85. Megint kórházban...

Eszti:
Reggel (vagyis amikor még nagyban aludtam) MinHyun nekiállt puszilgatni az arcomat.
-Hercegnőm reggel van!-Simogatta meg az arcom. Morogtam valamit, aztán a fejemre húztam a takarót.-Fel kell kelned! Hallod?-Ráncigálta le a fejemről a paplant.
-Hagyjál már!-Vágtam hozzá egy párnát.
-Na, kicsim!-Kapta el a kezem, aztán felhúzott ülő helyzetbe. Kénytelen voltam kinyitni a szemem.
-Olyan izé vagy!
-Már 2 napja csak durmolsz. Velem nem is foglalkozol.
-De, álmomba.
-Kössz, kedves vagy.-Morogta, aztán egy puszit nyomott a homlokomra.-Ma este BaekHoéknál lesz egy meglepetés. Este 7-re oda kéne érned.
-Miért, hova készülök?
-Panni akar elmenni veled valahová.-Vonta meg a vállát.-Nekem interjúm lesz, ott találkozunk. Szia!
-Szia!-Nyomtam az arcára egy puszit, aztán elment.
 ...
Panni elrángatott egy lakberendezési üzletbe, mert kitalálta, hogy szeretne venni JRnek egy klassz új lámpát a szobájába, mert a drága barátjának kifogásai vannak a világítással. Úgyhogy egész délután (kiderült, hogy délben keltem fel) a csillárokat, állólámpákat, mennyezeti lámpákat, meg hasonló szépségeket nézegettünk. Aztán negyed 6-kor indultunk el BaekHoék felé. Úgy egy órás az út visszafelé (ha jól számoltam), és ha Pannival utazok még plusz 40 percet legalább bele kell számolni, mert tuti, hogy miatta lekésünk valamit, és várhatunk. 
...
Persze igazam lett, és lekéstünk egy metrót. A következő, ami jó lenne nekünk, az 20 perc múlva jön. 
Miután sikeresen felszálltunk a földalattira, és leszálltunk azon az állomáson, ahonnan már nincs messze a ház. 
Panni kitalálta, hogy rövidítsünk, vagy egy kicsit gyorsabb út is arrafelé. Úgyhogy befordultunk egy mellékutcába.
...

Pannival együtt BaekHoék háza felé sétáltunk. Már sötétedett, de abban az utcában alig égtek a lámpák. Szöul kül-kerülete már csak ilyen. Panni fáradtan baktatott mellettem.

-Érjünk már haza!-Suttogta.-Félelmetes ez a hely.-Csendesen lépkedtünk. Már majdnem az utca végére értünk, amikor valaki hátulról megragadt, és befogta a számat. Panni felsikított, amikor őt is megfogták. Megpróbáltam kirángatni magam a szorításból, de az illető a falhoz vágott, és odaszorította a vállam, a másik kezével még mindig a számat fogta be. Pannit nem láttam, mert egy maszkos férfi mászott a képembe. Pont annyi helyem volt, hogy térden tudtam rúgni, mire egy kicsit engedett a szorítása. Ellöktem magamtól, és a nővéremet kerestem. A másik alak összekötötte a kezét, ès éppen a száját ragasztotta be. Már majdnem odaértem hozzá, amikor hátulról megragadták a galléromat, és a földre löktek. A jobb kezemre estem, és az egy nagyot roppant. Összeszorítottam a fogam, felálltam, és Pannihoz rohantam. Az egyik alak, amelyik Pannit kötözte meg elkapta a bal csuklómat, és lerántott a földre. Mindketten lefogtak, és befogták a számat. Aztán fejbe ütöttek valamivel, és elsötétült a világ.

Panni:

Próbáltam magam kiszabadítani, és jelezni Esztinek hogy tűnjön el innen, de nem sikerült. Láttam, ahogy küzd, aztán leütötték. Aztán lépteket hallottam. Valakik felénk futottak. Tuti hogy végünk van. Ha még többen jönnek nekünk annyi. Semmi esély arra, hogy kiszabadítsam magam, és hívjam a rendőrséget.

A két maszkos ember felnézett, amikor odaértek a nemtudomkik. Aztán felálltak, és rohanni kezdtek a másik irányba. Négy kapucnis fiú utánuk rohant, miközben az egyik hívta a rendőrséget. Aztán egy újabb kapucnis guggolt le elém. Kikötözte a kezemet, aztán felhúzott ülő helyzetbe. Miközben kikötözte a tarkómon megkötött kendőt lecsúszott a kapucnija, és megláthattam az arcát. Valahonnan ismerős volt. A sokktól, hogy mi történt az előbb nem mertem megmukkanni sem. No meg a megkötözés közben beletérdeltek a gyomromba.

-Jól vagy?-Emelte fel a fejem, aztán végignézett rajtam. Próbáltam válaszolni, de nem sikerült. Éreztem, ahogy könnyek csurognak végig az arcomon. Aztán megláttam Esztit a fiú mögött, és a gyomromra szorítva a kezem odamentem hozzá. Egy másik kapucnis térdelt mellette, és próbálta felébreszteni. Remegő kézzel lehámoztam a nyakáról a sálat, aztán megnéztem a pulzusát. Nemsokára megérkezett a rendőrség is. Eszti még mindig nem nyitotta ki a szemét, de nagyon lassan lélegzett. Az egyik rendőrautó megállt mellettünk, a másik továbbment, mert a másik 4 fiúnak sikerült sarokba szorítania a két embert. A rendőrök a két fiút kérdezgették, aztán letérdeltek Eszti mellé, és mellém is. Megvizsgálták a húgomat, aztán az egyik hívta a mentőket. A szőke fiú letérdelt mellém, és átkarolta a vállam. A könnyeim még mindig nem álltak el, és a gyomrom is egyre jobban fájt.

-Mindjárt itt lesznek a mentők.-Simogatta meg a hátam.-Próbálj megnyugodni.-Könnyes szemmel felnéztem rá.

A szőke haja belelógott a fáradtan csillogó szemébe. A szeme feketén kihúzva... Tuti, hogy idol. A gyomrom hirtelen begörcsölt, mire öklendezni kezdtem, és a hasamra szorítottam mindkét kezem. Aztán szédülni kezdtem, és már csak azt éreztem, hogy valaki megtámasztja a hátam, és minden elsötétült.

...

Valami csipog. Aztán lépteket hallottam.

 -Még mindig semmi?-Kérdezte egy férfihang. Válasz nem érkezett.-És a testvére?

-Kómában van.

-Még mindig?

-MinHyun nem mondott semmit azóta, de teljesen kiborult.

-A szüleik tudnak róla?

-Nagyjából.-Jött a válsz egy sóhajjal kísérve.-ChunJi?

-Elég rosszul néz ki.

-Az nem jó.-Valaki megfogta a kezem. Melegség járt át. Összeszedtem minden energiámat és kinyitottam a szemem. Csak elmosódott foltokat láttam, és egy csomót kellett pislognom mire ki tudtam venni JR arcát. Mögötte ott állt a szőke fiú. JR szemében könnyek csillogtak amikor megölelt.

-Soha többet nem mész nélkülem sehová.-Suttogta. Nekem is könnyek folytak az arcomon. A szőke srác elmosolyodott, aztán leült az ágy végébe. Miután JR elengedett párnákat pakolt a hátam mögé, hogy ülve tudjak maradni. Leült az ágy melletti székre, és a kezemet simogatta, miközben beszélt.

-L.Joe elmondta azt amit ők láttak, de a teljes történetet még így sem tudjuk. Ha jobban leszel majd bejönnek a rendőrök, és majd kikérdeznek.-Pár perc csend telepedett a szobára. Csak most esett le, hogy egy kórházban vagyok.

-Eszti?-Suttogtam, mire L.Joe az ágy végében, aki elgondolkodva figyelt, összerezzent. JRre nézett, aki megszorította a kezem.

-Még nem ébredt fel. A jobb keze eltörött, a bal zúzódott, és a jobb lábával is van valami.

-És mi történt ChunJival?-Suttogtam, és L.Joera néztem.

-Zúzódott a jobb keze, és van pár lila meg zöld foltja.

-És a többiek?

-Megúszták 1-2 lila folttal. De ők jól vannak.

...

Egy hét múlva kiengedtek a kórházból. Eszti még mindig nem ébredt fel, ami miatt szörnyen érzem magam. Viszont a csontjai lassan, de gyógyulnak. ChunJit és a nővéremet is sokat látogatom. ChunJi egész jól néz már ki, de még nem engedték ki. A maneggerük miatt, ugyanis még nem használhatja a kezét rendesen, és ha hazaengedik nem bírna egy helyben maradni. Menne a többiekkel edzésre, ami miatt visszakerülne a kórházba. Úgyhogy amíg teljesen meg nem gyógyul itt marad bent.

Eszti:

A sötétség átváltozott vakító fehérséggé, és arra kényszerített, hogy kinyissam a szemem. Az első, amit megláttam egy fehér plafon volt. Félhomály uralkodott a szobában. Egy maszk vagy mi volt az arcomra kötve, ami pumpálta belém a levegőt. Nagyot szívtam az oxigénből. Lépéseket hallottam, aztán egy fekete árnyékot láttam. Aztán eltűnt. Nemsokára világos lett, és egy őszülős fejű szemüveges ember hajolt fölém. Valami hideget nyomott a mellkasomra, aztán csipogást hallottam. Kicsit később levették rólam a maszkot. Köhögve ültem fel, valaki megtámasztott hátulról, aztán egy barna hajú fiú ölelt át. Értetlenül bámultam magam elé. Aztán a fiú elengedett, és a szemembe nézett. Megsimogatta az arcomat, és a hajamat.

-3 hónapig voltál kómában.-Suttogta, aztán végigsimította a vállam.-Annyira aggódtam miattad.-Összeráncoltam a homlokom, mert megrohamoztak az emlékek. Aztán beugrott Panni, ahogy ott fekszik a földön összekötözve.

-Panni, ugye...?-Nyeltem egy nagyot, aztán meg akartam fogni MinHyun kezét. Fájdalom nyilalt mindkét karomba. Éreztem, ahogy eltorzul az arcom a fájdalomtól. MinHyun vette az adást és megszorította a tenyerem.

-Minden rendben van vele. Ma talán be tud jönni hozzád, de nem biztos. Sok dolga van mostanság.

-És...Hogy kerültem ide?

-Ezt leginkább ChunJinak köszönhetitek. Ő vett észre benneteket. Akkor már te...

-Nem voltam tudatomnál. Igen, tovább?

-L.Joe és Ricky ottmaradt veletek, a többiek pedig sarokba szorították a támadóitokat. ChunJi elég rosszul nézett ki, persze azóta felépült. A maneggerük miatt csak 3 hete mehetett vissza dolgozni. Sok kavarodás volt azóta.

-Mindenki jól van, most már.

-Mi történt ezeken kívül?

-Már kezdtem a legrosszabbtól tartani.-Suttogta, aztán újra megsimogatta az arcomat.-A testvéreid tartották bennem a lelket.

-Hanni is?

-Ő is itt van, igen. Panniék vigyáznak rá. Amikor megtudta mi történt veled, addig nyafogott a szüleiteknek amíg el nem engedték ide. Ren és Jin ment el érte.-Egy fél mosollyal nézett fel rám, aztán felemelte a fejét, és egy puszit nyomott az arcomra. Az őszhajú szemüveges pasi visszajött, mire MinHyun felállt, és odaengedte hozzám.

-Hogy érzi magát?

-Mihez képest?

-Nem fáj semmije?-Mosolyodott el.

-A karjaim.

-Azt még jó darabig nem szabad mozgatnia. Nem szédül?

-Néha, egy picit.

-A lába nem fáj?

-Még nem próbáltam mozgatni.

-Ne is mozgassa, ha lehet. A jobb sípcsontja megrepedt, és még nem forrt össze rendesen.

-Rendben. Ezek szerint nem kelhetek fel.

-Nem.-Ingatta a fejét az orvos. MinHyunra pillantottam.

-És mikor kelhetek fel?

-Még pár hét. Körübellül 2-3.

-És a karom?

-Azt nem tudjuk biztosan. A jobb eltörött, a bal zúzódott. A bal kezét nemsokára használhatja. Az is körübellül 2-3 hét.

-Köszönöm.

-Egyébként azért jöttem, azért is, mert sajnos a látogatási időnek vége.-MinHyunra néztem, aki az orvoshoz fordult.

-Nem.-Válaszolt még mielőtt MinHyun bármit mondhatott volna.-Nem, fiatalember, nem aludhat megint itt. Most már tudja, hogy a kisasszony jól van. Nyugodtan aludhat akár otthon is.

-De...

-Fiatalember, holnap is bejöhet.

-Még egy percet szeretnék kérni ha lehet.

-Kint leszek az ajtó mellett. És mérem az időt.-Miután az orvos becsukta az ajtót MinHyun óvatosan átölelt vigyázva a kezeimre. Aztán egy hosszú csókot nyomott az ajkaimra. Segített visszafeküdnöm, aztán egy puszit nyomott a homlokomra, és végigsimította az arcomat.

-Holnap jövök. Aludj jól!-Búcsúzott el.

-Jó éjszakát!-Indult az ajtó felé. Amikor odaért az orvos pont akkor nyitotta ki az ajtót, amikor MinHyun ki akart menni. Az orvos mosolygott egyet, aztán lekapcsolta a lámpát.

...

Másnap reggel az orvos mindenféle gyógyszert vetetett be velem, aztán egy nővérke jött be egy nála legalább 2 fejjel magasabb fickóval. Amikor meglátták hogy felébredtem a nővérke megkérdezte van-e valamire szükségem, aztán elment. A fiú megállt a fejem mellett.

-Szia!

-Szia.-Valahonnan ismerős az arca, de nem tudom honnan.

-Örülök, hogy felébredtél.-Leült az ágyam melletti székre. Miközben az arcát tanulmányoztam próbáltam kutatni az emlékeim között. Kifestett szem, tökéletes bőr, érdekes hajszín...

-Te biztosan valami idol vagy, igaz?-Eddig az arcomat tanulmányozta, de most egy fél vigyort villantott.

-Feltételezem hallottál már rólunk, csak személyesen még nem találkoztunk. De nem mondom meg a nevem, tippelj!

-Kérdezhetek?-A fiú bólintott, aztán cuki fejet vágott.

-A névre és bandanévre nem kérdezhetsz rá.

-Oké. Hm... Mikor születtél?

-1993 október 5.

-Hány tagú a banda?

-6.

-És melyik kiadó?

-A-A, az már túl könnyű lenne.

-Akkor ki a legjobb barátod a csapaton belül?

-Choi Jong Hyun.-Motyogta.

-Pilla... Choi Jong Hyun azaz ChangJo... Akkor a bandád a TeenTop, és te a drága Can Hee hyung, avagy ChunJi vagy. Igaz?

-Ahhoz képest, hogy tegnap tértél magadhoz gyorsan jár az eszed.

-MinHyun tegnap mesélt valamit, bár kissé kómás voltam még... Azt hiszem rólatok is mesélt valamit.-Ráncoltam össze a szemöldököm.

-Nagyon hasonlítotok Pannival.-Nézett rám elgondolkodva.

-Mivel egypetéjű ikrek vagyunk. Szerintem ez elvárható.

-Igaz... Persze.

-Megvan! Megvan mi történt! Te voltál a hős, a megmentőnk. Nagyjából megvan a sztory, de nem teljesen. Hogy kerültetek oda?

-Próba után elmentünk egy kajáldába, aztán kikönyörögtem CAPnál, hogy a rövidebb úton menjünk haza. Nem volt kedvem már órákig mászkálni. Aztán az utca elején jártunk amikor valamejikőtök sikított. Odarohantunk hozzátok, LJoe és Ricky ottmaradt veletek, mi meg a két pali után rohantunk. ChangJo hívta a zsarukat, aztán beszorítottuk őket egy sikátorba. A zsaruk lecsukták őket. Mire visszaértünk titeket már bepakoltak egy mentőautóba, aztán engem is, és itt kötöttünk ki.-Foglalta össze ChunJi.

 Nemsokára jön a folytatás...

ByulWoo