kedd, február 18, 2014

20. Az első hónap nélküle

Niki:
Miért létezik ez a nyamvadt ISKOLA???? Ha nem lenne, napszemüvegben ücsöröghetnék a tengerparton Aron mellett, de nem! Itt kell poshadni az unalmasnál unalmasabb tanórákon, úgy, hogy lehetőleg ne aludjak el. Aron-a mázlista-már végzett mára. Amúgy épp fizikán ülünk, és a legtöbb osztálytársam vagy a facebookon lóg, vagy alszik. Hogy figyelni? Néha beköpünk pár kérdést, és a tanár úr arról dumál. De most komolyan! Kit izgat, hogy milyen atomokat találtak, meg a mágneses hülyeség? Még az első hétnek sincs vége, de már annyira várom a legközelebbi szünetet, hogy azt nem lehet kifejezni semmivel. És persze elegem van az összes új-és régi tanárból.
-Niki!-Felkaptam a fejem, amikor Titi megrángatta a karom.
-Mi van? Vége az órának?-Suttogtam.
-3 perc, és mehetünk. De szerinted hogy lehetne felturbózni azt a nyomesz órát? A mutatók mintha visszafelé járnának.
-Aha. És ezért kellett félbeszakítanod a legszebb gondolataimat?
-Ja, bocs. Pati elaludt, szóval nem tudtam kivel tudnám megosztani ezt a gondolatot.
-És Ren?
-Interjún van. Gondolod, hogy érdekelné az óraturbózás? Van elég gondja nélküle is.
-Ez igaz. Kezd el ébresztgetni Patit, mert mindjárt vége.
-Minek? A csengőre mindig felébred.-Kezdődött a visszaszámlálás. Az osztály üdvrivalgásban tört ki, amikor megszólalt az óra-és unalmas kínszenvedés végét jelző annyira szeretett hang. Pati felkapta a fejét, és mintha energiát gyűjtött volna eddig, felpattant. A folyosón megvártuk egymást, aztán lementünk a büféhez.
-Amúgy milyen óra jön?
-Niki?
-Titi?
-Asszem matek...-Bementünk a terembe. A tanár úr fapofával közölte, hogy témazárót írunk. Elénk rakta a 10 oldalas dolgozatot. Elkezdtem lapozgatni, de egy olyan feladatot sem találtam, ami ismerős lett volna, bár ez nem nagy csoda. Becsuktam a doga füzetet. Egy szám vonta magára a figyelmem: 19.
-Tanár úr, ez nem a mi témazárónk. Mi még csak 10.-esek vagyunk, és ez 19-es dolgozat.
-Ez nem a 19/c? 
-Mi csak 10.-esek vagyunk. 10/a. -A tanár idegesen megnézte a lapjait.
-Igaza van. Elnézést kérek.-Összeszedte a lapokat, és-mivel kiderült, hogy lent hagyta a cuccait -szabad foglalkozást rendelt. Titiékkel mindent megdumáltunk amíg kicsengettek. Aztán még valahogy túléltük a további 5 órát, és mentünk Patiékhoz.
-Akkor most felhívjuk a lányokat.-Eszti lépett be skypera. 
-Szia! Panni?
-Sziasztok! Már alszik. Elég megerőltetően unalmas ez a hét.
-Nekünk mondod?
-Nem nektek volt egymás után 4 matek, és 3 kémia, turbózva 5 fizikával.
-Az nagyon jó. És mit csináltál?
-Mindjárt átküldöm!
-De édi!
-Köszi. Ezen dolgoztam egész nap.
-Az unalom nagy úr. Tudtad?
-Most már igen.
-A srácokkal beszéltetek?
-Min Hyun és JR minden nap, vagy kétnaponta felhívnak. Veletek mi van nagy szerelmesek?
-Á, semmi. Pati és Niki még bírják, de egyre többet emlegetik a fiúkat.
-És Ren cica hogy van?
-MI! Először is nem cica...
-Még. Még nem. Igaz?
-Jól van na! Bevallom, hiányzik. Most boldog vagy?
-Teljes mértékben.
-És a te kis Min Hyunocskád hogy van?
-Hehehe! Attól függetlenül, hogy ennyi kicsinyítőjelzőt használsz, nem került hozzám közelebb. 
-Tényleg?
-Most mit vágsz ilyen képet Niki? Csak haverok vagyunk, semmi több.
-Hallottál már fiú-lány barátságról?
-Aha. És???
-Szerintem nem létezik.
-Az a te véleményed. Bár mondjuk szerintem sem, mert az egyik fél a végén már úgy is többet akar.
-Na látod. Ó, szia Panni!
-Eszti, mit csinálsz te éjfélkor? Holnap suli. Gyere aludni!
-Mindjárt. Bocs csajok, de igaza van. Holnap nem lesz matek, amin tudnék pihenni. 
-Akkor jóéjt! 
-Majd még valamikor dumálunk! Sziasztok!
-Szia!-Pati lecsukta a laptopot.
-Na? Felhívjuk a srácokat is, vagy inkább járjunk egyet?
-Hagyjuk a srácokat aludni, viszont sétálni sincs kedvem.-Dumáltunk pár órán keresztül, aztán hazaértek Pati szülei.
-Patikám, milyen napod volt?
-Semmi különleges, anya.
-Menjünk. Gondolom tanulni is akarsz.
-Vagy nem. Baek Ho fontosabb.-Súgtam oda Titi, hogy Pati ősei ne hallják. Titi háza előtt is leálltunk még dumálni, aztán hazaérve nekiültem a tanulásnak. Nagy nehezen rávettem magam arra, hogy kinyissam a tankönyvet, de be is csuktam, mert inkább felugrottam facebookra, hátha van valami új story. Estefelé vacsiztam, aztán megnéztem pár videót. Hajnalban valamikor elaludtam. Reggel majdnem elkéstem a suliból, aztán jöhettek a kínszenvedéses kémiák, és fizikák, bár ma biosz, matek, föci, töri és magyar is volt. Kémián Titi tegnapi gondolataival foglalkoztam, hogy is lehetne felgyorsítani azt az órát, de sajna pár Aron feliratnál, és egy rakás szivecskénél tovább nem jutottam. A többi nap is valahogy így telt. Szombat, vasárnap a lányokkal dumáltunk, felhívtuk az ikreket, vagy csak shoppingoltunk egy jót. A hetek sorra múltak, és egyre gyorsabban közeledett az őszi szünet, amikoris Aron ígértéhez híven leutazik hozzám. Jaj de várom már! Talán még a kémia órák végét sem vártam soha ennyire, mint ezt a napot. Mikor lesz már szünet!?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése