31. Ünnepi felfordulás

Eszti:
Nemsokára itt a mikulás, meg a karácsony, szilveszter, szóval a téli ünnepek. Panni mint mindig, most is totál kész van a hétvége miatt. JR jön hozzá. Hurrá! Két hónapig hallgattam az "úgy hiányzik JR"-t, most meg a "mi a fenét vegyek fel? még mindig szeret?" kérdéseire kell válaszolnom a nap 12 órájában (a többiben alszik, vagy mással van elfoglalva). Ma is vagy 50x elhajtogatta a kérdéseit, én meg a szokásos válaszaimat (a "mit tudom én", meg a "fogalmam sincs, kérdezd meg tőle", és az "azt vedd fel, amelyik tetszik"-et) Aztán eljött a hétvége. Péntek este Panni annyira fel volt húzva, hogy nem bírtam vele, és inkább elmentem futni egyet (jó kis feszültségoldó). Mire hazaértem, ami volt hajnali egy talán, már aludt, szóval nem kellett hallgatnom az idegesítő kérdései hadát. Ilyenkor nem szeretem a tesómat. Nem tudja hogy mennyire unom? Á, de nem akarom megbántani sem. Elvégre benyomom a fülest, és kiveszem ha elment. Az arcomat úgy sem nézi csak mindig magyaráz a hülyeségeiről. Igen, én ilyen szerethető húg vagyok :) .
...
Reggel valaki bejött a szobámba. Aztán felhúzta a redőnyt, és minden a téli nap fényébe borult. Végül leült az ágyam szélére, és megsimogatta a hajam. Mikor kinyitottam a szemem azt hittem abban a helyben elájulok.
-Jó reggelt csipkerózsika!
-Neked is. Nem úgy volt, hogy csak JR jön?
-Meglepetés!-Tárta szét a karját.-A srácok is itt vannak.-Mutatott az ajtó felé, ahol négy fej, plusz Panni kukucskált be.
-Na jó, de...-Ültem fel. Min Hyun felvonta a szemöldökét.-Mindegy, akkor...-Mutattam a fürdőajtó felé. Min Hyun felállt és kiment. Miután az ajtó becsukódott felkeltem, és gyorsan felöltöztem, és rendbe szedtem magam. Mikor kimentem a nappaliba a fiúk érdekesen néztek rám.
-Mi van?
-Annyira hasonlítasz Pannira!
-Na ne JR! Ikrek vagyunk!-Gyogyósok közé kerültem?-És hogy hogy eljöttetek?
-Megyünk Magyarországra.
-He? És ehhez minek jöttetek el ide?
-Ti is jöttök.-Bökte ki Aron.
-És erről nem kellett volna előbb szólni?-Néztem mogorván a fiúkra.-Panni! Miért nem mondtad? Te tudtad igaz?!
-Meglepetésnek szántuk...-Mentegetőzött.-A fiúk kérték, hogy ne szóljak...-A két tenyerembe temettem az arcom, és leültem a kanapéra. Lassan kifújtam a levegőt, aztán hátrasimítottam a hajam, és az előttem ácsorgó 6 emberre emeltem a tekintetem.
-Ennyien nem férünk itt el.
-De, elférünk.
-Oké, ki hol akar aludni?-JR akart megszólalni, de megelőztem.-Te Pannival. Mielőtt megkérdeznéd. Agyamra ment a nyafogásával.
-És Min Hyun veled?-Röhögött Aron.
-Erről nem volt szó.
-Na hyun?-Néztek szegényre mindannyian.
-Nekem mindegy hol alszok.-Védekezett.
-Eszti?-Na most meg mindenki felém fordult. Nem tetszik ez nekem.
-Jó.-Adtam meg magam.-Aludhatsz nálam. 
-Sok sikert!-Súgta oda Baek Ho Min Hyunnak, olyan halkan, hogy mindenki hallotta. Most meg mi a fenét akarnak?
-És ti? Arra gondoltam aludhatnék én itt kint...-Szúrós tekintetek.-Meg Min Hyun, ti meg a szobámban. Ott elfértek...
-Oké!!!-A fiúk bepakolták a cuccaikat hozzám.
-Csak ne szedjetek szét semmit. Ren, légyszi ne dekázgass a karácsonyfadíszekkel, Aron, ne dobáld szét a plüssöket! Baek Ho, az összes kaja a konyhában van. Nincsenek titkos raktáraim a szobában.-Ő bólintott, becsukta a szekrényajtókat, és eltűnt a konyhában. Egy hatalmas szendviccsel tért vissza.-Min Hyun te meg mit?...
-Macival alszol?!
-Nem, add vissza!!!-A fiúk röhögtek, Min Hyun meg a macival a kezében rohant előlem.Mikor végre sikerült kivennem a kezéből visszatettem a polcra.-Amúgy Baek Ho is macival alszik.
-De én Pattitól kaptam!-Szólt közbe teli szájjal.
-Oké, akkor a szabályok. Először is Ren leteszi a csúcsdíszt, Baek Ho kimegy a kajával a konyhába, Aron összeszedi a plüssöket, Min Hyun meg szépen idefigyel, és nem a naplómat keresi.
-Honnan tudod, hogy azt keresem?
-Nem a párna alatt van.
-Ja, köszi.
-Figyelnétek egy percre? Valaki! Itt van Lady Gaga!
-Hol?-Néztek fel egyszerre.
-Na végre. szóval. Senki nem nyúl a cuccaimhoz, mert azt megetetem Dorkával, kajálni csak a konyhában lehet. ha valamim eltűnik mindenkit kinyiffantok, és amit szétszórtok ti rakjátok össze. Érthető voltam?
-aha. Hol van Lady Gaga?
-Gőzöm sincs.
-Na végre, NAPLÓ!-Ordította el magát Min Hyun.
-Ja, és vékonyak a falak. Ez a 37. emelet. Min Hyun, amúgy ha érdekel A Szent Johanna Gimi, akkor az első résszel kezd!-Mutattam a polcra. Csalódottan visszatette a 4. részt, és tovább kezdett kutatni a naplóm után. Haha, úgysem fogja megtalálni!
...
Mikor következőnek bementem egy romhalmaz volt a szobám. De legalább Baek Ho nem bent evett. Ren és Aron egy gömböt passzolgattak egymásnak, Min Hyun olvasott valamit, aztán hozzávágott Renhez egy tigrist, mert ő elkezdte piszkálni. JR és panni meg leléptek valamerre. Min Hyun letette a könyvet, aztán megtalálta a távirányítót, és nekiálltak filmezni.
-Eszti nem jössz?-Mutatott maga melletti helyre Aron.
-Köszi, most nem.
-Ülhetsz hyun mellé is!-Mutatott Min Hyun mellé.
-de...
-LÉGYSZIII!!!-Néztek rám kiskutyaszemekkel. A 20. nyávogásuk után leültem Aron és Min Hyun közé. Hátradőltem és bekapcsoltam a laptopom. Befejeztem a házikat, legalább ezzel előrébb vagyok. Megjött Panni és JR is. Késő estig filmeztünk, aztán mindenki kidőlt, ott ahol  volt. Alvásügy megoldva!
....
Reggel valami keményen ébredtem. Min Hyun vállán volt a fejem. Gyorsan kimásztam, ügyelve, hogy senkire ne lépjek rá, és bezárkóztam a fürdőbe. lezuhanyoztam, felöltöztem, aztán kimentem reggelizni. 10 perc múlva megjelent a konyhában Baek Ho. Elküldtem, hogy szedje össze magát, addig csinálok neki reggelit. Előkotortam a dugisütit (Baek Ho biztos helyéről), és kitettem az asztalra.
-Ilyet tegnap nem is találtam!-Nézett a tálra kerek szemekkel.
-Inkább egyél, amíg van.-Mire a többiek kikászálódtak már megjártam a boltokat is (nehogy kevés legyen a kaja). Amíg reggeliztek (mármint elfogyasztották Baek Ho maradékát, amit nem bírt megenni) én bepakoltam egy bőröndbe, aztán a fiúkkal rendberakattam a szobámat. Mehettünk is a reptérre. A NU'EST magángépén utaztunk. A maneggerrel és Rinnel jót dumáltunk, meg hallgattuk a fiúk hülyeségeit. Ha Baek Ho és Min Hyun együtt van olyan hülyék tudnak lenni! Persze egész úton szakadtunk a röhögéstől.