84. Aron és én...

JuJu:

Valami csörömpöl. Már vagy 5 perce. Bár így, amikor alszok az időérzékem kicsit átalakul. Résre nyitottam a szemem. A hülye ébresztőóra. Le kéne lőnöm egyszer. Lenyomtam a gombját, aztán fejemre húztam a takarót. Ez az átka annak, ha az ember éjfélig trécsel a barátnőjével. De legalább mindent megbeszéltünk. Újra visszacsöppentem a kellemes semmibe. A mélységből egy ismerős hang keltett fel újra, aminek borzalmasan nem örültem.

-Haló?-Szóltam bele kómásan a telefonomba.

-Panni vagyok. Hol a fenében vagy?

-Ööö...Hány óra van?

-Déli 12. Ne mondd, hogy most keltél fel.

-Nem, még nem keltem fel.

-Te jó ég! Tudod te milyen nap van?

-Péntek?

-Hétfő! JuJu! Mégis mit csináltál te az éjszaka!? Itt várunk a kávézóban, ahogy megbeszéltük. Jin, és Eszti is itt van.

-Meddig lesztek még ott?

-Ha 10 percen belül nem jössz elmegyünk hozzád, és kicibállak onnan! Világos?

-Aha...

-Jin, ez rohadtul nem vicces!-Ripakodott rá Panni a háttérben nevető barátnőnkre.

-Sietek, ahogy tudok.-Motyogtam.

-Ajánlom is.-Tette le a telefont. Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyikóból, a jó meleg takarók alól, és a puha párnák közül a hidegbe, és ittam egy kávét. Aztán felöltöztem, és éppen sminkeltem, amikor csengettek. Felkentem még egy kis alapozót, aztán mentem kinyitni. Jin azonnal a nyakamba ugrott, aztán Pannival találtam magam szembe.

-Remélem kipihented magad, drága! Sok dolgunk lesz.-Azzal megfordult, és visszament a kocsihoz.

-Bal lábbal kelt fel, meg ideges JR láza miatt is.-Magyarázta az ikertesója.-Úgyhogy inkább siess, mert nem jó, ha még jobban felhúzza magát.

-Oké.-Fáradtan rámmosolygott, aztán ment a nővére után.

-JR lázas?-Kérdeztem a konyhából kijövő Jint, miközben felvettem a kabátomat.

-Elég ramatyul néz ki, elméletileg. Ma este interjúja lesz, és érthető miért van kiakadva Panni. Ha erre akartál kijukadni.

-Ja, valahogy úgy.

-Gyere, mert a végén valami nagyon rossz fog történni.-Sóhajtotta, aztán kiment az ajtón. Bezártam a házat, aztán beszálltam a kocsiba. Panni egész úton puffogott, Eszti majdnem bealudt, Jin pedig vidáman mesélt a nyaralásukról Rennel. Vagyis inkább...Hogy is hívják azt, ha az ember szeptember végén megy el valahová 5 napra? Talán üdülés. A lényeg, hogy  főleg Athénben voltak, de végigjárták Görögországot is. Talán Jin volt az egyetlen, ak ma reggel jól kelt fel (kivéve Esztit, aki ki tudja mióta nem aludt a munkája miatt). Mikor kiszálltunk a lakberendezési áruház előtt lemaradtam Esztihez, aki leghátul ballagott.

-Mi a terv mára?

-Be kell még szerezni pár dolgot Patiék új házába, meg meg kell csinálni a kertjüket. És végre készen leszek vele.

-Például mi nincs még abban a házban?

-Csillár, függöny, meg néhány apróság. Tegnap kicsomagoltuk az ajándékaikat, és vagy 20 különböző féle étkészlet, kávéskészlet meg hasonlók vannak. Ki kell szelektálnunk. Nagyon sok munka.-Sóhajtott, aztán előreszólt Panniéknak, hogy 3. emelet, aztán beszálltunk a liftbe. A nézelődés közben rájöttem pár dologra: 1. Nem jó, ha Panni ideges. Javítok, nagyon nagyon nem jó Pannival vásárolni, ha ideges. 2. Esztinek jó ízlése van, még akkor is ha fáradt. 3. Jint tilos a festékekhez engedni, mert akkor 3 óráig ott kell állnunk mellette. 4. Ízlések, és pofonok, ahogy mondani szokás. Pati szeméhez a kék váza, vagy a lila illik jobban?

Elmentünk még egy kertészeti áruházba is, ahol Jin és Panni azon vitatkozott össze, hogy az orchidea, vagy a minirózsa jobb szobanövény.

Miután sikerült (végre) mindent beszereznünk (a váza végül átlátszó lett, és fokföldi ibolya a nyerő szobanövény) elfurikáztunk Patiék házához (amin Eszti már 2 hónapja folyamatosan dolgozik, és az ifjú pár még mindig nem láthatta). Bent egy pillanatra elállt a lélegzetem.

Az előszoba egyik fala citromsárga, a másik világoszöld, az ajtó mellett pedig a két szín összefolyásából kék volt. A nappali közepén két kanapé, velük szembe egy kandalló, és egy asztalka. A nappali falai világoszöld, átmenetben citromsárga, krémszínű, és valami nagyon halvány sárga, a kandalló mellé pedig pitypangok vannak festve a falra. A színátmenetek végighúzódtak a 3 falon. A 4. fal szinte teljesen ablak volt, ami a kertre, és a teraszta nézett. A nappaliból nyílt a konyha, mellette egy dolgozószoba (amiből egy másik dolgozószoba is nyílt), egy hálószoba, és egy fürdő. A konyha elég nagy helyiség, a falai vilgoskék, átmenet lilába, és fehér bútorokkal, az ablak mellett pedig levendulaminta van. A külső dolgozószoba pink átmenetes halványrózsaszínbe, rengeteg polccal, és szekrénnyel, és egy csomó fehér próbababával (ez Patinak lett trervezve), és egy nagy íróasztallal, ami fölé egy rózsaszínű virág van festve a falra. A másik kávészínű átmenet barnába, egy nagy íróasztallal (az íróasztal és az ajtó között, ami a hálószobába vezet egy nagy NU'EST logo terpeszkedik), sok polccal, pár szekrénnyel, és középen sok üres hellyel. Nagy hangfalakkal, és Eszti hangszigetelésesre csinálta a falakat, hogy másokat ne zavarjon Baek Ho, ha gyakorolnia kell a táncokat, vagy a dalokat. A hálószoba piros átmenet narancssárgába, és a franciaágy felett pipacsok vannak a falra festve (ez a szoba tetszik a legjobban nekem). A fürdő kék átmenet világosabb árnyalatokba. A csempe fehér és kék. Egy hatalmas tükör, pár szekrény, egy zuhanyzó és egy kád van benne. A falon pedig búzavirágok és más kék nemtudom milyen fajta virágok vannak, de nagyon jól néz ki. Az emeleten (a csigalépcső a nappaliból vezet fel) két nagy vendégszoba van, az egyik szürke (mintha betonfal lenne), a másik kék. A szürke talán egy picit nagyobb mint a másik, 4 ágy van benne+pótágyak (ha sok vendég jönne), és grefitik vannak a falon. A kék szobában egy éjszakai New York city van festve a falra, itt 2+2 ágy van. A kis U alakú hely, ahonnan a szobák nyílnak térképmintásra van lefestve. A Föld kiterített térképe. Nagyon klasszul néz ki. Be van rajta jelölve az összes főváros, és minden ország. Az U görbületében egy üveges ajtó nyílik az erkélyre (de még arra is a föld térképe van rámatricázva, így kívülről nem lehet belátni, és függöny sem kell, ám a fény átsüt rajta, így nem kell áramot használni, hogy megtaláljuk az ajtókat.A házban mindenhol hatalmas ablakok, és hosszú függönyök vannak. Az ajtók belseje és külseje is ki van festve.

Csak ámultunk és bámultunk a lányokkal, miközben Eszti a helyükre rakta a dolgokat. Már csak a szőnyegek, és néhány helyen a mennyezeti lámpák hiányoztak.

Aztán kimentünk a kertbe, hogy a növényeket elültessük (ebbe beletellt az egész délutánunk). Majdnem bealudtam egy rózsabokorba, és jól megszúrta az ujjamat egy tüskéje. Kicsi fákat is ültettünk, mert az építkezésnél csak egy nagy barackfát hagytak meg, a többit ki kellett vágni (ezen mondjuk Pati is ki volt akadva).  Amikor végeztünk a kiskerttel leültünk a teraszon egy nagyon kényelmes hintaágyba, és ittunk egy forrócsokit/teát/kávét.

-Nagyon szép lett.-Nézett körbe Jin boldogan, aztán megütögette Eszti vállát.-Jó munkát végeztél.

-Nagyon sokat segítettetek. Holnap be is költözhetnek.

-És hogy tudtad elérni azt, hogy ne láthassák még a félkész/kész házukat?-Néztem Esztire. Ő megvonta a vállát, aztán felmutatott egy kulcsot.

-Nincs kulcsuk, nem tudnak bejönni.

-De te szinte állandóan itt vagy, vagy a munkások vannak itt, meg egyebek.

-Megkértem őket, hogy addig ne nézzék meg, ameddig nincs készen. Nagyjából tudják mit csináltam, mert sok mindent ők kértek úgy, ahogy van, de a végeredményt még nem láthatták.

-És holnap megnézhetik?-Vonta fel a szemöldökét Jin.

-Holnap beköltöznek. Megmutattok majd nekik mindent? Én szabadságot veszek ki, azt hiszem.-Ásított, aztán megitta a kávéja maradékát.

-Na, én lépek, mert még le kell beszélnem valakit egy interjúról.-Állt fel Panni.

-Asszem én is megyek, Rennel megbeszéltünk valamit...-Ugrott fel Jin is.

-Akkor sziasztok!Holnap majd gyertek ide!-Köszönt el Panni, aztán elmentek Jinnel.

A zsebemben csörögni kezdett a mobilom. Eszti résre nyitotta a szemét (szegényt felébresztettem), aztán azonnal vissza is csukta.

-Szia Aron!-Álltam fel, és mentem arrébb, hogy ne zavarjam Esztit, had aludjon.

-Szia! Merre vagy?

-Patiék házánál, miért?

-És ráérsz?

-Aha, már végeztünk.

-Akkor elmegyek érted.

-Min Hyun?

-Itthon van. Miért?

-A barátnője kicsit hotkóros.

-Ja, szólok neki. 10 perc múlva ott vagyok, ha jó a forgalom.-Visszasétáltam Esztihez hogy szóljak neki MinHyunról, de inkább hagytam aludni, és összeszedtem a cuccaimat. Mégegyszer körbejártam a házat, elcsodálkoztam barátnőm kreativitásán, színérzékén, aztán ajtócsapódást hallottam. Aron állt a nappaliban, az álla valahol a padló fölött pár centivel... Mögötte Min Hyun.

-Sziasztok!-Öleltem meg Aront.

-Eszti?-A fejemmel a terasz felé biccentettem, mire MinHyun gyorsan kiment. Aron egy puszit nyomott az arcomra, aztán megkért, hogy vezessem körbe a házban. Miután mindent megnézett kijelentette, hogy az ő szobáját is Esztire fogja bízni.

-És milyenre szertenéd?

-A grefitis tetszik a legjobban. Na jó, menjünk, mert a végén még lemegy a nap.

-És hová akarsz menni?-Néztem rá mikor már a kocsiban ültünk.

-Nem tudom.-Dobolt szórakozottan a kormányon.-Talán a tengerpartra.

-Fél óra van még a naplementéig. Annyi idő semmire sem elég.

-Igazad van, akkor menjünk egy kajáldába.-Kikérdezte a véleményemet a házról, mire befejeztem a beszédet leparkolt egy étterem előtt. Felmetünk az emeletre, és beültünk egy sarokban lévő boxba. A pincér felvette a rendeléseket, aztán elment. Aron átölelte a derekam, és közelebb húzott magához. A vállára hajtottam a fejem, lewhunytam a szemem, és élveztem a közelségét.

-Fáradt vagy?

-Kicsit.

-Mikor keltél?

-Délben? De hajnalig beszélgettünk egy barátnőmmel.

-Szerelmi ügyek?-Vigyorgott Aron.

-Arról is volt szó.

-Remélem szépeket mondtál rólam.-Nevetett.

-Csakis.

-Nana!-Fordított maga felé, és mélyen a szemembe nézett. Felvonta  szemöldökét, mire nevetésben törtem ki.

-Igen, szépeket mondtam rólad, így jó?

-Nagyon.-Vigyorodott el, aztán egy beképzelt mosolyt villantott.-Meg is érdemlem.-Megköszörültem a torkom, de a vége nevetésbe fulladt. A nagy jó kedvünknek a pincér vetett véget. Hozta a kaját, amit Aron azonnal elkezdett befalni.

-Nem kaptál enni?

-Nem bírom a mirelitet.-Magyarázta, miközben a pálcikával csippentette fel a következő adagot.-Senkinek nem volt ideje főzni, délután meg próbáltunk.

-Uh, akkor most aludhatnál is.

-Majd később. Tegnap sem taliztunk, és ez teljesen kiakaszt.

-Milyen kis cuki vagy.-Nevettem el magam. Aron rám nézett, aztán kacsintott egyet, utána azonnal visszatért az evéshez. Mivel nem voltam nagyon éhes csak egy kis salátát ettem, de mire azzal végeztem Aron eltüntetett egy hatalmas adag tésztát, utána pedig beültünk a kocsiba és elmentünk hozzájuk. Aron eldőlt az ágyán, kabátostul, mindenestül, ésa lehunyta a szemét. Én leraktam a kabátomat a székére. Az íróasztalon (a hatalmas könyvkupac tetején) egy gyerekrajzot vettem észre, bekeretezve.

-Ezt Hanni rajzolta?-Kinyitotta a szemét, aztán feltámaszkodott.

-Aha, még szülinapomra. Tegnap kereteztettem be, majd kirakom valahová.

-Nagyon cuki.

-Gyere ide!-Nézett rám azzal a cuki kisfiús pofijával. Letettem a képet, aztán leültem az ágy szélére. Átkarolt, és a vállgödrömbe tette az állát. megsimogattam az arcát, aztán kibontakoztam az öleléséből.

-Haza kéne mennem.

-Miért?-Karolt át újra.-Ne menj el!-Vette elő a nyafogós hangját.

-Holnap meg kell mutatnunk az ifjú párnak a házukat.

-Úgyse tudnál holnap reggel felkelni időben, ha hazamész.

-Miért nem?

-Ennyire már ismerlek. Hányszor is akartad lelőni már az ébresztőórát amióta ismerlek? Hm...

-De izé vagy!-Ütöttem meg a vállát. Elkapta a csuklómat, aztán hátrahúzott, és átölelt.

-Úgyse engedlek el.-Suttogta, aztán egy jóéjt puszit adott. Elfészkeltem magam a karjai között, aztán lehunytam a szemem.

-Jó éjt...

-Neked is. Majd felkeltelek fél 9-kor, oké?

-Ühüm.

 -----------------

-Nyuszikám, reggel van!-Simogatta meg Aron az arcomat. Morogtam valamit, miközben a másik oldalamra fordultam.-Hahó!-Éreztem, ahogy legyez a kezével a szemem előtt.-JuJu, JR szétpakolta a sminkes cuccaidat!

-Mi?-Ugrottam fel, és jól összefejeltünk Aronnal.

-Csak vicc volt.

-Ezzel nem viccelünk.-Akartam visszafeküdni, de megfogta a vállamat, így félúton megálltam. Aron mélyen a szemembe nézett, aztán elvigyorodott, és felhúzottt ülő helyzetbe.

-Nem feküdhetsz vissza.

-Miért nem?

-Mert nem engedlek.

-Vettem észre. Hány óra van?

-A te időszámításodban, vagy alapból?-Megvontam a vállam, mire elröhögte magát.-Hajnali fél 9.

-Aha, és?

-Ma kell megmutatnotok a drágaságoknak az új házukat.

-Mióta drágaság Pati és BaekHo?

-Amióta minden róluk szól.-Vonta meg a vállát.

-JR nem pakolta szét még véletlenül sem a sminkes cuccaimat?

-Nem.-Kibattyogtam a fürdőbe, és összeszedtem magam. Gyorsan felraktam egy profi-alap sminket, aztán visszamentem a szobába. Aron a mobilját tapizta (egy érintőképernyős mobilt nem nagyon lehet nyomogatni) amikor visszaértem.

-Este ráérsz?

-Attól függ mire?-Ültem le mellé az ágy szélére.

-Gondoltam elmehetnénk valahová, csak mi ketten.-Nézett rám kisfiús mosollyal.

-És hová?

-Meglepetés, titok vagy ahogy akarod.

-Oké.

-Majd elédmegyek, de előtte még úgy is beszélünk.-Az órára nézett, aztán oldalra billentette a fejét.-Nem kéne már indulnod?

-Negyed 10, a ház előtt. Miért kéne? Éljen az utolsó pillanat.-Elnevette magát, aztán odahúzott magához, és hosszan megcsókolt.

-Te nem jössz?

-Megbeszélésem lesz. Bocsi...-Mormogta, aztán újra megcsókolt. Csörögni kezdett a mobilom. Panni.

-Most kell indulnom. Szia, vigyázz magadra!-Nyomtam ki Pannit.

-Te is nyuszikám.-Köszönt el Aron. Felkaptam a cuccaimat, és kiviharoztam a házból.

...

Amikor befordultam a sarkon egy ideges Panni jött velem szemben. Ezek szerint még nem sikerült JRt meggyógyítania, vagy valamin megint felhúzta magát.

-Szia!

-Szia! Már azt hittem hogy nem jössz. Siessünk!-Mentünk a többiekhez. Pati elémrohant és megölelt, és BaekHotól is kaptam egy kisebb szorongatást. Miután mindenki végigölelgetett mindenkit bementünk az előkertbe. Jin ünnepélyesen BaekHo kezébe adta a ház kulcsát. Miután beözönlöttünk az előszobába és a nappaliba.

-WOW!-Nézett körbe a szobákban BaekHo.-Ez nagyon király.-Patival mindenhová benéztek, és elemezték a látottakat. Vagy eg yóra múlva, amikor már 29x végigjárták a házukat leültünk a nappaliban. Panni valahonnan előszedett egy díjnyeretes Rose-t, meg poharakat, és mindenkinek öntött belőle. Miközben a bort kortyolgattuk BaekHo és Pati aról áradozott, hogy milyen jó lesz itt lakni, és milyen szép, meg hasonlók.

-Hogy köszönhetnénk meg ezt a művésznőnek?

-Ha hagyjátok 2 napig aludni szerintem boldog lesz.-Nevette el magát Panni. Most egy kicsit jobb kedve van (talán egy kicsit megfeledkezett a problémájáról), és a háznézés közben feloldódott.

-Vagy legalább kipihent lesz valamennyire.-Mosolygott Jin.

-Majd még kitaláljuk.-Nézett Pati a férjecskéjére. BaekHo bólintott.

-Ma este sajna más dolgunk van, de holnapra be tudunk szervezni egy "házavatós, beköltöztünk, HURRÁ!" bulit.

-Tényleg mentek Európába turnézni? Ren mondott valamit, de még korán volt, úgyhogy nem nagyon emlékszek rá.

-Nagyon úgy néz ki. Ma este össze lesz hívva az egész társaság.-Sóhajtotta BaekHo. Pati megsimogatta a karját. Panni összecsapta a tenyerét, aztán felállt.

-Ideje indulni, gyerekek! Had legyenek együtt, ha már az ő házuk.-Biccentett a párocska felé, aztán kiment az előszobába. Pati mégegyszer végigölelgetett mindenkit, aztán kikísértek minket a kapuig.

....

Miközben hazafelé buszoztam azon gondolkodtam, hogy milyen sok munka van ebben a házban, és milyen jó lett. Olyan, mint a tökélets smink. Már messziről látszik rajta, hogy aki csinálta/csináltatta nagyon igényes, és tökéletes művet akart teremteni.

Otthon anya a konyhában főzött.

-Szia!

-Szia! Hol voltál?

-A barátnőimnél. Miért?

-Este nem voltál itthon.

-Ja, nem ottaludtam náluk.

-Mit csináltatok?

-Azt meséltem már, hogy Eszti lakberendező, ugye?

-Nem.

-Mindegy.-Legyintettem. Inkább apuval szoktuk ezeket megbeszélni.-Segítettünk neki, aztán mamegmutattuk a tulajnak, akik el van ájulva.

-Az jó.

-Apa?

-Dolgozik.

-öcsi?

-Suliban.

-És...-Nyeltem egy nagyot. Csak ne legyen itthon...

-SuBin bulizik, szokás szerint.-Morogta anya, aztán tovább kevergette a levest. Felmentem az emeletre, és bezárkóztam a szobámba. Miután bezártam az ajtót, és megfordultam a szívem kihagyott pár ütemet. Minden cuccom szétdobálva, a bútorok összekaristolva, és betörve. SuBin tombolt valószínüleg tegnap este. Mivel én hülye nem zártam be a szobámat mikor Panniék eljöttek értem.

...

Összeraktam, és elpakoltam amit tudtam. Persze a nővérem összetörte  az üveggömbjeimet, a tükröket, és egyéb üvegtárgyaimat. Nagyon szertenék elköltözni már a dilis nővérem mellől. De jó is lenne. Milyen mázlisták az ikrek, hogy a középiskolát már egy kontinensel odébb kezdhették a családjuktól! Bezzeg én huszonévesen is itthon lakok, mert anya nem engedi, hogy elköltözzek. Apa próbálja meggyőzni, hiszen ha minden jól sikerül bekerülök a Pledishez, valamelyik bandához, mint sminkes. Szóval nem kell a megélhetésem miatt aggódnia. Meg tudok magamról gondoskodni.

Mire a pakolással végeztem besötétedett. Valamikor fél 8-kor csörögni kezdett a mobilom.

-Szia Aron!

-Szia nyuszikám! Mehetünk?

-Itthon vagyok. Mire ideérsz szerintem elkészülök. A sarkon találkozunk negyed óra múlva. Anya itthon van, úgyhogy ne gyere be.

-Rendben, ottleszek. Olyan szerelést vegyél fel amiben tudsz sétálni.-Felkaptam magamra egy csőgatyát, pöttyös blúzt, aztán az időjárásnak megfelelően felvettem egy kabátot, sapkát, sálat, a zsebembe gyűrtem a kesztyűimet, felhúztam a bakancsom, felkaptam a táskám, bezértam a szobámat, és már félig kintvoltam az ajtón, amikor anya megállított.

-Hová hová?-Tette csípőre a kezét.

-Sietek.

-Az nem kifogás. Biztos meg fogják érteni, ha egy kicsit késel.-Húzta gúnyos vigyorra a száját SuBin, aki nem tudom honnan került elő, de ott állt velem szemben.

-Elkenődött a szemfestéked. Egyébként randim lesz. Szevasztok!-Léptem le gyorsan. Az a pár másodperc választ csak el az anyámtól és a dilis nővéremtől, amit a döbbenet ad. Rohantam a sarokra, ahol...Apába ütköztem, és Aronba.

-Ööö...Sziasztok!-Apa elmosolyodott, aztán átölelt.

-Vigyázzatok magatokra fiatalok! Ha lehet ma estére ne hozd haza a lányom, mert...családi ügyek.-Nézett apa Aronra. Ő bólintott, aztán felültetett a motorra. Egy fekete alak lépett ki a kapunkon, mire apa megfordult, és intett, hogy siessünk. Aron is felugrott, aztán gyorsan elhúztuk a csíkot a helyszínről. A Szöul-tover alján tette le Aron a motort. Felmásztunk a kilátóra, aztán leültünk az 50m magasan lévő kávézóban. Miközben a forrócsokit iszogattunk jól elbeszélgettünk.

-Milyen volt a megbeszélés?

-Hosszú és unalmas. Csak a szokásos.

-Az mondjuk nagyon király, hogy elmehettek Európába.

-Még nem voltál külföldön?

-Nem nagyon.-Vontam meg a vállam.

-Apukád mit dolgozik?

-Építészmérnök.

-Jófej.

-Ő az egyetlen a családunkban aki megért engem.

-Mi történt már megint? SuBin?

-Szétszedte a szobámat, mert elfelejtettem bezárni az ajtómat. Mindent romokra szedett. Katasztrófa.

-Nem akarsz még elköltözni onnan?

-De, tervezem már, csak anya eddig nem engedte.

-Van egy lakásom Szöul belvárosában, nem messze a Pledis épületétől. Ha gonddolod...

-Á, még semmi esélyem anmyát meggyőzni.-Legyintettem.-Hagyjuk ezt a témát, oké? Te már voltál Európában, igaz?

-Hát az előző...Pati és az ikrek európaiak. Volt már pár turnénk ott is.

-Öm...Párizsban voltál már?

-Szép hely. Kevés a hely, sok a túrista, sok pici bolt, eiffel-torony, sétálóutcák, nagy arénák.

-Bécs?

-A csokigyár az jó hely... Ott is valami hasonló, mint Párizsnál.

-Róma?

-Ott még nem voltunk. De ha Esztit vagy Pannit megkérdezed tuti mesélnek neked szépeket. Nagyon sok helyen jártak már.

-Tényleg, Eszti még alszik?

-Valószínüleg. MinHyun azt mondta, hoyg mégegy napig aludni is fog, de elvileg kicsit lázas is. Lehet hogy elkapott valamit JRtől.

-JR hogy van?

-Elég ramatyul néz ki. Panni végig ott volt mellette a megbeszélésen, és pátyolgatta.

-A turnéra meggyógyul, ugye?

-Nem sok választása van. Idolélet.-Vonta meg a vállát. Megittuk a forrócsokinkat, aztán vissszamentünk a motorhoz.-Megmutatom azt a lakást, azért.-Vette fel a bukósisakot Aron.

Egy sokemeletes régies kinézetű ház előtt álltunk meg a belvárosban. Felbattyogtunk a 3. emeltre.

-2 szoba+fürdő+konyha+mellékhelyiségek vannak. Meg egy miniatűr erkély. Át kéne festetni az egészet. Mondjuk nem sokat vagyok itt.-Magyarázta, miközben körbejártunk.

-Jó kis hely.

-Ha magányra vágyok, vagy nagyon későn végzünk, akkor jövök ide. Vagy ha épp olyan kedvem van.

-Ez egy Sponge Bob szentély!-Néztem körbe alaposabban a lakásban. Minden négyzetméteren van legalább egy plüss, vagy kép a figuráról.

Vacsira ettünk egy pizzát, aztán Aron kidőlt a kanapén, a Sponge Bobos párnák között, én meg az ágyon, amin az ágynemű volt Songe Bobos. Jóéjszakát kívántunk egymásnak, aztán elaludtunk.

83. I Love ChaeJin

Most pedig visszapörgetjük egy kicsit az időt... Mondjuk Hanni szülinapi bulija előtti pár napba.

Eni:
Éjfélkor Kevin felhívott, hogy mi lenne, ha találkoznánk délelőtt a parkban, mert mondani szeretne valamit. Kb. egy hete vagyunk együtt... Felvettem egy esőálló szerelést, aztán elsétáltam a szokott helyünkre. Kevin már ott várt, és idegesen egyik lábáról a másikra állt.
-Szia!
-Szia!-Nézett félre.
-Valami baj van?
-Csak hallgass végig, oké? És lehetőleg ne szólj közbe!
-Rendben.-Bólintottam, aztán összébb húztam magamon a kabátom.
-Hallottam, hogy jövőre Párizsban fogsz tanulni, meg minden, de igazából ez is csak egy kifogás. Amikor először megjelentél a suliban azt hittem, hogy teljesen beléd zúgtam, de aztán, amikor már negyedszerre ebédeltünk együtt rájöttem, hogy mégsem... Ne értsd félre, fantasztikus lány vagy... Csak ez így kettőnk között... nekem nem megy.-Nézett végre a szemembe.
-Valahogy én is így vagyok vele.
-Ennyire gáz vagyok?
-Még mindig szilárd a halmazállapotod, Kevin. Nem arról van szó...Csak nekem nem teljes veled ez az egész.
-Azt hittem sírni fogsz, meg kiabálni velem. Ne már, hogy ilyen gyorsan túllépsz rajtam.
-Hát, haver, ez van.
-Attól még barátok maradunk, ugye?
-Lehet róla szó.-Vontam meg a vállam.
-Köszi!-Ölelt meg. Mondjuk erre nem számítottam.
-És, van valaki, akit amúgy nem csak egy hétre tudnál szeretni?
-Jóérzés, hogy a szememre hányod?
-Nem. De ki vele! Nos?
-Oké... Pati...
-Van barátja, és tuti hogy ki fog nyírni téged, ha megtudja, hogy ráhajtasz a barátnőjére.
-Amúgy ki az a srác?
-Egy énekes.
-Kössz, ebből sokat tudtam meg.
-Nem mondhatok többet, mert annak a srácnak elég nagy karriere van, és párszázezer rajongója... Patin kívül?
-Á, hagyjuk.-Legyintett.-Neked?
-Erről nem nyilatkozok!
-Akkor szia! Köszi mindent!
-Szia!

Pár nappal később, a szülinap után .
 -A srácok házához menet szembetalálkoztam ChaeJinnel.-Hát te, hová sietsz?
-Azt hittem nem jössz. El akartam menni eléd. Hol voltál?
-Egy barátommal találkoztam a parkban.-Feleletem vidáman. Az egyik régi barátom leutazott ide, a nagyszüleihez Debrecenből, és megkért, hogy találkozzak vele még mielőtt visszamenne a suliba.
-Aha.-Mustrálta a cipője orrát ChaeJin.
-Menjünk, mert megfagyok!-Húztam összébb magamon a kabátomat, mert befújt alá a szél. Csendben elindultunk a ház felé. Láthatólag ChaeJinnek elment minden kedve az élettől... Már a kapuban álltunk, amikor nem bírtam tovább nézni a szomorú pofiját.
-Valami baj van?
-Á, semmi.
-Nekem nem úgy tűnik.
-Hagyjuk, oké?-Nézett rám, aztán kinyitotta az ajtót, és bement a házba. Pár perccel később én is utánamentem. A ház nagyjából már rózsaszín mentes volt. De tényleg csak nagyjából. Eszti jött velem szembe, egy létrával a kezében.
-Szia! Segítesz?
-Aha.-Megfogtam a létrát, ő pedig a csillárról kezdte leszedni a lufimaradványokat (tegnap este még elvileg azzal szórakoztak, hogy ceruzával célba dobtak a lufikra).
-Mi van ChaeJinnel? 
-Nem tudom.-Vontam meg a vállam.
-Nem ment el eléd?
-De, útközben találkoztunk.
-És? Mondtál neki valamit? Vagy ő mondott valamit? Olyan életunt.
-Csak megkérdezte, hogy hol voltam.
-Tényleg, mi van Kevinnel?
-Vége.
-Hogyhogy?
-Hogy is mondjam...Egyikünknek sem volt igazán OLYAN ez a kapcsolat. Már pár napja.
-Aha. És onnan jöttél?
-Nem. Egy Debreceni barátommal taliztam. Vagyis ő lakik Debrecenben, és itt laknak a nagyszülei. Eljött hozzájuk látogatóba, és velem is találkozni akart.
-Mit mondtál neki?-Bökött a fejével a szoba túlfelébe, ahol InSoo faggatta ChaeJint.
-Egy barátommal találkoztam a parkban. Mi ebben a félreérthető?
-Nem sok minden, de ezek szerint neki sikerült félreértelmeznie. Nem akarod megbeszélni vele? Ki fogják készíteni a többiek a savanyú képe miatt. Szerintem jobban járnátok. 
-Mégis hogy...?
-Elintézem. Nem akarod leszedni az emeleti szobákban a rózsaszín táblákat az ajtókról? Meg a szobákban is vannak rózsaszín dolgok. A srácok ki vannak akadva rám, hogy odáig még nem jutottam el.
-Aha.
-Köszi! MinHyun?
-Igen?-Állt fel a barátja a kanapéról.-Ja, jövök!-MinHyun váltott (fogta a létrát, hogy Eszti ne essen le róla), én pedig felmentem az emeletre. Elkezdtem leszedegetni a táblácskákat az ajtókról, aztán bementem az egyik szobába, és összeszedtem a rózsaszínű nyuszis képeket. A folyosón léptek kopogtak, de nem is figyeltem nagyon rájuk. Egy számot kezdtem el dúdolni. Leszedtem az utolsó nyuszit is a falról, aztán letettem őket a földre, és össze akartam rendezni, hogy le tudjam vinni, amikor egy árnyék megmozdult az ajtóban.
-Ez a shirayuki.-Odakaptam a fejem.
-Megijesztettél. 
-Bocsi. Nem akartam. Eszti küldött fel.-Leguggolt mellém, és segített összerendezni a nyuszikat.
-Én...-Tettem le a nyuszikat.-Sajnálom, ha valamivel megbántottalak.-ChaeJin értetlenül nézett rám, aztán valami villant a szemében, és gyorsan elfordította a fejét.
-Hagyjuk, oké?
-ChaeJin...-Érintettem meg a vállát.-Én...
-Eni, kérlek szépen ne!-Fogta meg a kezem.-Csak még jobban fájna.
-Nem értelek.-Ráztam meg a fejem.-Miről beszélsz?
-Csak hagyj békén, oké?-Állt fel.
-Mégis miről beszélsz?
-Ha van barátod akkor miért hagytad, hogy így...? Miért nem mondtad, hogy van valakid?-Fakadt ki. Elakadt a lélegzetem.
-Te komolyan azt gondoltad, hogy van valakim?-Kérdeztem csendesen, aztán lehuppantam a földre.
-Tessék?-Állt meg a keze a kilincsen. A tenyerembe temettem az arcom. Nem hallottam a puha szőnyegen a lépteit, csak azt éreztem, hogy átkarol.-Én... Teljesen úgy értelmeztem pár dolgot, hogy van valakid. Meg kellett volna, hogy kérdezzelek. Olyan hülye vagyok.-Suttogta.
-Nem vagy hülye.
-Köszi.
-Csak akkor, amikor JunQ mondja.
-Kössz. Én is szeretlek.-Motyogta.
-Tényleg?-Néztem fel rá a szemem sarkából.
-Mit szeretnél hallani?
-Nem is tudom. Mondjuk, hogy...
-KÉSZ A VACSORA!!!-Ordította át a lakást BaekHo. Összenéztünk, aztán kitört belőlünk a nevetés.
-Ezt akartad hallani?-Karolta át a derekam ChaeJin. Olyan furcsa volt. Beleremegtem az érintésébe, de alapjáraton jól esett.
-Nem. Nem teljesen ezt.-Suttogtam.-Hanem...
-EMBEREK KAJA!!!
-Ez már nem vicces!-Intettem le a nevető ChaeJint.-Ki fogom csinálni BaekHot, ha nem hagyja abba.-Álltam fel. Vagyis csak akartam felállni, mert ChaeJin a csukómnál fogva visszahúzott, és beestem az ölébe. Magához ölelt, aztán egy picit eltolt magától.
-Nem mész senkit megölni, és sehová, amíg én nem engedem meg.
-Egómanó. Pedig az GunWoo foglalkozása.-Csaptam a vállára.
-De tényleg nincs senkid? Mert...
-Ennyire nem bízol bennem? Szerinted, ha lenne valakim a te öledbe ülnék?-Pillantottam fel az arcára.
-Öm, nem, igaz?
-Eltaláltad. A végén még BaekHo megeszi a vacsorát, úgyhogy siessünk.-Egy nagyot sóhajtva elengedett, aztán feltápászkodtunk. Már az ajtóhoz értem, amikor megfogta a kezem, és finoman visszafordított. Átkarolta a derekam, aztán az ajtónak nyomott. Lehajolt hozzám, hogy az orrunk szinte egy vonalban volt. A haja csikizte a homlokomat. Félénk csillogással a szemében még közelebb hajolt, aztán ajkait az enyémekhez érintette. Egy pici csók volt. Félig lehunyt szemmel nézett rám, aztán újra megcsókolt, hosszabban, és szenvedélyesebben.
-Amikor azt hittem, hogy van barátod teljesen összetörtem. Amikor először megláttalak már akkor fellobbant bennem valami...Aztán...-Suttogta, de az ujjamat a szájára tettem.
-Pszt! Menjünk vacsizni.
-Most jól elrontottad a romantikus hangulatomat.-Jelentette ki, aztán nevetve összekulcsolta az ujjainkat, és egy puszit nyomott a kézfejemre.
Amikor lementünk a lépcsőn Eszti mosolyogva biccentett, és egy szivecskét mutatott a kezével. Elmosolyodtam, és mentem ChaeJin után, mivel még mindig fogtuk egymás kezét. A többieknek még nem esett le semmi (túlságosan el voltak foglalva az evéssel).
Vacsi után Eszti félrehívott, és kikérdezett, addig ChaeJint a többiek faggatták, hogy ugyan mitől lett ilyen jó kedve.
-Sok sikert nektek!-Ölelt át Eszti, aztán odament a fiúkhoz, és valahogy elterelte a figyelmüket ChaeJinról, aki közben meg tudott szökni. Odajött hozzám, és gyorsan a kezembe nyomta a kabátomat, aztán felkapta a sajátját is, és már kint is voltunk a házból. Az utcákon lófráltunk (édes kettesben), aztán ChaeJin hazakísért.
-Nem akarlak itt hagyni.-Suttogta, miközben átölelt a kapuban.
-Holnap találkozunk.-Adott egy puszit a homlokomra, aztán elengedett.
Aznap este csak egy rövid sort írtam a naplómba, de az is teljesen kifejezte az érzelmeim kavalkádját:
"I Love ChaeJin"

ByulWoo

82. Egy nagy nap - part 2.

Pati:

Panni befogta a szemem, aztán egy ajtónyitódást-csukódást hallottam. Aztán csend.

-Megvagyunk.-Hallottam Jin hangját. Panni leengedte a kezét az arcom elől, én meg majdnem hanyatt estem. Egy gyönyörű habos-babos menyasszonyi ruha állt előttem egy próbababán.

-Ez... Ez csodaszép! Annyira köszönöm Jin!-Öleltem meg a ruhatervező barátnőmet.

-BaekHo egy picit húzta a száját a sajátján, de azért tetszett neki. Valamiért nincs kibékülve a fehér-lila nyakkendővel. Na mindegy.-Motyogta.

-Oké...

-Na, gyerünk öltözködni, szépségem, mert mindenki megérkezett már, és 8 óra múlva kezdődik az álomesküvőd!-Lépett be Eszti, és csapta össze a tenyerét.

-És BaekHo?

-JR szerint még él. De nem mehetsz át hozzájuk. A lényeg pont abban van, hogy nem láthatjátok egymást, csak az oltárnál.

-Ó, oké. És hol az én kis cuki koszorúslányom?

-Nemsokára itt lesz ő is. Ne izgulj! Na, gyerünk cicomázkodni! Hol a fenébe van Eni?-Ment ki a szobából a főszervezőnő. Úgy fél óra múlva, amikor már a hajamnál tartottunk megérkezett Hanni, a kis koszorúslány. Jin neki is tervezett egy cuki rucit, amiben úgy festett, mint egy kis hercegnő.

Eszti össze-vissza járkált, és rendezgetett mindent, és mindenkit.  Aztán eltűnt vagy két órára, aztán egy lila selyemruhában jelent meg az ajtóban.

-Siessetek! Már csak egy óra, és indulni kell a szigetre!-Én már teljesen készen voltam. A lányok is hamar felöltöztek a lila különböző árnyalataiban pompázó ruhákba. Aztán Eszti bejött, és elfuvarozott minket a kikötőbe. Egy nagyon szép, (lila) virágokkal díszített hajóba ültünk, és elsuhantunk a kis szigetig. Eszti kipattant, és előre ment. A lányok, és a kis Hanni mellettem maradtak. Aztán megszólalt a zene. Nem tudom honnan...Csak szólt a semmiből. Amikor megmutattuk Esztinek a szigetet még nem volt itt semmi, pár nagy fán kívül. Most meg mintha egy másik helyre léptem volna... Virágok, és lámpások, meg lufik mindenhol. A kikötő szinte új...És fehér kavicsos út vezet valahová...

-Királynőnek érzem magam!-Sóhajtottam. Közben Eszti visszaért apával. Apa mosolyogva megölelt, és átnyújtott egy csokrot, aztán belém karolt, és elindultunk az úton. Hanni pedig utánunk, és tartotta a fátylamat. Az a 125 vendég mind állva nézett rám, és ámulva-bámulva (bevallom, kicsit lámpalázam volt). Aztán elértük a pavilont. Ott állt BaekHo, egy öltönyben, és nagyon nagyon nagyon szépen mosolygott. Mellette egy fekete ruhás pap. No meg Eszti, aki tolmácsolni fog. Apa felvezetett a lépcsőn, aztán a kezemet BaekHo kezére fektette. A pap megköszörülte a torkát, aztán belekezdett. Minden mondat után szünetet tartott, hogy Eszti fordíthasson az egybegyűlteknek.A szertartás így koreaiul-és magyarul folyt egyszerre. Felhúztuk egymás ujjára a jegygyűrűt.

-Kang Dog Ho! Elfogadod-e hites feleségedül Pál Patríciát? Mellette leszel-e minden bajban, és betegségben? Ápolod-e, és szeretni fogod-e?

-Igen.

-És te, Pál Patrícia elfogadod-e hites férjedül Kang Dog Hot? Mellette leszel-e minden bajban, és betegségben? Ápolod-e, és szeretni fogod-e?

-Igen.-Egy könnycsepp csurgott végig az arcomon. Remélem a sminkemnek nem lesz annyi.

-Ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket!-Csukta be a Bibliáját a tisztelendő, aztán hátrébb lépett. Eszti gyorsan lefordította az elhangzottakat magyarra. Aztán mindenki csendben ránk figyelt. BaekHo magához ölelt, és egy rövid csókot váltottunk. A tapsviharban mentünk ki a pavilonból egymás kezét fogva, miközben hallgattuk a gratulációkat.

-Hogy is van az a régi magyar szokás? Hátra kell dobnom a csokromat?-Kérdeztem Pannitól, aki éppen akkor ölelgetett.

-Igen.

-Oké, akkor készüljetek!-Megfordultam, aztán átdobtam a fejem fölött a csokrot. Amikor megfordultam Eszti meglepetten nézett a tapsoló tömegre, és MinHyunra, aki mosolyogva magához húzta. Aztán odajött hozzám, és megölelt.

-Nagyon köszönöm ezt az egészet! Annyira...Nem is tudok mit mondani.

-Csak legyetek boldogok!-BaekHot is megölelte, aztán elvegyült a tömegben. Egy kis házikószerűséget is felállítottak a szigeten, ahol át tudtam öltözni. Jin csodaszép ruhája csak 1 órán keresztül volt rajtam... Kár érte. Amikor újra megjelentem a társaság már kezdett összeülni a vacsorához. Keresni kezdtem BaekHot, de az ölelgető családtagok, és a gratuláló barátok (mint a TeenTop, vagy a MYNAME csapata, vagy a B.A.P...Fogalmam sincs BaekHo honnan ismeri őket) inkább ő talált rám, és elkobozott Rickytől (TeenTop). A fiú vágott egy megbántott pofát, aztán vállon veregette a férjecskémet (hú, de fura így kimondani...).

-Minden szépet és jót haver! Bár egy ilyen asszonyka mellett egyik sem fog kelleni. Igaz, királynő?

-Ne is foglalkozz vele, cicám! Gyere!-Húzott maga után BaekHo, és leültetett az asztalhoz. A teríték valahogy eggyel kevesebb volt, mert kettőnk közül egyikünknek nem jutott tányér, kanál, a másikunknak meg pálcika vagy villa. Panni sunyi mosollyal nézett ránk, aztán felmutatta az evőkészlet azon darabjait, amit elcsórt tőlünk. Apa mondott egy pohárköszöntőt, és BekHo apukája is (ezeket persze Eszti, a rendező-tolmács, és még satöbbi fordította). Aztán BekHo felállt, és felhúzott engem is.

-Nagyon nagyon köszönöm a családomnak, Pati családjának, és a barátainknak, hogy együtt örülnek velünk, a mi boldogságunknak. Külön szeretném megköszönni Jinnek a csodaszép ruhákat. Léegyél szíves állj fel!-Jin Ren kezét fogva egy pillanatra felállt, aztán a taps kezdetével gyorsan le is ült.-És Esztinek a mi kis szervezőnknek, kivitelezőnknek, és tolmácsunknak. Ő álmodta meg ezt a csodás helyet, ő szervezte meg a ceremóniát, és most neki kell a legtöbbet beszélnie. Állj fel egy pillanatra!-Eszti felállt, aztán leült, miközben megtapsolták.-Köszönöm a maneggerünknek, hogy engedte elküldeni a magángépet Budapestre, Pati családjáért, és Busanba az én családomért. És köszönöm mindazoknak, akik még részt vettek az esküvőnk megszervezésében, vagy bármilyen hozzá kapcsolódó dologban. Csak ennyi köszönömöt szerettem volna mondani.-Tartotta fel a poharát, aztán amikor mindenki utánozta ittunk egy kortyot. Miután leültünk Eszti állt fel.

-Nekem ez egy nagy megtiszteltetés volt, hogy megálmodhattam ezt a ceremóniát, a szigetet, és még sok mást. Rengeteg helyen dolgoztam már eddigi életem során, de amikor megkértetek 2 hónappal ezelőtt, hogy ezt mind álmodjam meg nektek...Azt hiszem ez volt életem legnagyobb alkotása. Köszönöm ezt a megtiszteltetést, és azt kívánom, hogy legyetek nagyon-nagyon boldogok együtt, még boldogabbak, mint amilyenek most vagytok.-Felemelte a poharát, aztán visszaült a helyére. Mivel elcsórták az evőeszközeink egy részét, egy tányérból ettük meg a vacsorát (ami nagyon finom volt). BaekHo etetett engem, én meg őt. Ez mondjuk elég vicces volt... Aztán ettünk vagy 600 féle sütiből, és megkóstoltuk az óriás tortát. Nagyon nagyon szép volt. 6 emeletes, (lila) marcipánrózsákkal, és egy esküvői párral a tetején.

-Nincs szívem megenni.-Mutattam a marcipán-párocskára. BaekHo elnevette magát, aztán szólt Esztinek, hogy ezt inkább elraknánk. A desszertek megkóstolása után már egy üveg dobozban pihent a marcipán, és még pár lila rózsa mellette.

Amikor már lemenni készült a Nap jöhetett a tánc. Nem sokat keringőztem ezidáig, de egész jól sikerült a kis romantikus hangulatú (hááát, mondjuk az esküvő is elég romantikus...) táncocskánk. Aztán éjfél után, a lampionok világítása alatt szinte mindenkivel táncoltunk. BaekHo megpörgette még Hannit is, anyáról nem is beszélve. Én meg táncoltam az unokaöcsémmel, és egy csomó bandataggal (SeYong, Ricky, C.A.P, Zelo, Bang, InSoo, Ravi, öm...HimChan, Hyuk, HongBin, N, GunWoo, ChaeJin, L.Joe, ChangJo...és még sok másikkal is. Rengeteg idol volt még ott). Aztán valamikor hajnalban, amikor már annyira világos volt hogy a lampionok nélkül is láttunk vége lett a táncikálásnak.

A nappalink otthon tele volt ajándékcsomagokkal. Felsurrantunk az emeletre, és bedőltünk ruhástul, mindenestül az ágyba.

-Holnap utazunk!-Súgta a fülembe BaekHo, aztán egy jóéjt csókot váltottunk, és elaludtunk.

Reggel arra ébredtem, hogy a hajtűk nyomják a fejem. Reggel? Úgy értem valamikor délután 3 és negyed 5 között. A ház nagyon csendes volt. Ami itt...khm enyhén szólva szinte lehetetlen. Kiszedtem a hajtűket, aztán odakucorodtam BaekHohoz, és egy puszit nyomtam a szája szélére. Motyogott valamit, aztán átölelt. A nyakkendője jól összegyűrődött, de legalább nem fojtotta meg. Valahogy fél kézzel leszedtem róla, aztán az éjjeli szekrényre raktam. És holnap este indulunk a nászútra, amit JR talált ki nekünk. Csak annyit tudunk, hogy valahol Japánban van az a hely, ahová menni fogunk... Valahogy mégiscsak sikerült összehozni ezeket a részeket...

81. Egy nagy nap - part 1. Előkészületek

Eszti:
Karácsony után MinHyun meggyőzött, hogy menjünk vissza Koreába. Egy nappal 31-e előtt értünk Szöulba. A TeenTop rendezte azt az újévi partyt amire a fél idolcsapatot meghívták. Köztük a NU'ESTet is. Gondolom MinHyun részben ezért is rángatott vissza oda. A buli közben Patival is beszélgettünk, és tisztáztuk a dolgokat. Megcsodáltam a gyűrűjét, aztán megöleltük egymást.
---
Fél év telt el azóta. Nyár van, és éppen Tokióban nyaralunk MinHyunnal (részben egy ideiglenes munkám miatt is, de azért a barátom  nyaral). Reggel a telefonom csörgésésre ébredek.
-Haló?
-MinHyun?
-Nem, Eszti vagyok, de nagyon korán van még. Szia Pati!
-Mihez képest van korán?
-Szombathoz képest drága. Na, mesélj, ha már felébresztettél!
-Megterveznéd az esküvőnket?
 -MI VAN????-Ül fel mögöttem MinHyun. Odakúszik hozzám, aztán hallgatózni kezd.
-Hallom felébredtél.
-Ez MinHyun volt.  De komoylan?
-Aha.-Vezsi át a telefont Baek Ho.
-Szia BaekHo! Amúgy miért én?
-Mert te vagy a legjobb ebben a szakmában.-MinHyun elmosolyodik, aztán egy puszit nyom a homlokomra. Ez azt jelenti, hogy nagyon is egyetért a haverjával.
-Köszi. Ehhez mondjuk ismernem kéne a körülményeket is... Meg a helyszínt, meg egyebek.
-Azt megoldjuk. Mikor végzel Japánban?
-Még egy hét. Nem olyan egyszerű átalakítani egy egész irodaépületet.
-Oké. Utána majd gyertek vissza ide. Addig küldünk képeket a helyről, aztán díszíthetsz. Ja, és a meghívókat is megtervezheted.
-Nagyon köszönöm, ezt a megtiszteltetést BaekHo.
-Oké. MinHyun ott van?
-Ez nem kérdés.-Vette el tőlem a mobilt. Biccentett egyet, hogy menjek mielőtt elkések. Egy nagy sóhajjal kimentem a szobából.
---
Lejárt az egy hét, amit még abban az irodaházban a "tegyük az irodákat otthonosabbá" dologban tevékenykednem kellett, így átrepültünk Szöulba. Patitól kaptam egy hattalmas ölelést, és még BaekHo is magához szorított egy picit.
-Okés, a többiek merre vannak?
-Aron és JuJu nyaralnak Los Angelesben, Panni és JR hazaruccantak Budapestre, Jin és Ren meg valahol síelnek.
-Huh. Az jó. Megkaptam a képeket. Jó helyet választottatok.
-Aha. Pati találta.-Öleli át a barátnője vállát BaekHo.
-Ő pedig megcsinálja.-Ölel át engem is a drágám. Egy puszit nyom az arcomra, aztán beülünk BaekHo kocsijába, és megyünk az új házukhoz.
-Ja, még egy megtiszteltetésben lehet részed!-Vigyorog rám BaekHo a visszapillantóból.-Megcsinálhatod a házunkat is!
-Toronyórát nem akarsz a zsebedben hordani?-Nézek rá csúnyán, mire elröhögi magát. MinHyun értetlenül bámul rám, aztán közelebb húz magához, és nagyon szorosan átölel.
Az új háznak még csak a falai vannak meg. Na jó, meg az összes többi is, viszont semmilyen bútor nincs, és még a falakat sem festették le.
-Egyszer csináltam egy hullaházat. Azt hiszem ez hasonlított hozzá a legjobban.
-Te csináltál hullaházat is?
-Meg még sok mindent. A kedvencem az egy francia ovi volt. Nagyon cuki lett.
-Az esküvő után megcsinálod?
-Augusztusra terveztétek, nem?
-Aha, 18.
-Utána fél hónappal mennem kell New Yorkba egy családi házat felmérni, aztán irány Párizs...Aztán Róma, Madrid, Liszabon, Isztambul... Jövő nyár megfelel?-A többiek csak leesett állal bámultak, aztán BaekHo nem hazuttolta meg magát, és jó nagyot röhögött.
-Wow! MinHyun, a barátnőd egy nemzetközi csaj! Egyeltalán rád van ideje?
-Ha megyek utána, akkor van.-Ölel át megint. Mostanában egyre többet ölelget. Még álmában is.
-Tényleg, a szüleitek mit szóltak hozzá?
-Örülnek, hogy van valakim, és leszállok róluk.-Vigyorog BaekHo.
-Ne már! Nagyon kedvesek a szüleid.
-És neked Pati?
-Nincs semmi kifogásuk. Apu szerint szépek vagyunk együtt.-Vonja meg a vállát.
-Akkor sok sikert az életben, meg minden!
-Ti meg hová mentek?-Néz utánunk Pati.
-Ezen a héten alig aludt, és már nem sokáig bírja nyitva tartani a szemét.-Fordul hátra az ajtóban MinHyun, aztán felszállunk a buszra, és szépen elmegyünk a NU'EST házikójáig. Amúgy tényleg úgy van, ahogy a drágám mondta, mivel talán ha összesen a héten aludtam 5 órát. Bár csak ha valaki nagyon ismer akkor veszi észre rajtam, hogy mindjárt kipurcanok.
Kidőlök MinHyun ágyán, ő meg odamászik mellém, és egy hatalmas puszit nyom a homlokomra, aztán meg a nyakamra egy csomó picit. Aztán valamikor elalszok.
---

Másnap, délben kelek fel. Nagyon nem szoktam sokat aludni, szóval senki ne egyen meg (bár BaekHo elkeresztelt Szundinak, MinHyun meg hozzátette hogy Baba, úgyhogy SzundiBaba lettem). Kimentünk a helyszínre, avagy a hol majd az esküvőt tartják. Egy pici szigetet választottak az esküvő helyéül. Nagyon kis cuki. Van egy kikötője, és egy kis lebetonozott hely.

-Ezen nagyon sokat kell dolgozni még. Nem arról volt szó, hogy pavilont akartok?

-De.-Vágta rá Pati.

-És az hol van?

-Álmodd meg az esküvőnket!-Vigyorgott BaekHo telipofával.-Rád van bízva minden.

-Öööööö... Legalább nem kell tovább halogatni a vizsgamunkámat.-Sóhalytottam.-Hány főt várunk?

-Vagy 100.

-BaekHo mindenképp itt akarja látni a haverjainkat.

-Mint a MYNAME?

-Is.

-Oké. Pilla, írnom kell.-Előszedtem egy jegyzetfüzetet, aztán kaparni kezdtem az infókat.

-100 körüli létszám. Elmondanátok, hogy hogyan szeretnétek?

-Piros virágok, bevonulunk, aztán lemegy a szertartás egy cuki pavilonban, aztán vacsorázunk, és hajnalig táncolunk. Valami ilyesmi.

-Akkor pavilon, asztalok, székek, világítás, zene, virágok. Ja, és hajók. Ennyi?

-A többit rádbízzuk.

-Oké. A meghívók milyenek legyenek?

-Szépek.-Vágta rá a vőlegényjelölt.

-Na ne BaekHo! A halálfejes jó lesz?

-Tőlem akár lehet rózsaszín is. Csak apámnak ne olyat küldjetek, mert utálja azt a színt. Akkor tuti, hogy nem jön el. Az meg gáz lenne.

-Kik lesznek a tanuk?

-Renre és Jinre gondoltunk.-Vallotta be Pati.-Nincs harag, ugye?

-Miért lenne?

-Akkor jó. Innentől rád van bízva. A vendéglistát még be kell fejeznünk.-Ölelt át BAekHo, aztán Pati is, azuán elindultak vissza.

-Oké, sziasztok!-Kiáltottam utánuk. Leültem egy fűzfa törzsére, és irogatni kezdtem.

-A legnagyobb asztal is csak 20 emberes, akkor kell legalább 5 asztal, rengeteg szék, egy csilli-villi pavilon, világítás, ahhoz pár generátor, és hajók. Akkor fehérkavicsos út, virágok, fel kéne turbózni a kikötőt... A pavilon lehetne a betonos helyen. Olyan lesz, mint egy elvarázsolt sziget.

-És mindez augusztus 18-ra?
-Aha.2 hónap. Az nem sok.-Bólintottam, aztán elraktam a füzetet. Körbenéztünk még egy picit a helyen, aztán visszamentünk Szöulba. Azonnal leültem a gépem elé, aztán nekiálltam a tervezésnek. MInHyun nézett egy darabig munka közben, aztán  sóhajtva eldőlt az ágyán.
-Rám sosincs ennyi időd.-Húzta a feje alá a párnáit.
-Ez a nyár végig ilyen lesz. Ezért gáz, hogy ez a munkám. Mondjuk én szeretem.
-Azt tudom, és jó is vagy benne. De... nem lehetne azt, hogy többet nem vállalsz el? Hogy rám is maradjon időd?
-Ezt hogy érted?-Fordultam hátra hozzá.
-Nem tudom. Mondjuk....Tudom, hogy szereted ezt az egészet, de....Jó vagy a nyelvekben is. Mi lenne ha azzal foglalkoznál?
-Nem tudom. Szeretem ezt csinálni. Tudom, hogy nagyon kevés időm van bármire is...De ezért gürüztem egy csomót. Szerinted miért mentem Japánba annak idején? Miért vagyok most Párizsban? Dolgoztam már egy csomó helyen, mindenfélét, de ez volt a célom. És most itt vagyok, hogy megvalósítsak valamit, ami a barátainknak nagyon sokat fog jelenteni. Nem hagyom abba.-MinHyun lehajtotta a fejét, aztán odabattyogott hozzám, és megölelt.
-Tudom hogy szereted. Csak...Kevés időd van rám.-nézett rám azzal  a kisfiús arcával. 
-Sajnálom. Decemberig még bírnod kell, utána majd kevesebbet dolgozok. Bár azt meg nagyon messze. 
-Ne vidd túlzásba. Tokióban is alig aludtál valamit. Olyan voltál, mint egy gyönyörű zombi.
-Köszi!-Nevettem el magam.-Ezt meg honnan szedted?
-Nem tudom. De tényleg ne terheld túl magad.
-Megpróbálom. Aranyos vagy, hogy aggódsz miattam.-Nyomtam egy puszit a homlokára.-Szerinted...-Húzódtam el tőle, aztán a képernyőre néztem.-Milyen legyen a meghívó?
-Ajj ne már!-Kezdett el nyafogni.
-Akkor csak egy színt mondj!
-Lila.
-Miért?
-Nem tudom. Csak.
-Oké, akkor az lesz a fő színsablon.
-Minek a fő színsablonja? 
-Az egész pereputtynak.
-Ahhaaaa
-Majd meglátod.-Nekiálltam meghívót szerkeszteni. Vagy a 17. példány volt az, amire azt mondtam, hogy oké. MinHyun közben hozott fel nekem vacsit, aztán megnézte azokat a meghívókat, amiket kinyomtattam.-Szerinted?
-Mindegyik nagyon jó.
-De csak egy lehet a nyerő.
-Akkor...-Pakolta össze őket egy kupacba, aztán kihúzta az egyiket.-Legyen ez. 
-Oké. Ez pont az, amit még fel kell turbózni.-Egy darabig kotorásztam a táskámban, mire megtaláltam a kis üvegcsét. MinHyun nézett egy nagyot, hogy ilyen is van a táskámban. Beleraktam az üvegcsébe a papírt, aztán egy lila szalagot kötöttem rá, és lezártam egy dugóval. Másnap szereztem még üvegcséket, aztán megcsináltuk a 125 meghívót (BaekHoék elküldték a vendéglistát). Aztán nekiálltam megtervezni a kis pavilont, és a többi kelléket.

Két hónap múlva már állt  a pavilon, újra volt festve a kikötő farésze, és egy fehér kavicsokkal felszórt út vezetett a pavilonhoz. Sikerült megszervezni a hajós utat, a világítás is nagyjából megvan, asztalok és székek is. MinHyun a tortát is megrendelte már (ami hattalmas lesz). A meghívókat elküldtük, és mindenki visszajelzett hogy jön. Bár a finomabb részletek még hátravannak a szigeten, és Pati ruháján (amit Jin tervez, és varr meg), de már mondhatni látszik, hogy mi lesz itt, ebből. 

Remélem Pati ez a rész, és a következő kielégíti a "legyen jó hosszú rész, és szép esküvőt akarok" kérésedet! :)
ByulWoo