33. Szilveszter

 Panni:
A karácsony a legjobb hangulatban telt. Sokat nevettünk, meg hülyültünk, és az ajándékoknak mindenki nagyon nagyon örült. Kicsit elszakadtunk tőlük, mert ha már itt vagyunk leutaztunk a nagyszüleinkhez, ahol anyuék is karácsonyoztak. Ugyan nehezen engedtek el, de sikerült visszaérnünk időben a reptérre. A lányok kikönyörögték otthon apucinál meg anyucinál, hogy had szilveszterezzenek Szöulban. Egy nagyobb nyavajgás, hiszti, meg a "17 éves múltam! Tudok magamra vigyázni, meg amúgy is ott a barátom" szöveggel végül sikerült. Mikor megérkeztünk a házukba mindenki felment a szobájába. Mikor mindenhol csend lett Aron kopogott be hozzánk, és lehívott "kis gyűlésre". Már mindenki ott volt.
-A szilveszteri parti helye már megvan.
-Ott koncertezünk is, nem?
-Aha.-Bólogatott Baek Ho.-Szóval nem ezért hívtuk össze ezt az egészet.
-Kitalálom!-Szólt közbe Niki.-Nem bírsz elnézni valakik szenvedését.
-Szóval a kis herceg Min Hyununk, és a kis hercegnőnkről lenne szó.
-És?-Néztem körbe mindenkin.-Nem tudjátok őket összehozni.
-Ezt miből gondolod?
-Az ilyeneket nem szabad sürgetni. Majd jönnek a dolgok maguktól.
-Aha. És nézzük ahogy Eszti berág valamin, Min Hyun meg bénázik?
-Oké, ez...-Húztam el a szám.-Egyszer csak eljutnak odáig.
-És addig? 
-Addig meg... mit tudom én?! Ti vagytok a leghülyébb összeállítás, már bocsánat, tuti kitaláltok valamit, ami eltereli róluk a figyelmet. Ha ez nekik jó, akkor legyen így. Az érzések meg csak jönnek, és majd egyszer sikerül közelebb kerülniük egymáshoz.
-Panni, ezt úgy montad, mintha átélted volna.-Nevetett fel JR, és nyomott az arcomra egy puszit.
-Hé, tényleg átéltem. És a végén meg itt vagyunk.-Súgtam a fülébe. Ő nevetett aztán amikor Baek Ho felállt mindenki ráfigyelt.
-Szóval akkor a terv a következő....

 Eszti:
-Lányok mire jó ez? Csak egy szilveszteri buli, nem egy bál!-Próbáltam leszedni magamról Pati kezét.
-Ez nem egy szilveszteri buli, hanem A szilveszteri buli.
-És mi ez a nagy felhajtás? Nem akarok én lenni a bálkirálynő, és az volt megbeszélve, hogy ugyan olyan lesz a ruhánk Pannival.-Niki bezárta a terem ajtaját, aztán a kulcsot eltette. Aztán Titi elvette a kabátomat, meg a pulcsimat. Pati egy ruhadarabot tartott felém.Kék, és nagyon nem tetszik.

Eszti

-Ez túl kivágott, és nagyon rövid. És nem tetszik.-Tettem hozzá. Pati visszatette a ruhák közé aztán tovább mutogatott. Volt ott kék, zöld, piros, sárga...
-Oké, kezd elegem lenni.-Felmutatott egy drapp rózsás rucit. Nem túl kirívó, de mégsem annyira feltűnő.
-Ezt elviselem.-Mutattam a ruhadarabra.
-Na végre valami!-Ujjongott és morgott egyben Pati, aztán beküldött egy fülkébe, hogy öltözzek át. Mikor háromszor megnéztem magam a tükörben, és megállapítottam, hogy ez nagyon nagyon rövid ruha Pati elhúzott onnan, és leültetett egy székbe. asszem a hajamat akarta megcsinálni.
-Ne nyúlj hozzá!-Fogtam össze a tincseimet.
-Eszti kérlek! Ha veled végeztem, akkor még a lányoknak is segítenem kell. Ígérem, nem rontom el.-Sóhajtott. Vagy fél órán keresztül birizgálta a hajam, aztán meg telekente a képem vakolattal. Hiába nyafogtam neki, hogy elég a spirál, meg a szájfény nem engedett. Aztán a legvégén a lábamra húzott egy igen kényelmetlen cipőt. Világos barna, tűsarkú, ááá! Utálom az ilyen cipőket.
-Ki fog törni a bokám!-Kezdtem el nyafogni.
Pati nem hagyta magát, és kihúzta alólam a széket. Na, és akkorát taknyoltam majdnem! De szerencsére megtaláltam az egyensúlyom.-Megőrültél?!-Fordultam hátra.-Én nem akarok így menni sehová!-Néztem végig magam a tükörben.
-Pedig így mész!
-De...
-Két kemény perc alatt nem készülsz el újra!-Nevetett ki. Megadtam magam. Mikor a többiek is elkészültek (bezzeg ők nem ilyen mini izében, meg olyan cipőben, amiben kitörik a bokájuk) lementünk a buliba. A koncert már elkezdődött mikor bementünk, mert addig szenvedtem a cipőben míg vagy 15 percet késtünk. Hát ja. Menni is alig lehet benne, rohadtul fáj a bokám, és Pati nem engedi, hogy levegyem. Most már nagyon megértem magam, hogy miért nem állandóan ilyen cipőkben járok. Panni bezzeg pont ezeket imádja... Na mindegy. Szóval betolakodtunk az első sorba. A fiúk épp a Sandy-t énekelték. Mindenki tombolt, viszont fura volt, mert sok ismerős arcot láttam. 
-Ezek mind énekesek?-Nézett körbe Niki.
-Ja, idolbuli.-Nevetett Titi. Aztán elhallgatott a zene. A lámpákat lekapcsolták, és hirtelen a szemünkbe világított egy reflektor. Mikor újra láttam (és nem csak lila foltokat) észrevettem, hogy mindenki minket figyel. A srácok hirtelen megjelentek közöttünk, és egy-egy poharat nyomtak a kezünkbe. Aztán valahonnan mindenki előszedett egy poharat, és a pezsgők is előkerültek. Miután végigkoccintottunk a fél társasággal (vagy 80-al biztos) ittunk, és közben a fiúk megint rákezdték. Fura volt hallani, ahogy mellettünk énekelnek, pohárral a kezükben. Táncolni már nem is próbáltak, mert kilötyögött volna az ital, meg mindenkit fellöknek. Mikor vége lett a számnak a nagy éljenzés közepette hirtelen eltűntek. Egyszer még mellettünk álltak, utána meg elnyelte őket a bulizó tömeg. Kezdtem szédülni, és kényelmetlen volt a poharat szorongatva táncolni, úgyhogy állandóan elnézéseket kérve megkerestem az asztalokat, és letettem a poharat. A fények a színpadra világítottak, és egy lánybanda kezdett énekelni. Az emberek a színpad köré gyűltek, így az asztaloknál, ahol én voltam már alig maradt valaki. Egyszer csak Panni bukkant fel valahonnan. 
-Cuki a ruhád!-Nézett végig rajtam. Aztán megállapodott a cipőmön.
-Pati adta rám, és nem engedi, hogy levegyem.
-Szííívás!-Nevetett. Meglöktem a vállát, és inkább tereltem a témát.
-A srácok hol vannak?
-Készítik a herceget. Hupsz!-Kapta a szája elé a kezét.
-Milyen herceg? Mi van?-Néztem rá értetlenül.
-Ja, semmi. Miért nem jössz?-Mutatott a színpad felé.
-Kicsit rosszul érzem magam. Nincs levegő. Kimegyek egy picit.
-Oké!-nézett vissza, mert közben elindult.
-Jó szórakozást!-intettem utána. Mikor elnyelte a tömeg kifelé vettem az irányt. Nyamvadt cipő! Ha ezt az estét kibírom annak a fejéhez vágom, aki ezt adta rám (Reszkess Pati!!). Mikor végre kiértem az erkélyre (vagy 10 perc botladozás után) teleszívtam a tüdőm friss, téli levegővel. Jól esett. Nagyon. Odatipegtem a korláthoz, és rákönyökölve néztem Szöul utcáit, meg a hidakat. Olyan szép... A hó szállingózni kezdett, én meg élveztem, ahogy a hideg csillámok elolvadnak a vállamon.
-Nem fázol?-Hallottam az ismerős hangot magam mögül. Mikor megfordultam szembe találtam magam Min Hyunnal.-Egy ilyen ruhában meg kéne fagynod idekint.
-Csak a hó esik.
-Meg mínuszok vannak.-Nevette el magát.-Amúgy miért vagy kint?
-Rossz a levegő, és kicsit rosszul éreztem magam bent.-Fordultam vissza Szöul látképe felé.-Meg valamiért látni akartam ezt...
-Ez a kedvenc hotelem. Innen olyan szép a kilátás.
-Nem tudod miért kellett felvennem ezt a hacukát? És Panni említett valami herceget is...-Néztem az egyre sűrűsödő hóesésbe. Min Hyun kérdően nézett a szemembe.
-Nekem meg valami hercegnőről meséltek, akit Pati öltöztet.
-MI?-Kerekedett el a szemem..Oké, akkor most először is mit akarnak?
-Talán azt, hogy összejöjjön a hercegnő és a herceg?-Lépett közelebb hozzám.
-És? Gondolom én vagyok a hercegnő...te meg a herceg...?
-Ja, én is valahogy így képzeltem el.-Biccentett.
-Oki, akkor nem.
-Mit nem?-Bámult rám értetlenül.
-Lehet, hogy sokat szenvedtek ennek a bulinak az összehozásával, de olyan jó érzés lesz szívatni őket! Gondolom azt várják, hogy mikor ölelsz át, vagy mittom'én. 
-Ez azt jelenti...-Elfordította az arcát, és nyelt egy nagyot.-Hogy nekem...nincs esélyem egy ilyen...lánynál?
-Ezt honnan veszed? Akár így gondolod, akár nem, még lehet ebből valami. Amit persze nem ők fognak szervezni.-Néztem rá nevetve.-Jaj, ne lógasd a buksidat! Inkább keressük meg a többieket. Mindjárt éjfél.-A szemembe nézett, és villantott egy cuki mosolyt. 
-És? Kivel kezdjük?
-Baek Ho lesz a legegyszerűbb.
-He?
-Szerinted hol van, ha nem a kajás asztaloknál?-Nevettem el magam. 
-Hát, meglátjuk. Hölgyem...-Nyitotta ki az ajtót. Vigyorogva bementünk a partira. És igazam lett!! Baek Ho egy megpakolt tányérról evett, és közben magyarázott valamit az U-Kisses AJnak. Valamivel odébb Pati, Niki és Titi beszélgetett Lizzyvel és Nanával (az Orange Caramelből). JR és Panni a DJ pult mellett álltak (JR kikönyörögte magának a DJ szerepét). Ren és Aron a színpad mellett a Girl's Generationos lányokkal dumáltak. Mire sikerült összeszednünk mindenkit már csak 5 perc volt éjfélig. A fiúk felmentek a színpadra, és minket is felrángattak (magamtól tuti, hogy nem mentem volna fel, de Aron és Ren nem engedtek el). És még mikrofont is kaptunk.
-Elfelejtettem mondani, hogy kissé lámpalázas vagyok.-Súgtam oda Min Hyunnak. Erre kiröhögött.
-Mindenki itt van? És mindenki figyel?-Emelte a szájához Aron a mikrofont. Mivel senki nem szólalt meg folytatta.-Már csak 3 perc van hátra, és kezdődik az új év. 
-És vége a réginek.-Jegyezte meg Baek Ho. Talán volt pia is az asztalokon? A megjegyzésre persze röhögés volt a válasz. 
-Egyébként nagyon köszönjük, hogy el tudtatok jönni.-kapcsolódott be Ren a beszélgetésbe.-És had mutassuk be a lányokat is, ha már itt vagyunk. Titi kérlek...-Titi Ren mellé lépett.-Nana és Lizzy már ismernek, és nagyon örülök, hogy itt vagy.-Mosolygott kedvesen a barátnőkére.
-Nikoletta Kwalk.-Vigyorgott Nikire Aron.
-Hé! Csak Niki.-Nézett mérgesen Aronra (dehogy volt dühös! Bár Aron hátrálni kezdett...)-Még nem vettem fel a neved.-Suttogta oda neki. Aron azonnal visszalépett mellé.
-Patti.-Vigyorgott Baek Ho, mint egy vadalma. Milyen hosszú bemutatás. Talán kicsit többet is érdemelt volna, hszen már nyár eleje óta imádják egymást :).
-Panni, és még mielőtt megkérdezné valaki, mindenkinek rendben van a szeme, tényleg kettő van belőle.-Vette át a szót JR.
-Ja, csak az egyik Eszti.-Vágott közbe Min Hyun.-Várj, most melyik melyik?-JR is teljesen hátrafordult. Ja, igen. Ez a buli mindig benne van a pakliban. Jöhetett az egymásra mutogatás, meg a végén egy frappáns kérdés, és meg is oldódott a rejtély.
-Na végre.-Sóhajtott Aron, mikor sikerült megkülönböztetni minket.-És indulhat a visszaszámlálás! Ren vezeti!
-50, 49, 48, 47...
-Ja, addig a pezsgőkkel kezdjetek valamit!-Jutott eszébe még Baek Honak az utolsó dolog.
-36, 35, 34, 33...-20-tól lefelé már mindenki kántálta visszafelé a számokat.-10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, ZÉRÓ!-Ordított a tömeggel Ren. A poharak összekoccantak, mindenki megölelte a másikat, meg puszi, aztán tomboltunk a zenére.

-Nem nézzük meg a tüzijátékot?-Ordította túl a hangzavart Min  Hyun. Bólintottam, hogy oké. Megragadta a csuklóm, és a táncikáló/tomboló/őrjöngő emberek/csoportok/párok mellett vagy között kimentünk az erkélyre. És megcsapott a hideg, tiszta levegő. Beleborzongtam, ahogy a hópihék hozzáértek a vállamhoz. Hideg, nedves...
-Lemaradtunk róla vajon?

-Még nem hiszem.-Vontam meg a vállam.-Egész éjjel lőni fognak nem?-Min Hyun mosolyogva lépett a korláthoz. Mivel még mindig szorította a csuklómat engem is húzott magával. És akkor leesett az állam. Szöult felett hatalmas tüzijátékok durrantak, és szines fénnyel töltöttek be mindent.-Ez gyönyörű...-Suttogtam még mindig leesett állal.
-Egy ilyen gyönyörű lánynak, mint te kijár ez a látvány.-Mosolyodott el. MI VAN? Átölelte a vállam, és magához húzott. Oké, ez kicsit sokk...  Lejjebb hajolt, és lehunyta a szemét. Egy nagy tüzijáték robbant szét felettünk, és valaki sikított egyet. És akkor az ajtóban 8 fejet vettem észre. Min Hyun már majdnem megcsókolt, de gyorsan oldalra fordítottam a fejem, így csak egy pszit kaptam az arcomra.
-Ez nem lehet igaz!-Hallatszott az ajtóból. Haha, Panni. Min Hyun odakapta a fejét.
-Hagyd őket!-Húztam vissza, mert persze elindult leszidni a többieket. Átkarolta a vállamat, és úgy néztük a tüzijátékokat. A srácok elmentek vissza bulizni, mi meg kint álltunk, míg vagy jégkockák nem lettünk, vagy pedig összeestem a fáradtságtól. Hogy melyik volt azt már nem tudom. Csak azt éreztem, hogy valaki felkap, és kis idő múlva valami meleget terít rám. Lehet, hogy bealudtam volna?

32. Karácsony

 Pati:
Baek Ho nyakába ugrottam amikor megláttam a kapunkban állva. Egy hosszú-hosszú csók után elengedtem, és megsimogattam az arcát, ő pedig beletúrt a hajamba.
-Olyan jó, hogy el tudtatok jönni.
-Jaj szerelmem!-Nyomott egy puszit a homlokomra.
-Anyuék nem akartak elengedni, de addig rágtam a fülüket míg végül megunták és elengedtek.
-Ekkora probléma, hogy nem velük leszel szenteste?
-Eddig mindig együtt karácsonyoztunk, de könyörgöm, már 17 vagyok! Kijár egy kis szabadság. Meg amúgy is itt leszünk a közelben.
-A szülőknek az a dolga, hogy féltsenek. És a barátoknak is.
-Aha.
-Na, jössz?-Összefontuk az ujjainkat, Baek Ho felkapta a cuccom, és elindultunk a házukhoz. Mikor beléptünk kicsit meglepődtem. Tegnap éjjel értek ide, de már fel van díszítve a fa, meg mindenhol nagyban megy a karácsony. Aztán megláttam az ikreket. Így már minden érthető. megölelgettem a lányokat és JRt meg Min Hyunt is. A többiek a lányokért mentek.
-Láttad volna azt a fejet, amit Eszti produkált, amikor megtudta hogy leutazunk ünnepelni.-Röhögött Min Hyun.
-Leszállnátok rólam?! Senki nem szólt, tilos meglepődnöm?
-Vicces volt.
-Min Hyun, már két álló napja ezen röhögtök. Nagyon unom!-Eszti megrázta a fejét, és tényleg dühösnek tűnt. Aztán ledobta ami a kezében volt (valamilyen gömbök), és kiszaladt az udvarra.
-Ennek meg mi baja?-Nézett utána értetlenül Min Hyun.
-Talán az, hogy tényleg idegesítő, ha ennyit röhögtök ezen.
-És te miért nem nevetsz velünk, kiscicám?-Karolta át Panni vállát JR.
-Mert idegesít az, hogy cikizitek a tesómat.-Nézett fel, a nála legalább egy fejjel magasabb barátjára.-És szerintem ne cikizzétek tovább, mert hazamegy.-Panni lefejtette magáról JR karjait, aztán Eszti után ment a kertbe. A két fiú összenézett, aztán megvonták a vállukat.
-Ez tényleg nagy szemétség.
-Már te is őt véded?!
-Oké, tényleg vicces volt, de most már elég. Azt hittem be akarsz vágódni neki!-Nézett Min Hyunra.
-Jó, leszállok róla.-Ült le a kanapéra, aztán kibámult az ablakon. Ekkor Panni jött vissza, de nem szólt hozzánk, csak Min Hyunt elhívta valahová. Gondolom fejmosás. Nemsokára megérkezett Titi és Ren, Aron és Niki. Min Hyun és Panni visszajöttek, és meg is lett a teljes létszám. Vagyis...
-Eszti merre van?-Nézett körbe Titi.
-Kint, és nem hajlandó bejönni.
-Mi a francot csináltatok?-Támadt rájuk egy kissé Aron. (Mármint JRre és Min Hyunra.)
-Amit eddig is. Röhögtek rajta.-Vonta meg a vállát Baek Ho.
-Nagyon nagyon nagyon megbántottátok!
-De ez csak vicc.
-Aha, marha vicces lesz, ha otthon egyedül ünnepli a karácsonyt!-Dühöngött Panni. Min Hyun felállt és kiment az udvarra. Lehuppantunk a kanapéra, és próbáltuk elterelni erről az egészről a témát.
-Meddig maradtok?
-Újévkor lesz egy koncertünk, úgyhogy 30-án el kell mennünk haza.-Szomorodott el Baek Ho. Megsimogattam az arcát, és nyomtam rá egy puszit. Mikor eltávolodtam volna tőle nem engedett.
-Khm, khm! Itt vannak gyerekek is!-Mikor kijózanodtunk egymásból kérdően néztem Aronra.
-Gyerekek? Hol?-Aron az ajtó felé biccentett, ahol Min Hyun és Eszti beszélgetett. Felemeltem a kezem, és próbáltam őket egy szívbe formázni. Niki mögém hajolt, és lefényképezte őket. Aztán amikor felénk indultak gyorsan úgy tettünk, mintha nem tudnánk semmiről. A fiúk próbálták nem elröhögni magukat, de rázkódott a válluk rendesen. Aggódó képet felöltve Panni szólalt meg.
-Végre bejöttél. Meg akartál fagyni? Csak egy pulcsi volt rajtad.
-Tudom anyu!-Nevetett Eszti.-Mindjárt fél 7. Már sötét van. Nem kéne...-Abban a pillanatban felgyúltak a szines kis fények a karácsonyfán, meg mindenhol, ahol voltak égősorok.-Oké, akkor már semmi.-Felrohantunk a cuccokért, meg az ajándékokért, aztán lementünk a nappaliba. Az asztal már meg volt terítve, a kaja ott gőzölgött a közepén. Miután vacsoráztunk a fa köré gyűltünk, és énekeltünk valami koreai éneket, meg a kis karácsonyt, aztán mindenki átadta az ajándékokat a másiknak. Baek Ho egy hosszú csók után, átadta a kis dobozt. Egy gyönyörű szív alakú medál, benne egy P és egy B. Amikor megkaptam a nyakába ugrottam, aztán eltűrtem a hajam, hogy fel tudja rakni a nyakamba. Az ikrektől kaptam egy Sydneyes albumot (egy héttel, még mielőtt idejöttek volna leutaztak a rokonokhoz), Nikitől és Tititől egy-egy karkötőt, a fiúktól fülbevalót, meg kis csecse-becséket. Miután lerendeztük az ajándékozást mindenki elment aludni. Baek Ho félúton felkapott, és nem is tett le, csak a szobában az ölébe.
 Eszti:
Miután elpakoltam a vacsora maradványait, elmosogattam, próbáltam kicsit összerendezni a nappalit (mindenhol összetépett csomagolópapír, meg szalagok).
-Mi vagy te? Bejárónő?-Állt meg mögöttem valaki. Nagyon jól ismert valaki.
-Ha szívatni akarsz most mondd, mert akkor inkább kimegyek.-Fordultam meg. Min Hyun megrázta a fejét, aztán leült a kanapéra, és nézte, ahogy pakolok. A látszat alapján semmi olyan szándéka nem volt, hogy segít nekem. 
-Sajnálom, ami a délután történt.
-Már túltettem magam rajta.
-Ezért nem foglalkozol velem?
-Én úgy vagyok ezzel, hogy aki idegesít azzal nem kommunikálok.
-De most beszélsz velem.
-Már mondtam kint is, hogy annyira nem sértődtem meg. Oké, polyén volt, de két teljes nap... Könyörgöm!
-Még soha nem láttalak annyira meglepetten.
-Ne kezdjük elölről, jó?-Néztem hátra.
-Nem ülsz ide?-Paskolta meg maga mellett a helyet. Vonakodva, de leültem mellé.-Irtó fincsi volt a vacsi.-Vigyorgott.-Jól főzöl. Meg a ház is szép lett, aztán a rajzaid... Miben nem vagy tehetséges?
-Ének.
-Ne már. Tök király hangod van!
-Ezt nem mondanám. Mindig kiröhögtek miatta.-Beletúrtam a hajamba, mert éreztem, hogy sok volt ez a nap, és mennem kéne aludni.
-Nem baj, hogy nálam alszol?
-Az ilyen helyzetekben mindig a közeledben alszom.-szögeztem le.-Bár nem értem, hogy miért nem engedték, hogy itt a kanapén aludjak.
-Biztos Baek Ho éjjeli mászkálása miatt.
-Ha?-Ő megvonta a vállát.
-Éjszakánként mindig kaját keres.-Látszott az arcán, hogy ez nem igaz. Nem akartam kérdőre vonni, inkább felálltam, és elindultam..volna, de visszahúzott.-Ne menj el!
-Fáradt vagyok.
-De...
-Feldíszítettük a házat, főztem egy 10 fős társaságra, akik közül egynek még ez a mennyiség sem volt elég, aztán mosogattam, elpakoltam... Ja, és csak tegnap jöttünk.-Próbáltam felidézni.
-Jó.-Sóhajtott, aztán elengedte a csuklóm. A lépcsőtől gyorsan visszafordultam, és a homlokára nyomtam egy puszit.
-Jó éjt!-biccentettem.
-Neked is...-Suttogta. Mikor otthagytam maga elé meredt. Ennek mi baja? Na mindegy. Gyorsan lezuhéztam, betakaróztam, és már aludtam is. Hallottam, ahogy valaki bejön, gondolom a szobatulajdonos, befekszik mellém, és egy puszit nyom a homlokomra. Elhelyezkedett, még suttogott valamit koreaiul, aztán csendben elaludt.

31. Ünnepi felfordulás

Eszti:
Nemsokára itt a mikulás, meg a karácsony, szilveszter, szóval a téli ünnepek. Panni mint mindig, most is totál kész van a hétvége miatt. JR jön hozzá. Hurrá! Két hónapig hallgattam az "úgy hiányzik JR"-t, most meg a "mi a fenét vegyek fel? még mindig szeret?" kérdéseire kell válaszolnom a nap 12 órájában (a többiben alszik, vagy mással van elfoglalva). Ma is vagy 50x elhajtogatta a kérdéseit, én meg a szokásos válaszaimat (a "mit tudom én", meg a "fogalmam sincs, kérdezd meg tőle", és az "azt vedd fel, amelyik tetszik"-et) Aztán eljött a hétvége. Péntek este Panni annyira fel volt húzva, hogy nem bírtam vele, és inkább elmentem futni egyet (jó kis feszültségoldó). Mire hazaértem, ami volt hajnali egy talán, már aludt, szóval nem kellett hallgatnom az idegesítő kérdései hadát. Ilyenkor nem szeretem a tesómat. Nem tudja hogy mennyire unom? Á, de nem akarom megbántani sem. Elvégre benyomom a fülest, és kiveszem ha elment. Az arcomat úgy sem nézi csak mindig magyaráz a hülyeségeiről. Igen, én ilyen szerethető húg vagyok :) .
...
Reggel valaki bejött a szobámba. Aztán felhúzta a redőnyt, és minden a téli nap fényébe borult. Végül leült az ágyam szélére, és megsimogatta a hajam. Mikor kinyitottam a szemem azt hittem abban a helyben elájulok.
-Jó reggelt csipkerózsika!
-Neked is. Nem úgy volt, hogy csak JR jön?
-Meglepetés!-Tárta szét a karját.-A srácok is itt vannak.-Mutatott az ajtó felé, ahol négy fej, plusz Panni kukucskált be.
-Na jó, de...-Ültem fel. Min Hyun felvonta a szemöldökét.-Mindegy, akkor...-Mutattam a fürdőajtó felé. Min Hyun felállt és kiment. Miután az ajtó becsukódott felkeltem, és gyorsan felöltöztem, és rendbe szedtem magam. Mikor kimentem a nappaliba a fiúk érdekesen néztek rám.
-Mi van?
-Annyira hasonlítasz Pannira!
-Na ne JR! Ikrek vagyunk!-Gyogyósok közé kerültem?-És hogy hogy eljöttetek?
-Megyünk Magyarországra.
-He? És ehhez minek jöttetek el ide?
-Ti is jöttök.-Bökte ki Aron.
-És erről nem kellett volna előbb szólni?-Néztem mogorván a fiúkra.-Panni! Miért nem mondtad? Te tudtad igaz?!
-Meglepetésnek szántuk...-Mentegetőzött.-A fiúk kérték, hogy ne szóljak...-A két tenyerembe temettem az arcom, és leültem a kanapéra. Lassan kifújtam a levegőt, aztán hátrasimítottam a hajam, és az előttem ácsorgó 6 emberre emeltem a tekintetem.
-Ennyien nem férünk itt el.
-De, elférünk.
-Oké, ki hol akar aludni?-JR akart megszólalni, de megelőztem.-Te Pannival. Mielőtt megkérdeznéd. Agyamra ment a nyafogásával.
-És Min Hyun veled?-Röhögött Aron.
-Erről nem volt szó.
-Na hyun?-Néztek szegényre mindannyian.
-Nekem mindegy hol alszok.-Védekezett.
-Eszti?-Na most meg mindenki felém fordult. Nem tetszik ez nekem.
-Jó.-Adtam meg magam.-Aludhatsz nálam. 
-Sok sikert!-Súgta oda Baek Ho Min Hyunnak, olyan halkan, hogy mindenki hallotta. Most meg mi a fenét akarnak?
-És ti? Arra gondoltam aludhatnék én itt kint...-Szúrós tekintetek.-Meg Min Hyun, ti meg a szobámban. Ott elfértek...
-Oké!!!-A fiúk bepakolták a cuccaikat hozzám.
-Csak ne szedjetek szét semmit. Ren, légyszi ne dekázgass a karácsonyfadíszekkel, Aron, ne dobáld szét a plüssöket! Baek Ho, az összes kaja a konyhában van. Nincsenek titkos raktáraim a szobában.-Ő bólintott, becsukta a szekrényajtókat, és eltűnt a konyhában. Egy hatalmas szendviccsel tért vissza.-Min Hyun te meg mit?...
-Macival alszol?!
-Nem, add vissza!!!-A fiúk röhögtek, Min Hyun meg a macival a kezében rohant előlem.Mikor végre sikerült kivennem a kezéből visszatettem a polcra.-Amúgy Baek Ho is macival alszik.
-De én Pattitól kaptam!-Szólt közbe teli szájjal.
-Oké, akkor a szabályok. Először is Ren leteszi a csúcsdíszt, Baek Ho kimegy a kajával a konyhába, Aron összeszedi a plüssöket, Min Hyun meg szépen idefigyel, és nem a naplómat keresi.
-Honnan tudod, hogy azt keresem?
-Nem a párna alatt van.
-Ja, köszi.
-Figyelnétek egy percre? Valaki! Itt van Lady Gaga!
-Hol?-Néztek fel egyszerre.
-Na végre. szóval. Senki nem nyúl a cuccaimhoz, mert azt megetetem Dorkával, kajálni csak a konyhában lehet. ha valamim eltűnik mindenkit kinyiffantok, és amit szétszórtok ti rakjátok össze. Érthető voltam?
-aha. Hol van Lady Gaga?
-Gőzöm sincs.
-Na végre, NAPLÓ!-Ordította el magát Min Hyun.
-Ja, és vékonyak a falak. Ez a 37. emelet. Min Hyun, amúgy ha érdekel A Szent Johanna Gimi, akkor az első résszel kezd!-Mutattam a polcra. Csalódottan visszatette a 4. részt, és tovább kezdett kutatni a naplóm után. Haha, úgysem fogja megtalálni!
...
Mikor következőnek bementem egy romhalmaz volt a szobám. De legalább Baek Ho nem bent evett. Ren és Aron egy gömböt passzolgattak egymásnak, Min Hyun olvasott valamit, aztán hozzávágott Renhez egy tigrist, mert ő elkezdte piszkálni. JR és panni meg leléptek valamerre. Min Hyun letette a könyvet, aztán megtalálta a távirányítót, és nekiálltak filmezni.
-Eszti nem jössz?-Mutatott maga melletti helyre Aron.
-Köszi, most nem.
-Ülhetsz hyun mellé is!-Mutatott Min Hyun mellé.
-de...
-LÉGYSZIII!!!-Néztek rám kiskutyaszemekkel. A 20. nyávogásuk után leültem Aron és Min Hyun közé. Hátradőltem és bekapcsoltam a laptopom. Befejeztem a házikat, legalább ezzel előrébb vagyok. Megjött Panni és JR is. Késő estig filmeztünk, aztán mindenki kidőlt, ott ahol  volt. Alvásügy megoldva!
....
Reggel valami keményen ébredtem. Min Hyun vállán volt a fejem. Gyorsan kimásztam, ügyelve, hogy senkire ne lépjek rá, és bezárkóztam a fürdőbe. lezuhanyoztam, felöltöztem, aztán kimentem reggelizni. 10 perc múlva megjelent a konyhában Baek Ho. Elküldtem, hogy szedje össze magát, addig csinálok neki reggelit. Előkotortam a dugisütit (Baek Ho biztos helyéről), és kitettem az asztalra.
-Ilyet tegnap nem is találtam!-Nézett a tálra kerek szemekkel.
-Inkább egyél, amíg van.-Mire a többiek kikászálódtak már megjártam a boltokat is (nehogy kevés legyen a kaja). Amíg reggeliztek (mármint elfogyasztották Baek Ho maradékát, amit nem bírt megenni) én bepakoltam egy bőröndbe, aztán a fiúkkal rendberakattam a szobámat. Mehettünk is a reptérre. A NU'EST magángépén utaztunk. A maneggerrel és Rinnel jót dumáltunk, meg hallgattuk a fiúk hülyeségeit. Ha Baek Ho és Min Hyun együtt van olyan hülyék tudnak lenni! Persze egész úton szakadtunk a röhögéstől.

30. Kórházban randi?

------

Mután a NU'EST debütált Renre ragadtak a csajok. Az egyik Ae Cha, egy a srácok számára kibírhatatlan természetű lány okozta a legnagyobb galibát Ren- és a srácok életében. Ae Chan előző barátja-akivel szakított Ren miatt-szörnyen féltékeny volt, és mindenáron el akarta tenni láb alól Rent. Mikor Ren és Ae Cha szakított újra bekattant, mert bosszút akart állni Renen. 

------
Ren:
Európai turné után leugrottunk Magyarországra. A lányok elénk jöttek a reptérre. Hazafelé menet leváltunk a többiektől. Elindultunk a park felé.
-Olyan jó, hogy itt vagytok.
-Én is örülök, hogy kiszakadhattunk a mindennapi szürkeségből.
-Azt hittem neked soha nem szürkék a napjaid.-Nézett rám értetlenül.
-Nem, nem mindig.-Ráztam a fejem.-Csak amikor zuhog az eső, és ha valamiből vizsga van... Azt nem bírom, és elrontja az egész napom.
-A vizsga nekem is sokat ront a napjaimon...-Leültünk egy padra. Titi rám emelte gyönyörű szemeit. Önkéntelenül is megsimogattam a haját.
-Ren...-Suttogta.
-Nem kell félned. Én...-Közelebb hajoltam hozzá, és a tarkója felé nyúltam. Lehunytam a szemem, és már majdnem megcsókoltam, amikor valaki mögénk lépett, és kirángatta az ölemből Titit.
-Engedd el!-Ordítottam felé. Akkor rájöttem, hogy nincs egyedül. A másik ember rám vetette magát. Miután sikerült ledobnom magamról megpróbáltam kiszabadítani Titit. Akkor megint rám ugrott, és a földre tepert. 
-Mi a francot akartok tőlem?-Ziháltam. Az ember kezében megcsillant valami fényes.
-Bosszú, kisapám. Elvetted a barátnőmet, most én veszem el a tied!
-Engedj el! Hagyjátok békén!-Próbáltam lerázni magamról. Aztán kék, és piros fény villant meg, szirénázás. Mentők, vagy rendőrök? Fogalmam sincs. Elővett valamit, és azzal a fényes valamivel-kés, vagy tőr a szívem felé közeledett. Már kezdte belemeríteni a bőrömbe, amikor valakik ránk ugrottak. Kicsavarták a kezét, és a földre szegezték. Közben, még a késsel felhasította a vállam, és a nyakam. Miután az egyenruhások elfogták a két embert a mentősök felkaptak, és elcipeltek az autóig. Aztán nagy szirénázás közepette bevittek egy kórházba. A testemben szétáradt a fájdalom, és minden porcikám sajgott.
...
Másnap, mikor engedték, hogy felüljek Aron, Baek Ho, JR és Min Hyun rohant be hozzám.
-Mi a fene történt?-Állt meg mellettem Aron, és idegesen a hajába túrt.
-Valakik ránk rontottak, és Titi...
-Ott vannak nála a lányok. Eszméletlen, és össze van vagdosva.
-Az én hibám...-Suttogtam magam elé.
-Te is ugyan úgy nézel ki, mint ő. Nem a te hibád.-Szólt közbe Baek Ho.
-Ren, azt a két embert elkapták, és nyomoznak az ügyben. Ha lesz valami értelmes, majd szólunk. Nem mondtak valamit? Miért támadtak meg?-Hajolt közelebb JR. Próbáltam visszaemlékezni, de annyira idegroncs voltam, és úgy sajgott a fejem, hogy nem sokra mentem.
-Bosszúból.-Nyögtem ki végül.
-Kicsoda? Miért állt rajtad bosszút?
-Elloptam a barátnőjét, ellopja az enyémet...-Suttogtam fájdalmasan. Min Hyun  a fejéhez kapott, aztán nagyon gondolkodni látszott.
-Megvan!-Csillant fel a szeme.-Ae Chanhoz van köze az ügynek nem? Annak a barátja volt rád rettentő féltékeny, és ő az egyetlen olyan hülye, aki képes lenne erre.
-Ja, valami olyasminek lehet köze hozzá. Majd említem az eljáráson. Oké, és hogy érzed magad?
-Ramatyul.
-úgy is nézel ki. Reménykedjünk benne, hogy mire lejár az utazási időnk jobban leszel.
-Titi hogy van?
-Az orvosok szerint megmarad, bár lehet, hogy pár vágás helye élete végéig látszani fog. Azt is mondták, hogy ha nem érnek ki időben a mentősök, akkor meghalhatott volna.
-Tényleg, ki hívta ki a mentősöket?
-Egy lány, tudtommal. Elvileg kutyát sétáltatott a parkban. Szegény, totál megijedt.
-Akkor lehet, hogy neki köszönhetjük.-Sóhajtott megkönnyebbülten Baek Ho. Bejött az ápoló, azzal, hogy vége a látogatási időnek. A srácok elmentek. Még visszahívtam az ápolónőt. Ő idegesen, és sietősen megállt az ágy mellett.
-Mikor kelhetek fel?
-Egy héten belül biztos.-Bólintottam, aztán még kérdezni akartam valamit, de inkább nem. Az ápoló elment.
Minden nap eljöttek a srácok, egyre jobb hírekkel. Megvan az eljárás eredménye, és lecsukják a két embert, megkeresték a kislányt-valami 14 éves-és megköszönték neki. Emellett az állapotom is egyre jobb lett. A karomon ugyan még látszanak a sebek, és be van kötve, de már nem fáj annyira. Egyik nap az ápolónő mosolyogva jött be.
-A barátnője felébredt, és nyugodtan átmehet hozzá. Egyel fentebb emeleten a 38-as ajtó.
-Köszönöm!-Kipattantam az ágyból, és a mostani állapotomhoz képest rohantam fel a lépcsőn. Mikor kicsit zihálva beléptem a kórterembe Titi felnézett. Odamentem hozzá, vagy inkább, hogy jobban kifejezzem szaladtam hozzá, és letérdeltem az ágya mellé. Szorosan magamhoz öleltem. Éreztem, ahogy a könnyei áztatják a ruhámat. Eltoltam magamtól, és megkönnyebbülten a nedves szemeibe néztem.-Sajnálom, az én hibám, hogy itt vagyunk.
-Ne hibáztasd magad.-Simogatta meg a hajam.
-Jó, megpróbálom.
-Mikor szabadulunk ki innen?-Kérdezte az éppen arra járó ápolótól.
-Még legalább két hét.-Bólintott, aztán kiment a teremből.
-Hogy érzed magad?
-Elég jól. És te?
-Fogjuk rá. Hol van sebed? Még vérzik? Dühös vagy rám? És megbocsájtasz nekem? Nem vigyáztam rád, úgy ahogy kellett volna, és...-Titi felemelte a kezét, és megsimította az arcom.
-Ren. Nem a te hibád. A sebek már nem véreznek, és nem haragszom rád.
-Jó, de akkor is!
-Ren!
-Oké, oké...-Adtam meg magam. Újabb tanulság: egy lánnyal nem érdemes vitatkozni, mert úgy is neki van igaza. Megvakartam a tarkóm. Titi összeborzolta a hajam, de nem bántam. Megint magamhoz öleltem. Aztán lehajoltam, és hosszú, és forró csókot nyomtam ajkaira. Mikor kinyitotta a szemét izgalom, féltés, és barátság csillogott benne. Olyan gönyörűen festett. Annak ellenére persze, hogy a kórházi köntöst viselte, összegubancolódott a haja, és tele volt vágásnyomokkal a válla. Kicsit mindig felszisszent, amikor azokhoz nyúltam.-Fájnak a hegek?
-Annyira nem. Csak ne nyúlj hozzájuk!
-Nem fogok.-Tettem esküképp a szívemre a kezem.
-Nem foglak bántani, ha mégis hozzányúlnál. Nem eszlek meg, mint egy tigris, vagy akármi.
-Tudom, csak...
-Csak?-Nézett rám kíváncsian.
-Szeretném, ha szeretnél, és nem akarok fájdalmat okozni, mert szeretlek.-Nyögtem ki egy szuszra. Titi mintha kővé dermedt volna, de aztán magához rántott, és sokszor, újra és újra megcsókolt. Az ingembe kapaszkodott olyan erővel, hogy azt hittem letépi rólam. Szerencsére nem szakadt el semmi, csak az ápoló húzta gúnyos mosolyra a száját, amikor meglátott minket együtt. Aztán visszaküldött a saját helyemre, és elbúcsúztam Tititől, arra a kemény 8 órára. Jó, lehte hogy most röhögnének rajtam, de most már megértem Aront, amikor hiányzik neki Niki. A nap 24 órájában, mínusz amikor alszik, meg a koncerteken. Úgy tűnik ez a sorsom.

29. Suli, srácok, meg ilyenek... part 2

Eszti:
Itt a hét vége. Ma utoljára kísért haza Sen, mivel Panni sejteni kezdett valamit, és ezt tegnap este említette is.
-Mitsui Sen olyan fura. Mintha lenne köztetek valami.
-Semmi nincs. Miért lenne?
-Beül olyan órákra, amikre előtte soha, beszélgettek a szünetben, pedig előtte hozzád sem szólt. És valami fura van a szemében.
-Hagyj Panni. Inkább mesélj JRről.-Még ezt is képes voltam elviselni, bár a századik "úúúúúúgy szeretem" után már kínomban majdnem a falat kapartam. Nem jöhet rá, hogy Seiji rám kattant, és arra sem, hogy Sen segített. Akkor csak aggódna értem, és szerintem nélkülem is van elég gondja Ji Minnel. Néha tényleg órákig hallgatják, és mesélnek egymásnak a barátaikról. Ji Min és a lovagja egymásra találtak tegnap, és végre (valaki) megérti Panni szerelmi ügyeit. Mikor beléptem Panni a nappaliban volt.
-Szia!
-Szia..sztok?-Panni mellett JR ült a kanapén.-Hát te?
-Panni nem mondta, hogy jövök?-Kutattam az emlékeim között, de nem rémlett, hogy mondta volna. Megráztam a fejem.
-Bocsi. Akkor most már tudod.
-Ja, kössz. Hogy vagytok?
-Tűrhetően. Min Hyunt is hoznom kellett volna?
-Nem.-Vontam meg a vállam. JR kérdően nézett rám.
-Mi van veled? Összevesztetek?
-Nem. Fáradt vagyok, most nincs kedvem van-e barátod játékot játszani.-JR Pannira nézett, aki zavartan nevetgélt, és motyogott. Hagytam őket érzelegni, és bevonultam a szobámba.
 Panni:
JR furcsa arckifejezéssel nézett rám.
-Összevesztek?
-Nem tudok róla.
-Tényleg fáradtnak látszik, de nem hiszem.
-Lehet, hogy van valakije, csak nem akar senkit megbántani, így inkább eltitkolja. Talán Mitsuihoz van valami köze. Mostanában totál megváltozott a srác.
-Szóval ezek szerint van barátja. Min Hyun totálisan kilesz.
-Sajnálom, de szerintem ez van.
-Egyszer majd kapd el a fiút, és kérdezd meg.
-Megpróbálhatom.-JR egy forró puszit nyomott az arcomra.-Eszti mindig kerüli a fiús témákat. Nem fogunk tőle sokat megtudni. Sen talán beszédesebb lesz.-JR bólintott, aztán gondterhelten nézett rám. Ki kell derítenünk mi folyik itt.
 Eszti:
Megírtam a házikat, befejeztem a suliújságnak a cikket, aztán hanyatt vágtam magam az ágyamon, és lehunytam a szemem. Nem tudtam elaludni. Valami bántott. Elővettem a naplóm, és leírtam bele a mai napom. Aztán leültem a gép elé. A neten videókat néztem. Aztán bevillant egy ablak.
-Szia Min Hyun! Te nem alszol?
-És te miért nem?
-Nem tudok. Valami bánt.
-Engem is. Miért nem mondtad, hogy van barátod?
-Most rólam beszélsz?!
-Igen. JR felhívott, és ő mondta. Miért nem mondtad el nekem? 
-Nem értelek. Miért lenne barátom?
-Panni azt mondta, hogy van egy fiú a suliban, akivel sokat lógsz.
-Sen?
-Azt nem tudom.
-Ő csak egy haver.
-És, miért vagy vele mindig?
-Mert... Nem fogsz aggódni ha elmondom?
-Nem, de ezzel nagyon megbántottál. Miért nem szóltál?
-Min Hyun! Nincs barátom!
-Akkor ki vele!
-Szóval van a suliban egy gyerek, Seiji, aki azt hiszi ő minden lány álma, és rám nyomult. Egyik nap jöttem hazafelé, és a falhoz szorított, és fogalmam sincs mit akart velem csinálni...
-És ezt előbb miért nem mondtad?!-Túrt bele idegesen a hajába.
-Folytathatom?
-Eszti, ne mondd, hogy egy ilyen fiúd van!
-Végigmondhatom?
-Persze, bocs.
-Szóval, akkor megjelent Sen, az osztálytársam, és lerángatta rólam. Aztán hazakísért. Másnap megkérdezte, hogy megvárjon-e, aztán ezek után mindig elkísért.
-Várj, akkor ő a pasid?
-Nem!
-Mi van?!
-Csak hazakísér, meg beszélgetünk, mert unom Panni JRes témáját, meg Ji Min is csak erről a bizonyos témáról tud beszélni...
-JR is minden nap, ha van ideje beszámol Panniról. Ez a szivecskés 45 perc.
-Mázlista, nekem órákig papolnak.
-Panni már csak ilyen. Szóval?
-Megbeszéltük, hogy titokban tarjuk ezt a dolgot, mert Panni ugyan le van foglalva a románccal, de akkor nagyon aggódna miattam. És nem akarom tönkre tenni a napjait. Ezért nem mondtam el senkinek, eddig.
-És a nyomulós...
-Seiji?
-Biztos. Már többször is volt ilyen?
-Igen, tavaly. Az mondjuk nem volt durva, mert csak el akart hívni magával valahová. Arra tudtam nemet mondani.
-Miért nem szóltál?
-Tudom, hogy most haragszol rám, de kérlek Panni ne tudja meg. Most azt hiszi, hogy Sen a barátom, akkor had higgye. Majd eljátszuk, hogy dúl a love. Ne rágj be nagyon!
-Jó,-Mosolygott a kamerába-nem mondom el senkinek. De, köszi, hogy nekem elmondtad.
-Én meg köszönöm, hogy meghallgattál. Talán most már tudok rendese aludni.
-Akkor jó éjt! Szép álmokat!
-Neked is!-Kikapcsoltam a gépet, aztán betakaróztam, és elnyomott az álom.
...
Másnap reggel halkan kimentem a konyhába, hogy reggelizzek, aztán visszamentem a szobámba. Délelőtt takarítottam, délután meg a rendeléseket készítettem el. Nem könnyű, ha minden héten, végig 14 órám van, és még a megrendeléseket is meg kell csinálnom. De szeretek plakátokat rajzolni, tervezni, úgyhogy ezzel nincs baj. Csak hát az idő. Na abból kevés van. Valaki kopogott az ajtón.
-Gyere!
-Miért nem jössz ki?-Jött be Panni.
-Nincs kedvem, és éppen benne vagyok a közepébe.-Mutattam a képernyőre.
-Van itt valaki, aki érdekelhet.-Ekkor Sen jött be a szobámba. A meglepetéstől majdnem leestem a székről.
-Hagynál pár percet minket?-Néztem Pannira.
-Igen, ezt meg kell beszélnünk.-Kontrázott Sen.

Mitsui Sen

Panni bólintott, és kiment. Sen körbenézett a szobámban. Helyet mutattam neki az ágy szélén, ő meg leült.
-Mit keresel itt?
-Te hívtál.
-Mi?
-Felhívtál, hogy ugorjak át hozzád, mert szeretnél velem beszélni. 
-Az nem én voltam. Tegnap óta nincs meg a mobilom. Panni!!!-Ekkor Panni és JR jött be.-Te elvetted a mobilom?!-Tettem csípőre a kezem.
-Nem volt más választásom.
-Mégis miért hívtad ide?
-Mit vagy ennyire kiakadva. Örülhetnél, hogy látod. Hiszen a barátod.
-Igen, a haverom.
-Te azt hitted, hogy együtt vagyunk?-Nézett Pannira Sen.
-Igen, a jelek erre utaltak.-Két tenyerembe fogtam a fejem, és próbáltam lenyugtatni magam. Ilyen ideges nem voltam még soha.-Miért nem beszélsz erről soha? Miért titkolózol? Mi van köztetek? -Fordult hozzám.
-Mert féltem, hogy akkor berágnál valakire, csak velem foglalkoznál, és még JRre sem maradna energiád.
-Mi történt?-Lágyult el a hangja. Leült mellém, és átfogta a vállam.
-Sen, szerintem menjünk ki.-Szólt JR. Miután a fiúk kimentek Panni komolyra váltott.
-Mi történt?
-Nem mondhatom el. Túl jól ismerlek, és tudom, hogy nagyon aggódnál, ha elmondanám mi történt.
-Megértelek. Akkor ne mondd el.-Mosolygott.
  Sen:
A fiúval kimentünk a konyhába.
-JR vagyok, Panni barátja, mielőtt megkérdeznéd.
-Mitsui Sen.
-Tudom.
-Miért hívtatok ide?
-Panni nagyon aggódik Eszti miatt. Nem beszél, tereli a témát, meg ilyesmik. Te tudod mi történt ugye?
-Igen.
-És elmondod?
-Nem. 
-Miért?
-Megígértem Esztinek, hogy nem mondok senkinek semmit, mert abból csak az lesz, hogy valakit lehet, hogy kiraknak a suliból, és valaki szörnyen dühös lesz arra a kirúgott gyerekre, és valaki szörnyen fog aggódni Eszti lelkéért, és testi épségéért.
-Aha. Az egyik valaki Panni, a másik viszont...
-Őt nem mondhatom el. Eszti, ha akarja elmondja, ha nem, akkor nem.-JR fura. Nagyon fura. Oké, hogy védi a barátnője ikertestvérét, de szerintem itt több is van.
-Van köztetek valami? Az egyik barátom olvadozik érte, és nagyon mérges volt rá, amiért nem mondta el neki, hogy van barátja.
-Én nem vagyok a barátja! Nekem azt mondta, hogy van valakije, de nem árulta el, hogy ki.-Amikor letámadta Seiji. Akkor mondta, de utána nem árulta el ki az.-Nem lehet, hogy a barátod az?
-Nem lehet. Azt mondta volna. Eszti mit mondott?
-Hogy maradjon ez csak az ő titka.
-Értem. Bocs, hogy így rászedtünk, de Pannival nem bírtam, és mindenképp beszélni akart veled.
-Eszti?
-Majd átadom neki, hogy hívjon fel.
-Nem erre gondoltam, de köszi. És nem baj, hogy hívtatok, de így többet ne. Azt hittem atombomba zuhant rátok.-JR nevetett egy kicsit, aztán kinyitotta az ajtót, én pedig távoztam.
  Eszti:
Panni kiment a szobámból, én meg a telefonomat bámultam. Ennyire aggódott miattam, hogy erre is képes volt? A kíváncsiság sok mindenre képes, többek között erre is. Bár remélem, többet nem csinálja.

28. Suli, srácok, meg ilyenek...

Eszti:
Miután Panniék hazajöttek, anyuék, és a srácok elmentek mindenről beszámolt. Hogy mi volt JRrel, miket láttak, miről beszélgettek, meg ilyenek. Miután hatszor végighallgattam a "Olyan aranyos volt, és úúúúúgy szeretem!" szövegeket végül abbahagyta az érzelgést, mert a DRÁGA (igen, csupa nagybetűvel) felhívta. Mikor átment a saját szobájába telefonálni fejemre húztam a takarót, és úgy tettem, mintha aludnék. Lehet, hogy rossz tesó vagyok, de akkor sem bírom ki. Még benézett a szobámba, aztán kiment. Másnap a suliig is csak róla tudott beszélni. Mikor beültünk a terembe, és bejött a tanár végre csendben maradt. Láttam, ahogy az arcát a tenyerébe fektetve rajzolt valamit. Vajon mit? "I LOVE JR" Megráztam a fejem, és koncentráltam az órára. Szünetben újra kezdte az érzelgős beszámolót. Egész órán SMS-eztek. A fejemet a szekrényajtónak döntöttem, és próbáltam kikapcsolni az agyam. Szerencsére nekem egyel több órám volt, így legalább 45 percre+amíg hazaérek nem kell hallgatnom. Beültem emelt matekra. Mindent leírtam, és próbáltam megjegyezni. Elég gyorsan elment az óra. Kivettem a kabátomat a szekrényből, aztán leballagtam a lépcsőn. A sötét utcán baktattam a sötétedő utcákon. Hirtelen egy kar nyúlt utánam. Mikor visszafordultam egy magas kapucnis fiú állt mögöttem. A haja kilógott a kapucni alól.

Isayama Seiji

-Eszti, válthatnánk pár szót?
-Mit akarsz?-Könyököltem a falnak.-Először ki vagy?
-Seiji. A suli legismertebb csávója.
-Isayama Seiji.-Húztam el a szám. Legismertebb? Ja, és a legszerényebb is. Beképzelt állat!-Mit akarsz?
-Amikor először megláttalak azonnal éreztem, ahogy egy nagyot dobban a szívem.-Tette a vállamra a kezét.-Olyan aranyosak lennénk együtt, mi ketten. 
-Na persze. Én egy ilyen beképzelt inkább nem mondom mivel?-Söpörtem le a kezét magamról. Közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezem. Próbáltam kirántani a kezem, de nem engedett.
-Imádlak Eszti.
-Bocs, van barátom.-Téptem ki a kezem a szorításából. Ekkor megragadta a vállam és a falhoz nyomott. Közelebb hajolt az arcomhoz. A szívem vadul kalimpált az idegességtől. Egyre közelebb volt hozzám. Még pár centi, és végem. Ekkor egy másik kéz lerántotta rólam Seijit. 
-Mi a francot képzelsz magadról?!
-Mitsui Sen.-Húzta gonosz vigyorra a száját.-A suli jófiúja. Mit akarsz?
-Azt mondta van barátja. Akkor hagyd békén.
-Mit szólsz bele? Az én dolgom. Pusztulj meg a drága Esztikéddel!-Lökte meg Seiji, aztán dühöngve lelépett. Sen odajött hozzám, és felhúzott a földről.
-Jól vagy?
-Igen, köszönöm. De hogy kerülsz ide?
-Erre lakok. Elkísérhetlek valameddig?-Felvette a táskámat a földről, és a vállára akasztotta. Egy darabig csendben ballagtunk egymás mellett.
-Most nyomult rád először?-Kicsoda?
-Seiji.
-A múlt évben párszor már próbálkozott, de mindig sikerült leráznom.
-És tényleg van barátod, vagy csak kitaláltad?
-Ez maradhat az én titkom?
-Ja, persze.-Zavartan megvakarta a tarkóját. Megálltunk a házunk előtt.-Itt laksz?
-Igen. A mai dolog maradhatna köztünk? Nem akarom, hogy ezzel zaklassanak a suliban.
-Persze.-Visszaadta a táskámat, és feltettem a vállamra.
-Köszönöm. Mindent.-egymásra mosolyogtunk, aztán bementem a lépcsőházba. Sen még állt egy ideig a ház előtt, aztán tovább indult. Mikor beléptem a lakásba Panni a konyhában telefonált.
-Szia, megjöttem!-Köszönésképen legyintett, én meg bementem a szobámba. Leültem az íróasztalomhoz, és elkezdtem szerkeszteni a házidoga-plakátot. Kb hajnali 1-ig csináltam, amikor is bealudtam. Arra ébredtem fel, hogy csörög az órám. Azt hittem álmodok: 8:54. Mindjárt 9! Te jó ég! Panni már régen elment 0.-ra, nekem meg 6 percem beérni. Összepakoltam fél perc alatt a cuccaimat, felkaptam a kabátom, és rohantam a buszhoz. Azt hiszem ilyen sokat még sohasem késett. Miután sikerült felszállnom majdnem dugóba keveredett. Mikor leszálltam rohantam fel a lépcsőn. Kihúzattam magam a titkárságon, mint késő, és rohantam fel a terembe. A folyosón egy fiúnak mentem neki.
-Szia!
-Szia Sen, és bocsi.
-Elkéstél?-Nézett le rám. A szemével kinevetett.-Eszti, ez most vicc ugye?
-Nem, tényleg elaludtam. Mi ezen olyan vicces?
-Te sohasem késel.
-Ember vagyok, velem is előfordulhat. Te mit keresel itt a folyosón? Tudtommal bioszod lenne.
-Én lógós vagyok. Ha nem tudnád csak arra az órára megyek, amelyikhez éppen hangulatom van.
-Na ne! Egy osztályba járunk. Tudom, hogy állandóan ellógod az órákat. Panni már itt van?
-Ja, reggel láttam.
-Köszi!-Mentem volna a dolgomra, de visszafordított.
-Ma is elkísérhetlek?
-Ahogy gondolod, de Panni nem tudhatja meg. Nem mondtam még neki semmit, és csak aggódna miattam.-Bólintott, és rám mosolygott-Rendben.-Tettem két lépést, és már csengettek is. Ennyit az első óráról. Most meg eltitulálnak lógósnak. A szekrényeknél Panni várt.
-Hol voltál?-Förmedt rám.
-Elaludtam.
-Jó, majd odaadom amit írtunk. Mit csináltál este? Fáradtnak tűnsz.
-A házidogát, és bealudtam, aztán 8:54-kor ébredtem fel. Utána meg rohantam.
-Akkor itt lettél volna 9:40-re.
-A titkárságon még be kellett jelentkeznem, és Sen megállított a folyosón.
-Te lógósokkal haverkodsz?!
-Jaj, Panni!-Ekkor csengettek.-Nem akarok megint késni!-Felkaptuk a tancuccot, aztán lesiettünk a kémia előadóba. A 4-es padokban eddig csak 3-an ültünk, mert Sen nem óhajtott befáradni az órákra, de most már bent ült a helyén. Pont én ültem mellette, Panni mellettem, a legszélén Ji Min. Sen a padra fektette a fejét, és csak nézett előre. Bejött a tanár, és magyarázni kezdett. Panni mellettem szivecskéket, meg "Love JR" feliratokat pingált egy papírra, Sen aludt, Ji Min meg valamit olvasott a pad alatt. Engem sem érdekelt annyira, úgyhogy elővettem a jegyzet füzetnek kinevezett rajolós füzetem, és abba kezdtem el pingálni egy képet. Óra végére már egész jól nézett ki. Sen a csöngetéskor felnézett, megdicsérte a rajzom, aztán ment a haverjaihoz. Panni a szekrényeknél kérdőre vont.
-Mit akar Sen?
-Miről beszélsz?
-Minek jött be kémiára, amikor átaludta? 
-Gondolom nem akart több igazolatlant. 
-És miért dicsérte meg a rajzod.
-Szerinted nem lett cuki?-Mutattam felé a képet.
-Jó, oké.
-Minden rendben?-Jött oda Ji Min.

Byul Ji Min

-Persze.
-Eszti hol voltál első órában?
-Elaludtam. Mindenkinek feltűnt, hogy nem voltam itt?  
-Ezek szerint.-Panni elment a mosdók felé, és Ji Min nekem szegezte a kérdéseit.
-Panninak van barátja?
-Aha.
-Ő a híres JR? Amúgy mi a rendes neve?
-Kim Jong Hyun.
-Az egy énekes.
-Igen, tudom. Énekes, és a pasija.
-Ezt nem értem.
-A nyáron találkoztak, aztán az őszi szünetben jöttek össze, azóta dúl a nagy romance.
-Értem. Veled mi van fiúügyben?
-Semmi kül.
-Aha. Persze.-Vigyorgott, aztán mentünk a következő órára. A nap végére már alig álltam a lábamon, aztán Sen hazakísért-persze Panni semmiről sem tud. A ház előtt még beszélgetünk, aztán felmentem. Panni éjfélig fárasztott JRrel, aztán olyan fáradtan estem az ágyamba mint még azelőtt soha.
...
Következő napokban Ji Min is szerelmes lett, és már ketten fárasztottak a love-os sztorikkal. Ji Min az új srácba esett bele, aki nekem nem szimpi, de úgyis az ő álmai hercege. Sen minden nap hazakísért, és beszélgettünk. Jó volt vele lenni, mert ő nem faggatott a "mit vegyek fel, hogy jól nézzek ki?" "Szerinted mikor találkozunk újra?" "Annyira cuki, de nem néz rám!" kérdésekről. Talán még kerülte is ezt a témát. Mindig végig hallgat, nem kérdez hülyeségeket, és mindig fel tud dobni valamivel.
...

27. Sydney-i love

JR:
Miután letettük a cuccost Panni nagybátyjánál, és végighallgattuk a "Hű, de nagyot nőttél!", "Milyen szép pár vagytok (!?)", és "Mi van a suliban?" szövegeket leléptünk. Kisétáltunk az operaház felé. Megnéztük a hatalmas épületeket, a hidakat, és közben sokat nevettünk. Feldobott az érzés, hogy Panni itt van velem, és ő is nevet. Ilyenkor olyan aranyos. A szeme csillog, és a mosolya...

Panni

 Felmentünk az egyik hídra. Kezdett sötétedni, és körülöttünk felkapcsolták a lámpákat. Az operaház is pár perc múlva fényárban úszott. Olyan szép a látvány. Panni a korlátra könyökölt, és nézte a fényeket. Melléléptem, és a csuklójára tettem a kezem. Ő felnézett, és el akarta kapni a kezét, de utána nyúltam. Nagy szemeivel az arcomat fürkészte.
-Valami baj van?-Kérdezte végül. Megráztam a fejem, és rámosolyogtam. Ő visszamosolygott, de még mindig nem értette mi van. Közelebb léptem hozzá, és lehajoltam. Onnantól kezdve az agyamban elképesztő gyorsasággal pörögtek a gondolatok. Aztán Panni tarkójához nyúltam, közelebb húztam magamhoz és... Nem tudtam eldönteni én csókoltam-e előbb, vagy ő. Amikor összeértek az ajkaink megállt az idő. Igaz, csak egy rövid csók volt, de mintha mindig is erre vártam volna. Édes volt, és nagyon nagyon boldog lettem tőle. Kicsit eltávolodtunk egymástól, aztán szorosan magamhoz öleltem, és a hajába fektettem az állam.
-Szeretlek...-Suttogtam, de ő hallotta. Megsimogatta a karom. Mikor újra a szemébe néztem egy könnycsepp csurgott le az arcán.-Miért sírsz?-Ijedtem meg.
-Mert boldog vagyok!-Suttogta. Két tenyerembe vettem az arcát, és újra meg újra megcsókoltam. Aztán kézen fogva indultunk haza, vagyis az egyik felhőkarcoló mellett lévő 10 emeletes ház 5. emeletére. 
-Hát megjöttetek! Azt hittem már... nagyon fel vagytok dobva.-Nézett egyszer Pannira egyszer rám Panni anyuja.
-Egy jó séta mindenkit feldob.-Próbálta Panni. Hát sikerült végül lerázni a kérdő pillantásokat. Amikor mentünk fel az emeleti szobába, még hallottam, ahogy a "gyerek szerelem"-ről beszélnek. Leültünk az ágy szélére. Panni a vállamra hajtotta a fejét.

JR

-Egyszer megértik, hogy megy ez. A gyerek szerelmes, akkor ez van.-Mosolygott Panni.
-Anyudéknak nincs sok kifogása ellenünk.
-szerintem örülnek neki. Bár apu szerint a "kis festék a képeden" nem annyira fiús. De nekem így vagy jó. Remélem ezt rólam is el lehet mondani...
-Egy kis angyalról? Mindent.
-Mióta vagyok kis angyal?
-Attól a naptól kezdve. Emlékszel még a parkra?
-Soha nem fogom elfelejteni.
-Ahogy én sem. Akkor estem beléd.-Vallottam be őszintén.-Már az első pillanatban, amikor megkülönböztettünk titeket.-Panni elnevette magát. Oké, gáz, hogy nem tudtuk őket megkülönböztetni, de most komolyan! 2 ugyan olyan magas, az arcuk, hajuk, szemük tök egyforma, a ruhájuk is, sőt, még a nevüket sem hajlandók elárulni. Na, és akkor melyik melyik? Panni abbahagyta a nevetést, és vigyorogva rám nézett. 
-És most már meg tudsz minket különböztetni?
-Aha. Máshogy csillog a szemed.-Néztem rá. Nevetgéltünk egy darabig, aztán kopogtak az ajtón.
-Gyerekek vacsora!-Nyitott be a nagybácsi. Lementünk a nappaliba.
-Milyen jól kijöttök egymással.-Nevetgéltek a szülők. Miután végeztünk a vacsival-valami nagyon finom, de kimondhatatlan nevű tészta-gyorsan lefürödtünk. 
-Az utazást leszámítva jó volt ez a nap.-Mondtam, miközben megtöröltem a hajam. Panni az ágyon ücsörgött, és valamit írt. Odamásztam mellé, és betakartam a hátát.-Napló?
-Nem olvashatod el.-Takarta el az írást.
-Panni...-Kezdtem el nyafogni, és nyomtam a homlokára egy puszit.
-Akkor sem.-Csukta be a könyvecskét.
-Még mindig van szivecske a nevem mellett?
-Szerinted?
-A tied mellett van.
-Te is írsz naplót?
-Nem, de ha írnék lenne. Csak firkálni szoktam az unalmas tanórákon.
-Azt hittem azt csak a lányok csinálják.
-Akkor most már tudod, hogy nem.-Bebújt a takaró alá, és lekapcsolta a lámpát. Még adott egy jóéjt puszit, én pedig egy jóéjt csókot, aztán a paplan alatt átöleltem, és elaludtunk.

26. Japánban... part 3

Eszti:
-Esztiiii!-Nyivákolta Hanni, és közben a fejemet ütögette egy párnával.-kelj fel! Gyorsan! Esztiiii!!!!
-Hanni hagyd abba, kérlek! Mindenkit felkeltesz.-Ült fel mellettem Min Hyun. Miután sikeresen elvettem Hannitól a párnámat a fejemre húztam a takarót, és próbáltam még szunyálni egy kicsit.
-Unatkozok!-Ült le a szoba közepére.
-Keltsd fel anyuékat. Nemsokára úgy is muszáj lesz, mert nem fognak kiérni a reptérre.-Hanni felpattant, és hallottam, ahogy végigrohan a lakáson, és bemegy anyuékhoz. Min Hyun lehúzta a fejemről a paplant.
-Jó reggelt!-Mosolygott. Kifésültem a szememből a hajam, aztán nagyot sóhajtottam. 
-Innentől kezdve valahogy így fogunk ébredni, ha Hannin múlik.
-Az lehet.-Ekkor Hanni csörtetett be a szobába.
-Felkeltek.-Közölte vigyorogva. Felült mellém az ágyra. Kérdőn néztem rá.
-Mióta vagy fenn?
-Nem tudom.-Vonta meg a vállát.-A nap már a szemembe sütött.-Mutatott az ablakra. Szóval ez keltette fel. Majd holnap találunk neki egy másik helyet, ahol nem kel fel fél 8 előtt. Kikászálódtunk az ágyból, gyorsan felöltözködtünk, és megcsináltam mindenkinek a reggelit. Utána Hanninak befontam a haját, meg a sajátomat is összefogtam. 2 órán belül már mindenki indulásra készen volt. 
Nagy nehezen mindenki kijutott az ajtón (nem azért mert túl szűk, hanem mert valakinek mindig vissza kellett mennie valamiért. pl.: Panni: telefon, töltő, kaja, innivaló-csak a szokásos). Ma sem volt nagy tömeg, úgyhogy egész hamar kiértünk a reptérre. Mindenki végigpuszilt mindenkit, aztán anya elmondta a "vigyázzatok Hannira", "ő még kicsi" , "minden nap hívjatok, ha valami baja lesz hazajövünk" stb. Mindent megígértünk, aztán nehezen, de sikerült elszakadniuk Hannitól, és mentek a géphez. Megvártuk, amíg felszállnak, aztán kisétáltunk az aulából. Én fogtam Hanni egyik kezét, Min Hyun a másikat, mivel anya így akarta. Ám, legyen. 
-Megyünk haza?-Nézett fel rám Hanni, kiskutya szemekkel.
-Dehogy is! Megyünk kirándulni.-Min Hyun kérdőn nézett rám.

Min Hyun

-Kimegyünk a partra.-Mindketten bólintottak. Hosszú séta után kiértünk a tengerpartra. Hanni nézte a sok sok vizet, aztán kicsit elszontyolodott.
-Nem látom a végét.
-Ezt innen nem is láthatod. Ez a Csendes-óceán.
-Annak nincs is vége?
-De van. Vagy is...
-És ahol vége van ott mi lesz?
-Ott van a part. Majd otthon megmutatom a földgömbön.
-Oké.-Levettük a cipőnket, és a puha homokban sétáltunk. Hanni még mindig furán nézett a vízre.-Vannak benne cápák is?
-Biztos.
-Meg olyan nagy halak is?
-Aha.
-Megnézhetem?
-Mit?
-A halakat?
-Nem. Ez nem egy akvárium. És még úszni sem tudsz.
-Akkor sok kicsi akvárium?
-Nem. Ez egy óceán.-Sóhajtottam.-Hanni, ebbe nem mehetsz bele, mert nagyon mély, viszont sok halacska, meg mindenféle vízi izé van benne. Nem tudod őket megnézni.
-Ó, de kár.-Biggyesztette le ajkait.-Építhetek várat?-Biccentettem, mire abban a helyben neki állt a fövenyből várat építeni. Min Hyun maga mellé húzott.

Eszti

-Miért nem megyünk búvárkodni?
-Nem tud úszni.
-Nem baj. Én is kíváncsi vagyok.
-Aha. Még átgondolom.-Mikor készen lett a vára tovább mentünk. Kis idő múlva hazafelé vettük az irányt, mert elkezdett nyafogni, hogy fáradt. Aztán amikor meglátott egy parkot azonnal volt kedve megnézni, meg virágot szedni. Min Hyunnal közben beszélgettünk.
 

Hanni

Mikor végre hazaértünk ebédeltünk, aztán kidőltünk a kanapén. 
...
Mikor felébredtem a fejem Min Hyun vállán volt. Mosolyogva nézett rám.
-Jól aludtál?
-Ja. Hanni?
-Itt van.-Mutatott a másik oldalára. Hanni az oldalának dőlve szuszogott. Visszadőltem a vállára, és újból lehunytam a szemem. Fárasztó volt ez a séta. Éreztem, ahogy Min Hyun a fejemre hajtja a fejét. Kis idő múlva újra álomba merültem.

25. Japánban... part 2

Eszti:
Reggel valaki megrázta a vállam. A fejemre húztam a takarót, és próbáltam visszaaludni.
-Eszti!-Suttogta valaki. Mély férfi hang. Miután sikeresen lerángatta a fejemről a paplant, kiderült, hogy Min Hyun kelteget hajnalok-hajnalán.
-Mi van?-Söpörtem ki az arcomból a hajam.
-Panni és JR elhúzták a csíkot valahová.
-Aha. És?-Reggel volt, szóval az agyam még nem működött kellőképpen. Kis gondolkodás után csak az esett le, hogy Panni hogy a fenébe tudott hajnalban felkelni. Ez fura. Min Hyunnak talán már nem volt olyan korán, mert aggódva folytatta.
-Mindketten itthon hagyták a mobiljukat.
-Aha. Panniról feltételeztem, bár JRt kicsit sem ismertem feledékenynek.
-Pont ez a lényeg. Direkt hagyták itthon, hogy ne tudjunk, hogy hol vannak.
-Van egy tippem, de tudnak magukra vigyázni. Majd jönnek.-A parton. Hol máshol lennének? Panni kedvenc helye.
-Anyudék nem lesznek kiakadva?
-Amiről nem tudnak nem fáj nekik. Hány óra van?
-Negyed kilenc. 
-Akkor nemsokára menni kell a reptérre.
-Ja, készülj el.-A kezét nyújtotta, és felhúzott ülő helyzetbe.-Amúgy szép a szobád, és cukik a rajzaid.-Mosolygott.
-He?-Bámultam rá értetlen képpel.-Ez Panni szobája.
-Én a tiédről beszélek.
-Turkáltatok a cuccaim között?
-Kint hagytál egy mappát az asztalodon. Tegnap este JR véletlenül kiborította, és akkor végignéztük.
-Ezt elnézem, de légyszi...
-Nem turkálunk, ígérem.-Bólintottam, ő kiment én pedig átmentem a gardróbba. Gyorsan felöltöztem, aztán megcéloztam a fürdőt. Miközben a hajamat fésültem valaki kopogott az ajtón.
-Gyere!-Min Hyun jött be. 
-Mikor indulunk a reptérre?
-Idő?
-Fél kilenc.
-Akkor fél óra múlva. Reggeliztél már? 
-Gondoltam megvárlak.
-Köszi, mindjárt megyek.-De nem ment sehová. Nézte, ahogy a hajammal szenvedek. És mosolygott.-Vicces mi?
-Nem. Hogy tudsz ilyen aranyosakat rajzolni?
-Tehetségnek mondanám.
-Kis mangafigurák, macik, meg csibik. Mindig ilyeneket rajzolsz?
-Azokat a rajzokat unalmamban firkáltam.
-Akkor is cukik.-Két oldalt, a fülem mögött összegumiztam a hajam, és kimentünk a konyhába. Főztem teát, meg csináltunk pár szendvicset, aztán húztuk a cipőt, kabátot.
-JRék ezek szerint nem óhajtanak visszaérni.
-A reptéren lesznek.-Vontam meg a vállam.-Szerintem kulcsot vittek.-Az asztalon azért hagytam egy üzenetet, aztán beszálltunk a liftbe. Most az  utcán sem voltak annyira sokan. Simán eljutottunk a reptérre. Volt még 10 per, amíg leszáll a gép. Mikor már elkezdett jönni kifelé a tömeg befutottak Panniék.
-Még épp időben.-Állt meg mellettem a drága kis nővérem.
-Merre jártatok?
-A parton voltunk.
-Mobil?
-Hupsz, az otthon maradt.
-Csodálkoznék ha nálad lenne.
-Eszti!-Kezdett el nyávogni. A fiúk meg azonnal kiröhögtek minket.-Milyen kedvesek vagytok.-Jegyezte meg Panni. Kis idő múlva egy kislány szaladt felénk, és a nyakamba ugrott. A meglepetéstől majdnem hanyatt estem, de Min Hyun gyorsan utánam nyúlt, és elkapta a könyököm.
-Eszti úgy hiányoztál!-Ölelgette a nyakam.
-Szia Hanni!-Mosolyodtam el. Kicsit szorongattam, aztán átadtam Panninak. Megjelentek anyuék is, és végigölelgettek minket. A fiúkra kicsit furán néztek, de ők is kaptak egy-egy puszit, és ők is megölelgették Hannit. 
-Hogy utaztatok?-Indultunk kifelé az aulából.
-Egész jól. Hanni csak egyszer sírta el magát, rosszat álmodott.
-Akkor jó. Senki nem beteg otthon?
-Nem, jól vannak.-Mosolygott anyu. Aztán Min Hyunra tévedt a tekintete.-Ők kik?
-Barát, ismerős... Hát... Velük voltunk Koreában. Nem emlékszel?
-Ja, de. És, jól éreztétek magatokat?
-Persze anyu.-Nevettem el magam. Hanninak megfogtam a kezét, és így sétáltunk az utcán. Apa Pannit és JRt tartotta szóval, Min Hyun meg Hanni másik kezét fogta, és csendben hallgatta a beszélgetésünket. Otthon miután mindenki leült valahová alig lehetett mozdulni a nappaliban. Max 4 személyes lakásban voltunk 7-en. Csak 3 fővel több, de így is alig fértünk el. Hanni persze azonnal keresett magának egy kényelmes helyet, és el is aludt. Mivel az én ölemben helyezkedett el nem tudtam felállni, hogy segítsek Panninak teríteni, de egyedül is megoldotta. Közben halkan beszélgettünk.
-Hogy megy a suli?
-Jaj, anya!-Kezdte Panni, de gyorsan közbeszóltam, mielőtt még a szomszéd macskájának hisszük (kb úgy nyávogott már megint!).
-Fárasztó, a tanárok ki vannak akadva az osztályra, meg amúgy zajlik az élet.-Vontam meg a vállam.
-És ti, fiúk?-Nézett apu először JRre, aztán Min Hyunra.-Suli, meg...koncertek?-Nézett fel egy plakátra, ami a falon volt.
-Aha.-Vigyorgott JR.
-És mit játszotok?
-Koreai pop, apa.-Jött be Panni, és leült JR mellé.-Hagyjuk, majd elmagyarázom.-Legyintett, amikor apu értetlen képet vágott.-Gyertek ebédelni. A fiúk felálltak, meg anyuék, és kimentek a konyhába. Nem akartam felébreszteni Hannit, úgyhogy inkább meg sem mozdultam. Kis idő múlva Min Hyun visszaült mellém.
-Nem akarod felébreszteni?-Mosolygott. Bólintottam, és megsimogattam az alvó kislány haját.
-Menj nyugodtan enni.
-Majd veled...-A szeme nevetett, de volt benne valami komoly. Visszamosolyogtam rá.
-Van kedved megnézni a rajzaimat?
-Persze.-Nevetett. Elmondtam neki melyik mappákat hozza ki, meg hogy hol keresse. Kicsit furcsán nézett rám, hogy ennyire tudom mi hol van, de aztán elment megkeresni. Mikor visszaült mellém egy vastag mappát adott a kezembe. Sorban megnéztük az összes képet. Mire végeztünk Hanni is felébredt, és mentünk ebédelni. Utána anyuék ledőltek, mert éjszaka nem sokat pihentek, JR és Panni is szunyált egy kicsit. Addig Min Hyun és Hanni segített elmosogatni. Utána már mindenki felkelt. Lementünk sétálni a tengerpartra. 
...
Sötétedés előtt valamivel estünk haza. Mindenki sorban lezuhanyzott, és előzetes megbeszélés alapján elfoglaltuk az alvóhelyünket. Anya és apa (apu horkolása miatt) megkapták Panni szobáját, JR és Panni kint aludtak a nappaliban, Min Hyun és Hanni meg velem, az én szobámban. Hanni már miután vacsiztunk, és megfürdött lefektettem aludni. Min Hyun még nézegetett valamit, én meg a laptopomon kezdtem el szerkeszteni.
-Jól eltelt a nap.-Sóhajtottam.
-Aha. Mit csinálsz?-Mászott oda mellém.-Ez mi lesz?
-Plakátot kell szerkesztenem.-És onnantól kezdve, míg el nem raktam a gépet végig ott ült mellettem.
-Ez nagyon jó. Hogy tudsz ilyet csinálni?
-Program, és kis rajztehetség.-Letettem a gépet, aztán elfészkeltük magunkat a takaró alatt, és lekapcsoltam a lámpát. Kicsit még gondolkoztam ezen a napon, aztán lehunytam a szemem, és mély álomba merültem.

24. Japánban...

Panni:

Ma végre végre itt a szünet, és nem kell hajnalok hajnalán kelnem, hogy ott poshadjak a sulipadban. Hál' Istennek elég hosszú (2,5 hetes) a szünet, viszont holnap jönnek anyuék, és megyünk Sidneybe. Hanni és Eszti itthon marad, mivel valamiért nem akarnak elmenni a nagyszüleink testvéréhez. Hogy miért? Miért van olyan érzésem, mintha elfelejtettem volna valamit? Na mindegy. A fejemre húztam a takarót.

-Panni próbálsz kikelni az ágyból?

-Aha...-Próbáltam felülni, de mindig visszaestem a párnára.-Nem megy!

-Okés, akkor vigyázz a házra, délben jövök-remélem minden a terv szerint megy majd. Ha nem, akkor majd jövök valamikor. Szia!

-Jó.-Hallottam, ahogy becsukja a bejárati ajtót, és kopog a cipője a lépcsőn. Szombat hajnali fél 10 van. Hová megy ilyenkor? A telefonom rezegni kezdett. JR üzent: "Ma 12:34-kor ér be a gépünk. Ha van kedved gyere ki elénk! JR" Máma jönnek?! Akkor ezt felejtettem el. Mit vegyek fel? 12:34-kor? Akkor egy órán belül el kell indulnom, hogy időben kiérjek a reptérre. Kivágtam magam az ágyamból, és rohantam a fürdőbe. Mikor belenéztem a tükörbe megállapítottam, hogy a hajam legalább fél óra lesz, és rohantam tovább a gardróbba. Ott negyed óra volt, míg kitaláltam, és megtaláltam a mai összeállításom darabjait, két perc amíg felrángattam magamra, aztán vissza a fürdőbe. Mosakodás, fogmosás, fésű, hajvasalás, szemceruza, szemhéjpúder, szájfény. rohantam a konyhába, bedobtam a reggelit, aztán vissza a tükörhöz, hogy nem kenődött-e el a smink, felkaptam a táskám, és mentem. A liftbe bepréselődve esett le, hogy a telefonom az éjjeliszekrényen maradt. Remek! A buszra is úgy kellett felpréselnem magam. Aztán átvágtam az úton a másik megállóhoz. Legalább azon a járaton találtam szabad helyet. Hazafelé majd vagy taxin jövünk, vagy repülünk, mert különben mindkettőnkből palacsinta lesz. A reptérre érve az órám 12:28-at mutatott. Rekordidő! Még van pár percem bejutni-mivel az ajtónál itt is hatalmas a sor. Leszállt a gép. Negyed óra múlva nagy csomagokkal megérkeztek az utasok, és kezdett elfogyni a tömeg. Már fél órája ácsorogtam az aulában amikor valaki megállt mögöttem. Mikor hátranéztem. Két fiú mosolygott rám, akik miatt ilyenkor itt vagyok. JR letette a bőröndjét, és levette a napszemüveget. 

-Örülök, hogy eljöttél, vagyis eljöttetek.

-Én is, hogy itt vagy. Miért nem vetted fel?

-Otthon maradt a mobilom. 

-Siettél?

-Hát...-Ja. Most mondjam azt, hogy totál elfelejtettem? Szerintem ismer annyira, hogy ezt tudja.-Eszti korán elment, és általában ő szól utánam, hogy ne hagyjak otthon semmit. Hogy utaztatok?

-Egész jól. Csak egy kisgyerek óbégatott végig, és egy kiscsaj sipákolt, amikor majdnem leöntötték vízzel. És te idáig?

-Azt ajánlom, hogy tanuljunk meg repülni, mert különben mindhárman olyan laposak leszünk, mint egy palacsinta.

-Zsúfolt?-Nézett rám Min Hyun.

-Minden.-Elnevette magát, visszavette a szemüvegét, és elindultunk hazafelé. A végén mégis buszoztunk, aztán meg sétáltunk. A lift dugig volt, úgyhogy felmásztunk lépcsőn a 37.-re.

-Soha többet lépcső!-Szuszogtam amikor felértünk.

-Ez rosszabb volt, mint a busz.-Nevetett Min Hyun.

-Párszor már megjártam ezt az utat, amikor elromlott a lift. Már az első alkalommal megfogadtam, hogy soha többet, de még utána is volt.-Letették a cuccaikat, és leültünk a kanapéra.
-Eszti mikor ér haza?
-Majd estig befut. Fogalmam sincs hová ment.
-Holnap mikor jönnek a szüleid?
-Délelőtt.-Most esett le, hogy JR is jön.
-Este indul a gép, igaz?
-Aha. 
-Ti meg addig itt lesztek. Hanni hogy fogja bírni?
-Eszti tuti kitalál neki valamit.
-Az jó.-JR fáradtan a vállamra hajtotta a fejét. Kicsit fura volt, mert belül őrjöngtem, hogy a vállamra hajtotta a fejét. Kicsit néztem a cuki alvó arcát, de aztán én is elaludtam mellette. Min Hyun csak a tenyerébe hajtotta a fejét, de kis idő múlva ő is elaludt. Éjszaka későn értünk haza. Ez az átka ha valakivel leállok beszélgetni a város túl felén. Na meg az, hogy így rohantam a reptérre. Az utazás mindig fárasztó.
...
Hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Mikor kinyitottam a szemem Eszti ment be a szobájába. Suttogva odaköszönt, és megjegyezte, hogy milyen cukik vagyunk hárman egymás mellett, de szerintem főleg rám és JRre célzott.
-Nem is!
-Nézz magadra! Hozzak tükröt? Ki vagy pirulva.
-Rosszat álmodtam.
-Kifogás mindig van. Sikerült kiérned?
-Ja, persze. Hol voltál?
-Először a suliban.
-Minek?
-A nyelvtanár kért meg, hogy korrepetáljak egy alsós diákot. Képzeld, ő mongol. Fura volt az angol kiejtése. Na mindegy. Szóval, utána bementem az irodába, mert kaptam egy plakátot amit meg kell szerkesztenem...
-Ezek szerint megvan a hétvégi munkád.
-Ja. Mint mindig. Utána még elugrottam a plázába, hogy ha holnap anyuék jönnek ne legyen üres a hűtő, és tudjatok vinni magatokkal valamit. Mivel nem tudtalak elérni, mert 100%, hogy itthon hagytad a mobilod, neked azt vettem amit gondoltam.Ti hogy utaztatok?
-Minden zsúfolt volt. Én meg rohantam a reptérre.
-Későn indultál?
-Nem, csak... 
-Jó, hagylak. Össze pakoltál már holnapra?
-Persze.
-Akkor jó.-Eszti csendben eltűnt a szobájában. Én visszadőltem JR mellé. Mikor visszabóbiskoltam volna valakinek elkezdett csörögni a mobilja. JR nagyot nyögve előkaparta a mobilját, aztán kinyomta.
-Aron?
-Nem, a manegger. Pedig tudja, hogy itt vagyunk.-Letette a mobilt, és kifésülte a szememből a hajam.-Hogy aludtál?
-Fogjuk rá.-Eszti kijött a nappalibba.
-Sziasztok! Ennyire fárasztó volt az út?-Ült le a kanapé szélére.
-Nem a te füled mellett adott áriát egy 2 hónapos kisgyerek.
-Ó, ti szegények. Ha lesz időm majd sajnállak.
-Merre jártál?
-Csak a szokásos hétvégi munka, tanítványok, bevásárlás...
-Te tanítasz is? Nem említetted.
-Csak korrepetálok. Azt sem mindig. Kértek valamit?-Min Hyun felállt, és Esztivel kimentek a konyhába. JR egy nagyot sóhajtott.
-Mi a baj?
-Semmi. Eszti mondott valamit neked a fiúkról?
-Nem, mert?
-Min Hyun a legjobb haverom.
-Aha, és?
-Ne mondd , hogy nem vetted még észre!
-Mit? Nem értelek.
-Komolyan nem vetted még észre, hogy mennyire odavan Esztiért?
-Hát...
-Azt hittem mindent elmond neked. A lányok ilyenek. Vagyis...
-A suliban is fut utána pár srác. Őket ki nem állhatja. Általában ezt említi meg. Min Hyunról, nem sokat. Általában rólam van szó. Csak akkor mond valamit, ha kikérem a véleményét.
-Aha. Majd kérdezd meg a kedvemért. Hyun addig fog nyúzni, amíg valami értelmeset nem tudok neki mondani.
-Megpróbálhatom, de nem tudok semmi biztosat. Erről senkinek...-Nem fejezhettem be, mert visszajöttek. Leültek a fotelokba. Eszti hozott egy tálban sütit, és lerakta az asztalra.
-Hanni örülni fog nektek. Azt mondta, hogy alig várja már, hogy itt lehessen. És üdvözli Minyon bácsit.
-Az ki?
-Szerintem rád gondolt.-Nevetett Eszti Min Hyunra.
-Anyáékat nem tudom meggyőztem-e, de biztos szimpik lesztek nekik. Nem ellenezték, amikor megkérdeztem, hogy jöhettek-e.
-Majd igyekszünk.-Nevettek össze a fiúk.-Fincsi ez a süti.-Morgott JR teli szájjal. Aztán elmesélték a koncerteiket, meg pár vicces sztorit, aztán mi meséltünk Esztivel sulis baromságokat, és mindegyiken jót röhögtünk. Este aztán gyors zuhanyzás után eltettük magunkat holnapra. A fiúk aludtak Eszti szobájában-mivel ott nem volt akkora kupi mint nálam :)-mi pedig az enyémben. Még égett a kis lámpa. Eszti a laptopját bütykölte, én meg a fejemben ezer kérdéssel vártam az alkalmat, aztán már nem bírtam tovább.
-A fiúkkal hogy állsz?
-Sehogy.-Mondta, miközben pötyögött tovább.
-Nem a sulira gondoltam. Azon kívül.
-Csak haverok.-Írt tovább.
-És Min Hyun?
-Mi van vele?-Nézett fel először.
-Ő is csak haver?
-Talán kicsit több, de nem sokkal. Ő az egyik legjobb fiú haverom.-Pötyögött tovább.-Te vagy az érzelgősebb kettőnk közül. Ilyenkor már arra a bizonyos "hű de nagy szerelemre gondolsz", pedig ez nem az, csak szimplán bírjuk egymást. Amúgy miért érdekel?
-Csak felmerült bennem.
-JR?
-Nem ő miatta, csak érdekelt. Kicsit többet is mesélhetnél néha.
-Nem akarlak fárasztani, és tudod, hogy nem vagyok olyan.-Letette a laptopot, aztán betakarózott, és lekapcsolta a lámpát.-Jó éjt!
-Neked is. Remélem nem vizes vödörrel fognak kelteni...-Ásítottam, aztán lehunytam a szemem. Szóval nem tekinti nagy szerelmének Min Hyunt. Ennek nem fog nagyon örülni. Tényleg ennyire fárasztó a JRes beszámolóm minden egyes nap? Vagy csak kétnaponta? Na mindegy, alvás!