56. Min Hyun szülinapja (part 2) - ete

Min Hyun:
-Kész vagy már?-Kopogott JR az ajtón.
-Fél perc.-Morogtam. Még gyorsan vetettem egy futó pillantást a tükörképemre, aztán siettem ki a kocsihoz.

-Minek kell kiöltözni ennyire egy rohadt interjúhoz?-Dühöngtem.-Várj, te nem öltöztél át?-JR végignézett magán, aztán a hátsó ülésen lévő táskára mutatott.
-Majd ott öltözök. Úgyis te leszel az első.
-Oké.-Dőltem hátra az ülésen.-Amúgy hová megyünk?
-Valami étterem. A címe megvan.
-És hogyhogy engem nem hívott a manegger woo? Elvileg ketten vagyunk.
-Egyrészt mondtam, hogy alszol, másrészt meg egy fal választ el tőled, szóval én voltam a telefon.
-Aha.-Úgy fél óra kanyargás után JR megállt egy étteremnek tűnő hely előtt.
-Ugorj ki, keresek valami parkolót.-Utasított.-A 24-es asztalhoz kell menned, az emeletre.
-Kössz, majd gyere!
-Oké!-Becsuktam az ajtót, ő pedig a következő kis utcán befordult. Felnéztem az egész magas épületre, aztán bementem az első ajtón, amit megláttam. Egy fiatal szőke pincér megkérdezte, hogy hol foglaltam (?) asztalt. Aztán felvezetett az emeletre, egy kis eldugott kétszemélyes asztalkához. Na most mi van? Eszti nagyon csalódott volt, amikor megtudta, hogy interjú lesz, és nem mehetünk sehová... Bár...
-Szia, édes!-Huppant le mellém... Eszti.
-Hát te?-Néztem elképedve rá. Aztán jobban megnéztem...-Huh, elképesztően nézel ki.

-Köszi.-Mosolygott. Pár perc múlva megérkezett a pincér, és egy nagy tálat rakott le elénk, tele fincsi kajával, meg két tányért, és evőeszközöket. Miután elment Eszti meggyújtott pár gyertyát, mert kezdett sötétedni.
-Várj, te mit keresel itt, miért nincs még itt sem JR, sem az interjús csapat?-Eszti nevetve megpuszilta a homlokom (amit máskor nem szokott, mert nem éri el).
-Te kis butus! Ma semmilyen interjúd nem lesz! Máma nagy nap van!
-He?
-Majd mindent sorban megtudsz.-Nevetett ki.-De ne vágj ilyen bamba pofit, mert a pincérek megijednek tőled!
-Oké.-Csendben enni kezdtünk. A fél tálat nem bírtuk megenni (tényleg sok volt).-Tele vagyok.
-Máskor nem Baek Ho választ kaját. Bár szerintem ez a mennyiség neki meg sem kottyanna.
-Baek Ho?...-Nem tudtam befejezni, mert megint jött a pincér, és elvitte a megmaradt kaját, aztán fél perc múlva egy kis tortát tett le elénk.
-Öööö?-Néztem a barátnőmre.
-Boldog szülinapot!-Puszilt meg.
-Mi?
-Még mindig kómás vagy?-Nézett rám olyan kis aranyos arccal.
-Mi ez a szövetség ellenem?
-Milyen szövetség?-Billentette oldalra a fejét.
-Azt mondtad, hogy program lesz estére. Aztán le kellett mondani, egy állítólagos interjú miatt. JR elhoz ide, Baek Ho választ kaját...
-Panni és Pati a tortát, Aron és Niki az éttermet, Ren a következő titkos helyet, a dilinyós barátaid-SeYong, és társai-pedig a műsort. Bár nekik nem volt sok választásuk.
-És te?
-Én csak elkísérlek.
-És színészkedsz.
-Ugye milyen jól megy?-Mutatott egy ártatlan kifelyezést.
-Istennő vagy!-Sóhajtottam. Aztán egy picit csókolóztunk.... Eszti az órájára nézett.
-Ha nem sietünk még lekéssük a...-Gyorsan becsukta a száját.
-Mit?
-Kétemberes torta! Mivel te vagy az ünnepelt te vágod fel.-Nyomta a kezembe a kést.-Amúgy meg mindent a maga idejében, drága.-Miután megettük a tortát (valami dobostorta, de marha finom volt, és életemben nem ettem még ilyet) elindultunk sétálni egy picit (már megint nem tudok erről semmit!). Aztán valahogy egy nagy épület elé keveredtünk, az volt kiírva, hogy BUDAPESTI OPERETT SZÍNHÁZ.
-Ez komoly? Izgalmasnak hangzik. Tudok ennyire magyarul?
-Ha nem, angolul ki van írva fent.-Lépett be.
...
Az előadás nagyon jó volt, bár Eszti szerint darabnak hívják, de annak meg semmi értelme... Páholyban ültünk. Hazafelé vettük az irányt egy taxival. Eszti végig pörgött, de most valahogy fáradtnak tűnt. A vállamra hajtotta a fejét, és lehunyta a szemét.
-Jól vagy?
-Persze.-Suttogta. Egy résre kinyitotta a pilláit, aztán vissza is csukta.-Mindjárt hazaérünk.-Mikor a taxi megállt, és kiszálltunk JR jött ki elénk, és beterelt minket. A házban már sötét volt, így azonnal felmentünk Esztikém szobájába. Kilazítottam a nyakkendőm, mert nagyon meleg volt. Mindenhol. Eszti lerúgta a cipőit, és eldőlt az ágyon.
-Utálom.-Suttogta.-Menj előre a fürdőbe nyugodtan. Nekem még van egy kis dolgom.-Ült fel.
-Biztos nem akarsz előre menni?
-Nyugi már. Ez a nap rólad szól. Nem kell udvariaskodni. Meg szerintem mindenki nagyon kíváncsi hogy sikerült összehoznunk.-Kibballagtam a fürdőbe, és egész gyorsan végeztem is. Bár a hajamból még kicsit csöpögött a víz, amikor visszaértem. Eszti akkor tette le a telefont.
-Mindenki nagyon boldog, és HAPPY BIRTHDAY-t kívánnak.-Nevetett. 
Miután ő is letusolt totál kifeküdtünk.
-Azért tetszett, nem?-Suttogta a sötétségbe mellettem.
-Nagyon köszönöm.-Húztam magamhoz közelebb, és egy hatalmas puszit nyomtam a homlokára.
-Jó éjt!
-Neked is hercegnőm....

55. Min Hyun szülinapja - reggel

Még mindig Eszti:
Tegnap délután dőltünk ki, de Min Hyun csak ma fél 11-kor ébredt fel. És még mindig kómásan ücsörgött az ágy szélén.
-Te aztán hihetetlen vagy.-Huppantam le mellé.-Napokig nem alszol, aztán meg egyhuzamban lehúzol 18 órát. Ez nálad normális?
-Aha.-Motyogott rekedtes hangon. Nem vagyok biztos benne, hogy felfogta, amit mondtam.
-Este elmegyünk valahová.-Álltam fel mellőle.
-Aha.
-Jól vagy?-Tettem a vállára a kezem.
-Aha.
-Oké, majd gyere le az udvarra, ha felkeltél... vagy rendesen felébredtél.-Mentem ki a szobából. Hanni a napágyon ücsörgött, és a lábát lóbálta.
-Én is mehetek?
-Hová?
-A titkos helyre. Ahová SeYong bácsival mentetek tegnapelőttelőttelőttelőtt. Ő azt mondta, hogy fagyiztatok!
-Megsétáltattuk Dorkát, te pedig aludtál. A többiek meg azt hiszem kissé másnaposak voltak. És nincs titkos helyünk.
-Minyonbácsi hol van?
-Ébredezik.-Kortyoltam bele a limonádéba, ami a kis kert asztalra volt kikészítve.
-Babázol velem?-Mutatta fel a kék "zsirijét", és egy kis rózsaszín sárkányt.
-Ezek inkább állatkák, nem?
-De nem igazi.-Meresztette rám a bociszemeit.-És ha nem igazi, akkor baba.
-Oké.-És így történt, hogy a kék zsiráf, és a rózsaszín sárkány elindultak felfedezni a "világot", mármint a kertet.

A rózsaszín sárkány: Simikea

A kék zsiráf: Zsiri

Találkoztak a "szörny csonttal" (Dorka egyik játéka), amivel a sárkány megverekedett. Végigjárták a sivatagot (homokozó), és voltak a dzsungelben is (anya virágai között). Min Hyun úgy fél óra múlva érkezett meg. Anya nemsokára hazajött, és ebédeltünk. Utána újra kidőltünk. Biztos a melegtől fáradtunk el, ugyanis kint volt vagy 300.000 °C (na jó, talán annyi nem, de fél perc alatt felforrt bárki agyvize, még az árnyékban is).
-Meleg van...-Suttogta Min Hyun félálomban. A takaró tetején feküdtünk, lehúztuk a redőnyt, és bekapcsoltuk a ventillátorokat, de még így is folyt rólunk a víz. Hallottam, ahogy felül, aztán a ruhájával babrál. Mikor visszadőlt mellém a csupasz mellkasán találtam magam.
-Azért ennyire nem.
-Hidd el.-Motyogta. 
Valamikor fél 3 körül ébredtünk fel, arra, hogy valaki kopácsol a másik szobában.
-Hanni...-Morogtam, miközben kitápászkodtam az ágyból. Átvánszorogtam a szobájába.
-Bocsi!! Felébresztettelek benneteket?-Nézett rám ártatlan bociszemekkel. A kezében egy nagy kő, a másikban egy fakocka.
-Mit csinálsz?
-Házikót.-Mutatta fel a két tárgyat.
-Aha, biztos. Ha lehet kicsit halkabban.-Csuktam be az ajtót. Leültem az ágy szélére. Min Hyun átölelt hátulról, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Hová megyünk este?-Suttogott a fülembe kicsit reszelős hangon. Neki már megint reggel van.
-Titok.
-Na...-Tette a vállamra az állát.-Azt hittem előttem nincs titkod.
-Ha?
-Nos?
-Csak öltözz fel rendesen, és 6-kor indulunk.-Pusziltam homlokon.-Többet nem szedsz ki belőlem.-Kimentem a kertbe, és felhívtam JRt és Pannit, hogy merre vannak.
-Cukiban voltunk.-Mármint cukrászda, csak szeretünk rövidíteni.-Mindjárt hazaérünk ne aggódj.
-Oké. 
-JR még akar valamit mondani.-Átadta neki a telefont.
-Csak annyit akarok kérdezni, hogy hol tudunk az étterem előtt parkolni, mert ott valami iszonyat forgalmas az út.
-Van egy saját parkolója hátul. Ki van írva.
-Oké, köszi.-Kinyomtam a mobilt, mert Hanni szaladt ki hozzám.
-Kivel telefonolsz?
-Már senkivel. 
-Babázunk? Zsiri még nem járt a medencénél. Az lesz az óceán. Hozom a kiskacsákat, meg a cápát. Mindjárt jövök!-Szaladt be a házba. Szerencsére megúsztam a következőket, ugyanis megérkeztek Panniék.

54. Nyár utolsó hónapja

Még mindig Eszti:
A MYNAME fiúk másnap, amikor ebéd után anya elment átjöttek, és megcsodálták a szobámat. Csak pár dolog, amit annyira megnéztek: mindenhol a saját rajzaim vannak a falon, egy csomó lepke, a függönyömet Pannival batikoltuk, és neki is hasonló van, az utazás-emlékgyűjteményem, a rengeteg képeslap... és az a fura, hogy egyeltalán nem tűnik zsúfoltnak a szoba, csak tarka-barka a sok színtől, de én képtelen lennék egy mérnök által tervezett szobában élni. Aztán megnézték Panniét is, ami hasonló volt, csak neki fényképekkel volt kitapétázva a fala. Hanninak meg hercegnős, meg mindenféle rózsazsín-lányos poszterekkel. Kinek mi felel meg. Mit szeret, ízlés és egyéb személyes dolgok kérdése. Miután mindent megbámultak kijelentették, hogy karácsonyra azt szeretnék, hogy csináljam meg az ő házukat is.
-Sokat kell takarítani, és vigyázni kell a cuccokra.
-Aha.
-Komolyan SeYong. Emellett mindenkinek van egy saját stílusa, amit meg kell ismernem ahhoz, hogy biztosan az ízlésetekhez igazodjon minden. Ha mondjuk Jun.Q szobáját rózsaszínre festeném, és pici masnikat aggatnék a függönyre, szerintem el is költözne onnan. Nagyon fontos a színek, bútorok, és a kiegészítők harmóniája, stílusa. Az illető lelki világának, és elképzelésének megfelelő, emellett kényelmes, otthonos, és mindenképp olyan legyen, mint ő maga. Nagyon nehéz feladat.
-Én kocka vagyok.-Jelentette ki GunWoo.
-Nekem lesznek benne szellemek?-Érdeklődött InSoo.
-Srácok... Kell pár hónap amíg mindent megtervezek, nem lehet csak úgy nekiállni... Sokat kell beszélgetni, meg ismernem kell a kedvenc színeket, és azt is, hogy bizonyos dolgokhoz hogy viszonyultok. És ezt mindenkinek külön-külön.-Mentegetőztem.-És érettségire is készülök, meg franciául is akarok tanulni.
-Óóóó... Akkor karácsonyra nem lesz tele a szobám pici repülőkkel?-Szontyolodott el ChaeJin.
-Huh, nem tudom, karácsonyra biztos nem lesz kész, de majd igyekszem. Mondjuk akkor is jobban meg kell ismernem az ízléseteket, ami sok idő lesz, titeket ismerve.
-Szeretem a tésztát!
-Na ne! SeYong, nem erre gondoltam.-Fogtam a fejem, a többiek meg csak röhögtek.
....
2 hét múlva, Rómában vége lett a fiúk Európa-turnéjának, és "haza jöttek" Magyarországra. 2 teljes héten keresztül a MYNAME srácai szívták le az agyunkat a sok baromsággal, mivel szinte minden nap elmentünk valahová sétálni. A reptéren vártunk a fiúkra. Olyan szorosan öleltem Min Hyunt, mintha soha nem akarnék elszakadni tőle, ami igaz is...
-Megfojtasz!-Nyögtem, mert ő is ugyan olyan erővel ölelt engem.
-Annyira hiányoztál!
-Ez csak 2 hét volt.
-Nem baj.-Nyomott egy puszit Hanni homlokára is. Niki, Aron,és  Pati, Baek Ho páros kicsit nagyon khm nyálasan fogadták egymást, így Hannit gyorsan elfordítottam az ölelkezőktől.
-Milyen volt a haverokkal?
-Idegesítő, fárasztó.... öm... soroljak még?
-Nem kell hercegnőm. Minden oké volt?
-Karácsonyra új házat kérnek.
-Mi?
-Pontosan nem házat, de azt kérték, hogy csináljam meg nekik, mert a szobám is annyira tetszett mindenkinek, meg úgy is lakberendező leszek...-Magyaráztam már a hazafelé úton.
-Aha. Biztos.-Nézett értetlenül Min Hyun.-Mikor érünk haza?
-Mindjárt.-Bekanyarodtam az utcába, és leparkoltam anyuék háza előtt.
-Mióta vezetsz?-Bámult rám, amikor rájött, hogy kb 2 órája én ülök a volánnál.
-5 éve. De csak 3 éve van jogsim.
-Világos...-Motyogott, aztán kikászálódtunk a kocsiból. Hanni, aki velünk utazott már régen a kertben labdázott Dorkával, JR és Panni elmentek valahová, a többieket nem tudom. talán még mindig smárolnak a kifutó mellett... Ahogy odaért az ágyamhoz Min Hyun végigdőlt rajta, és csak szuszogott. Úgy 10 perc múlva kinyitotta a szemét, és rám nézett.
-Gyere ide, nem tudok nélküled rendesen aludni...-Motyogta.-Meg te is biztos elfáradtál.-Levettem a cipőmet, és odakuporodtam mellé. Mi Hyun átölelt, és közelebb húzott magához. Az állát a fejemre fektette, és gyengéden simogatott, míg el nem aludt.
Augusztus van, 2 nap múlva itt a szülinapja, és még mindig nem tudom minek örülne a legjobban (a 10 napos alvásmaratonon kívül). Tegnap beszélgettünk erről a MYNAME srácokkal, és Jun.Q azt mondta, hogy szerinte valami buliféleség lenne jó, de azzal már elkéstünk. A többiek viccet csináltak a dologból, szóval előkerültek a szellemek (InSoo: Min Hyun a legjobban egy saját Jinn-nek örülne a legjobban, tudjátok az a kék izé, ami kijön a lámpásból) kiskutyák (ChaeJin: Egy cuki kutyusnak tuti örülne) videó játékok (GunWoo: valami jó videójáték, amiben robotok vannak. Úgyis szereti a Transformerset is) gumikacsák (öm... Fogalmam sincs, SeYong hülyesége néha nagyon nem ésszerűen követhető), és egyéb baromságok. Aron az egész banda nevében azt mondta:"Mivel te vagy Min Hyun "hercegnője", ami megtisztelő rang egy ilyen idolnál, ezért az egészet rád hagyjuk. Ha kell segíteni valamiben segítünk, de a tied a felelősség. Te talán jobban ismered mint mi, és nagyobb örömet tudsz neki szerezni." Hát igen. Nagyon nagy öröm lesz, ha megtudja, hogy ha befejezem a középiskolát Párizsba szeretnék menni. Már így is az a baja, hogy csak 2 hetente találkoztunk. No, de az majd később lesz.
Néztem az arcát, és azt a kis mosolygós száját, és hallgattam, ahogy szuszog.Hirtelen beugrott a park, és amikor először találkoztunk. Aztán, ahogy hazakísér a sötétedő utcákon a felelsz vagy mersz után. Aztán az, ahogy megáll az ajtóban, és bámulja a szobámat, amíg Panni cuccait rakom össze. Milyen kis aranyos volt: egy csomó mindent kérdezett, és nevetett velem... Olyan hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt azóta. 2 éve ismerjük egymást...

53. Fagyi, lila, játszótér

 Eszti:
Valaki kihúzta a függönyöket, így a létező összes fény a szemembe zúdul.
-Eszti! Reggel van!-a hasamra fordultam, és belefúrtam a fejem a párnába.-Keresnek telefonon.
-Nem baj.-Morogtam, és a fejemre húztam a takarót.
-És ha a szerelmed az?-Húzta le rólam anya a paplant.
-Majd visszahívom. Hagyj békén!-Motyogtam. 
-Rendben. Akkor felveszem én. Hogy kell ezt kezelni?
-Anya!
-Oké, megyek. Hanni már felkelt.
-Anya!
-Majd gyere reggelizni...-Szólt még vissza az ajtóból. Feltápászkodtam és behúztam a függönyöket. Aztán visszadőltem az ágyba. 
Kip-kop! 
Morogtam egyet. Újabb kopogás. Hallottam, ahogy kinyílik az ajtó.
-Wow! Ilyen szobája sincs mindenkinek!-Hallottam egy ismerős fiúhangot. Megint morogtam egyet.-Álomszuszék reggel van!-Húzta le rólam az a valaki a takarót. Kinyitottam a szemem, és egy vigyorgó arc nyomult egyre közelebb hozzám. Ijedtemben hátraugrottam, így majdnem leestem az ágyamról. SeYong szerencsére elkapta a csuklómat.
-Mit keresel te itt?
-Hívtalak, de nem vetted fel.-Vigyorgott.-A többiek számát nem tudom.
-Bocs.-Ásítottam.
-Már megértem.
-Ki engedett be?
-Hanni.
-Anya már nincs itthon? Hány óra van? Hol hagytad  a többieket?
-Nincs, tudtommal, fél 11, és lent vannak a nappaliban. Hogy csináltad ezt?-Nézett körbe a szobában?
-Dekoratőr, grafikus. Meg majd lakberendező.
-Az mi?
-A szakmáim. Mégis hogy lehetne egy mérnök által kicentizett szobában élni? Főleg nekem.
-És őrzöd a dekorációkat?-Érdeklődött nagy szemekkel. Láthatóan minden részletet próbált megnézni, és elraktározni.
-Nem. A dekoratőr azt jelenti, hogy mindenféle dekorációt csinálok.
-Aha... Szólhatok a többieknek? Ezt nekik is látni kéne.
-Fel kéne öltöznöm.
-Segítek!-Vigyorgott pimaszul.
-Sipirc!
-De miért?
-Még Min Hyunnak sem engedem meg. Na, tünés! Majd szólok, ha jöhettek megnézni a szobát.-SeYong becsukta az ajtót, és lement a nappaliba. Átmentem a gardróbba, és a táskákból kiszedtem egy garnitúra ruhát, és beraktam a szekrényekbe. A turné úgy 1-2 hétig eltart, és szeretem, ha rend van körülöttem. Kiválasztottam egy lila összeállítást:

Az én összeállításom

Megcsináltam a hajam, azután lementem a nappaliba a többiekhez.
-Jó reggelt csipkerózsika!-Vigyorgott ChaeJin.
-Előre megdumáltátok, hogy lilát vesztek fel, vagy csak teljes véletlen?-Nézett rám, majd Pannira Jun.Q.
-De kis cuki!-Néztem Panni pólóját.-Nem beszéltünk össze. Még nem is láttam ezt rajtad!

Panni összeállítása.

-Akkor még az ízlésetek is hasonló?-Vigyorgott InSoo.
-Nem. Honnan tudjam, hogy Eszti lilát fog felvenni? Nem látok el a szobájáig. Ma éppen lila hangulatom van, elnézést ha ez bárkit zavar.-Akadt ki Panni.
-Nyugi! Csak kérdeztem valamit.-Mentegetőzött InSoo.
-Szerintem hagyjuk.-Szólt közben GunWoo.-Mindketten szépek vagytok.
-Eszti? Miről beszéltek?-Rángatta meg Hanni a könyököm.
-Neked nagyon gyorsan meg kell tanulnod koreaiul. A lila ruhánkon vannak kiakadva a fiúk. Pedig nem beszéltünk össze.
-Most tényleg a lila cuccokon vagytok fennakadva?-Lépett a fiúkhoz Jin.

Jin ruhái

-Rajtad legalább nincs lila.-Könnyebbült meg InSoo.-Akkor csak ők az összeesküvők.
-Mi bajod van?
-Oké, szerintem menjünk el fagyizni, mielőtt valaki nagyon-nagyon megsértődik.-Zárta le a vitát Panni.
...
Egy fél óra múlva el is jutottunk a fagyizóhoz. Mindenki választott, aztán kiültünk a kis cukrászda teraszára, a kellemes árnyékba. szinte mindenki fagyiját lefényképezte Panni, de szerintem az sajátja sikerült a legjobban.

Panni vaníliás-epres fagyija

Az én levendulás fagyim. Nagyon-nagyon finom volt, soha nem ettem még hozzá hasonlót.

Fagyi után elmentünk a parkba sétálni, és láttunk egy csomó rózsát, meg levendulabokrot. Igen, a kedvenc gyógynövényem a levendula, ha valaki kérdezné. Leültünk egy padra, amíg Hanni hintázott,meg csúszdázott. Vicces volt nézni is, ahogy a MYNAME srácai kergetik föl-le a pici játszótéren. Egyedül Jun.Q maradt ott velünk a padnál.
-A komolyságod nem engedi ezt meg, igaz?
-Nem csak az.
-Ne mondd, hogy nem szereted a gyerekeket!
-Azért hülyét nem csinálok magamból előttük.-Nézett a haverjaira.
-Ezért fura az, hogy annyira jóban vagytok SeYonggal. Ő talán a legdilisebb, te meg az ész... Hogy lehet ez?
-Talán mi ismerjük egymást a legjobban. Nem tudom. Mondjuk SeYong is tud komoly, és célratörő maximalista lenni, ha akar, vagy ha a körülmények úgy hozzák.
-Értem.-Bólogatott Jin.
-No meg a szüleink is jóba lettek, miután találkoztak az egyik bulinkon. Így talán rá lettünk kényszerítve egymásra. Nem biztos, de lehet, hogy azért kerültünk egymás szoba-szomszédságába otthon.
-Húha. Az gáz lenne.
-Annyira nem. Legalább ha unatkozok átmehetek hozzá videó-játékozni.
-Jun.Q, te soha sem unatkozol! Mindig azokat a táncokat, meg a szövegeket gyakorlod, vagy tanulsz.-Lihegett SeYong. Leült a padra, és nekidőlt a támlának.-Most valaki nyakon önt jégkockával?
-Attól megállhatna a szíved.
-Jin, doktornéni leszel? Honnan tudsz ilyeneket?
-Nem. Csak anyától tanultam.
-Oké fiúk, szóljatok ha elfáradtatok, és megyünk!-Kiabált oda a még mindig Hannit kergető társaságnak.-Hanni nem fog elfáradni, és könyörögni, hogy menjünk haza!-Fél óra múlva mindenki kinyúlt a padon, és már csak Hanni ugrált össze-vissza, úgyhogy indulhattunk haza. a fiúk félúton elkanyarodtak, és mentek a King mellett lévő szállásukra. Mire hazaértünk fél 3 volt. Mindenki ledőlt valahová, és próbált szundikálni. Megcsörrent a mobilom: SeYong.
-Szia, remélem most nem ébresztettelek fel.
-Majdnem elaludtam.
-Ó, bocs. Holnap átmehetünk megnézni a szobádat? Még Jun.Q is izgul, ami szinte soha nem volt még.
-Nem izgulok, csak érdekel.-Hallatszott a háttérből az egyetlen értelmes tag hangja.
-Holnap anya délben megy dolgozni, ha jól tudom, úgyhogy átjöhettek. Még nem biztos, de majd hívlak.
-Oké. Jó éjszakát! Aludd ki magad, mert sok kérdésünk lesz.
-Ugyan már! Mielőtt kérdeznétek kiraklak titeket a házból.
-Aha, persze. ChaeJin mondani akar valamit.-Átadta a legfiatalabb tagnak a telefont.
-Szia!
-Mit szeretnél?
-Csak azt, hogy ha tényleg olyan király a szobád, ahogy SeYong állítja megcsinálhatnád a mi házunkat is.
-Még nem végeztem teljesen a sulival.
-Mit számít az?
-Megkérdezem Min Hyunt, hogy elenged-e.-Nevettem el magam.-Majd eldöntitek mit akartok, de én nem ismerem a stílusotokat, úgyhogy nem tudok...
-Oké, na cső, holnap talizunk!-Rázta le a kioktatós részt, és letette. Visszadőltem a párnára, és lehunytam a szemem. Jövőre érettségire való készülés, mag az érettségi, a francia nyelv tanulása, és a költözködés volt betervezve. Íme még egy dolog.

Nagyon kíváncsi vagyok mi a véleményetek az irományomról! Nem nagyon kapok hozzászólást-megjegyzést.

Nem kell félni tőlem, nem szokásom embert enni! :)

52. Otthon - Szilvásgombóc

Eszti:
Amikor elbúcsúztunk a srácoktól a reptéren, és ők elmentek furcsa volt a MYNAME tagokkal egyedül lenni. Bár SeYong, ChaeJin és InSoo gondoskodtak a jó hangulatról. A két normálisabb tag valami koncertekről beszélgetett, mikor megérkeztek a taxik. Hazafelé Hanni nyafogását hallgathattuk, ugyan is a kis kedvenc plüsse, egy kék zsiráf, a csomagtartóban lapult, és ő mindenképp ki akarta szedni onnan az autópálya közepén.
-Nyugi már! Mindjárt otthon vagyunk.-Próbáltam lecsillapítani.-Anyám, megőrülök!-Motyogtam japánul, hogy Hanni ne értse.
-Parancsolsz?-Vigyorgott SeYong.
-Semmi.
-Bizti?
-Aha.
-Mikor érünk oda?
-Én inkább azon gondolkodnék, drága InSoo, hogy meséljünk be titeket anyuéknak.
-A barátaitok vagyunk.
-Ez nem ilyen egyszerű, ChaeJin.
-Mit beszéltek?-Rángatta a kabátomat Hanni.
-Mikor érünk haza.
-Igen?
-Aha.
-Akkor jó.-Dőlt hátra az ülésen.
-És ha nem mennénk el hozzátok?
-Tényleg jó ötlet! De...
-Senki sem sértődik meg. Igaz?-Fordult hátra Jun.Q.
-Nem.-Felelték kórusban.
-Na látod?!
-Ez nem igazság! Megint ő az ész!
-Jaj, GunWoo!-Mikor leparkoltunk anyáék háza előtt, és Hanni megkapta a "Zsiri"-jét, szépen berohant a házba, minket pedig jól otthagyott.
-Szerintem menjetek, mielőtt valaki kijön.-Intett Niki Jun.Qnak.
-Oké, cica!-Integetett ChaeJin.
-Majd hívjatok fel, ha már megszálltatok valahol. Itt van egy szálló a King pizzázó mellett. A következő utcán balra, fel a dombra, és látni fogtok egy kék épületet. Na az az.-Magyarázta Pati.
-Jól hangzik. Sziasztok!-Integettek, míg el nem kanyarodtak.
-Hát akkor mi megyünk haza.-Nézett körbe Niki, aztán átment az úton. Pati is elbúcsúzott tőlünk, és elment haza, bejelentkezni a családjánál. Jinnel és Pannival becipeltük Hanni csomagjait is. Amikor beléptünk az ajtón anya azonnal magához szorított minket.
-De jó, hogy újra itthon vagytok!
-Aha...-Nyögte Panni, mert épp belőle nyomta ki a levegőt anya.
-És te ki vagy?
-Jin Woo, de csak Jinnek szoktak hívni.
-Te vagy az a titokzatos barátnő?
-Ezek szerint.-Tárta szét "mit tudom én!" stílusban a kezét. Anya őt is megölelte, aztán leültetett minket a kanapéra, és vacsoráig beszélgettünk. Kiderült, hogy amíg Hanni nem volt itthon átfestették az egész házat, kívül és belül. Aztán szóbakerült a jövő tanévbeli érettségire való felkészülés, és a továbbtanulás.
-Szöulban van egy fotós iskola, és oda szeretnék tovább menni.-Magyarázta Panni.-4 éves nappali képzés, emellett gyakorolhatom a nyelvet is.
-És közel vagy a barátodhoz.-Nevetett Jin.
-Az is szempont!
-Esztikém, te merre mész tovább?-Fordult hozzám anyu.
-Párizsban gondolkodtam, ott van egy nagyon jó főiskola, amin a rajzoló szak tetszik a legjobban.
-Komolyan Párizs?!-Kapta fel a fejét Jin.-Annak a sulinak is van rajzoló szaka, amit én terveztem be a jövőmbe, csak én a divattervezőn gondolkodok.
-Várjál...-Húzogattam az ujjam a mobilom kijelzőjén.-Ez a suli?-Mutattam egy képet Jinnek.
-Igen.
-Akkor együtt járunk főiskolára?
-Nagyon úgy tűnik.-Nevetett anya. Ekkor Hanni robbant be a nappaliba, mögötte a rég nem látott Dorka kutyusunk. Mindketten odaugrándoztak mellénk, és lehuppantak a szőnyegre.
-Dorka nagyon hiányolt titeket.-Mosolygott anya.-Senki nem tud olyan jól játszani vele, mint Hanni. Ott nyüszített a kapuban, miután elmentetek.
-Nekem is hijányozott.-Ölelte át a kutya nyakát Hanni.
-Kértek valamit enni?
-Nem tudom. Mit lehet?-Nézett ránk, aztán anyára Panni.
-Van szilvásgombóc? Azt mondtad csinálsz olyant.-Kotyogott közbe Hanni, és anyára nézett.
-Igen, az is van. Kértek?-Egy egyöntetű 'igen' után leültünk a konyhában az asztalhoz.
-Mmm, ez nagyon finom!
-De rég ettem már ilyet! Többször kéne hazajönnünk. Ezért megérné.
-Ennek két magja van!-Közbeszólással dícsértük anyu fősztjét. Vacsi után apa is megérkezett, és ő is végigölelt mindenkit. Aztán mesélt nekünk vicces dolgokat, végül felküldött a szobánkba aludni. Mikor letusolva, tisztán berogytam az ágyamba, abban a pillanatban elaludtam.

51. Reptéren

Eszti:
Hajnalok hajnalán megszólalt Min Hyun telefonja.
-Aaaaaaajjjj...- Fordultam a másik oldalamra.
-Minden oké, csak egy barátom írt.
-Azt hittem ébresztő. Hány óra van?
-Fél 4.-Suttogta, aztán közelebb húzott magához.
-Hanni?
-Mint a tej.
-Akkor jó.-Motyogtam, és a mellkasára fektettem a fejem.
...
-Nem akajok haza menni!-Nyafogott Hanni, amikor beszállt az autóba.
-A reptéren várnak ránk! Siessetek már!-Szólt hátra Baek Ho.
-Hanni, könyörgök hagyd abba!
-Tessék, itt a fülhallgatóm.-Nyomtam a nővérem kezébe a fülest. Míg ők JRrel zenét hallgattak, Baek Ho és Pati elöl beszélgettek, Niki és Aron egymást cukkolták, Jin és Ren halkan beszélgettek mi pedig Min hyunnal hallgattuk Hanni nyivákolását, arról, hogy nem akar hazamenni.
Mikor kiértünk a reptérre, és kisétáltunk a maneggerhez, Ji Minhez (stylest), a kisfiúhoz, akit már a srácok említettek. A kis Seok Jun Hanninál egy fél fejjel magasabb lehet, fekete a haja, és a szeme alig látszik ki a kis pozsgás arcocskájából. Egyszóval nagyon aranyos.
-Szia!
-Annyeonghaseyo!-Üdvözölte Hannit is Seok Jun.
-Ha?-Bámult rá a kislány.
-Azt mondja szia. Hanni hangug-eoleul gusahaji anhseubnida.(Hanni nem beszél koreaiul.)-Fordultam a kisfiúhoz.
-geuligo yeong-eolo? (És angolul?)-Megráztam a fejem.
-geuneun issjana? (Szeret játszani?)
- manh-eun . geunyeoege gwiyeoun geim-eul bogi! (Nagyon. Mutass neki valami aranyos játékot!)
-Seok Jun mindjárt mutat neked valami jó játékot.-Fordultam Hannihoz.
-Az jó.-Mosolygott a kisfiúra. Valaki hátulról befogta a szemem.
-Min Hyun?-Szedtem le magamról a kezeket.
-Szép is lenne.
-Anyám...-Fordultam hátra.-Ti meg hogy kerültök ide?

MYNAME

-Milyen kedves fogadtatás!-Vigyorgott ChaeJin.-Neked is szia!
-Bocsi... Eszti vagyok.
-És az a lelked?-Mutatott InSoo.-Vagy csak a szellemed? Hm...-Gondolkodott el.
-Az ikertesóm, Panni.
-Szia! SeYong vagyok, és szeretem,ha megölelhetek valakit, vagy ha megölelnek!-Ölelt át hátulról megint.
-De most komolyan mit kerestek itt?
-A srácokhoz jöttünk.
-Aha... De ők jönnek Európába.
-A mi vakációnk most kezdődik.-Magyarázkodott GunWoo.-Megyünk velük, és veletek abba a hogyishívják országba.
-Mi bajod van?-Vontam fel a szemöldököm.
-Magyarországnak hívják.-Világosította fel Jun.Q.
-Ja, télleg. Mikor indulunk? És hol vannak a többiek?
-Ez egy jó kérdés. A két kiskölyök megvan?
-Aha. Szia Seok Jun!-Hajolt le a kisfiúhoz InSoo.-Hú, hogy hívják a barátnődet?
-Hanni.
-Cuki név.-Borzolta össze Hanni haját GunWoo. Hanni odaszaladt hozzám, és elbújt mögöttem.
-Nem beszél koreaiul, sem japánul, sem angolul.
-Ha olyan hiper-szuper tanítónéni vagy noona, mint ahogy csiripelik a kanárik meg tudod tanítani.
-Most jár először Koreában, SeYong oppa. Bár Japánban már többször volt, mégsem tud még köszönni sem.
-Mér vagyok oppa?
-Én meg noona?
-Hát itt vagy Eszti!-Puszilt meg Min Hyun.-Sziasztok srácok! Jó hogy eljöttetek!-Pacsizott össze a MYNAME tagokkal.-Ezek szerint Esztit már ismeritek.
-Ja. Ti együtt vagytok?-Mutogatott össze-vissza SeYong.
-Igen.
-Nem is mondtad, hogy van barátnőd.
-Kérdezted?
-Ja, bocs. Én vagyok a hibás!-Játszotta túl a szerepét.
-Hagyd már! Már majdnem egy éve.
-Érdekes.-Mért végig SeYong.-Mintha már láttam volna valahol. Talán valamelyik koncerten...
-Panni volt egy dedikáláson. Én akkor épp nem voltam otthon.
-Ki az a Panni?
-Ikertesóm.
-Ja, akkor értem már miért van belőled kettő. Azt hittem csak a szemem káprázik.-Vigyorgott. Panni mellettem ácsorgott, és InSooval beszélgetett.
-BESZÁLLÁS!!!-Harsogta a két manegger.
-Kár, hogy nem egy gépen utazunk.-Nyavajgott ChaeJin.
-Ti nem is tudjátok?-Nézett végig a társaságon JR.-Együtt megyünk.
-ZSÍR! Loptam egy kölyköt!-Kapta fel Hannit GunWoo.
-Szerintem tedd le, mielőtt sikítozni kezd.
-Ja, bocsi!-Simogatta meg a kislány fejecskéjét.
-BESZÁLLÁS! GYERÜNK!-Ordibálták a maneggerek, mi pedig röhögve felszálltunk a  gépre.

50. Hazafelé - Emlékek

 Pati:
-Kiscicám...-Hallottam Baek Ho mormogását, miközben az arcomat csókolgatta. Kinyitottam a szemem, és mosolyogva néztem sötétbarna szemeibe.-Indulnunk kell haza.-Suttogta, aztán lehúzta rólam a takarót.
-Még korán van.-Morogtam, és próbáltam magamra teríteni újra a takarót, de Baek Ho nem engedte.-Meg nem is akarok hazamenni.-A hasamra fordultam, és átöleltem a párnámat.
-Édesem, indulnunk kell...-Simogatta a hátamat.-Az ikreknek holnap vissza kell menniük Magyarországra. És...
-Én nem vagyok sem Eszti, sem Panni!-Fordultam meg, hogy a szemébe nézzek.-Nem az én bajom, hogy az anyjuk hazahívta őket.
-Azért ez...-Húzta el a száját.-Jövő héten koncertünk lesz, és már 2 teljes hete itt vagyunk. Kiestünk a formából.
-Jó van na.-Morogtam újra a párnába. Nem tudom hogy, de visszaaludtam. Baek Ho hangjára ébredtem. Teljesen felöltözve járkált fel-alá miközben telefonált. Mikor látta, hogy felébredtem elmosolyodott, és a fürdő felé biccentett. Vettem az adást, és kikászálódtam az ágyból. Miután magamra zártam az ajtót megmosakodtam, és felöltöztem. Sminkeltem, aztán megcsináltam a hajam. Mikor visszamentem a szobába nem volt ott senki. Baek Ho pont abban a pillanatban ért vissza, amikor elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Már nem telefonált, de a gondterhelt arckifejezés maradt.
-Minden oké?
-Persze. A manegger nagyon leszidott, de minden oké.
-Miért szidott le?
-Mert nem voltam hajlandó felvenni a telefont. Meg amúgy senki se a csapatból.-Nevetett.-Amúgy ő is nyaral valahol a kisfiával. Aranyos gyerek. Annyi idős, mint Hanni. Már párszor vigyáztunk rá.-Mosolygott.
-Vá-vá-várj csak! Te ezt az egészet megjátszottad?-Egy hatalmas vigyor volt a válasz.-Ez nem ér! Már kezdtem aggódni.
-Ugye milyen jó színész vagyok?-Nevetett.
-Nem. Gonosz vagy.-Húztam el a számat. Baek Ho átkarolta a vállamat, és a fülembe sutyorgott.
-Nem is vagyok gonosz. Tudom, hogy szeretsz, kiscicám...-Mormolta, és egy puszit nyomott a nyakamra. Éreztem, ahogy a keze egyre feljebb csúszik a hasamon. 
-Héj! Nem mész onnét!-Csaptam a kezére, amikor már túl közel járt a mellkasomhoz.
-Na...-Búgta a fülembe. Kihúzta ujjait a tenyerem alól, és újra vándorútra indította. Kimásztam az öleléséből, és leguggoltam vissza a bőröndömhöz. Baek Ho is leguggolt mellém, és megfogta a kezem.-Ugye nem...
-Baek Ho... még én nem tartok ennél a résznél, és...-Sütöttem le a szemem.
-Édesem.-Emelte fel az állam.-Nem kell félned.
-De...
-Várni fogok rád. Addig, ameddig kell. De ha beindítasz... nem biztos, hogy békén tudlak hagyni.-Nézett komolyan a szemembe.-Remélem ez neked is megfelel... Bár nem tudnám elviselni, ha valaki mással látnálak.-Nyelt egy nagyot.
-Oké. Értem.-Mosolyodtam el, kicsit bátortalanul. Baek Ho közelebb hajolt, és finoman megcsókolt. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó.
-Khm! Kis gerlicéim, jobb lenne, ha pakolnátok, mert indulnánk haza.-Vigyorgott Aron, mint a vadalma.
-Jó van na! Mingyá' megyünk.-Állt fel Baek Ho.
-Bocsi, nem tudtam, hogy éppen fűzöd a kiscicát!
-Te kis!-Fordultam meg.
-Asszony marad, és pakol!-Védekezett Aron, aztán becsapta az ajtót. Hallottam, ahogy majd' beleszakad a röhögésbe.
-Idióta.-Morogtam, és nekiálltam pakolni.
...
Mikor a parkolóba értem már mindenki ott volt. Aron úgy fél perccel utánam érkezett meg. A cuccokat már bepakolták a kocsikba, és csak az indulásra vártunk. Hanni pityergett egy picit, és mindenki tudta, hogy nem akar hazamenni.
-Hanna, könyörgök hagyd abba!-Nyafogott Panni.
-Hagyjad! Már éjjel is ezt csinálta.-Szólt rá Eszti, aztán beültette Min Hyun kocsijába a kislányt.-Meg amúgy sem veled fog utazni.
-Mehetünk?-Nyitotta ki az ajtót Baek Ho.-Ha csöndben vagy, elviszlek.
-Nem veszélyes így, kettesben utazni?-Mosolyogtam.
-A-a! Azt mondtam csendben.
-Képes lennél itt hagyni?-Léptem közelebb hozzá. Megvonta a vállát, aztán az ajkamhoz tapadt.
-Gyerekek! Indulás!-Szedett szét minket Aron.-Kiskorú a közelben.
-+18-as táblát kéne kirakni rátok.-Vigyorgott Niki.
-Aha, te beszélsz.-Löktem meg a vállát. A múltkor véletlenül láttam őket Aronnal. Khm, még minket is felülmúlnak. Miután végre elindultunk Baek ho bekapcsolta a rádiót. Koreaiul nyomták a híreket, így egy kukkot sem értettem belőle.
-Mikor kezded a nyelvet?-Bámult az útra.
-Már most. Köszönni tudok, meg egy-két másik szót is...
-Ha majd kiköltözöl jól fog jönni.-Egy hosszú hallgatás után (addig hallgattuk a legújabb zenéket) megérkeztünk a kikötőbe. A kb 2 órás hajóúton a lányokkal beszélgettünk (Hanni elaludt, így nem nyafogott). Minden baromságunkról, és az év közben történt bakiról esett pár szó. Jól kiröhögtük magunkat, meg a másikat, úgyhogy jól szórakoztunk. Miután újra szárazföldön autókáztunk Baek Ho is felelevenítette a régi iskolás sztorijait.
-Még az általánosban, Busanban nagyon utáltuk a koreai-tanárunkat. Ő sem bírt minket, és mindenkivel szenyázott. JRrel egy osztályba jártunk, és mindig versenyeztünk. Ő a lányok kedvence volt, én meg a sport embere. A közös talán csak az volt, hogy szerettük a zenét, és utáltuk azt a tanárt. Egyik óra előtt valamilyen ragasztós fóliát terítettünk a tanári asztalra, és szóltunk mindenkinek, hogy ne nyúljanak hozzá. Talán 30-an voltunk, és nem emlékszek, hogy bármikor lettünk volna olyan csöndben, mint amikor belépett a tanár, meg az igazgató.
-Hú, és lebuktatok?
-A tanárnő cuccai teljesen beleragadtak abba a fóliába. Meg sem mertünk mukkanni.
-Hú! És az igazgató?
-Azt hittük nem vett észre belőle semmit, mert szó nélkül kiment. De órák után bejött, és bent tartott minket.
-És?
-Én nagyon megijedtem, mert nem tudtam elgondolni mit szólnának a szüleim, ha igazgatóit kapnék... De nem szidott le senkit, na jó talán egy picit... Megköszönte, hogy kicsináltuk a tanárnőt.
-He? Mi ilyenért igazgatóit kapnánk, és talán még ki is csapnának...
-Én sem tudtam felfogni. 15 éves koromban. Megköszönte, hogy beragasztottuk az asztalhoz a cuccait. De azután elmondta, hogy miért. Arra már nem emlékszek pontosan, de valami olyasmi volt, hogy az egész tanári karnak elege van már belőle, és nem tehetik ki, mert valami államfő lánya, vagy ilyesmi.
-Hihetetlen. És komolyan JR volt a vetélytársad?
-Aha. Vicces volt, amikor 2 évvel utána találkoztunk a kiadónál. Veled mik történtek a suliban?-Nézett rám kíváncsian.
-Hát... Sok minden volt. Mind az 5-en egy általánosban kezdtük, és azért ott is voltak balhéink...
-Például?-Csillant fel a szeme.
-Eszti és Panni mindig másnak adták ki magukat, és egyik tanár sem tudta megkülönböztetni őket. Bár ezek közül a legviccesebb a tabló volt... A fotós visszaküldte Pannit, mert hogy Esztit már lefotózta, és ilyenek. Mi meg csak röhögtünk. 
-Komolyabb balhé nem volt?
-Á, én jó kislány voltam. Néha mondjuk nagy volt a szám, és visszaszóltam a tanároknak... A legemlékezetesebb balhénk az 8. év végén volt, amikor ofő lett volna, és az ének tanár jött be.
-Az jó, nem?
-Az az ének tanár, akit nagyon, nagyon utáltunk. Igen, amúgy jó volt. Mi ki akartunk menni az udvarra, de ő meg a ballagási énekeket gyakoroltatta velünk. Az óra 40 percében tök kussban ültünk, aztán az utolsó 5 percben mindenki teli torokból ordította a szöveget. Feljött az igazgató, és leordította a fejünket, mert pont alattunk volt az irodája, és valami hiperfontos ügyet intézett. Majdnem kitiltották az osztályt a ballagásról.
-Húha... Mégsem voltál olyan jó kislány.
-Most is az vagyok. De a végén ballaghattunk.-Nevettem el magam. Mire ezt befejeztük be is fordultunk a szálloda utcájába.-Tényleg, hol koncerteztek jövő héten?
-Európa-turné. Amúgy Bécsben.
-Húha, és én erről miért nem tudok?-Húztam el a szám.
-Meglepetés!-Nyomott egy puszit a homlokomra. Kiszálltunk a kocsiból, és felmentünk a szobákba. a folyosón Rennel futottunk össze. gyorsan köszönt, aztán szaladt tovább.
-Hát ez meg hová megy?-Nézett maga mögé Niki.
-Egyet találhatsz.
-Jin?-Vigyorgott Aron.
-Bingó!-Nevetett Eszti.-Hová máshova?
-Mit tudom én. Mondjuk sütizni.-Vonta meg a vállát Niki.
-Süti?-Szaladt vissza hozzánk Hanni.
-Nem.
-Aaaa...-Hervadt le a mosoly az arcáról. Eszti és min Hyun előre ment vele, nehogy a "szaftos" részleteket is hallja.
-Találkoznia kéne Seok Junnal. Úgyis egyidősek. Szerintem jól ellennének egymással.
-Seok Jun? Mármint...
-A manegger kisfia.
-Aha!-Emelte fel a fejét Panni.-Nem értem. MI VAN?
-A manegger kisfia, Seok Jun, annyi idős mint Hanni.-Magyarázta JR.-Már párszor vigyáztunk rá, és....
-Tyühű! Annyi baromságot sem csináltunk együtt, mint vele!-Nevetett Aron.-Tudtad, hogy milyen jó citrommal dobálni valakit?-Lökte oldalba Nikit.
-Fúúj!
-És ez a kissrác és Hanni jól meglennének egymással, gondolod?
-Aha.
-Kár, hogy haza kell mennünk.
-Ők is jönnek.
-Ha?-Torpantak meg a lányok.
-Meglepetés, Európa-turné!-Vigyorgott Baek Ho.
-Juhú!-Ugrott Aron nyakába Niki, és egymásnak estek.
-KHM! Nektek kéne az a bizonyos karika.-Röhögött Baek Ho.
-Ne nézz ide!-Morogta Aron.
-Á, menjünk.-Húztam magam után Baek Hot. Miután bejutottunk a szobába, és ledobtuk a táskákat a földre kidőltünk egymás mellett.-Anyukám, ez nagyon hosszú út volt. Már sötétedik.
-Psszt!-Suttogta Baek Ho a fülembe, aztán átkarolt, és magához húzott. Hallgattam a szívverését, meg az egyenletes lélegzését, aztán én is elaludtam.