Titi:
Reggel zuhogott az eső. Mindenhol hatalmas tócsák, az árkokból az úttestre folyik a víz. Olyan sötét van, mintha a nap nem is létezne. Az utcákon égnek a lámpák, és hideg van. Ahoz képest, hogy május végén járunk, elég gagyi az idő. Tavaly ilyenkor már régen a nyári ruhákban jártunk, hétágra sütött a nap, 35°C volt odakint. Most meg még a télikabátot hordjuk, és alig van 10°C, emellett hetek óta folyamatosan esik.
A suli csendes volt. Sehol a megszokott ricsaj, rohangálás, röhögcsélés. Úgy látszik mindenkire hat a hidegfront. Pati és Niki a szekrényeknek dőlve beszélgettek, szinte suttogva. Elraktam a holmiim, és odamentem hozzájuk.
-Szia Titi!
-Sziasztok!
-Le vagy hangolva.
-Tiszta depi vagyok. Hülye idő. Miről beszéltetek?
-Csak a szerelmi életünk...
-Halljam! Pati?
-Tegnap Baek Ho elvitt moziba, aztán sétáltunk a parkban. Utána anyu felhívott, és mennem kellett haza. Szegényen látszott a csalódás...
-Niki?
-Aron átjött, pont mikor a töri közepén voltam. Segített befejezni, utána elmagyarázta a matekot, bár amit eddig értettem már nem értem, és minden zavarosabb lett. Utána sétáltunk egyet, aztán elmentünk vacsizni. Te hogy állsz?
-Ren ma (elvileg) átjön valamikor. eddig nem ért rá. Gyakorolnia kell valamit a táncban.
-Szóval még a legelején vagytok...
-Új híreim vannak Tokióból!
-Mi? Miért nem ezzel kezdted? Hogy vannak az ikrek?
-Na, mesélj csak!
-Jó, jó lányok! Szóval jövőhét kedden 13:05-kor ér be a gépük. Ha elérik a buszokat, meg a hévet, akkor délután 4 körül itthon lesznek.
-Nem megyünk ki eléjük?
-Akkor még itt poshadunk, és szenvedünk valamelyik drága tanár vizsgáján.
-Figyelj, legalább egy jó ok, amiért lemaradunk róla.
-Hagyjuk. Az még messze van. Mi van velük? Az osztálytársaik, fiúk...
-Imádják a sulijukat. Igaz, hogy sokszor keverik őket, de ezt már megszokták. Az osztálytársaik jó fejek, viszont a fiúkról nem mondtak semmit.
-Kár. Miért nem ezen a héten jönnek? Kihagyhatnánk vagy ezer felelést, 1-2 röpdogát, és egy halom vizsgát.
-Azt mondták, hogy még ott le akarnak vizsgázni, és utána jönnek haza. És most jön a legjobb: Voltak Koreában, és hoznak nekünk valamit.
-Mit? Mit?
-Azt nem mondták meg. Gondolom valami szuvenyírt.
-De kár...
-Lányok, kezdődik a matek!-Beültünk a terembe. Az elején még tudtam figyelni, de aztán elmerengtem. Ren, és én. Tényleg sikerül összejönnünk? mi lesz ma tanulás után?...
A gondolataimat Pati zavarta össze.
-Titi, Titi, Titi!-Suttogta.
-Mi van?
-A tanár...
-Titanilla, jöjjön ki, maga felel.-Értetlenül pislogtam, de felálltam, és kimentem a táblához. Elém tett egy egyenletet.-Írja fel, és oldja meg. Max 20 perce van rá.-Felvéstem a táblára a számokat, aztán bambán levezettem az egyenleteket. A tanár mondott valamit, aztán felkapta a cucmóját, és kiviharzott a teremből. Niki oldalbalökött.
-Hol a francban jársz? TITI! TITI!
-Mi van?
-Ez el van varázsolva. Hagyjuk itt?
-Ez a vak szerelem. Mindenkinek ellepi az agyát, aki valahogy belekeveredik.
-Ren itt áll az ajtóban!
-MI mi van? Hol van? Ki van itt?
-Végre visszatértél. Fogadni mernék, hogy Ren cica járt a fejedben.
-Ember! Te levezettél egy olyan egyenletet, amit még nem is vettünk.
-Azt hogy csináltam?
-Ott van a táblán!- Néztem a rengeteg számot, amit elvileg én véstem oda.
-Fogalmam sincs. Hogy csináltam?
-Néztél bambán a táblára, és körmölted a számokat.-Pati eljátszott engem. szinte gurultunk a földön a nevetéstől. Alig kaptunk levegőt.
-Fizikán elmondod mit beszéltél Esztivel és Pannival?
-Aha, de most nem kapok levegőt.
-amúgy menni kéne. Tudjátok, hogy ki fog akadni ha valaki nincs ott időben.
-És bevág egy szaktanárit, meg két 1-est.-röhögött Niki. Bevonultunk a terembe. Egész órán hülyültünk az utolsó padban. Kb az egész nap így telt. Semmire nem figyeltünk ami a tanárokhoz tartozik. Majd' megszakadtunk a nevetésben.
-Ahoz képest, hogy reggel mindenki tiszta depi volt, most jól elvagyunk.
-Aron üzeni, hogy majd menjünk el a King-be kajálni suli után.-Hogy tisztázzam: King a kedvenc pizzériánk.
-A srácok is ott lesznek?
-Nem, csak Eszti jön el Kínából.
-De ő Japánban van.
-Pont ez az.
-Akkor Ren is ott lesz...
-Nem, ő elutazott Mongóliába nehogy velünk kelljen ebédelnie.
-Pati olyan gonosz vagy!
-Hagyd békén a kis hercegnőt. Had álmodozzon. Még úgy is kicsi ehhez.
-Kicsi?! 7 hónappal idősebb vagyok nálad.
-Jaj, katasztrófa. Most már elmondod?
-Mit?
-Amit az ikrekkel beszéltél. Egész nap nem volt rá időd, mert hülyülnünk kellett.
Ja, persze. Szóval felhívtak tegnap suli után.
-Nem este beszéltetek?
-Persze, majd éjfél után hülyítem őket.
-Ja, az időzónák.
-Föci, Niki, föci!
-Jól van már! Folytasd!
-Elmondták mi volt velük tegnap. Azt mondtam, hogy Eszti kórházba került? Tegnap engedték haza, de még be van kötve a keze.
-Nem mondtad. Mi történt?
-Elvileg kosaraztak tesin, és valahogy úgy esett a kezére, hogy eltört az orsócsontja. A könyökétől a csuklójáig be van kötve.
-Juj, szegény. De már jól van ugye?
-Nem Pati, viccből engedték ki a kórházból.
-Akkor nem kell aggódni. Nagyon fájt neki?
-Szerinted? Eltört egy csontja. Kipróbáljuk mennyire fáj? Melyik kezed törjem el?
-Neee! Titi engedj el!-Közben odaértünk a Kinghez. Elengedtem Pati kezét, amire már majdnem rávágtam a képzeletbeli baltával. Bent Rennel futottunk össze.
-Á, itt vagytok! Gyertek, a többiek fent várnak az emeleten.
-Neked is szia!-Pati, Niki már el is tűnt a lépcsőfordulóban.
-Kisasszony...-Ren intett, hogy menjek fel.
-Mi van? Visszamentünk az időben?
-Ne rontsd el a játékomat!-Csináltam egy szemforgatást, és felbattyogtunk a lépcsőkön. Beültünk a kanapéra, Ren szorosan mellettem. Az ebéd alatt halkan beszélgettünk. Utána Min Hyun, és JR hazament, Baek Ho Patit, Aron Nikit, Ren pedig engem kísért haza.
-Bemutathatunk majd titeket a barátnőinknek?
-Rendes csajok?
-Eszti, és Panni? Most viccelsz? Mindent ami Korea, vagy japán imádnak. (Tavaly úgysem volt megtartva a szülinapi bulijuk...)
-Miért nem?
-Tokióban tanulnak, és pont nem tudtak hazajönni. Viszont most 2 hét múlva kedden jönnek.
-Akkor lesz a koncertünk. tényleg, ti is eljöttök?
-Most viccelsz? Egész életemben NU'EST koncertre akartam menni. Szülinapomra is azt kértem, csak apu nem volt hajlandó elfuvarozni Los Angelesbe.
-Miért? Hiszen itt van a szomszédban.
-Jaj én hülye! Biztos csak a szomszédainknak álcáztátok magatokat, és biztos azt hallottam pár napja délután, hogy próbáltok.
-Biztos, még maszkot is vettünk nehogy felismerj.
-Tudtam én!-Megálltunk a ház előtt.
-Mit szólnál ha...
-Mihez?
-Ha este találkoznánk... Most interjúm lesz, de este ráérek. Na?
-Öööm... Persze. Hol legyek, és mikor?
-Majd jövök érted olyan fél 9 körül.
-Rendben...-Adott a homlokomra egy puszit, és elment. Bent háttal lecsúsztam az ajtón. Most tuti szivecske alakú a szemem, és a fejem körül is azok forognak. Én, és Ren randizunk... Olyan boldog vagyok, vagy leszek, de most is... Na mindegy, a lényeg hogy most vagyok boldog. Felmentem a szobámba, és hanyatt vágtam magam az ágyon, és álmodoztam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése