82. Egy nagy nap - part 2.

Pati:

Panni befogta a szemem, aztán egy ajtónyitódást-csukódást hallottam. Aztán csend.

-Megvagyunk.-Hallottam Jin hangját. Panni leengedte a kezét az arcom elől, én meg majdnem hanyatt estem. Egy gyönyörű habos-babos menyasszonyi ruha állt előttem egy próbababán.

-Ez... Ez csodaszép! Annyira köszönöm Jin!-Öleltem meg a ruhatervező barátnőmet.

-BaekHo egy picit húzta a száját a sajátján, de azért tetszett neki. Valamiért nincs kibékülve a fehér-lila nyakkendővel. Na mindegy.-Motyogta.

-Oké...

-Na, gyerünk öltözködni, szépségem, mert mindenki megérkezett már, és 8 óra múlva kezdődik az álomesküvőd!-Lépett be Eszti, és csapta össze a tenyerét.

-És BaekHo?

-JR szerint még él. De nem mehetsz át hozzájuk. A lényeg pont abban van, hogy nem láthatjátok egymást, csak az oltárnál.

-Ó, oké. És hol az én kis cuki koszorúslányom?

-Nemsokára itt lesz ő is. Ne izgulj! Na, gyerünk cicomázkodni! Hol a fenébe van Eni?-Ment ki a szobából a főszervezőnő. Úgy fél óra múlva, amikor már a hajamnál tartottunk megérkezett Hanni, a kis koszorúslány. Jin neki is tervezett egy cuki rucit, amiben úgy festett, mint egy kis hercegnő.

Eszti össze-vissza járkált, és rendezgetett mindent, és mindenkit.  Aztán eltűnt vagy két órára, aztán egy lila selyemruhában jelent meg az ajtóban.

-Siessetek! Már csak egy óra, és indulni kell a szigetre!-Én már teljesen készen voltam. A lányok is hamar felöltöztek a lila különböző árnyalataiban pompázó ruhákba. Aztán Eszti bejött, és elfuvarozott minket a kikötőbe. Egy nagyon szép, (lila) virágokkal díszített hajóba ültünk, és elsuhantunk a kis szigetig. Eszti kipattant, és előre ment. A lányok, és a kis Hanni mellettem maradtak. Aztán megszólalt a zene. Nem tudom honnan...Csak szólt a semmiből. Amikor megmutattuk Esztinek a szigetet még nem volt itt semmi, pár nagy fán kívül. Most meg mintha egy másik helyre léptem volna... Virágok, és lámpások, meg lufik mindenhol. A kikötő szinte új...És fehér kavicsos út vezet valahová...

-Királynőnek érzem magam!-Sóhajtottam. Közben Eszti visszaért apával. Apa mosolyogva megölelt, és átnyújtott egy csokrot, aztán belém karolt, és elindultunk az úton. Hanni pedig utánunk, és tartotta a fátylamat. Az a 125 vendég mind állva nézett rám, és ámulva-bámulva (bevallom, kicsit lámpalázam volt). Aztán elértük a pavilont. Ott állt BaekHo, egy öltönyben, és nagyon nagyon nagyon szépen mosolygott. Mellette egy fekete ruhás pap. No meg Eszti, aki tolmácsolni fog. Apa felvezetett a lépcsőn, aztán a kezemet BaekHo kezére fektette. A pap megköszörülte a torkát, aztán belekezdett. Minden mondat után szünetet tartott, hogy Eszti fordíthasson az egybegyűlteknek.A szertartás így koreaiul-és magyarul folyt egyszerre. Felhúztuk egymás ujjára a jegygyűrűt.

-Kang Dog Ho! Elfogadod-e hites feleségedül Pál Patríciát? Mellette leszel-e minden bajban, és betegségben? Ápolod-e, és szeretni fogod-e?

-Igen.

-És te, Pál Patrícia elfogadod-e hites férjedül Kang Dog Hot? Mellette leszel-e minden bajban, és betegségben? Ápolod-e, és szeretni fogod-e?

-Igen.-Egy könnycsepp csurgott végig az arcomon. Remélem a sminkemnek nem lesz annyi.

-Ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket!-Csukta be a Bibliáját a tisztelendő, aztán hátrébb lépett. Eszti gyorsan lefordította az elhangzottakat magyarra. Aztán mindenki csendben ránk figyelt. BaekHo magához ölelt, és egy rövid csókot váltottunk. A tapsviharban mentünk ki a pavilonból egymás kezét fogva, miközben hallgattuk a gratulációkat.

-Hogy is van az a régi magyar szokás? Hátra kell dobnom a csokromat?-Kérdeztem Pannitól, aki éppen akkor ölelgetett.

-Igen.

-Oké, akkor készüljetek!-Megfordultam, aztán átdobtam a fejem fölött a csokrot. Amikor megfordultam Eszti meglepetten nézett a tapsoló tömegre, és MinHyunra, aki mosolyogva magához húzta. Aztán odajött hozzám, és megölelt.

-Nagyon köszönöm ezt az egészet! Annyira...Nem is tudok mit mondani.

-Csak legyetek boldogok!-BaekHot is megölelte, aztán elvegyült a tömegben. Egy kis házikószerűséget is felállítottak a szigeten, ahol át tudtam öltözni. Jin csodaszép ruhája csak 1 órán keresztül volt rajtam... Kár érte. Amikor újra megjelentem a társaság már kezdett összeülni a vacsorához. Keresni kezdtem BaekHot, de az ölelgető családtagok, és a gratuláló barátok (mint a TeenTop, vagy a MYNAME csapata, vagy a B.A.P...Fogalmam sincs BaekHo honnan ismeri őket) inkább ő talált rám, és elkobozott Rickytől (TeenTop). A fiú vágott egy megbántott pofát, aztán vállon veregette a férjecskémet (hú, de fura így kimondani...).

-Minden szépet és jót haver! Bár egy ilyen asszonyka mellett egyik sem fog kelleni. Igaz, királynő?

-Ne is foglalkozz vele, cicám! Gyere!-Húzott maga után BaekHo, és leültetett az asztalhoz. A teríték valahogy eggyel kevesebb volt, mert kettőnk közül egyikünknek nem jutott tányér, kanál, a másikunknak meg pálcika vagy villa. Panni sunyi mosollyal nézett ránk, aztán felmutatta az evőkészlet azon darabjait, amit elcsórt tőlünk. Apa mondott egy pohárköszöntőt, és BekHo apukája is (ezeket persze Eszti, a rendező-tolmács, és még satöbbi fordította). Aztán BekHo felállt, és felhúzott engem is.

-Nagyon nagyon köszönöm a családomnak, Pati családjának, és a barátainknak, hogy együtt örülnek velünk, a mi boldogságunknak. Külön szeretném megköszönni Jinnek a csodaszép ruhákat. Léegyél szíves állj fel!-Jin Ren kezét fogva egy pillanatra felállt, aztán a taps kezdetével gyorsan le is ült.-És Esztinek a mi kis szervezőnknek, kivitelezőnknek, és tolmácsunknak. Ő álmodta meg ezt a csodás helyet, ő szervezte meg a ceremóniát, és most neki kell a legtöbbet beszélnie. Állj fel egy pillanatra!-Eszti felállt, aztán leült, miközben megtapsolták.-Köszönöm a maneggerünknek, hogy engedte elküldeni a magángépet Budapestre, Pati családjáért, és Busanba az én családomért. És köszönöm mindazoknak, akik még részt vettek az esküvőnk megszervezésében, vagy bármilyen hozzá kapcsolódó dologban. Csak ennyi köszönömöt szerettem volna mondani.-Tartotta fel a poharát, aztán amikor mindenki utánozta ittunk egy kortyot. Miután leültünk Eszti állt fel.

-Nekem ez egy nagy megtiszteltetés volt, hogy megálmodhattam ezt a ceremóniát, a szigetet, és még sok mást. Rengeteg helyen dolgoztam már eddigi életem során, de amikor megkértetek 2 hónappal ezelőtt, hogy ezt mind álmodjam meg nektek...Azt hiszem ez volt életem legnagyobb alkotása. Köszönöm ezt a megtiszteltetést, és azt kívánom, hogy legyetek nagyon-nagyon boldogok együtt, még boldogabbak, mint amilyenek most vagytok.-Felemelte a poharát, aztán visszaült a helyére. Mivel elcsórták az evőeszközeink egy részét, egy tányérból ettük meg a vacsorát (ami nagyon finom volt). BaekHo etetett engem, én meg őt. Ez mondjuk elég vicces volt... Aztán ettünk vagy 600 féle sütiből, és megkóstoltuk az óriás tortát. Nagyon nagyon szép volt. 6 emeletes, (lila) marcipánrózsákkal, és egy esküvői párral a tetején.

-Nincs szívem megenni.-Mutattam a marcipán-párocskára. BaekHo elnevette magát, aztán szólt Esztinek, hogy ezt inkább elraknánk. A desszertek megkóstolása után már egy üveg dobozban pihent a marcipán, és még pár lila rózsa mellette.

Amikor már lemenni készült a Nap jöhetett a tánc. Nem sokat keringőztem ezidáig, de egész jól sikerült a kis romantikus hangulatú (hááát, mondjuk az esküvő is elég romantikus...) táncocskánk. Aztán éjfél után, a lampionok világítása alatt szinte mindenkivel táncoltunk. BaekHo megpörgette még Hannit is, anyáról nem is beszélve. Én meg táncoltam az unokaöcsémmel, és egy csomó bandataggal (SeYong, Ricky, C.A.P, Zelo, Bang, InSoo, Ravi, öm...HimChan, Hyuk, HongBin, N, GunWoo, ChaeJin, L.Joe, ChangJo...és még sok másikkal is. Rengeteg idol volt még ott). Aztán valamikor hajnalban, amikor már annyira világos volt hogy a lampionok nélkül is láttunk vége lett a táncikálásnak.

A nappalink otthon tele volt ajándékcsomagokkal. Felsurrantunk az emeletre, és bedőltünk ruhástul, mindenestül az ágyba.

-Holnap utazunk!-Súgta a fülembe BaekHo, aztán egy jóéjt csókot váltottunk, és elaludtunk.

Reggel arra ébredtem, hogy a hajtűk nyomják a fejem. Reggel? Úgy értem valamikor délután 3 és negyed 5 között. A ház nagyon csendes volt. Ami itt...khm enyhén szólva szinte lehetetlen. Kiszedtem a hajtűket, aztán odakucorodtam BaekHohoz, és egy puszit nyomtam a szája szélére. Motyogott valamit, aztán átölelt. A nyakkendője jól összegyűrődött, de legalább nem fojtotta meg. Valahogy fél kézzel leszedtem róla, aztán az éjjeli szekrényre raktam. És holnap este indulunk a nászútra, amit JR talált ki nekünk. Csak annyit tudunk, hogy valahol Japánban van az a hely, ahová menni fogunk... Valahogy mégiscsak sikerült összehozni ezeket a részeket...