03. Niki hercege

Niki:
Mikor lesz már a nyáriszünet? Elegem van a suliból, meg a tanárokból. A tanulásról nem is beszélve. Mostanában másról sem szólnak a hétköznapok. Ezen a héten 6 vizsgát írtunk, és jövő hétre is van még vagy 3. Soha nem tudok végezni semmivel. Éjfélig tanulok, másnap suli, aztán kézilabda edzés, és megint tanulás. Aludni sem tudok nyugodtan, és csodálkoznak ha fáradt a gyerek.
Suliban:
-Hogy sikerült a vizsga?
-Hát, ööö...
-Szóval nem a legfényesebb igaz? 2 hónap, és végre szünet.-Pati jött oda hozzánk a szekrényekhez.
-Sziasztok!
-Hali Pati! Mesélj, mi van?
-Mivel mi van?
-Veled és Baek Hoval. Azt hiszed nem tudjuk?!
-Nyugi Niki! Tegnap együtt vacsiztunk. Semmi több. A hét többi napján tanultam. Holnap már szombat, végre...
-Ma mit csinálsz?
-Tanulok.
-És?
-Mi és Titi? Nem megyek sehová. Anya otthon lesz, és nem akarom hogy bármit megtudjon.
-Jó, nem kell megenni!-Csengő. Egy újabb szenvedés kezdete: Fizika óra. Kár, hogy nem hoztam el otthonról a kedvenc kispárnámat. De hát más nincs akkor a pad is jó. Bár kicsit kemény. Valami rémlik óra elejéről, aztán kiesett. A következő kép az volt, hogy Titi rázza a vállam.
-Mi van?
-Te komolyan bárhol tudsz aludni. Gyere, már csak egy kémia van.
-És pucolunk haza. VÉGRE!-Bár a kémia = az unalom legfelső foka, vagyis a legunalmasabbnál is unalmasabb unalmak összesítve. Az unalom minden fokának összefoglalása egy szó: kémia. De nem ragozom tovább. Beültünk a terembe. A tanár magyaráz. Az óra az elfáradt, leglassabb csigánál is lassabban megy. Ez a 45 perc egy emberöltőnek tűnik. Már csak 2 perc. Már csak 1. És végre valahára a világrengető CSENGŐSZÓ. Az osztály felpattant (pedig eddig mindenki a reumás csigaként létezett), és rohantunk ki a teremből. Drága tanár úr csak bámult utánunk.
-Végre vége a napnak!
-Leéltem az életem felét.
-És még össze sem jöttetek Baek Hoval.
-Niki!
-Nyugi Pati. Csak féltékeny, mivel Aron nem hívta el magával sehová.
-Ez nem igaz!
-Nos?
-Ma is megígérte, hogy suli után átjön.
-Sok sikert!-Drágaságos barátnőim elindultak a folyosón.
-Most mi van?
-Ne kérdezz, inkább siess haza!
-Kössz Pati!-Az általában 15 perces utat most 6 perc alatt tettem meg. Anya, apa dolgozik, így kong a ház, és végre van egy kis nyugim. Ebédeltem, és leültem tanulni. 5 perc alatt meguntam az egészet, és a telefonomon játszottam. Kis idő múlva megszólalt a csengő. Rohantam az ajtóhoz. Aron állt az utcaajtóban.
-Nem zavarok?
-Egyedül vagyok. Gyere! Ja persze. (Tiszta hülye vagyok, nem tud átrepülni az utcaajtó felett.)- Kimentem a kis benti nyuszis mamuszomban a kapuhoz. Aron vigyorogva nézett végig rajtam.
-Bálba készülsz, vagy pizsipartira?
-Jó vicc. Bejössz, vagy sem? 
-Hülye kérdés.-Visszazártam a kaput, és felmentünk a szobámba. Aron elismerően nézte végig.
-Látom nagy fan vagy.-Meglátta a nyitott tankönyveimet.-Tanulunk kisasszony?
-Töri. De már végeztem. És nem vagyok kisasszony!
-Cicamica benne vagy egy moziban?
-Nem lehetnék simán Niki?
-Nem. Mozi?
-Benne vagyok.
-Nyálas- Szerelmes?
-Biztos?
-Teljesen, ahogy itt állok.
-Akkor kössz, de most nem.-Leültem az ágy szélére, és a kezemmel babráltam.
-Meglepi film?
-Neee!
-Tudom hogy csak a horrort szereted.
-Akkor miért szivatsz?
-Mert jólesik. Na gyere!-A film brutálisabb részeinél Aronba kapaszkodtam. Legalább 70l művért használtak el a forgatáson, és valami nagyon jó sminkesük lehetett. Remegő térdekkel jöttem ki a moziból. Aron (milyen kedves, aranyos, és együttérző pasi) csak röhögött rajtam, majd a kocsinál kicsit együttérzőbb fejjel megkérdezte:
-Jól vagy?
-Szerinted?
-Na, gyere ide!-Közelebb lépett hozzám, és szorosan átölelt. Én csak álltam, mint egy rongybaba. Mire átöleltem volna eltolt magától.
-Most már jobb?
-Talán.
-Az jó.
-Most mit akarsz csinálni?
-Kalandpark?
-Most inkább ne.
-Meglepi?
-Hát...
-Okés, akkor elmegyünk vacsizni.-Belülről a sikítás fojtogatott, de valahogy elnyomtam, és csak mosolyogtam. egy gyönyörű étterembe vitt. Gyertyafényben úszó asztalok, halk zene, virágok... Hercegnőnek éreztem magam. Aron mellett minden valahogy szebb. Mint egy álom, ami most válik valóra. vacsora után sétáltunk egy kicsit a Dunaparton, aztán Aron hazahozott.
-Megjöttünk. Holnap ráérsz?
-Edzésem lesz 6-ig, utána tanulnom kell.
-Ja...-Lehajtotta a buksiját. Kicsit gondolkodtam, hogy megtegyem-e, végül is... Szorosan átöleltem, és egy forró puszit nyomtam az arcára. Nagy boci-szemekkel nézett rám.
-Ezt miért kaptam?
-Köszönetképp.
-Miért? Mit csináltam?
-Ne játszd a hülyét!
-Nem játszom.
-Akkor gondolkodj!
-Fogalmam sincs.
-Az nem baj. Ne törd rajta a buksidat, mert meg fog fájdulni.
-Milyen kedves, és törődő...
-Én mindig az vagyok.
-Na persze! Én meg Kína hercege.
-Veszekedni akarsz? Mert úgy is én nyernék.
-Nem.
-Na azért. Kezdek fázni. Nem jössz be?
-A srácok várnak otthon, és holnap interjúm lesz. Sajna mennem kell.
-Akkor szia, és jó éjt!
-Neked is, szia!-Megvárta, míg eltűnök az ajtóban, aztán elhajtott.
-Szia anya!
-Hali kicsim! Milyen napod volt?
-Átlagos...-Ha mást mondok neki (mint általában minden szülő) rögtön kérdezősködni kezd, és addig nem enged el, míg nem tud mindent. Kimentem hozzá a konyhába, és próbáltam olyan fejet vágni, mintha ma nem is történt volna semmi.
-Fáradt lehetsz. Ma egész napos voltál. Feküdj le!
-Köszi Niki, de még el kell mosogatnom.
-Hagyd, majd megcsinálom!
-Milyen jó, hogy ilyen kedves és segítőkész nagylányom van. -Egy puszit nyomott a homlokomra, és elment. Gyorsan elmosogattam, aztán rohantam fel a szobámba. Lezuhanyoztam, és egy óra múlva már az igazak álmát aludtam. A jövőről, és Aronról, de hogy őszinte legyek inkább róla álmodtam. Ez a nap mesébe illően szép volt.