Félálomban voltam, amikor valaki elkezdte simogatni a hajam. Fura érzés volt, senki nem szokott keltegetni, főleg nem Panni, akit nekem kell kirángatni a szobájából, és általában miatta késünk el. Oldalra fordítottam a fejem, és kinyitottam a szemem. Aztán gyorsan vissza is csuktam, mert csak vakító fényt láttam. Aztán valami leárnyékolta a fényt. Újra kinyitottam a szemem.
-Jó reggelt.-Simogatta meg a fejem. Nyomott a homlokomra egy cuppanós puszit, aztán felhúzott ülő helyzetbe.-Meddig voltál fent?
-Kettő, három?-Túrtam bele a hajamba.-Hány óra van?
-Mikor szoktál kelni?
-Fél 5, negyed 6. Hétvégente 7 órakor.
-Negyed 12.-Mosolyodott el.
-Hogy mi?!-Kerekedett el a szemem.-Ember, ugye Panni nincs a konyhában?-Ugrottam fel.
-Nyugi, JRrel elmentek valahová.-Karolta át a vállam Min Hyun.-Gyorsan felébredtél.
-Ez általában így megy.-Nevettem el magam.-Panni a konyhában kész katasztrófa.
-Azért talán annyira nem.
-Áh, nem ismered eléggé. Majd egyszer megtanítom főzni.-Legyintettem.
-Van kedved sétálni egyet?
-Aha, de nem pizsomában.-Min Hyun nevetve kiment a szobámból, én meg gyorsan elkészültem. Mikor kiértem a konyhafalon nézegette a rajzainkat.
 |
| A mai szettem |
-Menj, mosakodj meg addig reggelizek, vagy inkább ebédelek valamit.-Néztem sóhajtva az órára. Min Hyun meg akart ölelni, de elhúzódtam tőle. A fehér pólómat nem grafitozza össze! Csináltam magamnak egy szendvicset, meg ittam hozzá teát, és már indulhattunk is. Volna, ha...
-Min Hyun, nem láttad a kulcsomat?-Szóltam ki neki a szobámból. Megállt, és az ajtófélfának támaszkodott. Aztán felmutatta a kezében lévő kulcs csomót.-Héj, add vissza!-Próbáltam kivenni a kezéből, de ő összezárta a tenyerét, és a magasba emelte.-Ez nem ér! Kicsi vagyok.-Fordultam el, és összefontam a karjaimat. Min Hyun közelebb lépett hozzám, és átkarolta a derekam. A fejét a vállamra tette.
-Panni reggel odaadta amikor elmentek.-Suttogta a fülembe. Egy puszit nyomott a nyakamra, aztán elengedett.-Mehetünk?-Nézett végig rajtam.
-Felőlem.-Vontam meg a vállam.-A rajongóid nem fognak lerohanni?
-Majd felveszek egy kapucnit, vagy mindketten futunk.-Nevette el magát.
-Bele fogsz sülni a pulcsiba.-Zártam be az ajtót (közben elszedtem tőle a kulcsot). Mikor leértünk az utcára a part felé vettük az irányt. mindketten besétáltunk a vízbe, és néztük a hullámokat. Min Hyun magához ölelt én meg a mellkasának döntöttem a tarkómat.
-Éhes vagyok.-Suttogta egy kis idő után a fülembe.
-Merre menjünk? Otthon nincs ebéd. Valaki miatt fent voltam hajnalig, és nem tudtam időben kelni.
-Értem a célzást.-Nevette el magát. Kikászálódtunk a vízből, aztán visszamentünk a városba. Megint oda mentünk ahol tegnap vacsiztunk. Az ebéd is ugyan olyan finom volt, mint a vacsi tegnap.-Menjünk még valamerre.-Nyújtózkodott egyet.
-Menjünk a belvárosba.-Néztem fel rá. Most, hogy így kihúzta magát mintha az Eiffel toronyra néznék fel.-Tényleg kicsi vagyok?-Néztem rá odakint az étterem előtt.
-Ja, de így is nagyon cuki vagy.-Vigyorgott gonoszan. Elhúztam a szám, és inkább csendben maradtam. Hirtelen nagy sikongatásra lettem figyelmes. Egy csapat lány futott utánunk.
-Hát, futás?-Néztem Min Hyunra. Mielőtt megszólalhatott volna a csapat kiscsaj már oda is ért hozzánk.
-ÍÍÍÍÍÍÍÍ!!! Ez Min Hyun! NU'EST!!!!!!! Hol van JR? Meg Aron? Meg a szőke kislány? Reeeent akarom!-Sikongattak össze-vissza. Vagy 10 percig fotózkodtak Min Hyunnal, aztán észrevettek engem.-Ez ki?-Nézett rám az egyik szőke (ribi?).
-Min Hyun húga vagyok.-Mondtam teljes nyugalommal.-Ae Cha.-min Hyun elkerekedett szemmel nézett rám, aztán értetlenül megrázta a fejét.-Bocsi lányok, de sietünk. Ma még lesz egy interjúja Tokió másik felében.-Biccentettem Min Hyun felé.
-Melyik adón?
-30 percünk van odaérni. Bocs, de tényleg sietünk.-Húztam el a lányok közül Min Hyunt. Azok csak bámultak maguk elé, mi meg gyorsan befordultunk egy mellékutcába. Min Hyun megperdített, és a falhoz szögezett.
-Ae Cha? Meg te vagy a húgom?
-De beették.-Szúrósan nézett a szemembe.-Most az a bajod, hogy kihúztalak a csávából? Ha nem rögtönzök még mindig ott lennénk, és holnap már arról szólna minden, hogy van barátnőd.
-De miért a húgom? Nincs is húgom.
-Aha, de hirtelen ez jutott eszembe. Mindig is akartam egy bátyust.-Vontam meg a vállam. Min Hyun közelebb hajolt, és suttogott egy köszönömöt, aztán röviden megcsókolt.-Szerintem vedd fel azt a kapucnit.-Kuncogtam.-Menjünk haza.-Mindketten felvettük a napszemüvegünket, és Min Hyun a fejére tette a kapucniját. Aztán zsebretett kézzel indult el. Hazaérve, szerencsére senki nem ismert fel minket, vagyis őt, kidőltünk. Min Hyun felhívta a maneggert, aki úgy figyel rájuk, mintha a második apjuk lenne, és közölte, hogy egy darabig lesz egy húga, vagyis én. A manegger mindenképpen beszélni akart velem, úgyhogy elvettem a telefont.
-Értem, hogy kínos szituáció volt, de miért nem a sminkese?
-Hirtelen ez jutott eszembe, sajnálom.
-Ez állati jó!-Nevette el magát a telefonba.-Az ikertestvéred is Min Hyun húga lesz, és meg van oldva két ember. A többiek meg sminkes, meg fodrász, Pati pedig stylest segéd. Add vissza Min Hyunt.-Kiment a szobából telefonálni, én meg ledőltem a kanapéra. Fél óra múlva visszajött, és levágta magát mellém. Fáradtan a mellkasának dőltem, és lehunytam a szemem.
-Hogy tudtál olyan nyugodt maradni abban a helyzetben?-Kócolta össze a hajam.
-Szinészi tehetség?-Morogtam.-Te nem vagy fáradt?
-Hajnali fél 10-kor keltem, hogy ideérjek.-Cukkolt.
-Ezzel fogsz idegesíteni?
-Aha.
-Akkor jó éjcakát!-Helyezkedtem el az ölében. Lehunytam a szemem, és átléptem az álmok birodalmába. Még éreztem, ahogy felemel, és befektet az ágyamba, aztán teljesen elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése