97. Fejlemények

Eszti:

Reggel arra ébredtem, hogy minden tagom fáj, és valakik vakuznak a szemembe.

-Menjetek a francba!-Morogtam, és eltoltam magamtól az ébredező Rickyt. DaeHyun vigyorogva kattogtatta tovább Panni gépét.

-Olyan cukik vagytok együt...-Rebegtette a szempilláit Himchan, Zelo pedig mellette fetrengett a röhögéstől.

-Te!-Mutattam Himchanra.-Meghalsz!-Indultam el felé. Himchan abbahagyta a szempilla rezegtetést, Zelo meg félrenyelte a nyálát, és köhögni kezdett. Ricky pedig DaeHyunnal veszekedett. Már majdnem odaértem a rettegő fiúkhoz (egyébként tőlem nem kell félni, csak a színészi tehetség...), amikor kicsapódott az ajtó, és egy röhögő ChunJi lépett be. Az ajtófélfának támaszkodott, aztán akadozva a röhögéstől beszélni kezdett.

-YoungJae... az arcát mosta,... és belement a szappan... az orrába, és most... bu..buborékot fúj...az orrával!-Nyögte ki, aztán röhögve eldőlt a földön. Zelo, DaeHyun és Himchan megfeledkeztek mindenről, és rohantak a fürdőjükbe megnézni a szenzációt. Az idősebb közben a kezembe nyomta Panni gépét. Ricky álmos szemekkel nézett utánuk, aztán nyújtózkodott egy nagyot. Odaslattyogott hozzám, és még egyszer megölelt, aztán ő is kisurrant megnézni YoungJaet. Sóhajtva becsuktam az ajtót, és átöltöztem. Összefogtam a hajam, felkaptam Panni fényképezőgépét, kitöröltem a Himchan által csinált képeket, aztán a tesómék szobája felé indultam. A folyosón találkoztam Niellel, akitől kaptam egy jóreggelt ölelést (hogy minek arról fogalmam sincs), utána rohant tovább röhögni YoungJaen. Én a folyosó egyik végében "laktam", míg JR és Panni pont a másik végén. Találkoztam még JongGukkal, és CAPpal is, akik mentek rendet csinálni. Bekopogtam az ajtón, mire egy ideges JR tépte fel az ajtót. Ijedtemben három lépést hátráltam.

-Ja, csak te vagy az?-Kijjebb nyitotta az ajtót.-Gyere be, Panni a haját szárítja. Bocs ha megijesztettelek.

-Kire vártál ilyen képpel?-Léptem be a szobájukba.

-Ma reggel is "vizes küldetést" tartottak.-Túrt bele a hajába, eddig fel sem tűnt, hogy csöpög belőle a víz.-Azt hittem visszajönnek. Téged nem kaptak el?

-Szerencsére megúsztam. Csak fotósorozatot készítettek rólunk.-Vontam meg a vállam.-Ezt hoztam vissza.-Nyomtam a kezébe a gépet.-Himchan járt itt?

-Ja, meg L.Joe.-Fintorgott.

-Verd meg őket helyettem is. L.Joet nem kell annyira, őt jobban bírom.-JR nevetett, aztán kimentem a szobájukból.

JuJu:

2 nap múlva összecuccoltunk, és indultunk vissza Koreába. A sors azzal a szerencsétlenséggel áldott meg, hogy Ms.Ribanc mellé kellett ülnöm. MinHyun egy nappal előbb elment, mert az anyukája kórházba került. Felvettem a fejhallgatót, és zenét kezdtem hallgatni, amikor kirántotta a fél méteres műkörmeivel a zsinórt a telómból.

-Ez mire volt jó?-Néztem rá. Hátradobta a tökkkéletes haját, és cuppantott egyet a szájával.

-Idegesítő a zenéd.

-Nem annyira, mint te.

-HAH!-Fordult be a fal felé. Megjegyzem a zeném NEM hallatszhatott ki, mivel 1:nem hallgattam hangosan, 2:sohasem hallatszik ki. Aron felé néztem, aki pont minket figyelt, és egy bátorító mosolyt küldött felém, aztán visszafordult ChangJohoz, aki épp nagyban magyarázott neki valamit.-Hát nem édes!-Hallottam meg YoungAh hangját.-Olyan kis imádnivaló. Olyan jó a teste.-Áradozott.

-Mégis kicsoda?

-Aron baby, ki más?

-Leszállhatsz róla.-Morogtam.

-Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak.

-És miért is nem?

-Mert egy híres modell vagyok.-Fintorgott.-Nem is tudom miért állok szóba egy egyszerű senkivel.-Az utolsó szót meg sem hallottam.

-Én sem tudom.-Tettem újra a fejemre a fülhallgatót, és lehunytam a szemem, hogy úgy tűnjön, hogy alszok. A repülőút nagy része ezzel szerencsére elment. Már nem volt sok a leszállásig, amikor a drágalátos kisasszony rám öntötte a kávéját. Mondjuk csak a kezemre ment, de nagyon forró volt.

-Upsz.-Nyávogta, és elkezdte letörölgetni a szoknyájáról a kávéfoltot. Az ajkamba haraptam, hogy ne sikítsak föl. Aron pár másodpercen belül mellettem termett, és segített lemosni a kávét, aztán kikísért a mosdókhoz, ahol hideg vizet engedtünk a piros foltra. Egy puszit nyomott a kezemre, és a számra is.

-Minden oké?

-Hol a francban szedte fel ezt a nőszemélyt a haverod? El kéne beszélgetni vele a nőügyeiről! Egyébként miért nem vitte magával?

-Aznap este rákattant ChangJora a kis őfelsége, és nem volt hajlandó otthagyni.

-Most meg téged nézegetett.

-Tudom hogy jól nézek ki.-Villantott egy csábos mosolyt.

-Komolyan.-Sóhajtottam.-Hát nem édes? Olyan kis imádnivaló! Olyan jó a teste!-Utánoztam a nyávogós hangját.

-Ezt mondta rólam?-Fintorgott Aron, mire biccentettem.-Ne aggódj! Senki miatt nem hagynálak el!-Ölelt át. A mellkasának támasztottam a fejem, és beszívtam az illatát. Ettől kicsit megnyugodtam, úgyhogy visszamentünk az utasfülkébe. 10 perc múlva leszálltunk. Elbúcsúztunk a TEEN TOPosoktól, a BAPesektől, és a MYNAMEs srácoktól, meg a hozzájuk tartozó lányoktól, és indultunk haza.

Panni: /December elején/

-Ajjj!-Dőltem ki a kanapén.

-Mi van tündérkém?-Guggolt le mellém JR.

-Vagy esik az eső, vagy fagy, vagy fúj a szél, és állandóan olyan hideg van, hogy akár Tif is kettétörne a ház sarkánál.

-Szerintem ezért nem engedi ki Tifany a macskáját.-Kuncogott, aztán az arcomat kezdte simogatni.

-Rossz kedvem van.

-Azt vettem észre. Elmegyünk sétálni?

-Odafagyok az első lépésnél.-Morogtam.

-Naaa!-Hajolt közelebb hozzám.-Csak az én kedvemért!-Belenéztem a kiskutyaszemeibe, aztán megadtam magam.

-Oké, menjünk.-Felöltöztünk az időjárásnak megfelelően, aztán a belváros felé indultunk. Megnéztük a kirakatokat, beugrottunk Patiékhoz (nagyon megy az üzletük), megbeszéltük a következő csajos est időpontját, aztán sétáltunk még a Han mellett, utána pedig beültünk egy teaházba.

-Mit gondolsz a családokról?

-Milyen családokról?

-Mondjuk arról, ami neked lesz.

-De erről már beszélgettünk!-Kortyolrtam bele a forró, citromos-citrusos-mentás teámba.-És nem is egyszer.

-Oké...-Vakarta meg a tarkóját.

-Valami fontos dolog van, de nem tudod hogyan kezdj bele, igaz?

-Igen.-Sóhajtott. Az asztal alatt matatott valamivel, aztán átnyúlt az asztal felett, és megfogta a kezem.-Nem tudom hogy kezdjem el, vagy le kéne-e térdelnem, meg ilyenek...-Vakarta meg idegesen a tarkóját.-De nekem ez nagyon fontos, és szeretném, ha...

-JoungHyun.-Simogattam meg a kézfejét.-Nyugi!

-Ez nem olyan egyszerű! Ha nem úgy válaszolsz a kérdésemre, ahogy azt elképzeltem, akkor... Tuti darabokra hullok. Szóval...-Eddig kerülte a pillantásomat, de most mélyen a szemembe nézett.-Szeretném ha...-Nyelt egyet.-Ha te lennél...a...menyasszonyom.

-JR, ez...-A boldogságtól majdnem sírni kezdtem. Felemelte a másik kezét, és egy kis dobozkát nyújtott felém. Egy pillanatra elengedte a kezem, és kinyitotta a pici dobozkát, aztán kivett belőle egy gyűrűt, és felhúzta a bal kezem gyűrűsujjára.

-Leszel..?-Nézett fel rám, miközben az ajkát harapdálta.-Leszel a...?

-Igen.-Nyeltem le egy könnycseppet, miközben az ölébe ültem.-Ez a legeslegcsodálatosabb ajándék, amit valaha kaptam!-Suttogtam, miközben a könnyeim csorogtak le az arcomon. JR szorosan magához ölelt, és egy nagyot sóhajtott megkönnyebbülten.

-Köszönöm, hogy vagy nekem!-Suttogta a fülembe, aztán hosszasan megcsókolt. Boldog mosollyal váltunk el egymás ajkaitól, miközben még jobban az ölébe húzott.-Tetszik?-Kérdezte, mikor a bal kezemre néztem.

-Nagyon szép! Olyan mintha egy festmény lenne belekomponálva... Hol találtál ilyet?

-Titok.-Mosolyodott el, és egy puszit nyomott az arcomra.-De van még egy nagyon fontos dolog!-Suttogta, mire felé fordultam.

-Igen?

-A pledis megadta az engedélyt, így májusban összeházasodhatunk!-Nevetett fel.-Az még fél év, de május elsejétől már azt csinálhatunk amit akarunk. Megérte ennyit nyaggatni az igazgatót.-Meredt ki az ablakon, aztán rám nézett.-Ne sírj már!-Suttogta nevetve, és letörölte a könnyeimet.

-Könnyű azt mondani! Olyan boldog vagyok!-Csókoltam össze-vissza az arcát. Miután elapadtak a könnyeim kibontakoztam JR öleléséből, megittuk a maradék (elhűlt) teánkat, aztán hazafelé vettük az irányt.

-Holnap bejössz a forgatásra?-Kérdezte, mikor az ajtóban álltunk.

-Ne menj el!-Kértem, mire beljebb lépett, és becsukta maga után a lépcsőház ajtaját.

-Nem is terveztem elmenni. Ezek után valahogy mindig velem kell maradnod.-Ölelt át hátulról.

-Eddig is együtt voltunk szinte mindig.

-Csak a szinte-ével van bajom.-Suttogta, aztán felmentünk a lépcsőkön.

-Mikor kezdődik a forgatás?-Ültem le a kanapéra.

-11-kor, de előtte még ruhapróba, sminkelés, táncpróba, meg egyebek.

-Engem fél 11-re rendeltek be, a fotózás miatt. Mikorra kell odaérned?

-8-ra.

-Akkor megyek veled.-Ásítottam. Egy időre csendben maradtunk.

-Beszélnem kell még a szüleiddel.

-Hogy?-Néztem fel rá.

-Elrablom az egyik lányukat. Tőlük is engedélyt kell kérni erre, nem?

-Karácsonyra hazamegyünk, úgy volt, nem?

-Ez még mindig áll.

-Akkor nem kell problémáznod!-Simítottam meg a karját.-Egyébként is szeretnek téged is, és látják, hogy boldogok vagyunk együtt. Nem lesz semmi baj.

-Remélem igazad van…-Suttogta, és egy puszit nyomott a számra, aztán felkapott, és bevitt a hálószobámba. Betakargatott, adott még egy jóéjt puszit, aztán hallottam, ahogy megágyaz magának a kanapén, utána elaludtam.