A fiúk ballagása utáni nap már mennünk kellett vissza Japánba. Pedig már vége a tanításnak. Utolsó hét péntekje... Megkapjuk a bizit, és mehetünk! Miután sikeresen nem késtünk el az évzáróról, megkaptuk a bizonyítványt elhagytuk a suli épületét egy teljes nyárra! remek mi? Csak még egy év, és vége a sulinak. Ballagunk, megyünk haza, vagy mit tom' én, de nem maradunk Tokióban. nem azért, mert nem szeretjük, csak hát mindentől messze van. Anyuék, a barátnőink... Talán a srácoktól is. Hát nem is tudom...
-Eszti!-Csörtetett be Panni a szobámba. Kivettem a fülhallgatót a fülemből, aztán felnéztem rá.-Itt akarsz ülni egész nap? Gyere már! Van egy meglepim!
-Okézsoké. Merre megyünk?-Néztem végig rajta.
-A partra.
-Fél perc! Átöltözök, és mehetünk.
-Ezt vedd fel.-Nyomott a kezembe egy farmer sortot, és egy zöld pólót.Megcsináltam a hajam, és kimentem a nappaliba. Panni már ott várt, készen, ami elég ritka nála. A végén kiderült, hogy még 3x átöltözik, meg kifesti magát. Minek ez a nagy felhajtás? Csak a partra megyünk nem?
 |
| Eszti |
-Mehetünk végre?-Néztem az órára, amikor harmadszorra kijött a szobájából.
-Ja, készen vagyok.
-Biztos? Divatbemutató lesz a parton.-Néztem végig rajta. Lila póló, és ugyan olyan farmer sort volt rajta, mint rajtam.-Várjál, ikertalálkozó?
-Nem. Na, menjünk.-Bezártam az ajtót, aztán lebaktattunk a több ezer lépcsőfokon, mert a lift szokás szerint tömve volt. Kisétáltunk a homokos tengerpartra. Levettem a cipőm, és belesétáltam a vízbe. Olyan jó érzés, ahogy a hullámok csapkodják a bokámat.
-Pontosan miért is jöttünk ide?
 |
| Panni |
-Ezek mit keresnek itt?-Néztem kérdően a nővéremre.-Komolyan elhívtad őket ide? Én hazamegyek. Mi a fenét akartok tőlem?
-Oké.-Sóhajtott.-Min Hyun totál káosz. Csak neked nem tűnik fel, hogy beléd van esve?-Nézett rám összehúzott szemmel.-Meddig akarod, hogy szenvedjen?
-Tessék?
-Ezért idehívtam őket, vagyis őt, JR meg csak úgy eljött. De az nem lényeg.-Legyintett.
-Jó, maradok.-A két alak egyre közelebb ért. Panni előrement hozzájuk, és valamit beszéltek. A hullámokat rugdostam. Arra rájöttem, hogy kedvel, de ennyire nem. Oké, én is úgy tekintek rá, mint egy nem is tudom mire, talán egy bálványra? Annyira azért nem, de jobban kedvelem, mint ha testvérem lenne, és...
-Szia.-Állt meg a homokban. Néztem, ahogy a hullámok csapkodják a bokámat. Levette a cipőjét, és bejött mellém.-Valami baj van?
-Sajnálom.-Néztem fel rá. A fekete szemeiben csillogott a nap.
-Mit sajnálsz?
-Hogy miattam őrlődsz. Én nem...-Túrtam bele a hajamba.-Nem akarlak szenvedni látni, és nem akarom, hogy szenvedj.
-Eszti, hagyjuk ezt.
-Nem hagyom. Ha ezért jöttél ide, akkor nem.-Ráztam meg a fejem.
-És ha nem ezért jöttem?-Emelte fel a fejem.
-Akkor tudom, hogy nem mondasz igazat.-Billentettem oldalra a fejem.
-Nyertél.-Engedte el a fejem.-Valahogy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.-Motyogta maga elé.
-Ne hangolódj le. Miért ne lehetne jó a vége? Még lehet, hogy jó lesz.
-Vigyelek magammal Koreába?
-És ha nem akarom?
-Akkor elrabollak. Panni meg fogja érteni.-Vigyorgott. Átfogta a derekam, és felemelt.
-Héj, engedj el!-Nevettem el magam.-Ne, ne tegyél le!-Sikítottam, amikor az ölébe kapott.
-És ha nem engedlek el?
-Akkor sikítok.
-Hajrá!-Egy akkorát sikítottam, hogy Panni, és JR, akik vagy fél km-el odébb voltak, de odafordultak. Min Hyun letett a homokra, és a fülére tapasztotta a kezét.-Megőrültél? Nem hallok rendesen.
-Te kényszerítettél!
-Ezt visszakapod!-Indult el felém. Gonosz vigyorra húzta a száját, én meg hátrálni kezdtem. Addig mentem hátra, amíg egy sziklának nem ütközött a hátam.-Vége a játszmának kiscica!-Vigyorgott.
-Ne, ne, én félek tőled. Ne bánts!-Próbáltam visszatolni a mellkasát.
-Ilyen gyenge vagy?-Nézett a szemembe. Közelebb jött hozzám, és fölém hajolt. Megfogta az állam, és felemelte a fejem.-Szerintem is lehet jó vége.
-Nem fogsz sikítani?-Suttogtam, mert nagyon közel volt hozzám.
-Nem. Nem fogok. De elrabollak.-Húzta megint gonosz vigyorra a száját.-Ahogy te is elraboltad a szívemet.-A következő pillanatban valami meleg ért az ajkaimhoz. Min Hyun hosszan megcsókolt, aztán magához ölelt.
-Bocsánat, hogy a füledbe sikítottam.-Suttogtam.
-Tényleg jó vége lett.-Mosolygott. Újra megcsókolt.-Teljesült az egyik álmom.
-Tényleg erről álmodoztál?
-Hát, ja. Csak nem pont itt az óceán partján képzeltem el, de ez is megteszi. A lényeg megvan.-Mutatott rám. Kézen fogva mentünk oda Panniékhoz.
-Na, megtaláltátok egymást?-Vigyorgott JR. Átkarolta Min Hyun vállát.-Gratulálok. Remélem nem keverjük össze őket.-Veregette meg a vállát.
-Ijj! Otthon hagytam a telefonom!-Turkált Panni a zsebében.-Menjünk érte haza!-Nézett JRre.-Anya azt mondta, hogy fog hívni.-JR még utoljára megveregette a haverja vállát, aztán elmentek.
 |
| Min Hyun |
-És most?-Néztem fel az újdonsült barátomra.
-Gyere, majd útközben találunk valamit.-Felvettük a cipőnket, aztán szigorúan kézen fogva elindultunk vissza a városba.
-Komolyan azt hitted, hogy nem jössz be nekem?
-Hát, szilveszter óta eléggé kiborultam miattad. Panni invitált ide, hogy beszéljük meg. És, hát jól tette. Amikor első alkalommal hazakísértelek már akkor nagyon megkedveltelek. Aztán ez átformálódott szerelemmé, aztán már azt hittem megőrülök.
-Ezt jó tudni. Nem akartalak megbántani, de nekem a távkapcsolatok nem mennek. Volt egy barátom akivel miután ide költöztünk próbáltam tartani a kapcsolatot. Aztán amikor hazautaztunk egy szőke csajjal az oldalán jelent meg a reptéren, és az közölte, hogy hagyjam békén a pasiját. Azóta nem hallottam róla. Nem akartam, hogy ez legyen.
-Ez tényleg eléggé... Hogy is mondjam? A távkapcsolatok sokszor tényleg nem működnek úgy, ahogy kéne.
-Én nem akarok megint akkorát csalódni...
-A nyarat együtt töltjük, elmehetünk kirándulni, nyaralni, a többiek már úgy is beszervezték a lányokat is, az ősz meg majd eldől.
-Hát jó.
-Mi lenne, ha ide bemennénk?-Mutatott át a túloldalra Min Hyun, ahol egy sokcsillagos étterem állt. Bólintottam, és átvergődtünk a zebrán a sok sok, és még annál is több ember között. Tokió már csak ilyen. Mindketten magyaros kaját ettünk (fura volt a paprika, de mindegy. Semmi nem olyan, mint otthon). Vacsi után még az utcán beszélgettünk, aztán egy hosszú csókkal elköszöntünk egymástól, és ő ment a hotelbe, ahol JRrel megszálltak, én meg fel a lakásba. Panni már aludt mikor benyitottam, úgyhogy próbáltam csendben mászkálni. Az óra hajnali fél 2-őt mutatott, mikor kijöttem a fürdőből. Mire beestem az ágyamba volt vagy 3, de ezzel nem nagyon foglalkoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése