És igen. Eljött ez a drága nap is. A szürke, unalmas napok után felüdülés lett volna. Igen ám, csak a srácok idén érettségiznek, szóval tanulnak ezerrel. Az időeltolódás miatt csak hétvégén tudunk beszélni, de akkor is valamelyik alszik, a többinek meg könyv, vagy tétel van a kezében. Olyan nagyon rossz dolog ez a távkapcsolat! És még valentin-nap sincs... Brühühü!
Oké, szóval a tanárok (mint mindig) ma sem voltak tekintettel arra, hogy péntek van, sőt, még a valentin-napra is magasról tettek. Pedig úúúgy elhalaszthatták volna azt a biosz témazárót. Én örültem volna neki. Na, de már úgy is mindegy. Bár az vicces volt, hogy szünetben felöltöztették a csontvázat. És ezért kiakadt ránk a tanár, úgyhogy jól megszívatott minket. Jó, ilyen dilinyós osztálytársakkal megérdemeltük. hazafelé már megint eleredt az eső, mint a mai nap általában minden második percben, úgyhogy eléggé szétázva értem haza. Anya fura módon otthon a konyhában motoszkált.
-Szia, hát te?
-Hazaküldtek. Még mindig szédülök egy kicsit...
-Akkor miért vagy itt a konyhában? Megcsinálom én, hagyd csak!-Vettem ki a kezéből a fakanalat.-Ülj le, vagy aludj egy kicsit.
-Rendben. De nem vagyok fáradt.-Leült egy székre, és engem figyelt.-Ma van valentin-nap, nem?
-Aha.
-És a kis barátod még nem hívott?
-Mi van?
-Baek Ho, vagy hogy kell mondani a nevét. Még nem keresett?
-Á, tanulnak. Lehet, hogy el is felejtette.
-Nem hiszem. Ha fontos vagy neki, akkor biztos nem.
-Jaj anya! a világ másik felén nem is biztos, hogy ünneplik ezt a napot.
-Oké, te tudod. Mi volt ma a suliban?
-Uncsi, biosz tézé, a srácok felöltöztették a csontvázat, és a tanár kiakadt... Á, csak a szokásos.-Vontam meg a vállam.-Amúgy a szédülésen kívül van valami problémád?
-Most már nem. A leves már jó lesz szerintem.
-Rendben. Tudok még segíteni valamit?
-Most már nem kell. A többivel boldogulok egyedül is.
-De szólj, ha kell valami.
-Minden oké lesz, menj nyugodtan.-Felmentem a szobámba, ki az erkélyre. Rákönyököltem a korlátra, és hagytam, hogy az eső áztassa a kezem. Ez lesz az első valentin-napom? Amikor vele is lehetnék? Hányszor elképzeltem már, ahogy jön fel a szobámba, magához ölel... Áh, túl nagy a világ. Nem tud hirtelen csak úgy itt teremni. Ja, és hideg van. Miután bementem, és alaposan megszárítottam magam hasra vetettem magam az ágyamon, és a tőle kapott macival játszottam. Aztán az íróasztalomon megpillantottam egy dobozt. Kicsi, rózsaszín papírba csomagolva. Eddig nem is tűnt fel. Miután kibontottam (oké, nem túl diszkréten, inkább csak letéptem róla a papírt) hirtelen melegség öntött el legbelül. Mégsem felejtette el! Igaz, hogy nem Baek Ho volt a kis csomagban (szegény, hová gondolok!) de akkor is! Gondolt rám, nem felejtett el... Jó, ha tényleg igaz az, hogy ha valaki csuklik azt emlegetik, akkor már megfulladt volna. Meg én is. Benyomtam a Skypot, hátha fent vannak.
-Szia cicám, hogy vagy?-Nézett a kamerába.
-Hiányzol!
-Te is nekem. gyújtsd meg a gyertyát! Nálam is van egy, és akkor olyan, mintha kicsit közelebb lennénk egymáshoz.
-Nem is tanulsz?-Néztem kérdően a kamerába.
-Most nem.
-Hány óra van ott?
-Fél 2, miért?
-Koncert volt?
-Nem.
-Akkor, hogy hogy nem alszol?
-Megvártalak.
-Oké, akkor hozok egy gyufát. pill, és jövök!-Levágtattam a konyhába, és visszarohantam a gyufával. Nem szeretek pirózni, de meggyújtottam a gyertyát, és az éjjeli szekrényemre tettem.
-Esik?
-Mi van?
-Esik az eső?
-Ja, igen. Reggel óta zuhog, de kétpercenként változik. Nálatok?
-Hajnalok hajnala van. De biztos hét ágra süt a nap, valahol a világ másik felén...
-Nem vagy fáradt?
-Szombat hajnal van. Majd délig kialszom magam. Ne aggódj!-Legyintett.
-Mikor tudtok eljönni?
-Hát... Talán júniusban. Addig nem koncertezünk Európában, amikor be tudnánk ugrani hozzátok. Sajnos.-Sóhajtotta.
-Ez jár azzal, hogy idol vagyok. A másik meg, hogy Korea, és Magyarország nem egymás mellett van...
-Hát jó. A többiek hogy vannak?
-Mindenki megvan. Aron és Ren halálán van a tanulástól, meg hogy nem láthatják a barátnőjüket, Min Hyun még mindig nem talált rá a szerelmére, JR meg... Hát, hétvégente találkozgat Pannival. Veletek?
-Uncsi, szürke napok, még unalmasabb tanórákkal, idegesítő tanárok, á, csak a szokásos.
-Én meg belerohadok a magolásba.
-Nekem teljesen mindegy, csak éljél, és viruljál, és szeressél... Ugye nem volt túl nyálas?
-Nem annyira. Talán magamat is bele kellett volna csomagolnom a dobozba.
-Na látod, erre én is gondoltam!-Csettintettem.
-Majd legközelebb!-Nevette el magát. Vagy fél órán keresztül elemezgettük, hogy hogyan férne be valamelyikünk egy dobozba, de a végén arra jutottunk, hogy kényelmesebb a repülő.
-Te még nem alszol? Kivel beszélsz?
-Pati.
-Oké. Maradhatok?
-Ja, gyere csak.-Egy kómás, kócos fejű Aron ült le a kamera elé.
-Hogy vagy?-Nevettem el magam a látványtól. Össze-vissza állt a haja, a szeme alig látszódott a hajtincsei közül, szóval tiszta színpad képes srácot láthattam a képernyőn.
-Jól. Nikivel mi van?
-Dúl a nagy love? Szerintem kérdezd meg tőle. Ilyenkor általában fent lóg a neten.
-Köszi. Akkor megyek... Baek Ho, szerintem aludj egy kicsit. Este koncert a hotelban.
-Na ne!
-10 perce hívott a menetzser. Jó cakát!
-Jót!-Hallottam, ahogy becsukódik az ajtó. Baek Ho visszaült a kamera elé.
-Koncert este? Akkor tűnés aludni!
-Jó van na! Mindjárt megyek anyuci!
-Szép álmokat!
-Majd rólad álmodok jó?
-Ja. Szia! És küldök egy hatalmas, cuppanós puszit az okos buksidra!
-Haha! Na jó, szia! Vigyázz magadra!
-Te is, és nehogy valami történjen a koncerten!
-Nem fog.-Még fél óráig nyüstöltük egymást, mire sikerült elköszönnünk. mikor felnéztem a laptopomból csak akkor vettem észre, hogy teljesen sötét van. 2 és fél órát beszélgettünk. Miután lezuhanyoztam, és bemásztam a takaróm alá néztem, ahogy a kis láng ég, aztán elfújtam, és elaludtam.
Nagyon tetsziiiiiik *---*
VálaszTörlés