58. T

Pati:
Másnap reggel Niki nem jött be. Már a második napon beteget jelentett. Szép kezdés, mondhatom. 
-Kon'nichiwa! Watashi wa dekimasu ka?/szia! Szabad?/-Eni huppant le mellém.
-Szia! Úgy tűnik Niki ma nem jön.-bejött  a tanár, és kezdődött az első normális tanítási nap.-De beszélhetsz magyarul is.
-Ā, amarini mo ōku no kōkishin chārī ga arimasu!/Áh, túl sok a kíváncsi Karcsi!/-Nevetett.
-Lányok, lennétek szívesek figyelni?-Itt Eni rám vigyorgott, aztán válaszolt neki.
-Mochiron, sensei!/Persze, tanárnő!/-Itt szegény Ms. Anna elég fura fejet vágott, mire a fiúkból kitört  a röhögés.
-Parancsolsz? 
-Azt mondja, persze tanárnő.-Fordítottam.-Japánból jött.
-Óh, akkor mutatkozz be kérlek!
-Watashi Eniko ga, eni no watashi o yobidasu. Watashitachiha, Tōkyō kara koko ni idō shimashita.
-Valaki?
-Enikő vagyok, de hívjon csak Eni-nek. Tokióból költöztünk ide.-Fordítottam.
-Ó, köszönöm. Eni, kérlek ülj le!
-Suwatte!/Ülj le!/-Eni leült. Lehajtotta a padra a fejét, és a válla rázkódott a nevetéstől. Totál hülyét csináltunk szegény Ms. Annából. Miután kicsengettek a fiúk körénk gyűltek, és mindenféle baromságot kérdezgettek.
-Hogy van japánul a ****meg?
-Ugye elküldted melegebb éghajlatra?
-Sudeni jigoku ni iku! Hitori de burasagatte watashi o nokoshite inai?
-He?
-Menjetek a fenébe már! Nem hagynátok békén?
-De most télleg.-Ekkor kicsapódott az ajtó, és belépett, vagyis betipegett (volt legalább 20 centis a sarka) Niki, és mögötte egy szőke, agyonvakolt, ribanc?, á talán még rosszabb.
-Most tűnj a helyemről!-Állt meg Niki a pad mellett.
-Anata wa nani o shitaidesu ka?/Mit szeretnél?/-Nézett fel rá Eni.
-Ne szeressél te semmit! Takarodj innen a patkányoddal!
-Watashi ga rikai suru gengo o hanasanai nodesu ka?/Nem beszélnél olyan nyelven, hogy megértsem?/-Bámult rá Eni.
-Nagyon jól tudsz te magyarul!-Rivallt rá Niki.-Húzz el innen! Ez az én helyem!
-Bocs, nem beszélem a bunkók nyelvét.-Nézett rá Eni.
-Hogy mi????! Hogy merészelsz visszabeszélni? Mindjárt úgy megtéplek!-Lépett közelebb a ribi. És akkor megismertem a hangját. Ez Titi? Megfogtam Eni könyökét, és felhúztam a padból. Hátramentünk a legutolsó padhoz, és leültünk. Niki, és Titi pedig elfoglalta a helyünket.
-Kore wa dare ga jigokudesu ka?/Ki a fene ez?/
-Itt most a japán nem segít.  A szőke Titi... Aki a nyár elején... khm összevesztünk, és elküldött minket a... melegebb éghajlatra.
-És Niki? tegnap még normális volt.
-Holnapra kiderítem.
-Patrícia? Lennél olyan szíves visszaadni a tollamat?-A szőke Titi bámult az arcomba.
-Nani ga ga machigatte iru ka?/Mi bajod van?/
-A tollamat!-A tökéletesen kihegyezett vörös karmaival a kezem felé csapott.
-Titanilla? Legyen szíves a helyére fáradni!
-Ez a ribanc ellopta a tollamat!-Vicsorgott a tanárra, majd rám. ŐŐŐ mondja???
-Kotróggyá má! Tipegj a helyedre azzal a **va magas sarkaiddal, vagy letöröm a körmeidet!
-Kevin, ne avatkozz bele! Mindenki üljön a helyére!-Csitította az osztályt a tanár.
-Bosszú, drága!-sziszegte vicsorogva Titi, aztán visszatipegett a helyére, és leült. Közben az egész osztály számára nyilvánvalóvá tette a bugyija színét. Miután kicsengettek felpattantam, és kirohantam a mosdóba. Eni szegény rohant utánam.
-Mi a baj?-Dőlt háttal az ajtónak, hogy senki ne tudjon bejönni.
-Csak ne engedj be senkit!-Kaptam elő a mobilom. Remélem felveszi...
-Szia kicsim! Nem kéne még suliban lenned?
-De itt vagyok, és nagyon rossz dolog történt, és rosszul vagyok! T-visszatért.
-A tanárok? Milyen óráid lesznek?
-Matek, magyar, töri, angol... De be tudom hozni.
-Oké, menj haza, majd intézkedek. Szia!
-Várj! Eni eljöhet? Vele is...
-Persze, persze! Az új kislány? Siessetek haza, mielőtt kitör a balhé.-Anya letette a telefont.
-Ki az a T?
-A műkörmös ribanc.
-Aha.. És most? 
-Jössz velem haza, és beavatlak a titkokba.
...
Pár perc múlva már hazafelé mentünk az utcán. Félig már sírva ültem le a gépem elé. Eni lecsüccsent az ágyamra.
-Oké. Akkor ne lepődj meg nagyon, és ne kezdj sikítozni...-Kezdtem.-Kerekperec járok Baek Hoval a NU'EST-ből. Láttam, hogy te is szereted a K-POP-ot, úgyhogy mondom előre.-Közben a billentyűzeten kapkodtam.
-Ez KOMOLY?
-Igen. Hosszú sztory, majd elmesélem, ha lesz idő. Áh, tölts már!-Végre betöltötte, és Baek Ho arca jelent meg a képernyőn.
-Szia cicám!-Aztán meglátta a kerekszemű Enit mögöttem.-Ööööö...
-Eni Baek Ho, Baek Ho Eni. Erre most nincs idő! Az ikrek ott vannak?
-Gáz van? 
-Elég nagy.
-Fél perc!-Baek Ho felállt, és kikiabált az ajtón.-Mindjárt itt vannak. Mi történt?
-Ren ne tudjon róla. Nagyon nem tetszene neki. 
-Ő az?-Csak bólintottam. Betoppantak az ikrek, és leguggoltak a képernyő elé.
-Hé, Eni? Húú de rég láttunk!-Képedt el Panni.
-Jé, tényleg! Szia!-Aztán megakadt.-Mi van?
-T.
-Hogy? Megnéztem, és átiratkozott egy másik suliba. Vagyis anya ezt állította, amikor a keresztanyánkkal beszélt.
-Egyrészt katasztrófálisan néz ki, másrészt... Aron?-Az egész csapat ott ült már a képernyő előtt.
-Niki hol van?
-Titivel.-Mondta Eni. Aron szeme elkerekedett, aztán a tenyerébe temette.
-Mi a franc? De...
-Tegnap még normális volt, de ma nem jött be első órára, aztán meg ugyan olyan miniben, és flancosan betipegett, mint T.
-Felhívom a keresztanyumat. Nem hiszem el...-Állt fel Eszti. Már a sírás határán voltam.
-Mit csináljak? Egy hónap alatt széttipornak a tűsarkaikkal!
-Meg engem is. Akármennyire vagyok új...
-Oké. Nyugodj meg, kis szívem! Próbáljátok kerülni a konfliktusokat, és...
-Aki épeszű veletek lesz. A fiúk biztosan.-szólt közbe Panni.-A "háborújukba" már szerintem bekerültek. Ha T és N téged bántanak, az nekik hadüzenet. Meg fognak védeni. És a tanárok is.-Eszti visszajött, és tiszta idegesen lecsapta a telefont.
-Átiratkozott, de mivel érettségizni itt akart minden héten be kell járnia. De legalább nem ugyan azokból a tárgyakból vizsgáztok.
-Köszi Eszti.
-Anyud tud erről?-Bólintottam.
-Most is ő mentett ki minket.
-Oké. Ha tudunk segítünk. De csak az őszi szünetben tudunk elmenni hozzátok. Addig minden van, csak idő nem.
-Oké. 
-Vigyázz magadra. És minden este hívj...
-Mindent köszi! Sziasztok!-Kinyomtam a gépet, és Eni felé fordultam.
-Nem hiszem el...
-Ez háború?
-Valami olyasmi.
-Ki vele, min vesztetek össze?-Elmondtam neki a Ren&Titi sztorit.
-Most már világos. És Niki?
-Nem tudom.-Ingattam a fejem.-Aron kikészült, Baek Ho is, az ikrek és a többiek halál idegesek... Mi jöhet még? Hogy fogom kibírni?
-Anyukád bármikor kimenthet, és egy héten csak egyszer kell kibírnod. Az osztály melletted áll... Vannak távoli segítőid... Menni fog.