28. Suli, srácok, meg ilyenek...

Eszti:
Miután Panniék hazajöttek, anyuék, és a srácok elmentek mindenről beszámolt. Hogy mi volt JRrel, miket láttak, miről beszélgettek, meg ilyenek. Miután hatszor végighallgattam a "Olyan aranyos volt, és úúúúúgy szeretem!" szövegeket végül abbahagyta az érzelgést, mert a DRÁGA (igen, csupa nagybetűvel) felhívta. Mikor átment a saját szobájába telefonálni fejemre húztam a takarót, és úgy tettem, mintha aludnék. Lehet, hogy rossz tesó vagyok, de akkor sem bírom ki. Még benézett a szobámba, aztán kiment. Másnap a suliig is csak róla tudott beszélni. Mikor beültünk a terembe, és bejött a tanár végre csendben maradt. Láttam, ahogy az arcát a tenyerébe fektetve rajzolt valamit. Vajon mit? "I LOVE JR" Megráztam a fejem, és koncentráltam az órára. Szünetben újra kezdte az érzelgős beszámolót. Egész órán SMS-eztek. A fejemet a szekrényajtónak döntöttem, és próbáltam kikapcsolni az agyam. Szerencsére nekem egyel több órám volt, így legalább 45 percre+amíg hazaérek nem kell hallgatnom. Beültem emelt matekra. Mindent leírtam, és próbáltam megjegyezni. Elég gyorsan elment az óra. Kivettem a kabátomat a szekrényből, aztán leballagtam a lépcsőn. A sötét utcán baktattam a sötétedő utcákon. Hirtelen egy kar nyúlt utánam. Mikor visszafordultam egy magas kapucnis fiú állt mögöttem. A haja kilógott a kapucni alól.

Isayama Seiji

-Eszti, válthatnánk pár szót?
-Mit akarsz?-Könyököltem a falnak.-Először ki vagy?
-Seiji. A suli legismertebb csávója.
-Isayama Seiji.-Húztam el a szám. Legismertebb? Ja, és a legszerényebb is. Beképzelt állat!-Mit akarsz?
-Amikor először megláttalak azonnal éreztem, ahogy egy nagyot dobban a szívem.-Tette a vállamra a kezét.-Olyan aranyosak lennénk együtt, mi ketten. 
-Na persze. Én egy ilyen beképzelt inkább nem mondom mivel?-Söpörtem le a kezét magamról. Közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezem. Próbáltam kirántani a kezem, de nem engedett.
-Imádlak Eszti.
-Bocs, van barátom.-Téptem ki a kezem a szorításából. Ekkor megragadta a vállam és a falhoz nyomott. Közelebb hajolt az arcomhoz. A szívem vadul kalimpált az idegességtől. Egyre közelebb volt hozzám. Még pár centi, és végem. Ekkor egy másik kéz lerántotta rólam Seijit. 
-Mi a francot képzelsz magadról?!
-Mitsui Sen.-Húzta gonosz vigyorra a száját.-A suli jófiúja. Mit akarsz?
-Azt mondta van barátja. Akkor hagyd békén.
-Mit szólsz bele? Az én dolgom. Pusztulj meg a drága Esztikéddel!-Lökte meg Seiji, aztán dühöngve lelépett. Sen odajött hozzám, és felhúzott a földről.
-Jól vagy?
-Igen, köszönöm. De hogy kerülsz ide?
-Erre lakok. Elkísérhetlek valameddig?-Felvette a táskámat a földről, és a vállára akasztotta. Egy darabig csendben ballagtunk egymás mellett.
-Most nyomult rád először?-Kicsoda?
-Seiji.
-A múlt évben párszor már próbálkozott, de mindig sikerült leráznom.
-És tényleg van barátod, vagy csak kitaláltad?
-Ez maradhat az én titkom?
-Ja, persze.-Zavartan megvakarta a tarkóját. Megálltunk a házunk előtt.-Itt laksz?
-Igen. A mai dolog maradhatna köztünk? Nem akarom, hogy ezzel zaklassanak a suliban.
-Persze.-Visszaadta a táskámat, és feltettem a vállamra.
-Köszönöm. Mindent.-egymásra mosolyogtunk, aztán bementem a lépcsőházba. Sen még állt egy ideig a ház előtt, aztán tovább indult. Mikor beléptem a lakásba Panni a konyhában telefonált.
-Szia, megjöttem!-Köszönésképen legyintett, én meg bementem a szobámba. Leültem az íróasztalomhoz, és elkezdtem szerkeszteni a házidoga-plakátot. Kb hajnali 1-ig csináltam, amikor is bealudtam. Arra ébredtem fel, hogy csörög az órám. Azt hittem álmodok: 8:54. Mindjárt 9! Te jó ég! Panni már régen elment 0.-ra, nekem meg 6 percem beérni. Összepakoltam fél perc alatt a cuccaimat, felkaptam a kabátom, és rohantam a buszhoz. Azt hiszem ilyen sokat még sohasem késett. Miután sikerült felszállnom majdnem dugóba keveredett. Mikor leszálltam rohantam fel a lépcsőn. Kihúzattam magam a titkárságon, mint késő, és rohantam fel a terembe. A folyosón egy fiúnak mentem neki.
-Szia!
-Szia Sen, és bocsi.
-Elkéstél?-Nézett le rám. A szemével kinevetett.-Eszti, ez most vicc ugye?
-Nem, tényleg elaludtam. Mi ezen olyan vicces?
-Te sohasem késel.
-Ember vagyok, velem is előfordulhat. Te mit keresel itt a folyosón? Tudtommal bioszod lenne.
-Én lógós vagyok. Ha nem tudnád csak arra az órára megyek, amelyikhez éppen hangulatom van.
-Na ne! Egy osztályba járunk. Tudom, hogy állandóan ellógod az órákat. Panni már itt van?
-Ja, reggel láttam.
-Köszi!-Mentem volna a dolgomra, de visszafordított.
-Ma is elkísérhetlek?
-Ahogy gondolod, de Panni nem tudhatja meg. Nem mondtam még neki semmit, és csak aggódna miattam.-Bólintott, és rám mosolygott-Rendben.-Tettem két lépést, és már csengettek is. Ennyit az első óráról. Most meg eltitulálnak lógósnak. A szekrényeknél Panni várt.
-Hol voltál?-Förmedt rám.
-Elaludtam.
-Jó, majd odaadom amit írtunk. Mit csináltál este? Fáradtnak tűnsz.
-A házidogát, és bealudtam, aztán 8:54-kor ébredtem fel. Utána meg rohantam.
-Akkor itt lettél volna 9:40-re.
-A titkárságon még be kellett jelentkeznem, és Sen megállított a folyosón.
-Te lógósokkal haverkodsz?!
-Jaj, Panni!-Ekkor csengettek.-Nem akarok megint késni!-Felkaptuk a tancuccot, aztán lesiettünk a kémia előadóba. A 4-es padokban eddig csak 3-an ültünk, mert Sen nem óhajtott befáradni az órákra, de most már bent ült a helyén. Pont én ültem mellette, Panni mellettem, a legszélén Ji Min. Sen a padra fektette a fejét, és csak nézett előre. Bejött a tanár, és magyarázni kezdett. Panni mellettem szivecskéket, meg "Love JR" feliratokat pingált egy papírra, Sen aludt, Ji Min meg valamit olvasott a pad alatt. Engem sem érdekelt annyira, úgyhogy elővettem a jegyzet füzetnek kinevezett rajolós füzetem, és abba kezdtem el pingálni egy képet. Óra végére már egész jól nézett ki. Sen a csöngetéskor felnézett, megdicsérte a rajzom, aztán ment a haverjaihoz. Panni a szekrényeknél kérdőre vont.
-Mit akar Sen?
-Miről beszélsz?
-Minek jött be kémiára, amikor átaludta? 
-Gondolom nem akart több igazolatlant. 
-És miért dicsérte meg a rajzod.
-Szerinted nem lett cuki?-Mutattam felé a képet.
-Jó, oké.
-Minden rendben?-Jött oda Ji Min.

Byul Ji Min

-Persze.
-Eszti hol voltál első órában?
-Elaludtam. Mindenkinek feltűnt, hogy nem voltam itt?  
-Ezek szerint.-Panni elment a mosdók felé, és Ji Min nekem szegezte a kérdéseit.
-Panninak van barátja?
-Aha.
-Ő a híres JR? Amúgy mi a rendes neve?
-Kim Jong Hyun.
-Az egy énekes.
-Igen, tudom. Énekes, és a pasija.
-Ezt nem értem.
-A nyáron találkoztak, aztán az őszi szünetben jöttek össze, azóta dúl a nagy romance.
-Értem. Veled mi van fiúügyben?
-Semmi kül.
-Aha. Persze.-Vigyorgott, aztán mentünk a következő órára. A nap végére már alig álltam a lábamon, aztán Sen hazakísért-persze Panni semmiről sem tud. A ház előtt még beszélgetünk, aztán felmentem. Panni éjfélig fárasztott JRrel, aztán olyan fáradtan estem az ágyamba mint még azelőtt soha.
...
Következő napokban Ji Min is szerelmes lett, és már ketten fárasztottak a love-os sztorikkal. Ji Min az új srácba esett bele, aki nekem nem szimpi, de úgyis az ő álmai hercege. Sen minden nap hazakísért, és beszélgettünk. Jó volt vele lenni, mert ő nem faggatott a "mit vegyek fel, hogy jól nézzek ki?" "Szerinted mikor találkozunk újra?" "Annyira cuki, de nem néz rám!" kérdésekről. Talán még kerülte is ezt a témát. Mindig végig hallgat, nem kérdez hülyeségeket, és mindig fel tud dobni valamivel.
...