04. Szivecskés Május - part 1

Titi:
Reggel zuhogott az eső. Mindenhol hatalmas tócsák, az árkokból az úttestre folyik a víz. Olyan sötét van, mintha a nap nem is létezne. Az utcákon égnek a lámpák, és hideg van. Ahoz képest, hogy május végén járunk, elég gagyi az idő. Tavaly ilyenkor már régen a nyári ruhákban jártunk, hétágra sütött a nap, 35°C volt odakint. Most meg még a télikabátot hordjuk, és alig van 10°C, emellett hetek óta folyamatosan esik.
A suli csendes volt. Sehol a megszokott ricsaj, rohangálás, röhögcsélés. Úgy látszik mindenkire hat a hidegfront. Pati és Niki a szekrényeknek dőlve beszélgettek, szinte suttogva. Elraktam a holmiim, és odamentem hozzájuk.
-Szia Titi!
-Sziasztok!
-Le vagy hangolva.
-Tiszta depi vagyok. Hülye idő. Miről beszéltetek?
-Csak a szerelmi életünk...
-Halljam! Pati?
-Tegnap Baek Ho elvitt moziba, aztán sétáltunk a parkban. Utána anyu felhívott, és mennem kellett haza. Szegényen látszott a csalódás...
-Niki?
-Aron átjött, pont mikor a töri közepén voltam. Segített befejezni, utána elmagyarázta a matekot, bár amit eddig értettem már nem értem, és minden zavarosabb lett. Utána sétáltunk egyet, aztán elmentünk vacsizni. Te hogy állsz?
-Ren ma (elvileg) átjön valamikor. eddig nem ért rá. Gyakorolnia kell valamit a táncban.
-Szóval még a legelején vagytok...
-Új híreim vannak Tokióból!
-Mi? Miért nem ezzel kezdted? Hogy vannak az ikrek?
-Na, mesélj csak!
-Jó, jó lányok! Szóval jövőhét kedden 13:05-kor ér be a gépük. Ha elérik a buszokat, meg a hévet, akkor délután 4 körül itthon lesznek.
-Nem megyünk ki eléjük?
-Akkor még itt poshadunk, és szenvedünk valamelyik drága tanár vizsgáján. 
-Figyelj, legalább egy jó ok, amiért lemaradunk róla.
-Hagyjuk. Az még messze van. Mi van velük? Az osztálytársaik, fiúk...
-Imádják a sulijukat. Igaz, hogy sokszor keverik őket, de ezt már megszokták. Az osztálytársaik jó fejek, viszont a fiúkról nem mondtak semmit.
-Kár. Miért nem ezen a héten jönnek? Kihagyhatnánk vagy ezer felelést, 1-2 röpdogát, és egy halom vizsgát.
-Azt mondták, hogy még ott le akarnak vizsgázni, és utána jönnek haza. És most jön a legjobb: Voltak Koreában, és hoznak nekünk valamit.
-Mit? Mit?
-Azt nem mondták meg. Gondolom valami szuvenyírt. 
-De kár...
-Lányok, kezdődik a matek!-Beültünk a terembe. Az elején még tudtam figyelni, de aztán elmerengtem. Ren, és én. Tényleg sikerül összejönnünk? mi lesz ma tanulás után?... 
A gondolataimat Pati zavarta össze.
-Titi, Titi, Titi!-Suttogta.
-Mi van?
-A tanár...
-Titanilla, jöjjön ki, maga felel.-Értetlenül pislogtam, de felálltam, és kimentem a táblához. Elém tett egy egyenletet.-Írja fel, és oldja meg. Max 20 perce van rá.-Felvéstem a táblára a számokat, aztán bambán levezettem az egyenleteket. A tanár mondott valamit, aztán felkapta a cucmóját, és kiviharzott a teremből. Niki oldalbalökött.
-Hol a francban jársz? TITI! TITI!
-Mi van?
-Ez el van varázsolva. Hagyjuk itt?
-Ez a vak szerelem. Mindenkinek ellepi az agyát, aki valahogy belekeveredik.
-Ren itt áll az ajtóban!
-MI mi van? Hol van? Ki van itt?
-Végre visszatértél. Fogadni mernék, hogy Ren cica járt a fejedben.
-Ember! Te levezettél egy olyan egyenletet, amit még nem is vettünk.
-Azt hogy csináltam?
-Ott van a táblán!- Néztem a rengeteg számot, amit elvileg én véstem oda.
-Fogalmam sincs. Hogy csináltam?
-Néztél bambán a táblára, és körmölted a számokat.-Pati eljátszott engem. szinte gurultunk a földön a nevetéstől. Alig kaptunk levegőt.
-Fizikán elmondod mit beszéltél Esztivel és Pannival?
-Aha, de most nem kapok levegőt.
-amúgy menni kéne. Tudjátok, hogy ki fog akadni ha valaki nincs ott időben.
-És bevág egy szaktanárit, meg két 1-est.-röhögött Niki. Bevonultunk a terembe. Egész órán hülyültünk az utolsó padban. Kb az egész nap így telt. Semmire nem figyeltünk ami a tanárokhoz tartozik. Majd' megszakadtunk a nevetésben.
-Ahoz képest, hogy reggel mindenki tiszta depi volt, most jól elvagyunk.
-Aron üzeni, hogy majd menjünk el a King-be kajálni suli után.-Hogy tisztázzam: King a kedvenc pizzériánk.
-A srácok is ott lesznek?
-Nem, csak Eszti jön el Kínából.
-De ő Japánban van.  
-Pont ez az.
-Akkor Ren is ott lesz...
-Nem, ő elutazott Mongóliába nehogy velünk kelljen ebédelnie.
-Pati olyan gonosz vagy!
-Hagyd békén a kis hercegnőt. Had álmodozzon. Még úgy is kicsi ehhez. 
-Kicsi?! 7 hónappal idősebb vagyok nálad.
-Jaj, katasztrófa. Most már elmondod?
-Mit?
-Amit az ikrekkel beszéltél. Egész nap nem volt rá időd, mert hülyülnünk kellett.
Ja, persze. Szóval felhívtak tegnap suli után.
-Nem este beszéltetek?
-Persze, majd éjfél után hülyítem őket.
-Ja, az időzónák.
-Föci, Niki, föci!
-Jól van már! Folytasd!
-Elmondták mi volt velük tegnap. Azt mondtam, hogy Eszti kórházba került? Tegnap engedték haza, de még be van kötve a keze.
-Nem mondtad. Mi történt?
-Elvileg kosaraztak tesin, és valahogy úgy esett a kezére, hogy eltört az orsócsontja. A könyökétől a csuklójáig be van kötve.
-Juj, szegény. De már jól van ugye?
-Nem Pati, viccből engedték ki a kórházból.
-Akkor nem kell aggódni. Nagyon fájt neki?
-Szerinted? Eltört egy csontja. Kipróbáljuk mennyire fáj? Melyik kezed törjem el?
-Neee! Titi engedj el!-Közben odaértünk a Kinghez. Elengedtem Pati kezét, amire már majdnem rávágtam a képzeletbeli baltával. Bent Rennel futottunk össze.
-Á, itt vagytok! Gyertek, a többiek fent várnak az emeleten.
-Neked is szia!-Pati, Niki már el is tűnt a lépcsőfordulóban.
-Kisasszony...-Ren intett, hogy menjek fel.
-Mi van? Visszamentünk az időben?
-Ne rontsd el a játékomat!-Csináltam egy szemforgatást, és felbattyogtunk a lépcsőkön. Beültünk a kanapéra, Ren szorosan mellettem. Az ebéd alatt halkan beszélgettünk. Utána Min Hyun, és JR hazament, Baek Ho Patit, Aron Nikit, Ren pedig engem kísért haza.
-Bemutathatunk majd titeket a barátnőinknek?
-Rendes csajok?
-Eszti, és Panni? Most viccelsz? Mindent ami Korea, vagy japán imádnak. (Tavaly úgysem volt megtartva a szülinapi bulijuk...)
-Miért nem?
-Tokióban tanulnak, és pont nem tudtak hazajönni. Viszont most 2 hét múlva kedden jönnek.
-Akkor lesz a koncertünk. tényleg, ti is eljöttök?
-Most viccelsz? Egész életemben NU'EST koncertre akartam menni. Szülinapomra is azt kértem, csak apu nem volt hajlandó elfuvarozni Los Angelesbe. 
-Miért? Hiszen itt van a szomszédban.
-Jaj én hülye! Biztos csak a szomszédainknak álcáztátok magatokat, és biztos azt hallottam pár napja délután, hogy próbáltok.
-Biztos, még maszkot is vettünk nehogy felismerj.
-Tudtam én!-Megálltunk a ház előtt.
-Mit szólnál ha...
-Mihez?
-Ha este találkoznánk... Most interjúm lesz, de este ráérek. Na?
-Öööm... Persze. Hol legyek, és mikor?
-Majd jövök érted olyan fél 9 körül.
-Rendben...-Adott a homlokomra egy puszit, és elment. Bent háttal lecsúsztam az ajtón. Most tuti szivecske alakú a szemem, és a fejem körül is azok forognak. Én, és Ren randizunk... Olyan boldog vagyok, vagy leszek, de most is... Na mindegy, a lényeg hogy most vagyok boldog. Felmentem a szobámba, és hanyatt vágtam magam az ágyon, és álmodoztam...

03. Niki hercege

Niki:
Mikor lesz már a nyáriszünet? Elegem van a suliból, meg a tanárokból. A tanulásról nem is beszélve. Mostanában másról sem szólnak a hétköznapok. Ezen a héten 6 vizsgát írtunk, és jövő hétre is van még vagy 3. Soha nem tudok végezni semmivel. Éjfélig tanulok, másnap suli, aztán kézilabda edzés, és megint tanulás. Aludni sem tudok nyugodtan, és csodálkoznak ha fáradt a gyerek.
Suliban:
-Hogy sikerült a vizsga?
-Hát, ööö...
-Szóval nem a legfényesebb igaz? 2 hónap, és végre szünet.-Pati jött oda hozzánk a szekrényekhez.
-Sziasztok!
-Hali Pati! Mesélj, mi van?
-Mivel mi van?
-Veled és Baek Hoval. Azt hiszed nem tudjuk?!
-Nyugi Niki! Tegnap együtt vacsiztunk. Semmi több. A hét többi napján tanultam. Holnap már szombat, végre...
-Ma mit csinálsz?
-Tanulok.
-És?
-Mi és Titi? Nem megyek sehová. Anya otthon lesz, és nem akarom hogy bármit megtudjon.
-Jó, nem kell megenni!-Csengő. Egy újabb szenvedés kezdete: Fizika óra. Kár, hogy nem hoztam el otthonról a kedvenc kispárnámat. De hát más nincs akkor a pad is jó. Bár kicsit kemény. Valami rémlik óra elejéről, aztán kiesett. A következő kép az volt, hogy Titi rázza a vállam.
-Mi van?
-Te komolyan bárhol tudsz aludni. Gyere, már csak egy kémia van.
-És pucolunk haza. VÉGRE!-Bár a kémia = az unalom legfelső foka, vagyis a legunalmasabbnál is unalmasabb unalmak összesítve. Az unalom minden fokának összefoglalása egy szó: kémia. De nem ragozom tovább. Beültünk a terembe. A tanár magyaráz. Az óra az elfáradt, leglassabb csigánál is lassabban megy. Ez a 45 perc egy emberöltőnek tűnik. Már csak 2 perc. Már csak 1. És végre valahára a világrengető CSENGŐSZÓ. Az osztály felpattant (pedig eddig mindenki a reumás csigaként létezett), és rohantunk ki a teremből. Drága tanár úr csak bámult utánunk.
-Végre vége a napnak!
-Leéltem az életem felét.
-És még össze sem jöttetek Baek Hoval.
-Niki!
-Nyugi Pati. Csak féltékeny, mivel Aron nem hívta el magával sehová.
-Ez nem igaz!
-Nos?
-Ma is megígérte, hogy suli után átjön.
-Sok sikert!-Drágaságos barátnőim elindultak a folyosón.
-Most mi van?
-Ne kérdezz, inkább siess haza!
-Kössz Pati!-Az általában 15 perces utat most 6 perc alatt tettem meg. Anya, apa dolgozik, így kong a ház, és végre van egy kis nyugim. Ebédeltem, és leültem tanulni. 5 perc alatt meguntam az egészet, és a telefonomon játszottam. Kis idő múlva megszólalt a csengő. Rohantam az ajtóhoz. Aron állt az utcaajtóban.
-Nem zavarok?
-Egyedül vagyok. Gyere! Ja persze. (Tiszta hülye vagyok, nem tud átrepülni az utcaajtó felett.)- Kimentem a kis benti nyuszis mamuszomban a kapuhoz. Aron vigyorogva nézett végig rajtam.
-Bálba készülsz, vagy pizsipartira?
-Jó vicc. Bejössz, vagy sem? 
-Hülye kérdés.-Visszazártam a kaput, és felmentünk a szobámba. Aron elismerően nézte végig.
-Látom nagy fan vagy.-Meglátta a nyitott tankönyveimet.-Tanulunk kisasszony?
-Töri. De már végeztem. És nem vagyok kisasszony!
-Cicamica benne vagy egy moziban?
-Nem lehetnék simán Niki?
-Nem. Mozi?
-Benne vagyok.
-Nyálas- Szerelmes?
-Biztos?
-Teljesen, ahogy itt állok.
-Akkor kössz, de most nem.-Leültem az ágy szélére, és a kezemmel babráltam.
-Meglepi film?
-Neee!
-Tudom hogy csak a horrort szereted.
-Akkor miért szivatsz?
-Mert jólesik. Na gyere!-A film brutálisabb részeinél Aronba kapaszkodtam. Legalább 70l művért használtak el a forgatáson, és valami nagyon jó sminkesük lehetett. Remegő térdekkel jöttem ki a moziból. Aron (milyen kedves, aranyos, és együttérző pasi) csak röhögött rajtam, majd a kocsinál kicsit együttérzőbb fejjel megkérdezte:
-Jól vagy?
-Szerinted?
-Na, gyere ide!-Közelebb lépett hozzám, és szorosan átölelt. Én csak álltam, mint egy rongybaba. Mire átöleltem volna eltolt magától.
-Most már jobb?
-Talán.
-Az jó.
-Most mit akarsz csinálni?
-Kalandpark?
-Most inkább ne.
-Meglepi?
-Hát...
-Okés, akkor elmegyünk vacsizni.-Belülről a sikítás fojtogatott, de valahogy elnyomtam, és csak mosolyogtam. egy gyönyörű étterembe vitt. Gyertyafényben úszó asztalok, halk zene, virágok... Hercegnőnek éreztem magam. Aron mellett minden valahogy szebb. Mint egy álom, ami most válik valóra. vacsora után sétáltunk egy kicsit a Dunaparton, aztán Aron hazahozott.
-Megjöttünk. Holnap ráérsz?
-Edzésem lesz 6-ig, utána tanulnom kell.
-Ja...-Lehajtotta a buksiját. Kicsit gondolkodtam, hogy megtegyem-e, végül is... Szorosan átöleltem, és egy forró puszit nyomtam az arcára. Nagy boci-szemekkel nézett rám.
-Ezt miért kaptam?
-Köszönetképp.
-Miért? Mit csináltam?
-Ne játszd a hülyét!
-Nem játszom.
-Akkor gondolkodj!
-Fogalmam sincs.
-Az nem baj. Ne törd rajta a buksidat, mert meg fog fájdulni.
-Milyen kedves, és törődő...
-Én mindig az vagyok.
-Na persze! Én meg Kína hercege.
-Veszekedni akarsz? Mert úgy is én nyernék.
-Nem.
-Na azért. Kezdek fázni. Nem jössz be?
-A srácok várnak otthon, és holnap interjúm lesz. Sajna mennem kell.
-Akkor szia, és jó éjt!
-Neked is, szia!-Megvárta, míg eltűnök az ajtóban, aztán elhajtott.
-Szia anya!
-Hali kicsim! Milyen napod volt?
-Átlagos...-Ha mást mondok neki (mint általában minden szülő) rögtön kérdezősködni kezd, és addig nem enged el, míg nem tud mindent. Kimentem hozzá a konyhába, és próbáltam olyan fejet vágni, mintha ma nem is történt volna semmi.
-Fáradt lehetsz. Ma egész napos voltál. Feküdj le!
-Köszi Niki, de még el kell mosogatnom.
-Hagyd, majd megcsinálom!
-Milyen jó, hogy ilyen kedves és segítőkész nagylányom van. -Egy puszit nyomott a homlokomra, és elment. Gyorsan elmosogattam, aztán rohantam fel a szobámba. Lezuhanyoztam, és egy óra múlva már az igazak álmát aludtam. A jövőről, és Aronról, de hogy őszinte legyek inkább róla álmodtam. Ez a nap mesébe illően szép volt.

02. Péntek

Pati:
Reggel a szobát elöntötte a koranyári napfény. A madarak odakint vidáman csicseregtek. Kikecmeregtem a takaró alól. Fájt a fejem, mivel keveset aludtam. Gyorsan összeszedtem magam, bedobtam a reggelit, felkaptam a táskát, bezártam a házat, és rohanás a suliba. Az első óra matek. Drága tanárúr feleltet. Volt annyi mázlim, hogy kifogjam. 45 percig szenvedtem. Csak a megszokott idő. A következő órák az unalom legfelső fokai: idegesítő fizika, kémia, technika. alig hittem el, hogy a 10. óráról kicsengettek. Titivel, és Nikivel megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kajáldába. Lecsüccsentünk, és már hozták is a szokásos rendelést. Mikor mindent megettünk csengett az ajtó, és 5 ismerős srác jött be. Hatalmas vigyorral álltak meg előttünk.
-Heló! Leülhetünk?-A csajok tátott szájjal bámultak, így nekem kellett válaszolnom, bár a torkomban egy gombóc kezdett nőni.
-Persze...Gyertek!-Ezt a két szót is alig bírtam kinyögni. Kicsit odébb csúsztunk, hogy leülhessenek. A csöndet JR törte meg. Ezután felszabadult beszélgetés következett. Már nem tudom hogy, de mire észbekaptam a házunk előtt álltunk, a többiek sehol.
-Megjöttünk. Este akkor ott leszel?
-Mi? Hol?
-A parkban, 8 körül. Nem olvastad a cetlit?
-Ja, persze, persze...
-Jól vagy?
-Aha.-Hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni? Jól vagyok, de akkor is! Alig kapok levegőt. Ez most komolyan elhív egy randira?
-Ébren vagyok egyeltalán?
-Mi? Mi?
-Csak magamban beszéltem.-Elindultam felfelé a lépcsőn. Baek ho csak állt a kapuban.
-Este eljössz?-Bólintottam, és bementem a házba. Alig csuktam be az ajtót, rohantam fel az emeletre. Baek Ho már elindult. Megvártam míg kikanyarodik a sarkon, aztán sikítozni kezdtem. Anyuék már rég kiraktak volna itthonról, ha minden randim előtt ezt csinálnám. A szerencsétlen szomszéd kutya őrült vonyításban tört ki. Persze csak akkor hallottam, mikor levegőt vettem.
***
Olyan lassan jött az este. A 8 óra még lassabban. Már fél 6-kor készen voltam. A hajam egy műalkotás, a ruhám (próbáltam nem túlzásba vinni) egy gyönyörűség... Soha nem lesz 8. Miért ilyen lassan telik az idő? Mikor az ember nagyon vár valamit mindig egy életnek tűnik. Akár a fizikáról a kicsengő. Bezzeg a rajz mindig gyorsan eltelik...
Rákönyököltem a korlátra, és bámultam a messzeséget. Sokfelé jártak a gondolataim, de szinte mindig a "mi lesz 8 után?" kérdésre kerestem a választ. A szemem az órára tévedt. 7:25. Berohantam az erkélyről, felkaptam a táskát, és már zártam is az ajtót. Nem késhetek el, nem késhetek el... Basszus! Pont most kell a lámpának is pirosra váltania! Gyűlölöm a jelzőlámpákat. Mire a parkba értem, már a lámpákat kapcsolták. Az egyik pad tetején ott ült a nagy Ő. Fejhalgatóval a fején, fekete dzsekiben, és egy kék farmerben. Odaosontam mögé, és a vállára tettem a kezem. Összerezzen, és hátranézett.
-Á, szia! Kicsit késtél!-Nézett az órára.
-A 8 körül az fél 8, és fél 9 között van. Szerintem még időben vagyok.
-Aha.
-Mit találtál ki?
-Majd meglátod!-Rejtéjes arckifejezéssel elindult előttem. Megvontam a vállam, és csendben követtem. Kimentünk a parkból. Baek Ho megállt egy fekete autó mellett. Illedelmesen kinyitotta az ajtót, és megvárta míg beszállok, majd ő is elfoglalta a helyét.
-Most hová viszel?
-Budapesten a kedvenc helyemre.-Budán a várnál lyukadtunk ki. Baek Ho befogta a szemem, és 5 percig vezetett a kőkockás úton. Elengedett, és mellémlépett.
-Nézz körbe!-A parlament, és a hidak fényei visszatükröződtek a Dunában. Az ablakok, és az utcák is fényben úsztak. Rákönyököltem a korlátra, és néztem a fényeket.
-Látom tetszik.
-Ez gyönyörű. Köszönöm, hogy elhoztál ide.
-Semmi.-Kicsit közelebb lépett hozzám. A keze megtalálta az enyémet. Hirtelen elkapott, és szorosan magához ölelt. A szívem a torkomban dobogott.
-Pati...-Felnéztem rá. Ajkaink egy vonalban voltak. Baek Ho kicsit lejjebbhajolt. Lehunytam a szemem. Már éreztem meleg leheletét, mikor megszólalt a mobilja. SMS. Kicsit odébblépett, és szomorúan nézett rám.
-Bocsi, de mennünk kell.-Visszasétáltunk az autóhoz. Az út csendben telt. Baek Ho megállt a házunk előtt. 
-Sajnálom Pati!-Megvártam míg kikanyarodik a főútra. Bevágtam magam a szobámba. MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?! Ez a baj a civilizált világgal. Mindenki pont akkor keres, mikor már majdnem teljesül egy álmom. Várjunk csak... Ez most komolyan egy randi volt?
Még mindig csak álmodok Biztos egy álom volt... De gyönyörű álom.

01. Baljós nap

Pati:
Az eső hidegen mosta az arcom. hazafelé sétáltam a sötét utcán. Az utca egyre sötétebb, és félelmetesebb lett. Összébb húztam a kabátom, és erősen szorítottam a táskám szíját. Lépteket hallottam magam mögött. Hátrafordultam, de senkit nem láttam. Újra elindultam. A lépések egyre közeledtek. Futni kezdtem, de az a valaki tartotta a tempót. Megragadta a kapucnim, és a falhoz vágott. Vállam az omladozó épülethez szorította. Fekete maszk volt rajta, így semmit nem láthattam az arcából. Egy kés villant meg a kezében. Összeszorítottam a fogam, és megpróbáltam kitépni magam a kezéből, de túl erősen szorított. A tőrt egyre közelebb emelte a szívemhez. Már láttam a saját halálomat, mikor valaki hátulról fejbeütötte. Meggyengült a szorítása. Az ember elterült a földön. A falból mögöttem elkezdtek potyogni a téglák. A megmentőm megfogta a karom, és gyorsan elhúzott az omladozó épület alól. Egy kődarab mégis a fejemre esett. Elvesztettem az egyensúlyom, és összeestem. Minden elsötétült.

Valami keményen van a fejem. Kinyitottam a szemem. Körülöttem tégla, és faldarabok mindenhol. Egy fiú feküdt mellettem. Feje mellet vértócsa. Előkaptam a mobilom, és hívtam a mentőket. A karomba hatalmas fájdalom nyilalt. A fejem elkezdett zúgni, és egyre nehezebb lett. A mobil kicsúszott a kezemből, és a földre estem. Nagy szirénázás, és minden elhalkult.

Túl csend van. Egy kórházi szobában voltam. A karomon hatalmas kötés. Egy nővérke jött be a terembe.
-Jobban érzi magát kisasszony?
-Egy kicsit. Már nem zúg a fejem.
-Remek. A barátja a 125-ös szobában van.-Miről beszél? Kinek a barátja? bevillant egy kép: Az a fiú leütötte az idiótát. Aztán a vértócsa a feje mellett... Úr Isten! Meghalt?! A nővérke ki akart menni, de visszahívtam.
-És a fiú hogy van?
-Már felébredt. Maga is felkelhet, csak a kezére vigyázzon!
-És merre van a 125-ös szoba?
-2. emelet, folyosó végén balra.-A nővérke elment. Megvártam amíg eltűnik a sarkon, aztán rohanni kezdtem végig az emeleten. Fél óra volt, mire megtaláltam a lépcsőt. Még egy óra, amíg megtaláltam a 125-ös termet. Nagy levegő, és kinyitottam az ajtót. A fiú egyedül volt a hatalmas teremben. Odasétáltam hozzá. Felém fordult. A levegő megakadt a torkomban. Lehetetle. Nem, biztos csak álmodok.
-Jól érzed magad? Fal fehér az arcod.-Én csak álltam, és bámultam rá. Felült, és az arcomat fürkészte. Kicsit elgondolkodott, majd végül megkérdezte:
-Mi bajod van? Hol a fenében jársz?
-Én, én jól vagyok. Csak...-megint elakadtam.
-Mi van, nem láttál még embert?
-Baek Ho...
-Honnan tudod a nevem? Nem emlékszem, hogy mondtam volna. És hogy hívnak?
-Pati vagyok. És azt hiszed, hogy itt, Magyarországon nincsenek rajongóitok?-Akadtam ki.
-Mi van? azért vagy lefagyva, mert te is Nu'est fan vagy?
-Ez nem vicces!-Nem nevetett, de látszott rajta, hogy belül a röhögőgörcs folytogatja.
-De igen az. Nem láttam még ilyen fant.
-Haha. Nem fáj semmid?-Rám emelte nagy szemeit.
-Figyelj kiscica! csak egy kis agyrázkódásom volt, meg pár liter vért vesztettem, azonkívül eltört a kezem. Ezeken túl semmi. Te hogy vagy?
-Hozzád képest jól.
-Csak egy hetes kómában voltunk, de hála neked még mindketten élünk.
-Miért, mit csináltam?
-Te hívtad a mentőket nem?
-Fogalmam sincs. De hogy kerültél Budapestre, és hogy találtál meg?
-Kerestem a srácokat, eltévedtem, és megláttalak téged, ahogy az az alak folytogat.
-Köszönöm.
-Mit? Nem tettem semmit.
-Hogy megmentettél, te...
-Nem beszélünk csúnyán!-Nyílt az ajtó, és 4 srác jött be, meg egy ápoló.
-Kisasszony, a szobájában várják.
-Persze, megyek.-Mentem volna ki, de valaki visszahúzott. Egy cetlit nyomott a tenyerembe, majd kitolt az ajtón. Milyen kedves... a cetlit ösztönösen zsebrevágtam, és mire feleszméltem, már vagy 200 lépcsőn lementem. a folyosón Titi, és Niki jött szembe.
-PATTI!!!!-Mind a ketten nekifutásból a nyakamba ugrottak. Visszahúztak a szobába, és elejétől a végéig mindent kikérdeztek. Amikor megtudták, hogy találkoztam Baek Hoval, meg a többiekkel majdnem megsüketültem a sikításuktól. A nővérke haza is engedett, hogy ne kapjanak a többiek is szívinfartust. Hazafelé megint végigrágtuk a történetet. Apa, és anya külföldön dolgoznak, így senki nem volt otthon.
***
Este a zsebemben egy cetlit találtam. Fogalmam sincs, hogy kerülhetett oda. Egy kis fehér fecni, összehajtogatva. A papíron egy telefonszám, egy cím, egy e-mail cím volt. Alatta egy üzenet: "Péntek este gyere ki a parkba 8 óra körül! Baek Ho" Akkorát sikítottam örömömben, hogy a szomszéd kutya elkezdett ugatni. Odarohantam a naptárhoz. Péntek, péntek... Te jó Ég! Holnap randizok Baek hoval?! Nem, ez nem egy randi lesz, biztos csak... Eldőltem az ágyamon. nem randi, csak egy sima találka. semmi több.
Egész éjjel azon törtem a fejem, vajon mi lesz holnap. Hajnali 4 körül aludtam el, de még akkor is állandóan forgolódtam.

Bemutatkozás

Heló mindenkinek! ByulWoo vagyok.
Nekem ez az első blogom, szóval fogalmam sincs milyenre sikerül. Remélem jó lesz, és aki olvassa annak tetszik majd. Lehet, hogy lesz benne pár pszihopata rész... Hát sajnálom, én ilyen vagyok.
Nem tudom milyen rendszerességgel lesznek új részek, mivel ez a szüleimtől is függ.
A főszereplők a barátnőim, én, és persze a k-popos Nu'est. A történetet kitaláltam, és a mellékszereplők sem léteznek a valóságban. Ha mégis lenne összefüggés a valóság, és a történetem között, az a véletlen műve.
És ne lepődj meg, ha az egyik barátnőmből színésznőt, a másikból meg artistát, vagy éppen titkosügynököt faragok. Viszont vámpírokat nem tervezek bele.

Ja, és egy utolsó tipp: Ha már most nem tetszik ne is olvasd tovább!