Pati:
Hajnalok hajnalán az ébresztőmre ébredtem. Már egy fél hónapja járunk újra suliba. Kedd van. Amikor az érettségi-felkészítő órák vannak hajnalban (úgy tudtam a 0.-nál előbb nincsenek órák. Most meg 3 órám van, és persze mind kötelező, a rendes tanítás előtt. Hát, szívás. Aztán meg fél 8-ig ülök a padokban. Hol egyik, hol másik teremben. Már nagyon elegem van ebből az egész cécóból. Érettségi? Évek óta erre készülök, de már nagggyon túl akarok lenni rajta.) Sikeresen (majdnem elkéstem), de beestem a tanár előtt a padba. Eni majdnem elaludt mellettem. Mint később megtudtam hajnalig chat-eltek ChaeJinnel. Múlt héten tiszta bőgős volt, mert szakított vele Kevin valami pláza...inkábbnemmondommi miatt. Szóval a lényeg, hogy ki volt borulva. Aztán ChaeJinnel kezdett el beszélgetni (virtuálisan persze), és most már jól van. Mondjuk Hanni szülinapja után/előtt egész sokat dumáltak. (ChaeJint kb 3 hónapja csalta meg a barátnője, így ő is szingli. VOLT? Lehet, hogy ők ketten a végén még.... ki tudja?) Végre (úgy az óra közepére) sikerült felébrednem annyira, hogy figyelni is tudjak a 3. tanárra, akinek amúgy semmi kedve nem volt az egészhez, csak hát a diri dönt, ugye. Valami matekanyagot magyarázott, de szerintem senki nem figyelt. Úgyhogy inkább leült, és megivott vagy 3 liter kávét. És nekem nem adott! Ugye milyen gonosz???? Mikor kicsengettek felkeltettem Enit, mert az óra felénél frankón bealudt, és megkerestük az IGAZI első óránk helyét. Besétáltam a terembe, és leültem volna a padra. Ha valaki nem lép rá a lábamra a tűsarkaival. Felszisszentem, és a drágalátosság felé fordultam. Mögötte ott vigyorgott N is.(a nevüket nem vagyok hajlandó leírni!!!!) T arcán megelégedett vigyor terült szét.
-Azt hittem már nem fogok szórakozni, ha beülök az unnnalmas órákra.-Dobta hátra hidrogéneztetett, szinte fehér haját.
-Jééé, ez őszül!!-Röhögött fel valaki a kettős mögött, mire azok csapkodva megfordultak. És megint rálépett a lábamra. Ha most ellökném tuti letörné a műkörmeit. De nem fogom, mert én nem vagyok egy... na hát pont olyan, mint ők. Szóval inkább sajgó lábakkal leültem a helyemre. Valamikor az ikrek azt mondták,hogy akkor lehet felidegesíteni nagyon valakit, ha nem mutatjuk ki az érzelmeinket, amikor szapulnak. Megfogadtam a tanácsukat, és nagy nehezen végigszenvedtem az órát minden érzelem nélküli tekintettel. T és N persze minden alkalmat megragadott, hogy beszóljanak, de mivel nem reagáltam ők akadtak ki. Kb ilyen beszólásaik voltak: "mi van az idolokkal? olyan *** a zenéjük. Justin az igazi!" na erre mit reagáljak? "Patttrícia! (komolyan 3 t-vel) Húzd odébb a *belső szerveidet-kb magyarul*, zavar, ahogy lélegzel!" meg ilyesmik. Szóval nem nagyon reagáltam rájuk, Eni aludt, a fiúk meg oltogatták egymást, és nem velük foglalkoztak. Erre kiakadtak, és a 4.óra után távoztak. Mivel nem szokásuk nagyon bejárni, ezért nem kell amiatt aggódnom, hogy egyhamar visszajönnek. A 6. óra után Eni is felébredt, vagy legalábbis nem alva járt. Miután megtudta a többiektől, hogy a páros elment, jól kiröhögték őket. Ekkora ribiket még ők sem láttak. Aztán folytatták tovább az "aludjunk el, vagy bámuljunk ki az ablakon, vagy idegesítsük a tanárt"-játékukat. Igazából mindegy volt, csak valahogy elfoglalják magukat. Aztán az utolsó óra után mentem haza tanulni. Aztán másnap mentünk suliba. Igazából ez az év erről szól: suli, meg alvás. Egészen a téli szünetig.Azt hittem a karácsonyom más lesz. De tekintettel az egyre közelgő dátumra... Hát igen. Két magolás között nyitottam ki az ajándékaimat. A szüleim a "szeretet ünnepéről" papoltak, és könyörögtek, hogy tegyem le a könyvet, vagy szakadjak el a képernyőtől. De hát most mit csináljak? Tanulni kell, vagyis muszáj. Én meg azt csinálom. Akkor most?
Karácsonykor este, amikor BaekHoval skypeotunk persze letettem a könyveket. De csak egy fél órára, mert Szöulban már hajnal volt, és az én drágám koncertről ért haza. Szó szerint bealudt a gépe előtt.
Január közepén érettségiztünk. Azt hiszem soha életemben nem kaptam még ennyi csokit senkitől egyszerre. A terem, ahol megírtuk úgy nézett ki, mint egy édességüzlet. Aztán jöttek a szóbelik.
Közben sikerült megtanulnom koreaiul, és letettem egy alapfokút belőle. Farsangkor és egyéb ünnepekkor (pl.: valentin nap) egész nap BaekHoval, a fiúkkal, vagy a barátnőimmel beszélgettem. Igaz, csak a neten. Mivel felvettek abba a Szöuli suliba, ahol majd divattervező szakra megyek, így eléggé izgultam már. A költözködés miatt is. A suliban pörgött az élet, és mivel már csak pár napot kell bejárnunk egy héten (nyelvvizsgák, meg mindenféle szakvizsgák miatt), így elég szabadok vagyunk. Egy csomó V.I.P-s koncerten voltunk már Enivel (VIXX, TEEN TOP, meg hasonlók) Budapesten is, meg párszor Bécsben is. Anyuék meg örülnek, hogy végre nem könyvekkel megyek mindenhová. Igazából egy darabig már nem is akarok olvasni. A ballagásra eljött az egész familia. Mivel csak 1 osztály ballagott, így a kisebb tornatermet választották ki erre a célra. Ja, voltak akik a folyosón álltak, mert nem fértek már be. Hát, ennyit a kevésről. Annyi virágot kaptunk, hogy teherautóval kellett volna hazavinni. Mi, okosak meg szétosztogattuk a tanárok között. (Cipeljék ők!) De szerencsére senki nem sértődött meg. Mivel a fiúk is ott voltak a ballagáson (legalábbis a miénken BaekHo és ChaeJin. Igen, összejöttek Enivel, és most dúl az I Love You) egy héttel utána már cuccoltam is át Koreába. Azzal telt a nyár nagy része, hogy iderepültünk, meg odarepültünk, tologattuk a bútorokat, és egyéb költözködési dolgok. BaekHonak van egy lakása a belvárosban, ahová beköltöztem. Az egészet átfestettük, újraparkettáztuk, csempéztük meg egyebek. Bár nem volt nagyon ramaty állapotban a drágám ragaszkodott a felújításhoz. Nem túl nagy lakás, de nagyon nagy belmagassága van, szóval akár egy galériát is lehetne építeni, ha nem férnék el.
A többiekkel sokat találkoztam (kivéve az ikrekkel, mert nekik egész nyáron szakvizsgájuk volt, így a suliban gyötrődtek), buliztunk a szülinapokon, meg csak úgy is, ha éppen olyan hangulatban voltunk. Néha SeYong és BaekHo rendeztek vicc-versenyt, vagy kabarét. A végén mindig jót röhögtünk. Voltunk nyaralni kettesben is, meg úgy a bandával közösen. Megismerkedtünk a MYNAMEs srácok barátnőivel (ők is jöttek a tengerpartra). Nagyon rendes, és belevaló csajok. Azok a tipikus "első látásra szimpik". És nagyon összeillenek a párocskák. Mint kiderül már csak Aron erősíti a szinglik csapatát. Bár ő is velünk röhögött, de néha átfutott az arcán az a tipikus lehangoltság.
Augusztusban végre minden fontos cuccom átkerült az új otthonomba, elbúcsúztam a szüleimtől, meg az ottani barátaimtól, és végleg ide utaztam. Panni is átköltözött Koreába. Még egyenlőre nálam lakik, de keresnek egy lakást JRrel. Bár én nem akarok egyedül lakni. Ő meg azt mondja, hogy:"Nem, én csak felesleges vagyok. Biztos boldogulsz majd." Mivel ők már jó ideje egyedül élnek megtanított pár fortélyra, meg takarítási trükkökre. Kb. 5 perc alatt csillogóra kitakarítottuk a házat egy buli után.
Eszti, Eni és Jin átköltöztek Párizsba, mert oda fognak suliba járni. Egy kertes házba költöztek. Van udvara, amin Eszti szerint még egy kutyaól sem fér el, meg 2 nagy, és egy kicsi szobája. A lányok meg tök jól kijönnek egymással. Hanni is volt nálunk nyaralni, és ő is szépen megtanult koreaiul. BaekHoval vigyáztunk is rá párszor, amikor valami fontos dolguk volt az ikreknek.
-Bár még mindig szereti a csillámpónikat, meg a Barbiet, de azért jó fej.-Vigyorgott egyszer BaekHo, aztán felvette a nyakába, és sétáltunk egy nagyot.
Nyaralásképp elkísértük a fiúkat egy Ázsiai turnéra. Minden várost megnéztünk, ahol volt koncertjük. Igaz, hogy csak fél óránk volt barangolni, de elmondhatom, hogy körbejártuk Ázsiát.
1 hét múlva újra ősz van, és kezdődik a suli. A fiúk most próbálnak, a MYNAMEsok meg alszanak (hajnalig tomboltak). Pannival voltunk bevásásrolni. Ő főz, én meg mindent elpakolok a helyére. Kb. 8 hete lakunk itt, de még mindig vannak dobozok, amiket nem bontottunk ki, csak a sarokban vannak. A múltkor is kipakoltam egy dobozt. Kissé meglepődtem, amikor kiderült, hogy tele van karácsonyi dolgokkal. Azt hittem, azokat nem pakoltam be. Na mindegy.
Nagy vonalakban így telt ez az idő.
Bocs, hogy ugrottam. A következő részekben/évben részletesebben figyelek a részletekre. Már ha értitek. Kinek van kedve a nyári szünetben az érettségiről, meg a tanulásról írni? Hát, nekem biztos nem! Na jó, a szilvesztert/farsangot/valentinnapot tudtam volna cifrázni, de akkor megint nem jutok sehová (mellesleg pedig lesz még ezek közül jópár, mivel még az idő nem állt meg)
Köszi, hogy olvastok!
