22. Zsombor hadművelet

Pati:
Elrakodtam pár holmit, felmostam a nappaliban. Az órára néztem: 15:30. Ákinéni a következő percben megérkezett.
-Szia Patrícia!-Harsogta, amikor kimentem elé a kapuba. A kezembe pakolt legalább 50 cipős dobozt, 4 szatyrot. Miután ezeket felcipeltem az emeletre jöhetett a következő adag (5 dugig pakolt bőrönd, és 4 újabb cipős doboz). Mintha holnap világvége lenne, és bezárnának a ruha, és cipőboltok. Miután felcipeltem a cuccait leült a kanapéra, én pedig berogytam az egyik fotelba.
-Fiúkkal hogy állunk?-Kezdte a nagynéni. Nem előbb, hogy mi van veled, meg a szüleiddel. nem! Fiúk. Tipikus Áki. Bár amikor utoljára meglátogatott még nem volt ennyire túlsminkelve, és nem emlékszem hogy volt-e rajta tűsarkú papucs. Mert naná, hogy most az volt rajta, társítva egy pink 20 éveseknek való egybe ruhával (Áki idén 40 lesz), és egy förtelmesen ronda frizurával. Ez a nő, egy rémálom. A fia sem jobb, mert tudom, hogy totál belém van esve. Ha meg elmondom Baek Hot akkor nem lesz jó vége, úgyhogy inkább mondjunk mást.
-Nincs barátom.
-Ó, az remek. Holnap jön Zsombika is, és majd vele jól kijöttök.-Na persze. Zsombival? Egy: 15 éves, kettő: ilyen síkhülye gyereket még nem látott a világ, három: a legesleg idegesítőbb ember aki valaha is élt.
-Ööööööm...-Erre mit is kellene mondanom?Zsombi? Jaj ne!
-Akkor rendben.-Megjöttek anyuék is.
-Szia Áki drága!-Köszönt anya. Na tessék. Ő imádja Ákit. Apa kicsit tétovázott, de aztán ő is leült dumálni. Áki rettenetesen sokat mesélt a műkörömről, a kozmetikusáról, panaszkodott a boltosokról meg minden hülye fogyókúráról. Este 8-kor elküldtek aludni, mivel a gyerekek (?!) már olyankor alszanak (!!!!!!). legalább nem kellett Áki horkolását hallgatnom, meg amúgy is fáradt voltam. 
...
Másnap megérkezett Zsombor. Áki kijelentette, hogy mivel nála nincs több hely, Zsombi velem fog aludni. Mielőtt bármit mondhattam volna széttúrta a saját szobámat-a naplómat keresve-, aztán meg felrobbantotta a fürdőt, elkobozta a telefonom, és birtokba vette a gépemet. Mivel tiszta ideg voltam kimentem az udvarra. Bedugtam a fülem zenével, és ücsörögtem a hintaszékben. Zsombi ült mellém, és kivette az mp4-et a fülemből.
-Anya szerint nincs barátod.
-Ehe. És?-Próbáltam elszedni tőle a fülesem.
-Gondoltam járhatnánk. Tudom, hogy szimpatikus vagyok neked, és te meg jól néznél ki mellettem-és jó a segged, úgyhogy teljesen jók lennénk egymás mellett.-Felugrottam, és kikaptam a kezéből a kis készüléket.
-Mégis hogy gondoltad? Van barátom, és kikérem magamnak, hogy nem vagy szimpatikus! Utállak! Érted?! Vagy ennyire gyengeelméjű vagy?-Ez komoly? (most megleptem magam) Az száz, hogy hülye.-Nem bírod felfogni? Csak azért viseltelek el, mert muszáj!-Fogtam magam, és rohantam ki az utcára. Nem érdekelt merre, hogyan, hová. Csak mentem. Hirtelen-a park felé-nekimentem valakinek. Majdnem hátraestem, de ő megfogott.