Ma végre végre itt a szünet, és nem kell hajnalok hajnalán kelnem, hogy ott poshadjak a sulipadban. Hál' Istennek elég hosszú (2,5 hetes) a szünet, viszont holnap jönnek anyuék, és megyünk Sidneybe. Hanni és Eszti itthon marad, mivel valamiért nem akarnak elmenni a nagyszüleink testvéréhez. Hogy miért? Miért van olyan érzésem, mintha elfelejtettem volna valamit? Na mindegy. A fejemre húztam a takarót.
-Panni próbálsz kikelni az ágyból?
-Aha...-Próbáltam felülni, de mindig visszaestem a párnára.-Nem megy!
-Okés, akkor vigyázz a házra, délben jövök-remélem minden a terv szerint megy majd. Ha nem, akkor majd jövök valamikor. Szia!
-Jó.-Hallottam, ahogy becsukja a bejárati ajtót, és kopog a cipője a lépcsőn. Szombat hajnali fél 10 van. Hová megy ilyenkor? A telefonom rezegni kezdett. JR üzent: "Ma 12:34-kor ér be a gépünk. Ha van kedved gyere ki elénk! JR" Máma jönnek?! Akkor ezt felejtettem el. Mit vegyek fel? 12:34-kor? Akkor egy órán belül el kell indulnom, hogy időben kiérjek a reptérre. Kivágtam magam az ágyamból, és rohantam a fürdőbe. Mikor belenéztem a tükörbe megállapítottam, hogy a hajam legalább fél óra lesz, és rohantam tovább a gardróbba. Ott negyed óra volt, míg kitaláltam, és megtaláltam a mai összeállításom darabjait, két perc amíg felrángattam magamra, aztán vissza a fürdőbe. Mosakodás, fogmosás, fésű, hajvasalás, szemceruza, szemhéjpúder, szájfény. rohantam a konyhába, bedobtam a reggelit, aztán vissza a tükörhöz, hogy nem kenődött-e el a smink, felkaptam a táskám, és mentem. A liftbe bepréselődve esett le, hogy a telefonom az éjjeliszekrényen maradt. Remek! A buszra is úgy kellett felpréselnem magam. Aztán átvágtam az úton a másik megállóhoz. Legalább azon a járaton találtam szabad helyet. Hazafelé majd vagy taxin jövünk, vagy repülünk, mert különben mindkettőnkből palacsinta lesz. A reptérre érve az órám 12:28-at mutatott. Rekordidő! Még van pár percem bejutni-mivel az ajtónál itt is hatalmas a sor. Leszállt a gép. Negyed óra múlva nagy csomagokkal megérkeztek az utasok, és kezdett elfogyni a tömeg. Már fél órája ácsorogtam az aulában amikor valaki megállt mögöttem. Mikor hátranéztem. Két fiú mosolygott rám, akik miatt ilyenkor itt vagyok. JR letette a bőröndjét, és levette a napszemüveget.
-Örülök, hogy eljöttél, vagyis eljöttetek.
-Én is, hogy itt vagy. Miért nem vetted fel?
-Otthon maradt a mobilom.
-Siettél?
-Hát...-Ja. Most mondjam azt, hogy totál elfelejtettem? Szerintem ismer annyira, hogy ezt tudja.-Eszti korán elment, és általában ő szól utánam, hogy ne hagyjak otthon semmit. Hogy utaztatok?
-Egész jól. Csak egy kisgyerek óbégatott végig, és egy kiscsaj sipákolt, amikor majdnem leöntötték vízzel. És te idáig?
-Azt ajánlom, hogy tanuljunk meg repülni, mert különben mindhárman olyan laposak leszünk, mint egy palacsinta.
-Zsúfolt?-Nézett rám Min Hyun.
-Minden.-Elnevette magát, visszavette a szemüvegét, és elindultunk hazafelé. A végén mégis buszoztunk, aztán meg sétáltunk. A lift dugig volt, úgyhogy felmásztunk lépcsőn a 37.-re.
-Soha többet lépcső!-Szuszogtam amikor felértünk.
-Ez rosszabb volt, mint a busz.-Nevetett Min Hyun.
-Párszor már megjártam ezt az utat, amikor elromlott a lift. Már az első alkalommal megfogadtam, hogy soha többet, de még utána is volt.-Letették a cuccaikat, és leültünk a kanapéra.
-Eszti mikor ér haza?
-Majd estig befut. Fogalmam sincs hová ment.
-Holnap mikor jönnek a szüleid?
-Délelőtt.-Most esett le, hogy JR is jön.
-Este indul a gép, igaz?
-Aha.
-Ti meg addig itt lesztek. Hanni hogy fogja bírni?
-Eszti tuti kitalál neki valamit.
-Az jó.-JR fáradtan a vállamra hajtotta a fejét. Kicsit fura volt, mert belül őrjöngtem, hogy a vállamra hajtotta a fejét. Kicsit néztem a cuki alvó arcát, de aztán én is elaludtam mellette. Min Hyun csak a tenyerébe hajtotta a fejét, de kis idő múlva ő is elaludt. Éjszaka későn értünk haza. Ez az átka ha valakivel leállok beszélgetni a város túl felén. Na meg az, hogy így rohantam a reptérre. Az utazás mindig fárasztó.
...
Hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Mikor kinyitottam a szemem Eszti ment be a szobájába. Suttogva odaköszönt, és megjegyezte, hogy milyen cukik vagyunk hárman egymás mellett, de szerintem főleg rám és JRre célzott.
-Nem is!
-Nézz magadra! Hozzak tükröt? Ki vagy pirulva.
-Rosszat álmodtam.
-Kifogás mindig van. Sikerült kiérned?
-Ja, persze. Hol voltál?
-Először a suliban.
-Minek?
-A nyelvtanár kért meg, hogy korrepetáljak egy alsós diákot. Képzeld, ő mongol. Fura volt az angol kiejtése. Na mindegy. Szóval, utána bementem az irodába, mert kaptam egy plakátot amit meg kell szerkesztenem...
-Ezek szerint megvan a hétvégi munkád.
-Ja. Mint mindig. Utána még elugrottam a plázába, hogy ha holnap anyuék jönnek ne legyen üres a hűtő, és tudjatok vinni magatokkal valamit. Mivel nem tudtalak elérni, mert 100%, hogy itthon hagytad a mobilod, neked azt vettem amit gondoltam.Ti hogy utaztatok?
-Minden zsúfolt volt. Én meg rohantam a reptérre.
-Későn indultál?
-Nem, csak...
-Jó, hagylak. Össze pakoltál már holnapra?
-Persze.
-Akkor jó.-Eszti csendben eltűnt a szobájában. Én visszadőltem JR mellé. Mikor visszabóbiskoltam volna valakinek elkezdett csörögni a mobilja. JR nagyot nyögve előkaparta a mobilját, aztán kinyomta.
-Aron?
-Nem, a manegger. Pedig tudja, hogy itt vagyunk.-Letette a mobilt, és kifésülte a szememből a hajam.-Hogy aludtál?
-Fogjuk rá.-Eszti kijött a nappalibba.
-Sziasztok! Ennyire fárasztó volt az út?-Ült le a kanapé szélére.
-Nem a te füled mellett adott áriát egy 2 hónapos kisgyerek.
-Ó, ti szegények. Ha lesz időm majd sajnállak.
-Merre jártál?
-Csak a szokásos hétvégi munka, tanítványok, bevásárlás...
-Te tanítasz is? Nem említetted.
-Csak korrepetálok. Azt sem mindig. Kértek valamit?-Min Hyun felállt, és Esztivel kimentek a konyhába. JR egy nagyot sóhajtott.
-Mi a baj?
-Semmi. Eszti mondott valamit neked a fiúkról?
-Nem, mert?
-Min Hyun a legjobb haverom.
-Aha, és?
-Ne mondd , hogy nem vetted még észre!
-Mit? Nem értelek.
-Komolyan nem vetted még észre, hogy mennyire odavan Esztiért?
-Hát...
-Azt hittem mindent elmond neked. A lányok ilyenek. Vagyis...
-A suliban is fut utána pár srác. Őket ki nem állhatja. Általában ezt említi meg. Min Hyunról, nem sokat. Általában rólam van szó. Csak akkor mond valamit, ha kikérem a véleményét.
-Aha. Majd kérdezd meg a kedvemért. Hyun addig fog nyúzni, amíg valami értelmeset nem tudok neki mondani.
-Megpróbálhatom, de nem tudok semmi biztosat. Erről senkinek...-Nem fejezhettem be, mert visszajöttek. Leültek a fotelokba. Eszti hozott egy tálban sütit, és lerakta az asztalra.
-Hanni örülni fog nektek. Azt mondta, hogy alig várja már, hogy itt lehessen. És üdvözli Minyon bácsit.
-Az ki?
-Szerintem rád gondolt.-Nevetett Eszti Min Hyunra.
-Anyáékat nem tudom meggyőztem-e, de biztos szimpik lesztek nekik. Nem ellenezték, amikor megkérdeztem, hogy jöhettek-e.
-Majd igyekszünk.-Nevettek össze a fiúk.-Fincsi ez a süti.-Morgott JR teli szájjal. Aztán elmesélték a koncerteiket, meg pár vicces sztorit, aztán mi meséltünk Esztivel sulis baromságokat, és mindegyiken jót röhögtünk. Este aztán gyors zuhanyzás után eltettük magunkat holnapra. A fiúk aludtak Eszti szobájában-mivel ott nem volt akkora kupi mint nálam :)-mi pedig az enyémben. Még égett a kis lámpa. Eszti a laptopját bütykölte, én meg a fejemben ezer kérdéssel vártam az alkalmat, aztán már nem bírtam tovább.
-A fiúkkal hogy állsz?
-Sehogy.-Mondta, miközben pötyögött tovább.
-Nem a sulira gondoltam. Azon kívül.
-Csak haverok.-Írt tovább.
-És Min Hyun?
-Mi van vele?-Nézett fel először.
-Ő is csak haver?
-Talán kicsit több, de nem sokkal. Ő az egyik legjobb fiú haverom.-Pötyögött tovább.-Te vagy az érzelgősebb kettőnk közül. Ilyenkor már arra a bizonyos "hű de nagy szerelemre gondolsz", pedig ez nem az, csak szimplán bírjuk egymást. Amúgy miért érdekel?
-Csak felmerült bennem.
-JR?
-Nem ő miatta, csak érdekelt. Kicsit többet is mesélhetnél néha.
-Nem akarlak fárasztani, és tudod, hogy nem vagyok olyan.-Letette a laptopot, aztán betakarózott, és lekapcsolta a lámpát.-Jó éjt!
-Neked is. Remélem nem vizes vödörrel fognak kelteni...-Ásítottam, aztán lehunytam a szemem. Szóval nem tekinti nagy szerelmének Min Hyunt. Ennek nem fog nagyon örülni. Tényleg ennyire fárasztó a JRes beszámolóm minden egyes nap? Vagy csak kétnaponta? Na mindegy, alvás!
-Eszti mikor ér haza?
-Majd estig befut. Fogalmam sincs hová ment.
-Holnap mikor jönnek a szüleid?
-Délelőtt.-Most esett le, hogy JR is jön.
-Este indul a gép, igaz?
-Aha.
-Ti meg addig itt lesztek. Hanni hogy fogja bírni?
-Eszti tuti kitalál neki valamit.
-Az jó.-JR fáradtan a vállamra hajtotta a fejét. Kicsit fura volt, mert belül őrjöngtem, hogy a vállamra hajtotta a fejét. Kicsit néztem a cuki alvó arcát, de aztán én is elaludtam mellette. Min Hyun csak a tenyerébe hajtotta a fejét, de kis idő múlva ő is elaludt. Éjszaka későn értünk haza. Ez az átka ha valakivel leállok beszélgetni a város túl felén. Na meg az, hogy így rohantam a reptérre. Az utazás mindig fárasztó.
...
Hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Mikor kinyitottam a szemem Eszti ment be a szobájába. Suttogva odaköszönt, és megjegyezte, hogy milyen cukik vagyunk hárman egymás mellett, de szerintem főleg rám és JRre célzott.
-Nem is!
-Nézz magadra! Hozzak tükröt? Ki vagy pirulva.
-Rosszat álmodtam.
-Kifogás mindig van. Sikerült kiérned?
-Ja, persze. Hol voltál?
-Először a suliban.
-Minek?
-A nyelvtanár kért meg, hogy korrepetáljak egy alsós diákot. Képzeld, ő mongol. Fura volt az angol kiejtése. Na mindegy. Szóval, utána bementem az irodába, mert kaptam egy plakátot amit meg kell szerkesztenem...
-Ezek szerint megvan a hétvégi munkád.
-Ja. Mint mindig. Utána még elugrottam a plázába, hogy ha holnap anyuék jönnek ne legyen üres a hűtő, és tudjatok vinni magatokkal valamit. Mivel nem tudtalak elérni, mert 100%, hogy itthon hagytad a mobilod, neked azt vettem amit gondoltam.Ti hogy utaztatok?
-Minden zsúfolt volt. Én meg rohantam a reptérre.
-Későn indultál?
-Nem, csak...
-Jó, hagylak. Össze pakoltál már holnapra?
-Persze.
