32. Karácsony

 Pati:
Baek Ho nyakába ugrottam amikor megláttam a kapunkban állva. Egy hosszú-hosszú csók után elengedtem, és megsimogattam az arcát, ő pedig beletúrt a hajamba.
-Olyan jó, hogy el tudtatok jönni.
-Jaj szerelmem!-Nyomott egy puszit a homlokomra.
-Anyuék nem akartak elengedni, de addig rágtam a fülüket míg végül megunták és elengedtek.
-Ekkora probléma, hogy nem velük leszel szenteste?
-Eddig mindig együtt karácsonyoztunk, de könyörgöm, már 17 vagyok! Kijár egy kis szabadság. Meg amúgy is itt leszünk a közelben.
-A szülőknek az a dolga, hogy féltsenek. És a barátoknak is.
-Aha.
-Na, jössz?-Összefontuk az ujjainkat, Baek Ho felkapta a cuccom, és elindultunk a házukhoz. Mikor beléptünk kicsit meglepődtem. Tegnap éjjel értek ide, de már fel van díszítve a fa, meg mindenhol nagyban megy a karácsony. Aztán megláttam az ikreket. Így már minden érthető. megölelgettem a lányokat és JRt meg Min Hyunt is. A többiek a lányokért mentek.
-Láttad volna azt a fejet, amit Eszti produkált, amikor megtudta hogy leutazunk ünnepelni.-Röhögött Min Hyun.
-Leszállnátok rólam?! Senki nem szólt, tilos meglepődnöm?
-Vicces volt.
-Min Hyun, már két álló napja ezen röhögtök. Nagyon unom!-Eszti megrázta a fejét, és tényleg dühösnek tűnt. Aztán ledobta ami a kezében volt (valamilyen gömbök), és kiszaladt az udvarra.
-Ennek meg mi baja?-Nézett utána értetlenül Min Hyun.
-Talán az, hogy tényleg idegesítő, ha ennyit röhögtök ezen.
-És te miért nem nevetsz velünk, kiscicám?-Karolta át Panni vállát JR.
-Mert idegesít az, hogy cikizitek a tesómat.-Nézett fel, a nála legalább egy fejjel magasabb barátjára.-És szerintem ne cikizzétek tovább, mert hazamegy.-Panni lefejtette magáról JR karjait, aztán Eszti után ment a kertbe. A két fiú összenézett, aztán megvonták a vállukat.
-Ez tényleg nagy szemétség.
-Már te is őt véded?!
-Oké, tényleg vicces volt, de most már elég. Azt hittem be akarsz vágódni neki!-Nézett Min Hyunra.
-Jó, leszállok róla.-Ült le a kanapéra, aztán kibámult az ablakon. Ekkor Panni jött vissza, de nem szólt hozzánk, csak Min Hyunt elhívta valahová. Gondolom fejmosás. Nemsokára megérkezett Titi és Ren, Aron és Niki. Min Hyun és Panni visszajöttek, és meg is lett a teljes létszám. Vagyis...
-Eszti merre van?-Nézett körbe Titi.
-Kint, és nem hajlandó bejönni.
-Mi a francot csináltatok?-Támadt rájuk egy kissé Aron. (Mármint JRre és Min Hyunra.)
-Amit eddig is. Röhögtek rajta.-Vonta meg a vállát Baek Ho.
-Nagyon nagyon nagyon megbántottátok!
-De ez csak vicc.
-Aha, marha vicces lesz, ha otthon egyedül ünnepli a karácsonyt!-Dühöngött Panni. Min Hyun felállt és kiment az udvarra. Lehuppantunk a kanapéra, és próbáltuk elterelni erről az egészről a témát.
-Meddig maradtok?
-Újévkor lesz egy koncertünk, úgyhogy 30-án el kell mennünk haza.-Szomorodott el Baek Ho. Megsimogattam az arcát, és nyomtam rá egy puszit. Mikor eltávolodtam volna tőle nem engedett.
-Khm, khm! Itt vannak gyerekek is!-Mikor kijózanodtunk egymásból kérdően néztem Aronra.
-Gyerekek? Hol?-Aron az ajtó felé biccentett, ahol Min Hyun és Eszti beszélgetett. Felemeltem a kezem, és próbáltam őket egy szívbe formázni. Niki mögém hajolt, és lefényképezte őket. Aztán amikor felénk indultak gyorsan úgy tettünk, mintha nem tudnánk semmiről. A fiúk próbálták nem elröhögni magukat, de rázkódott a válluk rendesen. Aggódó képet felöltve Panni szólalt meg.
