78. Irány Magyarország!

Eszti:
A reptéren találkoztam SeYonggal.
-Te meg mit csinálsz itt?-Bámultam rá. Igaz, hogy szinte bankrablónak volt öltözve, de így is megismertem.
-Tiffanyt várom. Na és te?
-Á, megyek haza.
-És mér'?
-Volt egy kis zűr...
-Kit kell megverni?-Lelkesedett vigyorgó arccal.
-Szerintem nem akarsz meghalni.
-Mért?
-Pati...
-Oh, akkor inkább... Mi történt?
-Egy kis félreértés. Kioktatott, aztán ideges lettem, és otthagytam.
-És merre mész? Párizs?
-Nem. Már régen nem voltam otthon karácsonykor. Gondoltam Hanni biztos örülne nekem.
-És MinHyun?
-Holnap még lesz egy koncertjük... Szegény azt hiszi, hogy miatta megyek el...
-Miért nem hívtad fel?
-Mert tuti rábeszélne, hogy menjek vissza. Azok után viszont inkább nem.-Bemondták a gépemet.
-Aha... Hát, akkor vigyáz magadra!-SeYong megölelt, aztán gyorsan a stewardes után mentem.

Az a 2 nap eszméletlen hosszú volt. Kiolvastam 3 extravastag könyvet, megnéztem egy csomó filmet... Csak aludni  nem tudok a repülőn....

A reptéren majd megfagytam, amikor leszálltam a gépről. Hanni azonnal megtalált, és a nyakamba ugrott. Megöleltem a szüleimet is, aztán mentünk haza.
Furcsa volt, hogy MinHyun nélkül jöttem ide. Anya meg is kérdezte, hogy miért.
-Azt hittem mindketten jöttök.
-Öm... az a helyzet, hogy holnap még koncerteznek egyet.
-Megvárhattad volna.
-Le akartam ugrani még a mamáékhoz is...
-Ja, oké.-Hanni persze nem vette be ezt, úgyhogy este bejött a szobámba. Leült az ágyamra, és himbálta a lábát, miközben a kék zsiráffal bábozott.
-Minyonbácsira haragszol?
-Nem.
-És ő mikor jön?
-3 nap múlva.
-Nem hijjjányzik?-Nyújtotta el a szót.
-De.-Simogattam meg a buksiját.-Nem vagy álmos?
-Nem.
-Én viszont igen.
-Olvassak neked estimesét?-Csillant fel a szeme. Nagyon boldog, hogy már tud olvasni. Még mielőtt megszólalhattam volna Hanni már vissza is ért a kedvenc mesekönyvével. Leült az ágy szélére, aztán úgy helyezkedett el, ahogy anya szokott, ha olvas neki. Aztán belekezdett a történetbe. Egész ügyesen olvasott, bár volt benne néhány hiba. A végén az ölembe vettem, és segítettem neki, ha elakadt, vagy nem tudott kiolvasni néhány szót. Miután végzett a történettel (ami egy kis katicáról szólt) elment aludni.
Másnap reggel vonatra ültem, és elzötyögtem a nyugati országrészbe. A nagyszüleim igen meglepődtek, hogy megjelentem. Aztán kiderült, hogy nem egyedül vártak.
-Panni?
-Egy kontinenssel keletre.-Bontakoztam ki az ölelésből. Egy csomó dolgot kérdeztek, meg meséltem. Hajnalig beszélgettünk, aztán lefeküdtünk aludni. Másnap  beugrottam a keresztanyukánkhoz, ott is töltöttem egy napot, aztán a másik nagymamánkhoz (pár megyével odébb). Ott is aludtam egyet, aztán irány vissza anyuékhoz. Vasárnap estére értem haza, olyan éjfél körül. Persze már mindenki aludt. A halálos csöndben már épp kidőltem volna, amikor totál hangerővel megszólal a mobilom. Majdnem idegbajt kaptam, annyira megijedtem. A képernyő is a szemembe világított, szóval a kijelzőn is alig találtam meg a cuccokat.
-Halló?
-Eszti?
-Tudod te mennyire megijesztettél?
-Bocsi, nem akartam. Most szálltam le Budapesten. Úgy 1óra múlva kiverekedem magam innen, és ott leszek nálatok.
-Rendben. Majd figyelek, ha be nem alszok.
-Puszi.-Letette a telefont, én meg eldőltem az ágyon. Felkapcsoltam az éjjeli lámpám, és nekiálltam olvasni, hogy még az az icipici energia, ami még bennem van fenntartson valameddig. Már félig elolvastam a könyvecskét, amikor egy autó állt meg a ház előtt. Nyílt a kapu, aztán léptek kopogtak a kövön. Becsuktam a könyvet, aztán amilyen halkan csak tudtam leosontam a lépcsőn. Egy idő matatás után a sötétben sikerült kinyitnom a zárat. Először megcsapott a hideg, aztán MinHyun magához ölelt. A kabátja meg...brrrrrrrr... Hozza magával a hideget.
-Gyere be, mert megfagyok!-Dideregve csuktam be az ajtót. A sötétben valahogy levette a cipőjét, aztán felsuhantunk az emeletre. Ledobta a táskáját, meg a kabátját, aztán átölelt. Mosolyogva egy puszit nyomott a homlokomra, aztán elengedett.
-Még mindig nem tudom miért léptél le olyan gyorsan.
-Kiakadtam egy picit...
-Ez nem válasz.
-Oké, oké! Pati akadt ki, és rajtam vezette le a dühét...
-És min akadt ki?
-Hogy BaekHo tőlem kért segítséget, és szerinte azt mondtam neki, mármint BaekHonak, hogy legyen romantikusan nyálas, mint pati szerint te, és a mi kapcsolatunk, mert hogy az tetszeni fog neki, és...
-Várj már! BaekHo mit kérdezett tőled?
-Hogy Pati mit szeret... vagyis a romantikát, vagy a pojénokat,  vagy a komolyságot. Meg ilyesmik.
-És te erre mit mondtál?
-Megkérdeztem, hogy minek az neki, és miért tőlem. Nagyvonalúan elmagyarázta, hogy egy ajándékot szeretne adni Patinak, és a lelkemre kötötte, hogy ne mondjak el neki semmit. Aztán később rájöttem, hogy valami komolyabb dolog van a levegőben....
-Szóval nem is tudtál róla?
-Nem mondta el.
-És Pati viszont kérdezősködött, és mindenképpen ki akarta szedni belőled a dolgokat?
-Aha. Aztán bepipult, és kiabálni kezdett velem. Aztán otthagytam.
-És eljöttél ide, Magyarországra.
-Aham.
-Én meg azt hittem, hogy Panniékhoz cuccolsz át, mert valamivel megbántottalak...-Sóhajtott egy nagyot. Megsimogattam a buksiját (bár csak a tarkóját érem el, ha felegyenesedik akkor meg még azt sem...).
-Ne gondolj butaságokra!-Láttam, ahogy elnyom egy ásítást.-Na, mars a fürdőbe! Te sem aludtál már jó ideje. Mikor lekapcsoltam a lámpát elgondolkodtam ezen az összetűzésen-vagy inkább Pati kifakadásán. Vajon jogos? Vagy csak a düh beszélt belőle? Ugyan, már gondolatban megbocsátottam neki (igaz, eléggé bántott), de most egy darabig még nem akarok ott lenni... Mi van ha komolyan gondolta? Már beszéltem Enivel, aki totál ki volt akadva, hogy nem voltam ott a koncerten (hát, épp egy vonaton ültem, egy kontinenssel arrébb, szóval kicsit nehéz lett volna ott lennem). Először lekiabálta a fejem, aztán meg végighallgatott, és még jobban kiakadt. Remélem nem ment neki Patinak... Panni is hívott, hogy hová tűntem, meg Jin és JuJu is (hát, őrá nem számítottam, mivel alig ismerjük egymást).
Aztán valamikor a nagy őrlődésem közepén elaludtam.