Eszti:
-Szia! – Öleltem meg a hazatérő MinHyunt.
-Szia hercegnőm! – Adott egy puszit, aztán letette a
táskáját, meg a kabátját. – A fiúk még nem értek haza? – Húzkodta az ingét,
miközben a nappali felé ment.
-Nem, még nem. De nemsokára megjönnek ők is.
-Láttam egy hirdetést. – Vett elő a táskájából egy papírt.
Gyorsan átfutottam a sorokat, aztán ránéztem.
-Gyakornok felvétel? Mire jó az neked? – Ültem le a
konyhaasztalhoz, ahol már megterítettem neki.
-Nem nekem, hanem a srácoknak. – Huppant le a székére, és
enni kezdett.
-A srácoknak? – Húztam fel a szemöldököm. – Addig nem
csinálhatnak semmit, amíg össze nem takarítanak az emeleten.
-Jaj, édesem, ne csináld már! Tizenhét évesek. – Nyelte le a
falatot.
-Én tizenhét éves koromban már Tokióban laktam, te pedig már
gyakornok voltál, közel a debütáláshoz. Ők meg még a szobájukat sem tudják
rendben tartani!
-Mert zenészek. – Mondta ki a tényt.
-Attól még nem csak gitározni lehet azzal a söprűvel. –
Morogtam.
-Néha kicsit elengedhetnéd őket. Nem kell, hogy akkora rend
legyen a szobájukban, mint amekkorát elvársz tőlük. Elvégre fiúk, és kamaszok.
-Attól még nem kellene a szennyest ledobálniuk a földre, és
széthagyni a cuccaikat. Ha tudnám, hogy összepakolnak, nem lennék ideges. –
Morogtam.
-Majd összepakolnak. – Legyintett.
-Három hímneművel élek egy lakásban, és csak én takarítok.
Aminek ezennel vége lesz. Az ikrek összepakolnak, vagy nem csinálhatnak semmit.
– Álltam fel az asztaltól. MinHyun felmosolygott rám.
-Finomat főztél.
-Nem lágyultam meg. – Morogtam, miközben a dolgozószobába
mentem. Elkezdtem megrajzolni a rendelést, de közben meg rájöttem, hogy nincs
holnapra kaja. Így visszamentem a konyhába.
-Tényleg nagy a rumli. – Jött le az emeletről MinHyun.
-Tessék, megmondtam. – Tártam szét a kezem. – Addig nem
mehetnek sehová, amíg minimális rend és takarítás nincs.
-Jó, ha felhozzák a gyakornokos témát majd rávesszük őket. –
Ölelt át. – Megyek, megtanulom az új
album dalait.
-Majd mindenképp koncerteznetek kell.
-Tudom. És alig várom. – Kacsintott, majd eltűnt a szobában.
Sóhajtva álltam neki a kajacsinálásnak.
 |
| MinYoung |
Hwang MinYoung:
A bratyómmal hazafelé tartottunk a busszal. Vége a
zeneóráknak, amiket tényleg nagyon szeretünk, de egy hosszú nap után a suliban
már elég volt mindenből.
-Jól vagy Hyung? – Nézett rám MinHyun.
-Annyira, mint te. – Süppedtem még jobban bele a székbe. Ő
az ablakon bámult ki, én meg próbáltam nem elaludni. Már csak tíz megálló, és
otthon vagyunk.
-Te, nézd! – Lökte meg a vállam az egyik megállóban.
Kinéztem az ablakon, és elolvastam a plakátot:
„MINDENKIBEN MEGVAN AZ IDOL!”
Gyakornokokat keresünk!
Tehetségesnek tartod magad? Gyere el!
Mindenkit szívesen látunk a meghallgatáson, november
20-án!
Helyszín: Szöul, SM TOWN, alagsor 115.
(Fiatalkorúaknak szülői beleegyezés szükséges)
-Szerinted? – Néztünk össze, amikor elindult a busz.
-Apa tuti beleegyezik. – Vont vállat MinHyun. – Egyszer ki
lehet próbálni, nem?
-Felőlem! De csak ha anya is igent mond. – A bátyám
bólintott, és láttam rajta, hogy már elkezdte tervezgetni a jövőjét.
-Várj. – Nézett rám hirtelen. – Mi lenne ha DongHaenek is
szólnánk? BaekHoék biztosan beleegyeznének.
-Nem tudom… Talán tizen öt évesen még kicsit fiatal, nem? –
Gondolkodtam el.
-Alakíthatnánk egy bandát. – Válaszolt. – Mi úgy is
játszunk. DongHae meg énekelhetne.
-A duó jobban tetszik. – Fintorogtam. - Hogy Hae
kornyikáljon ott nekünk? Na ne! Oké, hogy hegedülni kiválóan tud, de… a hangja
engem nem győz meg.
-Mindegy, először kérdezzük meg anyuékat, aztán ha
elengednek, akkor gondolkodunk ezen. – Bólintott. – Jobban belegondolva nem
szeretném Hae hangját hallani. Talán valaki mást kéne beszervezni, ha kellene.
-Ja, de majd kiderül.
Csendben utaztunk a mi megállónkig, aztán gondolatainkba
merülve baktattunk haza.
Ha tényleg sikerülne bejutnunk, akkor foglalkozhatnánk
azzal, amivel szeretünk. Jó, én DJ, vagy zenei producer, esetleg dalszerző
szeretnék lenni. MinHyun meg szövegíró, dalszerző… Tök jól össze tudnánk hozni
pár számot, saját magunknak, ha engedik.
Apa elmesélte párszor, hogy milyen kemény munkát jelentett
bejutni neki a NU’ESTbe, és azt kérte, hogy ha nem muszáj, akkor ne legyünk
idolok…Sokszor nézegettük az Mviket, és például a debütáló dalukon, a FACE-n,
elmondása szerint hat hónapot dolgoztak, mire összeállt a kép.
MinHyun kinyitotta a
kaput, aztán pár lépéssel az ajtónál termett. Nekem persze vissza kellett
zárnom a kaput, meg a bejárati ajtót is. Anya valahol a konyhában főzött, mert
onnan hallottam a bátyám hangját.
-Szia! – Öleltem meg
anyut, aztán megnéztem mi készül. Néha olyan fura kajákat csinált, mint amilyet
a nagyi szokott, amikor elmegyünk hozzá. Töltött paprika, meg szilvás gombóc… Jó, az mondjuk finom, de néha elgondolkodok azon, hogy például a halászlét hogy bírják megenni. – Mi lesz ebből?
-Palacsinta. Remélem
éhesek vagytok. – Mosolygott ránk. Aztán visszafordult a kajához. – Ma fent
jártam a szobátokban.
-Ajaj. – Nyögtünk fel
egyszerre.
-Hát, igen. Kicsit össze
kellene rakodnotok. Oké, hogy tinik vagytok, és fiúk, de azért nem kell
széthagyni minden holmitokat a padlón.
-Holnap összepakolhatunk?
– Kérdezte „légyszi-légyszi-légyszi” fejjel MinHyun.
-Nekem mindegy mikor
pakoltok össze, de a hétvégén meg kell csinálnotok. – Nézett ránk szigorúan. Hupsz, akkor tényleg meg kell csinálnunk a
szobát.
-Apa merre van? –
Kérdeztem egy idő után.
-A dolgozószobában. –
Intett az említett helység felé. MinHyunnal bekopogtunk az ajtón, aztán
beléptünk. Apa az asztalánál ült, és papírok fölé görnyedt. A nyakában
fejhallgató lógott.
-Szevasztok srácok! –
Fordult meg, és elpacsizott velünk. – Milyen napotok volt?
-Kibírható. Min dolgozol?
– Álltunk mellé. A papíron dalszöveg volt. – Új album?
-JR küldte, valószínűleg
igen.
-Apa… - Kezdtem aztán
MinHyunra néztem, hogy ő mondja tovább. Ő az idősebb, és az ő ötlete volt…
-Láttunk ma egy plakátot,
hogy lesz egy meghallgatás.
-Mikor lesz, és hol? –
Fordult felénk.
-November huszadikán, az
SMnél. – Válaszoltam.
-És ti el szeretnétek
menni, igaz? – Mindketten bólintottunk. – Én tudom, hogy a zenével akartok
foglalkozni, de nem biztos hogy jó ötlet ez. Nagyon sok a gyakornoki idő,
leterhelő, és addig a tanulásra sem tudtok koncentrálni.
-Tudjuk apa. Csak
szeretnénk… - Kezdtem, de elakadtam.
-Szeretnénk kipróbálni. –
Segített ki a bátyám.
-Felőlem elmehettek, de
Esztivel is meg kell még ezt beszélnem. Neki is mondjátok el, és holnapra
eldöntjük. Így jó?
-Persze.
-Fiúk, vacsora! – Kiabált
anya a nappaliból.
-Megyünk! – Kiabált vissza
apa, aztán ledobta a fejhallgatót, és kiterelt minket az étkezőbe.
Leültünk az asztalhoz, és
csendben enni kezdtünk. A leves koreai stílusú volt, a második viszont
káposztás tészta, ami magyar kaja. Igen, anya így szokott főzni.
-Nagyon finom lett édesem!
– Dícsérte apa a kosztot, mi meg teli szájjal bólogattunk. Tényleg finom, csak
ha a suliban megkérdezik, hogy mi lesz az ebédünk, és ilyen furi nevet kell
mondanunk, azt hiszik, hogy valami űr-kaját eszünk, amit a marslakók csinálnak.
-Anya, ma láttunk egy
plakátot, hogy lesz egy meghallgatás. – Kezdte MinHyun, miután lenyelte a
falatot.
-Milyen meghallgatás?
-Az SMnél, november
huszadikán. Gyakornokokat keresnek. – Válaszoltam. Anya apára nézett, aki
vállat vont.
-Én elengedném őket.
-Fiúk, a gyakornoki idő
nagyon kemény, és hosszú. Közben ti még suliba is jártok. Ti zenészek vagytok.
Ha kaptok egy maneggert, és lesz egy főnökötök akkor azok olyanná tesznek,
amilyenné ők akarnak. – Kezdte anya. – Teljesítik az álmotokat, énekelhettek,
de el kell fogadnotok azt, hogy akkor nem adhatjátok önnmagatokat, hanem egy
megcsinált csapatban lesztek, egy megcsinált felállásban. Szerintem ti ennél
jobbak vagytok.
-Köszönöm, édesem. –
Morogta apa, ami kicsit oldott a hangulaton.
-Te is ezt mondod
visszagondolva. – Grimaszolt anya. Aztán megint hozzánk fordult. – Elkezdhettek
zenélni, de talán nem így kellene elindulnotok.
-De azért elengedünk
titeket arra a meghallgatásra, ha nagyon szeretnétek. – Rágott meg egy falatot
apa.
-Mi? De hát… - Kerekedett
ki anya szeme.
-Eszti, szerintem ők már
elég nagyok ehhez. Eldöntik. Ha tetszik nekik az SMnél, akkor legyen.
-De meg kell ígérnetek,
hogy először is, összepakoltok odafent, és másodszor ha bekerültök akkor sem
hagyjátok abba az iskolát, és minimum az érettségiig eljuttok.
-Oké. – Válaszoltunk
kórusban.
-Nos, akkor drukkolok
nektek. – Mosolyodott el anya.
Vacsi után felbaktattunk a
szobánkba, és szembetalálkoztunk azzal, amiről anya beszélt: romhalmaz. Talán
az a legjobb szó rá.
-Majd holnap. – Legyintett
MinHyun, aztán átugrott egy ruhakupacot, és előhúzta az ágya alól a gitáromat.
Hogy hogy került oda… Rejtély.
Odadobta nekem a
hangszert, én meg megpróbáltam úgy eljutni az ágyamig, hogy nem esek hasra
semmiben.
-És akkor most? –
Kérdeztem.
-Elmehetünk. Ezt a rumlit
holnap eltakarítjuk. – Mutatott az ágya előtt terpeszkedő cuccokra.- És
nekiállhatunk a dalunknak.
-Előbb utána kéne nézni,
hogy mi van a meghallgatáson, nem? – Húztam elő a párnám alól a Tabletem.
-Az is jó ötlet. –
Bólintott, aztán átesett a törmelékkupacon, és mint egy hajótörött
felkapaszkodott az ágyamra. Arrébb lökött pár farmert, aztán leült mellém.
Ölébe vette a gitáromat, és pengetni kezdte.
Közben megkerestem az SM
veboldalát, és rányomtam a „MEGHALLGATÁS”-ra.
Kedves vállalkozó
szellemű fiatal!
„MINDENKIBEN MEGVAN AZ
IDOL!”
Gyakornokokat keresünk!
Tehetségesnek tartod magad? Gyere el!
Mindenkit szívesen látunk a meghallgatáson, november
20-án!
Helyszín: Szöul, SM TOWN, alagsor 115.
(Fiatalkorúaknak szülői beleegyezés szükséges)
Ha felkeltette az
érdeklődésedet a meghallgatás olvasd el ITT a részleteket!
Rányomtam az ITT-re, mire
betöltött egy másik oldalt.
„MINDENKIBEN MEGVAN AZ
IDOL!” címmel hirdet az SM TOWN meghallgatást, és gyakornok felvételt a
kiadóhoz.
HA úgy érzed
megpróbálod gyere el nyugodtan, semmit sem veszíthetsz! Mindenkit szívesen
várunk!
A meghallgatás az SM
TOWN nagytermében, az alagsor 115-ös termében lesz. November 20-án, reggel 8:00
– 17:00 –ig.
(Ha a számoltnál több
jelentkező lesz, akkor November 21-én is ugyanebben az időtartamban tartunk egy
második meghallgatást. Erre a II. Meghallgatásra csak azok jöhetnek el, akik
November 20-án nem kerültek sorra!)
Nem szükséges előre
jelentkezni, a helyszínen, a meghallgatás napján is lehet.
A részvéthez
szükséges:
-Személyesen megjelenni
a zsűri előtt
-Személyi igazolvány
-Sorszám – ezt a
meghallgatás napján lehet átvenni.
-Telefonszám, vagy
e-mail cím
Amit a résztvevőktől
elvárunk:
-Minimum 3 perces zeneszám
eléneklése
-Minimum 3 perces
zeneszám eltáncolása
Ezek lehetnek ismert
előadók betanult koreográfiái, és egyéni is. A két feltételt külön fogjuk
értékelni, ezért kérünk benneteket, hogy ne egyszerre adjátok elő a kettőt, és
lehetőleg különböző zeneszámot válasszatok a két produkcióra!
Egyénileg, vagy maximum
ötfős csoportok jelentkezését várjuk!
Ha felvennénk, de
valamiért mégsem tetszik, nyugodtan kiléphetsz.
Jelentkezhetsz ITT,
vagy a helyszínen!
-Na, még mindig benne
vagy? – Néztem a bátyámra.
-Aha. Nem veszítünk vele
semmit. És mehetünk duóban is.
-Eltáncolhatnánk apáék
valamelyik koreográfiáját. Azt már úgy is tudjuk.
-Vagy kereshetünk valami
duósabbat. – Vette ki a kezemből a tabot. Pötyögött rajta valamit, aztán felém
tartotta szerkezetet. – Na? Mit szólsz hozzá?
-LR, Beautiful Liar? Az
meg mi?
-Emlékszel a VIXXes
hapsikra? Anya párszor mesélt róluk.
-Aha… Nem. – Ráztam a
fejem. Azt tudom, hogy a MYNAME-sekkel, Teen Top-el, meg a B.A.P-vel jóban
voltak/vannak… De hogy a VIXX! Nem rémlik.
-Hatan voltak, és ezek
közül kettő, Leo meg Ravi duója ez. – Mutatott a képernyőre.
-Ja! Biztos. – Bólogattam.
-Komolyan, miért csak az
újakat hallgatod? A régiek is jók.
-Fogalmam sincs. Na,
mutasd! – Elindította a videót, és hallgattuk. Zongora van benne, ami
MinHyunnak nagyon tetszik, és van benne kemény rapp rész, ami meg az enyém
lesz.
-Sirály! Ez tetszik. –
Bólogattam. – Ezt énekeljük.
-És apáék koreográfiáját
táncoljuk.
-Melyiket? – MinHyun
elgondolkodott, aztán pár másodpercen belül egymásra néztünk, és együtt mondtuk
ki: FACE.
-Oké, akkor minden megvan.
Keresek szöveget a Beautiful Liar-hoz, aztán kezdhetjük tanulni.
-Oké, bratyó. De én inkább
már aludni mennék.
-Jó, akkor majd holnap. –
Visszatette a tabot a párnám alá, aztán átesett a törmelékkupacon, és lerázta a
takarójáról a ruháit.
Elmentem fürdeni, aztán
leszaladtam anyuhoz a dolgozószobába.
-Szia, kicsi Min! – Nézett
fel abból, amit csinált. Közelebb mentem hozzá, és láttam, hogy valamit éppen
rajzolt. Tiszta grafitos a keze.
-Nagyon jó lesz! – Néztem
a cicára, aminek még csak a fél feje volt meg, de eddig nagyon cuki.
-Aludj jól! – Nyomott egy
puszit a homlokomra, és óvatosan megölelt, nehogy grafitos legyek.
-Jóéjt! Apának is… -
Néztem a szoba másik oldalán lévő asztalnál alvó apára. Anya felkuncogott, én
meg felszaladtam az emeletre.
A lábammal odébb rugdostam
a cuccokat a földön, és az így keletkezett ösvényen jutottam el az ágyamig.
Letettem az ágy alá a gitáromat, aztán bebújtam a takaró alá.
…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése