26. Japánban... part 3

Eszti:
-Esztiiii!-Nyivákolta Hanni, és közben a fejemet ütögette egy párnával.-kelj fel! Gyorsan! Esztiiii!!!!
-Hanni hagyd abba, kérlek! Mindenkit felkeltesz.-Ült fel mellettem Min Hyun. Miután sikeresen elvettem Hannitól a párnámat a fejemre húztam a takarót, és próbáltam még szunyálni egy kicsit.
-Unatkozok!-Ült le a szoba közepére.
-Keltsd fel anyuékat. Nemsokára úgy is muszáj lesz, mert nem fognak kiérni a reptérre.-Hanni felpattant, és hallottam, ahogy végigrohan a lakáson, és bemegy anyuékhoz. Min Hyun lehúzta a fejemről a paplant.
-Jó reggelt!-Mosolygott. Kifésültem a szememből a hajam, aztán nagyot sóhajtottam. 
-Innentől kezdve valahogy így fogunk ébredni, ha Hannin múlik.
-Az lehet.-Ekkor Hanni csörtetett be a szobába.
-Felkeltek.-Közölte vigyorogva. Felült mellém az ágyra. Kérdőn néztem rá.
-Mióta vagy fenn?
-Nem tudom.-Vonta meg a vállát.-A nap már a szemembe sütött.-Mutatott az ablakra. Szóval ez keltette fel. Majd holnap találunk neki egy másik helyet, ahol nem kel fel fél 8 előtt. Kikászálódtunk az ágyból, gyorsan felöltözködtünk, és megcsináltam mindenkinek a reggelit. Utána Hanninak befontam a haját, meg a sajátomat is összefogtam. 2 órán belül már mindenki indulásra készen volt. 
Nagy nehezen mindenki kijutott az ajtón (nem azért mert túl szűk, hanem mert valakinek mindig vissza kellett mennie valamiért. pl.: Panni: telefon, töltő, kaja, innivaló-csak a szokásos). Ma sem volt nagy tömeg, úgyhogy egész hamar kiértünk a reptérre. Mindenki végigpuszilt mindenkit, aztán anya elmondta a "vigyázzatok Hannira", "ő még kicsi" , "minden nap hívjatok, ha valami baja lesz hazajövünk" stb. Mindent megígértünk, aztán nehezen, de sikerült elszakadniuk Hannitól, és mentek a géphez. Megvártuk, amíg felszállnak, aztán kisétáltunk az aulából. Én fogtam Hanni egyik kezét, Min Hyun a másikat, mivel anya így akarta. Ám, legyen. 
-Megyünk haza?-Nézett fel rám Hanni, kiskutya szemekkel.
-Dehogy is! Megyünk kirándulni.-Min Hyun kérdőn nézett rám.

Min Hyun

-Kimegyünk a partra.-Mindketten bólintottak. Hosszú séta után kiértünk a tengerpartra. Hanni nézte a sok sok vizet, aztán kicsit elszontyolodott.
-Nem látom a végét.
-Ezt innen nem is láthatod. Ez a Csendes-óceán.
-Annak nincs is vége?
-De van. Vagy is...
-És ahol vége van ott mi lesz?
-Ott van a part. Majd otthon megmutatom a földgömbön.
-Oké.-Levettük a cipőnket, és a puha homokban sétáltunk. Hanni még mindig furán nézett a vízre.-Vannak benne cápák is?
-Biztos.
-Meg olyan nagy halak is?
-Aha.
-Megnézhetem?
-Mit?
-A halakat?
-Nem. Ez nem egy akvárium. És még úszni sem tudsz.
-Akkor sok kicsi akvárium?
-Nem. Ez egy óceán.-Sóhajtottam.-Hanni, ebbe nem mehetsz bele, mert nagyon mély, viszont sok halacska, meg mindenféle vízi izé van benne. Nem tudod őket megnézni.
-Ó, de kár.-Biggyesztette le ajkait.-Építhetek várat?-Biccentettem, mire abban a helyben neki állt a fövenyből várat építeni. Min Hyun maga mellé húzott.

Eszti

-Miért nem megyünk búvárkodni?
-Nem tud úszni.
-Nem baj. Én is kíváncsi vagyok.
-Aha. Még átgondolom.-Mikor készen lett a vára tovább mentünk. Kis idő múlva hazafelé vettük az irányt, mert elkezdett nyafogni, hogy fáradt. Aztán amikor meglátott egy parkot azonnal volt kedve megnézni, meg virágot szedni. Min Hyunnal közben beszélgettünk.
 

Hanni

Mikor végre hazaértünk ebédeltünk, aztán kidőltünk a kanapén. 
...
Mikor felébredtem a fejem Min Hyun vállán volt. Mosolyogva nézett rám.
-Jól aludtál?
-Ja. Hanni?
-Itt van.-Mutatott a másik oldalára. Hanni az oldalának dőlve szuszogott. Visszadőltem a vállára, és újból lehunytam a szemem. Fárasztó volt ez a séta. Éreztem, ahogy Min Hyun a fejemre hajtja a fejét. Kis idő múlva újra álomba merültem.