-Végre bejöttél. Meg akartál fagyni? Csak egy pulcsi volt rajtad.
-Tudom anyu!-Nevetett Eszti.-Mindjárt fél 7. Már sötét van. Nem kéne...-Abban a pillanatban felgyúltak a szines kis fények a karácsonyfán, meg mindenhol, ahol voltak égősorok.-Oké, akkor már semmi.-Felrohantunk a cuccokért, meg az ajándékokért, aztán lementünk a nappaliba. Az asztal már meg volt terítve, a kaja ott gőzölgött a közepén. Miután vacsoráztunk a fa köré gyűltünk, és énekeltünk valami koreai éneket, meg a kis karácsonyt, aztán mindenki átadta az ajándékokat a másiknak. Baek Ho egy hosszú csók után, átadta a kis dobozt. Egy gyönyörű szív alakú medál, benne egy P és egy B. Amikor megkaptam a nyakába ugrottam, aztán eltűrtem a hajam, hogy fel tudja rakni a nyakamba. Az ikrektől kaptam egy Sydneyes albumot (egy héttel, még mielőtt idejöttek volna leutaztak a rokonokhoz), Nikitől és Tititől egy-egy karkötőt, a fiúktól fülbevalót, meg kis csecse-becséket. Miután lerendeztük az ajándékozást mindenki elment aludni. Baek Ho félúton felkapott, és nem is tett le, csak a szobában az ölébe.
 Eszti:
Miután elpakoltam a vacsora maradványait, elmosogattam, próbáltam kicsit összerendezni a nappalit (mindenhol összetépett csomagolópapír, meg szalagok).
-Mi vagy te? Bejárónő?-Állt meg mögöttem valaki. Nagyon jól ismert valaki.
-Ha szívatni akarsz most mondd, mert akkor inkább kimegyek.-Fordultam meg. Min Hyun megrázta a fejét, aztán leült a kanapéra, és nézte, ahogy pakolok. A látszat alapján semmi olyan szándéka nem volt, hogy segít nekem. 
-Sajnálom, ami a délután történt.
-Már túltettem magam rajta.
-Ezért nem foglalkozol velem?
-Én úgy vagyok ezzel, hogy aki idegesít azzal nem kommunikálok.
-De most beszélsz velem.
-Már mondtam kint is, hogy annyira nem sértődtem meg. Oké, polyén volt, de két teljes nap... Könyörgöm!
-Még soha nem láttalak annyira meglepetten.
-Ne kezdjük elölről, jó?-Néztem hátra.
-Nem ülsz ide?-Paskolta meg maga mellett a helyet. Vonakodva, de leültem mellé.-Irtó fincsi volt a vacsi.-Vigyorgott.-Jól főzöl. Meg a ház is szép lett, aztán a rajzaid... Miben nem vagy tehetséges?
-Ének.
-Ne már. Tök király hangod van!
-Ezt nem mondanám. Mindig kiröhögtek miatta.-Beletúrtam a hajamba, mert éreztem, hogy sok volt ez a nap, és mennem kéne aludni.
-Nem baj, hogy nálam alszol?
-Az ilyen helyzetekben mindig a közeledben alszom.-szögeztem le.-Bár nem értem, hogy miért nem engedték, hogy itt a kanapén aludjak.
-Biztos Baek Ho éjjeli mászkálása miatt.
-Ha?-Ő megvonta a vállát.
-Éjszakánként mindig kaját keres.-Látszott az arcán, hogy ez nem igaz. Nem akartam kérdőre vonni, inkább felálltam, és elindultam..volna, de visszahúzott.-Ne menj el!
-Fáradt vagyok.
-De...
-Feldíszítettük a házat, főztem egy 10 fős társaságra, akik közül egynek még ez a mennyiség sem volt elég, aztán mosogattam, elpakoltam... Ja, és csak tegnap jöttünk.-Próbáltam felidézni.
-Jó.-Sóhajtott, aztán elengedte a csuklóm. A lépcsőtől gyorsan visszafordultam, és a homlokára nyomtam egy puszit.
-Jó éjt!-biccentettem.
-Neked is...-Suttogta. Mikor otthagytam maga elé meredt. Ennek mi baja? Na mindegy. Gyorsan lezuhéztam, betakaróztam, és már aludtam is. Hallottam, ahogy valaki bejön, gondolom a szobatulajdonos, befekszik mellém, és egy puszit nyom a homlokomra. Elhelyezkedett, még suttogott valamit koreaiul, aztán csendben elaludt.