Eszti:
Reggel arra ébredtem, hogy minden tagom fáj, és valakik
vakuznak a szemembe.
-Menjetek a francba!-Morogtam, és eltoltam magamtól az
ébredező Rickyt. DaeHyun vigyorogva kattogtatta tovább Panni gépét.
-Olyan cukik vagytok együt...-Rebegtette a szempilláit
Himchan, Zelo pedig mellette fetrengett a röhögéstől.
-Te!-Mutattam Himchanra.-Meghalsz!-Indultam el felé. Himchan
abbahagyta a szempilla rezegtetést, Zelo meg félrenyelte a nyálát, és köhögni
kezdett. Ricky pedig DaeHyunnal veszekedett. Már majdnem odaértem a rettegő
fiúkhoz (egyébként tőlem nem kell félni, csak a színészi tehetség...), amikor
kicsapódott az ajtó, és egy röhögő ChunJi lépett be. Az ajtófélfának
támaszkodott, aztán akadozva a röhögéstől beszélni kezdett.
-YoungJae... az arcát mosta,... és belement a szappan... az
orrába, és most... bu..buborékot fúj...az orrával!-Nyögte ki, aztán röhögve
eldőlt a földön. Zelo, DaeHyun és Himchan megfeledkeztek mindenről, és rohantak
a fürdőjükbe megnézni a szenzációt. Az idősebb közben a kezembe nyomta Panni
gépét. Ricky álmos szemekkel nézett utánuk, aztán nyújtózkodott egy nagyot.
Odaslattyogott hozzám, és még egyszer megölelt, aztán ő is kisurrant megnézni
YoungJaet. Sóhajtva becsuktam az ajtót, és átöltöztem. Összefogtam a hajam,
felkaptam Panni fényképezőgépét, kitöröltem a Himchan által csinált képeket,
aztán a tesómék szobája felé indultam. A folyosón találkoztam Niellel, akitől
kaptam egy jóreggelt ölelést (hogy minek arról fogalmam sincs), utána rohant
tovább röhögni YoungJaen. Én a folyosó egyik végében "laktam", míg JR
és Panni pont a másik végén. Találkoztam még JongGukkal, és CAPpal is, akik
mentek rendet csinálni. Bekopogtam az ajtón, mire egy ideges JR tépte fel az
ajtót. Ijedtemben három lépést hátráltam.
-Ja, csak te vagy az?-Kijjebb nyitotta az ajtót.-Gyere be,
Panni a haját szárítja. Bocs ha megijesztettelek.
-Kire vártál ilyen képpel?-Léptem be a szobájukba.
-Ma reggel is "vizes küldetést" tartottak.-Túrt
bele a hajába, eddig fel sem tűnt, hogy csöpög belőle a víz.-Azt hittem
visszajönnek. Téged nem kaptak el?
-Szerencsére megúsztam. Csak fotósorozatot készítettek
rólunk.-Vontam meg a vállam.-Ezt hoztam vissza.-Nyomtam a kezébe a
gépet.-Himchan járt itt?
-Ja, meg L.Joe.-Fintorgott.
-Verd meg őket helyettem is. L.Joet nem kell annyira, őt
jobban bírom.-JR nevetett, aztán kimentem a szobájukból.
JuJu:
2 nap múlva összecuccoltunk, és indultunk vissza Koreába. A
sors azzal a szerencsétlenséggel áldott meg, hogy Ms.Ribanc mellé kellett
ülnöm. MinHyun egy nappal előbb elment, mert az anyukája kórházba került.
Felvettem a fejhallgatót, és zenét kezdtem hallgatni, amikor kirántotta a fél
méteres műkörmeivel a zsinórt a telómból.
-Ez mire volt jó?-Néztem rá. Hátradobta a tökkkéletes haját,
és cuppantott egyet a szájával.
-Idegesítő a zenéd.
-Nem annyira, mint te.
-HAH!-Fordult be a fal felé. Megjegyzem a zeném NEM
hallatszhatott ki, mivel 1:nem hallgattam hangosan, 2:sohasem hallatszik ki.
Aron felé néztem, aki pont minket figyelt, és egy bátorító mosolyt küldött
felém, aztán visszafordult ChangJohoz, aki épp nagyban magyarázott neki
valamit.-Hát nem édes!-Hallottam meg YoungAh hangját.-Olyan kis imádnivaló.
Olyan jó a teste.-Áradozott.
-Mégis kicsoda?
-Aron baby, ki más?
-Leszállhatsz róla.-Morogtam.
-Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak.
-És miért is nem?
-Mert egy híres modell vagyok.-Fintorgott.-Nem is tudom
miért állok szóba egy egyszerű senkivel.-Az utolsó szót meg sem hallottam.
-Én sem tudom.-Tettem újra a fejemre a fülhallgatót, és
lehunytam a szemem, hogy úgy tűnjön, hogy alszok. A repülőút nagy része ezzel
szerencsére elment. Már nem volt sok a leszállásig, amikor a drágalátos
kisasszony rám öntötte a kávéját. Mondjuk csak a kezemre ment, de nagyon forró
volt.
-Upsz.-Nyávogta, és elkezdte letörölgetni a szoknyájáról a
kávéfoltot. Az ajkamba haraptam, hogy ne sikítsak föl. Aron pár másodpercen
belül mellettem termett, és segített lemosni a kávét, aztán kikísért a
mosdókhoz, ahol hideg vizet engedtünk a piros foltra. Egy puszit nyomott a
kezemre, és a számra is.
-Minden oké?
-Hol a francban szedte fel ezt a nőszemélyt a haverod? El
kéne beszélgetni vele a nőügyeiről! Egyébként miért nem vitte magával?
-Aznap este rákattant ChangJora a kis őfelsége, és nem volt
hajlandó otthagyni.
-Most meg téged nézegetett.
-Tudom hogy jól nézek ki.-Villantott egy csábos mosolyt.
-Komolyan.-Sóhajtottam.-Hát nem édes? Olyan kis
imádnivaló! Olyan jó a teste!-Utánoztam a nyávogós hangját.
-Ezt mondta rólam?-Fintorgott Aron, mire biccentettem.-Ne
aggódj! Senki miatt nem hagynálak el!-Ölelt át. A mellkasának támasztottam a fejem,
és beszívtam az illatát. Ettől kicsit megnyugodtam, úgyhogy visszamentünk az
utasfülkébe. 10 perc múlva leszálltunk. Elbúcsúztunk a TEEN TOPosoktól, a
BAPesektől, és a MYNAMEs srácoktól, meg a hozzájuk tartozó lányoktól, és
indultunk haza.
Panni: /December elején/
-Ajjj!-Dőltem ki a kanapén.
-Mi van tündérkém?-Guggolt le mellém JR.
-Vagy esik az eső, vagy fagy, vagy fúj a szél, és állandóan
olyan hideg van, hogy akár Tif is kettétörne a ház sarkánál.
-Szerintem ezért nem engedi ki Tifany a
macskáját.-Kuncogott, aztán az arcomat kezdte simogatni.
-Rossz kedvem van.
-Azt vettem észre. Elmegyünk sétálni?
-Odafagyok az első lépésnél.-Morogtam.
-Naaa!-Hajolt közelebb hozzám.-Csak az én
kedvemért!-Belenéztem a kiskutyaszemeibe, aztán megadtam magam.
-Oké, menjünk.-Felöltöztünk az időjárásnak megfelelően,
aztán a belváros felé indultunk. Megnéztük a kirakatokat, beugrottunk Patiékhoz
(nagyon megy az üzletük), megbeszéltük a következő csajos est
időpontját, aztán sétáltunk még a Han mellett, utána pedig beültünk egy
teaházba.
-Mit gondolsz a családokról?
-Milyen családokról?
-Mondjuk arról, ami neked lesz.
-De erről már beszélgettünk!-Kortyolrtam bele a forró,
citromos-citrusos-mentás teámba.-És nem is egyszer.
-Oké...-Vakarta meg a tarkóját.
-Valami fontos dolog van, de nem tudod hogyan kezdj bele,
igaz?
-Igen.-Sóhajtott. Az asztal alatt matatott valamivel, aztán
átnyúlt az asztal felett, és megfogta a kezem.-Nem tudom hogy kezdjem el, vagy
le kéne-e térdelnem, meg ilyenek...-Vakarta meg idegesen a tarkóját.-De nekem
ez nagyon fontos, és szeretném, ha...
-JoungHyun.-Simogattam meg a kézfejét.-Nyugi!
-Ez nem olyan egyszerű! Ha nem úgy válaszolsz a kérdésemre,
ahogy azt elképzeltem, akkor... Tuti darabokra hullok. Szóval...-Eddig kerülte
a pillantásomat, de most mélyen a szemembe nézett.-Szeretném ha...-Nyelt
egyet.-Ha te lennél...a...menyasszonyom.
-JR, ez...-A boldogságtól majdnem sírni kezdtem. Felemelte a
másik kezét, és egy kis dobozkát nyújtott felém. Egy pillanatra elengedte a
kezem, és kinyitotta a pici dobozkát, aztán kivett belőle egy gyűrűt, és
felhúzta a bal kezem gyűrűsujjára.
-Leszel..?-Nézett fel rám, miközben az ajkát
harapdálta.-Leszel a...?
-Igen.-Nyeltem le egy könnycseppet, miközben az ölébe
ültem.-Ez a legeslegcsodálatosabb ajándék, amit valaha kaptam!-Suttogtam,
miközben a könnyeim csorogtak le az arcomon. JR szorosan magához ölelt, és egy
nagyot sóhajtott megkönnyebbülten.
-Köszönöm, hogy vagy nekem!-Suttogta a fülembe, aztán
hosszasan megcsókolt. Boldog mosollyal váltunk el egymás ajkaitól, miközben még
jobban az ölébe húzott.-Tetszik?-Kérdezte, mikor a bal kezemre néztem.
-Nagyon szép! Olyan mintha egy festmény lenne belekomponálva... Hol
találtál ilyet?
-Titok.-Mosolyodott el, és egy puszit nyomott az arcomra.-De
van még egy nagyon fontos dolog!-Suttogta, mire felé fordultam.
-Igen?
-A pledis megadta az engedélyt, így májusban összeházasodhatunk!-Nevetett
fel.-Az még fél év, de május elsejétől már azt csinálhatunk amit akarunk.
Megérte ennyit nyaggatni az igazgatót.-Meredt ki az ablakon, aztán rám
nézett.-Ne sírj már!-Suttogta nevetve, és letörölte a könnyeimet.
-Könnyű azt mondani! Olyan boldog vagyok!-Csókoltam
össze-vissza az arcát. Miután elapadtak a könnyeim kibontakoztam JR öleléséből,
megittuk a maradék (elhűlt) teánkat, aztán hazafelé vettük az irányt.
-Holnap bejössz a forgatásra?-Kérdezte, mikor az ajtóban
álltunk.
-Ne menj el!-Kértem, mire beljebb lépett, és becsukta maga
után a lépcsőház ajtaját.
-Nem is terveztem elmenni. Ezek után valahogy mindig velem
kell maradnod.-Ölelt át hátulról.
-Eddig is együtt voltunk szinte mindig.
-Csak a szinte-ével van bajom.-Suttogta, aztán
felmentünk a lépcsőkön.
-Mikor kezdődik a forgatás?-Ültem le a kanapéra.
-11-kor, de előtte még ruhapróba, sminkelés, táncpróba, meg
egyebek.
-Engem fél 11-re rendeltek be, a fotózás miatt. Mikorra kell
odaérned?
-8-ra.
-Akkor megyek veled.-Ásítottam. Egy időre csendben
maradtunk.
-Beszélnem kell még a szüleiddel.
-Hogy?-Néztem fel rá.
-Elrablom az egyik lányukat. Tőlük is engedélyt kell kérni
erre, nem?
-Karácsonyra hazamegyünk, úgy volt, nem?
-Ez még mindig áll.
-Akkor nem kell problémáznod!-Simítottam meg a karját.-Egyébként
is szeretnek téged is, és látják, hogy boldogok vagyunk együtt. Nem lesz semmi
baj.
-Remélem igazad van…-Suttogta, és egy puszit nyomott a
számra, aztán felkapott, és bevitt a hálószobámba. Betakargatott, adott még egy
jóéjt puszit, aztán hallottam, ahogy megágyaz magának a kanapén, utána
elaludtam.