08. A találkozás. Miért jó, ha van egy ikertesód?

Pati:
-Ezt mégis hogy tehetted?
-Mit? Mondom, hogy véletlen volt!
-Titi, nem...
-Pati, értsd meg, hogy VÉLETLEN VOLT!
-Nem érdekel!!-Lecsaptam a mobilt. Miért nem érti meg, hogy ezzel tönkretett egy meglepetést? Valaki kopogott.
-Mi van?-Szóltam ki bosszús hangon.
-Én vagyok cicám, bejöhetek?
-Gyere.-dőltem hátra a párnáimra.
-Valami baj van?
-Titi kiidegelt.
-Miért? Mi történt?
-Elkiabálta Ren nevét, miközben Esztivel beszéltek telefonon.
-aha. És?
-Eszti képes kinyomozni! Ez meg teljesen elrontja a meglepit.-Baek Ho megsimogatta a fejem, és egy puszit nyomott a homlokomra. Meleg ölelésébe zárt, és lehunytam a szemem.  

Eszti:
Kipakoltam Hannit az ölemből, és lementem az udvarra. Dorka, mint mindig, szélsebesen rohant oda hozzám, de amikor látta, hogy nem fogok vele játszani leheveredett a puha fűbe. Én elballagtam a kedvenc barackfámhoz. Felettem bódító illatot ontottak a virágok, és ezernyi apró méh zümmögött ide-oda. Gondolataim tengere lehúzott, és én hagytam, hogy az emlékek áramlata magával vigyen. Arra eszméltem fel, hogy Hanni jön ki hozzám, és a nevemet kiabálja.
-Itt vagyok!
-Végje. Azt hittem elmentél.
-Csüccs le ide!-Mikor leült volna mellém Dorka ráugrott, és mindketten elestek. Hanni nevetve tápászkodott fel, és eldobta neki a labdát. Egészen sötétedésig labdáztunk. közben hazaértek anyuék, és Panni is befutott.
-Azt hittem hulla fáradt leszel.
-Budapest az én világom.-Nevetett.
-Nagyon fel vagy dobva, azt látom.-Az órára pillantottam.-Nemsokára mennünk kell.
-Hová?
-Titi nem hívott?-Kicsit elgondolkodott, majd megrázta a fejét.-akkor neked igazi meglepi lesz.-Kuncogtam. Panni csinált egy szemforgatást, és felrángatott az emeletre.
-Mi van?
-Vegyünk fel ugyan olyan cuccot.-Vigyorgott. Ebből az lett, hogy egyforma nadrágot, cipőt, és pulcsit vettünk fel. A hajunkat kiengedtük. Panni elégedetten nézett végig rajtam, aztán magán.
-Most már mehetünk. A pulcsit meg majd felhúzzuk.-Mutatott a saját sárga, és az én piros-fekete mintás pólómra. Út közben Panni elmesélte a mai napját, és én is elregéltem neki, pár dolgot kihagyva. A fehér kavicsos úton ballagtunk, de még a megbeszélt helyen nem volt senki. felültem a pad támlájára, Panni-jókislány módjára az ülőkére ült. nemsokára feltűntek Titiék az úton. Már messziről integettek. Puszi-puszi, és leültek ők is dumálni.
-Miért kellett ilyenkor idejönnünk?-Érdeklődött Panni. Ekkor valaki befogta a szemem. Mikor elengedett megfordultam. 5 ifjú állt mögöttünk hatalmas vigyorral a fejükön.
-Szerintem ezért.-Mutattam a fiúkra. Panni is hátranézett, és majdnem leesett a padról a meglepetéstől. Titi megfogta a csuklóm.
-Sorakozó! Egy, kettő!-vezényelt.
-Mi ez? Katonaság?-Kérdeztem olyan ártatlanul, ahogy csak tudtam. ezen mindenki nevetni kezdett. Pati odalépett mögém, és kaptam egy taslit.
-Húzd ki magad katona!-Szólt rám, és továbbment a fiúk felé, akik röhögve lesték minden mozdulatát. Baek Hot is arcon csapta, aztán megállt előttünk, és vigyorogva elkezdte mondókáját.
-Közlegények, és...
-Én nem hagyom, hogy besorozzanak!-szólalt meg elkeseredett hangon Min Hyun. Pati őt is arcon csapta.
-Szóval. Szeretném bemutatni harcostársainkat, és a közlegényeket egymásnak.-Niki, és Titi kirángattak minket a sorból, és Pati mellé állítottak.-Panni, Eszti...
-Fordítva.-Szólt közbe Panni.
-Tökmindegy. Szóval hogy boldog legyél, Eszti és Panni, ők itt Ren, Aron, Baek Ho, JR, és Min Hyun.-A srácok egyenként meghajoltak.
-Srácok, Eszti és Panni, vagy fordítva. De most komolyan melyikőtök melyik?
-Eszti vagyok, és ő Panni.
-Én vagyok Eszti, és ő Panni.-Mutogattunk egymásra.
-Ez nem volt meggyőző.-Jöttek elénk a fiúk is.
-Eszti? Te rájöttél, hogy miért kellett idejönnötök? Tudtad, hogy mi leszünk a meglepik?-Fordult felénk Baek Ho.
-Ez nem kérdés.
-Tudtad, és nem mondtad el?!-Fordult felém felháborodva Panni.
-Na, már meg is van. Eszti-Mutatott rám-és Panni.-nézett rá Min Hyun.
-Otthon számolunk hugi! 
-Menjünk valamerre, mert egész nap ültem.-Kezdett nyafogni JR. A társaság elindult. Én is mentem volna velük, de egy kar visszahúzott. Min Hyun karja.
-Hát te voltál reggel is? Hívhatlak Yuliának?
-Nem. Eszti vagyok, és kész. És te vagy a híres Rómeó, mi?
-Én lennék.-Tárta szét karjait.
-Szerintem menjünk a többiek után.-Bólintott, és elindultunk. A kis kavicsok ropogtak a lábunk alatt, és csendben ballagtunk egymás mellett. A nyomasztó hangtalanságot Min Hyun törte meg.
-Miért húztatok fel ugyan olyan ruhát?
-Panni ötlete volt. Én csak áldozat vagyok.
-Sokszor kevernek össze titeket?
-A suliban szinte mindig. Bár voltak olyan helyzetek is amikor örültem, hogy van egy ikertesóm.
-Ezt hogy érted?
-Én soha nem tudtam volna minden nap 5-re lefelelni kémiából, de általában engem szólított a tanár.
-A kis... Ti helyet cseréltetek? Ez nem igazságos!
-Hogy boldog lehess matekból mindig én feleltem Panni helyett.
-Én is akarok egy ikertesót.-Kezdett el nyavajogni.
-Én egy fiútesót akartam mindig. Lehetőleg bátyust.
-Miért mondtad, hogy Yulia vagy?
-Hirtelen ez jutott eszembe. Rómeó?...-Utolértük a társaságot. Panniék lemaradtak mellénk.
-Hol jártál?
-Őt kérdezd!-Mutattam Min Hyunra, aki JRrel tárgyalt.
-Aron kérdezte, hogy nem lenne-e kedvünk náluk aludni. JR is hívott, de nem akartam a belelegyezésed nélkül helyetted is válaszolni.
-Pedig igazán eljátszhattad volna a szereped.-Nevettem.
-Na?-Jöttek vissza a fiúk.
-Mit?
-Eljöttök hozzánk?
-Felőlem.-Vontam meg a vállam. Panni hirtelen JR nyakába ugrott. Min Hyun csak nagy szemekkel nézett.-Panni, Panni. Már mindent értek.-Néztem rá, és JRre.
-Fogd be!-Nyelvelt vissza drága tesókám.
-Jól van na. Mehetünk? a többiek már otthon vannak.-Szólt Min Hyun. Panni elengedte JRt, és elindultak előttünk.
-Panni sokszor olyan kényes tud lenni.
-JR máris elrabolta a királykisasszonyt. Nem sok gondod lesz vele.
-Várd ki a végét.-Sóhajtottam. Kiértünk a parkból. A szél kezdett felerősödni, és hátul befújt a pulcsim alá. Beleborzongtam, ahogy a hideg végigmegy a hátamon. Min Hyun megérintette a csuklóm, hogy figyelmeztessen a piros lámpára-mivel én hülye kiléptem volna az úttestre.
-Nagyon hideg a kezed. Nem fázol?
-Egy kicsit.
-Akkor nem bánod ha...-Karjait átfűzte a vállaim körül. Jólesett a meleg ölelése. A lámpa zöldre váltott, és elengedett. A házukig rengeteg hülye kérdéssel ostromolt. Hogy boldog legyen válaszoltam mindegyikre. Mikor beléptem volna a kapun két hatalmas kutya ugrott a nyakamba, és majdnem hanyattestem.
-Jól vagy?-Kérdezte Min Hyun miután beparancsolta a kutyákat.
-Igen, köszi.-Másztam ki az öléből.-Dorka is mindig ezt csinálja, csak ez most váratlanul ért.-Kinyitotta az ajtót, és utat mutatott. Csináltam egy pukedlit, és a vezetésével-mintha egyedül nem találtam volna el a legelső dologig amit megláttam-leültünk a többiek mellé a kanapéra.

07. Rómeó és Yulia

Eszti:
10 körül ébredtem fel a kutya ugatására. A nap már magasan járt, és a madarak vidáman csicseregtek. Leballagtam a lépcsőn, és kiengedtem az udvarra Dorkát. Ő össze-vissza rohangált, megkergette a szomszéd cicáját, majdnem elkapott egy verebet... Szóval nagyon élvezte a szabadságot. Visszamentem a szobába, és rendbeszedtem magam. Apu, anyu már dolgozik, Hanni meg oviban van. Pannit nem volt szívem felkelteni, így egyedül léptem ki az ajtón. Dorka azonnal odarohant hozzám, leült fél centivel a lábam előtt, és nagy szemeivel bámult.
-Te is akarsz jönni?-Vakartam meg a füle tövét. Megnyalogatta a tenyerem, és várta, hogy rácsatoljam a pórázt.-Na. Legalább nem leszek egyedül.-Elsétáltunk a parkba. A fehér kavicsok ropogtak a lábam alatt, a rózsák gyönyörűen virítottak az út két szélén. A tavon kiskacsák úsztak a sokezer tündérrózsavirág között, a felszín alatt csillogó aranyhalak siklottak ide, s tova. A kis hídra, ami bevisz a szigetre a ömlött nyári napfény. Ez együtt olyan festőinek tetszett. Késztetést éreztem arra, hogy valahogy megörökítsem. Bementünk a pavilonhoz, és a fényáradatban rajzolni kezdtem. Mikor kész volt a vázlat-mivel a színeseket otthon hagytam-ideiglenesen elraktam, és továbbsétáltunk. A fák, és a virágok édeskés, és nyugtató illata terjengett a levegőben. Hirtelen valami nagy sebességgel nekemjött. Hátraestem volna, ha időben nem kap utánam, és jól meg nem szorítja a bal kezem. Felszisszentem a belém nyilaló fájdalomtól.
 

-Bocsánat! Nagyon sajnálom.-Hebegte a barna fiú.
-Semmi, annyira nem fáj. De máskor nézz a lábad elé!
-Jaj, a papírjaim...-Nézett a mindenfelé repkedő papírlapokra. Lehajolt, és elkezdte szedegetni.
-Segítek, ha megengeded.
-Inkább megköszönöm. Tudja nagyon sietek.-Markolt fel pár lapot.
-Nyugodtan letegezhetsz. Biztos nem vagyok idősebb nálad.
-Szerintem sem. Te olyan 15-nek nézel ki.
-16 múltam már, de mindegy.-Adtam át neki egy köteget. A szemembe nézett egy pillanatra, és láttam a játékos csillogást benne.
-Köszi. Én Rómeó vagyok.-Válaszolt lazán. Az arcomat fürkészte, és várta erre mit reagálok.
-Yulia.
-Szép név.
-Köszi. Azt hiszem ennyi.-Vettem fel az utolsó lapot is.
-Köszönöm, de sietek, szia!
-Szia!-Dorka utánaszaladt egy darabig, aztán eltűnt a kanyarban. Szóltam a kutyának, és mentünk haza. A házat üresen találtam. Csak egy cetli volt az asztalon:
"Szombathelyre mentem. Kb. este 9-re érek haza. Apu hívott, hogy Hanniért 1-re kell menned. Panni."
Az órára néztem: 11:24. Még van egy teljes órám. Hozzáláttam megfőzni az ebédet. A leves, és a tészta is készen volt fél 1-re. Gyorsan ettem, vettem a cipőt, pulcsit, és már kint is voltam az utcán. Dorka megint jönni akart, de visszaparancsoltam. Ovoda területére tilos kutyát bevinni, egyedül kint meg nem hagyhatom. 15 perc gyaloglás után oda is értem. Hanna már tűkön állt, és azonnal a nyakamba vetette magát, amint beléptem.
-Hanni, vigyázz a kezemre, kérlek!
-Jendben.
-Na, öltözködj, és megyünk haza.-Fél óra volt, amíg felhúzta a cipőjét, mégegy fél óra alatt felvette a pulcsiját is. Kint persze azonnal mesélni kezdett.
-Anya ma jeggel koján hozott az oviba, hogy sokat tudjak játszani. Az ovónéni mesélt mesét, meg sokat játszott a babákkal. Utána kimentünk az udvajja, és ott fogócskáztunk...-És csak mondta, és mondta. Nem tűnt fel neki 10 perc múlva sem, hogy nem figyelek rá. Elmondott minden kis részletet: hány bogarat látott, mit ettek, mit játszottak stb. Én megint a parkban jártam. A farmer dzsekis barna fiúval.
-Szia! Milyen fura, hogy itt is összefutunk!-Nevetett egy ismerős hang.
-Igen. Milyen furcsa...-Válaszoltam erőltetett mosollyal. Hanni értetlenül bámult rám. A gyalogos lámpa pirosra váltott, és felbőgtek az autók. Rómeó ott állt mellettünk a járdán. Kicsit kínosnak éreztem a helyzetet. Hanni rám, aztán rá nézett. Megint rám, megint rá.
-Te ki vagy?-Kérdezte végül.
-Rómeó.
-Jómeó? Mint a mesében?
-Az!-Vágta rá.
-Jómeó bácsi?-A lámpa zöldre váltott. Rómeó Hanni mellől valahogy átkeveredett mellém. Egészen hazáig elkísért. Hanni hátrament a kutyához, és ketten maradtunk.
-Sajnálom, hogy megszorítottam a kezed.
-Már nem fáj...-Felemelte a bal kezem, és megvizsgálta a kötést.
-Jól eltörhetted.
-Ezt honnan tudod? Orvos vagy?
-Nem.
-Akkor honnan?
-Csak tippeltem.
-Itt laksz valahol a környéken, azért kísértél el?
-Aha. Két utcával feljebb.
-Azt hiszem nekem mennem kell.
-Persze, szia!
-Szia!
-Yulia...-Fogta meg a kezem. Finoman megfordított, és úrfisan kezet csókolt. Aztán elsietett. Lefektettem Hannit aludni, aztán hanyatt vágtam magam az ágyamon. Ez a Rómeó nagyon hasonlít egy sztárra. Vágott szemek, félrefésült barna haj, fehéres bőr, vagy 2 kg festék az arcán... Koreai? Várjunk csak... Ő Min Hyun a NU'EST-ből!? De hogy került ide, és pont... Felkaptam a mobilom, és felhívtam Titit.
-Haló?
-Szia, Eszti vagyok. Titi?
-Te vagy az a kiscsaj akiről annyit mesélt? És...
-Ren add ide! Haló?
-Még mindig Eszti vagyok.
-Mit szeretnél?
-Jól hallottam, hogy Ren?

-Igen, vagyis nem.-Helyesbített gyorsan.
-Az lehetséges hogy ők Magyarországon vannak?
-Nem. Biztos, hogy nem.
-Köszi, csak ennyit akartam tudni.
-Miért?
-Az titok. Szia!
-Eszti várj! Ma este ráértek 10 körül?
-Talán. Ha Panni 9-re ér haza. Szerintem hulla lesz, de ha nagyon kell elrángatom.
-Akkor gyertek a parkba 10:25-re. Okés?
-Még átgondolom. Szia!
-Szia!-Letettük.
-Hm. Ez fura.
-Micsoda? Kivel beszéltél?
-Hanni? Neked aludnod kéne.
-Josszat álmodtam.-Szorongatta az alvómaciját.
-Nem bánom. Gyere ide!-Átöleltem, és egy puszit nyomtam a homlokára. Betakargattam, fejét az ölembe fektette. Egy altatót dúdoltam. Lehunyta szemét, és a macit ölelve elaludt.

06. Irány Budapest!

Panni:

-Hahó! Felkelnél végre?! 10 perc múlva indulnunk kell!

-Mi?!-Ugrottam fel a kanapén. Pár másodperc múlva rendesen felébredtem.-Hogy kerülök ide?

-Kb. fél órája estünk haza. A repülőn majd aludhatsz.-Feltápászkodtam, és Eszti már hozta is a kabátomat. Összeszedtük a táskákat, fogtuk a kutyát, és már lifteztünk is le a 35. emeletről. Felugrottunk a buszra, és fél óra múlva már a reptéren ácsorogtunk. az éjszakában a rengeteg lámpa fénye 1-1 csillagként világított. Az igazi csillagokat viszont a felhők eltakarták. A rengeteg ember között egy porszemnek éreztem magam. Ha a tömeg elindul egy másodperc alatt halálra taposnak bárkit. Féltem, és féltettem Esztit és a kutyát. Dorka jól bírja az utazást, de most kicsit megijedt a sok embertől. Nyüszítve kuporodott Eszti lábához.

...

Olyan boldogok voltunk, mikor már fent ültünk a gépen. megszabadultunk a rengeteg bámuló szempártól. Nem tudom mit néztek rajtunk. Azt hogy ikrek vagyunk? Most a kutya jutott eszembe. Még mindig fél vajon?

-Biztos, hogy jó helyen lesz a csomagok között?

-Persze, ne aggódj Panni! Már sokszor utazott repülőn.-Kicsit megnyugodva dőltem hátra a székben. Elnyomtam magamban a rengeteg aggódást, és minden afféle gondolatatot. Lehunytam a szemem, és elaludtam.

...

Mikor felébredtem már hajnalodott. Eszti mellettem fülhallgatóval a fején gépelt valamit a laptopján. Vállára döntöttem a fejem, és úgy olvastam amit ír. Mivel nem értettem belőle semmit megböktem a vállát, mire levette a fejhallgatót.

-Ez mi?

-Blognak hívják. Le kell fordítanom három nyelvre. Titi már egy ideje nyaggat vele.

-Mióta dolgozol rajta?

-Két napja éjjelente. Napközben sosincs rá időm. Már majdnem a fele megvan.

-Optimistáknak könnyű.

-Te vagy állandóan pesszimista, és depis. Bár bevallom,  néha én is az vagyok. Szerintem aludj még egy kicsit.

-Nem vagy fáradt? Napok óta nem alszol rendesen.

-Repülőn nem tudok rendesen aludni, meg egy gyerek fél éjjel bömbölt.-Visszavette a fejhallgatót, és gépelt tovább.  Kinéztem az ablakon, és végiggondoltam mi történt velünk ezalatt a röpke 2 év alatt. Elvesztem a ködös fehérségben, és a gondolatok, emlékek tengerében. Milyen jó lesz újra látni anyuékat, a barátainkat... És végre úgy beszélhetünk az anyanyelvünkön, hogy közben nem néz senki hülyének az utcán. Budapest, édes Budapest. Mikor jártunk utoljára utcáidon? Már nem is emlékszek rá rendesen.

Átgondoltam az első naptól, a mai napig mindent. Mennyi minden történt! Eszti is letette a laptopot, és együtt felidéztük a szép emlékeket. Ezzel elment a fél napunk. Utána egy jót aludtam.

-Tisztelet utasaink! Kérem kapcsolják be az öveiket, mert megkezdjük a leszállást. Köszönjük, hogy minket választottak.-Egy órán belül már a biztonságos anyaföldön álltunk. Elmentünk a csomagokért, és a kutyáért. A tömegben kifelé vergődtünk amikor három lány rohant felénk.

-ESZTI, PANNI!!!-És a nyakunkba ugrottak. Majdnem hanyatt estem Niki sebességétől.

-Lányok, a kezem...-Nyögte Eszti. Végre elengedtek, és rendesen kaptam levegőt.

-Meséljetek!-Nyafogott Pati.

-Jó, jó, csak induljunk haza.-Olyan boldogok voltunk, mikor már a kapuban álltunk.

-Meddig maradtok?

-A terv szerint augusztus végéig. De ez még nem tuti.

-Aha.-A csajok mindent kikérdeztek, és láthatóan meg voltak elégedve a válaszokkal.Otthon a család rohant le minket.

-Nem jöttök el velünk egy koncertre?-Kérdezte Niki, mikor anyu végre elengedett.

-Ne menjetek!-Nyafogott Hanni, a kishúgunk.

-Ha nem nagy gond, most kihagynánk...

-Holnap talizunk, sziasztok!-A lányok elmentek. Minket bent leültettek a kanapéra. Ők is mindent kikérdeztek. Éjfél után jutottunk fel a szobánkba, és mindketten kidőltünk. Amint lehunytam a szemem, már az álmok birodalmában találtam magam.

05. Szivecskés Május - part 2

Titi:
Ren átjön ma fél 9 körül. Addig még van 5 órám. Csak ne esne ez a nyamvadt eső. El akartam menni sétálni. Drága apucim meg nem enged sehová. Csak is el fog sodorni az áradat, vagy elolvadok a víztől. Esetleg beleesek egy árokba, ami szinte lehetetlen. Na mindegy. Apunak ma sincs jó kedve. Elővettem egy rajztáblát, hasravágtam magam az ágyon, és elkezdtem rajzolni egy tájat. Hasonlít az itteni kis szigeten a pavilonra, csak itt a kék messzeségbe látunk. A fehér apálcarácson felfutó rózsák között pici kolibrik... Fogalmam sincs hogy jön össze a vörös rózsa, a tenger, a pillangók, a pavilon és a kolibrik. És persze a képen hétágra süt a nap. Bárcsak most is ilyen idő lenne...
-Hú de szép!
-REN?-Fordultam hátra. És tényleg: a nagy Ő állt mögöttem.
-Megijesztettelek?
-Nem, nem csak meglepődtem. Hamarabb végeztél?
-Nem. 9 óra van.
-Biztos?
-Így belemerültél a rajzba, vagy valami máson gondolkodtál?
-Szerinted? Rajzolok.
-Azt hittem tanulsz. Apud azt mondta mikor beengedett. Miért néz mindenki lánynak?
-Hát ez olyan hogy... Nem kérsz inni valamit?
-Ha, kössz!
-Tudod hogy nem úgy értettem...
-Ja, persze! Meg Kína császára.
-Ren ne haragudj!
-Na jó, nem haragszom. Kezdem megszokni. 
-Mit akarsz csinálni?
-Gondoltam elmehetnénk valahova.
-De még mindig esik. Apu ki lesz akadva, ha megtudja, hogy elmentem.
-Bent lennénk egy épületben az tuti. Ha gondolod megnézhetjük a kedvenc ruha boltomat.
-Beszélnem kell apuval...-Megcsörögtem apámat. Hosszas-hosszas győzködés után elengedett. Ren már az unalomtól szinte fejen állt.
-Mehetek.
-Na végre!
-De: apuci úgy tudja, hogy a lányokkal vagyok, és Nikiéknél.
-Menjünk már!-Nyavajgott. Olyan megkönnyebbültnek látszott amikor már kint álltunk az esőben. Míg ő vezetett én felhívtam Nikit, hogy ha apum hívja ne legyen nagy baj.
-De ha valami rosszul sül el az egészet elmondom neki.
-Rendben!
-Érezd jól magad, szia!
-szia!-Kinyomtam a mobilom, és egy sóhajjal visszaraktam a zsebembe.
-Apád képes lenne utánajárni az ügynek?
-Talán, bár már egyszer csinált ilyet. Akkor csak Esztiékhez lógtam át, pedig grafikára kellett volna mennem. Utána 2 hétig nem mehettem sehová.
-Az gáz.
-sugárzik belőled a szeretet.
-Tudom. Mint mindig. Á, megjöttünk!-Ren leparkolt egy kivilágított bolt előtt. A kirakatban megláttam egy hosszú nyári ruhát. Halvány rózsaszín alapon hatalmas pink rózsákkal.
-Bárcsak jó idő lenne...
-Tetszik valami? Gyere, bent sokkal több van!
-Na ne!-Ren megragadta a csuklóm, és behúzott a boltba. Bent mindenhol babákon a szebbnél szebb ruhák, cipők, kiegészítők. Ren eltűnt, és 2 másodperc múlva egy halom ruhával tért vissza.
-Ezt próbáld fel ezzel, ezt ezzel, ezt meg ezzel. Ott a próbafülke!
-Ren én...-Mielőtt többet mondhattam volna betolt a fülkébe, és már kereste is össze a következő halom ruhát. A következő 2-3 óra azzal telt: ruhát fel, ruhát le. Utána 5 szatyor ruhát cipeltünk ki a kocsihoz.
-Most menjünk el mondjuk...
-Hová?
-Meglepi lesz!-Újra autókáztunk egy jó fél órát, és a budai várnál találtam magam. 
-Ren, ez biztos, hogy jó ötlet? Nem hiszem, hogy kint kéne ácsorognunk az esőben.
-Ne nyafogj, gyere! Nem fogsz elázni, csak akkor ha túl sokat állsz egy helyben.-Felsétáltunk a lépcsőkön. Bent hatalmas festményekkel találtam szembe magam.
-Képes voltál elhozni egy kiállításra?
-Nem tetszik? Azt hittem szeretsz rajzolni.
-De szeretek, csak nem néztem volna ki belőled.
-szerintem hagyjuk. Nézzünk körül ha már itt vagyunk!-Nem szóltam semmit, inkább csendben bámultam a képeket. Mikor újra kint álltunk a kocsi előtt az esőben csak akkor jutott eszembe, hogy ez most egy RANDI? Nem, nem...vagy mégis? De biztos nem... Valami meleg dolog ért a kezemhez. Felkaptam a fejem. Ren állt mosolyogva előttem. Egy darabig néztem, de a végén már nem állhattam szó nélkül.
-Mi van? Mit bámulsz?
-Vicces vagy, ahogy önmagaddal harcolsz belül.
-Nem is...
-De.
-De akkor sem. És ne akarj egy lánnyal veszekedni, mert nem fogsz jól kijönni belőle!
-Szerintem induljunk haza.
-Na látod, ez egy jó ötlet!-Beültünk az autóba, és száguldottunk haza. Az eső összemosta a lámpák fényét, aztán egyre nehezebbek lettek a szemhéjaim. Végül a biztonsági övre hajtva a fejem elaludtam. Álmomban azon a tályon jártam, amit délután rajzoltam. A rózsák illata bódítóan állt a levegőben, a tenger szele halkan susogott. Kiléptem a pavilonból, és a tengerpart homokos fövenyén találtam magam. Most a tenger sós szele csapta meg az arcom. Madarak repültek el felettem, hangosan csivitelve. Az álmomat egy hang mosta össze: cseng a telefonom. Mikor kinyitottam a szemem egy ismeretlen helyen találtam magam. A szobában csend volt, és rajtam kívül senki nem volt bent. Kihalásztam a zsebemből a telefont. Apu.
-szia!
-Szia Titikém! Ma este nem megyek haza időben. Kb. hajnali 5-6 körül érek haza. Otthon vagy már?
-Nem.
-akkor jó bulit, és üdvözlöm a lányokat!-Milyen lányokat? Miről beszél?-Itt vagy még?
-Persze. Jó munkát! Szia!
-Szia!-klikk. Felültem, és kimásztam a takaró alól. Körülnéztem: a fal halványsárga, a polcokon, az íróasztalon könyvek... Nyílt az ajtó, és Ren jött be.
-Jó reggelt Csipkerózsika!
-Mennyi idő van?
-10 perc múlva élyfél. 
-És hol vagyok?
-Nálam. Ez az én szobám. Ennyire ronda?
-Nem, nem. Te miért nem alszol?
-Volt még egy kis dolgom. Most akartam lefeküdni.
-Haza kéne mennem.
-De már késő van. Egyedül nem engedlek sehová.
-Akkor elkísérsz?
-JR zárta az ajtót, és a kulcs is nála van.-Erre csak a "jó kifogás"-t tudtam volna mondani.De inkább visszaültem az ágy szélére. Ren eldőlt mellettem, és lehunyta a szemét. Pár perc múlva már egyenletesen szuszogott. Ráterítettem a takarót, aztán én is eldőltem, becsuktam a szemem, és mély álomba merültem.

04. Szivecskés Május - part 1

Titi:
Reggel zuhogott az eső. Mindenhol hatalmas tócsák, az árkokból az úttestre folyik a víz. Olyan sötét van, mintha a nap nem is létezne. Az utcákon égnek a lámpák, és hideg van. Ahoz képest, hogy május végén járunk, elég gagyi az idő. Tavaly ilyenkor már régen a nyári ruhákban jártunk, hétágra sütött a nap, 35°C volt odakint. Most meg még a télikabátot hordjuk, és alig van 10°C, emellett hetek óta folyamatosan esik.
A suli csendes volt. Sehol a megszokott ricsaj, rohangálás, röhögcsélés. Úgy látszik mindenkire hat a hidegfront. Pati és Niki a szekrényeknek dőlve beszélgettek, szinte suttogva. Elraktam a holmiim, és odamentem hozzájuk.
-Szia Titi!
-Sziasztok!
-Le vagy hangolva.
-Tiszta depi vagyok. Hülye idő. Miről beszéltetek?
-Csak a szerelmi életünk...
-Halljam! Pati?
-Tegnap Baek Ho elvitt moziba, aztán sétáltunk a parkban. Utána anyu felhívott, és mennem kellett haza. Szegényen látszott a csalódás...
-Niki?
-Aron átjött, pont mikor a töri közepén voltam. Segített befejezni, utána elmagyarázta a matekot, bár amit eddig értettem már nem értem, és minden zavarosabb lett. Utána sétáltunk egyet, aztán elmentünk vacsizni. Te hogy állsz?
-Ren ma (elvileg) átjön valamikor. eddig nem ért rá. Gyakorolnia kell valamit a táncban.
-Szóval még a legelején vagytok...
-Új híreim vannak Tokióból!
-Mi? Miért nem ezzel kezdted? Hogy vannak az ikrek?
-Na, mesélj csak!
-Jó, jó lányok! Szóval jövőhét kedden 13:05-kor ér be a gépük. Ha elérik a buszokat, meg a hévet, akkor délután 4 körül itthon lesznek.
-Nem megyünk ki eléjük?
-Akkor még itt poshadunk, és szenvedünk valamelyik drága tanár vizsgáján. 
-Figyelj, legalább egy jó ok, amiért lemaradunk róla.
-Hagyjuk. Az még messze van. Mi van velük? Az osztálytársaik, fiúk...
-Imádják a sulijukat. Igaz, hogy sokszor keverik őket, de ezt már megszokták. Az osztálytársaik jó fejek, viszont a fiúkról nem mondtak semmit.
-Kár. Miért nem ezen a héten jönnek? Kihagyhatnánk vagy ezer felelést, 1-2 röpdogát, és egy halom vizsgát.
-Azt mondták, hogy még ott le akarnak vizsgázni, és utána jönnek haza. És most jön a legjobb: Voltak Koreában, és hoznak nekünk valamit.
-Mit? Mit?
-Azt nem mondták meg. Gondolom valami szuvenyírt. 
-De kár...
-Lányok, kezdődik a matek!-Beültünk a terembe. Az elején még tudtam figyelni, de aztán elmerengtem. Ren, és én. Tényleg sikerül összejönnünk? mi lesz ma tanulás után?... 
A gondolataimat Pati zavarta össze.
-Titi, Titi, Titi!-Suttogta.
-Mi van?
-A tanár...
-Titanilla, jöjjön ki, maga felel.-Értetlenül pislogtam, de felálltam, és kimentem a táblához. Elém tett egy egyenletet.-Írja fel, és oldja meg. Max 20 perce van rá.-Felvéstem a táblára a számokat, aztán bambán levezettem az egyenleteket. A tanár mondott valamit, aztán felkapta a cucmóját, és kiviharzott a teremből. Niki oldalbalökött.
-Hol a francban jársz? TITI! TITI!
-Mi van?
-Ez el van varázsolva. Hagyjuk itt?
-Ez a vak szerelem. Mindenkinek ellepi az agyát, aki valahogy belekeveredik.
-Ren itt áll az ajtóban!
-MI mi van? Hol van? Ki van itt?
-Végre visszatértél. Fogadni mernék, hogy Ren cica járt a fejedben.
-Ember! Te levezettél egy olyan egyenletet, amit még nem is vettünk.
-Azt hogy csináltam?
-Ott van a táblán!- Néztem a rengeteg számot, amit elvileg én véstem oda.
-Fogalmam sincs. Hogy csináltam?
-Néztél bambán a táblára, és körmölted a számokat.-Pati eljátszott engem. szinte gurultunk a földön a nevetéstől. Alig kaptunk levegőt.
-Fizikán elmondod mit beszéltél Esztivel és Pannival?
-Aha, de most nem kapok levegőt.
-amúgy menni kéne. Tudjátok, hogy ki fog akadni ha valaki nincs ott időben.
-És bevág egy szaktanárit, meg két 1-est.-röhögött Niki. Bevonultunk a terembe. Egész órán hülyültünk az utolsó padban. Kb az egész nap így telt. Semmire nem figyeltünk ami a tanárokhoz tartozik. Majd' megszakadtunk a nevetésben.
-Ahoz képest, hogy reggel mindenki tiszta depi volt, most jól elvagyunk.
-Aron üzeni, hogy majd menjünk el a King-be kajálni suli után.-Hogy tisztázzam: King a kedvenc pizzériánk.
-A srácok is ott lesznek?
-Nem, csak Eszti jön el Kínából.
-De ő Japánban van.  
-Pont ez az.
-Akkor Ren is ott lesz...
-Nem, ő elutazott Mongóliába nehogy velünk kelljen ebédelnie.
-Pati olyan gonosz vagy!
-Hagyd békén a kis hercegnőt. Had álmodozzon. Még úgy is kicsi ehhez. 
-Kicsi?! 7 hónappal idősebb vagyok nálad.
-Jaj, katasztrófa. Most már elmondod?
-Mit?
-Amit az ikrekkel beszéltél. Egész nap nem volt rá időd, mert hülyülnünk kellett.
Ja, persze. Szóval felhívtak tegnap suli után.
-Nem este beszéltetek?
-Persze, majd éjfél után hülyítem őket.
-Ja, az időzónák.
-Föci, Niki, föci!
-Jól van már! Folytasd!
-Elmondták mi volt velük tegnap. Azt mondtam, hogy Eszti kórházba került? Tegnap engedték haza, de még be van kötve a keze.
-Nem mondtad. Mi történt?
-Elvileg kosaraztak tesin, és valahogy úgy esett a kezére, hogy eltört az orsócsontja. A könyökétől a csuklójáig be van kötve.
-Juj, szegény. De már jól van ugye?
-Nem Pati, viccből engedték ki a kórházból.
-Akkor nem kell aggódni. Nagyon fájt neki?
-Szerinted? Eltört egy csontja. Kipróbáljuk mennyire fáj? Melyik kezed törjem el?
-Neee! Titi engedj el!-Közben odaértünk a Kinghez. Elengedtem Pati kezét, amire már majdnem rávágtam a képzeletbeli baltával. Bent Rennel futottunk össze.
-Á, itt vagytok! Gyertek, a többiek fent várnak az emeleten.
-Neked is szia!-Pati, Niki már el is tűnt a lépcsőfordulóban.
-Kisasszony...-Ren intett, hogy menjek fel.
-Mi van? Visszamentünk az időben?
-Ne rontsd el a játékomat!-Csináltam egy szemforgatást, és felbattyogtunk a lépcsőkön. Beültünk a kanapéra, Ren szorosan mellettem. Az ebéd alatt halkan beszélgettünk. Utána Min Hyun, és JR hazament, Baek Ho Patit, Aron Nikit, Ren pedig engem kísért haza.
-Bemutathatunk majd titeket a barátnőinknek?
-Rendes csajok?
-Eszti, és Panni? Most viccelsz? Mindent ami Korea, vagy japán imádnak. (Tavaly úgysem volt megtartva a szülinapi bulijuk...)
-Miért nem?
-Tokióban tanulnak, és pont nem tudtak hazajönni. Viszont most 2 hét múlva kedden jönnek.
-Akkor lesz a koncertünk. tényleg, ti is eljöttök?
-Most viccelsz? Egész életemben NU'EST koncertre akartam menni. Szülinapomra is azt kértem, csak apu nem volt hajlandó elfuvarozni Los Angelesbe. 
-Miért? Hiszen itt van a szomszédban.
-Jaj én hülye! Biztos csak a szomszédainknak álcáztátok magatokat, és biztos azt hallottam pár napja délután, hogy próbáltok.
-Biztos, még maszkot is vettünk nehogy felismerj.
-Tudtam én!-Megálltunk a ház előtt.
-Mit szólnál ha...
-Mihez?
-Ha este találkoznánk... Most interjúm lesz, de este ráérek. Na?
-Öööm... Persze. Hol legyek, és mikor?
-Majd jövök érted olyan fél 9 körül.
-Rendben...-Adott a homlokomra egy puszit, és elment. Bent háttal lecsúsztam az ajtón. Most tuti szivecske alakú a szemem, és a fejem körül is azok forognak. Én, és Ren randizunk... Olyan boldog vagyok, vagy leszek, de most is... Na mindegy, a lényeg hogy most vagyok boldog. Felmentem a szobámba, és hanyatt vágtam magam az ágyon, és álmodoztam...

03. Niki hercege

Niki:
Mikor lesz már a nyáriszünet? Elegem van a suliból, meg a tanárokból. A tanulásról nem is beszélve. Mostanában másról sem szólnak a hétköznapok. Ezen a héten 6 vizsgát írtunk, és jövő hétre is van még vagy 3. Soha nem tudok végezni semmivel. Éjfélig tanulok, másnap suli, aztán kézilabda edzés, és megint tanulás. Aludni sem tudok nyugodtan, és csodálkoznak ha fáradt a gyerek.
Suliban:
-Hogy sikerült a vizsga?
-Hát, ööö...
-Szóval nem a legfényesebb igaz? 2 hónap, és végre szünet.-Pati jött oda hozzánk a szekrényekhez.
-Sziasztok!
-Hali Pati! Mesélj, mi van?
-Mivel mi van?
-Veled és Baek Hoval. Azt hiszed nem tudjuk?!
-Nyugi Niki! Tegnap együtt vacsiztunk. Semmi több. A hét többi napján tanultam. Holnap már szombat, végre...
-Ma mit csinálsz?
-Tanulok.
-És?
-Mi és Titi? Nem megyek sehová. Anya otthon lesz, és nem akarom hogy bármit megtudjon.
-Jó, nem kell megenni!-Csengő. Egy újabb szenvedés kezdete: Fizika óra. Kár, hogy nem hoztam el otthonról a kedvenc kispárnámat. De hát más nincs akkor a pad is jó. Bár kicsit kemény. Valami rémlik óra elejéről, aztán kiesett. A következő kép az volt, hogy Titi rázza a vállam.
-Mi van?
-Te komolyan bárhol tudsz aludni. Gyere, már csak egy kémia van.
-És pucolunk haza. VÉGRE!-Bár a kémia = az unalom legfelső foka, vagyis a legunalmasabbnál is unalmasabb unalmak összesítve. Az unalom minden fokának összefoglalása egy szó: kémia. De nem ragozom tovább. Beültünk a terembe. A tanár magyaráz. Az óra az elfáradt, leglassabb csigánál is lassabban megy. Ez a 45 perc egy emberöltőnek tűnik. Már csak 2 perc. Már csak 1. És végre valahára a világrengető CSENGŐSZÓ. Az osztály felpattant (pedig eddig mindenki a reumás csigaként létezett), és rohantunk ki a teremből. Drága tanár úr csak bámult utánunk.
-Végre vége a napnak!
-Leéltem az életem felét.
-És még össze sem jöttetek Baek Hoval.
-Niki!
-Nyugi Pati. Csak féltékeny, mivel Aron nem hívta el magával sehová.
-Ez nem igaz!
-Nos?
-Ma is megígérte, hogy suli után átjön.
-Sok sikert!-Drágaságos barátnőim elindultak a folyosón.
-Most mi van?
-Ne kérdezz, inkább siess haza!
-Kössz Pati!-Az általában 15 perces utat most 6 perc alatt tettem meg. Anya, apa dolgozik, így kong a ház, és végre van egy kis nyugim. Ebédeltem, és leültem tanulni. 5 perc alatt meguntam az egészet, és a telefonomon játszottam. Kis idő múlva megszólalt a csengő. Rohantam az ajtóhoz. Aron állt az utcaajtóban.
-Nem zavarok?
-Egyedül vagyok. Gyere! Ja persze. (Tiszta hülye vagyok, nem tud átrepülni az utcaajtó felett.)- Kimentem a kis benti nyuszis mamuszomban a kapuhoz. Aron vigyorogva nézett végig rajtam.
-Bálba készülsz, vagy pizsipartira?
-Jó vicc. Bejössz, vagy sem? 
-Hülye kérdés.-Visszazártam a kaput, és felmentünk a szobámba. Aron elismerően nézte végig.
-Látom nagy fan vagy.-Meglátta a nyitott tankönyveimet.-Tanulunk kisasszony?
-Töri. De már végeztem. És nem vagyok kisasszony!
-Cicamica benne vagy egy moziban?
-Nem lehetnék simán Niki?
-Nem. Mozi?
-Benne vagyok.
-Nyálas- Szerelmes?
-Biztos?
-Teljesen, ahogy itt állok.
-Akkor kössz, de most nem.-Leültem az ágy szélére, és a kezemmel babráltam.
-Meglepi film?
-Neee!
-Tudom hogy csak a horrort szereted.
-Akkor miért szivatsz?
-Mert jólesik. Na gyere!-A film brutálisabb részeinél Aronba kapaszkodtam. Legalább 70l művért használtak el a forgatáson, és valami nagyon jó sminkesük lehetett. Remegő térdekkel jöttem ki a moziból. Aron (milyen kedves, aranyos, és együttérző pasi) csak röhögött rajtam, majd a kocsinál kicsit együttérzőbb fejjel megkérdezte:
-Jól vagy?
-Szerinted?
-Na, gyere ide!-Közelebb lépett hozzám, és szorosan átölelt. Én csak álltam, mint egy rongybaba. Mire átöleltem volna eltolt magától.
-Most már jobb?
-Talán.
-Az jó.
-Most mit akarsz csinálni?
-Kalandpark?
-Most inkább ne.
-Meglepi?
-Hát...
-Okés, akkor elmegyünk vacsizni.-Belülről a sikítás fojtogatott, de valahogy elnyomtam, és csak mosolyogtam. egy gyönyörű étterembe vitt. Gyertyafényben úszó asztalok, halk zene, virágok... Hercegnőnek éreztem magam. Aron mellett minden valahogy szebb. Mint egy álom, ami most válik valóra. vacsora után sétáltunk egy kicsit a Dunaparton, aztán Aron hazahozott.
-Megjöttünk. Holnap ráérsz?
-Edzésem lesz 6-ig, utána tanulnom kell.
-Ja...-Lehajtotta a buksiját. Kicsit gondolkodtam, hogy megtegyem-e, végül is... Szorosan átöleltem, és egy forró puszit nyomtam az arcára. Nagy boci-szemekkel nézett rám.
-Ezt miért kaptam?
-Köszönetképp.
-Miért? Mit csináltam?
-Ne játszd a hülyét!
-Nem játszom.
-Akkor gondolkodj!
-Fogalmam sincs.
-Az nem baj. Ne törd rajta a buksidat, mert meg fog fájdulni.
-Milyen kedves, és törődő...
-Én mindig az vagyok.
-Na persze! Én meg Kína hercege.
-Veszekedni akarsz? Mert úgy is én nyernék.
-Nem.
-Na azért. Kezdek fázni. Nem jössz be?
-A srácok várnak otthon, és holnap interjúm lesz. Sajna mennem kell.
-Akkor szia, és jó éjt!
-Neked is, szia!-Megvárta, míg eltűnök az ajtóban, aztán elhajtott.
-Szia anya!
-Hali kicsim! Milyen napod volt?
-Átlagos...-Ha mást mondok neki (mint általában minden szülő) rögtön kérdezősködni kezd, és addig nem enged el, míg nem tud mindent. Kimentem hozzá a konyhába, és próbáltam olyan fejet vágni, mintha ma nem is történt volna semmi.
-Fáradt lehetsz. Ma egész napos voltál. Feküdj le!
-Köszi Niki, de még el kell mosogatnom.
-Hagyd, majd megcsinálom!
-Milyen jó, hogy ilyen kedves és segítőkész nagylányom van. -Egy puszit nyomott a homlokomra, és elment. Gyorsan elmosogattam, aztán rohantam fel a szobámba. Lezuhanyoztam, és egy óra múlva már az igazak álmát aludtam. A jövőről, és Aronról, de hogy őszinte legyek inkább róla álmodtam. Ez a nap mesébe illően szép volt.

02. Péntek

Pati:
Reggel a szobát elöntötte a koranyári napfény. A madarak odakint vidáman csicseregtek. Kikecmeregtem a takaró alól. Fájt a fejem, mivel keveset aludtam. Gyorsan összeszedtem magam, bedobtam a reggelit, felkaptam a táskát, bezártam a házat, és rohanás a suliba. Az első óra matek. Drága tanárúr feleltet. Volt annyi mázlim, hogy kifogjam. 45 percig szenvedtem. Csak a megszokott idő. A következő órák az unalom legfelső fokai: idegesítő fizika, kémia, technika. alig hittem el, hogy a 10. óráról kicsengettek. Titivel, és Nikivel megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kajáldába. Lecsüccsentünk, és már hozták is a szokásos rendelést. Mikor mindent megettünk csengett az ajtó, és 5 ismerős srác jött be. Hatalmas vigyorral álltak meg előttünk.
-Heló! Leülhetünk?-A csajok tátott szájjal bámultak, így nekem kellett válaszolnom, bár a torkomban egy gombóc kezdett nőni.
-Persze...Gyertek!-Ezt a két szót is alig bírtam kinyögni. Kicsit odébb csúsztunk, hogy leülhessenek. A csöndet JR törte meg. Ezután felszabadult beszélgetés következett. Már nem tudom hogy, de mire észbekaptam a házunk előtt álltunk, a többiek sehol.
-Megjöttünk. Este akkor ott leszel?
-Mi? Hol?
-A parkban, 8 körül. Nem olvastad a cetlit?
-Ja, persze, persze...
-Jól vagy?
-Aha.-Hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni? Jól vagyok, de akkor is! Alig kapok levegőt. Ez most komolyan elhív egy randira?
-Ébren vagyok egyeltalán?
-Mi? Mi?
-Csak magamban beszéltem.-Elindultam felfelé a lépcsőn. Baek ho csak állt a kapuban.
-Este eljössz?-Bólintottam, és bementem a házba. Alig csuktam be az ajtót, rohantam fel az emeletre. Baek Ho már elindult. Megvártam míg kikanyarodik a sarkon, aztán sikítozni kezdtem. Anyuék már rég kiraktak volna itthonról, ha minden randim előtt ezt csinálnám. A szerencsétlen szomszéd kutya őrült vonyításban tört ki. Persze csak akkor hallottam, mikor levegőt vettem.
***
Olyan lassan jött az este. A 8 óra még lassabban. Már fél 6-kor készen voltam. A hajam egy műalkotás, a ruhám (próbáltam nem túlzásba vinni) egy gyönyörűség... Soha nem lesz 8. Miért ilyen lassan telik az idő? Mikor az ember nagyon vár valamit mindig egy életnek tűnik. Akár a fizikáról a kicsengő. Bezzeg a rajz mindig gyorsan eltelik...
Rákönyököltem a korlátra, és bámultam a messzeséget. Sokfelé jártak a gondolataim, de szinte mindig a "mi lesz 8 után?" kérdésre kerestem a választ. A szemem az órára tévedt. 7:25. Berohantam az erkélyről, felkaptam a táskát, és már zártam is az ajtót. Nem késhetek el, nem késhetek el... Basszus! Pont most kell a lámpának is pirosra váltania! Gyűlölöm a jelzőlámpákat. Mire a parkba értem, már a lámpákat kapcsolták. Az egyik pad tetején ott ült a nagy Ő. Fejhalgatóval a fején, fekete dzsekiben, és egy kék farmerben. Odaosontam mögé, és a vállára tettem a kezem. Összerezzen, és hátranézett.
-Á, szia! Kicsit késtél!-Nézett az órára.
-A 8 körül az fél 8, és fél 9 között van. Szerintem még időben vagyok.
-Aha.
-Mit találtál ki?
-Majd meglátod!-Rejtéjes arckifejezéssel elindult előttem. Megvontam a vállam, és csendben követtem. Kimentünk a parkból. Baek Ho megállt egy fekete autó mellett. Illedelmesen kinyitotta az ajtót, és megvárta míg beszállok, majd ő is elfoglalta a helyét.
-Most hová viszel?
-Budapesten a kedvenc helyemre.-Budán a várnál lyukadtunk ki. Baek Ho befogta a szemem, és 5 percig vezetett a kőkockás úton. Elengedett, és mellémlépett.
-Nézz körbe!-A parlament, és a hidak fényei visszatükröződtek a Dunában. Az ablakok, és az utcák is fényben úsztak. Rákönyököltem a korlátra, és néztem a fényeket.
-Látom tetszik.
-Ez gyönyörű. Köszönöm, hogy elhoztál ide.
-Semmi.-Kicsit közelebb lépett hozzám. A keze megtalálta az enyémet. Hirtelen elkapott, és szorosan magához ölelt. A szívem a torkomban dobogott.
-Pati...-Felnéztem rá. Ajkaink egy vonalban voltak. Baek Ho kicsit lejjebbhajolt. Lehunytam a szemem. Már éreztem meleg leheletét, mikor megszólalt a mobilja. SMS. Kicsit odébblépett, és szomorúan nézett rám.
-Bocsi, de mennünk kell.-Visszasétáltunk az autóhoz. Az út csendben telt. Baek Ho megállt a házunk előtt. 
-Sajnálom Pati!-Megvártam míg kikanyarodik a főútra. Bevágtam magam a szobámba. MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?! Ez a baj a civilizált világgal. Mindenki pont akkor keres, mikor már majdnem teljesül egy álmom. Várjunk csak... Ez most komolyan egy randi volt?
Még mindig csak álmodok Biztos egy álom volt... De gyönyörű álom.

01. Baljós nap

Pati:
Az eső hidegen mosta az arcom. hazafelé sétáltam a sötét utcán. Az utca egyre sötétebb, és félelmetesebb lett. Összébb húztam a kabátom, és erősen szorítottam a táskám szíját. Lépteket hallottam magam mögött. Hátrafordultam, de senkit nem láttam. Újra elindultam. A lépések egyre közeledtek. Futni kezdtem, de az a valaki tartotta a tempót. Megragadta a kapucnim, és a falhoz vágott. Vállam az omladozó épülethez szorította. Fekete maszk volt rajta, így semmit nem láthattam az arcából. Egy kés villant meg a kezében. Összeszorítottam a fogam, és megpróbáltam kitépni magam a kezéből, de túl erősen szorított. A tőrt egyre közelebb emelte a szívemhez. Már láttam a saját halálomat, mikor valaki hátulról fejbeütötte. Meggyengült a szorítása. Az ember elterült a földön. A falból mögöttem elkezdtek potyogni a téglák. A megmentőm megfogta a karom, és gyorsan elhúzott az omladozó épület alól. Egy kődarab mégis a fejemre esett. Elvesztettem az egyensúlyom, és összeestem. Minden elsötétült.

Valami keményen van a fejem. Kinyitottam a szemem. Körülöttem tégla, és faldarabok mindenhol. Egy fiú feküdt mellettem. Feje mellet vértócsa. Előkaptam a mobilom, és hívtam a mentőket. A karomba hatalmas fájdalom nyilalt. A fejem elkezdett zúgni, és egyre nehezebb lett. A mobil kicsúszott a kezemből, és a földre estem. Nagy szirénázás, és minden elhalkult.

Túl csend van. Egy kórházi szobában voltam. A karomon hatalmas kötés. Egy nővérke jött be a terembe.
-Jobban érzi magát kisasszony?
-Egy kicsit. Már nem zúg a fejem.
-Remek. A barátja a 125-ös szobában van.-Miről beszél? Kinek a barátja? bevillant egy kép: Az a fiú leütötte az idiótát. Aztán a vértócsa a feje mellett... Úr Isten! Meghalt?! A nővérke ki akart menni, de visszahívtam.
-És a fiú hogy van?
-Már felébredt. Maga is felkelhet, csak a kezére vigyázzon!
-És merre van a 125-ös szoba?
-2. emelet, folyosó végén balra.-A nővérke elment. Megvártam amíg eltűnik a sarkon, aztán rohanni kezdtem végig az emeleten. Fél óra volt, mire megtaláltam a lépcsőt. Még egy óra, amíg megtaláltam a 125-ös termet. Nagy levegő, és kinyitottam az ajtót. A fiú egyedül volt a hatalmas teremben. Odasétáltam hozzá. Felém fordult. A levegő megakadt a torkomban. Lehetetle. Nem, biztos csak álmodok.
-Jól érzed magad? Fal fehér az arcod.-Én csak álltam, és bámultam rá. Felült, és az arcomat fürkészte. Kicsit elgondolkodott, majd végül megkérdezte:
-Mi bajod van? Hol a fenében jársz?
-Én, én jól vagyok. Csak...-megint elakadtam.
-Mi van, nem láttál még embert?
-Baek Ho...
-Honnan tudod a nevem? Nem emlékszem, hogy mondtam volna. És hogy hívnak?
-Pati vagyok. És azt hiszed, hogy itt, Magyarországon nincsenek rajongóitok?-Akadtam ki.
-Mi van? azért vagy lefagyva, mert te is Nu'est fan vagy?
-Ez nem vicces!-Nem nevetett, de látszott rajta, hogy belül a röhögőgörcs folytogatja.
-De igen az. Nem láttam még ilyen fant.
-Haha. Nem fáj semmid?-Rám emelte nagy szemeit.
-Figyelj kiscica! csak egy kis agyrázkódásom volt, meg pár liter vért vesztettem, azonkívül eltört a kezem. Ezeken túl semmi. Te hogy vagy?
-Hozzád képest jól.
-Csak egy hetes kómában voltunk, de hála neked még mindketten élünk.
-Miért, mit csináltam?
-Te hívtad a mentőket nem?
-Fogalmam sincs. De hogy kerültél Budapestre, és hogy találtál meg?
-Kerestem a srácokat, eltévedtem, és megláttalak téged, ahogy az az alak folytogat.
-Köszönöm.
-Mit? Nem tettem semmit.
-Hogy megmentettél, te...
-Nem beszélünk csúnyán!-Nyílt az ajtó, és 4 srác jött be, meg egy ápoló.
-Kisasszony, a szobájában várják.
-Persze, megyek.-Mentem volna ki, de valaki visszahúzott. Egy cetlit nyomott a tenyerembe, majd kitolt az ajtón. Milyen kedves... a cetlit ösztönösen zsebrevágtam, és mire feleszméltem, már vagy 200 lépcsőn lementem. a folyosón Titi, és Niki jött szembe.
-PATTI!!!!-Mind a ketten nekifutásból a nyakamba ugrottak. Visszahúztak a szobába, és elejétől a végéig mindent kikérdeztek. Amikor megtudták, hogy találkoztam Baek Hoval, meg a többiekkel majdnem megsüketültem a sikításuktól. A nővérke haza is engedett, hogy ne kapjanak a többiek is szívinfartust. Hazafelé megint végigrágtuk a történetet. Apa, és anya külföldön dolgoznak, így senki nem volt otthon.
***
Este a zsebemben egy cetlit találtam. Fogalmam sincs, hogy kerülhetett oda. Egy kis fehér fecni, összehajtogatva. A papíron egy telefonszám, egy cím, egy e-mail cím volt. Alatta egy üzenet: "Péntek este gyere ki a parkba 8 óra körül! Baek Ho" Akkorát sikítottam örömömben, hogy a szomszéd kutya elkezdett ugatni. Odarohantam a naptárhoz. Péntek, péntek... Te jó Ég! Holnap randizok Baek hoval?! Nem, ez nem egy randi lesz, biztos csak... Eldőltem az ágyamon. nem randi, csak egy sima találka. semmi több.
Egész éjjel azon törtem a fejem, vajon mi lesz holnap. Hajnali 4 körül aludtam el, de még akkor is állandóan forgolódtam.

Bemutatkozás

Heló mindenkinek! ByulWoo vagyok.
Nekem ez az első blogom, szóval fogalmam sincs milyenre sikerül. Remélem jó lesz, és aki olvassa annak tetszik majd. Lehet, hogy lesz benne pár pszihopata rész... Hát sajnálom, én ilyen vagyok.
Nem tudom milyen rendszerességgel lesznek új részek, mivel ez a szüleimtől is függ.
A főszereplők a barátnőim, én, és persze a k-popos Nu'est. A történetet kitaláltam, és a mellékszereplők sem léteznek a valóságban. Ha mégis lenne összefüggés a valóság, és a történetem között, az a véletlen műve.
És ne lepődj meg, ha az egyik barátnőmből színésznőt, a másikból meg artistát, vagy éppen titkosügynököt faragok. Viszont vámpírokat nem tervezek bele.

Ja, és egy utolsó tipp: Ha már most nem tetszik ne is olvasd tovább!