas felső, és egy fekete csőgatya
mellett döntöttem. Már csak a cipő kell... Magas, vagy balerina? Milyen
színű? Na jó, azért ennyire nem szoktam problémázni, csak a divat, és a
cipők... Legyen a balerina. Azzal nem töröm ki a bokám az első kőben.
Kiengedtem a hajam, és már mehetünk is.
...
A
parkban senki nem volt a megszokott helyen. Üres a pad. Az órára
néztem, mivel képes vagyok bármikor, bárhonnan elkésni. De nem. Még van 2
perc, 45 másodpercem a megbeszélt időpontig. Hú, mégsem késtem el.
Ilyen se sokszor van. Addig még sétálok egy kicsit. Baek Ho megszokta,
hogy az utolsó pillanatban érek ide. Szóval menjünk! Bementem a kis
szigetre a pavilonhoz. Milyen jó, hogy a balerina mellett döntöttem. :) A
hold megvilágította a vizet, a vörös rózsákat, és a fehér rácsot. Ez
nagyon szép. Soha nem gondoltam, hogy ilyenkor a legszebb. Elgondolkodva
bámultam ki a vízre.
-Valami baj van?-Megfordultam. Baek Ho állt mögöttem, és aggódva nézett rám.
-Miért lenne bajom?
-Csak elfelejtettem szólni, hogy ide gyere. Most mentelek el megkeresni. De most már itt vagyunk.
-Szép levelet írtál. Egy vers akart lenni?
-Énekes vagyok, nem költő.
-Jó, mit számít az. Csak majdnem összetörtem pár edényt, mert izé...
-Elbambultál, valamin gondolkodtál, álmodoztál valamiről? Több most nem jut eszembe.
-Inkább valakiről álmodoztam. Remélem csuklottál.
-Gyere,
szeretnék valamit mutatni...-Finoman megfogta a csuklóm, és húzott maga
után a vízhez, ahol egy csónak pihent. Besegített, aztán kezébe vette
az evezőt. Elmentünk a pavilon előtt, és egy fűzfa ágai között, aztán a
tündérrózsák mellett, be a víz közepébe. Ott Baek Ho beemelte az
evezőket, aztán rám nézett.
-Tudod
már egy ideje el akartam mondani, hogy...-Megfogta a kezem, és a
szemembe nézett. Nagyot nyelt, és folytatta.-Tudod nehéz ezt így
bevallani, de...-Arcára tettem a kezem.
-Nem
kell magyarázkodni.-Megfogta a tarkómat, és közelebb húzott magához.
Lehunytam a szemem, és ajkaink összeértek. Baek Ho kicsit eltávolodott.
-Szeretlek cicám... És tudod...-Ujjaimat ajkára tettem.
-Most
ne. Inkább...-Újra összenyomta ajkainkat. A végén az ölében kötöttem
ki. A hajamat simogatta, és az arcomat puszilgatta. A zsebemben
megszólalt a telefon. Csak anyu képes a legszebb pillanatokat is
elrontani.-Nekem haza kell mennem. Nemsokára hazaérnek anyuék, és nem
szeretik ha nem vagyok otthon éjszaka.-Suttogtam.
-Nem maradhatsz még?
-Sajnálom. Holnap ugye eljössz?
-Ígérem
cicám. Majd felhívlak hogy mikor érsz rá.-Kievezett a partra. A
szárazon még utoljára a nyakába ugrottam. Szorosan öleltük egymást.
-És
még valami. Kérlek hunyd be a szemed...-Engedelmesen becsuktam, és
éreztem ahogy közelebb lép, aztán félrefésüli a hajam.-Most
kinyithatod.-Egy kis tükröt tartott elém.
-Ez nagyon szép, köszönöm!-Megint egy nagy ölelés. A templom harangja megszólalt.-Bocsi, nagyon sajnálom, de mennem kell!
-Vigyázz
magadra! -Intett utánam. Még a hídról láttam, ahogy a pavilonnak
támaszkodva utánam néz, aztán a fák eltakarták. Siettem, ahogy tudtam.
Nekem kell előbb hazaérnem! Jaj! Gyorsan kinyitottam a kaput, aztán
kulcsra zártam, miután bent voltam gyorsan lehúztam a redőnyöket,
bezártam az ajtót, és felrohantam a szobámba. Hallottam, ahogy az autó
megáll a ház előtt. Ledobtam a cipőm, és beugrottam az ágyba. A nyakamig
felhúztam a takarót. Kulcszörgés, ajtócsapódás, léptek koppanása a
lépcsőn. Hallottam, ahogy nyílik az ajtóm. Lehunytam a szemem.
-Már alszik.-Még pár szót váltottak, aztán becsukták ajtót, és lementek. Mikor lekapcsolták kint a lámpát kimásztam a takaró alól. Ez meleg volt. Gyorsan átöltöztem, és visszabújtam az ágyamba, de aludni nem tudtam. Baek Ho járt a fejemben, és az az arc. Az a kicsit bánatos arca amit a hídról láttam. Remélem nem bántottam meg nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése