~egy nappal, az előző részben leírt idő előtt~ Panni: Ezek nagyon retardáltak! Rózsaszínű lufit akasztottak a karácsonyfára! Karácsony este van... A MYNAMEsek házában vagyunk, mivel meghívtak minket egy "Tökéletes Karácsony a Barátokkal" hatalmas idézőjelben nevezetű dologra. Hát volt már párnacsata, brokkolikrémleves InSoo nyakában, palacsinta a plafonon, kisminkelték Rent cicababának, plüsscsata, karácsonyfa-felborítás, most meg ezek a rózsaszínű lufik. Persze a fele kidurrant, mert jó nagy tüskéi vannak annak a szegényke karácsonyfának. -TORTAAAA!-Ordította el magát SeYong, és majdnem fejest ugrott a 3 emeletes marcipántortába. -A tortának mi köze van a karácsonyhoz? Ilyenkor kisbaba, meg hullócsillag, meg valami 3 bölcs szokott lenni!-Kiabáltam túl a hangoskodást. -Nézd! Az a húsvéti nyuszi???-Ugrott fel a kanapéra BaekHo. -Hová kerültem?-Fogtam a fejem, és felszaladtam egy szobába. Igazából 4-en alszunk egy szobában, mert kevés a hely (vagyis a nappali kell a bulira, szóval csak a fenti szobák maradtak). Lehuppantam a szivacsomra, és a falnak dőltem. A gépen felhívtam Esztit. Vagy 20 perc múlva azzal a tipikus, kómás, felébresztettél-a-legjobb-álmomból fejjel nézett a kamerába. -Bocs, nem akartalak ilyen későn zavarni. -Gyorsan mondd, mert-Elnyomott egy ásítást.-Aludni akarok. -Ezek idióták! 3 emeletes torta, rózsaszínű lufik, meg húsvéti nyuszi... -Nálatok is karácsony van? Vagy valami extra ünnep? -Karácsony, a MYNAMEsekkel. Szerinted? -Ó, te szegény. Üdvözletem küldöm mindenkinek! Mehetek aludni? -Pati elmondta, hogy mi történt... És sajnálja. -Ja, én is. -Amúgy szerintem eltúloztátok a dolgot... -Neked is boldog karácsonyt!-Azzal kinyomott. Néztem az elsötétült képernyőt, és kattogott az agyam. Ezek szerint nem jó ötlet felhozni még ezt a témát. Csak ültem a földön, és gondolkodtam. Valamikor (úgy fél óra múlva) nyílt az ajtó, és JR jött be. Lehuppant mellém a szivacsra, aztán átkarolta a vállam. -Mi a baj?-Simította ki a hajamat az arcomból, aztán egy puszit nyomott a nyakamra. -Csak gondolkodtam. -Mármint miért jöttél fel ide? Égen földön kerestelek. -Fehér nyuszi, meg torta karácsonykor? -Láttad volna azt a pattogatott kukorica csatát! De finom volt. -Jaj!-Nyögtem, aztán a vállára hajtottam a fejem.-Nálunk otthon karácsonykor meghitt hangulat van, nem ilyen...minden ünnep mix karácsony. -Nem tetszik? -Csak nem érzem azt, hogy karácsony van.-Megsimogatta a hátamat, aztán egy rövid csókot váltottunk. -Pedig karácsony van. -A naptár szerint. -Elmenjünk valahová? -Szenteste van. Semmi sincs nyitva. Mellesleg hóvihar tombol odakint. -Akkor ennek annyi.-Egy kicsit elhúzódott tőlem, aztán matatott a táskájában.-Csukd be a szemed!-Kéri, mire meg is teszem. Érzem, ahogy matat a tarkómnál, aztán valami hideg ereszkedik a nyakamra.-Kinyithatod.-Suttogja, aztán megpuszil.
A nyaklánc
Amikor lenézek a dekoltázsomra egy kék-arany négylevelű lóherét látok, ami egy nagyon szép láncról lóg. -Ez nagyon nagyon nagyon tetszik!-Ölelem át JRt.-Köszönöm!-Pár perc múlva elengedem, és feltápászkodok a földről.-Most te csukd be a szemed! És nem ér lesni!-Előkotorom a táskám legaljáról az ajándékot. Visszaülök mellé, és a dobozt az ölébe teszem. Kinyitja a szemét, aztán körbeforgatja a dobozkát. -Ez meg mi? -Tudom 'valakitől' hogy meg szeretnél tanulni portugálul. Úgyhogy gondoltam ennek örülnél...-Kiveszi a szótárat, aztán átölel, és vagy 10 percen keresztül úgy maradunk. Aztán megnézi még mi van a dobozkában. -Ez egy fotóalbum? -Igen. Voltunk egyszer Lisszabonban, és ott fotóztam párat. Meg voltunk egy tengerparti városkában is. -És mikor volt ez? -Úgy 7-8 éve. Már akkor is sokat fotóztam. Bár azok még nagyon amatőr képek voltak. -Ez nagyon szép! Bár kár, hogy én nem voltam ott... De azért még nagyon köszönöm!-Behúzott az ölébe, aztán kérte, hogy meséljek el mindent arról a kirándulásról. Közben persze betrappoltak a többiek is (és mindenki kapott ajándékot mindenkitől). InSoo még egy darab tortát is megmentett nekünk. Bár a végén JR nyakába borította, azért jólesett, hogy gondolt ránk. Attól függetlenül, hogy idiótákkal vagyok körülvéve egész jól sikerült ez a karácsonyunk...
Eszti: Másnap reggel fahéjillatra ébredtem. A szobában még félhomály volt, mivel a nap még nem akarózott felkelni. MinHyun nem volt sehol, de mintha lentről hallottam volna a hangját. Hanni szaladt el a nyitott ajtó előtt. Amikor meglátta, hogy felültem lefékezett, megfordult és a nyakamba ugrott. -Fincsi szimat van! Anyuci sütit süt!-Lelkesedett. -Te meg pizsamában rohangálsz? Hideg a kezed. Nem fázol? -De a süti! -Meg fog várni! Na, sipirc felöltözni!-Hanni leugrott az ágyamról, aztán ugyan azzal a sebességgel amivel bejött kiszaladt. 3 perc múlva pulcsiban, és hosszúnadrágban szaladt el az ajtó előtt (addigra már én is felöltöztem). Megvárta, amíg odaérek, aztán együtt lementünk a nappaliba. Anya pont akkor vette ki a tepsit a sütőből. Hanni azonnal meg akarta kóstolni a sütit. -Még ne nyúlj hozzá! Forró.-Hanni lebiggyesztette a száját. -Apuci hol van? -Elmentek a fenyőért. -És Minyonbácsi is? -Igen, ő is. Eszter? -Igen? -Meg tudnád csinálni a mázat? Hannival elügyködhetnétek rajta, akkor én tudok dolgozni. -Persze. Na, gyere Hanni!-Húztam fel a földről (mindenképp meg akarta várni, amíg a sütik kihűlnek).-Ezekre a sütikre rajzolunk valami szépet, jó? -Hozom a ceruzákat!-Rugaszkodott el, hogy felszaladjon az emeletre. -Jaj, Hanni!-Kivettem a konyhaszekrényből a porcukrot, és az asztalra tettem. Hanni odahúzott egy széket, hogy felérje, és lássa, hogy mit csinálok. A fehér cukormáz gyorsan elkészült. Beletöltöttem a kinyomókba, aztán Hanni kezébe adtam. Megmutattam neki hogy nyomja rá a sütire a mázat. Olyan gondosan csinálta, hogy csak bámultam. Persze a félrement máz volt a legérdekesebb, mert az gyorsan megeheti, még mielőtt megszilárdulna. Hanni már a második tepsivel is végzett, amikor megjöttek a fiúk a fával. Jó nagy fenyőt választottak, alig fért be az ajtón. Miután beállították a talpába, és letették a földre (és persze lesikálták magukról a gyantát) MinHyun megölelt, és egy puszit nyomott az arcomra. -Eszterkém! Feldíszíthetnétek a fát, ha már...-Jött be anya a nappaliba, mire MinHyun gyorsan elengedett. Anya egy nagyot sóhajtott, aztán megtörölte a kezét egy konyharuhába.-Megcsináljátok? -Persze.-Vágtuk rá egyszerre. -A díszeket a te szobádba pakoltuk, a nagy szekrénybe. -Találkoztam már velük.-Anya még nézett egy darabig, aztán visszament a konyhába, mert Hanni valamivel csörömpölt. Felmentünk az emeletre. MinHyun egy nagy sóhajjal csukta be az ajtót. -Na művésznő, most hogyan tovább? -Anya előtt ne. -Nem értem mire célzol. -Csak... Anya még nem gondol úgy ránk, meg furcsa ez neki, hogy mi együtt... De majd megszokja. -Oké, értem.-Nézett ki az ablakon.-De itt most nincs senki rajtunk kívül.-Mögém lépett (éppen a dobozokat pakoltam ki a szekrényből a földre), és átölelt. -Héj! Így nem tudok pakolni! Soha nem lesz feldíszítve az a fa!-Kuncogva egy puszit nyomott a nyakamra, aztán elvette a kezemből a dobozt. Miután kipakoltuk a szekrényt lecipeltük a nappaliba. Találomra kiválasztottam egy dobozt (aranyszínű gömbök voltak benne), és elkezdtük kipakolni a kávéasztalra. A legeslegutolsó dobozban megtaláltuk az égősort, aztán MinHyun feltekerte a fára. Már a gömböknél tartottunk (utolsó fázis), amikor Hanni cuppogva, az ujjait nyalogatva jött ki a konyhából. A másik kezében két mézeskalácsot hozott. Az egyiket nekem adta, a másikat MinHyunnak, aztán továbbment a fürdőbe mosakodni. A karácsonyfa nagyon szép lett. A mézeskalácsokat egy nagy tálcán alápakoltuk, aztán elmentünk korcsolyázni egy jégcsarnokba. Hát, még életemben nem mulattam olyan jól (bár hiányoztak a többiek....). -Nagyon jól korizol!-Vigyorgott MinHyun (elővigyázatosságból bankrablónak öltözött, de igazából nem volt nagyon feltűnő a sok sálas emberke között). Hannira is nekünk kellett vigyázni, mivel anyuék karácsonyi koncertre mentek. Mire mi hazaértünk (kifulladva és fagyoskodva) persze ők már otthon voltak, mellesleg megterítették a vacsiasztalt. A kandallóba is be volt gyújtva, és Hanni azonnal lekuporodott elé. Én gyorsan felhúztam magamra egy vastagabb pulcsit, aztán apa szólt, hogy menjünk vacsizni. A nálunk tipikus karácsonyi kaja: halászlé, és sült kacsa (nyami) aztán utána a sok süti. Hanni pedig alig várta, hogy nekieshessen a kicsomagolásnak. Feltrappoltam a szobámba, hogy lehozzam én is az ajándékokat, amiket a nagyszülők/keresztanyuk/unokatesók, meg egyéb rokonok küldtek. Hanni a lépcső alján kapott el, és majdnem elestem, mert úgy nekem szaladt. Az orrom elé nyomott egy csomagot. -Ez a tiéd!-Letettem a földre a cuccokat, aztán elvettem tőle a kis csomagot. Miután sikerült kibontani egy képkeretes rajzot vettem ki belőle. Tuti biztos, hogy Hanni rajzolta. -Ez vagy te, ez Minyonbácsi, itt van Panni, meg JRbácsi, Matri (Pati), BaekHobácsi, Jenbácsi és Jini (Jin), Aronbácsi és én. Meg itt van még SeYongbácsi, JunQbácsi, GunWoobácsi, InSoobácsi és ChaeJinbácsi.-Mutogatta végig az emberkéket. -Ez nagyon szép! Köszönöm szépen!-Öleltem magamhoz. -Majd kiteszed a falra? -Igen, mindenképp. Majd szorítok neki helyet.-Hát, elég sok dolog van nekem Párizsban a falon, de majd megoldom. Hanni elengedett, én pedig kiosztottam a csomagokat a jelenlévők között. MinHyun is kapott egyet (bár ezt én csináltam neki, nem mondjuk a nagyim) átölelt, aztán egy kis rózsaszín dobozkát adott a tenyerembe. Amíg ő kibontotta a sajátját én megnéztem mi van a dobozkában.
A nyaklánc
-Ez nagyon szép! Köszönöm!-Ugrottam a nyakába (majdnem kivertem a kezéből a porcelánt). -Vigyázz, mert eltörik!-Nyavajgott, miközben visszaölelt, és egy puszit nyomott a homlokomra.-Örülök, hogy tetszik.-Suttogta. Ledobta a csomagolópapírt, aztán átkarolta a derekam, és úgy nézegette a porcelánfigurát.-Húha! Ez aztán az aztán! Honnan tudtad, hogy pont ilyet szerettem volna? -Nem csak neked vannak titkos forrásaid.-Mosolyodtam el. -Te már csak tudod, hercegnőm!-Anya megköszörülte a torkát, mire Min Hyun gyorsan elengedett. -Jaj szívem! Karácsony van!-Lökte oldalba apu.-Meg egyébként is olyan aranyosak együtt. Nem szép dolog tönkretenni valakik karácsonyát. -Rendben, de... -Minden oké.-Léptem oda a szüleimhez, aztán megöleltem őket.-Tudom, hogy fura ez nektek. -Szerintem nagyon jól választottál.-Suttogta a fülembe apu.-És csak egy picit fura. -Köszi!-Engedtem el. -És engem nem ölel meg senki???-Nézett fel ránk Hanni. MinHyunhoz szaladt (aki éppen szabad volt), és a lábába csimpaszkodott. Mire odafordultam már a földön guggoltak egymást átölelve. MinHyun karjaiban Hanni szinte eltűnt, de cukik voltak így is. Éjfélig még játszottunk Hannival (meg az új játékaival), aztán elraktuk magunkat holnapra. Megjelent a NU'EST SHALALARING c. MV teasere
Eszti: A reptéren találkoztam SeYonggal. -Te meg mit csinálsz itt?-Bámultam rá. Igaz, hogy szinte bankrablónak volt öltözve, de így is megismertem. -Tiffanyt várom. Na és te? -Á, megyek haza. -És mér'? -Volt egy kis zűr... -Kit kell megverni?-Lelkesedett vigyorgó arccal. -Szerintem nem akarsz meghalni. -Mért? -Pati... -Oh, akkor inkább... Mi történt? -Egy kis félreértés. Kioktatott, aztán ideges lettem, és otthagytam. -És merre mész? Párizs? -Nem. Már régen nem voltam otthon karácsonykor. Gondoltam Hanni biztos örülne nekem. -És MinHyun? -Holnap még lesz egy koncertjük... Szegény azt hiszi, hogy miatta megyek el... -Miért nem hívtad fel? -Mert tuti rábeszélne, hogy menjek vissza. Azok után viszont inkább nem.-Bemondták a gépemet. -Aha... Hát, akkor vigyáz magadra!-SeYong megölelt, aztán gyorsan a stewardes után mentem. Az a 2 nap eszméletlen hosszú volt. Kiolvastam 3 extravastag könyvet, megnéztem egy csomó filmet... Csak aludni nem tudok a repülőn.... A reptéren majd megfagytam, amikor leszálltam a gépről. Hanni azonnal megtalált, és a nyakamba ugrott. Megöleltem a szüleimet is, aztán mentünk haza. Furcsa volt, hogy MinHyun nélkül jöttem ide. Anya meg is kérdezte, hogy miért. -Azt hittem mindketten jöttök. -Öm... az a helyzet, hogy holnap még koncerteznek egyet. -Megvárhattad volna. -Le akartam ugrani még a mamáékhoz is... -Ja, oké.-Hanni persze nem vette be ezt, úgyhogy este bejött a szobámba. Leült az ágyamra, és himbálta a lábát, miközben a kék zsiráffal bábozott. -Minyonbácsira haragszol? -Nem. -És ő mikor jön? -3 nap múlva. -Nem hijjjányzik?-Nyújtotta el a szót. -De.-Simogattam meg a buksiját.-Nem vagy álmos? -Nem. -Én viszont igen. -Olvassak neked estimesét?-Csillant fel a szeme. Nagyon boldog, hogy már tud olvasni. Még mielőtt megszólalhattam volna Hanni már vissza is ért a kedvenc mesekönyvével. Leült az ágy szélére, aztán úgy helyezkedett el, ahogy anya szokott, ha olvas neki. Aztán belekezdett a történetbe. Egész ügyesen olvasott, bár volt benne néhány hiba. A végén az ölembe vettem, és segítettem neki, ha elakadt, vagy nem tudott kiolvasni néhány szót. Miután végzett a történettel (ami egy kis katicáról szólt) elment aludni. Másnap reggel vonatra ültem, és elzötyögtem a nyugati országrészbe. A nagyszüleim igen meglepődtek, hogy megjelentem. Aztán kiderült, hogy nem egyedül vártak. -Panni? -Egy kontinenssel keletre.-Bontakoztam ki az ölelésből. Egy csomó dolgot kérdeztek, meg meséltem. Hajnalig beszélgettünk, aztán lefeküdtünk aludni. Másnap beugrottam a keresztanyukánkhoz, ott is töltöttem egy napot, aztán a másik nagymamánkhoz (pár megyével odébb). Ott is aludtam egyet, aztán irány vissza anyuékhoz. Vasárnap estére értem haza, olyan éjfél körül. Persze már mindenki aludt. A halálos csöndben már épp kidőltem volna, amikor totál hangerővel megszólal a mobilom. Majdnem idegbajt kaptam, annyira megijedtem. A képernyő is a szemembe világított, szóval a kijelzőn is alig találtam meg a cuccokat. -Halló? -Eszti? -Tudod te mennyire megijesztettél? -Bocsi, nem akartam. Most szálltam le Budapesten. Úgy 1óra múlva kiverekedem magam innen, és ott leszek nálatok. -Rendben. Majd figyelek, ha be nem alszok. -Puszi.-Letette a telefont, én meg eldőltem az ágyon. Felkapcsoltam az éjjeli lámpám, és nekiálltam olvasni, hogy még az az icipici energia, ami még bennem van fenntartson valameddig. Már félig elolvastam a könyvecskét, amikor egy autó állt meg a ház előtt. Nyílt a kapu, aztán léptek kopogtak a kövön. Becsuktam a könyvet, aztán amilyen halkan csak tudtam leosontam a lépcsőn. Egy idő matatás után a sötétben sikerült kinyitnom a zárat. Először megcsapott a hideg, aztán MinHyun magához ölelt. A kabátja meg...brrrrrrrr... Hozza magával a hideget. -Gyere be, mert megfagyok!-Dideregve csuktam be az ajtót. A sötétben valahogy levette a cipőjét, aztán felsuhantunk az emeletre. Ledobta a táskáját, meg a kabátját, aztán átölelt. Mosolyogva egy puszit nyomott a homlokomra, aztán elengedett. -Még mindig nem tudom miért léptél le olyan gyorsan. -Kiakadtam egy picit... -Ez nem válasz. -Oké, oké! Pati akadt ki, és rajtam vezette le a dühét... -És min akadt ki? -Hogy BaekHo tőlem kért segítséget, és szerinte azt mondtam neki, mármint BaekHonak, hogy legyen romantikusan nyálas, mint pati szerint te, és a mi kapcsolatunk, mert hogy az tetszeni fog neki, és... -Várj már! BaekHo mit kérdezett tőled? -Hogy Pati mit szeret... vagyis a romantikát, vagy a pojénokat, vagy a komolyságot. Meg ilyesmik. -És te erre mit mondtál? -Megkérdeztem, hogy minek az neki, és miért tőlem. Nagyvonalúan elmagyarázta, hogy egy ajándékot szeretne adni Patinak, és a lelkemre kötötte, hogy ne mondjak el neki semmit. Aztán később rájöttem, hogy valami komolyabb dolog van a levegőben.... -Szóval nem is tudtál róla? -Nem mondta el. -És Pati viszont kérdezősködött, és mindenképpen ki akarta szedni belőled a dolgokat? -Aha. Aztán bepipult, és kiabálni kezdett velem. Aztán otthagytam. -És eljöttél ide, Magyarországra. -Aham. -Én meg azt hittem, hogy Panniékhoz cuccolsz át, mert valamivel megbántottalak...-Sóhajtott egy nagyot. Megsimogattam a buksiját (bár csak a tarkóját érem el, ha felegyenesedik akkor meg még azt sem...). -Ne gondolj butaságokra!-Láttam, ahogy elnyom egy ásítást.-Na, mars a fürdőbe! Te sem aludtál már jó ideje. Mikor lekapcsoltam a lámpát elgondolkodtam ezen az összetűzésen-vagy inkább Pati kifakadásán. Vajon jogos? Vagy csak a düh beszélt belőle? Ugyan, már gondolatban megbocsátottam neki (igaz, eléggé bántott), de most egy darabig még nem akarok ott lenni... Mi van ha komolyan gondolta? Már beszéltem Enivel, aki totál ki volt akadva, hogy nem voltam ott a koncerten (hát, épp egy vonaton ültem, egy kontinenssel arrébb, szóval kicsit nehéz lett volna ott lennem). Először lekiabálta a fejem, aztán meg végighallgatott, és még jobban kiakadt. Remélem nem ment neki Patinak... Panni is hívott, hogy hová tűntem, meg Jin és JuJu is (hát, őrá nem számítottam, mivel alig ismerjük egymást). Aztán valamikor a nagy őrlődésem közepén elaludtam.
Pati: Amikor felébredtem már délután volt. InSoonak nem sikerült megdumálnia az időjárással, hogy legyen má' egy jó napunk. JuJuval a kertben találkoztam (vagyis a fedett teraszon, de az már a kertben van). Szóval egy jót beszélgettünk, amíg ki nem jött Aron, és el nem rabolta. Utána kifaggattam Esztit hogy honnan tudott ezekről a dolgokról. -Mindenki nekem mondja el a bajait, vagy tőlem kér tanácsot.-Vonta meg a vállát.-Aron is kért segítséget a JuJu-ügyben, BaekHo is... -Ő pontosan milyen segítséget kért?-Csaptam le azonnal rá. Eszti a szája elé kapta a kezét, aztán elkomolyodott. -Ne kérdezd. -Ha nem mondod el....! -Azt kérte, hogy senkinek ne szóljak a dologról, és arról se tudjon senki hogy tudok róla.-Húzta el a száját, miközben a kezeivel babrált. -Eszti! -Nem. -Akkor mondok valami szépet MinHyunnak, ami Párizsban történt. -Nem tudsz olyat mondani, amiről ne tudna. -És mi van a kis Johnyval? A drága udvarlóddal?-Eszti olyan fejjel nézett rám, mintha valami rossz emléket, nem inkább rémálmot idéztem volna fel benne. -Az a gyerek őrült. -De komolyan, te mondtad BaekHonak, hogy legyen romantikus? Egyeltalán nem illik hozzá. -Pati! -Komolyan! Ne adj olyan tanácsokat neki, ami nem hozzá való! -Pati. -Ezek a nyálas dolgok nem illenek hozzá! -Pati. -Nem lesz ő olyan, mint a te drága MinHyunod! Lehet, hogy ő egy nyálas, romantikus valaki, aki imádja azt, amit a barátnője! De BaekHo nem az! Ha ismernéd az embereket annyira, akkor tudnál valami hasznosat is tanácsolni nekik! Akkor inkább ne szólj bele semmibe! -Nagyon szépen köszönöm, Pati. Megfogadom a tanácsaidat.-Állt fel, és bement a házba. BaekHo pár perccel utána érkezett ki hozzám. -Jól vagy cicám?-Ült le mellém, aztán átkarolta a derekam. -Pompásan. -Mi a probléma? -Milyen tanácsot kértél te Esztitől? -Nem mondom meg. -Az a romantikus izé kinek az ötlete volt? -Nem tetszett? -De, csak nem nagyon passzolt a személyiségedhez. -Miért érdekel az téged? -Mert...... -Na látod, te sem tudod! -Megint nem vagy önmagad! -Nem. Pati, bennem sok minden van. -Eddig nem mutattad. -Mert nem volt rá szükség. Van komoly énem is, hidd el. -De ez annyira nem te vagy! -Eddig csak ez egyik oldalamat ismerted meg. Igazából nagyon sok van. Biztosan neked is. -3 év alatt? -Jaj, cicám. Láttam rajtad, hogy szereted a vicceimet, és a marhaságaimat. Amikor még nem voltunk együtt. Be akartam nálad vágódni, és... -De az az éned erősebb a többinél, így az adja a személyiségedet. -Igen.-Bólintott komolyan. -Szóval, mit kérdeztél Esztitől? Ha az ő ötlete volt, hogy romantikus legyél! Kicsinálom! -Na jó, veled meg mi van? Csak azt ne mondd, hogy Eszti azért rohant el, mert... -És ha igen? -Hogy lehettél ennyire... Pati! Azt kérdeztem tőle, hogy neked mi jön be! Elmondott pár dolgot, és... Azt mondta, hogy szereted a romantikus dolgokat. Szinte semmi köze nem volt ehhez az egészhez! -És én azt meg honnan tudjam?! -Ha ideges vagy ne rajtuk töltsd ki a mérged! Könyörgök! Eszti nem tehet semmiről! -Nem volt hajlandó elmondani semmit. -Igen, mert megkértem rá. Rengeteg dolog volt már, amiről te nem tudsz, viszont őt megkérdeztem. Ő egy támaszpontom, aki mindig tud valahogy segíteni! És most... -Jó, megyek, és bocsánatot kérek.-Álltam fel. BaekHo a tenyerébe fogta a fejét, aztán csak nézte az esőt. Felmentem az emeletre, és bekopogtam MinHyun szobájába. -Gyere.-Halottam MinHyun elgyötört hangját. -Bocs, ha zavarok. Eszti? -3 perce ment el. -És mikor jön vissza? -Nem tudom.-Ingatta a fejét. -És hová ment? -Fogalmam sincs. -Hol vannak a kedvenc helyei? -Biztos, hogy nem a partra ment. Ideges volt, és minden cuccát vitte. Mégis mi történt? -Megbántottam, azt hiszem. -Na ne már! Eddig azt hittem a ti lakásotokra ment, mert valami rosszat mondtam...-A párnába öklözött, aztán a fejét ütögette. -Sajnálom.-Suttogtam, aztán kimentem a szobából. Elővettem a telefonom, és bepötyögtem a számát. Vagy 15x hívtam, de nem vette fel. Ki volt kapcsolva. Na jó, most valami rémes dolgot műveltem...
Pati: Aron tegnap este bejött a szobába. BaekHo már aludt, és tudom azt is, hogy JR nem tud aludni, ha mászkálnak az éjszaka közepén, és egy hetes mosogatásra ítéli azokat, akik megzavarják a szunyáját. Szóval Aron kölcsönkérte ez egyik pólómat, meg egy cicagatyát. Azt mondta, hogy majd ma megtudom miért. Amikor lementem a nappaliba találkoztam JRrel, aki holtkóros fejjel mászkált ide oda. -Fél 12, és negyed 8?-Nézett rám. -Mi bajod van?-Néztem rá értetlenül. Megrázta a fejét, aztán leült a kanapéra. Panni a konyhában teát főzött. Leültem az asztalhoz, aztán néztem az üres tányért. -JRnek mi baja? -Valaki megint mászkált az éjjel, és nagyon ki van akadva.-Nézett maga elé. -Szerintem Aron volt. Tegnap este kért tőlem egy pólót, meg egy cicagatyát. -Minek az neki?-Nézett rám érdekesen Panni. -Gőzöm sincs. Elvileg ma megtudom.-Vontam meg a vállam. A végszóra betoppant a konyhába Eszti, avagy a hasonmás. -Szép jó reggelt mindenkinek!-Ölelte át a nővérét. Aztán engem is megölelt. Amolyan 'mindent tudok' nézéssel mosolygott, aztán leült a másik székre.-Ki az a holdkóros odakint?-Vonta fel a szemöldökét. -JR nem aludt rendesen. Valaki megint mászkált. -Lehet, hogy Aron alvajáró.-Vonta meg a vállát, aztán kinézett az ablakon.-Köszönök a többieknek is.-Ment ki aztán a konyhából. -Nem lehet, hogy Eszti mászkált? -JR mondta, hogy fent volt amikor megjött. Aztán Eszti kidőlt. És bizonyíthatom, hogy nem alvajáró. -Na mindegy. Majd kiderül. Küldd fel JRt aludni, mert megijedek tőle.-Álltam fel az asztaltól, aztán kimentem a kertbe. BaekHo ott talált meg a hintaágyon. Lehuppant mellém, aztán átkarolta a derekam, és egy puszit nyomott az arcomra. A vállára hajtottam a fejem, aztán néztem, ahogy csöpög az eső. -Nem fázol? -Nem. -JRnek ma reggel üldözési mániája van.-Suttogta, aztán elröhögte magát. Csak a szokásos BaekHo reakció. -Esztinek hogy van ennyi optimizmusa, hogy ilyen boldog tud lenni? Esik az eső, JR holtkóros, mindenki lehangolt... -Kivéve Aron. -Ha? -Találkoztam vele a folyosón. Vigyorog, mint a vadalma. -Az nem is tud vigyorogni.-Néztem rá. -Neked sincs valami jó kedved. -Olyan hülye idő van!-Sóhajtottam. -Én talán jobb kedvre tudlak deríteni.-Húzott még közelebb magához. -Mégis hogyan?-Néztem rá. Elvigyorodott, aztán eltolt magától. Fél térdre ereszkedett előttem, aztán matatni kezdett a zsebében. -Tudom, hogy ez nem valami ultra romantikus hely...-Egy kis fekete dobozt húzott elő a zsebéből.-Nem is tudom mit szoktak ilyenkor mondani.-Vakarta meg a tarkóját.-Emlékszel még arra, amit régebben mondtam az elképzeléseimről a jövőben? Hogy szeretnék közös életet veled, és... -BaekHo...? -De most ne szólj közbe, mert én beszélek!-Láttam, hogy zavarban van, ami nagyon ritka. Kivett a dobozkából valamit, aztán a tenyerébe rejtette. Megvakarta a tarkóját, aztán folytatta.-Szeretném ha te mindig mellettem lennél, és...-A kezemért nyúlt, aztán a tenyerembe pottyantott... egy gyűrűt.-Szeretném ha ezt hordanád, és... Hú, de ciki! Megkérem a kezed, de nem tudom mit mondjak... -BaekHo...-Letérdeltem elé, mire magához ölelt. -Csak azt ne mondd, hogy valaki mást szeretsz... -Annyira hülye vagy!-A könnyeimmel küzdöttem. -Ne már! Csak mondj igent, és...boldogok leszünk. -Igen, te...-BaekHo befogta a szám, aztán felhúzta az ujjamra a gyűrűt. -Nem mondhatsz semmi butaságot a jövendőbeli férjedről.-Kuncogott. Levette a számról a kezét, aztán hosszú csókot váltottunk. Letörölte a pofimról a könnyeket, aztán visszaültetett a hintaágyra.-Jobb kedved van?-Nézett rém vigyorogva. A gyűrűt forgattam az ujjamon. -Sokkal. Bár... -Mi az?-Vonta fel a szemöldökét. -Bár a romantika nem a te műfajod. -Oké, oké, kértem segítséget. De ne már! Tudom, hogy szereted ezeket a nyálas cuccokat... -Én önmagadért szeretlek. Nem kell "nyálas drámát" játszani. Elég ha az a kelekótya kis BaekHo maradsz, aki eddig is voltál.-Vontam meg a vállam. -Nem is vagyok kelekótya!-Bökött oldalba, mire elnevettem magam.-Tetszik?
a gyűrű
-Nagyon nagyon szép... Biztos egy vagyonba került. -Azzal ne foglalkozz. -De most komolyan! -Nem mondom meg!-Ugrott fel, megpuszilt, aztán berohant a házba. Fejcsóválva keltem fel, és mentem be a melegbe. -Uh, de jó idő van itt.-Dörzsöltem meg a vállam, hogy átjárjon a meleg. JR elaludt a kanapén, így csendben mentem a konyhába, ahol az ikrek ügyködtek. -Hol vannak a többiek? -Ren és Jin elmentek valahová, BaekHo az előbb rohant el itt, Aron a szobájában, MinHyun mindjárt jön. JRt meg láttad, gondolom. -Sikerült megtalálnia a mászkálót. -Ja, Aron mosogat. -Tudok segíteni valamiben?-Néztem az ikrekre. -Igazából...-Sóhajtott Panni, aztán Esztire nézett, amolyan 'ezt csak mi értjük' nézéssel. Eszti megvonta a vállát, aztán folytatta. -A nagymamánkról beszélgettünk. Szegény nagyon beteg, és...-Nem fejezte be, csak visszafordult az aprítani való zöldségekhez. -Reggel még olyan jó kedved volt. Mi történt? -Semmi... -Eszti!-Szólt rá a nővére. -Jól van már! Elsőnek tudtam meg egy nagyon csudaszupi hírt.-Látszott, hogy nehezen tudja visszatartani magát.-Jó, nem bírom!-Tette le a kést, aztán odaszaladt hozzám, és a nyakamba borult. Panni nagyon értetlen fejet vágott.-ÚÚÚÚÚ, annyira örülök nektek! Mutasd!-Emelte fel a jobb kezem, és nézte meg a gyűrűt. -Eszti! Mi ez az egész?-Tette csípőre a kezét Panni. Nem csak egy holtkóros barátja, de egy dilis húga is van. Szegény. -BaekHo tőlem kért tanácsot valamiben. Nagyon szépet választott! -Ééés? -Mi és?-Nézett a nővérére.-Amúgy lesz még ma meglepetés!-Tapsikolt, mint egy óvodás. -Mondjuk egy kétszersült reggelire? -Szépjóreggelt JR! Hogy aludtál?-Ugrabugrált ki Eszti az ajtón. -Mi folyik itt?-Nézett utána JR. -Nem fontos.-Álltam fel az asztaltól, aztán kisétáltam a nappaliba. Még hallottam, ahogy JR motyog valami olyasmit hogy "ma reggel mindenki dinka". Majdnem dél van, de töknyolc. Felbaktattam az emeletre, hátha BaekHo ott van. Aron elkapott a folyosón, és behúzott a szobájába. -Mi a fene van már? Mindenki megőrült?-Akadtam ki. -Nyugi már!-Aron háta mögött egy kicsit megszeppent lányarcot láttam. -Ő meg ki? -A barátnőm. -Mióta van neked...Fogadjunk, hogy Eszti már tud róla! -Eltaláltad. A kezdetektől fogva... Ja, Pati JuJu, JuJu Pati. Pati BaekHo barátnője, vagyis most már a jegyese... -Szia! -Szia! Szóval ezért kellett a ruhám. Azt hittem Aron akarja...felvenni? Az életbe nem gondoltam volna erre. -Vicces. -És most mosogatsz! Haha!-Löktem oldalba Aront, mire morcos fejjel elment duzzogni a sarokba.-És mióta vagytok így együtt? Mióta ismeritek egymást? És hol találkoztatok? -Igazából még friss a dolog. Úgy 1 hónapja ismerjük egymást. Egy sulibulin futottunk össze... -Jó, Pati, kössz, hogy emlékeztettél a büntimre, szia!-Tolt ki Aron az ajtón. JuJuval még egy pillantást váltottunk, aztán becsukódott az ajtó. Átballagtam BaekHo szobájába (haha, ott volt), és ledőltem az ágyra. -Aronnak van egy JuJu nevű barátnője. -Ja. -Ne mondd hogy te is tudtál róla! -Nem mondtam. Ma beráncigált a szobájába, és bemutatta. -Aha, szintén. Jófej csaj. -Ja. Kedvesnek tűnik. -Aha... Ez aztán a meglepetés!-Sóhajtottam, aztán a fejemre húztam a takarót.-Mondd meg InSoonak, hogy kérje meg az időjárást, hogy süssön a nap! -Miért pont ő? -Mert az az ő reszortja. Neki van akkora egója, hogy még erre is képes.-Motyogtam, aztán elaludtam. Bocs, de attól tartok, hogy ritkábban tudok majd csak írni (és lehet, hogy a részek is rövidülnek majd, bár azt senki sem szeretné). Új suli, ezer óra, meg güzülés a tankönyvek fölött... Remélem azért az átlag 5 rész/ hónap dolgot meg tudom tartani. Ha neked van annyi időd, hogy ráérsz unatkozni olvass valami jó könyvet, vagy ismerj meg új együtteseket! Pl.: fiú- VIXX; EXO; TEEN TOP; BIGSTAR, U-KISS; CROSS GENE; A-JAX; INFINITE, és társaik lány- ORANGE CARAMEL; AFTERSCHOOL; HELLOVENUS; SNSD (girls generation); CHI CHI; KARA; T-ARA stb. Mindenkinek sok sikert az új tanévben! Üdv: ByulWoo
JuJu: Már vagy 1 hónapja találkozgattunk Aronnal. Nagyon kedves és aranyos fiú. SuBin tegnap este kikérdezett ki az a srác, akivel együtt sétáltam az utcán. Nem mondtam el neki, hogy Aron. Utálja a hazai műfajokat. Bezzeg Lady Gaga... Meg amúgy is kinevetett volna a gyerekes képzelődéseim miatt. 'Na persze, Aron a kedvenc bandádból! Én meg Justint láttam tegnap este!' -Csak az egyik évfolyamtársamnak segítek töriből.-Vontam meg a vállam, aztán lementem a nappaliba. Aznap este is volt találkánk a kávézóban. Szinte már törzshelynek számít. Kerestem egy nem nagyon hivalkodó cuccot a mai napra. Gyors smink, aztán mehetünk. Nem vagyok az a lógós fajta, de azért ezeknek a találkáknak kell egy fedősztori anyuék felé. Meg persze egy törifüzet és könyv. Most is jól fog jönni. És 3, 2, 1... -JuJu! Hová indulsz?-Állt meg előttem csípőre tett kézzel anya. -YoungMinn-nek segítek töriből. -Mint mindig. Add a táskád!-Anya elvette a tatyóm, aztán kihúzta belőle a töricuccot.-Ma mi a téma? -A II.világháború.-Vontam meg a vállam.-Azt mondta, hogy nem sokat ért belőle. -Mehetsz.-Adta vissza a cuccom.-Örülök, hogy segítesz ennek a YoungMinnek. Majd egyszer áthívhatnád. Szeretném megismerni. -ÉÉÉÉÉN is!-Ölelt á az öcsém. SuBin csak összefont karokkal nézett rám. Amolyan nem hiszek neked nézéssel.-Biztos szeret autózni. -Biztosan.-Sóhajtottam, aztán otthagytam őket. Amikor elindultam az utcán hallottam, ahogy nyílik és csukódik a bejárati ajtó. Nos ez az a pillanat, amikor a nővérem kutat utánam. SuBin a kerítéshez nyomott. -Azt hiszed beveszem ezt a mesét?-Vágott grimaszokat. -Ilyenkor annyira utállak. -Ki fogom deríteni mi folyik itt. Anya lehet hogy bízik benned, de én nem. -Anya benned nem bízik meg. Csak tönkre akarsz tenni mindent ami körülötted van. Engedj el!-Löktem el magamtól. -JungJun, azt hiszed, hogy csak így lerázhatsz? Ha anya rájön miben mesterkedsz kiakad. És te leszel a rossz kislány. -Miért csinálod ezt? -Mert téged jobban szeretnek, mint engem. Pedig én vagyok az első. Te pedig a jó kislány, akire anyuci meg apuci büszke. És meg fogom bosszulni, hogy te létezel.-Szűrte ki a fogai között. Megfordult és otthagyott. Gyorsra vettem az iramot, mert már így is egy kicsit késésben voltam. Mégis mit tervez SuBin? Kiskorunkban nagyon jól megvoltunk. Aztán eltörtem a karom. Anyáék jobban kezdtek rám figyelni. Először emós lett, aztán meg... ilyen. Félúton a kávézó felé találkoztam Aronnal. Addigra már minden szörnyűségre gondoltam. SuBin kegyetlen tud lenni... Aron a hátsó ülésre mutatott, aztán a kezembe nyomta a másik bukósisakot. -Tűnjünk el innen.-Kértem, aztán felültem hátulra, és átkaroltam. Annyira rosszul éreztem magam. Féltem, ideges voltam, és hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Nem is figyeltem hogy merre megyünk. Csak Aron hátának dőltem, és lehunytam a szemem. Csak akkor nyitottam ki, amikor megálltunk. Leszálltunk a motorról. Fogalmam sincs hol voltunk. Letettük a bukósisakokat, aztán kisétáltunk a... Tengerpartra. Aron, mint mindig most is elképesztően jól nézett ki. SuBin... Éreztem, ahogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. -Ez a kedvenc partszakaszom. Gondoltam megmutatom neked.-Állt meg a homokban. Aztán rám nézett.-JuJu, jól vagy? -Igen...-De már folytak is a könnyeim. A tenyerembe temettem az arcom. Éreztem, ahogy Aron közelebb jön. Lefejtette a tenyerem az arcomról. -JuJu, mi a baj?-Emelte fel a fejem.-Nem baj, ha...-Letörölte a könnyeimet, aztán óvatosan átölelt.-Nyugodtan elmondhatod mi bánt. -A nővérem... -SuBin? Említetted, hogy nem valami jó a kapcsolatotok. -A nem valami jónál sokkal rosszabb. -Meséld el mi a baj.-Aron elengedett, aztán leültünk egy sziklára. -Nem is tudom hol kezdjem. Amikor kicsik voltunk jól kijöttünk egymással. Aztán volt az a baleset, amit már meséltem. Azután anyuék jobban figyeltek rám, meg a kisöcsénkre. Én lettem a szüleink üdvöskéje, SuBin meg először emós lett, aztán mindenkivel gonoszkodni kezdett. Most már nagyon súlyos... főleg velem. Hibáztat azért, mert leestem a mászókáról. Amikor teheti bajt csinál nekem.Aztán tegnap rám zárta a szobám ajtaját. Tudnod kell, hogy van egy mesém, amivel anyuékat is... babusgatom. Nem akarom, hogy kiderüljön ki vagy valójában. Egyrészt SuBin miatt. Másrészt meg anya is lehet, hogy kiakadna. Szóval rám zárta az ajtót, aztán nagy nehezen kiengedett. Megkérdezte ki az a srác, akivel látott az utcán. YoungMin, vagyis te, akinek én vagyok a töris korepetálója. Mondhatott valamit anyának, mert ezen a héten végig ellenőrizte a táskámat, hogy nem hazudtam-e. Aztán ma utánam jött az utcára, és megfenyegetett. -Milyen kedves nővér.-Motyogta Aron.-Miattam hazudsz az egész családodnak? -Egyedül apának mondtam el az igazat. Ő pedig...-Drukkol nekem, mert szerinte megtaláltam az igazit? Aron tuti kiröhögne. Inkább egy kicsit ferdítettem a dolgon.-Nem árul el SuBinnak. Tudja mi folyik köztünk, és... -De hát ő az apád! Csak tud tenni valamit! -Már megpróbálta koleszba vinni, meg másik suliba, de mindenhonnan kirakták mert fenyegetőzött, vagy bajt kevert. Aztán most otthon van. Vagy egy buliban az iszákos és dohányos barátjával. Párszor láttam, ahogy kint a kertben cigizik... -És megfenyegetett téged...-Aprót bólintottam.-Annyira sajnálom.-Aron egy nagyot sóhajtott. Éreztem, ahogy kis cseppek kopognak a vállamon. Eleredt az eső. Egyre jobban esett. -Menni kéne. Elázik a motorod.-Álltam fel. Amikor elindultam volna visszafelé Aron megérintette a könyököm, mire visszafordultam. Néztem az arcán lecsurgó vizet...-Sajnálom, hogy ezzel terheltelek.-Suttogtam. -Ha miattam vállalod ezt a bajt, akkor kötelességem segíteni rajtad. -Mégis hogyan? -Nem tudom.-Lépett közelebb.-De majd kitalálunk valamit.-Már nem tudtam hogy az eső, vagy a könnyek folytak az arcomon jobban. Aron átölelt, és szorosan magához húzott. Aztán felemelte a fejem...-Remélem tudok segíteni neked, azzal hogy melletted állok.-Suttogta. -Aron, eddig csak apa tudta az igazságot. És nem sikerült semmi. Pedig ő az édesapánk. -Nem baj. De segíteni szeretnék valahogy.-Láttam az eltökéltséget a szemében. Valamiért lábujjhegyre álltam, így a fejünk egy vonalba került. Aron nyelt egy nagyot, aztán végig futtatta a hátamon a kezét. Megsimogatta az arcomat, aztán átfogta a tarkómat.-Biztos tudok segíteni...-Jó volt a közelében lenni. Lehunytam a szemem, mert a könnyeim elhomályosították a látásomat. Aztán csak azt éreztem, hogy Aron az ajkaimhoz tapad. Hosszú csók volt, egy kicsit vidám, egy picit szomorú. Aron mellkasának dőltem, és hallgattam a szívverését. -Menjünk. A végén még megfázol.-Nézett rám, aztán elindult a motor felé.-A szüleid kiakadnának, ha nem mennél haza?-Nézett hátra cinkos mosollyal. -Majd felhívom apát, ő biztos kitalál valamit a hollétemre. Miért? -Akkor kishölgyem, elviszlek valahová, ahol az agyament nővéred nem tud zaklatni.-Mosolyodott el. Felültünk a motorra, aztán egy nagyon hosszú úton mentünk. amikor Aron megállt egy nagy kerítéses ház előtt voltunk. -Íme, a NU'EST bázisa.-Mutatott a nagy házra, miközben betolta a motorját a garázsba. -Ez komoly?-Néztem az épületet.-És a többiek merre vannak? -Álomországban. De siessünk, mert hideg van.-Fogta meg a kezem, és húzott maga után be a házba, aztán fel az emeletre. Mikor becsukta a szobaajtót lehúzta a pulcsiját.-Bocs, majd holnap megnézhetsz mindent, csak JR allergiás az éjszakai mászkálókra, és nem akarok egész héten mosogatni.-A szekrényéhez lépett, aztán turkálni kezdett a holmik között.-Talán lesz itt valami, ami jó neked...-Hozott egy törölközőt, de abban a szekrényben nem talált semmit. Megkérdezte a méretemet, aztán kiszaladt a szobából. Egy halvány rózsaszín pólóval és egy cicagatyával jött vissza. -Huh, remélem ez jó lesz.-Adta a kezembe, aztán betolt a fürdőbe. Mikor kijöttem váltott, aztán 10 perc múlva száraz ruhában jött ki. -Honnan szedted ezt? -Itt vannak a lányok. Holnaptól téli szünet.-Vonta meg a vállát. -Oké...-Aron ledőlt a kanapéra, engem meg beparancsolt az ágyba. Gyorsan felhívtam apát, hogy hol vagyok, és hogy találjon ki valamit fedősztorinak. Kaptam egy jóéjt puszit, aztán elaludtunk. Ez volt életem legeslegszörnyűbb, és egyben legeslegeslegjobb napja.
Aron: -Te meg hol jártál?-Nézett rám Jason, amikor beslattyogtam a házba. -Szerintem az autómosóban.-Vihogott BaekHo. -Marha vicces!-Feldobtam a vizes kabátomat a fogasra, aztán felmentem a szobámba. -Ennek meg mi baja?-Hallottam Ren hangját. -Te, meg a hülye vicceid!-Mordult JR BaekHora. -Nem igaz! Tényleg olyan, mintha autómosóban járt volna! -Szerintem kérdezzük meg. -Okos ötlet, egy észkombájntól. -Kössz, de nem vagyok észkombájn.-Vágott vissza MinHyun. Miért van az, hogy csukott ajtónál is lehet minden szavukat hallani? Azt hittem ennél vastagabbak a falak. 10 perc múlva kopogtak az ajtómon. -Mi van?-Mordultam fel. Háttal ültem az ajtónak az ágyam végén, szóval nem láttam ki jött be. -Bocs.-hallottam Jason hangját.-Minden oké, haver? -Ja, persze. -Akkor miért vagy ilyen? -Ülj le.-Jason rávetette magát az ágyamra, aztán vagy 6 párnát pakolt a feje alá. -Az ilyen szívügyeket nem a lányok szokták megvitatni? -Most speciel nem érdekelnek azok a lányok. Engem csak egyvalaki érdekel. És az JuJu. -Ahhhhhaaaaaaaaaaaaa. Az meg ki?-Elővettem azt a fényképet, amit tőle kaptam (cserébe az egyik kis kori képemért)
JuJu
-Ha, dögös a csaj.-Vigyorgott Jason.-Mázlista vagy. -Na persze. -Mesélj már! Esti mese nélkül nem tudok elaludni! -Hülye. -Max idióta. Naaaaaaaa!-Feküdt a hasára. Közben lóbálta a lábát, és az öklére támaszkodott. -Barom. Inkább áthívom Patit vagy Pannit. Ők talán jobban értenek ehhez. -Akkor Baek Ho kinyír, JR megöl. Melyik jobb? -Jó van már, szűnj meg! -Akkor mondhatom a többieknek, hogy minden oké?-Kérdezte komoly fejjel. -Ja. Na, sipirc.-Miután becsukta az ajtót skypeon felhívtam a párizsi csapatot. Jin kikapcsolva, Eni szintén. Eszti az utolsó lehetőségem. -Szia, bocs ha zavarok. -Á, csak tanultam. Mellesleg hajnali fél 2 van.-Nézett kicsit álmos fejjel a kamerába.-Mit szeretnél? -Van egy lány... -Pilla.-Egy fél másodpercre eltűnt az arca, aztán újra megjelent.-Itt vagyok. Szóval egy lány. Már jól kezdődik. -Igen. JuJunak hívják, és egy sulibulin találkoztunk.-Megmutattam neki is a képet. -Hm, jól néz ki. És mi van vele?-Aron! Te hívtad fel az éjszaka közepén, a baromságoddal, úgyhogy mondd el neki! -Azt hiszem totálisan belé zúgtam. Az baj? -Milyen tünetei vannak? -Miért, ez egy krónikus betegség? -Nem. -Na jó. Szóval ma voltunk a Photo Coffe-ban csak amolyan délutáni időtöltésnek. Amikor kijöttünk zuhogott az eső, JuJu meg elindult gyalog. Aztán behúztam egy tető alá. És... -Jó-jó, ennyi is elég lesz. Szóval bele estél ebbe a JuJuba. És hogy jövök ide én? -Gondoltam megkérdezlek, te úgy is jó vagy szívügyekben. -Vagy mert csak én voltam elérhető. Na mindegy. Folytasd! -A buli előtt csalta meg a barátja... -Uh. Igen? Ez fájdalmas téma. -Aztán amikor óvatosan megkérdeztem, hogy mi hogy volt töviről hegyire elmondta. -Azt viszont nagyon nehéz. -És utána volt egy furcsa mondata. Hogy is mondta? Ja, igen:" Már feltűnt az az ember, akiért érdemes túllépni ezen a dolgon." -Segítsek értelmezni? De hisz ez tök egyértelmű! Van valaki akibe beleesett, és most arra vár, hogy annak a valakinek is leessen.Amúgy már késő van ehhez. Vagy korán?-Megdörzsölte az arcát, aztán folytatta.-Kérdezd meg tőle kire gondolt. -De... -Nekem van egy tippem ki lehet az. -Ismered JuJut? -Minden lány hasonlóan gondolkodik. Én márcsak tudom.-Vonta meg a vállát.-Na, még máma aludni is szeretnék, szóval szia! Vigyázz magadra meg hasonlók, és majd mondd MinHyunnak, hogy akkor hívjon, ha előtte kiszámolta hány óra van nálunk. Elég nekem a nyelvvizsgákra tanulni. -Bocsi. -Áh, vele beszéltem vagy 2-ig. Utána tanultam.-Legyintett. -Jó nyelvvizsgázást! És szép álmokat! -Neked meg sok sikert JuJuhoz! Szia!-Eszti ablaka eltűnt. Mégis honnan tudná ki az? És hogy kérdezzem meg JuJut? -Figyelj má! A haverom csaja aszonta, hogy kérdezzelek meg ki az a köcsög, akibe belezúgtál. Na, ki az? Áh, annyira idióta vagyok! Végigdőltem az ágyamon, aztán a párnával ütöttem magam. Kicsit se idióta szokás! Á, dehogy! Nagy nehezen leállítottam a magam ütlegelését. Milyen mázlisták a haverjaim! Ott van BaekHonak Pati, JRnek Panni, MinHyunnak Eszti, Rennek Jin, SeYongnak Tifany, Gunwonak AhRin, Insoonak SoHee, ChaeJinnek Eni, JunQnak meg Hyong. Még Jasonnak is van valami kínai csaja. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen??? Marha nehezen sikerült elterelni a gondolataimat a sorsomról, aztán csak JuJu arcát láttam, ahogy folynak végig rajta az esőcseppek, és... Elaludtam.
Aron: Fél 4 előtt 3 perccel estem be a kávézóba. JuJu az egyik asztalnál ült a sarokban, és bele volt bújva a notebookjába. Amikor odaértem hozzá felnézett, aztán lecsukta a gépet, és elrakta. -Szia, bocs, csak a törivizsgára kell készülnöm. -Én meg majdnem elkéstem. El kellett hoznom a kocsimat a szerelőtől. -Senki nem ért rá? -Az én kocsim. Amúgy igen. Mindenkinek dolga van. Főleg a két hősszerelmesnek.-Forgattam a szemem. JuJu először nem értette, aztán egy kicsit magyaráztam neki. -Szóval JR és BaekHo éppen randin van, MinHyun a sulijában (uhh, szegény), Jason valahol kutyátsétáltat, Ren meg alszik. Szép kis csapat vagytok.-Nevetett. A Photo Coffe specalitása (valami rohadt erős kávé) mellett beszélgettünk. -Honnan jött az, hogy sminkes legyél? Anyukád fodrász, nem? -Nem tudom. Mindig is szerettem babrálni anyum kencéivel, meg rúzsaival. Aztán jött a pályaválasztás, és ez mellett döntöttem.-Vonta meg a vállát JuJu.-Neked honnan jött az éneklés? -Nem is tudom. Igazából már kicsi koromban ezt szerettem volna... Aztán valahogy ez lett...-Tártam szét a kezem. -Huh, én hercegnő akartam lenni. Aztán meg kisminkeltem a nővéremet, SuBint, ő meg teljesen kiakadt. Utána már nem voltam apa hercegnője... De most már mindegy.-Nevette el magát. -MinHyun is hercegnőnek hívja Esztit... Szóval... Ja, és Hanni, az ikrek kishúga is hercegnő akar lenni. Még nem maradtál le semmiről. -Mit szólsz Mr.Tökélyhez és Ms.HHhoz? -Jól mutatnak együtt. De az a tipikus 3 hetes páros lesznek szerintem. Talán még az is sok. -Milyen jól értesz ezekhez a dolgokhoz! -Jó, vannak haverjaim. Játszunk olyat, hogy egy másodperced van válaszolni! Kedvenc szín? -Lila -Kedvenc szám? -6 -Kedvenc hely? -Egy Japán fagyizó. -Ország, és nyelv? -Japán és Japán -Öm.. kedvenc virág? -Orchidea. -Kedvenc gyümölcs? -Görögdinnye -Az fincsi. Sport? -Tánc. -Húha. A horoszkópod pedig...? -Vízöntő. -Hiperszuper. -Én jövök. Kedvenc szín? -Zöld. -Szám? -3 -Hely? -Los Angeles. -Mit kérdeztél még? Öm... Mindegy. Van nálad kis kori képed?-Elővettem a tárcámból egy régi fotót. JuJu kedvesen kinyilvánította, hogy golyófejem van.
Ő is adott magáról egy képet (voltak fotósok a régi sulijában, olyanok mint például Panni). Elpakoltuk a képeket, aztán JuJu nevetve rám nézett. -Most jönnek az én kérdéseim, drága Golyófej. De te is csak egy másodpercet kapsz! Oké? -Aha. -Szóval amit a buliban mondtál a barátnődről, az...? -Az, hogy belőle is ribi lett? Azzal az átkozott T-vel együtt? Ugyan olyan tűsarkúban járnak, oltogatják a barátnőiket, mindenkinek beszólnak, és riszálják magukat az út szélén? Az igaz.-A tenyerembe temettem az arcomat, és éreztem, ahogy JuJu idegesen néz rám. -Sajnálom, ha ez gyenge pontod... Nem akartam... -Nem baj, csak... Ah, már 1 év legalább eltelt azóta.-Egy nagyot sóhajtva beleittam a kávéba, aztán JuJura néztem.-Csak nyavajgok. Nyugodtan kérdezz tovább! -Biztos? -Igen. -Akkor... Mi az, amit az éneklésen kívül szeretsz csinálni? -Aludni.-JuJu elmosolyodott, aztán ő is ivott egy picit a kávéból.-Visszatérve az előző témához T Ren barátnője volt, amíg meg nem csalta egy... inkábbnemmondommivel. Veled...mi történt? -Hát... -Ha nem akarod nem kell elmondani! -Te is elmondtad a tiédet, akkor én jövök. A mi kis történetünk TaeSeak-kal tavaly karácsonykor kezdődött, amikor a régi sulimban díszítettük a folyosót. majdnem leestem a létráról, de akkor ott termett, és elkapott, így csak fél tucat gömb tört össze, és nem én.Aztán utána majdnem minden nap találkoztunk, és valamikor összejöttünk. Aztán neki lehet, hogy eloszlott a rózsaszín köd, és rájött, hogy mekkora egy idióta vagyok, és tovább lépett. Csak erről senki nem tudott rajta kívül. Egyik nap anya megkért, hogy menjek be a boltba, mert valami nincs otthon, de nem lényeg. A plázában van csak olyan üzlet ahol ilyen cuccokat lehet kapni. Eddig oké. Amikor jöttem le a mozgólépcsőn az egyik kis üzlet előtt ott ölelgette TaeSeak azt a szőke csajszit. A kijárat előtt voltak, szóval kénytelen voltam elmenni mellettük. Akkor meg a falhoz nyomta a csajt, és lesmárolta.Hát, ennyi.-Tárta szét a kezét. -Gyorsan túlléptél rajta. -Már feltűnt az az ember, akiért érdemes túllépni ezen a dolgon.-Mosolyodott el. Amikor a szemébe néztem gyorsan elkapta a fejét, és a kezét mustrálta. Talán egy kicsit el is pirult. -Nahát, milyen kis... Bezzeg olyan van, hogy nőcsábász. Annak mi a fordított változata? -Nem tudom.-Vonta meg a vállát. -Mindegy. Akkor te a nőcsábász fordított változata vagy.-Dőltem hátra a székben. -Te pedig gonosz vagy. -Nem, én Kwak Young Min vagyok, avagy Aron a NU'EST-ből. Rapper, táncos és énekes, mellesleg a legidősebb tag. -Vén trotty.-Kuncogott JuJu. -Oké, te mikor születtél? -2 évvel vagy idősebb nálam. -Szóval 21 vagy. -Aha. De te még így is vén trotty vagy. -Nem vagyok az.-Vágtam durcás pofit. -De igen.-Nevetett ki. -Jó, hagyjuk. Ennél még Hanni is értelmesebb.-JuJu megint kinevetett, aztán megittuk a kávénk maradékát.-Hány óra van? -Uh, fél 8. Az baj?-Nézett a fali órára JuJu. -Nem gáz. Esetleg tudod, hogy holnap hány órád van? -9, kivételesen. -Hát, akkor holnap ugyan itt? -Felőlem.-Vonta meg a vállát. Összeszedtük a holminkat, aztán indultunk kifelé. -A fenébe!-Motyogta JuJu, amikor odaértünk az ajtóhoz. Aztán végre leesett, hogy mi az. Kint zuhog az eső. -Nincs itt a kocsid, igaz?-Néztem JuJura vigyorogva. Egy fanyar mosolyt kaptam viszonzásul. Összehúzta magán a kabátot, aztán kilépett az esőbe. Mielőtt messzire érhetett volna (és bőrigázott volna) utánarohantam, és behúztam egy tető alá. -Aron, te...-Csak akkor vettem észre, hogy átölelem. Gyorsan elengedtem. -Bocsi... Elfeledkeztem magamról.-Vakartam meg a tarkómat. -És miért..? -Hazaviszlek.-Böktem ki.-Igaz, hogy motorral jöttem, de elférünk rajta ketten is. És... nem akarom, hogy megfázz. -Rendben. Köszi.-Mosolyodott el. A hajáról az arcába fojt a víz, és a blúza is teljesen elázott ez alatt az 5 méter alatt, amíg idáig elért. -Khm...-Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak. Csak néztem, ahogy a hajából az arcára csurog a víz. Tisztára olyan volt, mintha sírna. De mosolygott. Megembereltem magam és másfelé néztem, miközben jól megráztam a fejem. Azt hiszem totálisan belé estem.-Indulhatunk? -Persze.-Nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel. -Mennyire tudsz gyorsan futni? -Mennyire kell? -3-ra indulunk. 1, 2, 3!-Gyorsan átrohantunk a másik tető alá. JuJu megbotlott valamiben, és úgy kellett berántanom a tető alá, hogy el ne essen.-Jól vagy? -Azt hiszem.-Bólintott. -Jöhet a következő?-JuJu megint bólintott. -1, 2-Éreztem, ahogy hozzáér a kézfejemhez. Aztán az ujjaink maguktól összekulcsolódtak. Jaj, Aron! Vágd fejbe magad, és ne ezzel foglalkozzál! Jött a 3, és átszaladtunk a parkolóhoz, ahol a motoromat hagytam. Előszedtem a bukósisakokat, aztán az egyiket JuJunak adtam. Átkozott pillanat, amikor elengedte a kezemet! Miért vagyok ilyen hülye???? -Merre laksz? -Mész végig a főúton a 3. kereszteződésnél balra, végig a kis utcán, aztán jobbra van egy kanyar. Az már a mi utcánk. Lila a házunk.-Felültünk a mocira, aztán kikanyarodtunk az esőbe. Éreztem, ahogy átkarolja a derekamat, és hozzásimul a hátamhoz. Basszus már! Az útra koncentrálj!!!! Meg is találtam a házat. JuJu visszaadta a bukósisakot, aztán gyorsan leugrott hátulról, és felszaladt a teraszra. -Szia! Vigyázz magadra!-Integetett. Visszaintettem neki, aztán hazafelé vettem az irányt. Nagyon kedves és aranyos lány. De mire célzott azzal, hogy " Már feltűnt az az ember, akiért érdemes túllépni ezen a dolgon."? Aron! Elkalandoztál! Merre is kell menni? Miért nem lehet az elmédnek azt parancsolni, hogy kussoljon be? Mire hazaértem 9 óra volt.
