Panni:
Vacsora után Eszti elhívta az asztaltól JRt. Eltűntek az emeleten. Mikor utánuk mentem hallottam, ahogy beszéltek.
-Eszti, nem lesz semmi baja.
-Ajánlom is! Külömben a legborzasztóbb halált halod, amit el tudsz képzelni.
-Álljunk csak meg! Egy ártatlan kislánynak nézel ki. Mi vagy te? Báránybőrbe bújt ördög?
-Haha. Az leszek, ha nem vigyázol.
-Értettem kapitány!-Esztinek megszólalt a jól ismert Face-avagy a telefonja.
-Bocs, ezt fel kell vennem. Addig kerítsd elő Pannit!-Hallottam JR lépteit, aztán szembefordult velem.
-Hát, nem kellett messzire mennem. Eszti, itt van!
-Pilla!
-Valami baj van?-Próbáltam adni az értetlent.
-Csak a drága nővéred...
-Hugom.
-Tökmindegy, na szóval Eszti kioktatott.-Gondolhattam volna, hogy ez lesz. Eszti túlságosan aggódik.-Kicsit pszihopata. Sokszor előfordul vele?
-Á, ne aggódj, nem fertőző. Ha én még nem kaptam el, senki nem fogja.
-Itt meg mi folyik? Mi fertőző?
-Semmi...
-Anyunak be kell mennie Budapestre-éjnek idején-és Hanni egyedül lesz otthon.
-Aha. És?
-Megkért, hogy valamelyikünk menjen haza hozzá. És az én leszek.
-Kihagyod a bulit?
-Ugyan, szerintem elég volt ez mára. Szerintem Aronnak is.
-Akkor mész?
-Anya tíz percen belül indul. Azt kérte, hogy max még fél óráig legyen csak egyedül. Szólok a többieknek.-Lement a nappaliba, ahol a srácok még mindig ettek, és dumáltak. JR rámnézett, aztán elindult.
-Most hová mész?
-Gondolom meg akarod nézni a szobámat. Kicsit kupi van, de talán nem akkora...-Mikor beléptünk azt hittem elájulok. Nem a "kicsit kupi van miatt". Á, szerintem egy fiúszobához képest egész rend van. EGY HÍRESSÉG SAJÁT MAGA MUTOGATJA A SZOBÁJÁT! Ez nem semmi. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen is lesz az életemben. Jó, bevallom nem nagy szám, ha azt nem nézzük, hogy ki ő. A fal citromsárga, hatalmas ablakok, amik a kertre néznek, hosszú függöny, kihúzható kanapé-ágy, éjjeli szekrény kis lámpával, egy íróasztal tele könyvekkel, és végül egy szék telepakolva ruhákkal.
-Szerintem nem is annyira kupis.
-Talán annyira nem. A ruháimat kellett volna elraknom.
-Azok nálam sincsenek mindig a helyén. De általában Eszti elrakja őket. A drága rendmániás.
-Ja, persze. A drága aggódó ikertesó.
-Várjunk csak... Miben fogok én aludni? Minden cuccom otthon maradt.
-Megkérhetnéd Esztit, hogy hozza el!
-Ez nem is rossz ötlet.-Lementünk a nappaliba.
-Na, megjött a gerlicepár!
-Aron!
-Eszti merre van?
-Itt vagyok!-Már cipőben álltak Min Hyunnal az ajtónál.-Baj van?
-El tudjátok valahogy hozni a cuccaimat?
-Én úgyis jövök vissza. Ha Eszti összepakolja elhozhatom.
-Okés. A pizsomám a...
-Mindent tudom hol van. A cuccaid általában általam kerülnek a helyükre. A naplód kell?
-Ja. Meg a szokásos. Nagyon köszi!-Ugrottam a nyakába. Ő egy "Vigyázz ám magadra!" intést súgott a fülembe, aztán elmentek.
-Min Hyunnak most nem lesz valami remek kedve. Esztikét hívja a kötelesség.
-Aron! Kérsz hideg vizet a nyakadba?
-Már kettő ms. Boszorkány van? Én így meg fogok halni! Niki védj meg!-Ugrott Nikoletta mögé, mikor elindultam felé. Csak egy kis taslit kapott Patitól, de nagyobbat érdemelt volna-szerintem. És még tőlem sem kapott semmit a felelsz vagy merszért. Majd megkérdezem JRt-ha eszembe jut. :) Mindenki elszállingózott a szobájába. JR leültetett az ágyára.
-Mikorra ér Min Hyun vissza?
-Gőzöm sincs. Nálatok még nem jártunk. Kívül vagy belül szoktál aludni?
-Általában a falnak támaszkodok.
-Akkor tied a belül. Előre bocs, Min Hyun szerint sokat mocorgok.
-Én meg Eszti szerint hangosan szuszogok. De csak kell aludni valahogy.-JR kinyitotta az erkélyajtót, hogy jöjjön be levegő. Aztán eltűnt a fürdőben. Én kimentem az erkélyre, mert kicsit melegem volt. Talán az érzelmek fűtöttek? Nem, ez azért kicsit...
-Kip-kop, bejöhetek?
-Panni, itt a postásbácsi!-Hallottam JR lépteit magam mögött.-Valami baj van?-vette elő a lágy, aggódó hangját.
-Nem semmi.
-Nem muszály ám ittaludnod. Majd valahogy megmagyarázzuk Aronnak. Ha nem akarod, nem kötelező. ez csak egy játék volt.
-Nem akarom feladni. Maradok, csak egy kicsit máshol jártam...
-JR, én megyek, jó? Itt vannak a cuccok.
-Köszi! És jó éjt!
-Nektek is!-Ajtócsukódás, és ketten maradtunk.
-Bármikor haza tudlak vinni ha nem jó itt.
-JR, tudom, hogy számíthatok rád, csak...
-Csak mi?
-Ez olyan mint egy álom.
-Ha?
-Tudod soha nem gondoltam volna, hogy itt Magyarországon találkozok veletek, aztán azt is alig tudtam felfogni, hogy elhívtatok ide... Ijesztő véletlenek. Aztán ez a játék, és most itt alszok..
-Inkább hagyjuk. Mehetsz fürdeni, ha te akarsz előbb menni.
-Köszi.-Bementem a cuccaimért, és lefoglaltam a fürdőt. Hamar lezuhanyoztam, fogatmostam. És visszaballagtam a szobába. JR váltott. Leültem az ágy szélére, és elővettem a naplót. Le kell írnom. Talán holnap ha felébredek rájövök, hogy ezt csak álmodtam. Talán... JR odaült mellém, és valamennyit elolvasott, mire ráeszméltem, hogy mellettem ül. Próbáltam eltakarni, de levette ujjaimat a papírról, és továbbolvasta.
-JR, ez az én naplóm!
-Szépen írsz.
-Ez magándolog. Nem neked írtam.-Mikor felnéztem rá, mintha hatalmas kiskutyaszemeket láttam volna. Már majdnem átadtam neki a naplót, hogy olvassa, csak hagyjon békén a szemeivel, mikor megszólalt a mobilja. Kicsit fellélegeztem, és gyorsan megírtam a maradékot. Mire visszajött már a táskám alján lapult, én meg a takaró alatt kucorogtam. Látszott az arcán, hogy szívesen végigolvasta volna mindet, de most szerencsém volt a telefon. Elfeküdt mellettem, és lekapcsolta a lámpát. Kis csönd következett.
-Mióta írsz naplót?-Kérdezte suttogva.
-Úgy 8 éves korom óta. Majdnem minden nap írtam bele, de Japánban sokszor hullának éreztem magam este, és aznap általában kimaradt a napló.
-És miért raktál szivecskét a nevem mellé?
-Mert úgy jobban tetszik.-hallottam, ahogy egyet ásít, aztán elfészkelte magát.
-Jó éjt!
-Neked is!-Felhúztam a nyakamig a takarót, és lehunytam a szemem.
-Nem bánod ha... Megszoktam, hogy valamit átölelek, és... izé...
-Rendben, csak maradj csöndben!-Éreztem ahogy a bőrömet végigsimítja, és kicsit közelebb húzott magához. Átkarolt a vállamnál, és a fejemet a mellkasához nyomta. Nem is tudom mit kellene ilyenkor mondanom. Még csak egy napja ismerjük igazán egymást, és ha ahhoz nézzük, ez kicsit sok. Viszont jó volt a meleg ölelése, és hallani, ahogy a szíve dobog. Esztinek meg majd nem mondom el, és nem lesz kiakadva ránk. JRre sem lehet semmi panasza. Végül is megkérdezte. Hirtelen Aron jutott eszembe. Nem az, hogy Niki hogy öntötte nyakon vízzel, és utána hogy könyörgött Patinak. Talán mégsem kell hadat üzennem neki? Esetleg meg kéne köszönnöm? Majd holnap eldöntöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése