38. Volt egy barátnőnk, lett egy szingli haverunk

Ren:
Az ikrekkel együtt leruccantunk (ha lehet így kifejezni a 2 napos repülőutat) Magyarországra. Pati és Niki a reptéren szinte letámadtak minket. Jó, mindenki kapott ölelést, meg puszit, aztán csak Aronnal és Baek Hoval voltak elfoglalva. Valaki hiányzott.
-Ren?-Lépett mellém Eszti. Kicsit tétovázott, aztán folytatta.-Tudja, hogy jövünk, ugye?-Aprót bólintottam.
-Üzentem neki Patival, amikor utoljára Baek Hoval beszélt.
-Miért Patival?
-Már vagy egy fél hónapja nem beszéltünk.
-Ezt csak most közlöd?!-kerekedett el a szeme.-Bár...-Simított ki egy tincset az arcából-Én sem láttam egy ideje. Hm, ez fura. 
-Hívtam, de nem vette fel. És nem az éjszaka közepén az itteni idő szerint.-Tettem hozzá gyorsan.
-Utánajárok.-Csettintett.
-Mi ez? Titkos megbeszélés?-Lépett hozzánk Min Hyun, és átölelte a barátnője vállát.
-Titi nincs itt.
-Aha. Összevesztetek?-Nézett rám.
-Mi? Egy fél hónapja beszéltem vele utoljára.
-És, mit mondott?
-A szalagavatón volt, utána nem is hívott amikor hazaért. Pedig a gépe ideért. Talán...-Vakartam meg a fejem.-Megbántottam?
-Most viccelsz ugye? Te hívtad, nem vette fel, kerested a közösségin, nem válaszolt. Most meg itt vagyunk, és elvileg tudja. Valami nyomósabb oka van ennek.
-Ha te mondod.
-Rácsörgök. Hátha felveszi.-Nyomkodta Eszti a mobilját. Félrevonult telefonálni, aztán többször nyomkodta a kijelzőt (gondolom újra próbálta), aztán visszajött.-Semmi.
-Akkor mi lesz?
-Elmegyünk hozzá. Ha már olyan rohadtul hiányzunk neki.-Vonta meg a vállát.-Taxival lementünk Tökölre, aztán ledobtuk a cuccainkat a házban.
-Hú de rég voltunk itt!-Nézett körbe JR.
-Ja, nem ártana egy kis szellőztetetés, portörlés, meg alapos takarítás.
-Ennek mi baja van?-Nézett Esztire Baek Ho úgy, mintha hülyét látna életében először.
-Rossz a levegő. És ne nézz így rám. Nyaggasd Patit. Rá ráfér. Egy fél hónapja nem láttátok egymást.-Fordult el tőle.-Mehetünk?-Állt meg velem szemben.
-Ja. Nem tudom mi lesz, de próbáljuk meg.-Min Hyun is jött, így hármasban indultunk el az utcán. Ők kézenfogva, én meg Eszti mellett zsebrevágott kézzel baktattam. Mindenki olyan nagyon boldog! Megvannak a párocskák, és mostanára már a kételyes alakok is összejöttek. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Befordultunk Titiék utcájába. Megálltam a kapu előtt, és kicsit hezitáltam. Min Hyun a vállamra tette a kezét, és bátorítóan biccentett egyet. eszti egy kis füzetbe firkált valamit, aztán ő is rám mosolygott. Nagy levegőt vettem, és bekopogtam. Érdekes módon Titi anyja nyitott ajtót.
-Heló! Titi nincs itthon, egy ideje elment Kristóffal.-Mosolygott rám.
-Merre mentek? Csak üdvözölni szeretném.-A második mondat után kicsit szorítani kezdett a tokom. Kristóf?
-A Duna partra mentek tudomásom szerint, de mostanában sokat csavarog. Minden értelemben felnőtt.-Motyogta maga elé a második részt. Aztán rám mosolygott.-Sok sikert a megtalálásához!
-Köszönöm. Viszlát!-Becsukódott az ajtó, és visszamentem az utcára.
-Juj de rég jártam már a parton!-Lelkesedett Eszti. Aztán elkomorodott.-Kristóf? 
-Aha.
-Ennek nem hiszem, hogy jó vége lesz.-Morogta.
-És ha csak egy rokona? Vagy haverja?-Próbált szépíteni a helyzeten Min Hyun.
-Akkor felvette volna a telefont. Az internet korlátozás meg lehetetlen. A mobilját mindenhová magával viszi, és van adatkapcsolata rajta. Ha kerested, írtál neki, tuti jelezte. És tud róla. Itt valami nagyon nincs rendben.-Morgott tovább miközben kisétáltunk a kavicsos útra.
-Neked nem mesélt semmit?-Néztem rá. Egy darabig gondolkodott, aztán megrázta a fejét.
-Oké, most már én is kezdek ideges lenni.-Motyogta Min Hyun.
-Hogy megnőttek a fák, és a...-Eszti megakadt. Akaratlanul is követtem a tekintetét. Két ember sétált a parton kéz a kézben. Az egyik mintha... Nem, az nem lehet!
-Úr Isten!-Kerekedett el az amúgy is nagy szeme. A két alak éppen csókolózott. Éreztem, ahogy valaki beránt a fa mögé, és halványan láttam, ahogy Eszti elindul a két alak felé. 
-Mondd, hogy nem Titit láttam.-Néztem Min Hyun fekete szemébe. Aztán mintha kábulatba estem volna. Forgott velem a világ. Arra eszméltem fel, hogy Min Hyun rázza a vállam, mint egy őrült.-Mi a franc van?-Kérdeztem elcsukló hangon.
-Oké haver. Menjünk haza.-Húzott maga után. A házig simán ment. Kicsit támogatnia kellett, mit egy beszívott részeget, de megérkeztünk. Aztán amikor leültem az ágyamra még ködösebb lett minden, és csak azt a képet láttam. Ők ketten a parton. Titi. Annyiszor bevillant ez a kép, és annyira kiakadtam, hogy a végén kómába estem.
