Vége a nyárnak. Utolsó évünket kezdjük meg ebben a suliban. Bele sem bírok gondolni, hogy milyen hosszú, és kemény évünk lesz: érettségi, egy rakás új tanár (idén valami új törvényt vezettek be, vagy mi, és ennek megfelelően cserélődnek a tanerők), sőt, még egy magántanárhoz is járni fogok, hogy megtanuljak koreaiul. Bár az utolsó csak magánvállalkozás. A ofő jött be, hogy köszöntsön minket a fülledt levegőjű, poshadt szagú osztályteremben. Ja, ez alatt a pár év alatt totálisan leéltük a termet.
-Mindenkit köszöntök az utolsó évetekben, ebben az osztályban, és iskolában.-Kezdte.
-Ne már!-Kiabált közbe valamelyik idióta hátulról.
-Igen! Úgy szeressük Ms. Edina!-Kontrázott rá a másik.
-Örülnék, ha nem szólnátok közbe. Elvégre érett végzősök vagytok!-Ja. Nagyon. A végzősök általában szekrénybe zárják egymást, és Narniát játszanak. És a folyosón fociznak a naranccsal. pedig még csak egy fél órája kerültünk fel az osztályterembe. Előtte, az évnyitón, horkolóversenyt játszottak. Igen, 32-en vagyunk, 26 fiú. Ééés érett végzősök. Nálunk ez már csak így megy. Niki mellettem bealudt, én meg firkálgattam a spirálfüzetembe. Az ofő lenyugtatta a hátsó sorban a fiúkat, azután folytatta.-Szeretném bemutatni egy új osztálytársatokat.
-Ugye csaj?!-Röhögtek össze a fiúk megint. Kitört a zűrzavar.
-Sexi legalább?
-Úgyse lesz akkora mázlid, hogy járjon veled!-Hülyültek.
-És mi van ha fiú? A mi csapatunkban lesz!-Még nem is ismerik, de máris be akarják vonni a "háborújukba". Ezt a játékot már 9. óta játszák. A lényege: kikészíteni a tanárokat. Amelyik csapatnak sikerül, az pontot kap. 12. év végén az lesz a menő csapat, amelyiknek több pontja van.
-Befejeznétek???-Csattant fel Timi.-Had mondja már el!
-Jaj szegény Tímea! Nem tud odafigyelni, és jól nyalni a tanároknak! hogy leszel így kitűnő év végén?-Röhögtek rajta. Hát igen. Az észkombájnok nem valami népszerűek.
-De tényleg!-Morogtam hátrafordulva.
-Oké cica!-Incselkedtek, de legalább csendben maradtak.
-Köszönöm Pati! Szóval szeretném bemutatni Enikőt. Csak azt szeretném elmondani, hogy idén költöztek Tokióból ide. Remélem kedvesen fogtok vele bánni, és befogadjátok. Gyere be, kérlek!-Nyílt az ajtó, és egy kis barna hajú lány lépett be. Megállt Ms. Edina mellett, és félénken nézett végig az osztályon. Az összes fiú úgy vigyorgott, mint a vadalma, ezért az ofő nagyon csúnyán nézett rájuk. Aztán mosolyogva Enikő felé fordult.
-Introduce yourself, please Eniko!
-Ne má, hogy nem beszél magyarul!-Horkantak fel a vadalmák. Kevin felállt (az összes közül szinte a leghülyébb).
-Én-len-ni-Ke-vin! Üd-vöz-lünk-itt!-Tagolta a mondanivalóját, azzal a szájba rágós ritmussal.-
I'm Kevin! Welcome here!
-Mutatkozz be, kérlek!
-Hát, amint már tudjátok Enikő vagyok, és Tokióból jöttem. Apukám japán, anyukám magyar. Én meg mondhatni kétnyelvű félvér.
-És mér jöttél?
-Én is örülök nektek. A szüleim visszaköltöztek ide.
-Pati is japán!-Kurjantotta el magát valamelyik.-Meg a Niki is.
-Az, hogy beszélek japánul nem azt jelenti, hogy az is vagyok.-Támaszkodott fel Niki.- Kon'nichiwa Eniko! Koko de anata o mite yoi. Umaku ikeba, akutō wa anata no kibun o ushinau koto wa arimasen! Ā, kōun o! /Szia Enikő! Jó itt látni. Remélhetőleg a bunkók nem veszik el a kedved! Ja, és sok sikert!/
-Arigatōgozaimashita! /Köszi/-Mosolygott.-Ja, és hívjatok Eni-nek. Az Enikő szerintem túl hivatalos.
-Hát, akkor Eni, üdvözlünk a pokolban!-Tártam szét a karom. Mögöttem visszafojtott röhögéssel díjazták.
 |
| Eni |
-Dono yō ni sa rete iru?/Hogy vagy mostanában?/-Fordultam újdonsült padtársam felé.
-Watashi ga itte iru ka wakaranai. Wareware wa Tōkyō o satta toki, watashi wa subete ga kantandarou to omotta. Watashi wa chīsai koro, watashitachiha sunde ita, to ikerbarátnőimta. Shikashi, soreha chūgakkō ni mada atta. Pan'niesutonia. Issho ni ensō suru hōhō! Demo, kūkō ya watashitachi ga idō shita toki ni watashi ni dōkō shita./Nem is tudom mit mondhatnék. Amikor eljöttünk Tokióból azt hittem minden egyszerű lesz. Kiskoromban itt laktunk, és voltak ikerbarátnőim. De az még oviban volt. Panni és Eszti. Mennyit játszottunk együtt! Még a reptérre is elkísértek, amikor kiköltöztünk./
-Khm! Nem beszélgethetnénk úgy, hogy pár szót mi is értünk belőle?-Gyűltek körénk tökfej osztálytársaink.
-Nem. Pan'ni to tojita?/Eszti és Panni?/
-Hai. Watashi wa karera ni au to omotta. Watashi wa jissai ni sore o wasurete inai koto o kitai shite ita. Dakara, watashi wa gakkō ni yōi sa iku koto ga dekimasu./Igen. Azt hittem találkozhatok velük. Nagyon reméltem, hogy nem felejtettek el. És úgy tudtam ebbe a suliba készülnek./
-Sate, eni wa Tōkyō e iku koto ga dekiru. Gakushū ga arimasu./Hát, Eni mehetnél vissza Tokióba. Ott tanulnak./
-Komolyan? Ez vicces.
-Micsoda?
-Nem vinnéd innen a képed Kevin? Lányos dolog!
-Akkor beszéljétek meg Sanyival. Ő úgy is a ti fajtátokhoz tartozik.
-****meg!-Néha (sokszor) olyan gyönyörű kifejezéseket használnak! de legalább elmentek az asztalunktól.
-Ti hogy tanultatok meg Japánul?
-Eszti és Panni tanított meg minket.
-Hogyhogy? Már jó pár éve nem beszéltünk. Azt hittem még itt laknak.
-A középsulit Japánban kezdték.
-Áh, le vagyok maradva.-Legyintett, aztán nevetett. A csengő megszólalt, és mehettünk haza. Eni pont a másik irányba ment, engem pedig otthon vártak. Vagyis a gépnél, helyesbítve a világ túloldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése