Pati:
Az eső hidegen mosta az arcom. hazafelé sétáltam a sötét utcán. Az utca egyre sötétebb, és félelmetesebb lett. Összébb húztam a kabátom, és erősen szorítottam a táskám szíját. Lépteket hallottam magam mögött. Hátrafordultam, de senkit nem láttam. Újra elindultam. A lépések egyre közeledtek. Futni kezdtem, de az a valaki tartotta a tempót. Megragadta a kapucnim, és a falhoz vágott. Vállam az omladozó épülethez szorította. Fekete maszk volt rajta, így semmit nem láthattam az arcából. Egy kés villant meg a kezében. Összeszorítottam a fogam, és megpróbáltam kitépni magam a kezéből, de túl erősen szorított. A tőrt egyre közelebb emelte a szívemhez. Már láttam a saját halálomat, mikor valaki hátulról fejbeütötte. Meggyengült a szorítása. Az ember elterült a földön. A falból mögöttem elkezdtek potyogni a téglák. A megmentőm megfogta a karom, és gyorsan elhúzott az omladozó épület alól. Egy kődarab mégis a fejemre esett. Elvesztettem az egyensúlyom, és összeestem. Minden elsötétült.
Valami keményen van a fejem. Kinyitottam a szemem. Körülöttem tégla, és faldarabok mindenhol. Egy fiú feküdt mellettem. Feje mellet vértócsa. Előkaptam a mobilom, és hívtam a mentőket. A karomba hatalmas fájdalom nyilalt. A fejem elkezdett zúgni, és egyre nehezebb lett. A mobil kicsúszott a kezemből, és a földre estem. Nagy szirénázás, és minden elhalkult.
Túl csend van. Egy kórházi szobában voltam. A karomon hatalmas kötés. Egy nővérke jött be a terembe.
-Jobban érzi magát kisasszony?
-Egy kicsit. Már nem zúg a fejem.
-Remek. A barátja a 125-ös szobában van.-Miről beszél? Kinek a barátja? bevillant egy kép: Az a fiú leütötte az idiótát. Aztán a vértócsa a feje mellett... Úr Isten! Meghalt?! A nővérke ki akart menni, de visszahívtam.
-És a fiú hogy van?
-Már felébredt. Maga is felkelhet, csak a kezére vigyázzon!
-És merre van a 125-ös szoba?
-2. emelet, folyosó végén balra.-A nővérke elment. Megvártam amíg eltűnik a sarkon, aztán rohanni kezdtem végig az emeleten. Fél óra volt, mire megtaláltam a lépcsőt. Még egy óra, amíg megtaláltam a 125-ös termet. Nagy levegő, és kinyitottam az ajtót. A fiú egyedül volt a hatalmas teremben. Odasétáltam hozzá. Felém fordult. A levegő megakadt a torkomban. Lehetetle. Nem, biztos csak álmodok.
-Jól érzed magad? Fal fehér az arcod.-Én csak álltam, és bámultam rá. Felült, és az arcomat fürkészte. Kicsit elgondolkodott, majd végül megkérdezte:
-Mi bajod van? Hol a fenében jársz?
-Én, én jól vagyok. Csak...-megint elakadtam.
-Mi van, nem láttál még embert?
-Baek Ho...
-Honnan tudod a nevem? Nem emlékszem, hogy mondtam volna. És hogy hívnak?
-Pati vagyok. És azt hiszed, hogy itt, Magyarországon nincsenek rajongóitok?-Akadtam ki.
-Mi van? azért vagy lefagyva, mert te is Nu'est fan vagy?
-Ez nem vicces!-Nem nevetett, de látszott rajta, hogy belül a röhögőgörcs folytogatja.
-De igen az. Nem láttam még ilyen fant.
-Haha. Nem fáj semmid?-Rám emelte nagy szemeit.
-Figyelj kiscica! csak egy kis agyrázkódásom volt, meg pár liter vért vesztettem, azonkívül eltört a kezem. Ezeken túl semmi. Te hogy vagy?
-Hozzád képest jól.
-Csak egy hetes kómában voltunk, de hála neked még mindketten élünk.
-Miért, mit csináltam?
-Te hívtad a mentőket nem?
-Fogalmam sincs. De hogy kerültél Budapestre, és hogy találtál meg?
-Kerestem a srácokat, eltévedtem, és megláttalak téged, ahogy az az alak folytogat.
-Köszönöm.
-Mit? Nem tettem semmit.
-Hogy megmentettél, te...
-Nem beszélünk csúnyán!-Nyílt az ajtó, és 4 srác jött be, meg egy ápoló.
-Kisasszony, a szobájában várják.
-Persze, megyek.-Mentem volna ki, de valaki visszahúzott. Egy cetlit nyomott a tenyerembe, majd kitolt az ajtón. Milyen kedves... a cetlit ösztönösen zsebrevágtam, és mire feleszméltem, már vagy 200 lépcsőn lementem. a folyosón Titi, és Niki jött szembe.
-PATTI!!!!-Mind a ketten nekifutásból a nyakamba ugrottak. Visszahúztak a szobába, és elejétől a végéig mindent kikérdeztek. Amikor megtudták, hogy találkoztam Baek Hoval, meg a többiekkel majdnem megsüketültem a sikításuktól. A nővérke haza is engedett, hogy ne kapjanak a többiek is szívinfartust. Hazafelé megint végigrágtuk a történetet. Apa, és anya külföldön dolgoznak, így senki nem volt otthon.
***
Este a zsebemben egy cetlit találtam. Fogalmam sincs, hogy kerülhetett oda. Egy kis fehér fecni, összehajtogatva. A papíron egy telefonszám, egy cím, egy e-mail cím volt. Alatta egy üzenet: "Péntek este gyere ki a parkba 8 óra körül! Baek Ho" Akkorát sikítottam örömömben, hogy a szomszéd kutya elkezdett ugatni. Odarohantam a naptárhoz. Péntek, péntek... Te jó Ég! Holnap randizok Baek hoval?! Nem, ez nem egy randi lesz, biztos csak... Eldőltem az ágyamon. nem randi, csak egy sima találka. semmi több.
Egész éjjel azon törtem a fejem, vajon mi lesz holnap. Hajnali 4 körül aludtam el, de még akkor is állandóan forgolódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése