Másnap reggel fahéjillatra ébredtem. A szobában még félhomály volt, mivel a nap még nem akarózott felkelni. MinHyun nem volt sehol, de mintha lentről hallottam volna a hangját. Hanni szaladt el a nyitott ajtó előtt. Amikor meglátta, hogy felültem lefékezett, megfordult és a nyakamba ugrott.
-Fincsi szimat van! Anyuci sütit süt!-Lelkesedett.
-Te meg pizsamában rohangálsz? Hideg a kezed. Nem fázol?
-De a süti!
-Meg fog várni! Na, sipirc felöltözni!-Hanni leugrott az ágyamról, aztán ugyan azzal a sebességgel amivel bejött kiszaladt. 3 perc múlva pulcsiban, és hosszúnadrágban szaladt el az ajtó előtt (addigra már én is felöltöztem). Megvárta, amíg odaérek, aztán együtt lementünk a nappaliba. Anya pont akkor vette ki a tepsit a sütőből. Hanni azonnal meg akarta kóstolni a sütit.
-Még ne nyúlj hozzá! Forró.-Hanni lebiggyesztette a száját.
-Apuci hol van?
-Elmentek a fenyőért.
-És Minyonbácsi is?
-Igen, ő is. Eszter?
-Igen?
-Meg tudnád csinálni a mázat? Hannival elügyködhetnétek rajta, akkor én tudok dolgozni.
-Persze. Na, gyere Hanni!-Húztam fel a földről (mindenképp meg akarta várni, amíg a sütik kihűlnek).-Ezekre a sütikre rajzolunk valami szépet, jó?
-Hozom a ceruzákat!-Rugaszkodott el, hogy felszaladjon az emeletre.
-Jaj, Hanni!-Kivettem a konyhaszekrényből a porcukrot, és az asztalra tettem. Hanni odahúzott egy széket, hogy felérje, és lássa, hogy mit csinálok. A fehér cukormáz gyorsan elkészült. Beletöltöttem a kinyomókba, aztán Hanni kezébe adtam. Megmutattam neki hogy nyomja rá a sütire a mázat. Olyan gondosan csinálta, hogy csak bámultam. Persze a félrement máz volt a legérdekesebb, mert az gyorsan megeheti, még mielőtt megszilárdulna. Hanni már a második tepsivel is végzett, amikor megjöttek a fiúk a fával. Jó nagy fenyőt választottak, alig fért be az ajtón. Miután beállították a talpába, és letették a földre (és persze lesikálták magukról a gyantát) MinHyun megölelt, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Eszterkém! Feldíszíthetnétek a fát, ha már...-Jött be anya a nappaliba, mire MinHyun gyorsan elengedett. Anya egy nagyot sóhajtott, aztán megtörölte a kezét egy konyharuhába.-Megcsináljátok?
-Persze.-Vágtuk rá egyszerre.
-A díszeket a te szobádba pakoltuk, a nagy szekrénybe.
-Találkoztam már velük.-Anya még nézett egy darabig, aztán visszament a konyhába, mert Hanni valamivel csörömpölt. Felmentünk az emeletre. MinHyun egy nagy sóhajjal csukta be az ajtót.
-Na művésznő, most hogyan tovább?
-Anya előtt ne.
-Nem értem mire célzol.
-Csak... Anya még nem gondol úgy ránk, meg furcsa ez neki, hogy mi együtt... De majd megszokja.
-Oké, értem.-Nézett ki az ablakon.-De itt most nincs senki rajtunk kívül.-Mögém lépett (éppen a dobozokat pakoltam ki a szekrényből a földre), és átölelt.
-Héj! Így nem tudok pakolni! Soha nem lesz feldíszítve az a fa!-Kuncogva egy puszit nyomott a nyakamra, aztán elvette a kezemből a dobozt. Miután kipakoltuk a szekrényt lecipeltük a nappaliba. Találomra kiválasztottam egy dobozt (aranyszínű gömbök voltak benne), és elkezdtük kipakolni a kávéasztalra. A legeslegutolsó dobozban megtaláltuk az égősort, aztán MinHyun feltekerte a fára. Már a gömböknél tartottunk (utolsó fázis), amikor Hanni cuppogva, az ujjait nyalogatva jött ki a konyhából. A másik kezében két mézeskalácsot hozott. Az egyiket nekem adta, a másikat MinHyunnak, aztán továbbment a fürdőbe mosakodni.
A karácsonyfa nagyon szép lett. A mézeskalácsokat egy nagy tálcán alápakoltuk, aztán elmentünk korcsolyázni egy jégcsarnokba. Hát, még életemben nem mulattam olyan jól (bár hiányoztak a többiek....).
-Nagyon jól korizol!-Vigyorgott MinHyun (elővigyázatosságból bankrablónak öltözött, de igazából nem volt nagyon feltűnő a sok sálas emberke között). Hannira is nekünk kellett vigyázni, mivel anyuék karácsonyi koncertre mentek. Mire mi hazaértünk (kifulladva és fagyoskodva) persze ők már otthon voltak, mellesleg megterítették a vacsiasztalt. A kandallóba is be volt gyújtva, és Hanni azonnal lekuporodott elé. Én gyorsan felhúztam magamra egy vastagabb pulcsit, aztán apa szólt, hogy menjünk vacsizni. A nálunk tipikus karácsonyi kaja: halászlé, és sült kacsa (nyami) aztán utána a sok süti. Hanni pedig alig várta, hogy nekieshessen a kicsomagolásnak. Feltrappoltam a szobámba, hogy lehozzam én is az ajándékokat, amiket a nagyszülők/keresztanyuk/unokatesók, meg egyéb rokonok küldtek. Hanni a lépcső alján kapott el, és majdnem elestem, mert úgy nekem szaladt. Az orrom elé nyomott egy csomagot.
-Ez a tiéd!-Letettem a földre a cuccokat, aztán elvettem tőle a kis csomagot. Miután sikerült kibontani egy képkeretes rajzot vettem ki belőle. Tuti biztos, hogy Hanni rajzolta.
-Ez vagy te, ez Minyonbácsi, itt van Panni, meg JRbácsi, Matri (Pati), BaekHobácsi, Jenbácsi és Jini (Jin), Aronbácsi és én. Meg itt van még SeYongbácsi, JunQbácsi, GunWoobácsi, InSoobácsi és ChaeJinbácsi.-Mutogatta végig az emberkéket.
-Ez nagyon szép! Köszönöm szépen!-Öleltem magamhoz.
-Majd kiteszed a falra?
-Igen, mindenképp. Majd szorítok neki helyet.-Hát, elég sok dolog van nekem Párizsban a falon, de majd megoldom. Hanni elengedett, én pedig kiosztottam a csomagokat a jelenlévők között. MinHyun is kapott egyet (bár ezt én csináltam neki, nem mondjuk a nagyim) átölelt, aztán egy kis rózsaszín dobozkát adott a tenyerembe. Amíg ő kibontotta a sajátját én megnéztem mi van a dobozkában.
 |
| A nyaklánc |
-Ez nagyon szép! Köszönöm!-Ugrottam a nyakába (majdnem kivertem a kezéből a porcelánt).
-Vigyázz, mert eltörik!-Nyavajgott, miközben visszaölelt, és egy puszit nyomott a homlokomra.-Örülök, hogy tetszik.-Suttogta. Ledobta a csomagolópapírt, aztán átkarolta a derekam, és úgy nézegette a porcelánfigurát.-Húha! Ez aztán az aztán! Honnan tudtad, hogy pont ilyet szerettem volna?
-Nem csak neked vannak titkos forrásaid.-Mosolyodtam el.
-Te már csak tudod, hercegnőm!-Anya megköszörülte a torkát, mire Min Hyun gyorsan elengedett.
-Jaj szívem! Karácsony van!-Lökte oldalba apu.-Meg egyébként is olyan aranyosak együtt. Nem szép dolog tönkretenni valakik karácsonyát.
-Rendben, de...
-Minden oké.-Léptem oda a szüleimhez, aztán megöleltem őket.-Tudom, hogy fura ez nektek.
-Szerintem nagyon jól választottál.-Suttogta a fülembe apu.-És csak egy picit fura.
-Köszi!-Engedtem el.
-És engem nem ölel meg senki???-Nézett fel ránk Hanni. MinHyunhoz szaladt (aki éppen szabad volt), és a lábába csimpaszkodott. Mire odafordultam már a földön guggoltak egymást átölelve. MinHyun karjaiban Hanni szinte eltűnt, de cukik voltak így is.
Éjfélig még játszottunk Hannival (meg az új játékaival), aztán elraktuk magunkat holnapra.
Megjelent a NU'EST SHALALARING c. MV teasere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése