62. A szőke herceg... vagyis barna

Jin:
Már majdnem utolértek a szörnyek amikor kék fény villant....
Zihálva takaróztam ki. Felültem, és megtöröltem a szemem. Éjfél mólt 3 perccel. Újabb villám, aztán pár másodperc múlva dörgött az ég. Aztán az eső kopogni kezdett az ablakon. Újabb villám, és dörgés. Még mindig bennem kavargott az álom. Nagyon rosszul aludtam. Mindenféle vadállatok üldöztek, aztán már majdnem felébredtem, de kiderült, hogy csak álom volt. Bármennyire is utálom a vihart kikecmeregtem az ágyból, és az ablakhoz mentem. Ahogy az eső az arcomat verte kissé felébredtem. Jól esett, hogy az esőcseppek koppannak a bőrömön, ezért kimentem az erkélyre. Mikor kiléptem volna a tető takarásából a zuhéba erős karok ragadtak meg, és visszahúztak.
-Mit művelsz?-Ráncigált vissza a szobába Ren.-Csurom víz vagy. Meg fogsz fázni.
-Melegem van.-Ültem le megadóan az ágyra.-Nagyon meleg van.-Ren becsukta az ajtót, aztán felkapcsolta az olvasólámpám. Komor tekintettel ült le velem szemben.
-Minden oké?
-Öööö... Hol aludtál? Vagy mit keresel itt? Várj mi?
-Jin, jól érzed magad?-Egy hatalmas dörgésere összerezzentem. Ren mellém ült, és átkarolt.-Minden okés?
-Azt hittem hazamentél. Bocs, hogy felébresztettelek. Nagyon rosszul aludtam.-Motyogtam.
-Anyukád nem engedett haza ilyen "későn".-Rajzolt egy nagy idézőjelet.-Ha tudná koncert után mikor érünk haza szerintem látni sem akarna többet.-Mosolygott.
-Amiről nem tud, az nem is fáj neki. Hol aludtál eddig?-Ren a kanapé felé mutatott.-Ne már! Azon még én sem férek el.
-Hát, az időjósok nagy vihart mondtak éjszakára, úgyhogy nem akartam messze lenni tőled.-A hirtelen beállt csendet csak az eső kopogása szakította meg. Hirtelen akkorát dörrent az ég, hogy vártam már mikor szakad le a plafon. Amilyen szorosan csak tudtam Renhez bújtam. Éreztem, ahogy remegek, és alig tudtam nyelni.
-Itt vagyok, nyugodj meg.-Mormolta a fülembe.-Minden rendben van.
-Egy picit jobb.-Motyogtam, és kicsit elhúzódtam tőle.
-Maradj itt!-Húzott vissza. A vállgödrömbe tette az állát, és éreztem a nyakamon a meleg leheletét.
-Ren?
-Hm?
-Aludni kéne... Holnap suli van.
-Ne már! Nem mehetsz el.-Suttogta, és szorosan átkarolt.-A suli ráér, ahogy a tanulás is.
-Ren! Érettségizni akarok! És nem úgy ahogy JuSoo. 
-Én is érettségiztem. És nem tanultam szét az agyam.-Horkant fel.-Tudom, nem vagyok egy kitűnő tanuló, amilyen te. De ha nekem ment, neked is fog.
-Akkor mit csináljak?
-Foglalkozz velem is!
-Miért játszod a durcás kisgyereket?
-Nem játszom. Nagyon rosszul esik az, hogy soha nem találkozhatunk. Olyan, mintha elfelejtettél volna.
-De nem felejtettelek el.
-Bizonyítsd be!
-Ezzel meg mit...?-Fordultam hátra. Az ujját a számra tette, ezzel belém forrasztva a mondat végét.
-Kérlek ne csináld ugyan azt, mint... Ő. Ugyan úgy elhanyagolt, és az olyan rossz érzés. Azt hiszem, te más vagy.-Suttogott.-Csak a lelkedre kell beszélni.-Nevetett.
-Nem értelek.-Toltam el magamtól a kezét.
-Hát, ilyenkor én sem.-Hajtotta le a fejét. Felálltam, és az ablakhoz mentem.-Te mit csinálsz, ha félsz valamitől?
-Ha?-Fordultam vissza.
-Azt mondtad félsz a vihartól, de mégis odamész az ablakhoz. Ez ugyan olyan, mint az én félelmem. Vagyis... hasonló.-Felállt, és odajött mellém.-Félek, hogy olyan választ kapnék, ami összetörné a szívemet.-Összekulcsolta az ujjainkat, mire én felnéztem rá.
-Azt hittem te nem félsz semmitől...-Lehajtotta a fejét, aztán még jobban lehajolt, mire ajkaink összeértek. Csak egy rövid csók volt, de az érzés felkapott, és már nem érdekelt a vihar sem, a villámaival, és a nagy hangzavarával. Csak mi ketten voltunk. Én, és a szőke, vagyis most már barna Ren.
-De féltem attól, hogy...-Suttogta miközben átölelt.
-Hogy én nemet mondok?
-Igen.-Egy aprót kuncogott, aztán elengedett.-Na, mars aludni! Holnap suli.
-Miért rontottad el a hangulatomat?-Morogtam, miközben bebújtam a takaróm alá.-Megint rosszat fogok álmodni.
-Akkor itt leszek neked, és megvédelek a csúnya, rossz dolgoktól.-Mosolygott, aztán egy puszit nyomott a homlokomra, és átölelt.

61. Vacsoravendég

Jin:
Az egész hónap erről a 3 dologról szólt: suli, tanulás kipurcanásig, és utána szunya hajnalig, mert utána irány a sulipad. Oké, a hétvégén csak aludtam, meg tanultam (a suli kimaradt). Egyszer kétszer Rennel is taliztunk, de ez ha ebben a hónapban kétszer előfordult...
Biológia, a szívemtől legmesszebb eső tantárgy. Ez volt ma az utolsó órám, így mentem haza. Aztán jött a szokásos agykapacitást is felülmúló magolás... Egyszer csak kopogtak az ajtómon.-Mindjárt megyek, ezt még befejezem!-Gondoltam anya az, és le kell mennem vacsizni. Halk nevetést hallottam, aztán újra kopogtak.-Pilla!-Álltam fel a székből. Nyújtóztam egy nagyot, aztán az ajtóhoz battyogtam.-Mi van?-Dőltem az ajtókeretnek, amikor a bátyám rám vigyorgott.
-Jó látni téged. Azt hittem már bekebeleztek a betűk, vagy megevett egy könyv.
-Marha vicces. Még van két oldalnyi magolnivalóm. 
-Gondoltam megnézlek Jin, élsz-e még. Van itt valaki, aki egyben akar látni.-Mutatott magára.
-Aha. Most komolyan ezért zavarsz, JuSoo?
-Igen.-Vigyorgott ididótán.
-Akkor cső!-Csuktam volna be az ajtót, de odatette a lábát.
-Nyugi hugi!-Tárta ki újra az ajtót.-Ne kapd fel a vizet. Gyere le vacsizni.-Nevetett. Lementem utána a nappaliba. Az azstal már meg volt terítve, de 4 személyre. Apa nincs itthon, úgyhogy fura volt.
-Ülj le, csillagom, mindjárt hozom az ételt.-Húzta ki anya a széket. Ez fura. JuSoo tök kussban, de vigyorogva ült a jobb oldalamon.
-Mi van? Mit szerveztek ellenem?-Néztem rá összehúzott szemekkel.
-Seeeemmit!-Vigyorgott. A tenyerembe temettem az arcom, és mérgesen próbáltam kizárni az agyamból amit mond.-Csak jó lenne, ha nem a betűkön élnél. Anya minden nap felviszi neked a kaját, mert még fel sem tudsz állni, mert telenyomod az agyad minden baromsággal. Állandóan a könyvet bújod, mint egy stréber...
-Bocs, hogy le akarok érettségizni!-Csattantam fel. JuSoo értetlenül bámult rám.
-Attól, hogy érettségizni akarsz nem kell az összes könyvet bemagolni. Én is átmentem.
-Ja, éppen hogy csak! Nem akarok így járni!
-Jin, nyugodj le!-Tette elém anya a tésztát.-Azért nem kell veszekedni. Jön ma valaki vacsorára, úgyhogy szeretném, ha nem vesznétek össze.
-Oké.-Hajtottam le a fejem. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó, aztán valaki bejön. Mivel anya már odament, és az én helyemről nem lehet rálátni az ajtóra fel sem emeltem a fejem. Minek? Tuti valami idegesítő munkatársa anyunak, aki arról fog kérdezgetni, hogy hogy megy a suli, mi van a fiúkkal. Ja, meg persze a "hú, de megnőttél, alig ismerek rád!" szöveg. Ezzel a halálba tudnának küldeni.
-Ülj le Jin mellé.-Hallottam anya hangját.
-Csá haver!-Pacsizott össze JuSooval a vacsoravendég. Az ismerős hangra felkaptam a fejem. Mit keres itt...
-Ren?-Bámultam rá. Valami nagyon fura volt rajta, de hirtelen nem tudtam mi.-Honnan ismeritek egymást JuSooval?

Ren

-Suli.-Vigyorgott a bátyám.-Van pár közös óránk, meg találkoztunk szünetekben is néha. Aztán már volt nálunk, és azóta dumálgatunk.
-O-oké...-Rent jól végigmértem, aztán elgondolkodtam.-Te, mikor festetted át a hajad?
-Öm, úgy fél hónapja?
-Hupsz...
-Gyerekek, kihűl a tészta!-Tapsolt kettőt anya, mire a fiúk leültek. Miközben ettünk Ren és JuSoo megvitatták a legújabb videó játékokat, meg hogy én mennyit tanulok.
-Nem zavar, hogy én is itt vagyok?-Morogtam.
-Nem.-Vágta rá a kedvenc, drágalátos bátyám, aztán tovább csevegtek a videó játékokról. Ren próbált bevonni engem is a beszélgetésbe, de sajnos egy kukkot sem értettem a beszélgetésükből. Vacsi után felmentem a szobámba, mert a két drága még mindig nagyon el volt foglalva a... tudom is én mivel. leültem az íróasztalhoz, és folytattam a magolást. Már a görög mitológia közepén tartottam, amikor kopogtak.
-Ha?
-Szabad?-Hallottam Ren hangját.
-Ja.-Hajoltam újra a könyv fölé. Hallottam, ahogy becsukja az ajtót maga után, és megáll mögöttem.
-Haragszol rám?
-Nem.
-Mindegy, akkor is bocs. Mit tanulsz?
-Görög mitológia.
-Az kell az érettségihez?
-Nem, de holnap után TZ-t írunk belőle.
-Ja.-Itt egy ideig csendben maradtunk, én tanultam, Ren meg... fogalmam sincs mit szokott csinálni ilyen helyzetben.
-Miért festetted át a hajad? Szerettelek szőkén.-Néztem fel rá.
-Nagyon lányos voltam.
-Így csak még lányosabb vagy.
-JR szőke lett.
-Micsoda????-Elővette a telefonját (ami mellesleg akkora, mint egy pimpong ütő), és mutatott egy képet a repperről.

JR

-Basszus! Ez tényleg ő?-Néztem a kijelzőt.-Összekevertétek a hajfestékeket?
-Nem.-Nevetett Ren.-Bár Baek Ho jót röhögött rajtunk.-Ren lehuppant az ágyamra, aztán elrakta a mobilját. Visszanéztem a tankönyv hegyekre (ha így folytatom magasabb lesz, mint a Himalája bármely pontja, sőt, talán még hó is lesz rajta), aztán eldőltem Ren mellett.
-Anyukád nagyon szimpatikus.-Motyogta Ren.
-Ha?
-A bátyád is. Apukáddal még nem találkoztam.
-Mi van? Mér szimpatikusak? JuSoo? A legnagyobb idióta a világon.
-Baek Ho féltékeny lesz rá.
-Mért?
-Eddig ő birtokolta ezt a címet.-Nevetett fel.
-Ah, fáradt vagyok már ehhez.-Tettem a fejem alá egy párnát.-Amúgy hogy-hogy itt vagy?
-Keveset találkozunk, összehaverkodtam a bátyáddal, anyukád szeretne nem csak könyvbe-bújva látni téged... És JuSoo, hogy is mondjam... Mivel már párszor látott minket együtt, gondolom kikövetkeztetett pár dolgot.-Vakarta meg a tarkóját.-És elhívott ide.
-Szóval következtetett.-Gondolkodtam el.-A többiekkel mi van?
-Megvannak.
-Aron?
-Picit már jobb a helyzet. De még hadilábon áll magával. Tegnap jött vissza Los Angelesből, és kicsit még vigyorgott is, amikor mesélt.
-Az jó.-Suttogtam. Ren megsimogatta a fejem, én pedig lehunytam a szemem. Nagyon fáradt voltam már, kimerített a sok tanulás. Még félálomban éreztem, ahogy egy puszit nyom a homlokomra, aztán elnyelt a meleg, kényelmes, bódító mélység.

60. Eni és Kevin part 2

Pati:
Eni ma egy kicsit fura volt a suliban. állandóan mosolygott, és nagyon optimista volt. Megnyugtató tény, hogy boldog, és nem engem sajnálgat... 
-Pati? Hahóóó!-Legyezett a szemem előtt. A helyemen ültem, és bámultam a táblát.
-Ha?
-Figyelsz rám?
-Aha. Jó vagy így...-Néztem végig rajta. 1 perc, és csengetnek. Egész órán arról kérdezgetett mit vegyen fel (mintha lenne ideje átöltözni). Végre csengettek. Eni lassan pakolni kezdett, mondtam neki, hogy nem kell sietni.-Beszámolót este!-Érintettem meg a könyökét, amikor Kevin elindult felénk. Eni mosolyogva bólintott, aztán felálltam, és elmentem.
...
-Na? Mi volt?-Dőltem el az ágyamon, amikor este Eni felhívott. Éppen olvastam, szokásomhoz híven... Készülni kell az érettségire, tételek, emellett dogák... Sok a dolog.

-Hazavittük az öcsémet, aztán elmentünk a Kingbe.
-Ééés?
-Most mi van?
-Na, mondd már! Had meséljek a többieknek is!
-Ne már! Majd...
-Mondd már! Gyerünk!-Követelőztem, mint az ovisok.
-Oké, oké! Szóval hazavittük az öcsémet, aztán mentünk a Kingbe. Ittunk egy kólát, aztán sétáltunk a parkban...
-Az jó hely! JR és Panni is ott találkoztak legelőször.
-Aha, tudom. Aztán meg meg....csókolt...
-úÚúÚ!
-Na ne már!
-De de! Ééés?
-Miért mindig ezt kérdezed?
-Lányos beszélgetés, ezt itt lehet!-Nevettem.-Éééés? Mi történt?
-Oké. Ééééés szerintem együtt vagyunk.
-Az király! Vigyázzatok a suliban a tanárokra. Ha megtudják vadászni fognak rátok.
-Kössz a tippet.
-Szívesen. Mesélhetek a többieknek?
-Tényleg, egész nap csak magammal foglalkoztam. Beszéltél velük?
-Aha.
-Ééés?
-Látod! Megy ez neked! 
-Köszi. Na?
-Aron még mindig elég rosszul néz ki, az ikrek tanulnak, a fiúk koncerteznek, meg idolkodnak...
-Azmijaz?
-Nemtom. Baek Ho így fogalmazott. Gondolom dedikálnak, meg interjúk, meg próbák.
-Aha. 
-Szóval együtt vagytok.
-Igen, szerintem.
-A többiek tuti féltékenyek lesznek Kevinre... Vagy nem tudom a fiúknál ez hogy van. Bunyóznak majd érted?
-Naaa!
-Miért?
-Hagyjuk. Holnap talizunk?
-Nem tudom. Nagy bevásárlás lesz, és kellek anyának cipekedni, mert apa nem lesz itthon.
-Kevinnel holnap is találkozunk. Mit vegyek fel?
-Anyám! Ajjjj!
-Vicc volt! Ma már tuti eleged van belőlem.
-Vigyázz Kevinnel. Sokszor... hogy is mondjam, erőszakos tud lenni.
-Okay! Jó éjt! Holnapi jó-bevásásrlást!
-Neked is jó'cakát! Hétfőn, ha máskor nem találkozunk.

59. Eni és Kevin

Pati:
Egy hónappal később már biztos voltam benne, hogy túl fogom élni  a tanévet, T&N társaságában is.  A fiúk mindent megtettek, hogy kikészítsék őket. Rágót dobáltak a hajukba, vizet locsoltak a folyosóra eléjük (a takarítónőtől megkapták a magukét, de a végén persze jól kiröhögték), valahonnan szereztek egy billegős széket, és T egyszer majdnem kitörte a magas sarkát, amikor leült rá. Eni segített szemet hunyni a sértegetéseik felett... A következtetést levonva, jó, hogy ilyen összetartó az osztály a Háborúban. Még Timi, a nagy és okos fejével is idegesen méregette a ribi osztálytársainkat. Az ikrek közben-közben (ha volt idejük) írtak, vagy beszéltünk, hogy mi a helyzet. Ééés Ren rendszeresen találkozgat Jinnel... Ez azért nagy dolog! Baek Ho csak "gerlicéim"-nem hívja őket, aztán meg röhög a saját pojénján. Persze, ez az igazi önnmaga. Aron meg teljesen összetört. Párszor beszéltem vele, de mindig rosszul nézett ki. Csodálom a sminkesüket, hogy el tudja tüntetni azt a búskomor képét (hány réteg alapozó is kell?). Már csak egy hónap, és itt az őszi szünet, és ők eljönnek. A kis Hanni szülinapja is akkor lesz, és nagy bulit akarnak neki csapni. Hát, igen. Már kis elsős nagylány(?). De olyan cuki! Párszor vigyáztunk rá Enivel, és valami kis sárkánnyal, meg zsiráffal kellett babáznunk vele.
-Pati!-Pisszegett Eni. Felkaptam a fejem a könyvemből. Már csak  10 percet kell kibírni, és mehetünk haza.
-Mi az?-Elém tolt egy papírt. "Péntek este mozi?" 
-Ki küldte?-Suttogtam. Abból a szempontból jó, hogy hátrakerültünk, hogy a tanár nem figyel árgus szemekkel ránk. Eni előre bökött a tollával Kevin felé. Felhúztam a szemöldököm, mire értetlenül bámult rám. Magam elé húztam egy cetlit, és írni kezdtem.
akarsz menni?
nemtom. menjek?
bejössz neki.
ööö... oké
Kevin hátrafordult, és Enire mosolygott azzal a "csajozós" mosolyával. Engem is megkörnyékezett már, de ugye én lenni foglalt!
mi lenne, ha nem moziba mennénk? klausztrofóbiás vagyok, és félek a sötétben. 
Majdnem felnevettem, amikor elolvastam. Eni összehajtogatta a cetlit, és odadobta Kevinnek. Fél perc múlva jött is a válasz:
Mit szólsz a pizzázóhoz?
Elém tolta a cetlit. Lefirkantottam a szerintem jó választ, és Eni lemásolta. Kb óra végére ilyesmi levelezés lett:
Péntek este mozi?
mi lenne, ha nem moziba mennénk? klausztrofóbiás vagyok, és félek a sötétben.
Mit szólsz a pizzázóhoz?
okés Pati jöhet?
Azt hittem ketten megyünk...
Ó! akkor is okés
<3
???
Majd megtudod. Suli után mehetünk?
haza kell vinnem az öcsémet az oviból, de utána jó.
Akkor elkísérlek.
:)
Mikor kijutottunk az óráról elindultunk Eniék háza felé.
-Biztos, hogy jó lesz nekem vele egyedül?
-Asszem valakibe belezúgott. Legalább nem én vagyok.
-A szünetben hallottam, ahogy elérhetetlen istennőnek neveztek.
-Vicces. Te meg a japán cukiság vagy.-Nevetett.
-Hú, de szép a házatok! Ja, anya írta, hogy siessek, mert mennie kell valahová. Szia!
-Szia!
-Holnapra szép legyél ám!
-Hidd el, az leszek. Ha nem, akkor meg majd kérek tanácsot a nagyoktól!-Mutatott rám nevetve.

58. T

Pati:
Másnap reggel Niki nem jött be. Már a második napon beteget jelentett. Szép kezdés, mondhatom. 
-Kon'nichiwa! Watashi wa dekimasu ka?/szia! Szabad?/-Eni huppant le mellém.
-Szia! Úgy tűnik Niki ma nem jön.-bejött  a tanár, és kezdődött az első normális tanítási nap.-De beszélhetsz magyarul is.
-Ā, amarini mo ōku no kōkishin chārī ga arimasu!/Áh, túl sok a kíváncsi Karcsi!/-Nevetett.
-Lányok, lennétek szívesek figyelni?-Itt Eni rám vigyorgott, aztán válaszolt neki.
-Mochiron, sensei!/Persze, tanárnő!/-Itt szegény Ms. Anna elég fura fejet vágott, mire a fiúkból kitört  a röhögés.
-Parancsolsz? 
-Azt mondja, persze tanárnő.-Fordítottam.-Japánból jött.
-Óh, akkor mutatkozz be kérlek!
-Watashi Eniko ga, eni no watashi o yobidasu. Watashitachiha, Tōkyō kara koko ni idō shimashita.
-Valaki?
-Enikő vagyok, de hívjon csak Eni-nek. Tokióból költöztünk ide.-Fordítottam.
-Ó, köszönöm. Eni, kérlek ülj le!
-Suwatte!/Ülj le!/-Eni leült. Lehajtotta a padra a fejét, és a válla rázkódott a nevetéstől. Totál hülyét csináltunk szegény Ms. Annából. Miután kicsengettek a fiúk körénk gyűltek, és mindenféle baromságot kérdezgettek.
-Hogy van japánul a ****meg?
-Ugye elküldted melegebb éghajlatra?
-Sudeni jigoku ni iku! Hitori de burasagatte watashi o nokoshite inai?
-He?
-Menjetek a fenébe már! Nem hagynátok békén?
-De most télleg.-Ekkor kicsapódott az ajtó, és belépett, vagyis betipegett (volt legalább 20 centis a sarka) Niki, és mögötte egy szőke, agyonvakolt, ribanc?, á talán még rosszabb.
-Most tűnj a helyemről!-Állt meg Niki a pad mellett.
-Anata wa nani o shitaidesu ka?/Mit szeretnél?/-Nézett fel rá Eni.
-Ne szeressél te semmit! Takarodj innen a patkányoddal!
-Watashi ga rikai suru gengo o hanasanai nodesu ka?/Nem beszélnél olyan nyelven, hogy megértsem?/-Bámult rá Eni.
-Nagyon jól tudsz te magyarul!-Rivallt rá Niki.-Húzz el innen! Ez az én helyem!
-Bocs, nem beszélem a bunkók nyelvét.-Nézett rá Eni.
-Hogy mi????! Hogy merészelsz visszabeszélni? Mindjárt úgy megtéplek!-Lépett közelebb a ribi. És akkor megismertem a hangját. Ez Titi? Megfogtam Eni könyökét, és felhúztam a padból. Hátramentünk a legutolsó padhoz, és leültünk. Niki, és Titi pedig elfoglalta a helyünket.
-Kore wa dare ga jigokudesu ka?/Ki a fene ez?/
-Itt most a japán nem segít.  A szőke Titi... Aki a nyár elején... khm összevesztünk, és elküldött minket a... melegebb éghajlatra.
-És Niki? tegnap még normális volt.
-Holnapra kiderítem.
-Patrícia? Lennél olyan szíves visszaadni a tollamat?-A szőke Titi bámult az arcomba.
-Nani ga ga machigatte iru ka?/Mi bajod van?/
-A tollamat!-A tökéletesen kihegyezett vörös karmaival a kezem felé csapott.
-Titanilla? Legyen szíves a helyére fáradni!
-Ez a ribanc ellopta a tollamat!-Vicsorgott a tanárra, majd rám. ŐŐŐ mondja???
-Kotróggyá má! Tipegj a helyedre azzal a **va magas sarkaiddal, vagy letöröm a körmeidet!
-Kevin, ne avatkozz bele! Mindenki üljön a helyére!-Csitította az osztályt a tanár.
-Bosszú, drága!-sziszegte vicsorogva Titi, aztán visszatipegett a helyére, és leült. Közben az egész osztály számára nyilvánvalóvá tette a bugyija színét. Miután kicsengettek felpattantam, és kirohantam a mosdóba. Eni szegény rohant utánam.
-Mi a baj?-Dőlt háttal az ajtónak, hogy senki ne tudjon bejönni.
-Csak ne engedj be senkit!-Kaptam elő a mobilom. Remélem felveszi...
-Szia kicsim! Nem kéne még suliban lenned?
-De itt vagyok, és nagyon rossz dolog történt, és rosszul vagyok! T-visszatért.
-A tanárok? Milyen óráid lesznek?
-Matek, magyar, töri, angol... De be tudom hozni.
-Oké, menj haza, majd intézkedek. Szia!
-Várj! Eni eljöhet? Vele is...
-Persze, persze! Az új kislány? Siessetek haza, mielőtt kitör a balhé.-Anya letette a telefont.
-Ki az a T?
-A műkörmös ribanc.
-Aha.. És most? 
-Jössz velem haza, és beavatlak a titkokba.
...
Pár perc múlva már hazafelé mentünk az utcán. Félig már sírva ültem le a gépem elé. Eni lecsüccsent az ágyamra.
-Oké. Akkor ne lepődj meg nagyon, és ne kezdj sikítozni...-Kezdtem.-Kerekperec járok Baek Hoval a NU'EST-ből. Láttam, hogy te is szereted a K-POP-ot, úgyhogy mondom előre.-Közben a billentyűzeten kapkodtam.
-Ez KOMOLY?
-Igen. Hosszú sztory, majd elmesélem, ha lesz idő. Áh, tölts már!-Végre betöltötte, és Baek Ho arca jelent meg a képernyőn.
-Szia cicám!-Aztán meglátta a kerekszemű Enit mögöttem.-Ööööö...
-Eni Baek Ho, Baek Ho Eni. Erre most nincs idő! Az ikrek ott vannak?
-Gáz van? 
-Elég nagy.
-Fél perc!-Baek Ho felállt, és kikiabált az ajtón.-Mindjárt itt vannak. Mi történt?
-Ren ne tudjon róla. Nagyon nem tetszene neki. 
-Ő az?-Csak bólintottam. Betoppantak az ikrek, és leguggoltak a képernyő elé.
-Hé, Eni? Húú de rég láttunk!-Képedt el Panni.
-Jé, tényleg! Szia!-Aztán megakadt.-Mi van?
-T.
-Hogy? Megnéztem, és átiratkozott egy másik suliba. Vagyis anya ezt állította, amikor a keresztanyánkkal beszélt.
-Egyrészt katasztrófálisan néz ki, másrészt... Aron?-Az egész csapat ott ült már a képernyő előtt.
-Niki hol van?
-Titivel.-Mondta Eni. Aron szeme elkerekedett, aztán a tenyerébe temette.
-Mi a franc? De...
-Tegnap még normális volt, de ma nem jött be első órára, aztán meg ugyan olyan miniben, és flancosan betipegett, mint T.
-Felhívom a keresztanyumat. Nem hiszem el...-Állt fel Eszti. Már a sírás határán voltam.
-Mit csináljak? Egy hónap alatt széttipornak a tűsarkaikkal!
-Meg engem is. Akármennyire vagyok új...
-Oké. Nyugodj meg, kis szívem! Próbáljátok kerülni a konfliktusokat, és...
-Aki épeszű veletek lesz. A fiúk biztosan.-szólt közbe Panni.-A "háborújukba" már szerintem bekerültek. Ha T és N téged bántanak, az nekik hadüzenet. Meg fognak védeni. És a tanárok is.-Eszti visszajött, és tiszta idegesen lecsapta a telefont.
-Átiratkozott, de mivel érettségizni itt akart minden héten be kell járnia. De legalább nem ugyan azokból a tárgyakból vizsgáztok.
-Köszi Eszti.
-Anyud tud erről?-Bólintottam.
-Most is ő mentett ki minket.
-Oké. Ha tudunk segítünk. De csak az őszi szünetben tudunk elmenni hozzátok. Addig minden van, csak idő nem.
-Oké. 
-Vigyázz magadra. És minden este hívj...
-Mindent köszi! Sziasztok!-Kinyomtam a gépet, és Eni felé fordultam.
-Nem hiszem el...
-Ez háború?
-Valami olyasmi.
-Ki vele, min vesztetek össze?-Elmondtam neki a Ren&Titi sztorit.
-Most már világos. És Niki?
-Nem tudom.-Ingattam a fejem.-Aron kikészült, Baek Ho is, az ikrek és a többiek halál idegesek... Mi jöhet még? Hogy fogom kibírni?
-Anyukád bármikor kimenthet, és egy héten csak egyszer kell kibírnod. Az osztály melletted áll... Vannak távoli segítőid... Menni fog.

57. Új tanév kezdete

Pati:
Vége a nyárnak. Utolsó évünket kezdjük meg ebben a suliban. Bele sem bírok gondolni, hogy milyen hosszú, és kemény évünk lesz: érettségi, egy rakás új tanár (idén valami új törvényt vezettek be, vagy mi, és ennek megfelelően cserélődnek a tanerők), sőt, még egy magántanárhoz is járni fogok, hogy megtanuljak koreaiul. Bár az utolsó csak magánvállalkozás. A ofő jött be, hogy köszöntsön minket a fülledt levegőjű, poshadt szagú osztályteremben. Ja, ez alatt a pár év alatt totálisan leéltük a termet.
-Mindenkit köszöntök az utolsó évetekben, ebben az osztályban, és iskolában.-Kezdte.
-Ne már!-Kiabált közbe valamelyik idióta hátulról.
-Igen! Úgy szeressük Ms. Edina!-Kontrázott rá a másik.
-Örülnék, ha nem szólnátok közbe. Elvégre érett végzősök vagytok!-Ja. Nagyon. A végzősök általában szekrénybe zárják egymást, és Narniát játszanak. És a folyosón fociznak a naranccsal. pedig még csak egy fél órája kerültünk fel az osztályterembe. Előtte, az évnyitón, horkolóversenyt játszottak. Igen, 32-en vagyunk, 26 fiú. Ééés érett végzősök. Nálunk ez már csak így megy. Niki mellettem bealudt, én meg firkálgattam a spirálfüzetembe. Az ofő lenyugtatta a hátsó sorban a fiúkat, azután folytatta.-Szeretném bemutatni egy új osztálytársatokat.
-Ugye csaj?!-Röhögtek össze a fiúk megint. Kitört a zűrzavar.
-Sexi legalább?
-Úgyse lesz akkora mázlid, hogy járjon veled!-Hülyültek.
-És mi van ha fiú? A mi csapatunkban lesz!-Még nem is ismerik, de máris be akarják vonni a "háborújukba". Ezt a játékot már 9. óta játszák. A lényege: kikészíteni a tanárokat. Amelyik csapatnak sikerül, az pontot kap. 12. év végén az lesz a menő csapat, amelyiknek több pontja van.
-Befejeznétek???-Csattant fel Timi.-Had mondja már el!
-Jaj szegény Tímea! Nem tud odafigyelni, és jól nyalni a tanároknak! hogy leszel így kitűnő év végén?-Röhögtek rajta. Hát igen. Az észkombájnok nem valami népszerűek.
-De tényleg!-Morogtam hátrafordulva.
-Oké cica!-Incselkedtek, de legalább csendben maradtak.
-Köszönöm Pati! Szóval szeretném bemutatni Enikőt. Csak azt szeretném elmondani, hogy idén költöztek Tokióból ide. Remélem kedvesen fogtok vele bánni, és befogadjátok. Gyere be, kérlek!-Nyílt az ajtó, és egy kis barna hajú lány lépett be. Megállt Ms. Edina mellett, és félénken nézett végig az osztályon. Az összes fiú úgy vigyorgott, mint a vadalma, ezért az ofő nagyon csúnyán nézett rájuk. Aztán mosolyogva Enikő felé fordult.
-Introduce yourself, please Eniko!
-Ne má, hogy nem beszél magyarul!-Horkantak fel a vadalmák. Kevin felállt (az összes közül szinte a leghülyébb).
-Én-len-ni-Ke-vin! Üd-vöz-lünk-itt!-Tagolta a mondanivalóját, azzal a szájba rágós ritmussal.-

I'm Kevin! Welcome here!

-Sziasztok! Hi, Kevin!-mosolygott.
-Mutatkozz be, kérlek!
-Hát, amint már tudjátok Enikő vagyok, és Tokióból jöttem. Apukám japán, anyukám magyar. Én meg mondhatni kétnyelvű félvér. 
-És mér jöttél?
-Én is örülök nektek. A szüleim visszaköltöztek ide.
-Pati is japán!-Kurjantotta el magát valamelyik.-Meg a Niki is.
-Az, hogy beszélek japánul nem azt jelenti, hogy az is vagyok.-Támaszkodott fel Niki.- Kon'nichiwa Eniko! Koko de anata o mite yoi. Umaku ikeba, akutō wa anata no kibun o ushinau koto wa arimasen! Ā, kōun o! /Szia Enikő! Jó itt látni. Remélhetőleg a bunkók nem veszik el a kedved! Ja, és sok sikert!/
-Arigatōgozaimashita! /Köszi/-Mosolygott.-Ja, és hívjatok Eni-nek. Az Enikő szerintem túl hivatalos.
-Hát, akkor Eni, üdvözlünk a pokolban!-Tártam szét a karom. Mögöttem visszafojtott röhögéssel díjazták.

Eni

-Ülj ide hozzánk!-Niki átcuccolt a másik padba, és Eni leült mellénk. Az ofő még elmondott egy rakás infót, aztán kiment.
-Dono yō ni sa rete iru?/Hogy vagy mostanában?/-Fordultam újdonsült padtársam felé.
-Watashi ga itte iru ka wakaranai. Wareware wa Tōkyō o satta toki, watashi wa subete ga kantandarou to omotta. Watashi wa chīsai koro, watashitachiha sunde ita, to ikerbarátnőimta. Shikashi, soreha chūgakkō ni mada atta. Pan'niesutonia. Issho ni ensō suru hōhō! Demo, kūkō ya watashitachi ga idō shita toki ni watashi ni dōkō shita./Nem is tudom mit mondhatnék. Amikor eljöttünk Tokióból azt hittem minden egyszerű lesz. Kiskoromban itt laktunk, és voltak ikerbarátnőim. De az még oviban volt. Panni és Eszti. Mennyit játszottunk együtt! Még a reptérre is elkísértek, amikor kiköltöztünk./
-Khm! Nem beszélgethetnénk úgy, hogy pár szót mi is értünk belőle?-Gyűltek körénk tökfej osztálytársaink.
-Nem. Pan'ni to tojita?/Eszti és Panni?/
-Hai. Watashi wa karera ni au to omotta. Watashi wa jissai ni sore o wasurete inai koto o kitai shite ita. Dakara, watashi wa gakkō ni yōi sa iku koto ga dekimasu./Igen. Azt hittem találkozhatok velük. Nagyon reméltem, hogy nem felejtettek el. És úgy tudtam ebbe a suliba készülnek./
-Sate, eni wa Tōkyō e iku koto ga dekiru. Gakushū ga arimasu./Hát, Eni mehetnél vissza Tokióba. Ott tanulnak./
-Komolyan? Ez vicces.
-Micsoda?
-Nem vinnéd innen a képed Kevin? Lányos dolog!
-Akkor beszéljétek meg Sanyival. Ő úgy is a ti fajtátokhoz tartozik.
-****meg!-Néha (sokszor) olyan gyönyörű kifejezéseket használnak! de legalább elmentek az asztalunktól.
-Ti hogy tanultatok meg Japánul?
-Eszti és Panni tanított meg minket.
-Hogyhogy? Már jó pár éve nem beszéltünk. Azt hittem még itt laknak.
-A középsulit Japánban kezdték.
-Áh, le vagyok maradva.-Legyintett, aztán nevetett. A csengő megszólalt, és mehettünk haza. Eni pont a másik irányba ment, engem pedig otthon vártak. Vagyis a gépnél, helyesbítve a világ túloldalán.