...
Másnap délben, vagy mikor ébredtem fel. A két tegnapi kísérőm ott ült az ágyam mellett, és valamiről sutyorogtak. Nyögtem egyet, mire felém fordultak. 
-Miről van szó?-Fordultam az oldalamra. Min Hyun ránézett Esztire, akinek az arcán átvillant a feszültség, aztán düh, sértődöttség, de egy pillanat múlva eltűnt.
-Nagy fejlemények voltak tegnap.-Kezdte.-Titi volt akit a parton láttál.-Nyelt egyet. A szemem lehunytam, és próbáltam magam megnyugtatni.-Kicsit beszélgettem velük, mármint vele, és a Kristóf gyerekkel. Széthazudtam ugyan magam, mert elvileg semmiről nem tudok, és Panni voltam, és ti sem jöttetek ide, stb. Azt állította, hogy ő keresett téged, de nem válaszoltál semmire. Kristóffal már 2 hónapja ismerik egymást, és elvileg azóta járnak. Téged egyszerűen kiröhögött. Kristóf meg nem is tudott rólad. Hogy együtt vagytok, vagy voltatok meg ilyesmi...
-2 hónapja? Az a gyerek nem tud rólam? Mi van?
-Fogalmam sincs.-Nézett rám Min Hyun.-Ő valamennyire tudja.-Lökte meg a vállával Esztit.
-Aztán...-Túrt bele idegesen a hajába, és egy fél perci a szája szélét rágta, aztán folytatta a mesélést.-Megkérdeztem miért nem adott hírt magáról. Erre jött az internet korlátozása, meg a nincs otthon Wifi...
-Ezt ellenőrizted a házuknál, nem?
-Aztán megkérdeztem miért nem vette fel a telefont, amikor hívtam, vagyis Eszti hívta. Azt mondta nincs nála. Fél perccel ezután a zsebében csörögni kezdett a mobilja, és félrevonult beszélgetni. Addig Kristóffal váltottam pár szót. De a mióta ismered, és honnan? kérdések után Titi visszajött, és közölte, hogy mennie kell, mert valaki várja a parkban. Kristóf megkérdezte ki az, mire rávágta, hogy a pasim. 
-Wow. És ezt te érted?-Nézett a barátnőjére Min Hyun.
-Á, még mindig nincs vége.-Legyintett.-Mikor megkérdeztem tőle, hogy akkor Kristóf kicsodája hozzám vágta, hogy semmi közöm hozzá. Mikor Kristóf megkérdezte ugyan ezt a szemébe röhögött. Aztán amikor tovább feszítettem a húrt egyszerűen leordította a fejem, én is bepipultam, és berágtam rá, aztán otthagyott engem a Kristóf gyereket a parton és duzzogva elrohant.-Dőlt hátra a székben.-Dióhéjban ennyi.-Megivott egy üveg vizet.
-Ez nekem sok. Először megcsalt a Kristóf gyerekkel, aztán azt is valami "titkos-aparkbanvárlak" pasival?
-Az anyja nem hiába mondta, hogy elfajzott. Fél 8-ra ért haza, és totál kivolt. Pati, Niki és Panni nagyon ki voltak akadva, és miután beszéltek Titivel-nekik érdekes módon felvette-ugyan úgy kivoltak. Szóval soha többé nem látod azt a csajt.-Csapta össze a tenyerét Min Hyun.
-Köszi, hogy utána jártál.-Egy nagyot sóhalytottam.-Hogy fogom kibírni?
-Vissza mehetünk Koreába, ha akarod.-Suttogta Min Hyun. Eszti bólintott, és hozzátette, hogy a többiek is.
-De egy éve nem láttátok a szüleiteket.-Néztem rá hitetlenkedve.-Meg a nagyszüleidet sem. Azért, mert egy ilyen lány tetszett meg, és most hivatalosan is dobott nem kell az, hogy minden körülöttem forogjon.
-Ren, majd egyszer megérted. Beköszönünk anyuékhoz, aztán holnap mehetünk vissza.
-És Pati meg Niki?
-Azért annyira ne legyél letörve. Aron és Baek Ho kizárt, hogy lemondana róluk. Ők is jönnek.-Nevetett Min Hyun.-Jobb, ha messzebb lesznek tőle.-Sóhalytotta.
-Akkor elmentem.-Vigyorgott Eszti, aztán becsukta maga mögött az ajtót.
-Min Hyun, tudom, hogy Eszti nagyon kivan, és sajnálom...
-Ez már megtörtént. Nem a te hibád, és jobb is így. Most te vagy a herceg.-Vigyorgott.
-Héj, az a poszt a tiéd, meg a kis barátnődé!
-Most már nem szinglikém! Koreában jófej csajok vannak.-Röhögött.
-Jó van na! Majd összeszedek valami top modelt. Vagy egy evőgépet? Ja nem. Az evőgép Baek Ho, Pati a divatdíva... Hát nem is tudom. Egy sportos csaj jól jönne. Vagy egy olyan, aki énekel...-Töprengtem.-Vagy az összes együtt véve.-Az ötleteim után röhögtünk egy sort, aztán lementünk a többiekhez a nappaliba, akik azonnal kapcsolódtak (JR, Baek Ho, Aron, Niki, Pati, az ikrek meg ugye elmentek). Szóval jót röhögtünk mindenen. Elfeledtették velem ezt az egészet, bár éreztem, hogy még mindig nyom, de az idő segít, és lesz egy, a legújabb tipp (Baek Ho) szerint egy kékszemű, szőke barátnőm, aki topp modell, imádja a divatot, jól főz, és énekel, ha meg ojanja van, akkor bömböl mint egy idióta, és a földhöz veri magát, aztán utána meg kiröhögi az egészet (Baek Ho bemutatta, mi meg szakadtunk), és beugrik önként és dalolva a medencébe (a hülyéje még ezt is megcsinálta). Ez az este volt a legjobb. Még mindig szúr az oldalam, ha rá gondolok mennyit röhögtünk. 

37. Kezdődik a nyár!!! part 2.

  Eszti:
Félálomban voltam, amikor valaki elkezdte simogatni a hajam. Fura érzés volt, senki nem szokott keltegetni, főleg nem Panni, akit nekem kell kirángatni a szobájából, és általában miatta késünk el. Oldalra fordítottam a fejem, és kinyitottam a szemem. Aztán gyorsan vissza is csuktam, mert csak vakító fényt láttam. Aztán valami leárnyékolta a fényt. Újra kinyitottam a szemem.
-Jó reggelt.-Simogatta meg a fejem. Nyomott a homlokomra egy cuppanós puszit, aztán felhúzott ülő helyzetbe.-Meddig voltál fent?
-Kettő, három?-Túrtam bele a hajamba.-Hány óra van?
-Mikor szoktál kelni?
-Fél 5, negyed 6. Hétvégente 7 órakor.
-Negyed 12.-Mosolyodott el.
-Hogy mi?!-Kerekedett el a szemem.-Ember, ugye Panni nincs a konyhában?-Ugrottam fel.
-Nyugi, JRrel elmentek valahová.-Karolta át a vállam Min Hyun.-Gyorsan felébredtél.
-Ez általában így megy.-Nevettem el magam.-Panni a konyhában kész katasztrófa.
-Azért talán annyira nem.
-Áh, nem ismered eléggé. Majd egyszer megtanítom főzni.-Legyintettem.
-Van kedved sétálni egyet?
-Aha, de nem pizsomában.-Min Hyun nevetve kiment a szobámból, én meg gyorsan elkészültem. Mikor kiértem a konyhafalon nézegette a rajzainkat.

A mai szettem

-Ezeket komolyan ti rajzoltátok? Nem nyomtatás?-Nézett rá az egyikre. Aztán végighúzta rajta az ujját, ami így totál grafitos lett. Aha, szóval azt felejtettem el lefújni lakkal :)
-Menj, mosakodj meg addig reggelizek, vagy inkább ebédelek valamit.-Néztem sóhajtva az órára. Min Hyun meg akart ölelni, de elhúzódtam tőle. A fehér pólómat nem grafitozza össze! Csináltam magamnak egy szendvicset, meg ittam hozzá teát, és már indulhattunk is. Volna, ha...
-Min Hyun, nem láttad a kulcsomat?-Szóltam ki neki a szobámból. Megállt, és az ajtófélfának támaszkodott. Aztán felmutatta a kezében lévő kulcs csomót.-Héj, add vissza!-Próbáltam kivenni a kezéből, de ő összezárta a tenyerét, és a magasba emelte.-Ez nem ér! Kicsi vagyok.-Fordultam el, és összefontam a karjaimat. Min Hyun közelebb lépett hozzám, és átkarolta a derekam. A fejét a vállamra tette.
-Panni reggel odaadta amikor elmentek.-Suttogta a fülembe. Egy puszit nyomott a nyakamra, aztán elengedett.-Mehetünk?-Nézett végig rajtam.
-Felőlem.-Vontam meg a vállam.-A rajongóid nem fognak lerohanni?
-Majd felveszek egy kapucnit, vagy mindketten futunk.-Nevette el magát.
-Bele fogsz sülni a pulcsiba.-Zártam be az ajtót (közben elszedtem tőle a kulcsot). Mikor leértünk az utcára a part felé vettük az irányt. mindketten besétáltunk a vízbe, és néztük a hullámokat. Min Hyun magához ölelt én meg a mellkasának döntöttem a tarkómat.
-Éhes vagyok.-Suttogta egy kis idő után a fülembe.
-Merre menjünk? Otthon nincs ebéd. Valaki miatt fent voltam hajnalig, és nem tudtam időben kelni.
-Értem a célzást.-Nevette el magát. Kikászálódtunk a vízből, aztán visszamentünk a városba. Megint oda mentünk ahol tegnap vacsiztunk. Az ebéd is ugyan olyan finom volt, mint a vacsi tegnap.-Menjünk még valamerre.-Nyújtózkodott egyet.
-Menjünk a belvárosba.-Néztem fel rá. Most, hogy így kihúzta magát mintha az Eiffel toronyra néznék fel.-Tényleg kicsi vagyok?-Néztem rá odakint az étterem előtt.
-Ja, de így is nagyon cuki vagy.-Vigyorgott gonoszan. Elhúztam a szám, és inkább csendben maradtam. Hirtelen nagy sikongatásra lettem figyelmes. Egy csapat lány futott utánunk.
-Hát, futás?-Néztem Min Hyunra. Mielőtt megszólalhatott volna  a csapat kiscsaj már oda is ért hozzánk.
-ÍÍÍÍÍÍÍÍ!!! Ez Min Hyun! NU'EST!!!!!!! Hol van JR? Meg Aron? Meg a szőke kislány? Reeeent akarom!-Sikongattak össze-vissza. Vagy 10 percig fotózkodtak Min Hyunnal, aztán észrevettek engem.-Ez ki?-Nézett rám az egyik szőke (ribi?).
-Min Hyun húga vagyok.-Mondtam teljes nyugalommal.-Ae Cha.-min Hyun elkerekedett szemmel nézett rám, aztán értetlenül megrázta a fejét.-Bocsi lányok, de sietünk. Ma még lesz egy interjúja Tokió másik felében.-Biccentettem Min Hyun felé.
-Melyik adón?
-30 percünk van odaérni. Bocs, de tényleg sietünk.-Húztam el a lányok közül Min Hyunt. Azok csak bámultak maguk elé, mi meg gyorsan befordultunk egy mellékutcába. Min Hyun megperdített, és a falhoz szögezett.
-Ae Cha? Meg te vagy a húgom?
-De beették.-Szúrósan nézett a szemembe.-Most az a bajod, hogy kihúztalak a csávából? Ha nem rögtönzök még mindig ott lennénk, és holnap már arról szólna minden, hogy van barátnőd.
-De miért a húgom? Nincs is húgom.
-Aha, de hirtelen ez jutott eszembe. Mindig is akartam egy bátyust.-Vontam meg a vállam. Min Hyun közelebb hajolt, és suttogott egy köszönömöt, aztán röviden megcsókolt.-Szerintem vedd fel azt a kapucnit.-Kuncogtam.-Menjünk haza.-Mindketten felvettük a napszemüvegünket, és Min Hyun a fejére tette a kapucniját. Aztán zsebretett kézzel indult el. Hazaérve, szerencsére senki nem ismert fel minket, vagyis őt, kidőltünk. Min Hyun felhívta a maneggert, aki úgy figyel rájuk, mintha a második apjuk lenne, és közölte, hogy egy darabig lesz egy húga, vagyis én. A manegger mindenképpen beszélni akart velem, úgyhogy elvettem a telefont.
-Értem, hogy kínos szituáció volt, de miért nem a sminkese?
-Hirtelen ez jutott eszembe, sajnálom.
-Ez állati jó!-Nevette el magát a telefonba.-Az ikertestvéred is Min  Hyun húga lesz, és meg van oldva két ember. A többiek meg sminkes, meg fodrász, Pati pedig stylest segéd. Add vissza Min Hyunt.-Kiment a szobából telefonálni, én meg ledőltem a kanapéra. Fél óra múlva visszajött, és levágta magát mellém. Fáradtan a mellkasának dőltem, és lehunytam a szemem.
-Hogy tudtál olyan nyugodt maradni abban a helyzetben?-Kócolta össze a hajam.
-Szinészi tehetség?-Morogtam.-Te nem vagy fáradt?
-Hajnali fél 10-kor keltem, hogy ideérjek.-Cukkolt.
-Ezzel fogsz idegesíteni?
-Aha.
-Akkor jó éjcakát!-Helyezkedtem el az ölében. Lehunytam a szemem, és átléptem az álmok birodalmába. Még éreztem, ahogy felemel, és befektet az ágyamba, aztán teljesen elnyomott az álom.

36. Kezdődik a nyár!!!

 Eszti:
A fiúk ballagása utáni nap már mennünk kellett vissza Japánba. Pedig már vége a tanításnak. Utolsó hét péntekje... Megkapjuk a bizit, és mehetünk! Miután sikeresen nem késtünk el az évzáróról, megkaptuk a bizonyítványt elhagytuk a suli épületét egy teljes nyárra! remek mi? Csak még egy év, és vége a sulinak. Ballagunk, megyünk haza, vagy mit tom' én, de nem maradunk Tokióban. nem azért, mert nem szeretjük, csak hát mindentől messze van. Anyuék, a barátnőink... Talán a srácoktól is. Hát nem is tudom...
-Eszti!-Csörtetett be Panni a szobámba. Kivettem a fülhallgatót a fülemből, aztán felnéztem rá.-Itt akarsz ülni egész nap? Gyere már! Van egy meglepim!
-Okézsoké. Merre megyünk?-Néztem végig rajta.
-A partra.
-Fél perc! Átöltözök, és mehetünk.
-Ezt vedd fel.-Nyomott a kezembe egy farmer sortot, és egy zöld pólót.Megcsináltam a hajam, és kimentem a nappaliba. Panni már ott várt, készen, ami elég ritka nála. A végén kiderült, hogy még 3x átöltözik, meg kifesti magát. Minek ez a nagy felhajtás? Csak a partra megyünk nem?

Eszti

-Mehetünk végre?-Néztem az órára, amikor harmadszorra kijött a szobájából.
-Ja, készen vagyok.
-Biztos? Divatbemutató lesz a parton.-Néztem végig rajta. Lila póló, és ugyan olyan farmer sort volt rajta, mint rajtam.-Várjál, ikertalálkozó?
-Nem. Na, menjünk.-Bezártam az ajtót, aztán lebaktattunk a több ezer lépcsőfokon, mert a lift szokás szerint tömve volt. Kisétáltunk a homokos tengerpartra. Levettem a cipőm, és belesétáltam a vízbe. Olyan jó érzés, ahogy a hullámok csapkodják a bokámat.
-Pontosan miért is jöttünk ide?

Panni

-Valaki beszélni akar veled.-Mutatott a távolba. Összehúztam a szemem, hogy jobban lássam a magas férfialakokat.
-Ezek mit keresnek itt?-Néztem kérdően a nővéremre.-Komolyan elhívtad őket ide? Én hazamegyek. Mi a fenét akartok tőlem?
-Oké.-Sóhajtott.-Min Hyun totál káosz. Csak neked nem tűnik fel, hogy beléd van esve?-Nézett rám összehúzott szemmel.-Meddig akarod, hogy szenvedjen?
-Tessék?
-Ezért idehívtam őket, vagyis őt, JR meg csak úgy eljött. De az nem lényeg.-Legyintett.
-Jó, maradok.-A két alak egyre közelebb ért. Panni előrement hozzájuk, és valamit beszéltek. A hullámokat rugdostam. Arra rájöttem, hogy kedvel, de ennyire nem. Oké, én is úgy tekintek rá, mint egy nem is tudom mire, talán egy bálványra? Annyira azért nem, de jobban kedvelem, mint ha testvérem lenne, és...
-Szia.-Állt meg a homokban. Néztem, ahogy a hullámok csapkodják a bokámat. Levette a cipőjét, és bejött mellém.-Valami baj van?
-Sajnálom.-Néztem fel rá. A fekete szemeiben csillogott a nap.
-Mit sajnálsz?
-Hogy miattam őrlődsz. Én nem...-Túrtam bele a hajamba.-Nem akarlak szenvedni látni, és nem akarom, hogy szenvedj.
-Eszti, hagyjuk ezt.
-Nem hagyom. Ha ezért jöttél ide, akkor nem.-Ráztam meg a fejem.
-És ha nem ezért jöttem?-Emelte fel a fejem.
-Akkor tudom, hogy nem mondasz igazat.-Billentettem oldalra a fejem.
-Nyertél.-Engedte el a fejem.-Valahogy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.-Motyogta maga elé.
-Ne hangolódj le. Miért ne lehetne jó a vége? Még lehet, hogy jó lesz.
-Vigyelek magammal Koreába?
-És ha nem akarom?
-Akkor elrabollak. Panni meg fogja érteni.-Vigyorgott. Átfogta a derekam, és felemelt.
-Héj, engedj el!-Nevettem el magam.-Ne, ne tegyél le!-Sikítottam, amikor az ölébe kapott.
-És ha nem engedlek el?
-Akkor sikítok.
-Hajrá!-Egy akkorát sikítottam, hogy Panni, és JR, akik vagy fél km-el odébb voltak, de odafordultak. Min Hyun letett a homokra, és a fülére tapasztotta a kezét.-Megőrültél? Nem hallok rendesen.
-Te kényszerítettél!
-Ezt visszakapod!-Indult el felém. Gonosz vigyorra húzta a száját, én meg hátrálni kezdtem. Addig mentem hátra, amíg egy sziklának nem ütközött a hátam.-Vége a játszmának kiscica!-Vigyorgott.
-Ne, ne, én félek tőled. Ne bánts!-Próbáltam visszatolni a mellkasát.
-Ilyen gyenge vagy?-Nézett a szemembe. Közelebb jött hozzám, és fölém hajolt. Megfogta az állam, és felemelte a fejem.-Szerintem is lehet jó vége.
-Nem fogsz sikítani?-Suttogtam, mert nagyon közel volt hozzám.
-Nem. Nem fogok. De elrabollak.-Húzta megint gonosz vigyorra a száját.-Ahogy te is elraboltad a szívemet.-A következő pillanatban valami meleg ért az ajkaimhoz. Min Hyun hosszan megcsókolt, aztán magához ölelt.
-Bocsánat, hogy a füledbe sikítottam.-Suttogtam.
-Tényleg jó vége lett.-Mosolygott. Újra megcsókolt.-Teljesült az egyik álmom.
-Tényleg erről álmodoztál?
-Hát, ja. Csak nem pont itt az óceán partján képzeltem el, de ez is megteszi. A lényeg megvan.-Mutatott rám. Kézen fogva mentünk oda Panniékhoz.
-Na, megtaláltátok egymást?-Vigyorgott JR. Átkarolta Min Hyun vállát.-Gratulálok. Remélem nem keverjük össze őket.-Veregette meg a vállát. 
-Ijj! Otthon hagytam a telefonom!-Turkált Panni a zsebében.-Menjünk érte haza!-Nézett JRre.-Anya azt mondta, hogy fog hívni.-JR még utoljára megveregette a haverja vállát, aztán elmentek.

Min Hyun

 -És most?-Néztem fel az újdonsült barátomra.
-Gyere, majd útközben találunk valamit.-Felvettük a cipőnket, aztán szigorúan kézen fogva elindultunk vissza a városba.
-Komolyan azt hitted, hogy nem jössz be nekem?
-Hát, szilveszter óta eléggé kiborultam miattad. Panni invitált ide, hogy beszéljük meg. És, hát jól tette. Amikor első alkalommal hazakísértelek már akkor nagyon megkedveltelek. Aztán ez átformálódott szerelemmé, aztán már azt hittem megőrülök.
-Ezt jó tudni. Nem akartalak megbántani, de nekem a távkapcsolatok nem mennek. Volt egy barátom akivel miután ide költöztünk próbáltam tartani a kapcsolatot. Aztán amikor hazautaztunk egy szőke csajjal az oldalán jelent meg a reptéren, és az közölte, hogy hagyjam békén a pasiját. Azóta nem hallottam róla. Nem akartam, hogy ez legyen.
-Ez tényleg eléggé... Hogy is mondjam? A távkapcsolatok sokszor tényleg nem működnek úgy, ahogy kéne. 
-Én nem akarok megint akkorát csalódni...
-A nyarat együtt töltjük, elmehetünk kirándulni, nyaralni, a többiek már úgy is beszervezték a lányokat is, az ősz meg majd eldől.
-Hát jó.
-Mi lenne, ha ide bemennénk?-Mutatott át a túloldalra Min Hyun, ahol egy sokcsillagos étterem állt. Bólintottam, és átvergődtünk a zebrán a sok sok, és még annál is több ember között. Tokió már csak ilyen. Mindketten magyaros kaját ettünk (fura volt a paprika, de mindegy. Semmi nem olyan, mint otthon). Vacsi után még az utcán beszélgettünk, aztán egy hosszú csókkal elköszöntünk egymástól, és ő ment a hotelbe, ahol JRrel megszálltak, én meg fel a lakásba. Panni már aludt mikor benyitottam, úgyhogy próbáltam csendben mászkálni. Az óra hajnali fél 2-őt mutatott, mikor kijöttem a fürdőből. Mire beestem az ágyamba volt vagy 3, de ezzel nem nagyon foglalkoztam.

35. Szalagavató, szülők, virágok...

Pati:
Pont a műsor kezdetére estem be az épületbe. Gyorsan leültem a legelső üres székre, amit megláttam. Először az igazgató mondott beszédet (koreaiul, úgyhogy gőzöm sincs miről beszélt), aztán a végzősök (köztük a drága szerelmem, és Min Hyun is) keringőztek. Baek Ho egy nála fél fejjel alacsonyabb szőke hajú lánnyal táncolt (hú, de megnéztem magamnak!). Amúgy nagyon szépen táncoltak. Aztán kivonultak, és egy 11-es lány énekelt valamit, elvileg angolul, de abból sem értettem semmit. Utána megint visszajöttek a végzősök, feltűzték a szalagokat, meg valami búcsúbeszéd, és az osztályprodukció következett. Baek Ho énekelt, én olvadoztam, utánuk a másik osztály jött. Megint nem értettem semmit az elszavalt versből talán? Mikor vége lett, és kijutottam a nagy tömegből totál elveszettnek éreztem magam. Mindenki összehablatyol itt mellettem valamit koreaiul, én meg azt sem tudom hol vagyok. Aztán megláttam Baek Hot, és Min Hyunt, akik egymás mellett ácsorogtak, és egy halom virág volt mellettük. Odafurakodtam hozzájuk (csak japánul tudtam elnézést kérni), aztán Baek Ho nyakába ugrottam.
-Szia! Nem láttalak, merre ültél?
-A legszélén. Úgy hiányoztál!!-Karoltam át a nyakát.
-Pati, tömegben vagyunk.-Suttogta Baek Ho.
-Khm!-Állt meg mellettünk Min Hyun.-Azt hittem indulunk haza.
-Te menj csak. Még megkeresem anyuékat.-Tolt el magától egy kicsit Baek Ho.
-Tényleg, mit akartok csinálni ezzel a virágboltnyi csokorral?
-Gondoltam kirakjuk vele az udvart. A többieknek is kb ennyi viráguk lesz.
-Hívjuk teherautót?-Nézett körbe Min Hyun.
-Sziasztok!-Állt meg mellettünk Eszti. Miután mindenkit végigölelgetett lenézett a rengeteg virágra.-Hány kocsival vagytok?
-Ott vannak anyuék! Gyere Eszti.-Indult el Min Hyun.
-Hát, akkor sziasztok! Majd valahogy gyertek haza!-Kiáltott utánuk Baek Ho. Felmarkolt egy köteg virágot.
-Segítsek?
-Nem, gondoltam itt állsz majd, és röhögsz rajtam. Persze, egyedül nem bírok vele.-A kezembe nyomott egy esküvőre elég virágmennyiséget, és elvittük a kocsihoz. 3 fordulóval megtelt az autó virággal, de valahogy benyomorgattuk a többit is. Aztán mikor kiürült mindkettőnk keze, a tömeg kicsit arrébb ment egy hosszú csókkal köszöntöttük egymást. 5 teljes hónapja nem láttam. Hú, de hosszú idő.
-Dog Ho!-Baek Ho sikeresen elszakadt tőlem, és megfordult. Egy középkorú nő, és egy szintén középkorú férfi állt mögöttünk. Baek Ho magához ölelte őket. Szóval valami rokonai lehetnek. Miután kiörömködték magukat (hurrá, ballag az egyetlen kisfiunik, meg hasonlók) Baek Ho kicsit közelebb húzott hozzájuk.
-Had mutassam be nektek Patit. Pati, ők a szüleim, anya, Park Ah Jin, apa, Kang Dog Hyun.-Illedelmesen meghajoltam, ők meg csak bólintottak. Nem is tudtam, ez így szokás?
-Pati, sokat hallottunk rólad. Mindig be van zsongva, ha rólad beszél. Mint egy kisgyerek, aki valami új játékot kapott.-Kezdte Japánul. Biztos van infójuk arról, hogy simán eladhatnak Koreában, mert egy kukkot sem értek a nyelvből.
-Ő egy angyalka. Ki ne szeretné?-Nézett rám kérdően Baek Ho.
-Magyar kislány vagy ugye? Kinéztük a térképen hol van az az ország. Jó messze innen, az biztos.
-Igen, öm...
-Csak Dog Hyun.
-Hú de fura. Japánul beszélek, a barátom szüleivel.-Motyogtam magam elé.
-Ööm, szerintem induljunk haza. Apa, csak kövesd a kocsimat, tudom, hogy nem tudod megjegyezni az utcát.-Könnyített a témán Baek Ho. Én vele utaztam, így megtárgyaltuk, hogy mi a helyzet a szüleivel, mire érzékenyek, és arra nagyon vigyázzak, mert nagyon meg tudnám őket bántani.
-Úgy láttam tetszettél nekik. Apa nem sokszor engedi meg bárkinek is, hogy a keresztnevén hívja.
-Hát ja. De nagyon fura. Még jó, hogy az ikrek megtanítottak Japánul. Bár így is elvesztem.
-Megtanulsz Koreaiul is.
-Könnyű azt mondani.-Hátradobtam azt a szegfűt, ami az ölembe esett egy kanyarnál.-Mit fogunk csinálni ennyi virággal? Nem fog beférni a házba sem. Főleg a többiekével együtt.
-Nyitunk egy virágboltot.-Csettintett, én meg elnevettem magam. Aztán akkor fuldokoltam a röhögéstől, amikor az udvarban megláttam a másik 3 kupac virágot (Aron nem idén ballagott).
-Kinek van a legtöbb?-Köszöntött JR.-10,39 kg, plusz még 2 csokor, amit nem tudtam lemérni, mert a kutyák szétrágták. Rennek 10,01 kg, Min Hyunnak meg 9,96 kg. Lemérhetem a tiédet is?-Vigyorgott. Miután sikeresen lemértük (10,21 kg lett) a kutyákat bezárták a fiúk, aztán elmentünk egy vendéglőbe, valami 5 csillagos helyre, és vacsiztunk. Az egészet Aron fizette, mert ez az ő ajándéka a fiúk ballagására. A kaja nagyon fincsi volt. Aztán visszamentünk a srácokhoz, a szülőket (mind a 4-nek ott volt) "beadtuk egy szülő-megőrzőbe", ami amúgy egy szálloda volt, de a fiúk végig ezen röhögtek. Ha van gyerek-megőrző, miért ne lehetne ez is? Otthon aztán mindenki kidőlt. A félhomályban (nem akartam megvakítani Baek Hot a lámpával) még beszélgettünk vagy éjfélig.
-Olyan jó neked! Mindenből átmentél, felvettek az éneklős suliba, elballagtál, nekem meg még hátra van ez az egész.
-Viszont neked okosabb a kis buksid, és többet tud befogadni, mint az én agyam. Neked könnyebb lesz.
-Ja, és mivel nem vagyok idol, nem fogok egy teherautónyi virágot kapni.-Nevettem el magam.
-Én tehetek róla, hogy ilyen sexi vagyok? Mindenkitől kaptam virágot, aki ebbe a suliba jár. És te sem tehetsz arról, hogy olyan gyönyörű vagy, hogy totálisan beléd estem. Ki nyert?
-Te. Még egy év, amikor nem lehetsz mellettem...
-Utána ideköltözhetsz. Van egy lakásom a belvárosban, amit nem használok. Ha éppen arra járok, beugrok, de amúgy semmi különös. Az lehetne a tiéd. A stylest meg szerintem örülne, ha lenne segítsége, meg úgy is szereted a divatot, szóval munkád is lehetne.
-Hát... Nem is tudom.
-Még van időd gondolkodni.-Húzott magához. Finoman megcsókolt, aztán magunkra terítette a takarót, és elaludt. Tényleg jó lenne nekem itt? Munka, lakás, meg őt is láthatnám minden nap... Hm, inkább Baek Ho lenne az első ok. Csak akkor anyuék....

34. Valentin-nap

Pati:
És igen. Eljött ez a drága nap is. A szürke, unalmas napok után felüdülés lett volna. Igen ám, csak a srácok idén érettségiznek, szóval tanulnak ezerrel.  Az időeltolódás miatt csak hétvégén tudunk beszélni, de akkor is valamelyik alszik, a többinek meg könyv, vagy tétel van a kezében. Olyan nagyon rossz dolog ez a távkapcsolat! És még valentin-nap sincs... Brühühü!
Oké, szóval a tanárok (mint mindig) ma sem voltak tekintettel arra, hogy péntek van, sőt, még a valentin-napra is magasról tettek. Pedig úúúgy elhalaszthatták volna azt a biosz témazárót. Én örültem volna neki. Na, de már úgy is mindegy. Bár az vicces volt, hogy szünetben felöltöztették a csontvázat. És ezért kiakadt ránk a tanár, úgyhogy jól megszívatott minket. Jó, ilyen dilinyós osztálytársakkal megérdemeltük. hazafelé már megint eleredt az eső, mint a mai nap általában minden második percben, úgyhogy eléggé szétázva értem haza. Anya fura módon otthon a konyhában motoszkált.
-Szia, hát te?
-Hazaküldtek. Még mindig szédülök egy kicsit...
-Akkor miért vagy itt a konyhában? Megcsinálom én, hagyd csak!-Vettem ki a kezéből a fakanalat.-Ülj le, vagy aludj egy kicsit.
-Rendben. De nem vagyok fáradt.-Leült egy székre, és engem figyelt.-Ma van valentin-nap, nem?
-Aha.
-És a kis barátod még nem hívott?
-Mi van?
-Baek Ho, vagy hogy kell mondani a nevét. Még nem keresett?
-Á, tanulnak. Lehet, hogy el is felejtette.
-Nem hiszem. Ha fontos vagy neki, akkor biztos nem.
-Jaj anya! a világ másik felén nem is biztos, hogy ünneplik ezt a napot.
-Oké, te tudod. Mi volt ma a suliban?
-Uncsi, biosz tézé, a srácok felöltöztették a csontvázat, és a tanár kiakadt... Á, csak a szokásos.-Vontam meg a vállam.-Amúgy a szédülésen kívül van valami problémád?
-Most már nem. A leves már jó lesz szerintem.
-Rendben. Tudok még segíteni valamit?
-Most már nem kell. A többivel boldogulok egyedül is.
-De szólj, ha kell valami.
-Minden oké lesz, menj nyugodtan.-Felmentem a szobámba, ki az erkélyre. Rákönyököltem a korlátra, és hagytam, hogy az eső áztassa a kezem. Ez lesz az első valentin-napom? Amikor vele is lehetnék? Hányszor elképzeltem már, ahogy jön fel a szobámba, magához ölel... Áh, túl nagy a világ. Nem tud hirtelen csak úgy itt teremni. Ja, és hideg van. Miután bementem, és alaposan megszárítottam magam hasra vetettem magam az ágyamon, és a tőle kapott macival játszottam. Aztán az íróasztalomon megpillantottam egy dobozt. Kicsi, rózsaszín papírba csomagolva. Eddig nem is tűnt fel. Miután kibontottam (oké, nem túl diszkréten, inkább csak letéptem róla a papírt) hirtelen melegség öntött el legbelül. Mégsem felejtette el! Igaz, hogy nem Baek Ho volt a kis csomagban (szegény, hová gondolok!) de akkor is! Gondolt rám, nem felejtett el... Jó, ha tényleg igaz az, hogy ha valaki csuklik azt emlegetik, akkor már megfulladt volna. Meg én is. Benyomtam a Skypot, hátha fent vannak.
-Szia cicám, hogy vagy?-Nézett a kamerába.
-Hiányzol!
-Te is nekem. gyújtsd meg a gyertyát! Nálam is van egy, és akkor olyan, mintha kicsit közelebb lennénk egymáshoz. 
-Nem is tanulsz?-Néztem kérdően a kamerába.
-Most nem. 
-Hány óra van ott?
-Fél 2, miért?
-Koncert volt?
-Nem.
-Akkor, hogy hogy nem alszol?
-Megvártalak.
-Oké, akkor hozok egy gyufát. pill, és jövök!-Levágtattam a konyhába, és visszarohantam a gyufával. Nem szeretek pirózni, de meggyújtottam a gyertyát, és az éjjeli szekrényemre tettem.
-Esik?
-Mi van?
-Esik az eső?
-Ja, igen. Reggel óta zuhog, de kétpercenként változik. Nálatok?
-Hajnalok hajnala van. De biztos hét ágra süt a nap, valahol a világ másik felén...
-Nem vagy fáradt?
-Szombat hajnal van. Majd délig kialszom magam. Ne aggódj!-Legyintett.
-Mikor tudtok eljönni?
-Hát... Talán júniusban. Addig nem koncertezünk Európában, amikor be tudnánk ugrani hozzátok. Sajnos.-Sóhajtotta.

-Majd valahogy kibírjuk azt a hosszú, hosszú időt.
-Ez jár azzal, hogy idol vagyok. A másik meg, hogy Korea, és Magyarország nem egymás mellett van...
-Hát jó. A többiek hogy vannak?
-Mindenki megvan. Aron és Ren halálán van a tanulástól, meg hogy nem láthatják a barátnőjüket, Min Hyun még mindig nem talált rá a szerelmére, JR meg... Hát, hétvégente találkozgat Pannival. Veletek?
-Uncsi, szürke napok, még unalmasabb tanórákkal, idegesítő tanárok, á, csak a szokásos. 
-Én meg belerohadok a magolásba.
-Nekem teljesen mindegy, csak éljél, és viruljál, és szeressél... Ugye nem volt túl nyálas?
-Nem annyira. Talán magamat is bele kellett volna csomagolnom a dobozba.
-Na látod, erre én is gondoltam!-Csettintettem.
-Majd legközelebb!-Nevette el magát. Vagy fél órán keresztül elemezgettük, hogy hogyan férne be valamelyikünk egy dobozba, de a végén arra jutottunk, hogy kényelmesebb a repülő.
-Te még nem alszol? Kivel beszélsz?
-Pati.
-Oké. Maradhatok?
-Ja, gyere csak.-Egy kómás, kócos fejű Aron ült le a kamera elé.
-Hogy vagy?-Nevettem el magam a látványtól. Össze-vissza állt a haja, a szeme alig látszódott a hajtincsei közül, szóval tiszta színpad képes srácot láthattam a képernyőn.
-Jól. Nikivel mi van?
-Dúl a nagy love? Szerintem kérdezd meg tőle. Ilyenkor általában fent lóg a neten.
-Köszi. Akkor megyek... Baek Ho, szerintem aludj egy kicsit. Este koncert a hotelban.
-Na ne!
-10 perce hívott a menetzser. Jó cakát!
-Jót!-Hallottam, ahogy becsukódik az ajtó. Baek Ho visszaült a kamera elé.
-Koncert este? Akkor tűnés aludni!
-Jó van na! Mindjárt megyek anyuci!
-Szép álmokat!
-Majd rólad álmodok jó?
-Ja. Szia! És küldök egy hatalmas, cuppanós puszit az okos buksidra!
-Haha! Na jó, szia! Vigyázz magadra!
-Te is, és nehogy valami történjen a koncerten!
-Nem fog.-Még fél óráig nyüstöltük egymást, mire sikerült elköszönnünk. mikor felnéztem a laptopomból csak akkor vettem észre, hogy teljesen sötét van. 2 és fél órát beszélgettünk. Miután lezuhanyoztam, és bemásztam a takaróm alá néztem, ahogy a kis láng ég, aztán elfújtam, és elaludtam.