Egy újabb sulibuli. Az osztályban mindenki be van zsongva. Hogy miért? Először is: a suli csontváza/boszorkánya/kémiatanára nyugdíjba megy. A másik ok a sulibuli. Mindenki erről beszélt. A szomszédos lánysuli, és a mi fiúsulink szervezi amolyan közös programnak.
A mellettem ülő NaHyun már vagy egy hónapja ugyan azokkal a kérdésekkel strapál. Persze óra közben.
-Hagyj már!-Löktem oldalba.-Figyelni szeretnék a banyára.-Ez az utolsó óránk a kémiatanárral (aki egyesek szerint egy újraélesztett ősember, és van vagy 3ezer éves), mivel ő lesz olyan drága és nyugdíjba megy. Amire a diákok már a kezdetektől várnak. NaHyun egyszer végignézte a tablókat, és azt állította, hogy Ms.Kim minden egyes tablón rajta van, és ugyan olyan ronda, mint most. Ennek a tanárnak még a neve is ilyen: Dae Bong, azaz Dae-Nagy, Bong-Valaki felett álló. Van olyan, aki csak NagyFelettesnek hívja, de a legelterjettebb név a 'Bányusz-Rémusz'-avagy a bányarém latinul.
-Mr.Kwak! Ismételje meg amit mondtam!
-Elnézést, nem figyeltem. Elkalandoztak a gondolataim a savakkal kapcsolatban.
-És min gondolkodott?-Vicsorgott (hány foga is hiányzik? nem egyszerűbb, ha a meglévőket számoljuk).-Lenne kedves kijönni, és elmagyarázni?-Kizárt, hogy felelek.
-Sok sikert.-Súgta NaHyun. Kiballagtam a táblához, és megálltam.
-Szóval a savakkal kapcsolatban kalandozott el. Meséljen!
-Véleményem szerint elképesztő, hogy egyes savak... képesek mindent szétmarni, ami a közelükbe kerül. És égési sérülést okoznak. Az hogy lehetséges? Hiszen sok sav folyadék, vagy gáz. Ezen tűnődtem, és éppen meg akartam kérdezni magától, amikor felszólított.-Huh, remélem beveszi.
-Üljön vissza.-Óra végéig elmagyarázta a savak pontos összetételét. A csengő mentett meg minket. -Mára ennyi. Ne kalandozzon el, Mr.Kwak!-A nő(vagyis őskövület) kiviharzott.
-Jól kivágtad magad!-Bökött oldalba NaHyun.-BányuszRémusz nem is jött rá, hogy átverés. Honnan jött a sugallat?
-Az egyik "ismerősömet" kémiából korrepetáltam egy darabig.-Igazából Jin volt az, amikor Rennel összejöttek, és a szülei kiakadtak a kémiajegyein. Eltiltották Rentől, és akkor jöttem én a képbe. De ezt NaHyunnak nem kell tudnia.
-SZABADSÁG!-Kiabálta el magát a barátom, amikor kiértünk a hidegbe. Leballagtunk a lépcsőn.-Te, még mindig szingli vagy?-Lökött oldalba NaHyun.
-Ja.
-Látszik rajtad. Abban a suliban nagyon jó csajok vannak. Majd meglátod. Este itt találkozunk. Csá!-Azzal bepattant a kocsijába és elviharzott. Felültem a motoromra, és hazamentem. A szokásos diliház fogadott. Amióta a lányok elmentek nincs rend. MinHyun és Ren videó játékoztak, BaekHo meg JR pedig a csajaikkal lógtak. Eldőltem a kanapén, és néztem a plazmatévé képernyőjét, ahogy kanyarodnak az autók.
Aztán valamikor elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy BaekHo ugrál a lábamnál. Hát, neki sincs minden kerék a helyén.
-Hülye, hagyj békén!-Morogtam rá, miközben lerugtam a földre.
-Aron can mérges? Pedig nemsokára kezdődik a sulibulid.
-Mégis minek menjek? és ha valaki felismer?
-Simán el tudsz bújni. Marha sokan lesznek, nem?
-Mit tudom én.
-NaHyun majd segít.
-Ja.
-Ha nem mész magadtól elviszünk.-Fenyegetőzött Ren.
-Oké.-Kerestem valami normális szerkót a sulis egyenruha helyett, aztán felöltem a motorra, és elmentem a sulinkhoz.
-Végre itt vagy Aron! Azt hittem már nem is jössz!
-Gyere már!-Mint egy rongybabát maga után húzott be az épületbe. Már a folyosón hallatszott a zene. A tornateremben pedig üvöltött. Tiszta koncerthangulat uralkodott, de nem volt se színpad, se énekes. Csak az emberek ugráltak/táncoltak önfeledten a zenére.
Mindenféle dezodor és parfüm szaga keveredett.
-Felfordul a gyomrom.-Morogtam, de NaHyun nem figyelt rám, csak húzott tovább a tömegben.-Engedj már el!-Húztam ki a kezem a szorításából.-Nem kell kísérgetni.
-Kaja!-csillant fel a szeme. Néha úgy érzem egy velem egyidős BaekHo a barátom. Majd egyszer találkozniuk kéne. Tudnának miről beszélgetni. Miközben ő megrohamozta a dugig rakott asztalokat én a falnak támaszkodva néztem a tömeget.
-Miért csak állsz ott? Azt hittem tudsz bulizni! Gyerünk haver, vedd elő a party énedet!-Nyomott a kezembe NaHyun egy pohár kólát (az alkoholt nem engedik, bár érthető okból). Kiitta az sajátját, aztán a szájába tömte a sütit. Leporolta magáról a morzsákat, aztán rám nézett. Megadóan kiittam a kólát, aztán az első kukába kidobtam a poharat. NaHyun csak az asztalon hagyta. Lehet, hoyg BaekHo lélekbeli ikertesója?
-Lazulj már el!-Röhögött, és a terem közepe felé vonszolt.
-Várj egy picit!-Visszahúztam az asztal mellé, és kerestem egy olyan helyet, ahol senki nem hallhatott minket.-Figyelj, ha felismernének engem... Valahogy ments meg, oké? Nem akarok így az újságokba kerülni.
-Számíthatsz rám.-Tisztelgett. Mintha semmi sem történt volna húzott be a tömegbe. Egy nagyot nyeltem, aztán együtt tomboltunk a tömeg belsejében. Úgy fél óra múlva megszomjaztam, úgyhogy kiverekedtem magam az asztalokhoz. NaHyun talált magának valami szőke csajt, és azzal táncolt tovább. Megittam a kólát, aztán a falnak támaszkodtam, és néztem az embersereget. Mikor újra töltöttem a poharam valaki meglökött, és majdnem feldöntöttem egy barna hajú lányt.
-Bocsi.-Segítettem fel.
-Semmi baj. Megesik az ilyen.-Vonta meg a vállát.-De köszi.-Visszamentem a falhoz, és néztem a tömeget is, meg néha a lányt. Öntött magának fantát, aztán odajött mellém.
-Csak így egyedül vagy?-Nézett rám, miközben ivott.
-Aham. És te?
-Egy barátnőmmel, de ő elkeveredett valahol. Tegnap előttig még volt párom, de egy szőkeséggel smárolt a plázában. Én kiborultam, ő meg dobott. Ennyi. Azóta élem a szinglik életét.
-Ismerős érzés.-Rám pillantott, aztán elmosolyodott. Ivott egy kortyot, aztán egy nagyot sóhajtott.
-Bocs, nem szokásom kiönteni a lelkem ismeretleneknek. Csak el vagyok keseredve.
-Nekem 1 évig tartott, de most már egész jól vagyok. Túl fogsz lépni rajta.
-Remélem.-Újra rám pillantott, aztán összeráncolta a szemöldökét.-Ismerősnek tűnsz.
-Talán láttál az utcán. Ide járok.-Vontam meg a vállam.
-Nem, nem hiszem. Idén kezdtem itt. És általában kések az órákról.-Motyogta az utolsó mondatot a poharába. Egy darabig csendben szemléltük a tömeget.
-Nem táncolsz?-Kérdeztem úgy mellékesen.
-Most nem. És úgy látom neked sincs sok kedved a bulizáshoz.-Pillantott rám.
-Eltaláltad. Csak a barátaim beszéltek rá, hogy eljöjjek.
-Engem meg a barátném rángatott el ide. Ó, egyébként JungJun vagyok, de a barátaim csak JuJunak hívnak.
-Cuki becenév. Aron vagyok. Honnan kaptad a beceneved?
-Nem tudom. Van egy nővérem meg egy öcsém. Egy darabig voltan JunJun, aztán rövidült JuJu-ra. azóta nem lett rövidebb JJ-re.-Nevetett fel. A tömegből NaHyun tűnt elő. Kicsit meglepődött, aztán elvigyorodott. Magabiztosan lépkedett felénk.
-Szasztok!-Nézett JuJura.-Aron, most hívott a... Nagymamád, hogy a patikából hozd el a gyógyszerit. És 10 perc múlva 9.
-NaHyun.-Sziszegtem, de ő JuJut méregette.
-Oda kell érnünk, különben 3 hónapig mosogathatsz.-Vigyorgott rám a barátom. Egy nagyot sóhajtottam, aztán elindultam.
-Szia!-Néztem JuJura.
-Köszi, hogy nem voltam egyedül. Remélem még összefutunk!-Mosolygott. Kint a parkolóban NaHyun összefont karokkal megállt előttem.
-Na?
-Hülye.
-Most meg miért? Te kérted.
-Oké, hogy kértem. De JuJu más volt. Most már mindegy. Megyek a patikába.-Morogtam, miközben felvettem a bukósisakot.
-Bocs.-Nézett rám őszintén NaHyun.
-Á, már mindegy. Nyugodtan menj bulizni. Otthon jobb lesz nekem. Csáó!-Felültem a motorra, aztán elviharzottam hazafelé. Felmentem a szobámba, és eldőltem a teljes káosz közepén az ágyamon. Ren jött be, de amint meglátta az arcom jobbnak tartotta kimenni. Azután meg valamikor bealudtam. Reggel JR keltett fel, hogy irány próbálni. Szombat, próbanap. egész nap csak táncolunk. De miért jár a fejemben ez a JuJu?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése