18. Divatguru

Pati:
Baek Hoval szinte minden nap elmentünk valahová. Egyszer a tengerpartra, egyszer a kilátóhoz, megmutatta Szöult, egyszóval nagyon jól elvoltunk. A lányokkal nem is nagyon találkoztam, mert mindig lekötött a szerelmem. Ma reggel szomorú arccal nézett rám.
-Mi a baj?
-Holnap haza kell mennetek.
-Máris?
-Titi mondta. Holnap hajnalban indultok.
-Nem akarok még hazamenni. Olyan jó itt, veled...-Bújtam a meleg ölelésébe. A vállamra fektette a fejét, és apró csókokat nyomott a nyakamra.
-Én sem akarom, hogy elmenjetek, de muszáj. Év közben mi sem tudnánk annyit foglalkozni veletek. A munka, suli, interjúk, meg még a fene tudja mennyi vacak lesz.
-Megértelek, de akkor legkorábban csak karácsonykor tudnánk találkozni.
-Csak akkor?-Mint egy szomorú kisfiú. Ahogy az arcára néztem elfogott a nevethetnék.
-Ma van az utolsó nap, úgyhogy érezzük jól magunkat!
-De nem akarom hogy elmenj.
-Ne nyafogj már! Nekem is elmegy a kedvem mindentől.
-Jól van na! Mit akarsz csinálni?
-Hát... Terveztél valamit mára?
-Igen, mint mindig.
-És, hová megyünk?
-Meglepi!
-De ez nem ér!
-Miért? Csak annyit mondok, hogy nagyon szép, és tuti tetszeni fog.
-Valami város?
-Nem.
-Épület?
-Majdnem. Csak benne van.
-Kiállítás?
-Erre nem mondok semmit.
-Akkor eltaláltam?-Nem válaszolt csak gázt adott, és elindultunk. Száguldottunk az autópályán.Egy kis idő múlva beértünk egy városba, aztán Baek Ho leparkolt egy szürke épület előtt. Az üvegházon egy nagy plakát függött, egy lánnyal, aki elképesztően cuki ruhát viselt.
-Egy ruhakiállítás?
-Bingó! Várj, ez meglepi, neked nem szabad tudni!
-Bebe, már rájöttem!-Átöleltem a nyakánál, és egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. Aztán bementünk az épületbe. Bent mindenhol babák, és szebbnél szebb ruhák sorakoztak. A szám is tátva maradt. A falakon divatbemutatós képek, esküvői ruhákról fotók, és mindenhol ruha, ruha, ruha, ruha és ruha. És persze a hozzájuk tartozó szebbnél szebb kiegészítők. Ott egy vörös hosszú egybe ruha hatalmas rózsával, a másik égszínkék lila fátyollal, amott egy sárgás rövid, ott egy piros koktél, az egy hosszú színátmenetes, az fekete csillogós, az szívkivágásos....
-Na, tetszik?
-Mire számítottál? Még szép, hogy tetszik.-Míg az aulában körbementünk volt kerek 2 óra, aztán az emeletek következtek(12 emelet, és mindegyiket végignézni 2-2 óra volt). Baek Ho már a 10.-en elfáradt, és csak végigfutotta a bábukat. Én mindegyiknek amelyik tetszett megbámultam az anyagát, lefényképeztem, elolvastam ki készítette, általános tudnivalókat, stb. Bár a végére már én is kezdtem elfáradni, de annyira odavoltam, hogy észre sem vettem, csak hazafelé a kocsiban.
-Nem érzem a lábamat.
-Hehe.
-Nem vicces!
-Nem az. Képes voltál végignézni azt a kb. 20000 ruhát, 12 emeleten.
-És ezen mi a nevetnivaló?
-Semmi. Ne kapd fel a vizet cicám!-Egy puszit adott az arcomra, és csenden száguldottunk tovább.
Otthon aztán végignéztem a több mint 2500 képet, szóval Baek Ho kicsit kevesebbet mondott a kelleténél. Na mindegy. Elkezdtem összeszedni a cuccaimat. Ha holnap utazunk ne reggel kelljen rohangálnom. Észre sem vettem, hogy Baek Ho kijött a fürdőből.
-Már most pakolsz?
-Nem akarok holnap hajnalban rohangálni.
-Nem akarom hogy elmenj...-Ölelte át a derekam. Befészkeltem magam az ölelésébe.
-Tudod, hogy muszáj. Egyszer mindennek vége.
-Nem.
-Ezt hogy érted?
-Ennek nem lesz vége ameddig élünk...-Felemelte a fejem, és ajkainkat összenyomta. Hosszú, hosszú csók következett. Utána felkapott az ölébe.
-Nem mehetsz sehová. Nem engedlek el!-Leült a kanapéra, és beültetett az ölébe, utána szorosan átölelt. Olyan jó vele... Ő elfogad úgy, ahogy vagyok: divat őrülten, kicsit lustán, néha rosszkedvűen. Mellette lehetek önmagam. Nem kell játszani a jópofit, a sértődős dívát. Nem akarok hazamenni! Otthon megint a rohanás lesz, semmire nem jut idő a tanuláson kívül, és még őt sem láthatom majd minden nap.
...
Egy nagy puszira ébredtem. Baek Ho mosolyogva nézett rám.
-Jó reggelt kiscicám!
-Neked is. Hány óra van?
-Fél 5, miért?-Visszaestem a kanapéra, és magamra húztam a takarót.-Most meg mi bajod van?
-Semmi.
-Biztos?
-Tényleg semmi, csak nem akarok hazamenni. Pedig muszáj. kezdődnek az unalmas tanórák, a hosszú tanulások, és megint nem lesz időm semmire. És ezen kívül még veled sem találkozhatok naponta.-Felültem és néztem a szomorú arcát. Egyszer csak kopogtak.
-Igen?
-Eszti vagyok, zavarok?
-Nem, gyere!-Baek Ho beengedte. Eszti mosolyogva ült le mellém.
-Fogadni mernék, hogy te sem akarsz hazamenni.
-Eltaláltad.
-Még itt az egész délután. Érezd jól magad, amíg lehet. Hidd el nekem sem könnyű. Egy fél éven keresztül hallgathatom majd, ahogy Panni JRről áradozik, és nyugtatgatnom kell majd, hogy nincs semmi baja, és biztos szeret, meg ilyesmi.
-Jó, de ti közelebb vagytok. JR bármikor átmehet hozzátok.
-Annyira nem bármikor. Egész héten hajnalban kell kelnünk, és éjfélkor érünk haza. De annyira nem borzasztó. Amúgy a mi gépünk éjfélkor indul, és az is lehetséges, hogy karácsonykor is dolgoznunk kell.
-De akkor is. Anyuék halálra fognak csesztetni azzal, hogy ezért nem jók a távkapcsolatok, meg hogy miért vagyok ilyen hülye...-Egy kicsit elgondolkodott, aztán inkább terelte a témát.
-Van kedved sétálni? Jin nemsokára itt lesz, és mivel annyit meséltünk rólatok szeretne veletek megismerkedni.
-Jin? Ő az akivel eltévedtetek a múltkor?
-Nem vele, hanem már visszafelé. Amúgy ő is egy divatguru. Na, jössz?
-Hát, miért ne? Nem baj szívem?
-Nem, van egy kis dolgom, menjetek csak.-Adtam neki egy gyors puszit, aztán lementünk az aulába.
-Szia Jin!
-Heló, biztos te vagy Pati.
-Igen. Hallom te is odavagy a ruhákért.
-Ez csak természetes nálam. Esztit is nyaggattam, de ő nem annyira bírja a tűsarkúkat, meg a rövid cuccokat. És végre valaki... Voltál már a ruhakiállításon? hatalmas termek, valami 3400 ruhával, és mindegyik más.
-Nem csak 2500 van?
-Még a pincében is voltak, de az nem valami nagy szám. Amúgy azt is csak hosszas keresgélés után találtam meg.-Végre valaki! legalább nem én vagyok az egyetlen aki ilyen őrült módon képes viselkedni a divat iránt. :) Egy jódarabig az aulában dumáltunk, aztán kint az utcán sétálgattunk. Tök jó fej ez a Jin. Végre valaki megért a divatszerelmemmel kapcsolatban.