-Akkor jó.-Eszti csendben eltűnt a szobájában. Én visszadőltem JR mellé. Mikor visszabóbiskoltam volna valakinek elkezdett csörögni a mobilja. JR nagyot nyögve előkaparta a mobilját, aztán kinyomta.
-Aron?
-Nem, a manegger. Pedig tudja, hogy itt vagyunk.-Letette a mobilt, és kifésülte a szememből a hajam.-Hogy aludtál?
-Fogjuk rá.-Eszti kijött a nappalibba.
-Sziasztok! Ennyire fárasztó volt az út?-Ült le a kanapé szélére.
-Nem a te füled mellett adott áriát egy 2 hónapos kisgyerek.
-Ó, ti szegények. Ha lesz időm majd sajnállak.
-Merre jártál?
-Csak a szokásos hétvégi munka, tanítványok, bevásárlás...
-Te tanítasz is? Nem említetted.
-Csak korrepetálok. Azt sem mindig. Kértek valamit?-Min Hyun felállt, és Esztivel kimentek a konyhába. JR egy nagyot sóhajtott.
-Mi a baj?
-Semmi. Eszti mondott valamit neked a fiúkról?
-Nem, mert?
-Min Hyun a legjobb haverom.
-Aha, és?
-Ne mondd , hogy nem vetted még észre!
-Mit? Nem értelek.
-Komolyan nem vetted még észre, hogy mennyire odavan Esztiért?
-Hát...
-Azt hittem mindent elmond neked. A lányok ilyenek. Vagyis...
-A suliban is fut utána pár srác. Őket ki nem állhatja. Általában ezt említi meg. Min Hyunról, nem sokat. Általában rólam van szó. Csak akkor mond valamit, ha kikérem a véleményét.
-Aha. Majd kérdezd meg a kedvemért. Hyun addig fog nyúzni, amíg valami értelmeset nem tudok neki mondani.
-Megpróbálhatom, de nem tudok semmi biztosat. Erről senkinek...-Nem fejezhettem be, mert visszajöttek. Leültek a fotelokba. Eszti hozott egy tálban sütit, és lerakta az asztalra.
-Hanni örülni fog nektek. Azt mondta, hogy alig várja már, hogy itt lehessen. És üdvözli Minyon bácsit.
-Az ki?
-Szerintem rád gondolt.-Nevetett Eszti Min Hyunra.
-Anyáékat nem tudom meggyőztem-e, de biztos szimpik lesztek nekik. Nem ellenezték, amikor megkérdeztem, hogy jöhettek-e.
-Majd igyekszünk.-Nevettek össze a fiúk.-Fincsi ez a süti.-Morgott JR teli szájjal. Aztán elmesélték a koncerteiket, meg pár vicces sztorit, aztán mi meséltünk Esztivel sulis baromságokat, és mindegyiken jót röhögtünk. Este aztán gyors zuhanyzás után eltettük magunkat holnapra. A fiúk aludtak Eszti szobájában-mivel ott nem volt akkora kupi mint nálam :)-mi pedig az enyémben. Még égett a kis lámpa. Eszti a laptopját bütykölte, én meg a fejemben ezer kérdéssel vártam az alkalmat, aztán már nem bírtam tovább.
-A fiúkkal hogy állsz?
-Sehogy.-Mondta, miközben pötyögött tovább.
-Nem a sulira gondoltam. Azon kívül.
-Csak haverok.-Írt tovább.
-És Min Hyun?
-Mi van vele?-Nézett fel először.
-Ő is csak haver?
-Talán kicsit több, de nem sokkal. Ő az egyik legjobb fiú haverom.-Pötyögött tovább.-Te vagy az érzelgősebb kettőnk közül. Ilyenkor már arra a bizonyos "hű de nagy szerelemre gondolsz", pedig ez nem az, csak szimplán bírjuk egymást. Amúgy miért érdekel?
-Csak felmerült bennem.
-JR?
-Nem ő miatta, csak érdekelt. Kicsit többet is mesélhetnél néha.
-Nem akarlak fárasztani, és tudod, hogy nem vagyok olyan.-Letette a laptopot, aztán betakarózott, és lekapcsolta a lámpát.-Jó éjt!
-Neked is. Remélem nem vizes vödörrel fognak kelteni...-Ásítottam, aztán lehunytam a szemem. Szóval nem tekinti nagy szerelmének Min Hyunt. Ennek nem fog nagyon örülni. Tényleg ennyire fárasztó a JRes beszámolóm minden egyes nap? Vagy csak kétnaponta? Na mindegy, alvás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése