75. Rémes nővér

JuJu:
Már vagy 1 hónapja találkozgattunk Aronnal. Nagyon kedves és aranyos fiú. SuBin tegnap este kikérdezett ki az a srác, akivel együtt sétáltam az utcán. Nem mondtam el neki, hogy Aron. Utálja a hazai műfajokat. Bezzeg Lady Gaga... Meg amúgy is kinevetett volna a gyerekes képzelődéseim miatt. 'Na persze, Aron a kedvenc bandádból! Én meg Justint láttam tegnap este!'
-Csak az egyik évfolyamtársamnak segítek töriből.-Vontam meg a vállam, aztán lementem a nappaliba. Aznap este is volt találkánk a kávézóban. Szinte már törzshelynek számít. Kerestem egy nem nagyon hivalkodó cuccot a mai napra. Gyors smink, aztán mehetünk. Nem vagyok az a lógós fajta, de azért ezeknek a találkáknak kell egy fedősztori anyuék felé. Meg persze egy törifüzet és könyv. Most is jól fog jönni. És 3, 2, 1...
-JuJu! Hová indulsz?-Állt meg előttem csípőre tett kézzel anya.
-YoungMinn-nek segítek töriből.
-Mint mindig. Add a táskád!-Anya elvette a tatyóm, aztán kihúzta belőle a töricuccot.-Ma mi a téma?
-A II.világháború.-Vontam meg a vállam.-Azt mondta, hogy nem sokat ért belőle.
-Mehetsz.-Adta vissza a cuccom.-Örülök, hogy segítesz ennek a YoungMinnek. Majd egyszer áthívhatnád. Szeretném megismerni.
-ÉÉÉÉÉN is!-Ölelt á az öcsém. SuBin csak összefont karokkal nézett rám. Amolyan nem hiszek neked nézéssel.-Biztos szeret autózni.
-Biztosan.-Sóhajtottam, aztán otthagytam őket. Amikor elindultam az utcán hallottam, ahogy nyílik és csukódik a bejárati ajtó. Nos ez az a pillanat, amikor a nővérem kutat utánam. SuBin a kerítéshez nyomott.
-Azt hiszed beveszem ezt a mesét?-Vágott grimaszokat.
-Ilyenkor annyira utállak.
-Ki fogom deríteni mi folyik itt. Anya lehet hogy bízik benned, de én nem.
-Anya benned nem bízik meg. Csak tönkre akarsz tenni mindent ami körülötted van. Engedj el!-Löktem el magamtól.
-JungJun, azt hiszed, hogy csak így lerázhatsz? Ha anya rájön miben mesterkedsz kiakad. És te leszel a rossz kislány.
-Miért csinálod ezt?
-Mert téged jobban szeretnek, mint engem. Pedig én vagyok az első. Te pedig a jó kislány, akire anyuci meg apuci büszke. És meg fogom bosszulni, hogy te létezel.-Szűrte ki a fogai között. Megfordult és otthagyott. Gyorsra vettem az iramot, mert már így is egy kicsit késésben voltam. 
Mégis mit tervez SuBin? Kiskorunkban nagyon jól megvoltunk. Aztán eltörtem a karom. Anyáék jobban kezdtek rám figyelni. Először emós lett, aztán meg... ilyen.
Félúton a kávézó felé találkoztam Aronnal. Addigra már minden szörnyűségre gondoltam. SuBin kegyetlen tud lenni... Aron a hátsó ülésre mutatott, aztán a kezembe nyomta a másik bukósisakot.
-Tűnjünk el innen.-Kértem, aztán felültem hátulra, és átkaroltam. Annyira rosszul éreztem magam. Féltem, ideges voltam, és hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Nem is figyeltem hogy merre megyünk. Csak Aron hátának dőltem, és lehunytam a szemem. Csak akkor nyitottam ki, amikor megálltunk. Leszálltunk a motorról. Fogalmam sincs hol voltunk. Letettük  a bukósisakokat, aztán kisétáltunk a... Tengerpartra. Aron, mint mindig most is elképesztően jól nézett ki. SuBin... Éreztem, ahogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.
-Ez a kedvenc partszakaszom. Gondoltam megmutatom neked.-Állt meg a homokban. Aztán rám nézett.-JuJu, jól vagy?
-Igen...-De már folytak is a könnyeim. A tenyerembe temettem az arcom. Éreztem, ahogy Aron közelebb jön. Lefejtette a tenyerem az arcomról.
-JuJu, mi a baj?-Emelte fel a fejem.-Nem baj, ha...-Letörölte a könnyeimet, aztán óvatosan átölelt.-Nyugodtan elmondhatod mi bánt.
-A nővérem...
-SuBin? Említetted, hogy nem valami jó a kapcsolatotok.
-A nem valami jónál sokkal rosszabb.
-Meséld el mi a baj.-Aron elengedett, aztán leültünk egy sziklára.
-Nem is tudom hol kezdjem. Amikor kicsik voltunk jól kijöttünk egymással. Aztán volt az a baleset, amit már meséltem. Azután anyuék jobban figyeltek rám, meg a kisöcsénkre. Én lettem a szüleink üdvöskéje, SuBin meg először emós lett, aztán mindenkivel gonoszkodni kezdett. Most már nagyon súlyos... főleg velem. Hibáztat azért, mert leestem a mászókáról. Amikor teheti bajt csinál nekem. Aztán tegnap rám zárta a szobám ajtaját. Tudnod kell, hogy van egy mesém, amivel anyuékat is... babusgatom. Nem akarom, hogy kiderüljön ki vagy valójában. Egyrészt SuBin miatt. Másrészt meg anya is lehet, hogy kiakadna. Szóval rám zárta az ajtót, aztán nagy nehezen kiengedett. Megkérdezte ki az a srác, akivel látott az utcán. YoungMin, vagyis te, akinek én vagyok a töris korepetálója. Mondhatott valamit anyának, mert ezen a héten végig ellenőrizte a táskámat, hogy nem hazudtam-e. Aztán ma utánam jött az utcára,  és megfenyegetett.
-Milyen kedves nővér.-Motyogta Aron.-Miattam hazudsz az egész családodnak?
-Egyedül apának mondtam el az igazat. Ő pedig...-Drukkol nekem, mert szerinte megtaláltam az igazit? Aron tuti kiröhögne. Inkább egy kicsit ferdítettem a dolgon.-Nem árul el SuBinnak. Tudja mi folyik köztünk, és...
-De hát ő az apád! Csak tud tenni valamit!
-Már megpróbálta koleszba vinni, meg másik suliba, de mindenhonnan kirakták mert fenyegetőzött, vagy bajt kevert. Aztán most otthon van. Vagy egy buliban az iszákos és dohányos barátjával. Párszor láttam, ahogy kint a kertben cigizik...
-És megfenyegetett téged...-Aprót bólintottam.-Annyira sajnálom.-Aron egy nagyot sóhajtott. Éreztem, ahogy kis cseppek kopognak a vállamon. Eleredt az eső. Egyre jobban esett.
-Menni kéne. Elázik a motorod.-Álltam fel. Amikor elindultam volna visszafelé Aron megérintette a könyököm, mire visszafordultam. Néztem az arcán lecsurgó vizet...-Sajnálom, hogy ezzel terheltelek.-Suttogtam.
-Ha miattam vállalod ezt a bajt, akkor kötelességem segíteni rajtad.
-Mégis hogyan?
-Nem tudom.-Lépett közelebb.-De majd kitalálunk valamit.-Már nem tudtam hogy az eső, vagy a könnyek folytak az arcomon jobban. Aron átölelt, és szorosan magához húzott. Aztán felemelte a fejem...-Remélem tudok segíteni neked, azzal hogy melletted állok.-Suttogta.
-Aron, eddig csak apa tudta az igazságot. És nem sikerült semmi. Pedig ő az édesapánk.
-Nem baj. De segíteni szeretnék valahogy.-Láttam az eltökéltséget a szemében. Valamiért lábujjhegyre álltam, így a fejünk egy vonalba került. Aron nyelt egy nagyot, aztán végig futtatta a hátamon a kezét. Megsimogatta az arcomat, aztán átfogta a tarkómat.-Biztos tudok segíteni...-Jó volt a közelében lenni. Lehunytam a szemem, mert a könnyeim elhomályosították a látásomat. Aztán csak azt éreztem, hogy Aron az ajkaimhoz tapad. Hosszú csók volt, egy kicsit vidám, egy picit szomorú. Aron mellkasának dőltem, és hallgattam a szívverését.
-Menjünk. A végén még megfázol.-Nézett rám, aztán elindult a motor felé.-A szüleid kiakadnának, ha nem mennél haza?-Nézett hátra cinkos mosollyal.
-Majd felhívom apát, ő biztos kitalál valamit a hollétemre. Miért?
-Akkor kishölgyem, elviszlek valahová, ahol az agyament nővéred nem tud zaklatni.-Mosolyodott el. Felültünk a motorra, aztán egy nagyon hosszú úton mentünk. amikor Aron megállt egy nagy kerítéses ház előtt voltunk.
-Íme, a NU'EST bázisa.-Mutatott a nagy házra, miközben betolta a motorját a garázsba.
-Ez komoly?-Néztem az épületet.-És a többiek merre vannak?
-Álomországban. De siessünk, mert hideg van.-Fogta meg a kezem, és húzott maga után be a házba, aztán fel az emeletre. Mikor becsukta a szobaajtót lehúzta a pulcsiját.-Bocs, majd holnap megnézhetsz mindent, csak JR allergiás az éjszakai mászkálókra, és nem akarok egész héten mosogatni.-A szekrényéhez lépett, aztán turkálni kezdett a holmik között.-Talán lesz itt valami, ami jó neked...-Hozott egy törölközőt, de abban a szekrényben nem talált semmit. Megkérdezte a méretemet, aztán kiszaladt a szobából. Egy halvány rózsaszín pólóval és egy cicagatyával jött vissza.
-Huh, remélem ez jó lesz.-Adta a kezembe, aztán betolt a fürdőbe. Mikor kijöttem váltott, aztán 10 perc múlva száraz ruhában jött ki.
-Honnan szedted ezt?
-Itt vannak a lányok. Holnaptól téli szünet.-Vonta meg a vállát.
-Oké...-Aron ledőlt a kanapéra, engem meg beparancsolt az ágyba. Gyorsan felhívtam apát, hogy hol vagyok, és hogy találjon ki valamit fedősztorinak. Kaptam egy jóéjt puszit, aztán elaludtunk.
 Ez volt életem legeslegszörnyűbb, és egyben legeslegeslegjobb napja.