Az egész azzal kezdődött, hogy dög meleg volt. Fájt a fejem, mert tegnap későn aludtam el. Aztán rájöttem, hogy ez az utolsó hét hétfője a nyári szünetnek. Ennél rosszabb már nem lehet. Gondoltam én. De persze mindig lehet. Szóval bal lábbal keltem. Eszti elment valahová MinHyunnal, aki éppenséggel nálunk nyaral. Eni még Koreában van. Ren tegnap ment haza, én pedig fél 2 körül értem haza a reptérről. Egyedül voltam a házban. Mára nem volt semmi tervem, így kimentem a kertünkbe. Annyi hely van a házunk és a kerítés között, hogy elfér 2 nagy barackfa (ami épp most érik, nyami!), meg egy kis virágos kert. A rózsákat még az előző tulaj ültette, és éppen elvirágoztak. Nem volt valami szép látvány, ezért szereztem egy metszőollót, és levagdostam a virágokat. Aztán sikeresen beletenyereltem egy nagy tüskébe. Nem szokásom káromkodni, de most nagyon cifráztam. Miután lemostam, és bekötöttem eldöntöttem, hogy elmegyek beszerezni a sulis dolgokat. A sétálóutcán találtam is egy papírboltot. Egy csomót válogattam. Az eladó egy kicsit furán méregetett, amikor kérdezősködtem a papírokról, meg a ceruzákról. Aztán említettem neki, hogy művészeti suliba megyek. bezzeg azonnal segített. Miután a kezemet húzó táskával kiléptem az utcára egy srác majdnem nekem jött. Elrohant mellettem, én meg majdnem visszaestem az ajtónak. A bekötött, fájós kezemmel támaszkodtam meg az üvegen.
-Vigyázz már!-Szóltam utána, de az csak rohant. Azt hittem a szerencsétlenségeimnek vége. Eleredt az eső. Mivel voltam olyan hülye, nem hoztam esernyőt. Fél pillanat alatt úgy eláztam, ahogy vagyok. Siettem haza, ahogy csak tudtam. A létező összes autó lefröcskölt sárral. Mikor bezuhantam a fürdőbe, és végre lezuhanyoztam magamról a saras vizet eldöntöttem, hogy mára ennyi elég volt. Leültem az íróasztalomhoz, és rajzolni kezdtem. Ezen a téren nem vagyok nagy művész, de a divattervezésbe ez is beletartozik. Mivel a rajz elég jó lett eldöntöttem, hogy megvarrom. Még van egy hét a szünetből, utána meg úgyis ezt fogom csinálni. Szóval mindegy nem? Valaki bejött, aztán kopogtak az ajtómon. Eszti jött be.
-Szia! Ú, mi ez?-Nézett a rajzomra.
-Szerinted meg lehetne varrni?
-Patival értekezzél erről.
-Okés. Eni?
-Ma reggel indult. Holnap este ér ide.
-Szia Jin!-Jött be Min Hyun.-Mi készül?-Nézett az asztalra, miközben kicsit odébb lökte a barátnőjét, hogy jobban lásson.
-Ebből még nagy dolgok lehetnek.
-Ja, majd te leszel a próbababa.-Nézett Esztire Min Hyun.
-Álmodj szépeket.
-De miért? Biztos jól állna. Még akár divatbemutatóra is mehetnél. Eni megcsinálja a hajadat hozzá.
-Hagyjál már!
-És a sminkesünk is biztos segítene. De ha nem, kifestelek én.
-Szállj le rólam!
-Ez jó ötlet.-Elkerekedett szemekkel rám néztek, aztán MinHyun röhögésben tört ki.
-Nem megmondtam?
-De...
-Lehetne egy fotóscsapat is, Panni fotózhatna. Te lennél a modell, Eni a fodrász, Patival meg terveznénk a cuccokat.
-Ez nagyon jó ötlet! Beszéld meg a többiekkel!-Lelkendezett MinHyun. Eszti teljesen megsemmisült, és csak álldogált ott mellettünk. Miután skypeoltunk Patival és Pannival (naggyon örültek az ötletnek, és Pati azonnal nekiállt rajzolni) eldöntöttük, hogy megalapítjuk a csapatot. Eni tuti beleegyezik, szóval már csak Esztit kell meggyőzni.
-Naaa! Tudom, hogy lámpalázas vagy, de ez csak egy fotózás! Ha nem sikerül jól akkor nem lesz belőle semmi.
-De nem. Nem akarom.
-Amíg itt tanultok tuti megpuhítod.-Súgta oda MinHyun.
-Felveszed a ruhát, és egy fotó.
-Még nincs sehol a ruha se.-Morogta.-Ezzel most léccives hagyjatok békén egy darabig.-Azzal kiment a szobából. MinHyun megvonta a vállát.
-Majd szólj, ha sikerült.-Ment ki ő is, én pedig tovább rajzoltam a ruhát. Tökéletesnek kell lennie.
...
Másnap sikerült Esztivel elmennem anyagot venni (MinHyun hajnalban hazament, Eni meg csak este jön). Igaz, még mindig hadakozik, hogy nem lesz modell. Majd meglátjuk! Ez volt az egyik szempont, amiért együtt mentünk, a másik pedig az, hogy ő már elég jól beszél franciául, így tuti nem tévedünk el. No meg kell a társaság is. Már vagy a 3. boltban jártunk amikor végre ráakadtam a megfelelőre. Igazából halvány rózsaszínre gondoltam, de ez is megteszi. Se túl erős kék, se túl halvány. Pont a megfelelő. Mikor hazaértünk azonnal nekiálltam kiszabni a darabokat. Aztán másnap összevarrni. Igazából ez az egész varrás/mérés (jó-e a modellre). Bár Eszti nem akarta, de addig nyafogtam neki, míg szinte ő nem lett a próbababba. Vasárnap délutánra pedig sikeresen elkészültem. Íme:
 |
| Sikerült rávennem Esztit 2 fotóra |
Annyira boldog voltam, elvégre ez az első, ami normálisra sikerült. Elküldtem a képeket Panninak meg Patinak. A kép nem lett olyan szuper, mint egy profi fotósé (mint mondjuk Pannié lett volna, ha nem lennének olyan messze), de a lényeg rajta van.
- Ezzel a fotóval megalakult a Freurora&Hermine fótó... valami. Mindegy.-Bökte ki Panni, amikor este skypeoltunk.
-Freurora&Hermicsoda?
-Nem tudom. Csak úgy jött. De Pati itt nagyon magyaráz, hogy ő akar lenni Freurora.
-Én meg...
-Hermine.
-Honnan szedsz ilyen neveket?-Bámult Eszti a nővérére.
-Lehet, hogy tényleg csak hasonmások vagyunk, mármint kívülről.
-De amúgy tök mások vagytok.-Nevetett Eni.-Most is ugyan olyan póló van rajtatok.
-Ezt zárjuk le, oké.
-ÚÚÚ, majd jól átvágjuk a kínai gyereket.
-Milyen kínai?-Néztünk össze mind a hárman.
-Hát az, aki a kínai programban lesz.
-Magyarul???
-Épp ezen a nyelven beszélek.-Morgott Pati.-Szóval, a NU'ESTnek ősszel lesz egy kínai programja, kiutaznak Kínába, lesz valami új tag, aztán szépen eléneklik kínaiul a Face-t, meg a Sleep Talkingot...
-MI VAN??? Kínaiul???
-Nagyon vicces, amúgy. Főleg amikor JR reppel. Koncert után majd lehet kicsomózni a nyelvüket.-Nevetett Panni.
-Juj!
-Voltunk bent pár próbán, meg a srácok ezzel idegesítik JRt mostanság, így megkérdeztük mi van, ők meg elmondták. Szóval most ez van.
-És lesz egy kínai gyerek.
-Ja, Aron valami haverja.
-Hány óra van nálatok?-Nézett Eni a falióránkra. Este 7.
-Hajnali 3. De jót dumáltunk.-Vonta meg a vállát Panni.
-Mars aludni! Sziasztok!-Kapcsoltam ki a gépem.
-Hát akkor mindenkinek szép holnapi napot. Nekem a szokásos fél 5-kor kell kelnem majd.-Állt fel Eszti.-Itt is 3/4 8-kor kezdődik a tanítás, de már első nap van nulladik. Király, nem?
-Akkor jóéjt!-Mentek ki mindketten a szobámból. Lefürödtem (én voltam az első a közös fürdőnkben, így nem kellett várni), bekötöttem a még mindig fájó kezemet, hülye rózsatüske! Lekapcsoltam a lámpákat, beállítottam az ébresztőt, aztán kidőltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése