50. Hazafelé - Emlékek

 Pati:
-Kiscicám...-Hallottam Baek Ho mormogását, miközben az arcomat csókolgatta. Kinyitottam a szemem, és mosolyogva néztem sötétbarna szemeibe.-Indulnunk kell haza.-Suttogta, aztán lehúzta rólam a takarót.
-Még korán van.-Morogtam, és próbáltam magamra teríteni újra a takarót, de Baek Ho nem engedte.-Meg nem is akarok hazamenni.-A hasamra fordultam, és átöleltem a párnámat.
-Édesem, indulnunk kell...-Simogatta a hátamat.-Az ikreknek holnap vissza kell menniük Magyarországra. És...
-Én nem vagyok sem Eszti, sem Panni!-Fordultam meg, hogy a szemébe nézzek.-Nem az én bajom, hogy az anyjuk hazahívta őket.
-Azért ez...-Húzta el a száját.-Jövő héten koncertünk lesz, és már 2 teljes hete itt vagyunk. Kiestünk a formából.
-Jó van na.-Morogtam újra a párnába. Nem tudom hogy, de visszaaludtam. Baek Ho hangjára ébredtem. Teljesen felöltözve járkált fel-alá miközben telefonált. Mikor látta, hogy felébredtem elmosolyodott, és a fürdő felé biccentett. Vettem az adást, és kikászálódtam az ágyból. Miután magamra zártam az ajtót megmosakodtam, és felöltöztem. Sminkeltem, aztán megcsináltam a hajam. Mikor visszamentem a szobába nem volt ott senki. Baek Ho pont abban a pillanatban ért vissza, amikor elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Már nem telefonált, de a gondterhelt arckifejezés maradt.
-Minden oké?
-Persze. A manegger nagyon leszidott, de minden oké.
-Miért szidott le?
-Mert nem voltam hajlandó felvenni a telefont. Meg amúgy senki se a csapatból.-Nevetett.-Amúgy ő is nyaral valahol a kisfiával. Aranyos gyerek. Annyi idős, mint Hanni. Már párszor vigyáztunk rá.-Mosolygott.
-Vá-vá-várj csak! Te ezt az egészet megjátszottad?-Egy hatalmas vigyor volt a válasz.-Ez nem ér! Már kezdtem aggódni.
-Ugye milyen jó színész vagyok?-Nevetett.
-Nem. Gonosz vagy.-Húztam el a számat. Baek Ho átkarolta a vállamat, és a fülembe sutyorgott.
-Nem is vagyok gonosz. Tudom, hogy szeretsz, kiscicám...-Mormolta, és egy puszit nyomott a nyakamra. Éreztem, ahogy a keze egyre feljebb csúszik a hasamon. 
-Héj! Nem mész onnét!-Csaptam a kezére, amikor már túl közel járt a mellkasomhoz.
-Na...-Búgta a fülembe. Kihúzta ujjait a tenyerem alól, és újra vándorútra indította. Kimásztam az öleléséből, és leguggoltam vissza a bőröndömhöz. Baek Ho is leguggolt mellém, és megfogta a kezem.-Ugye nem...
-Baek Ho... még én nem tartok ennél a résznél, és...-Sütöttem le a szemem.
-Édesem.-Emelte fel az állam.-Nem kell félned.
-De...
-Várni fogok rád. Addig, ameddig kell. De ha beindítasz... nem biztos, hogy békén tudlak hagyni.-Nézett komolyan a szemembe.-Remélem ez neked is megfelel... Bár nem tudnám elviselni, ha valaki mással látnálak.-Nyelt egy nagyot.
-Oké. Értem.-Mosolyodtam el, kicsit bátortalanul. Baek Ho közelebb hajolt, és finoman megcsókolt. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó.
-Khm! Kis gerlicéim, jobb lenne, ha pakolnátok, mert indulnánk haza.-Vigyorgott Aron, mint a vadalma.
-Jó van na! Mingyá' megyünk.-Állt fel Baek Ho.
-Bocsi, nem tudtam, hogy éppen fűzöd a kiscicát!
-Te kis!-Fordultam meg.
-Asszony marad, és pakol!-Védekezett Aron, aztán becsapta az ajtót. Hallottam, ahogy majd' beleszakad a röhögésbe.
-Idióta.-Morogtam, és nekiálltam pakolni.
...
Mikor a parkolóba értem már mindenki ott volt. Aron úgy fél perccel utánam érkezett meg. A cuccokat már bepakolták a kocsikba, és csak az indulásra vártunk. Hanni pityergett egy picit, és mindenki tudta, hogy nem akar hazamenni.
-Hanna, könyörgök hagyd abba!-Nyafogott Panni.
-Hagyjad! Már éjjel is ezt csinálta.-Szólt rá Eszti, aztán beültette Min Hyun kocsijába a kislányt.-Meg amúgy sem veled fog utazni.
-Mehetünk?-Nyitotta ki az ajtót Baek Ho.-Ha csöndben vagy, elviszlek.
-Nem veszélyes így, kettesben utazni?-Mosolyogtam.
-A-a! Azt mondtam csendben.
-Képes lennél itt hagyni?-Léptem közelebb hozzá. Megvonta a vállát, aztán az ajkamhoz tapadt.
-Gyerekek! Indulás!-Szedett szét minket Aron.-Kiskorú a közelben.
-+18-as táblát kéne kirakni rátok.-Vigyorgott Niki.
-Aha, te beszélsz.-Löktem meg a vállát. A múltkor véletlenül láttam őket Aronnal. Khm, még minket is felülmúlnak. Miután végre elindultunk Baek ho bekapcsolta a rádiót. Koreaiul nyomták a híreket, így egy kukkot sem értettem belőle.
-Mikor kezded a nyelvet?-Bámult az útra.
-Már most. Köszönni tudok, meg egy-két másik szót is...
-Ha majd kiköltözöl jól fog jönni.-Egy hosszú hallgatás után (addig hallgattuk a legújabb zenéket) megérkeztünk a kikötőbe. A kb 2 órás hajóúton a lányokkal beszélgettünk (Hanni elaludt, így nem nyafogott). Minden baromságunkról, és az év közben történt bakiról esett pár szó. Jól kiröhögtük magunkat, meg a másikat, úgyhogy jól szórakoztunk. Miután újra szárazföldön autókáztunk Baek Ho is felelevenítette a régi iskolás sztorijait.
-Még az általánosban, Busanban nagyon utáltuk a koreai-tanárunkat. Ő sem bírt minket, és mindenkivel szenyázott. JRrel egy osztályba jártunk, és mindig versenyeztünk. Ő a lányok kedvence volt, én meg a sport embere. A közös talán csak az volt, hogy szerettük a zenét, és utáltuk azt a tanárt. Egyik óra előtt valamilyen ragasztós fóliát terítettünk a tanári asztalra, és szóltunk mindenkinek, hogy ne nyúljanak hozzá. Talán 30-an voltunk, és nem emlékszek, hogy bármikor lettünk volna olyan csöndben, mint amikor belépett a tanár, meg az igazgató.
-Hú, és lebuktatok?
-A tanárnő cuccai teljesen beleragadtak abba a fóliába. Meg sem mertünk mukkanni.
-Hú! És az igazgató?
-Azt hittük nem vett észre belőle semmit, mert szó nélkül kiment. De órák után bejött, és bent tartott minket.
-És?
-Én nagyon megijedtem, mert nem tudtam elgondolni mit szólnának a szüleim, ha igazgatóit kapnék... De nem szidott le senkit, na jó talán egy picit... Megköszönte, hogy kicsináltuk a tanárnőt.
-He? Mi ilyenért igazgatóit kapnánk, és talán még ki is csapnának...
-Én sem tudtam felfogni. 15 éves koromban. Megköszönte, hogy beragasztottuk az asztalhoz a cuccait. De azután elmondta, hogy miért. Arra már nem emlékszek pontosan, de valami olyasmi volt, hogy az egész tanári karnak elege van már belőle, és nem tehetik ki, mert valami államfő lánya, vagy ilyesmi.
-Hihetetlen. És komolyan JR volt a vetélytársad?
-Aha. Vicces volt, amikor 2 évvel utána találkoztunk a kiadónál. Veled mik történtek a suliban?-Nézett rám kíváncsian.
-Hát... Sok minden volt. Mind az 5-en egy általánosban kezdtük, és azért ott is voltak balhéink...
-Például?-Csillant fel a szeme.
-Eszti és Panni mindig másnak adták ki magukat, és egyik tanár sem tudta megkülönböztetni őket. Bár ezek közül a legviccesebb a tabló volt... A fotós visszaküldte Pannit, mert hogy Esztit már lefotózta, és ilyenek. Mi meg csak röhögtünk. 
-Komolyabb balhé nem volt?
-Á, én jó kislány voltam. Néha mondjuk nagy volt a szám, és visszaszóltam a tanároknak... A legemlékezetesebb balhénk az 8. év végén volt, amikor ofő lett volna, és az ének tanár jött be.
-Az jó, nem?
-Az az ének tanár, akit nagyon, nagyon utáltunk. Igen, amúgy jó volt. Mi ki akartunk menni az udvarra, de ő meg a ballagási énekeket gyakoroltatta velünk. Az óra 40 percében tök kussban ültünk, aztán az utolsó 5 percben mindenki teli torokból ordította a szöveget. Feljött az igazgató, és leordította a fejünket, mert pont alattunk volt az irodája, és valami hiperfontos ügyet intézett. Majdnem kitiltották az osztályt a ballagásról.
-Húha... Mégsem voltál olyan jó kislány.
-Most is az vagyok. De a végén ballaghattunk.-Nevettem el magam. Mire ezt befejeztük be is fordultunk a szálloda utcájába.-Tényleg, hol koncerteztek jövő héten?
-Európa-turné. Amúgy Bécsben.
-Húha, és én erről miért nem tudok?-Húztam el a szám.
-Meglepetés!-Nyomott egy puszit a homlokomra. Kiszálltunk a kocsiból, és felmentünk a szobákba. a folyosón Rennel futottunk össze. gyorsan köszönt, aztán szaladt tovább.
-Hát ez meg hová megy?-Nézett maga mögé Niki.
-Egyet találhatsz.
-Jin?-Vigyorgott Aron.
-Bingó!-Nevetett Eszti.-Hová máshova?
-Mit tudom én. Mondjuk sütizni.-Vonta meg a vállát Niki.
-Süti?-Szaladt vissza hozzánk Hanni.
-Nem.
-Aaaa...-Hervadt le a mosoly az arcáról. Eszti és min Hyun előre ment vele, nehogy a "szaftos" részleteket is hallja.
-Találkoznia kéne Seok Junnal. Úgyis egyidősek. Szerintem jól ellennének egymással.
-Seok Jun? Mármint...
-A manegger kisfia.
-Aha!-Emelte fel a fejét Panni.-Nem értem. MI VAN?
-A manegger kisfia, Seok Jun, annyi idős mint Hanni.-Magyarázta JR.-Már párszor vigyáztunk rá, és....
-Tyühű! Annyi baromságot sem csináltunk együtt, mint vele!-Nevetett Aron.-Tudtad, hogy milyen jó citrommal dobálni valakit?-Lökte oldalba Nikit.
-Fúúj!
-És ez a kissrác és Hanni jól meglennének egymással, gondolod?
-Aha.
-Kár, hogy haza kell mennünk.
-Ők is jönnek.
-Ha?-Torpantak meg a lányok.
-Meglepetés, Európa-turné!-Vigyorgott Baek Ho.
-Juhú!-Ugrott Aron nyakába Niki, és egymásnak estek.
-KHM! Nektek kéne az a bizonyos karika.-Röhögött Baek Ho.
-Ne nézz ide!-Morogta Aron.
-Á, menjünk.-Húztam magam után Baek Hot. Miután bejutottunk a szobába, és ledobtuk a táskákat a földre kidőltünk egymás mellett.-Anyukám, ez nagyon hosszú út volt. Már sötétedik.
-Psszt!-Suttogta Baek Ho a fülembe, aztán átkarolt, és magához húzott. Hallgattam a szívverését, meg az egyenletes lélegzését, aztán én is elaludtam.