84. Aron és én...

JuJu:

Valami csörömpöl. Már vagy 5 perce. Bár így, amikor alszok az időérzékem kicsit átalakul. Résre nyitottam a szemem. A hülye ébresztőóra. Le kéne lőnöm egyszer. Lenyomtam a gombját, aztán fejemre húztam a takarót. Ez az átka annak, ha az ember éjfélig trécsel a barátnőjével. De legalább mindent megbeszéltünk. Újra visszacsöppentem a kellemes semmibe. A mélységből egy ismerős hang keltett fel újra, aminek borzalmasan nem örültem.

-Haló?-Szóltam bele kómásan a telefonomba.

-Panni vagyok. Hol a fenében vagy?

-Ööö...Hány óra van?

-Déli 12. Ne mondd, hogy most keltél fel.

-Nem, még nem keltem fel.

-Te jó ég! Tudod te milyen nap van?

-Péntek?

-Hétfő! JuJu! Mégis mit csináltál te az éjszaka!? Itt várunk a kávézóban, ahogy megbeszéltük. Jin, és Eszti is itt van.

-Meddig lesztek még ott?

-Ha 10 percen belül nem jössz elmegyünk hozzád, és kicibállak onnan! Világos?

-Aha...

-Jin, ez rohadtul nem vicces!-Ripakodott rá Panni a háttérben nevető barátnőnkre.

-Sietek, ahogy tudok.-Motyogtam.

-Ajánlom is.-Tette le a telefont. Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyikóból, a jó meleg takarók alól, és a puha párnák közül a hidegbe, és ittam egy kávét. Aztán felöltöztem, és éppen sminkeltem, amikor csengettek. Felkentem még egy kis alapozót, aztán mentem kinyitni. Jin azonnal a nyakamba ugrott, aztán Pannival találtam magam szembe.

-Remélem kipihented magad, drága! Sok dolgunk lesz.-Azzal megfordult, és visszament a kocsihoz.

-Bal lábbal kelt fel, meg ideges JR láza miatt is.-Magyarázta az ikertesója.-Úgyhogy inkább siess, mert nem jó, ha még jobban felhúzza magát.

-Oké.-Fáradtan rámmosolygott, aztán ment a nővére után.

-JR lázas?-Kérdeztem a konyhából kijövő Jint, miközben felvettem a kabátomat.

-Elég ramatyul néz ki, elméletileg. Ma este interjúja lesz, és érthető miért van kiakadva Panni. Ha erre akartál kijukadni.

-Ja, valahogy úgy.

-Gyere, mert a végén valami nagyon rossz fog történni.-Sóhajtotta, aztán kiment az ajtón. Bezártam a házat, aztán beszálltam a kocsiba. Panni egész úton puffogott, Eszti majdnem bealudt, Jin pedig vidáman mesélt a nyaralásukról Rennel. Vagyis inkább...Hogy is hívják azt, ha az ember szeptember végén megy el valahová 5 napra? Talán üdülés. A lényeg, hogy  főleg Athénben voltak, de végigjárták Görögországot is. Talán Jin volt az egyetlen, ak ma reggel jól kelt fel (kivéve Esztit, aki ki tudja mióta nem aludt a munkája miatt). Mikor kiszálltunk a lakberendezési áruház előtt lemaradtam Esztihez, aki leghátul ballagott.

-Mi a terv mára?

-Be kell még szerezni pár dolgot Patiék új házába, meg meg kell csinálni a kertjüket. És végre készen leszek vele.

-Például mi nincs még abban a házban?

-Csillár, függöny, meg néhány apróság. Tegnap kicsomagoltuk az ajándékaikat, és vagy 20 különböző féle étkészlet, kávéskészlet meg hasonlók vannak. Ki kell szelektálnunk. Nagyon sok munka.-Sóhajtott, aztán előreszólt Panniéknak, hogy 3. emelet, aztán beszálltunk a liftbe. A nézelődés közben rájöttem pár dologra: 1. Nem jó, ha Panni ideges. Javítok, nagyon nagyon nem jó Pannival vásárolni, ha ideges. 2. Esztinek jó ízlése van, még akkor is ha fáradt. 3. Jint tilos a festékekhez engedni, mert akkor 3 óráig ott kell állnunk mellette. 4. Ízlések, és pofonok, ahogy mondani szokás. Pati szeméhez a kék váza, vagy a lila illik jobban?

Elmentünk még egy kertészeti áruházba is, ahol Jin és Panni azon vitatkozott össze, hogy az orchidea, vagy a minirózsa jobb szobanövény.

Miután sikerült (végre) mindent beszereznünk (a váza végül átlátszó lett, és fokföldi ibolya a nyerő szobanövény) elfurikáztunk Patiék házához (amin Eszti már 2 hónapja folyamatosan dolgozik, és az ifjú pár még mindig nem láthatta). Bent egy pillanatra elállt a lélegzetem.

Az előszoba egyik fala citromsárga, a másik világoszöld, az ajtó mellett pedig a két szín összefolyásából kék volt. A nappali közepén két kanapé, velük szembe egy kandalló, és egy asztalka. A nappali falai világoszöld, átmenetben citromsárga, krémszínű, és valami nagyon halvány sárga, a kandalló mellé pedig pitypangok vannak festve a falra. A színátmenetek végighúzódtak a 3 falon. A 4. fal szinte teljesen ablak volt, ami a kertre, és a teraszta nézett. A nappaliból nyílt a konyha, mellette egy dolgozószoba (amiből egy másik dolgozószoba is nyílt), egy hálószoba, és egy fürdő. A konyha elég nagy helyiség, a falai vilgoskék, átmenet lilába, és fehér bútorokkal, az ablak mellett pedig levendulaminta van. A külső dolgozószoba pink átmenetes halványrózsaszínbe, rengeteg polccal, és szekrénnyel, és egy csomó fehér próbababával (ez Patinak lett trervezve), és egy nagy íróasztallal, ami fölé egy rózsaszínű virág van festve a falra. A másik kávészínű átmenet barnába, egy nagy íróasztallal (az íróasztal és az ajtó között, ami a hálószobába vezet egy nagy NU'EST logo terpeszkedik), sok polccal, pár szekrénnyel, és középen sok üres hellyel. Nagy hangfalakkal, és Eszti hangszigetelésesre csinálta a falakat, hogy másokat ne zavarjon Baek Ho, ha gyakorolnia kell a táncokat, vagy a dalokat. A hálószoba piros átmenet narancssárgába, és a franciaágy felett pipacsok vannak a falra festve (ez a szoba tetszik a legjobban nekem). A fürdő kék átmenet világosabb árnyalatokba. A csempe fehér és kék. Egy hatalmas tükör, pár szekrény, egy zuhanyzó és egy kád van benne. A falon pedig búzavirágok és más kék nemtudom milyen fajta virágok vannak, de nagyon jól néz ki. Az emeleten (a csigalépcső a nappaliból vezet fel) két nagy vendégszoba van, az egyik szürke (mintha betonfal lenne), a másik kék. A szürke talán egy picit nagyobb mint a másik, 4 ágy van benne+pótágyak (ha sok vendég jönne), és grefitik vannak a falon. A kék szobában egy éjszakai New York city van festve a falra, itt 2+2 ágy van. A kis U alakú hely, ahonnan a szobák nyílnak térképmintásra van lefestve. A Föld kiterített térképe. Nagyon klasszul néz ki. Be van rajta jelölve az összes főváros, és minden ország. Az U görbületében egy üveges ajtó nyílik az erkélyre (de még arra is a föld térképe van rámatricázva, így kívülről nem lehet belátni, és függöny sem kell, ám a fény átsüt rajta, így nem kell áramot használni, hogy megtaláljuk az ajtókat.A házban mindenhol hatalmas ablakok, és hosszú függönyök vannak. Az ajtók belseje és külseje is ki van festve.

Csak ámultunk és bámultunk a lányokkal, miközben Eszti a helyükre rakta a dolgokat. Már csak a szőnyegek, és néhány helyen a mennyezeti lámpák hiányoztak.

Aztán kimentünk a kertbe, hogy a növényeket elültessük (ebbe beletellt az egész délutánunk). Majdnem bealudtam egy rózsabokorba, és jól megszúrta az ujjamat egy tüskéje. Kicsi fákat is ültettünk, mert az építkezésnél csak egy nagy barackfát hagytak meg, a többit ki kellett vágni (ezen mondjuk Pati is ki volt akadva).  Amikor végeztünk a kiskerttel leültünk a teraszon egy nagyon kényelmes hintaágyba, és ittunk egy forrócsokit/teát/kávét.

-Nagyon szép lett.-Nézett körbe Jin boldogan, aztán megütögette Eszti vállát.-Jó munkát végeztél.

-Nagyon sokat segítettetek. Holnap be is költözhetnek.

-És hogy tudtad elérni azt, hogy ne láthassák még a félkész/kész házukat?-Néztem Esztire. Ő megvonta a vállát, aztán felmutatott egy kulcsot.

-Nincs kulcsuk, nem tudnak bejönni.

-De te szinte állandóan itt vagy, vagy a munkások vannak itt, meg egyebek.

-Megkértem őket, hogy addig ne nézzék meg, ameddig nincs készen. Nagyjából tudják mit csináltam, mert sok mindent ők kértek úgy, ahogy van, de a végeredményt még nem láthatták.

-És holnap megnézhetik?-Vonta fel a szemöldökét Jin.

-Holnap beköltöznek. Megmutattok majd nekik mindent? Én szabadságot veszek ki, azt hiszem.-Ásított, aztán megitta a kávéja maradékát.

-Na, én lépek, mert még le kell beszélnem valakit egy interjúról.-Állt fel Panni.

-Asszem én is megyek, Rennel megbeszéltünk valamit...-Ugrott fel Jin is.

-Akkor sziasztok!Holnap majd gyertek ide!-Köszönt el Panni, aztán elmentek Jinnel.

A zsebemben csörögni kezdett a mobilom. Eszti résre nyitotta a szemét (szegényt felébresztettem), aztán azonnal vissza is csukta.

-Szia Aron!-Álltam fel, és mentem arrébb, hogy ne zavarjam Esztit, had aludjon.

-Szia! Merre vagy?

-Patiék házánál, miért?

-És ráérsz?

-Aha, már végeztünk.

-Akkor elmegyek érted.

-Min Hyun?

-Itthon van. Miért?

-A barátnője kicsit hotkóros.

-Ja, szólok neki. 10 perc múlva ott vagyok, ha jó a forgalom.-Visszasétáltam Esztihez hogy szóljak neki MinHyunról, de inkább hagytam aludni, és összeszedtem a cuccaimat. Mégegyszer körbejártam a házat, elcsodálkoztam barátnőm kreativitásán, színérzékén, aztán ajtócsapódást hallottam. Aron állt a nappaliban, az álla valahol a padló fölött pár centivel... Mögötte Min Hyun.

-Sziasztok!-Öleltem meg Aront.

-Eszti?-A fejemmel a terasz felé biccentettem, mire MinHyun gyorsan kiment. Aron egy puszit nyomott az arcomra, aztán megkért, hogy vezessem körbe a házban. Miután mindent megnézett kijelentette, hogy az ő szobáját is Esztire fogja bízni.

-És milyenre szertenéd?

-A grefitis tetszik a legjobban. Na jó, menjünk, mert a végén még lemegy a nap.

-És hová akarsz menni?-Néztem rá mikor már a kocsiban ültünk.

-Nem tudom.-Dobolt szórakozottan a kormányon.-Talán a tengerpartra.

-Fél óra van még a naplementéig. Annyi idő semmire sem elég.

-Igazad van, akkor menjünk egy kajáldába.-Kikérdezte a véleményemet a házról, mire befejeztem a beszédet leparkolt egy étterem előtt. Felmetünk az emeletre, és beültünk egy sarokban lévő boxba. A pincér felvette a rendeléseket, aztán elment. Aron átölelte a derekam, és közelebb húzott magához. A vállára hajtottam a fejem, lewhunytam a szemem, és élveztem a közelségét.

-Fáradt vagy?

-Kicsit.

-Mikor keltél?

-Délben? De hajnalig beszélgettünk egy barátnőmmel.

-Szerelmi ügyek?-Vigyorgott Aron.

-Arról is volt szó.

-Remélem szépeket mondtál rólam.-Nevetett.

-Csakis.

-Nana!-Fordított maga felé, és mélyen a szemembe nézett. Felvonta  szemöldökét, mire nevetésben törtem ki.

-Igen, szépeket mondtam rólad, így jó?

-Nagyon.-Vigyorodott el, aztán egy beképzelt mosolyt villantott.-Meg is érdemlem.-Megköszörültem a torkom, de a vége nevetésbe fulladt. A nagy jó kedvünknek a pincér vetett véget. Hozta a kaját, amit Aron azonnal elkezdett befalni.

-Nem kaptál enni?

-Nem bírom a mirelitet.-Magyarázta, miközben a pálcikával csippentette fel a következő adagot.-Senkinek nem volt ideje főzni, délután meg próbáltunk.

-Uh, akkor most aludhatnál is.

-Majd később. Tegnap sem taliztunk, és ez teljesen kiakaszt.

-Milyen kis cuki vagy.-Nevettem el magam. Aron rám nézett, aztán kacsintott egyet, utána azonnal visszatért az evéshez. Mivel nem voltam nagyon éhes csak egy kis salátát ettem, de mire azzal végeztem Aron eltüntetett egy hatalmas adag tésztát, utána pedig beültünk a kocsiba és elmentünk hozzájuk. Aron eldőlt az ágyán, kabátostul, mindenestül, ésa lehunyta a szemét. Én leraktam a kabátomat a székére. Az íróasztalon (a hatalmas könyvkupac tetején) egy gyerekrajzot vettem észre, bekeretezve.

-Ezt Hanni rajzolta?-Kinyitotta a szemét, aztán feltámaszkodott.

-Aha, még szülinapomra. Tegnap kereteztettem be, majd kirakom valahová.

-Nagyon cuki.

-Gyere ide!-Nézett rám azzal a cuki kisfiús pofijával. Letettem a képet, aztán leültem az ágy szélére. Átkarolt, és a vállgödrömbe tette az állát. megsimogattam az arcát, aztán kibontakoztam az öleléséből.

-Haza kéne mennem.

-Miért?-Karolt át újra.-Ne menj el!-Vette elő a nyafogós hangját.

-Holnap meg kell mutatnunk az ifjú párnak a házukat.

-Úgyse tudnál holnap reggel felkelni időben, ha hazamész.

-Miért nem?

-Ennyire már ismerlek. Hányszor is akartad lelőni már az ébresztőórát amióta ismerlek? Hm...

-De izé vagy!-Ütöttem meg a vállát. Elkapta a csuklómat, aztán hátrahúzott, és átölelt.

-Úgyse engedlek el.-Suttogta, aztán egy jóéjt puszit adott. Elfészkeltem magam a karjai között, aztán lehunytam a szemem.

-Jó éjt...

-Neked is. Majd felkeltelek fél 9-kor, oké?

-Ühüm.

 -----------------

-Nyuszikám, reggel van!-Simogatta meg Aron az arcomat. Morogtam valamit, miközben a másik oldalamra fordultam.-Hahó!-Éreztem, ahogy legyez a kezével a szemem előtt.-JuJu, JR szétpakolta a sminkes cuccaidat!

-Mi?-Ugrottam fel, és jól összefejeltünk Aronnal.

-Csak vicc volt.

-Ezzel nem viccelünk.-Akartam visszafeküdni, de megfogta a vállamat, így félúton megálltam. Aron mélyen a szemembe nézett, aztán elvigyorodott, és felhúzottt ülő helyzetbe.

-Nem feküdhetsz vissza.

-Miért nem?

-Mert nem engedlek.

-Vettem észre. Hány óra van?

-A te időszámításodban, vagy alapból?-Megvontam a vállam, mire elröhögte magát.-Hajnali fél 9.

-Aha, és?

-Ma kell megmutatnotok a drágaságoknak az új házukat.

-Mióta drágaság Pati és BaekHo?

-Amióta minden róluk szól.-Vonta meg a vállát.

-JR nem pakolta szét még véletlenül sem a sminkes cuccaimat?

-Nem.-Kibattyogtam a fürdőbe, és összeszedtem magam. Gyorsan felraktam egy profi-alap sminket, aztán visszamentem a szobába. Aron a mobilját tapizta (egy érintőképernyős mobilt nem nagyon lehet nyomogatni) amikor visszaértem.

-Este ráérsz?

-Attól függ mire?-Ültem le mellé az ágy szélére.

-Gondoltam elmehetnénk valahová, csak mi ketten.-Nézett rám kisfiús mosollyal.

-És hová?

-Meglepetés, titok vagy ahogy akarod.

-Oké.

-Majd elédmegyek, de előtte még úgy is beszélünk.-Az órára nézett, aztán oldalra billentette a fejét.-Nem kéne már indulnod?

-Negyed 10, a ház előtt. Miért kéne? Éljen az utolsó pillanat.-Elnevette magát, aztán odahúzott magához, és hosszan megcsókolt.

-Te nem jössz?

-Megbeszélésem lesz. Bocsi...-Mormogta, aztán újra megcsókolt. Csörögni kezdett a mobilom. Panni.

-Most kell indulnom. Szia, vigyázz magadra!-Nyomtam ki Pannit.

-Te is nyuszikám.-Köszönt el Aron. Felkaptam a cuccaimat, és kiviharoztam a házból.

...

Amikor befordultam a sarkon egy ideges Panni jött velem szemben. Ezek szerint még nem sikerült JRt meggyógyítania, vagy valamin megint felhúzta magát.

-Szia!

-Szia! Már azt hittem hogy nem jössz. Siessünk!-Mentünk a többiekhez. Pati elémrohant és megölelt, és BaekHotól is kaptam egy kisebb szorongatást. Miután mindenki végigölelgetett mindenkit bementünk az előkertbe. Jin ünnepélyesen BaekHo kezébe adta a ház kulcsát. Miután beözönlöttünk az előszobába és a nappaliba.

-WOW!-Nézett körbe a szobákban BaekHo.-Ez nagyon király.-Patival mindenhová benéztek, és elemezték a látottakat. Vagy eg yóra múlva, amikor már 29x végigjárták a házukat leültünk a nappaliban. Panni valahonnan előszedett egy díjnyeretes Rose-t, meg poharakat, és mindenkinek öntött belőle. Miközben a bort kortyolgattuk BaekHo és Pati aról áradozott, hogy milyen jó lesz itt lakni, és milyen szép, meg hasonlók.

-Hogy köszönhetnénk meg ezt a művésznőnek?

-Ha hagyjátok 2 napig aludni szerintem boldog lesz.-Nevette el magát Panni. Most egy kicsit jobb kedve van (talán egy kicsit megfeledkezett a problémájáról), és a háznézés közben feloldódott.

-Vagy legalább kipihent lesz valamennyire.-Mosolygott Jin.

-Majd még kitaláljuk.-Nézett Pati a férjecskéjére. BaekHo bólintott.

-Ma este sajna más dolgunk van, de holnapra be tudunk szervezni egy "házavatós, beköltöztünk, HURRÁ!" bulit.

-Tényleg mentek Európába turnézni? Ren mondott valamit, de még korán volt, úgyhogy nem nagyon emlékszek rá.

-Nagyon úgy néz ki. Ma este össze lesz hívva az egész társaság.-Sóhajtotta BaekHo. Pati megsimogatta a karját. Panni összecsapta a tenyerét, aztán felállt.

-Ideje indulni, gyerekek! Had legyenek együtt, ha már az ő házuk.-Biccentett a párocska felé, aztán kiment az előszobába. Pati mégegyszer végigölelgetett mindenkit, aztán kikísértek minket a kapuig.

....

Miközben hazafelé buszoztam azon gondolkodtam, hogy milyen sok munka van ebben a házban, és milyen jó lett. Olyan, mint a tökélets smink. Már messziről látszik rajta, hogy aki csinálta/csináltatta nagyon igényes, és tökéletes művet akart teremteni.

Otthon anya a konyhában főzött.

-Szia!

-Szia! Hol voltál?

-A barátnőimnél. Miért?

-Este nem voltál itthon.

-Ja, nem ottaludtam náluk.

-Mit csináltatok?

-Azt meséltem már, hogy Eszti lakberendező, ugye?

-Nem.

-Mindegy.-Legyintettem. Inkább apuval szoktuk ezeket megbeszélni.-Segítettünk neki, aztán mamegmutattuk a tulajnak, akik el van ájulva.

-Az jó.

-Apa?

-Dolgozik.

-öcsi?

-Suliban.

-És...-Nyeltem egy nagyot. Csak ne legyen itthon...

-SuBin bulizik, szokás szerint.-Morogta anya, aztán tovább kevergette a levest. Felmentem az emeletre, és bezárkóztam a szobámba. Miután bezártam az ajtót, és megfordultam a szívem kihagyott pár ütemet. Minden cuccom szétdobálva, a bútorok összekaristolva, és betörve. SuBin tombolt valószínüleg tegnap este. Mivel én hülye nem zártam be a szobámat mikor Panniék eljöttek értem.

...

Összeraktam, és elpakoltam amit tudtam. Persze a nővérem összetörte  az üveggömbjeimet, a tükröket, és egyéb üvegtárgyaimat. Nagyon szertenék elköltözni már a dilis nővérem mellől. De jó is lenne. Milyen mázlisták az ikrek, hogy a középiskolát már egy kontinensel odébb kezdhették a családjuktól! Bezzeg én huszonévesen is itthon lakok, mert anya nem engedi, hogy elköltözzek. Apa próbálja meggyőzni, hiszen ha minden jól sikerül bekerülök a Pledishez, valamelyik bandához, mint sminkes. Szóval nem kell a megélhetésem miatt aggódnia. Meg tudok magamról gondoskodni.

Mire a pakolással végeztem besötétedett. Valamikor fél 8-kor csörögni kezdett a mobilom.

-Szia Aron!

-Szia nyuszikám! Mehetünk?

-Itthon vagyok. Mire ideérsz szerintem elkészülök. A sarkon találkozunk negyed óra múlva. Anya itthon van, úgyhogy ne gyere be.

-Rendben, ottleszek. Olyan szerelést vegyél fel amiben tudsz sétálni.-Felkaptam magamra egy csőgatyát, pöttyös blúzt, aztán az időjárásnak megfelelően felvettem egy kabátot, sapkát, sálat, a zsebembe gyűrtem a kesztyűimet, felhúztam a bakancsom, felkaptam a táskám, bezértam a szobámat, és már félig kintvoltam az ajtón, amikor anya megállított.

-Hová hová?-Tette csípőre a kezét.

-Sietek.

-Az nem kifogás. Biztos meg fogják érteni, ha egy kicsit késel.-Húzta gúnyos vigyorra a száját SuBin, aki nem tudom honnan került elő, de ott állt velem szemben.

-Elkenődött a szemfestéked. Egyébként randim lesz. Szevasztok!-Léptem le gyorsan. Az a pár másodperc választ csak el az anyámtól és a dilis nővéremtől, amit a döbbenet ad. Rohantam a sarokra, ahol...Apába ütköztem, és Aronba.

-Ööö...Sziasztok!-Apa elmosolyodott, aztán átölelt.

-Vigyázzatok magatokra fiatalok! Ha lehet ma estére ne hozd haza a lányom, mert...családi ügyek.-Nézett apa Aronra. Ő bólintott, aztán felültetett a motorra. Egy fekete alak lépett ki a kapunkon, mire apa megfordult, és intett, hogy siessünk. Aron is felugrott, aztán gyorsan elhúztuk a csíkot a helyszínről. A Szöul-tover alján tette le Aron a motort. Felmásztunk a kilátóra, aztán leültünk az 50m magasan lévő kávézóban. Miközben a forrócsokit iszogattunk jól elbeszélgettünk.

-Milyen volt a megbeszélés?

-Hosszú és unalmas. Csak a szokásos.

-Az mondjuk nagyon király, hogy elmehettek Európába.

-Még nem voltál külföldön?

-Nem nagyon.-Vontam meg a vállam.

-Apukád mit dolgozik?

-Építészmérnök.

-Jófej.

-Ő az egyetlen a családunkban aki megért engem.

-Mi történt már megint? SuBin?

-Szétszedte a szobámat, mert elfelejtettem bezárni az ajtómat. Mindent romokra szedett. Katasztrófa.

-Nem akarsz még elköltözni onnan?

-De, tervezem már, csak anya eddig nem engedte.

-Van egy lakásom Szöul belvárosában, nem messze a Pledis épületétől. Ha gonddolod...

-Á, még semmi esélyem anmyát meggyőzni.-Legyintettem.-Hagyjuk ezt a témát, oké? Te már voltál Európában, igaz?

-Hát az előző...Pati és az ikrek európaiak. Volt már pár turnénk ott is.

-Öm...Párizsban voltál már?

-Szép hely. Kevés a hely, sok a túrista, sok pici bolt, eiffel-torony, sétálóutcák, nagy arénák.

-Bécs?

-A csokigyár az jó hely... Ott is valami hasonló, mint Párizsnál.

-Róma?

-Ott még nem voltunk. De ha Esztit vagy Pannit megkérdezed tuti mesélnek neked szépeket. Nagyon sok helyen jártak már.

-Tényleg, Eszti még alszik?

-Valószínüleg. MinHyun azt mondta, hoyg mégegy napig aludni is fog, de elvileg kicsit lázas is. Lehet hogy elkapott valamit JRtől.

-JR hogy van?

-Elég ramatyul néz ki. Panni végig ott volt mellette a megbeszélésen, és pátyolgatta.

-A turnéra meggyógyul, ugye?

-Nem sok választása van. Idolélet.-Vonta meg a vállát. Megittuk a forrócsokinkat, aztán vissszamentünk a motorhoz.-Megmutatom azt a lakást, azért.-Vette fel a bukósisakot Aron.

Egy sokemeletes régies kinézetű ház előtt álltunk meg a belvárosban. Felbattyogtunk a 3. emeltre.

-2 szoba+fürdő+konyha+mellékhelyiségek vannak. Meg egy miniatűr erkély. Át kéne festetni az egészet. Mondjuk nem sokat vagyok itt.-Magyarázta, miközben körbejártunk.

-Jó kis hely.

-Ha magányra vágyok, vagy nagyon későn végzünk, akkor jövök ide. Vagy ha épp olyan kedvem van.

-Ez egy Sponge Bob szentély!-Néztem körbe alaposabban a lakásban. Minden négyzetméteren van legalább egy plüss, vagy kép a figuráról.

Vacsira ettünk egy pizzát, aztán Aron kidőlt a kanapén, a Sponge Bobos párnák között, én meg az ágyon, amin az ágynemű volt Songe Bobos. Jóéjszakát kívántunk egymásnak, aztán elaludtunk.