59. Eni és Kevin

Pati:
Egy hónappal később már biztos voltam benne, hogy túl fogom élni  a tanévet, T&N társaságában is.  A fiúk mindent megtettek, hogy kikészítsék őket. Rágót dobáltak a hajukba, vizet locsoltak a folyosóra eléjük (a takarítónőtől megkapták a magukét, de a végén persze jól kiröhögték), valahonnan szereztek egy billegős széket, és T egyszer majdnem kitörte a magas sarkát, amikor leült rá. Eni segített szemet hunyni a sértegetéseik felett... A következtetést levonva, jó, hogy ilyen összetartó az osztály a Háborúban. Még Timi, a nagy és okos fejével is idegesen méregette a ribi osztálytársainkat. Az ikrek közben-közben (ha volt idejük) írtak, vagy beszéltünk, hogy mi a helyzet. Ééés Ren rendszeresen találkozgat Jinnel... Ez azért nagy dolog! Baek Ho csak "gerlicéim"-nem hívja őket, aztán meg röhög a saját pojénján. Persze, ez az igazi önnmaga. Aron meg teljesen összetört. Párszor beszéltem vele, de mindig rosszul nézett ki. Csodálom a sminkesüket, hogy el tudja tüntetni azt a búskomor képét (hány réteg alapozó is kell?). Már csak egy hónap, és itt az őszi szünet, és ők eljönnek. A kis Hanni szülinapja is akkor lesz, és nagy bulit akarnak neki csapni. Hát, igen. Már kis elsős nagylány(?). De olyan cuki! Párszor vigyáztunk rá Enivel, és valami kis sárkánnyal, meg zsiráffal kellett babáznunk vele.
-Pati!-Pisszegett Eni. Felkaptam a fejem a könyvemből. Már csak  10 percet kell kibírni, és mehetünk haza.
-Mi az?-Elém tolt egy papírt. "Péntek este mozi?" 
-Ki küldte?-Suttogtam. Abból a szempontból jó, hogy hátrakerültünk, hogy a tanár nem figyel árgus szemekkel ránk. Eni előre bökött a tollával Kevin felé. Felhúztam a szemöldököm, mire értetlenül bámult rám. Magam elé húztam egy cetlit, és írni kezdtem.
akarsz menni?
nemtom. menjek?
bejössz neki.
ööö... oké
Kevin hátrafordult, és Enire mosolygott azzal a "csajozós" mosolyával. Engem is megkörnyékezett már, de ugye én lenni foglalt!
mi lenne, ha nem moziba mennénk? klausztrofóbiás vagyok, és félek a sötétben. 
Majdnem felnevettem, amikor elolvastam. Eni összehajtogatta a cetlit, és odadobta Kevinnek. Fél perc múlva jött is a válasz:
Mit szólsz a pizzázóhoz?
Elém tolta a cetlit. Lefirkantottam a szerintem jó választ, és Eni lemásolta. Kb óra végére ilyesmi levelezés lett:
Péntek este mozi?
mi lenne, ha nem moziba mennénk? klausztrofóbiás vagyok, és félek a sötétben.
Mit szólsz a pizzázóhoz?
okés Pati jöhet?
Azt hittem ketten megyünk...
Ó! akkor is okés
<3
???
Majd megtudod. Suli után mehetünk?
haza kell vinnem az öcsémet az oviból, de utána jó.
Akkor elkísérlek.
:)
Mikor kijutottunk az óráról elindultunk Eniék háza felé.
-Biztos, hogy jó lesz nekem vele egyedül?
-Asszem valakibe belezúgott. Legalább nem én vagyok.
-A szünetben hallottam, ahogy elérhetetlen istennőnek neveztek.
-Vicces. Te meg a japán cukiság vagy.-Nevetett.
-Hú, de szép a házatok! Ja, anya írta, hogy siessek, mert mennie kell valahová. Szia!
-Szia!
-Holnapra szép legyél ám!
-Hidd el, az leszek. Ha nem, akkor meg majd kérek tanácsot a nagyoktól!-Mutatott rám nevetve.