02. Péntek

Pati:
Reggel a szobát elöntötte a koranyári napfény. A madarak odakint vidáman csicseregtek. Kikecmeregtem a takaró alól. Fájt a fejem, mivel keveset aludtam. Gyorsan összeszedtem magam, bedobtam a reggelit, felkaptam a táskát, bezártam a házat, és rohanás a suliba. Az első óra matek. Drága tanárúr feleltet. Volt annyi mázlim, hogy kifogjam. 45 percig szenvedtem. Csak a megszokott idő. A következő órák az unalom legfelső fokai: idegesítő fizika, kémia, technika. alig hittem el, hogy a 10. óráról kicsengettek. Titivel, és Nikivel megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kajáldába. Lecsüccsentünk, és már hozták is a szokásos rendelést. Mikor mindent megettünk csengett az ajtó, és 5 ismerős srác jött be. Hatalmas vigyorral álltak meg előttünk.
-Heló! Leülhetünk?-A csajok tátott szájjal bámultak, így nekem kellett válaszolnom, bár a torkomban egy gombóc kezdett nőni.
-Persze...Gyertek!-Ezt a két szót is alig bírtam kinyögni. Kicsit odébb csúsztunk, hogy leülhessenek. A csöndet JR törte meg. Ezután felszabadult beszélgetés következett. Már nem tudom hogy, de mire észbekaptam a házunk előtt álltunk, a többiek sehol.
-Megjöttünk. Este akkor ott leszel?
-Mi? Hol?
-A parkban, 8 körül. Nem olvastad a cetlit?
-Ja, persze, persze...
-Jól vagy?
-Aha.-Hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni? Jól vagyok, de akkor is! Alig kapok levegőt. Ez most komolyan elhív egy randira?
-Ébren vagyok egyeltalán?
-Mi? Mi?
-Csak magamban beszéltem.-Elindultam felfelé a lépcsőn. Baek ho csak állt a kapuban.
-Este eljössz?-Bólintottam, és bementem a házba. Alig csuktam be az ajtót, rohantam fel az emeletre. Baek Ho már elindult. Megvártam míg kikanyarodik a sarkon, aztán sikítozni kezdtem. Anyuék már rég kiraktak volna itthonról, ha minden randim előtt ezt csinálnám. A szerencsétlen szomszéd kutya őrült vonyításban tört ki. Persze csak akkor hallottam, mikor levegőt vettem.
***
Olyan lassan jött az este. A 8 óra még lassabban. Már fél 6-kor készen voltam. A hajam egy műalkotás, a ruhám (próbáltam nem túlzásba vinni) egy gyönyörűség... Soha nem lesz 8. Miért ilyen lassan telik az idő? Mikor az ember nagyon vár valamit mindig egy életnek tűnik. Akár a fizikáról a kicsengő. Bezzeg a rajz mindig gyorsan eltelik...
Rákönyököltem a korlátra, és bámultam a messzeséget. Sokfelé jártak a gondolataim, de szinte mindig a "mi lesz 8 után?" kérdésre kerestem a választ. A szemem az órára tévedt. 7:25. Berohantam az erkélyről, felkaptam a táskát, és már zártam is az ajtót. Nem késhetek el, nem késhetek el... Basszus! Pont most kell a lámpának is pirosra váltania! Gyűlölöm a jelzőlámpákat. Mire a parkba értem, már a lámpákat kapcsolták. Az egyik pad tetején ott ült a nagy Ő. Fejhalgatóval a fején, fekete dzsekiben, és egy kék farmerben. Odaosontam mögé, és a vállára tettem a kezem. Összerezzen, és hátranézett.
-Á, szia! Kicsit késtél!-Nézett az órára.
-A 8 körül az fél 8, és fél 9 között van. Szerintem még időben vagyok.
-Aha.
-Mit találtál ki?
-Majd meglátod!-Rejtéjes arckifejezéssel elindult előttem. Megvontam a vállam, és csendben követtem. Kimentünk a parkból. Baek Ho megállt egy fekete autó mellett. Illedelmesen kinyitotta az ajtót, és megvárta míg beszállok, majd ő is elfoglalta a helyét.
-Most hová viszel?
-Budapesten a kedvenc helyemre.-Budán a várnál lyukadtunk ki. Baek Ho befogta a szemem, és 5 percig vezetett a kőkockás úton. Elengedett, és mellémlépett.
-Nézz körbe!-A parlament, és a hidak fényei visszatükröződtek a Dunában. Az ablakok, és az utcák is fényben úsztak. Rákönyököltem a korlátra, és néztem a fényeket.
-Látom tetszik.
-Ez gyönyörű. Köszönöm, hogy elhoztál ide.
-Semmi.-Kicsit közelebb lépett hozzám. A keze megtalálta az enyémet. Hirtelen elkapott, és szorosan magához ölelt. A szívem a torkomban dobogott.
-Pati...-Felnéztem rá. Ajkaink egy vonalban voltak. Baek Ho kicsit lejjebbhajolt. Lehunytam a szemem. Már éreztem meleg leheletét, mikor megszólalt a mobilja. SMS. Kicsit odébblépett, és szomorúan nézett rám.
-Bocsi, de mennünk kell.-Visszasétáltunk az autóhoz. Az út csendben telt. Baek Ho megállt a házunk előtt. 
-Sajnálom Pati!-Megvártam míg kikanyarodik a főútra. Bevágtam magam a szobámba. MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?! Ez a baj a civilizált világgal. Mindenki pont akkor keres, mikor már majdnem teljesül egy álmom. Várjunk csak... Ez most komolyan egy randi volt?
Még mindig csak álmodok Biztos egy álom volt... De gyönyörű álom.